2015-02-09 nap bejegyzései

(1571) Lavrov keserű müncheni tapasztalata (Saker interpretációja szerint)

Tibor bá’ online

 

~q191Hadd mondjam el, hogy személy szerint én nem emlékszem semmire se, ami akár csak hasonlítana arra, ami ma (Február 7.) Münchenben történt. Először is felfedeztem valamit Lavrov beszédében, amit korábban sose éreztem. Lavrov mondatai természetesen szépen szerkesztett, és udvariasak, valamin higgadtak voltak. Ez alkalommal azonban érezni lehetett egy mérhetetlen undort a hallgatósággal, mint úgynevezett „vezetőkkel” szemben, elsősorban az elmúlt évtized alatti tevékenységükből kifolyólag. Lényegében Lavrov azt mondta, hogy „Putyin 2007-ben már mindent megmagyarázott önöknek, de önök nem hallgatták meg Putyin szavait – és most önök valóban örülnek a végkimenetnek?” Ez után következtek a kérdések és a válaszok, ami alatt a dolgok még rosszabbá váltak.

Egészen őszintén nem tudom eldönteni, hogy ami ma történt az valamifajta kelepce, Lavrov provokálása, vagy a hallgatóság azon része, akik feltették a kérdéseket teljesen megkergültek. Hallgatva őket ügy tűnt egy intellektuális Conchita Wurst mutatványnak vagyok a tanúja. Ezek a végletekig követelőző, degenerált európaiak teljes mértékben elvesztették a realitás, és igazság érzetüket, de még alapvető tisztességüket is. Az európai viselkedés igen vékony máza és eltűnt, amikor egy német riporter elkezdett nevetni, amikor Lavrov emlékeztetett az ENSz alapszabályzatra. Csak csodálni tudom Lavrov önkontrollját, és köszönetet mondok az istennek, hogy nem lett belőlem diplomata, miközben legszívesebben belecsaptam volna a monitoromba, ahogy meghallgatni voltam kénytelen ezeket a bohócokat.

Eddigi véleményem szerint Oroszország a szabadság bajnoka, de már kezdem úgy érezni, hogy egy meglehetősen felületes megfogalmazás. Lényegében Oroszország elkötelezte magát az igazság mellett, mind logikai kategóriában, mind pedig erkölcsi elvekben. A nyugati „elit” ezzel szemben a hazugság mellé állt mind logikailag, mind pedig erkölcsi értelemben. A két nézet közötti szakadék most látványosan napvilágra került, amikor Lavrov és nyugati „kollégái” farkasszemet nézett egymással.

Mind az intellektuális, mind pedig a morális erkölcstelenség a lételméleti elv szintjére emelkedett, és alapjává vált a modern nyugati politikának és kultúrának, mert ehhez értenek a legjobban, és csak erre képesek. Nem csak a helyes/helytelen megítélés tűnt el az erkölcsből, de kimúlt a logikából is. Ma már mind a mélységesen erkölcstelen és tökéletesen abszurd axiomatikus státuszt nyert, amit aztán felhasználnak bármi megítélésénél.

Újra és újra arra a következtetésre kell jutnom, hogy amit mi ma itt látunk az valóban egy egymástól igen messze álló civilizációk ütközés. Lavrovnak kedvezőbb lett volna a véleménye a hallgatóságáról, ha történetesen egy másik Galaxisban kicsi zöld emberhez beszélt volna.

Egyszerűen nem látom, ez a konfliktus hogyan lenne feloldható tárgyalásos úton. Rövidtávon, taktikázásból természetesen lehetséges. De lényegében ez mindkét oldal részére küzdelem az életben maradásért, ahol csak az egyik oldal győzhet. Olyan történelmi eseménynek lehettünk a tanúi, amely meghatározza a jövőt (vagy annak hiányát) az egész emberiség részére. Én, személy szerint erre a következtetésre jutottam.

http://vineyardsaker.blogspot.ch/2015/02/listening-to-lavrov-in-munich.html

_________________________________________________________
_________________________________________________________
___________________________________