Tibor bá’ vissza a múltba online
Egy ideje – ha időnk engedi és az idő szép – lejárunk a Római partra, és beülünk a Leánder Büfé közvetlenül a Dunára néző teraszára. Alattunk a kacsák nyüzsögnek, húznak el az evezősök különböző csónakokban, bőgetik a nagymenők a drága, jachtszerű csónakjaik motorjait, hogy az egy kőrre elvitt Macáknak imponáljanak egy nagyot. Aztán időnként el-elmegy előttünk egy-egy hajószálloda, fedélzetén német turistákkal, akik röhögve meg tudják fizetni a részvételi díjakat. Ez mag van spékelve nagy ritkán elkínlódó uszályt tolató hajóval, és még a félóránként érkező kompjárat szedett-vedett tagjaival. Mindezt látcsővel figyeljük és teszünk egymásnak hangos megjegyzéseket. Közben elszopogatjuk a kapucsínónkat, amiről már rég híresek vagyunk és pontosan tudják, hogy szeretjük. Az árnyas fák alatt időzve néha eszembe jut a múlt.
Apámat óriási protekcióval felvették a Gázgyárba a Nagy gazdasági Világválság lecsengő magyar szakaszában, de csak munkás állománya, munkás fizetéssel, de tisztviselői munkakörbe. Hiába na, a nagyvállalatok nem most találták ki a költséghatékonyságot, amivel apám is élt, mert a nyári hónapokra felmondta a méregdrága lakásbérlést, és családdal együtt kiköltözött a Gázgyár Szúnyog-szigeti csónakházába, ahol igen kedvezményes áron kapott egy apró kabint, amivel én már két évesen megismerkedhettem. Ezt a trükköt évente megismételte egészen addig, amíg a Gázgyárból ki nem rúgták. Ezt követve nyaranként a Római parton tanyázó barátait látogattuk, mi ketten apám és én. A rendszerváltás óta megszűnt klasszikus elrendezés szerint a csónakházak közel a Dunához helyezkedtek el, ami mögött a kabinok voltak találhatók. A csónakház tárolta a csónakokat, a kabinokat pedig ki lehetett bérelni. 6-8 éves koromban tombolt a hazafiság. A nagyon egyforma kabinsorokra ki volt írva a megkülönböztetést elősegítő nevük: Szabadka, Újvidék, Temesvár és hasonlók, nehogy elfelejtsük, hogy ezek nem olyan nagyon rég, még Magyarország részét képezték.
Az 1948-as rendszerváltás után fordult a kocka. Nem a jobb módúak jártak ki a Rómaira, hanem a „melósok”. A csónakházak vállalatok tulajdonává vált. Ebben az időben már egyénileg jártam ki evezni úgy, hogy találni kellett valakit, aki jogosult volt csónak kikérésére. Persze, ezekkel a valakikkel együtt kellett beszállnom a csónakba, de ez még belefért. A rendszer életrajzához hozzátartozott, hogy minden csónaknak törzskönyve volt, amit a vízi rendőrség állandóan ellenőrzött. Az evezősnek pedig rendelkeznie kellett „vízi jártassági igazolvánnyal”, aminek a megszerzéséhez le kellett vizsgázni.
Ez a szigor az 1960-as évekre fellazult, a Római part fénykorát élte. Önkiszolgáló éttermet építettek (ma romokban hever, de az épület még létezik), ami komoly mértékben hozzájárult a népszerűséghez. Nem volt országos hírű, mint mondjuk a Balaton, de egy „hozzáértő” réteg megelégedéssel favorizálta, meg volt rá az okuk.
Az 1990-es rendszerváltás gyors pusztulást hozott, aminek elsődleges oka a tulajdonosváltás volt, na meg a profit maximalizálás, amibe nem fért bele az, hogy a vállalatok üdülőket tartsanak fenn a dolgozóik részére. Viszont a Rómainak neve volt. Elkezdtek hát társasházakat, éttermeket építeni, miközben maga a part lerohadt. Azonban a törzsközönség makacsul ragaszkodott hozzá. Napjainkra a látogatók száma felfutó félben van, nem annyira a vízi sportok miatt, hanem a kellemes és olcsó szórakozási lehetőségből kifolyólag. Társaságok jönnek sörözni, halat enni, kerékpárosok róják a kilométereket romantikus környezetben, anyukák hordják ki gyermekeiket egy kis futkosásra, és azért az evezés se halt ki teljesen.
A parton, félig a vízben álló fák nem, de a lényeg megváltozott. Annak idején apámmal a 3-as villamossal kizötyögtünk az Északi összekötő vasúti hídhoz, amin komótosan átgyalogolva megérkeztünk a Rómaira. Ma a többség drága (nem feltétlenül kifizetett) nyugati kocsin érkezik, próbál parkoló helyett találni, aztán elvegyül a többiek között, hogy sportolás helyett egy kicsit az nap is növeljen a sörhasán. Hmmm, lehet, hogy én vagyok már túl öreg. 😀
________________________________________________________________
A heti bruhaha angolul jól tudok részére:
(FHA = Federal Housing Administration)
A New Orleans lawyer sought an FHA loan for a client. He was told the loan would be granted if he could prove satisfactory title to a parcel of property being offered as collateral. The title to the property dated back to 1803, which took the lawyer three months to track down. After sending the information to the FHA, he received the following reply.
„Upon review of your letter adjoining your client’s loan application, we note that the request is supported by an Abstract of Title. While we compliment the able manner in which you have prepared and presented the application, we must point out that you have only cleared title to the proposed collateral property back to 1803. Before final approval can be accorded, it will be necessary to clear the title back to its origin.”
Annoyed, the lawyer responded as follows: „Your letter regarding title in Case No. 189156 has been received. I note that you wish to have title extended further than the 194 years covered by the present application. I was unaware that any educated person in this country, particularly those working in the property area, would not know that Louisiana was purchased, by the U.S., from France in 1803, the year of origin identified in our application. For the edification of uninformed FHA bureaucrats, the title to the land prior to U.S. ownership was obtained from France, which had acquired it by Right of Conquest from Spain. The land came into the possession of Spain by Right of Discovery made in the year 1492 by a sea captain named Christopher Columbus, who had been granted the privilege of seeking a new route to India by the Spanish monarch, Isabella. The good queen, Isabella, being a pious woman and almost as careful about titles as the FHA, took the precaution of securing the blessing of the Pope before she sold her jewels to finance Columbus’ expedition. Now the Pope, as I’m sure you may know, is the emissary of Jesus Christ, the son of God, and God, it is commonly accepted, created this world. Therefore, I believe it is safe to presume that God also made that part of the world called Louisiana. God, therefore, would be the owner of origin and His origins date back, to before the beginning of time, the world as we know it, AND the FHA. I hope you find God’s original claim to be satisfactory.
Now, may we have our damn loan?”
The loan was approved.
________________________________________________________________
________________________________________________________________
______________________________________________