Tibor bá’ vissza a múltba online

1941-ben, iskolába indulás előtt édesanyám kinyitotta az előszoba ajtót, bevette a küszöbre helyezett tejet, és fehér papírzacskót, benne a zsömlékkel. Fél perc, és már kész is volt a reggelim. Soha senki nem előzte meg édesanyámat, pedig akkoriban a bérházak kapui hajnal 5 és este 10 között tárva-nyitva voltak. Hetente egyszer jött a fűszeres begyűjteni a szolgáltatásért járó pénzt. Ennek a szokásnak Budapest ostroma okozta a végét, mert 1945-ben tej se volt, nem hogy hajnali kiszállítás. Aztán jött a hiánygazdálkodás, szóval ez a lehetőség soha többé nem tért vissza.

Viszont Ausztráliában még húsz évvel később is dívott. Amire kitűnő bizonyíték a No Milk To-day című, 1966-os világsláger, amit a Herman’s Hermits együttes adott elő. Hallgassátok meg!

Annak idején Magyarországon senki se értette a szöveget, hogy egyáltalán mi akar lenni. Mi ez a „No Milk To-day”? A szöveg első két verse így szól:

No milk today, my love has gone away
The bottle stands for lorn, a symbol of the dawn
No milk today, it seems a common sight
But people passing by don’t know the reason why
How could they know just what this message means
The end of my hopes, the end of all my dreams
How could they know the palace there had been
Behind the door where my love reigned as queen

Aminek ez a magyar fordítása:

Ma nem kérek tejet, a szerelmem lelépett – Az üveg üresen áll, jelzi a hajnalt – Ma nem kérek tejet, úgy tűnik ez már így is marad – De az erre sétáló emberek nem tudják miért. – Honnan is tudnák, mit jelent ez az üzenet – Vége a reményeimnek, vége az összes álmomnak – Honnan tudnák milyen csodás palota volt itt – Ahol az ajtó mögött a szerelmem királynőként uralkodott.

Arról van szó, hogy a srác este kitette az üres üveget a küszöbre, ráhelyezett egy cetlit, hogy „No milk to-day” vagyis, „ma nem kérek tejet” Mindjárt meg is indokolja, hogy miért. Lelépett a csaj, egyedül nyilván nincs kedve reggelizni. — Akkoriban Angliában elvétve lehetett látni egy-egy színes bőrűt, és még nem nyílt ki a szemük, befogták a pofájukat, de főleg, alkalmazkodtak a helyi szokásokhoz. Tejet nem lopunk el a küszöbökről! Hogy ez mikor szűnt meg, azt nem tudom, de nem az én tisztem a kiderítése. Ha van erkölcs, akkor minden van. Ha nincs erkölcs, akkor semmi sincs (biztonságban).

De térjünk vissza Magyarországra! Abban az időben a „kereskedelem” nem hirdetésekre, csalásra, beugratásra támaszkodva iparkodott nagyobb forgalmat elérni, hanem kedvezőbb szolgáltatással, ahogy ezt láthattátok a tej+zsömle projektnél. De házhoz jött a jeges (ami a jégszekrényekbe kellett), házhoz jött nyáron a görögdinnye, egész évben a kőpor a budai hegyekből, amit illatos, cseppenként 5000 tányért ragyogó tisztára varázsoló mosószerek munkáját végezte környezetbarát módon. Házhoz jött a drótostót, aki megjavította azokat a lyukas lábosokat, amiket manapság simán kidobnak.

A suszter nem jött házhoz, hanem két házzal arrébb volt egy pincehelyiségben, aki rendkívül olcsón megjavította nem csak a lyukas talpú cipőket, de mind azt, ami bőrből volt. Ami textiliából készült azt a szabó renoválta, egy másik apró üzlethelyiségben, mert semmit se „illet” kidobni. Akkoriban az a mondás járta, hogy egy jó háztartásból a füstön és a hamun kívül semmi más nem kerül ki, a szennyes víz mellett.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_______________________________________