2015-02-19 nap bejegyzései

(1580) Magyar igazságszolgáltatás

Tibor bá’ online

 

~q191Azért vannak dolgok, amik még ma is mellbe tudnak vágni, és ez nem semmi 25 év kemény edzés után. Elmondom, miről van szó. Pillanatnyilag Magyarországon a diploma mellé a „Dr.” használati jogát két diszciplínában adják: egyik az orvosi tudás, a másik a joggyakorlás (korábban a közgazdászok is kaptak). Ezek szerint egy mai elektromérnök (akit nem irigylek a curriculumjáért) csak Kovács János lehet, míg ha történetesen jogot tanul úgy néhány év átseggelése után dr. Kovács Jánosként aposztrofálhatja magát. Vagyis a jogalkotó képviselők (90 százalékuk jogot végzett) úgy gondolják, hogy a jogtudomány egyenesen a non plusz ultra, míg a kibernetika, elektronika, informatika művelői csak olyan másodosztályú diplomások. Szóval lehetne rágni ezt a csontot, de nem ez a lényeg.

Ami meglepő az a következő. A törvények kodifikálva vannak, gondolom elképesztő precizitással. Ezeket a törvényeket a jogászok vagy tudják kívülről, vagy fellapozhatják. Egy bírósági tárgyalásra annyi tanút, szakértőt hívnak be és hallgatnak meg, amennyit csak akarnak. Az ügyet visszadobhatják a rendőrségnek adat kiegészítésre, pótnyomozásra, meg mit tudom én. Annyi tárgyalást tartanak, amennyit csak akarnak (tartanak is). Az ügyet elhúzhatják akár tíz évig is (el is húzzák). Megnézhetik a különböző jogi kollégiumok állásfoglalásait hasonló ügyekben. Szóval minden. Akkor hogy a fészkes fenében fordulhat elő, hogy arról a bűnözőről, aki első fokon 6 év fegyházat kap, a másodfokon kiderül, hogy tök ártatlan.

Amikor a nagy nehezen hazavágott Vidámparkot Angolparknak hívták, fel volt benne állítva egy bábu, akinek húsz fillérért le lehetett kenni egy pofont. A pofon nagyságát egy műszeren kilengő mutató jelezte. Ez persze még a háború előtt volt, amikor én még gyerek voltam. Pénzem nemigen volt, de a bámészkodás természetesen ingyenes elfoglaltság. A pofozható bábunál olyan legények jeleskedtek, akik a bábu helyére beábrándozták a művezetőjüket, vagy esetleg Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltóságát.

Ezt az ötletek a japán nagyvállalatok is átvették még a múlt század hetvenes éveiben. A dolgozok frusztrációjának levezetése végett az ebédlőkben fel volt állítva az igazgatóra kísértetiesen hasonlító bábu, akibe bárki belerúghatott vagy lekenhetett  neki egy hatalmas pofont, aztán megkönnyebbülten mehetett vissza dolgozni.

Erre a célra Magyarországon, saját csődjének leplezésére a rendőrség annak idején kitalálta például Tasnádi Pétert. Már csak a legrámenősebb oknyomozó újságírók tudják hányszor tartoztatták le, helyezték előzetesbe, ítélték el, ültették le, vagy tartották házi őrizetben. Még az is lehet, hogy valóban bűnöző. Legújabban hasonló sorsa volt Hunvald Györgynek is. Őt 3 évig tartották előzetesben, először elítélték másfél évre, majd felmentették. A 3 év teljesen feleslegesen esett ki az életéből. Egy dolgot nem értek. Letartóztatják valami váddal, ami konkrétan azt jelenti, hogy valamit elkövetett. A bíróságon kiderül a jogszabály szerint nem is követett el semmit. Tessék mondani, a rendőrség nem tudja, mi van a BTK-ban? Ezt a bíróságtól kell megtudnia?

Lehetséges, hogy ha az én fizimiskám nem tetszik a rendőrségnek, akkor letartóztatnak emberölés vádjával, előzetesbe leszek vagy fél évet és akkor az iratismertetéskor fog számomra kiderülni, hogy anyósom meggyilkolása a vád. Azé az anyósomé, aki fél éven át hordta be nekem a sittre a bablevest füstölt csülökkel. A gyanútlan autósnak kerékbilincsbe fogják a bal első kerekét ott, ahol a kerékbefogó nem is jogosult nemes tevékenységének gyakorlására. A TV-ben a bilincselő azt állítja, hogy jogszerűen jár el, a Főváros embere azt állítja, hogy nem járt jogszerűen, és mit ad isten, mind a ketten Dr.-t hordoznak nevük előtt, mint jogvégzett emberek.

A Parlamentben feláll egy volt középiskolai tanár, és azt állítja, hogy a Tankönyvkiadót azért vehette meg valaki egy milliárddal olcsóbban, mint amennyit az ő barátja adott volna érte, mert a nyertes a Miniszterelnök barátja. A miniszterelnök feláll, és azt állítja, hogy az kapta meg a Tankönyvkiadót, aki a második fordulóban a legtöbbet ígérte érte. Az nyilvánvaló, hogy a kettőjük közül valamelyikük hazudik, mert egy kalap nem lehet fehér is és fekete is. Csakhogy mi tíz millióan nem voltunk ott a kalap bemutatón és saját szemünkkel nem láthattuk, hogy fekete-e a kalap vagy fehér. Más országban ezt úgy oldják meg, hogy helyettünk két újságíró megnézi a kalapot és megírják, hogy az bizony fehér, és ezzel pont kerül a dolog végére. Ez azonban nálunk nem működik. Nem az újságírókból van hiány, Dunát lehetne velük rekeszteni, hitelességükkel van baj. Mindjárt másnap az egyik újságban azt olvashatjuk, hogy a kalap fekete, a másik újságban azt, hogy fehér. De, hogy konkrét legyek. A magyar újságírók – majd kivétel nélkül – azt állítják, hogy Putyin agresszor, és még csak nem is hallottak arról, hogy 5 milliárd dollár összköltségen a CIA döntötte meg a törvényes ukrán kormányt. Az elektronikus médiában se jobb a helyzet. Az egyik TV adó szerint a kalap fehér, a másik szerint fekete. Nekem, a népnek azt kell kitalálnom, hogy a két tábor közül melyik hazudik. A módszer egyszerű. Mélyen belenézek a képernyőn látható bemondónak a szemébe és felkiáltok, ez hazudik. Ebben az országban más nem működik. Ez lehet az oka annak, hogy a bíróságok is így működnek. A bíró mélyen belenéz a vádlott szemébe és felkiált: bűnös, illetve ártatlan. Következmény nincs. A játékszabály szerint a jogerős ítélet szent és sérthetetlen, erről gondoskodnak a törvények, és ezzel visszakanyarodtunk az elejére, mert a törvényeket 386 darab Dr. Képviselő János hozza, akiknek a létszámát 200 alá vitték, de az eredmény nem változott.

Jó néhány éve azt hallottuk a TV-ben (de nem láttuk), hogy egy közel elmebeteg ember három ipari alpinistának elvágta a biztosító kötelét egy budapesti ház kéményénél. A pasit előzetesbe vágták, nyilván attól tartottak, ha szabadlábon védekezik, akkor összebeszél a kötélgyártókkal az alpinista kötél szakítószilárdsága ügyében és az súlyosan veszélyeztette volna a nyomozás eredményességét. Tizenöt hónappal később megvolt a tárgyalás, aminek a végén az ítélet 10 hónap felfüggesztett börtön. A pasi tehát tök feleslegesen ült 15 hónapot, és akkor végre megtudhattuk a részleteket is. A három alpinista nem csüngött a kötél végén, hanem csendben szalonnáztak a tetőn, amikor a kötél elvágás bekövetkezett. A tető alatt nem tátongott 10 méteres mélység, ahová az alpinisták lezuhantak, vagy lezuhanhattak volna. Mindössze konstatálták, hogy elvágták a kötelet, kell venni egy másikat. Valójában nem történt más, mint rongálás, aminek következménye 2-3 ezer forintos kár volt. Végeredményben a 10 hónap felfüggesztés is több mint sok. Csak van egy számottevő apróság. A börtönben feleslegesen letöltött büntetés után járna a kártérítés, persze csak akkor, ha a vádlottat felmentik. A független bíró úgy gondolta, hogy egy kicsit besegít az álladóan forráshiánnyal küszködő rendőrségnek, és egy használaton kívüli alpinista kötél elnyisszantásáért adott 10 hónapot.

Ez a mai magyar igazságszolgáltatás. Lefogadom, legalább egyszer neked is volt személyes tapasztalatod.

________________________________________________________
________________________________________________________
_____________________________________