Tibor bá’ vissza a múltba online

Nem biztos, hogy mindenki tudja, lócitrom a lószar beceneve. Az ok egyszerű, a ló teniszlabda nagyságú egységekben szarik, többet egyszerre. A ló után egy rakás lócitrom marad. A ló különben is egy érdekes állat. Gyerekkoromban Budapesten a teherszállítás zöme lóvontatással történt. Így aztán a földszintes ablakunkból sokszor láthattam a muraközi lovakat várakozni, amíg lepakolják az árut. Várakozás közben a lovak zavartalanul végzik funkciójukat. A csődör például úgy pisál, hogy előbb a szerszámát valahonnan kiereszti, ami túlzás nélkül 50 centi körüli hosszúsággal bír, olyan, mint egy periszkóp, jön-jön-jön, aztán megindul a zuhatag, literek. Ez volt a dolgok rendje. A bazalt kockák között elfolydogált 2-3 liter ló pisa.

Nem így a lócitrom, az ott maradt, de nem sokáig, legalább is vidéken. Félegyházán saját szememmel láttam, hogy a friss termésért az asszonyok kirohantak az utcára és egy lavórba begyűjtötték a citromokat, mintha különleges érték lenne. Talán az is volt. Abban az időben az volt a szokás, hogy tavasszal a házak utcai frontját kifestették. Minden tavasszal. Általában valami pasztellszínt választottak, mondjuk kéket, de az alsó 80 centit, nevezzük a ház „lábának” sötétkékre festették. Festés előtt természetesen tapasztani kellett. Az egy év alatt kihullott sárvakolatot pótolták sárral, és itt jön be a lócitrom szerepe. A tapasztás ugyanis sár volt, vagyis vízzel összekevert föld, de hogy legyen nekik tartása, kevertek bele lócitromot. Ez természetesen nem volt babona, egyszerűen arról van szó, hogy a lószarban rengeteg növényi szál van, ami megszáradás után összetartotta a sarat. Különben pedig a lószar nem büdös, mert a ló nem eszik rohadó fehérjét. A megemésztett fűféléknek pedig nincs szaga.

A technológia nem ismeretlen, mert a vályogot is így készítik, csak ott a kikevert sárba összeszecskázott szalmát kevernek, ami kiszáradás után összetartja a vályogtéglát.

Miért lócitrom? Jó kérdés, elvégre a házfal tapasztáshoz is használhatnának szalmát. Nincs rá egyértelmű magyarázat. A népi kultúrába bizonyos babona is bekeveredik. Egészen biztos meg vannak győződve arról, hogy a lószarnak különleges ereje van a szalmával szemben. Ahogy a gennyes sebre káposzta levelet raknak (tapasz helyett), a leforrázott kezet tojás fehérjével keni be vagy vajjal (mindkettő nem csak haszontalan, de kifejezetten ellenjavallt). De hát így volt kerek az élet. Szülőanyám, ha átfutott előtte egy fekete macska, visszafordult és aznap nem ment ki a házból. Amikor kéményseprővel találkozott, akkor a benyálazott ujjaival gyorsan megfogott egy gombot. Ha pedig eldicsekedett valami családi eseménnyel, akkor azt lekopogta az asztallapon, amennyiben nagyon fontos volt, akkor alulról felfelé.

Aztán a lovak is eltűntek és a vályogból épített parasztházak is. Hetven év után elmentem Félegyházára a régi házunkhoz, aminek persze hűlt helyét se találtam, de a postai címen ott virított egy csinos téglaépület csicsás ablakokkal, bejárati ajtóval, és persze „márkás” tetőcseréppel, ami között lapult két tetőablak. A bentlakóknak pedig fogalmuk se lehet, hogy nem oly nagyon régen a lócitromnak is volt szerepe az emberi hajlék kialakításában.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
_____________________________________