Tibor bá’ vissza a múltba

Pont 30 éves koromra jöttem vissza hazámba, és némi ismeretség segítségével az Egyesült Izzóban kezdtem dolgozni, ahol legnagyobb meglepetésemre, nem annyira műszaki, mint inkább nyelvi ismereteimre voltak kíváncsiak. Fiatal mérnökökből Dunát lehetett volna rekeszteni, míg angolul tudókból igen rosszul álltak. Mivel odakint légkondicionálókat terveztem (adott épületekbe egyedi darabokat) a világítástechnikai szakszavak, kifejezések egy részét nem ismertem. Mindjárt első nap hozzám vágott az osztályvezetőm egy rakás angol nyelvű prospektust, szakirodalmat, hogy „tanuljak”. Így aztán néhány napig csendben elvoltam. Nem „termeltem”, de azért hasznosan elfoglaltam magam. Nem így a többiek.

Mindjárt a második nap meglepődve tapasztaltam, hogy ugyan fél nyolcra mindenki benn volt, de többen leterítettek az asztalukra egy szalvétát, ráraktak 2-3 zsömlét, néhány mackó sajtot, vagy 10 deka parizert, és szép komótosan elkezdtek falatozni. Nyolc előtt néhány perccel kivágódott az osztályvezető ajtaja, belépett a mi szobánkba és megkérdezte a még falatozgató gépírónőt, hogy ráér-e egy levelet legépelni. Erre „mindjárt” volt a válasz, majd a szóban forgó kartársnő szép komótosan összecsomagolta a maradékot és az egészet betette egy fiókba. Nyolc óra után azért szép lassan más dolgok is rákerültek az asztalokra, és mintha beindult volna valamiféle munka, de nem tartott sokáig, mert fél kilenckor bejött egy fiatal kartársnő és azt kérdezte ki akarja megnézni a Csárdás Királynőt, mert van neki még hat jegye. Mennyibe kerül, stb. Távozása után érdeklődtem, hogy vaj ő ki volt. Mondták, hogy a „közönségszervező”, de ez nekem kevés volt, így hosszas magyarázatba kezdtek, ami csak a műszaki rajzoló érdeklődése zavarta meg, aki azt szerette volna tudni, ki kér feketét. Ugyanis délelőtt 10 körül feketekávét főzött a rajztáblája mögött, és 1 forintért bárkinek adott egy kis csészébe, amit utána ő mosogatott el, mert ez hozzátartozott az üzlethez.

Még déli tizenkettő előtt befutott egy másik fiatal kartársnő az ebédjegyekkel, amit kiosztott. Kiderült, hogy ezeket előző nap rendelték meg nála, a la kart alapon. Kiosztás után közölte a következő napi választékot, amiből mindenki rendelt magának, amit a fiatal kartársnő felírt, majd távozott. Ekkor már szedelőzködni kezdtek azok, akiknek volt jegye, vagyis mindenki, csak én nem, és elindultak az ebédlő felé. A Tungsram művek elég nagy területen vannak, hozzánk az ebédlő egy hatalmas udvar másik oldalán volt, szóval kb. 10 percnyi sétára (csak oda). Első napra nekem valahonnan szereztek egy jegyet, így én is tudtam ebédelni. Az ebédlőből kijövet volt ott egy cukrász pult, ahol kápéért lehetett kapni különböző krémeseket, minyonokat, tortákat, stb. Itt elidőztünk egy kicsit, mert a bő választék lehetetlenné tette a gyors választást. Az irodába való visszatérés után mindenki elkezdte falatozni a saját süteményét. Alig rakták el a csomagoló anyagokat, megint jött egy fiatal kartársnő, aki cipelt magával vagy 20 könyvet. Egyszóval ő volt a könyvterjesztő. A könyvek átlagára 20 forint körül volt, de részletre is meg lehetett őket kapni, fizetésenként 5 forint leperkálása mellett.

A könyvterjesztő után a gépírónő látványosan befejezte a levél gépelését, amit bevitt a főnöknek aláírás végett, majd betette egy fonott tepsibe. Egy órával később betoppant egy idős kartársnő, aki ezt a levelet áttette a magával hozott mappába és azt kérdezte, „ez minden?” A kérdés jogos volt, mert 10 ember, egy nap, egy levél, nem tűnt soknak.

A következő nap ugyanígy kezdődött, de a folytatás nyújtott némi változatosságot. Könyvterjesztő helyett, bélyegterjesztő látogatott meg minket. Kiderült, hogy a posta által folyamatosan kibocsátott újabb és újabb sorozatokat hordta ki az előfizetőknek. Az anyag leszállítása után hozzáfogott azok beszervezésébe, akik még nem voltak a bélyeggyűjtő klub tagjai.

Harmadnap a reggelizés kiegészült sportújság böngészésével, mert előző délután volt valami nemzetközi focitalálkozó, majd félórára nyúló vitatás, gólhelyzetek elpasszolásáról, a bíró vakságáról, stb. Aztán délután általános munkabeszüntetés lett deklarálva, mert az egyik kartárs Sándor volt, a dátum pedig március 18, és az köztudott, hogy a magyar kultúrához a névnapok megülése nagyon hozzátartozik (ami például angolszász területeken ismeretlen).

A következő napokon is elég sűrűn történtek érdekes dolgok. Például bejött az osztály egyik külső munkatársa, egy menő fotós, aki elmesélte legújabb kalandját valamelyik színésznővel, akiről készített portré képeket. Viszont nem ő volt az egyetlen, mert volt egy-két grafikus külsős is, akik a kiadványok grafikáit készítették, és ezeknek is voltak sztorijaik. Ezek a szabadúszó külsősök elképesztő pénzeket kerestek, mondjuk minimum tízszeresét egy átlagos fizetésnek, ami kizárólag abból adódott, hogy megbízást kaptak tőlünk. Ezért úgy érezték, hogy időnként ki kell hozzánk jönni és el kell minket szórakoztatni fél délelőtt.

Néhány munkanap után az is kiderült, hogy az osztálynak van egy olyan dolgozója is, aki csak a fizetéséért jön be, különben sose látjuk. Ő a Tungsram focicsapatnak volt a tagja. Hogy nem dolgozik, de azért kap fizetést, egy kicsit őt is zavarta, ezért aztán amikor bejött fél napon át foci pletykákat mesélt az egész osztálynak, ami alatt természetesen állt a különben is igen lanyha munka.

A lista természetesen nem teljes, mert volt az Izzóban fotókör is, ami szintén főleg délelőtt ülésezett. Aztán létezett egy kultúros is, aki az igényelhető üdülőhelyeket kínálgatta, jegyezte fel, és hozta vissza a beutalót. Egy időben divattá vált a gyertyakészítés, amihez padlóviaszt kellett venni, beszínezni valamivel, majd beönteni a gyártásból származó valamilyen burába, ami megszilárdulás után letörhető volt a bura alakját felvevő gyertyáról.

Hogy munkaidőben szexelni is lehet, azt csak egy kicsit később tudtam meg. Még egy kicsit később pedig ki is próbáltam. Szóval, nem egy gépsoron dolgozni kifejezetten kellemes volt, bár a fizetés messze elmaradt a NSzK fizetéseitől, de visszaemlékezéseim szerint, ez senkit se idegesített.

_______________________________________________________
_______________________________________________________
_____________________________________