Tibor bá’ vissza a múltba online

10 éves koromban az anyám (hogy ne kelljen rám felügyelnie) odaadott „nyaralni” egy tanyára, Félegyháza környékén, ha jól emlékszem 10 napra. Ló húzta szekérrel vittek ki a tanyára, zötyögtünk vagy 3 órát. Persze feltaláltam magam, alaposan kielégítettem kíváncsiságomat. A háziak meg hagyták, és alig várták, hogy leteljen a 10 nap.

Együtt éltem a tanyasiakkal, ettem, amit ők ettek, ittam, amit ők ittak, velük mentem ágyba és ébredtem fel reggel. Hagyták, hogy tegyek, amit akarok. Érett sajtot reggeliztünk, vagyis olyat, ami teli volt kukaccal, és ugráltak össze-vissza. A sajt azon része, ami átment a kukacok belein folyóssá és halvány barnává vált, valamint csípős volt egy kicsit. Az egésznek ammóniák szaga volt, de maga az íze kifogástalan. Akkor értettem meg, hogy anyám miért szereti a pálpusztai sajtot, amit apám tiszta szívből utált. Szerinte úgy készül a pálpusztai, hogy egy hatalmas kádban túrót tapos néhány parasztasszony, akik időnkén egy-egy nagy rakás túrót becsapnak a combjuk közé, jó magasan, ahol a két comb találkozik, odadörzsölik egy kicsit, majd visszaejtik a kádba, és ezt addig folytatják, amíg el nem érik a megfelelő aromát. Hogy az ápolatlan pina büdös és valóban az érett sajtra emlékeztet, azt akkor még nem tudtam, de anyám heves tiltakozása feltűnő volt.

Délben aludttejet ettünk hatalmas karéj kenyérrel, ami jó szikkadt volt, legalább egy hetes. Este (minden áldott este) lebbencsleves volt, amit otthon se szerettem, de az egész napos rohangálásban alaposan megéheztem, így aztán tömtem magamba egy keveset. Amikor vizelnem kellett gyorsan feltaláltam magam, mert gyümölcsfa volt elég, ami mögé el lehetett bújni arra az egy-két percre, de amikor rám jött a székelés, nem tudtam mit tegyek. Megkérdeztem a háziakat, hol végezhetném el a dolgomat, de ezt nem értették. Hogy-hogy a dolgomat, nincs neked semmi dolgod. Már hogyne lenne, mindjárt becsinálok. Akkor döbbentek rá, hogy mit akarok és mindjárt meg is mondták, ha szarnod kő, hát menj be a kukoricásba. Bementem, jó messzire, hogy ne lehessen látni, városi gyerekben jó adag modorosság van, ami arrafelé ismeretlen. Aztán letoltam a gatyámat, elvégeztem a dolgomat, szedelőzködtem és jöttem kifelé. Közben a gazda valahogy meglátta, honnan jövök, ami történetesen már a szomszéd kukoricása volt. Piszkosul letolt, hogy én itt eszek nála, de a szomszéd földjét trágyázom. Értettem én, amit mond, csak az értelmével nem voltam tisztában. Annyit vettem ki belőle, hogy legközelebb látni akarják a puszta seggem, ezért nem mehetek mélyebbre. A trágya jelentőségével csak később ismerkedtem meg.

Különben az, ami a tanyán termet, nem számított értéknek. Körtét, szilvát, sárgadinnyét ehettem, ami belefért. Ez volt a kenyérrel és a sajttal is, hiszen tartottak tehenet. Azon viszont nagyon csodálkoztak, hogy a cipőm egész nap a lábamon volt, vagyis feleslegesen koptattam. A kedvükért le is vettem, de a talpamnak a talaj szokatlan volt, a tarló pedig egyenesen járhatatlan, hogy ők hogy bírták, az előttem érthetetlen volt.

A föld egy része belvíz alatt állt, kb. 40-60 cm mélységben. A vizet a nap alaposan felmelegített, jó volt benne pancsolni. Aztán megkaptam a ház teknőjét, amit csónakként használhattam. A vízben megismerkedhettem elsősorban az ebihalakkal (minden fokozatban) és a békákkal, de volt ott sok minden más is, amelyek egyike-másika csípett is. A vízmentes homokban gyíkok tanyáztak, és tojtak tojásokat apró üregekbe. Szóval 10 napra volt élmény, untig elég. Így aztán elrepült a 10 nap, engem pedig szépen visszaszállítottak, természetesen megint szekéren.

Anyám első reakciója az volt, hogy milyen koszos vagyok, és hogy fürödtem-e, mintha nem ismerte volna a tanyasi életet. Hát persze, hogy nem fürödtem. A fő meglepetés kicsivel később jött. A nadrágjaim deréktájban teli voltak lapostetűvel, amitől könnyű volt megszabadulni, mert 10 éves korban még nincs fanszőrzet, a ruháimat pedig kifőzték. Aztán az anyám közölte velem, hogy többet nem enged tanyára, mintha én akartam volna.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
______________________________________