2014. szeptember hónap bejegyzései

(1475) Megint elcsesszük

Tibor bá’ online

 

~q400A hétvégi plusz a tegnapi (hétfő) politikai színjáték komikumán csak röhögni lehetne, ha az embernek nem lenne inkább sírni kedve. Ugyanis a képlet roppant egyszerű: Tarlóst meg kell buktatni, mert ez az egyetlen módja annak, hogy Orbán az elviselhetőség határain belül legyen tartható. Tarlós megbuktatásához az kell, hogy az eddigi főpolgármester jelöltek közül mindenki lépjen vissza annak a javára, aki mögött – a közvélemény kutatások adatai szerint – a legtöbb potenciális szavazó van. Ez a személy Bokros Lajos.

De nem, az LMP és a MLP nem léptet vissza olyan jelölteket, akik még 5 százalékot se fognak kapni, vagyis az esélyük abszolút nulla. Akkor miért nem? Először is azért mert nagy ívben szarnak az ország lakosságának az érdekére. Másodszor pedig azért, mert kizárólag a saját céljaikat akarják megvalósítani, és ha az nem sikerül, akkor jön elő a „szomszéd tehene” szindróma, amit ez esetben úgy hívják, hogy „Ha én nem lophatok, akkor ne lophasson más se.” És még az se zavarja őket, hogy akkor Orbán gárdája fog tovább lopni.

Schiffer ennél egy kicsit ravaszabb, ő azért indul külön mert hivatkozik a tisztességes politizálásukra, de valójában azt akarja, hogy legyenek az országon uralkodó viszonyok olyan súlyosak (amihez kell még néhány év) hogy az maga alá temesse az Orbán rendszert, és akkor ők előállhatnak mint az egyetlen, és igazi jó fiúk, akik sose voltak hatalmon, sose loptak, szüzek, és a szűz kéz mindig nyerő lapokat oszt, ez esetben az egész ország, részére, ha megválasztják őket.

Fodor Gábor másképp gondolkodik (különben honnan szerzett ennyi pénzt, amit szemlátomást elköltöttek az óriás plakátokra?). Ő úgy tesz, mintha SzDSz sose létezett volna, és mintha nem a politikából élne (csak úgy mint Orbán) diplomázása óta. Neki 1 százalékos eredmény is OK, és az is, ha csak ő kerül be a parlamentbe listán. Neki egészen biztos lesz mit aprítani a tejbe. A többi nem érdekes, ha mégis valahol szorítana a kapca, hát istenem, legfeljebb kivándorol Izraelbe, ahol már túl koros lenne az IDF-be toborzáshoz.

Ejtsünk néhány szót az MSZP-ről is. Úgy tűnik, hogy Kunhalmi Ágnes csapatának éppen hogy a többsége megértette az idők szavát és beálltak Bokros mögé. Amit az országos Pártbizottság sikeresen lenullázott. Mondjuk már csak udvariasságból is az országosnak nem kellett volna beleszólni a budapesti témába, de ezt hagyjuk. Viszont ebből a döntésükből kiderül micsoda pitiáner alakok. Nekik Tarlós tökéletesen megfelel, ha a kerületi főpolgármesterek (a beruházások fő tolvajai) szocialisták lesznek. Sajnos nem lesznek, mert ki megy úgy el szavazni, hogy a főpolgármestert hagyjuk úgy, ahogy van, de a kerületi viszont legyen MSZP-s? Az egyre jobban pocakosodó Orbán pedig röhögjön, ahogy akar.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
____________________________________

(1474) Obama szájára vette Orbánt (avagy, Magyarország rákerült a térképre – aztán majd lekerül, esetleg véglegesen)

Tibor bá’ online

 

~q400A Fidesz nem tesz mást, csak azt, amit minden hatalomra kerülő párt megtesz, legfeljebb leplezetlenebben, nyíltabban, mondhatnám, pofátlanabbul teszi. Most éppen a civil szervezeteket vegzálja, mert nem állnak be a sorba, illetve, mert egyértelműen a liberális szekeret tolják Orbán ideológiájával ellentétben. És, mit ad isten, az USA elnökének ez nem tetszik, olyannyira, hogy meg is jegyezte az egyik beszédében, ami után az amerikaiak millió kezdték keresgélni a térképen, hogy hol a fenében van ez az ország.

Aki felületesen hallgatja a híreket, annak feltűnhet, hogy miért e megbélyegzés. Orbán bűnlajstroma gyakorlatilag végtelen. Obamát nem érdekelte, amikor ellopta a nyugdíjvagyont, fülét se mozgatta, amikor lenyugdíjazta a függetlenségükhöz ragaszkodó, idősebb bírókat, elüldözte a legfőbb bírót, és a jogrendet átformálta a maga képére. A nyugati bankokról lenyúzott újabb és újabb bőrök se érdemeltek különösebb figyelmet, pedig Obama egyértelműen a világ oligarcháinak a zsebében van. A sajtószabadság elporlasztása se hatott a biztosítékokra, oly annyira nem, hogy Brüsszel újabb évi 1000 milliárd forinttal ajándékozza meg a szétvert gazdasággal büszkélkedő magyar kormányt. Hát akkor mi a fene történt?

Semmi különös. Washingtonnak a demokrácia és az emberi jogok védelme semmi más, mint ürügy ahhoz, hogy a hazai fogyasztásra alkalmatlan elképzeléseit végrehajtsa. A demokrácia Amerika határain belül is egyre fogy, a rendőrállam kialakítása roham léptékben halad előre és persze nagy ívben tojnának arra, hogy a magyar miniszterelnök hogyan dúlja szét a magyar államiságot, miként teszi az életet egyre elviselhetetlenebbé a mindenre rátelepedő korrupcióval, lecsúsztatva az országot a dél amerikai banán köztársaságok szintjére. De most, hogy Orbán végre tesz valami értelmeset is, ami egybevág az ország valós érdekeivel, amit „keleti nyitásra” kereszteltek, ezt már nem tűrhetik. Főleg, amikor kijelenti, hogy a Washington által meghirdetett, Oroszország elleni embargó minket jobban súlyt, mint az oroszokat, viszont igen előnyös Amerikának. Éppen ezért újra kellene gondolni az egészet. Na ez az, amit már nem tűrhető, mert magában hordozza a veszélyét annak, hogy néhány közép európai ország vezetői ötletet kapnak Orbántól.

Az oroszokat nem kell szeretni, de tudomásul kell venni, hogy a velük tartott korrekt üzleti kapcsolat az ország elsődleges érdeke, amit semmi körülmények között nem írhat felül egy árnyék ideológia, főleg úgy nem, hogy Washington az égvilágon kívül semmi más nem érdekli, mint saját, jól felfogott érdeke. Ebből pedig az következik, hogy bármennyire is ellenezzük Orbán ideológiáját, el kell ismernünk, amikor végre tesz valamit az ország igazi érdekében.

________________________________________________________________

Ez a félkallantyús tegnap rárakott még egy lapáttal. Kijelentette, hogy a PC (politikailag helyes) egy csalás. IGAZA VAN. De ezt nem lehet mondani egy olyan miniszterelnöknek, akinek az országa NATO és EU tag, de még ennél is rosszabb, a kis antant országai megint ki fogják használni a hülye magyar politikát. Könnyen lehet, hogy Szeged is szerves részévé válik Romániának, Pécs pedig a szerbeké lesz. A szlovákok megkapják Debrecent, és akkor mi lesz Kósával? 😀

________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________

(ACs-11) Azok a csodálatos nők – A termékenység csúcsa

Tibor bá’ csodálatos női online

 

~q228Somló Péter egyke létére 12 évesen elveszítette édesapját, aki valamelyik haláltáborban találkozott ki nem érdemelt sorsával. Péter és édesanyja, Zsuzsi néni „imádták” egymást, hiszen egymáson kívül nem volt senkijük se. Péter 22 évesen találkozott egy néhány évvel idősebb, Ági nevű, harmadosztályú színésznőcskével, aki édesanyjának nagyon nem tetszett. „Nem hozzád való!” Péter számára édesanyja kívánsága paranccsal volt egyenlő. Ezért aztán Ágival közölte, hogy „vége”. Ági azt mondta, hogy egy kapcsolat csak úgy maradhat fenn, ha mind a ketten akarják, ha vége, akkor vége, csak….. – Csak valamit nem értek – tette hozzá. – Édesanyád engem sosem látott, még egy mondatot se váltottunk, hogy alakulhatott ki rólam véleménye?

Péter okos fiú volt, és ez egy logikus gondolatnak tűnt. Meg is kérte édesanyját, hogy mielőtt szakít, legyen szíves legalább egyszer találkozzon Ágival. Ez megtörtént, ami után Zsuzsi néni még jobban tiltakozott, mint a találkozás előtt. Péter tehát szakított, méghozzá egy világosan és udvariasan megírt levél formájában.

Ági felhívta telefonon, és azt mondta, hogy tiszteletben tartja szakítási szándékát, de szeretne neki valamit személyesen mondani, még utoljára. Rutinos férfiak természetesen ismerik ezt az „utoljára” kitételt, de hát Péterről minden volt mondható, csak az nem, hogy rutinos. Létrejött tehát egy mindent lezáró „utolsó” találkozás, ahol Ági elmondta, hogy Péter édesanyja milyen mély benyomást gyakorolt rá: gyönyörű nő, okos, intelligens és érti, hogy tulajdonképpen aggódik a fiáért, ami egy nagyon szép anyai tulajdonság. – Ha anya lennék, – tette hozzá – én is félteném a fiamat, de édesanyád engem félreismer.

Péter ezt természetesen elmondta az édesanyjának, aki felcsattant „azt ígérted, hogy azzal a büdös kurvával többé nem találkozol.” Ági természetesen nem hagyta magát, és talált alkalmat arra, hogy minden sértegetés ellenére Zsuzsi nénit állandóan dicsérje, mit dicsérje, szinte rajongjon érte. Ekkor már borítékolni lehetett volna, hogy a csatát Ági fogja megnyerni. Meg is nyerte. Péter a megoldhatatlannak látszó konfliktusból úgy bújt ki, hogy 1956-ban Ágival együtt (szinte búcsú nélkül) elhagyta hazáját és vele együtt imádott édesanyját is.

Az ifjú pár Londonban összeesküdött, majd átrepültek Ausztráliába. Péter, mint végzett elektromérnök, nem lebecsülendő angol tudással minden gond nélkül el tudott helyezkedni egy hatalmas kutatócégnél, és nagyon jól keresett. Ági is elhelyezkedett. Szinte az első perctől fogva béreltek egy tengerparti villát Sydney-től északra egy csodás peremvárosban, „mindössze” az ausztrál minimumbérért. Minden szép és jó lett volna, de a magyarok között dúló „nőhiány” miatt Ágiról kiderült, hogy a házastársi hűség egyáltalán nem része alaptermészetének. Magyarul Zsuzsi néni előérzete csalhatatlannak bizonyult. Egyébként pedig szeretett teherbe esni, ami esetenként, az abortusztilalomra való tekintettel, hatalmas összeggel terhelte meg a háztartást. Péter sokat búslakodott, és persze eszébe jutott kissé cserbenhagyott édesanyja is. A megoldás kézenfekvő volt. Zsuzsi néni, aki akkor már nyugdíjas volt, telepedjen át Ausztráliába.

Péter édesanyja kapva kapott a lehetőségen, és elkezdte az áttelepüléssel járó ügyintézést, miközben értékeit iparkodott suba alatt eladni. Mivel régebben jól menő kereskedők voltak, a még mindig fellelhető és értékesíthető vagyontárgyakért jelentős összeget kapott. Gondot csak az átmentés jelentett. Végül Zsuzsi néni minden értéke briliánsban végezte, amit könnyű volt kivinni magával Ausztráliába. Csakhogy az átváltások mindig vesztességgel járnak, így a végeredmény szép összegnek számított, de már nem volt egy vagyon.

Bármily jól is keresett Péter, a majdhogy nem rendszeressé vált abortuszok felborították az egyensúlyt, következésképpen azok ellenértéke az áttelepült anyós vagyonából lett kiegyenlítve.

Zsuzsi néni a boldogságtól nem szállt fel a mennyekbe: egyfelől, mert unokát is szeretett volna, másfelől egy teljes élet munkájának összegyűjtött eredménye gyors tempóban készült kámforrá válni. Amikor pedig tudomására jutott Ági sorozatos hűtlensége, egyenesen kiborult, mert biztosra vette, hogy menye nem is a fiától esik állandóan teherbe.

Ilyen körülmények között eljött az a pillanat, amikor Zsuzsi néni átadta fiának az utolsó „fillérjét” az immáron bevett szokásnak nevezhető költség kiegyenlítése végett, aminek ellenszolgáltatását Ági még aznap igénybe is vette.

Két nappal később Péter felhívta édesanyját, hogy közölje, a műtét, mint mindig, most is komplikációk nélkül ért véget, és miden a legnagyobb rendben van. Zsuzsi néni egy kicsit tépelődött, hogy megemlítse-e, s a végén úgy döntött, hogy okosabb, ha közli fiával, nincs több pénze, ennek megfelelően „intézzék” életüket. Péter halkan felnevetett, és azt mondta, nem is lesz rá szükség, mert Ágival eldöntötték, hogy a következő gyereket megtartják. Zsuzsi néni a boldogságtól egy halk sikolyt hallatott, de elbúcsúzás után elfogta a kétely, mi lesz, ha Ági nem hagy fel a korábbi gyakorlattal, és csak az isten lesz a megmondhatója, ki a gyerek apja. Mindegy, zárta le magában a vitát, fő, hogy lesz unoka.

Aztán teltek a hetek, a hónapok és semmi hír a család gyarapodásáról. Eltelt már egy év is, amikor Zsuzsi néni némi bátortalansággal a hangjában megkérdezte fiát, hogyan is áll a helyzet. Mikor jön már az unoka. Fia azt válaszolta, hogy már egy éve nem védekeznek, de Ági nem esik teherbe.

Elmúlt még egy fél év, amikor Péter végre elvitte feleségét a már régről ismert nőgyógyászhoz, aki megállapította, hogy Áginak soha az életben nem lesz már szüksége abortuszra, egyszerűen azért, mert teherbe se fog esni.

_______________________________________________________________

Somló Péter a végén elvált Ágitól, és újranősült. Zsuzsi néni meghalt. Az új feleség egy német nő volt, amit a kívülállóknak nehéz volt megemészteni, mert a háborús meghurcolások miatt Péter soha az életben még egyszer át nem lépte szülőföldje határait. Magyarországon maradt gyerekkori barátaival csak Bécsben volt hajlandó találkozni. Viszont Ági viselt dolgai miatt másik zsidó feleségből se kért. Aztán fia született, és még évtizedekkel később is azonnal megszakította a baráti kapcsolatot azzal, aki Ági nevét előtte kiejtette a száján.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
________________________________________

(VM-243) Kivetkőzés

Tibor bá’ vissza a múltba online

Az egyre langyosabb érdeklődésre való tekintettel a

sorozat ezzel a poszttal befejeződik.

 

~q228A sors szeszélye folytán 1950-ben szüleim vettek egy családi háznak csúfolt valamit a Rege út 12. alatt. Ez tulajdonképpen egy szolgálati ház volt egy gyerektelen házaspár részére, ahol a nő szakácsnő, a férfi pedig sofőr lehetett volna, de az urasági villa nem készült el. A háború alatt az ilyesmi nem volt ritkaság. A házban egy kisszoba és egy nagyszoba volt – némi jóindulattal – mely utóbbi valójában egy kibetonozott padlózatú garázs célját szolgálta, középen egy szerelőaknával, ami persze le volt fedve szőnyegekkel. Viszont mind ezt a Szabadság-hegyen lehetett megtalálni (ma már megint Sváb-hegy), amely presztízs értékét egy percre se veszítette el. A ház árát 60.000 Forintban szabták meg, ami abban az időben hatalmas összegnek számított, főleg egyben. Apám az utolsó pillanatban csinált egy Kft-t gyapjúfonal előállítási profillal. Az alapanyagot a félegyházi szűcsök hulladékából szerezte be, az áruhiányos Budapesten pedig a kézi kötésre szánt gyapjúfonalat úgy vették, mint a cukrot. Fél év alatt összejött az összeg, ami után apám felszámolta a céget két héttel az általános államosítás előtt.

A házat Titkos Ilona kínálta eladásra, mert bár tagja volt a Nemzeti Színháznak, szerepet valami okból kifolyólag Rákosi alatt nem kapott, viszont hozzá volt szokva a pazarló életstílushoz. Különben Titkos Ilonát ma már a kutya se ismeri, de a maga idejében a mindössze 10 évvel fiatalabb Karádinál is híresebb díva volt, csak úgy látszik sokkal kevesebb férfivel került egy ágyba, de azért a dívákra jellemző hisztériában utolérhetetlen volt.

Abban az időben a „sötétben bujkáló reakciósok” azt a rémhírt terjesztették, hogy Rákosi a forintot le fogja bélyegezni. Ez persze nem volt teljes mértékben hihetetlen, ráadásul az utolsó lebélyegzés mindössze 5 évvel volt korábban (1945. december) amire mindenki emlékezett. Erre az esetre az állampolgár csak egyféleképpen tud védekezni, ha a pénzét 1, 2 és 5 forintosokban tartja, mert ugye az érméket nem lehet felülbélyegezni, csak a papírpénzt. A felkínált ház adásvételének céljából összejöttek az érdekeltek: apám, anyám, Titkos Ilona, és ügyvéd barátja, akire nem lett volna szükség, mert akkoriban a földhivatalhoz magánszerződést is be lehetett nyújtani ügyvédi ellenjegyzés nélkül, amit az ügyvédi kamara csak a 90-es évek végén erőszakolt ki a parlamenttől. Az ügyvéd barát inkább csak a tanácsadó szerepét játszotta. És akkor ugye aláírás és pénz átadás-számolás. Apámék egy meglehetősen súlyos bőrönddel érkeztek, amiben az érmék lapultak 60.000 Ft értékben. Amikor Ilona meglátta a kinyitott bőrönd tartalmát rikácsolni, ájuldozni kezdett, majd belemarkolt és az érméket elkezdte hisztériásan szanaszét hajigálni a lakásban. Még jó, hogy ott volt az ügyvédje, aki nem csak értette a dolgot, de kifejezetten szerencsésnek találta. Aztán lecsillapodtak a kedélyek, mi meg napokon belül birtokba vettük a házat, ahol a tinédzser éveimet töltöttem, ahonnan disszidáltam, majd tértem vissza jó egy évtizeddel később.

A hazatelepülést a hatóságok nem tették könnyűvé, mielőtt megadták volna a belépésre jogosító vízumot, apáméknak írásban biztosítani kellet számunkra lakhatást. Így aztán felnőtt fejjel, egy feleséggel és egy újszülöttel alkottunk egy három nemzedékes együttlakást, ami egy külön élmény volt. Miért? Arról van szó, hogy a folyamatos együttélés mellett hozzászokunk a családtagok lassú változásához. Na, de, sok éves távolmaradás után a változás szembetűnő, főleg akkor, amikor egy más nyelvi kultúrához tartozó magatartási normák fényébe kerülnek. Egyszóval anyámról kiderült, hogy kicsinyes, fukar és bosszúálló, ezen kívül csak úgy általában rosszindulatú. Bár a háború óta, vagyis akkor már 18 éve, nem dolgozott, „csak” háztartásbeli –akkoriban negatív cédulával bíró – beosztása volt, a hirtelen megjelent unoka hatására azonnal elhelyezkedett, nehogy vigyázni kelljen a csecsemőre. Ez azonban mindössze egy apró példa, nem ebben merül ki ítéletalkotásom bizonyítéka.

1946-48 között volt egy fiatal cselédlányunk, a kor szokásainak megfelelően, aminek Rákosi pontot tett a végére. Nem nagy ügy, abban az időben sok ezer „úriasszony” volt kénytelen megtanulni némi házimunkát. Tehát mi is búcsút intettünk Terinek, akiről soha többé egy szót se hallottunk, legalább is néhány évtizeden keresztül. Aztán Teri is 60 éves lett és ráhajtott a nyugdíjra. Felkereste tehát az anyámat, hogy igazolja a Tb felé a nálunk, munkában eltöltött két és fél évét. És bár ez anyámnak egy fillérébe se került volna, az igazolást megtagadta, pedig csak a valóságot kérték tőle.

A hatvanas években azonban egészen más kavarta fel anyám hangulatát. A Rege út vége felé, közel a Széchenyi kilátóhoz volt egy állami bölcsőde anyátlan csecsemők részére. Itt nem csak alkalmaztak, de főleg kiképeztek dadusokat, akiket vidékről verbuváltak. Ezek a fiatal lányok szabályos időközönként, mondjuk három havonta kisebb csoportban Fogaskerekűn érkeztek a végállomásra. Onnan végig kellett menniük a Rege úton, azaz a mi házunk előtt is, természetesen bő szoknyás népviseletben, ahogy otthonról elengedték őket. Aztán, ahogy megkapták az első fizetésüket, lementek a városba és vettek normális szoknyát, blúzt, kardigánt és soha többé rá se néztek a bő szoknyákra. Ezek a lányok természetesen bentlakók voltak, és aki közöttük éppen szabad volt, az szombat esténként elment a Fogas vendéglőbe, ahol táncos vigadalom folyt.

Anyám oldaláról nézve a lényeg az, hogy éveken át lányok jöttek mentek bő szoknyában, majd szűk szoknyában, amit kivetkőzésnek neveztek. Ez volt a magyar vidék eléggé gyors átalakulása, amit jó anyám képtelen volt elviselni. Szerinte, aki beszületett a bő szoknyába, annak élete végéig viselnie kellett volna. Hmmmm…

De van az érmének egy másik oldala is. A hetvenes évek elején, amikor megvettem a borosjenői telket, az egyik szomszédom egy ilyen kivetkőzött, már erősen idősödő hölgy volt. Egy napon azzal jött át hozzánk, hogy „adnának kölcsön egy gereblyét, én ugyan nem tudom az mi, de a másik szomszéd azt mondta, azzal kell összegyűjteni a lombokat.” Mi összenéztünk, majd elnevettük magunkat. Ezt követve a kivetkőzött, volt cselédlány ott ártott nekünk, ahol tudott.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
_________________________________________

(1473) Tombol a szexizmus

Tibor bá’ online

 

~q400Tízéves korom környékén néhányszor megesett, hogy idegen férfi megszólított az utcán, amit akkoriban az igen gyér forgalom adta lehetőségek miatt játszótérnek használtunk, hogy akarok-e keresni 20 fillért? Kaptam egy pengőt, hogy a közeli drogériában vegyek egy Olla gumit (kotont), a visszajáró aprót megtarthatom. A huszonéves férfiak egyszerűen röstelltek kotont kérni az eladótól, ami kikerülhetetlen volt, hiszen az önkiszolgálókra még néhány évtizedet várni kellett. Hol van ma már ez a modorosság? Nem hogy felszívódott, de egyenesen átestünk a ló másik oldalára.

Éppen tegnap mondták be a hírekben, hogy kiadták az első magyar mesekönyvet 6-8 évesek részére, amiből kiderül, hogy az elzárva tartott királylány kiszabadítására készülő hercegek ráébrednek homoszexualitásukra, lemondanak a királylányról és egymásié lesznek, a királylányról meg különben is kiderül, hogy leszbikus.

Ez az erkölcsi bukfenc, naná, hogy New Yorkból áramlik, ahol megnyílt a világ leglátványosabb szex múzeuma Funland (MUSEUM OF SEX 233 Fifth Avenue, New York, NY 10016). Ha arra jársz, lépj be puszta kíváncsiságból. Miután felmész a lépcsőkön, elhaladhatsz az ajándékbolt mellett, ahol a polcok rogyadoznak a gumi maszkok alatt. Hegyekben állnak a különböző afrodiziákok (azoknak, akik hisznek benne), és persze az elképzelhető összes színárnyalattal és ízzel (igen ízzel) legyártott kondomok. Hamarosan beléphetsz egy vörös fényben úszó terembe, ahol az erotikus zenébe hangos kéjhörgés vegyül, miközben egy automatikusan működő szerkezet folyamatosan működöt fúj a levegőbe.

Az érzékek túlfűtése fontos része a szex múzeumnak. Középpontban a testiség. A látogatókat arra sarkallják, hogy teljes mértékben használják fel a látottakat, amelyekhez négy különböző út vezet:

A szerelem alagútja (Tunnel of Love) – egy tükrökkel kirakott útvesztő, amelynek végén rá lehet találni egy nő G-pontjának a viaszmására.

Előjáték futam (Foreplay Derby) – egyfajta célba futás, ahol a bábuk aranyozott péniszek.

Fogdosás hegye (Grope Mountain) – egy mászó fal, ami össze van rakva bizonyos emberi testrészek szobraiból (nyitott száj, emlők, falloszok, herék, stb.)

Ugorj az élvezetbe (Jump for Joy) – hatalmas plasztik emlők, amelynek szerepe, hogy rajtuk ugrálva felfigyelj a testiségre és idegenekkel létrehoz fizikai kapcsolatot.

És akkor a tervezőknek eszébe jutott, hogy egy múzeumnak valamicskét törődni kellene a múlttal is. Kialakítottak tehát egy vetítőtermet, ahol régi „szex” filmeket, illetve jeleneteket láthatnak azok (és ilyenek mindig vannak), akik azt hiszik a humán szex akkor indult be, amikor ők ivarérettekké váltak.

Az egyetlen értelmes exhibit egy angol némafilm, amiből kiderül, hogy a hagyományos angol farsangi mulatságok egyértelmű lehetőséget biztosítottak olyan duhajkodásra, ahol a társadalmi normákat nem kellett figyelembe venni. Magyarul, egy fajta „szabad a gazda” volt.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________

(1471) Ami a teremtés mellett szól

Tibor bá’ online

 

~q400Sokan vallják, hogy a világ magán viseli a Teremtő keze nyomát olyan értelemben, hogy életet akart létrehozni. Ez a nézet azonban egyoldalú, ezért pontosítást kíván. Ne foglaljunk most állást abban, hogy vajon Isten teremtette-e a világmindenséget, vagy létrejött-e magától, ugyanis ez irreleváns. Amire most kíváncsiak vagyunk, annak pontos megfogalmazása úgy szól, hogy vajon a világmindenség predesztinált-e az élet megjelenítésére? A válasz egyértelmű igen, amivel nehéz nem egyetérteni, de érdemes sorra venni a „bizonyítékokat”, mert meglepő egyértelműséget kapunk.

1) Hő hatására az anyag kitágul, méghozzá meglehetősen egyenletesen, függetlenül attól, hogy az anyag milyen halmazállapotban van. Hő hatására kitágul a gáz, a folyadék és a szilárd test is, csökkenő hőmérséklet hatására pedig az anyag összehúzódik. Van azonban egy kivétel, egy bosszantó kivétel. Ez pedig a víz. A víz miközben hűl, egyre sűrűbb lesz (összehúzódik) csak úgy, mint bármi más. Víznél azonban ez a folyamat +4 °C-on megáll, és ha tovább hűl, akkor újra tágulni kezd. Sőt, mire a víz megfagy, a sűrűsége mintegy 10 százalékkal csökken. Magyarul, a víz, ahogy megfagy, kitágul. Ez a viselkedés teljességgel egyéni. Mi következik ebből? Mindenki tapasztalhatta már, ha egy palackban megfagy a víz, akkor az a palackot szétrepeszti. Ugyanez történik minden más zárt térrel is, amiben víz fagy meg. De mi ennek az élettani hatása? Először is a jég kiterjedése jelentős mértékben okozója az eróziónak. Erózió nélkül a föld felszíne tömör sziklákból állna. Továbbá a tavak, tengerek felszínén megfagyott víz egyszerűen lesüllyedne a fenékre, és végül minden víztömeg fenéktől a felszínig egyetlen jégtömbbé válna, aminek a felső néhány centijét nyáron ugyan megolvasztaná a meleg, de télen újra fagyna. A víz e meglehetősen rendhagyó tulajdonsága nélkül az élet kialakulása lehetetlen lenne, természetesen nemcsak a Földön, de bárhol a világmindenségben.

2) Az élet véletlenszerű megjelenése matematikailag lehetetlen, mert az aminosavak összerendeződésére az esély, hogy az egy „felhasználható” fehérjemolekulához szükséges sorrendben történjen, biológusok kalkulációja szerint egy a 10^40.000-hez. Tudom, hogy mindenki tudja, de nem bírom ki, hogy ne írjam le újra. Ez a 10^40.000 egy akkora szám, ahol az egyes után negyvenezer nulla következik. Na most, egy ilyen könyvoldalra körülbelül kétezer nulla fér fel. Ezek szerint az összes nulla húsz oldalon férne el. Bevallom, én a magam részéről ezt a számot nem tudom elképzelni. Egy biztos, az egyenként százmilliárd csillagot tartalmazó százmilliárd galaxisban helyet foglaló összes atom száma jóval kisebb ennél a számnál. A véletlen tehát szóba se jöhet. Ha tehát a spontán kialakulás nem lehetséges, akkor mi? Véleményem szerint az egyetlen logikus feltételezés, hogy az atomok valami módon „tudják” mi a cél, és annak elérése érdekében a valószínűséget messze meghaladó módon „besegítenek”. Ezért van az, hogy a molekuláris konfigurációk a valószínűséget messze meghaladó módon jönnek létre. Azt is mondhatnánk, hogy az atomok be vannak „programozva” az élet kialakítására. Tudjuk tehát, hogy mire vannak beprogramozva, de nem tudjuk, hogyan. Részletesebben: az élettelen anyag pontosan úgy viselkedik, mintha létre akarná hozni az élő anyagot, ezért aztán az atomok, molekulák „összedolgoznak” a cél eléréséhez. Ez az „összedolgozás” pedig csak úgy képzelhető el, ha van közöttük valamifajta kommunikáció, ami független attól az anyagi világtól, amit mi ismerünk. Illetve van az anyagnak egy olyan belső tulajdonsága, aminek ismereteink szerint külső jele nincs. Bárhogy legyen is, az anyag ­egyértelműen predesztinált az élet megjelenítésére. — Ezzel kapcsolatban érdekes észlelni, hogy a biológusok jóval merészebbek az asztrofizikusoknál. Csak néhány példa: 1958-ban (!!!) a Pennsylvaniai Állami Egyetem munkatársai, Gary Steinman és Marian Cole megjelentettek egy cikket egy tudományos folyóiratban. A cikkből idézem a következő mondatot: „A bio­lógia számos területén megfigyelhető egy beépített predesztináció.” Kollégáik, Cyril Ponnamperuma és Sidney Fox hasonlóképpen vélekedtek: „Az atomok eredendő tulajdonsága az élet kialakulására történő törekvés.” – illetve – „A peptidláncok kialakulása minden, csak nem véletlenszerű.”

3) Az Ősrobbanást követve az anyag nem csak úgy „esztelenül” robbant szét, mert abból soha nem lett volna világmindenség. A szétrobbanás „ésszel” történt, kiszámított módon. Ezt nevezzük „kismértékű inhomogenitásnak”, ami lehetővé tette, hogy az anyag nem repült szét összekapcsolhatatlanul, hanem anyag „szigetekbe” rendeződött, amik később galaxisokká által össze. Az inhomogenitás precíz mértéke pont olyan volt, hogy a mi világunk, a majdani élet megjelenésének lehetőségével bíró világ alakulhasson ki.

4) A természet négy alapvető erejének egymáshoz viszonyított nagysága meglepő. Hogyan is volt?

Gravitáció: értékét egynek véve        —>                1     akkor

Gyenge magerő relatív értéke            —>         10^34

Elektromágneses erő relatív értéke    —>        10^37

Erős magerő relatív értéke                   —>       10^39

Akkor most elmélkedjünk el a látottakon. Az egyértelmű, hogy a gravitáció nagyon kilóg a sorból. Nem arról van szó, hogy a másik három erő oly nagyon egyforma lenne, de mégis egymáshoz „elfogadható” közelségben vannak. Ezzel szemben a gravitáció…

Rugaszkodjunk neki még egyszer. Mondjuk, én egy kozmikus festőművész vagyok, és kedvem támad alkotni egy csendéletet, aminek tárgya négy cica egy kosárban. Három cica körülbelül azonos méretű, méter nagyságrend körül. Ezzel szemben a negyedik cicát egy „kicsit” nagyobbra festem, mondjuk úgy 10^35-szer nagyobbra. Mekkora is ez? Hát kérem a negyedik kiscicát akkorára festeném, hogy az egyik lába hozzáérne a kosárhoz, a feje az ismert világmindenség szélén, úgy 15 milliárd fényévre, míg a farka kilógna a világmindenség szélén túlra, egy további 15 milliárd fényévnyi távolságra. — Persze egy ilyen őrült csendéletet el se lehet képzelni, de arra jó, hogy érzékeltessem az erők nagyságbéli eltérésének rendkívüliségét. Ha én egy ilyen csendéletet megfestenék (ami még elméletileg se semmi), akkor minden ésszel rendelkező lénynek az lenne az első kérdése, miért van ez a szédítően nagy eltérés. Mit akarok vele ábrázolni, mit akarok vele kifejezni, egyszóval miért és miért és miért? Én persze piszkosul törném a fejem, hogy ki tudjam vágni magam ebből a lehetetlen helyzetből, elvégre azt mégse mondhatnám, hogy fogalmam sincs, nyilván nem vagyok normális. Ugyanis egy racionálisan gondolkodó lény ok nélkül nem tesz semmit. — Felteszem tehát a kérdést, mi a racionalitás abban, hogy a kölcsönös tömegvonzás ereje ilyen rendkívüli módon eltér a többitől? A válasz ­meglepően egyszerű. Az Ősrobbanásból kiindulva az élet kialakítására alkalmas világmindenség más gravitációs érték mellett nem jöhet létre. Pontosan úgy nem, ahogy a precízen kiszámított inhomogenitás nélkül sem.

Álláspontom szerint az eddig felsoroltak tökéletesen meggyőzőek, és persze a felsorolást folytathatnánk, de nincs sok értelme. Akit ez meggyőz, annak elég ennyi. Aki nem hagyja magát meggyőzni, annak tízszer ennyi se elég, de azért a vicc kedvéért még egyet.

5) Az istenfélők szerint (nevezzük őket most így) Isten teremtette a világot kb. 6000 évvel ezelőtt. Hogyan? Hát előbb az embert (Ádám), majd annak bordájából a nőt (Éva), aztán meg az állatokat szép sorban. Igaz, a Biblia szerzői abban az időben még nem tudhatták, hogy az élőlények száma sok millió. Éppen ezért Noé is csak néhány nagyobb állatot mentett meg, szó se lehetett a sok millióról, baktériumokról, vírusokról, stb., de igazából nem kötekedni akarok. Tény az, hogy az Isten az állatokat szépen egymás után teremtette, nincs közöttük két egyforma, legfeljebb hasonló (pl. nagymacskák). Ezzel szemben a proton és elektron, bár tömegük három nagyságrenddel eltér, ami arányukat tekintve olyan, mint elefánt mellett az egér, töltésük tökéletesen azonos (természetesen nem előjelüket, hanem mértéküket tekintve), mondom tökéletesen azonos. Kell is, hogy az legyen. Különben nem működne a verkli.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
____________________________________

(1470) Szélsőséges időjárás

Tibor bá’ online

 

~q400Louis Bromfield Árvíz Indiában című regénye 1932-ben jelent meg (a magyar fordítás 1937-ben), ami – mint a címe is utal rá – egy monszunt követő fantasztikus árvízről, és az emberi hozzáállásról szólt. A regényt 1939-ben megfilmesítették és óriási siker lett, amire mindenki úgy emlékszik, hogy micsoda szörnyűség az, ami talán 100 évente egyszer következik be, vagy még ennél is ritkábban. Az indiai árvíz tehát fogalommá vált, és nem vesszük észre, vagy inkább, nem akarjuk észrevenni, hogy a 100 évente bekövetkező hatalmas árvíz időközben mindennapivá vált. Az esti TV hírekben rendszeresen visszatérő hírek az árvizek, sár lavinák, föld csuszamlások a világ minden tájáról. De könyörgöm, ez nem volt mindig így. Hozzászoktunk, de azért gondolkozzatok el rajta. Ez nem csak egy szélsőséges esemény sorozat, ez egy trend, azaz a fokozódása előre megjósolható.

World Meteorological Organization legújabb jelentése szerint az új évszázad első évtizedében ötször volt több klímaváltozás okozta katasztrófa, mint az 1970-es években.

1970 és 2012 között 1.940.000 ember vesztette életét a katasztrofális időjárás miatt. Az eredeti jelentés Részletezve:

1970/80 között évenként 75 esemény

1980/90 között évenként 163 esemény

1990/00 között évenként 239 esemény

2000/10 között évenként 350 esemény, és ez tovább nő. Az idén csak Magyarországon több tucat rendkívüli esemény történt.

És akkor még nem tettünk említést a hőhullámokról, amelyek egyre gyakoribbak, egyre tovább tartanak, és újabb és újabb rekordokat érnek el, ami egyre inkább fogja tizedelni az időseket, a szívbetegeket.

A melegedés miatt az óceánok felszínéről egyre több víz párolog el, egyre több felhő keletkezik, amiből egyre több eső esik. Az elmúlt 30 nap alatt, ott ahol mi élünk kb. 300 mm eső hullt alá, ami majdnem az éves átlag fele. Ennél is nagyobb baj az, hogy ez négy esetben hirtelen következett be. Olyan mértékben hömpölygött az utcán a víz, amire az elmúlt 40 évben nem volt példa. A helyi adottságok következtében semmi különös nem történt azon kívül, hogy az eső után a hordalékot össze kellett lapátolni. Azonban nem minden település ilyen szerencsés. Mostanában derül ki, hogy szélsőséges esetben sok helyen igen komoly károk keletkeznek, amik a helyi adottságok miatt nem kerülhetők el, és amikre a múltbeli tapasztalatok alapján nem lehetett számítani. Volt olyan falú, amelyet az idén ötször öntött el a sár, és ami a legriasztóbb, semmit se tesznek, várják, hogy mikor jön a következő. Miközben vagy menekülniük kellene, vagy pedig komoly védekezést kiépíteni. De nem teszik, mert nagyon helytelenül arra gondolnak, hogy ez egy olyan szélsőség, amire 1000 évente egyszer kerül sor, miközben valójában ez a jövő előrevetített képe.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
____________________________________________

(1469) Evolúció

Tibor bá’ online

 

~q400A megismerés mechanizmusa kíváncsiságra épül. Már a néhány hónapos csecsemő is kíváncsi, amikor a szájába veszi azt, ami az útjába akad, vajon ehető-e és milyen az íze? A 10    év körüli kölyök mindent szétszed, megnézi a belét, vajon mitől és hogyan működik? A felnőtteket pedig az érdekli, hogy kerültünk ide, mi van körülöttünk? Mi az ember helye, és mi felé tartunk? Mi a természet mozgató ereje? A kérdésekre adható válaszok keresőit tudósoknak nevezzük, amit művelnek, az pedig a tudományos munkálkodás. Ezt ugyan lehet kritizálni, de jobbat még nem találtak ki, és különben is egész jól működik. Egész jól, de nem tökéletesen, mert amit ember csinál az sose lehet tökéletes. Kialakultak tehát széles körben uralkodó nézetek. Ezek szerint, amit a szakterület ismerőinek túlnyomó többsége, mondjuk 97 százaléka elfogad valóságnak a mai ismeretek birtokában, az ténynek fogható fel. Miért nem 100 százalék? Azért mert egy törpe kisebbség részben „nem beszámítható”, részben imád kekeckedni, részben megvásárolta egy érdekcsoport. És akkor lépjünk tovább!

Charles Darwin megfigyeléseit kiértékelve hozta létre az elméletét jó másfél évszázaddal ezelőtt, ami igen súlyos feltett és fel nem tett kérdésre adta meg a választ. Az evolúció leírása kerek, tömör, fényesen logikus és ami a legszebb, önfenntartó mindenféle beavatkozástól, vagy létrehozótól függetlenül. Egyszerűen bemutatja a létezés logikus velejáróját. Ha jól belegondolunk, nem is lehetne másképp.

Darwin mint majom (korabeli gúnyrajz)
Darwin mint majom (korabeli gúnyrajz)

És pont ez vele a baj, egyszerűen felülírtja a teremtést, feleslegessé teszi a tervező, létrehozó és fenntartó istent. Az emberi hit-centrikusságot kihasználó egyházfik azonnal észlelték a veszélyt, és mindjárt a kezdet kezdetén teljes erővel nekimentek az elméletnek úgy, hogy iparkodtak hatni az emberi gyarlóságokra. „Még hogy a majmoktól származunk”. Az állítás így természetesen brutális, de megkerüli a lényeget. Nem mi származunk a majomból, hanem az összes létező élőlény egyetlen őssejtből származik. A többi az evolúció munkája.

Ezt a tényt a tudósok 97 százaléka elfogadja, ami azt jelenti, hogy nem fér hozzá kétség. Pedig sokak éppen ezen mesterkednek. Hol így, hol úgy iparkodnak behajítani egy villáskulcsot az olajozottan működő szerkezetbe. Hiányzó láncszemeket követelnek. Tagadják, hogy a látás szerve, a szem apró lépésekkel kialakulhatna. Kétlik, hogy négy körömből lehet egy pata, és így tovább. Nem a mechanizmus nagyszerűségét vizsgálják és értelmezik a maga valóságában, hanem bizonyítékok hiányára hivatkozva cáfolják a maga nemében tökéletes és komplett rendszert. Minden egyes apró lépésre ásatási bizonyítékot követelnek, mert csak egészen apró változásokat fognak fel ésszel. Nekik nem elégséges, ha a gravitáció bizonyítására az atmoszféra nélküli Holdon leejtenek egy vasgolyót és egy tyúktollat, nekik 20 tárgyat kell leejteni 1, 10, 100, 1000….stb kg tömeggel, hogy elfogadják az egy-hatod g  gyorsulást. És persze bőszen idézik a 3 százalékot, csak azért mert nem tudnak belenyugodni, hogy halálukkal meg fognak szűnni, mert se isten, se túlvilág, se lélek nem létezik.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
_____________________________________

(ACs-10) Azok a csodálatos nők – A tisztaság bajnoka

Tibor bá’ csodálatos női online

 

~q228Karcsi barátom sokáig húzta, de a végén ő is beadta a derekát, 38 éves korában feleségül vette Bertát. Senki sem csodálkozott, mert Berta fiatal volt, csinos, és még házias is. Persze azért neki is voltak gyenge pontjai, a kényelmet jobban szerette, mint a tisztaságot. Na nem nagyon, csak mérsékelten, egy-egy pókhálót például hetekig nem vett észre a lakás különböző zugaiban, de azért főzés előtt megmosta a kezét, minden este lezuhanyozott, és naponta háromszor mosott fogat. Minden esetre a magyar átlagot 200 százalékkal felülmúlta, mert ha jól emlékszem országunkban évente 2,8 kg/fő pipereszappant vásárol a lakosság.

Szóval Berta ezen renyhe tisztasághiányát (azaz néhány felesleges pókhálót) Karcsi nem is nagyon érzékelte volna, ha édesanyja (az a hölgy, aki Berta anyósának vallhatta magát) nem ragad meg minden alkalmat, hogy rámutasson.

Lássunk néhány példát! Vasárnapi ebéd előtt: „Nálunk az a szokás, hogy ha vendéget hívunk, akkor tiszta abroszt terítünk az asztalra.” Leves evés közben: „A petrezselymet leforráztad mielőtt a levesbe tetted, mert én úgy szoktam. Sosem lehet tudni milyen bogarak vannak rajta.” Főétel feltálalása után: „Nem akarlak megsérteni drága Bertám, de én ebből a húsból nem kérek, mert olyan állott szaga van.”

A drága mama (illetve egyre kevésbé szeretett anyós) találékonysága ezekkel korán se merült ki. Mielőtt a menye lakásában leült volna egy székre, előtte ujját gondosan végighúzta az ülőkén, nem poros-e véletlenül. Az ablakon kitekintve megjegyezte, milyen szép innen a kilátás, majd egy kérdéssel folytatta: „a függönyt mikor mostátok ki utoljára?”

A hónapokon keresztül tartó hadjárat azonban nem hozta meg a tervezett hatást. Karcsi érzelmei Bertával kapcsolatban a legkisebb mértékben se csökkentek, ami elsősorban Berta véget nem érő türelmének volt köszönhető. Berta a tizenkettedik menetben is állta a sarat, egyszerűen nem lehetett kiütni. Ekkor az anyós rátett még egy lapáttal, a következő családi ebédnél csak finnyásan piszkálta az ételt és kijelentette, hogy nem éhes, majd hozzátette ez a félig sült hús teljesen elvette az étvágyát. Karcsi és Berta egymásra néztek, majd témát se váltva, csendben beszélgettek tovább.

Ami azt illeti az egyre aktívabb anyós nem esett kétségbe, tovább bővítette eszköztárát. Közölte fiával, hogy többet ne is hívják vasárnapi ebédre, mert az ő gyomra nincs hozzászokva a moslékhoz, és ebben a korban már nem is várható el tőle az ízlésváltás. Egyébként fiát biztosította róla, hogy a szerelem vakságával tökéletesen tisztában van, sőt meg is érti. Nincs tehát harag, de ha fenn kívánja vele tartani a szülői kapcsolatot, akkor az egyetlen megoldás, hogy az időnként összehozott közös ebédet ő adja.

Eljött tehát a nagy nap, amikor a drága mama szolgálhatta fel az ünnepi ebédet, amit Berta nem győzött dicsérni a levestől kezdve a húsételen át, egészen a mártásig. A vendéglátó a véget nem érő dicséreteket könnyedén besöpörte és egy külön kis előadást tartott, hogy az ízletes ebéd legfőbb titka a higiénia maradéktalan betartása, miközben szúrós szemeit Bertára szegezte, és mivel a várt hatás elmaradt, következett az utolsó menü pont a feketekávé és a hozzátartozó foszlós kalács, mely utóbbi a kedves mama specialitásának számított.

Berta kivett egy szeletet a tálból és lassú alapossággal rágcsálni kezdte a hosszú lére főzött babkávé kortyolgatása mellett. Ám a harmadik harapás után szemeit mereven a harapás helyére tapasztva, hangjában enyhe meglepetéssel feltette a kérdés

  • Mi ez a fekete a kalácsban?
  • Biztos egy szem mazsola – válaszolt anyósa a mindentudás fölényével.
  • Na jó – folytatta Berta – de miért van neki lába?

 

A tökéletesen jogos kérdés elhangzása után a tisztaság koronázatlan királynője Berta kezéből kikapta az inkrimináló kalácsdarabot és fülig vörösödve kivágtatott vele a konyhába. A magukra maradt fiatalok folytatták a fesztelen csevegést.

 

  • Nagyon szeretem az anyámat, de már épp ideje volt, hogy letörjük a szarvát.
  • Igen – válaszolta Berta – és köszönöm, hogy mellém álltál.
  • Az csak természetes – csókolta meg hitvesét Karcsi – de áruld el, honnan szereztél be egy svábbogarat?
  • Ez ma már nem probléma – árulta el Berta – minden kisállat boltban dekára lehet kapni. Ezzel etetik a gyíkokat. Tudod, ma az a dívat, akinek nincs anyósa, az hüllőt tart helyette.
  • ___________________________________________________________
    ___________________________________________________________
    _________________________________________

 

(VM-242) Kékfestő

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q228A nyolcadik osztály elvégzése után búcsút mondhattam a felekezeti iskolának, amit egyáltalán nem bántam. A bizonyítványomban egyetlen egy elégséges volt, német nyelv. Akkoriban négy osztályzatot lehetett kapni: jeles-jó-elégséges-elégtelen. Nem lacafacáztak, ezekkel a jelölésekkel tökéletesen vissza lehetett adni egy gyerek ismeretanyagát, ha akarták. Nálam nem akarták, mert németből semmit se tudtam, talán a személyes névmásokat, de ebben se vagyok biztos. De végül is nem azért fizettek értünk, hogy megbukjunk, bukás tehát kizárva. Az összes többi jegyem „jó” volt. Vagyis amit az órán hallottam, azt kábé vissza tudtam adni, de az otthoni tanulást nem nekem találták ki. Jelesem csak testgyakorlásból volt, mert végül is, a torna abból állt, hogy az udvaron futkostunk. Ugyanis a tornatermet lebombázták. Következésképpen mindenkinek jelese volt tornából.

A bizonyítványom láttán az apám csapott egy műbalhét, mert szerinte ez elfogadhatatlan volt. Megjegyzem, akkor még nem tudtam, hogy ő az ötödik osztály után kibukott, amit 20 évvel később Trianonnal magyarázott meg nekem. Mindegy, úgy döntött, hogy rám ijeszt. Házunkkal szemben volt egy cipészműhely, ahová beadott inasnak, és persze a hátam mögött meg volt beszélve, hogy alaposan fingassanak meg. Első nap kaptam egy hatalmas rakás használt, görbe szöget azzal, hogy egyenesítsem ki őket, így hozva újból használható állapotba. Estére kész kellett volna lennem a szögegyenesítéssel, ami persze egy lehetetlen feladat lett volna. Én az egész rakás szöget bedobtam, úgy ahogy volt a szemétbe, és vettem helyette néhány kiló új szeget az akkori vasedényből. Napközben pedig nem csináltam semmit. A mester ezt úgy könyvelte el, hogy egy null a javamra. Másnap reggel kaptam két pár megtalpalt cipőt, hogy keféljem őket fényesre. Ezzel végeztem 5 perc alatt. Ekkor rám szóltak, hogy keféljem tovább, ragyogjon, mint Salamon töke. Na jó, meddig keféljem még? Amíg foghagyma szaga nem lesz. Ezt én elfogadhatatlan hülyeségnek ítéltem, mert keféléstől hogy a fenébe lehetne nekik foghagyma szaguk. Felmentem a lakásunkba és kértem a házvezetőnőtől egy fej foghagymát, amivel bekentem a cipők talpát, majd nagy büszkén nem csináltam semmit. Ebből azonban nagy gáz lett, mert délután jöttek a megtalpalt cipőkért, amelyeknek irgalmatlan foghagyma szaguk volt, ráadásul nem lehetett tőle szabadulni. Harmadik nap reggel alig érkeztem meg a műhelybe a tulajdonos kézen fogott és visszavitt az apámhoz, az utca szemben lévő oldalán lévő üzlethelyiségébe. – Ne haragudj Tibor, de nekem nincs türelmem a fiadhoz, bajlódj vele te.

Pár nappal később, a szokásnak megfelelően, nevelőanyámmal és a húgommal együtt lementünk Félegyházára, hogy őszig ott nyaraljunk. Ugyanis akkoriban a görög szigetek helyett a magyar tömegek ilyen pórias megoldásokat választottak (és nem érezték magukat szerencsétleneknek). Mivel apám ragaszkodott egyfelől a megbüntetésemhez, másfelől már el volt döntve, hogy én is textiles leszek, hát a jó öreg Wellischeck mesterhez íratott be, aki mellesleg üzletfele volt. Az asztmás és egész nap ziláló mesternek volt egy hatalmas kékfestő üzeme a családi házának hátsó fertáján. A családi vállalkozás meglehetősen szokatlan elrendezést mutatott, volt mit tanulni. A háztartásban két testvérpár képezte a feleség-háziasszony szerepet. Volt tehát két felesége. Ezek szerint a jó Wellischeck mester negyed évszázaddal volt korábban férfi soviniszta disznó (male  chauvinist pig) mint a feminista mozgalom és a szexuális forradalom beköszöntése. A két feleséghez tartozott kilenc macska ismeretlen okokból. Aztán volt még három munkás, akik ott laktak a ház hátsó felében, ami olyan céh-szerű elrendezés volt. Ebédkor mindenki leült egy hatalmas asztalhoz, mert ez hozzátartozott az iparosi hagyományokhoz . A főnök/tulajdonos egész nap ült a lugasban, időnként ellenőrizte a munkát és kikeverte a fedő festéket, aminek volt egy titkos, csak általa ismert formulája.

Szép-szép, de mi ez a kékfestő? Vászonkötéssel szőtt, gyenge minőségű, pamutfonalból gyártott, kékre festet kelme, amin különböző, apró minták vannak. Ez a magyar parasztasszonyok ruháinak évszázados alapanyaga. Elkészülés után kikeményítik, majd mángolják, akitől olyan friss kinézete lesz, és amit az első mosás után tökéletesen elveszít. Nem praktikus, de a magyar parasztság makacsul ragaszkodott hozzá. Egyetlen jó tulajdonsága az volt, hogy a színe nem fakult ki a napon, a ruha teljes élettartama alatt. Ennek igen egyszerű oka volt, éspedig az, hogy indigóval festették. A feloldott indigó színtelen, de gyorsan oxidál (pont úgy, mint a dióburok héja), az oxid pedig kék színű (a dióé barna). A szín elveszítéséhez a festéket redukálni kellene, ami nem egy könnyű feladat.

Kékfestő múzeum Kecskeméten
Kékfestő múzeum Kecskeméten

Az indigót viszont Indiából importálták, amire a háború alatt nem volt lehetőség. Hogy elkerüljék a palotaforradalmat a német I.G.Farben sietett segítségünkre az indantrén csávafestékkel (Színtartó és mosásálló textilfesték-anyag, az indigó és antracén szavakból összegyúrva). Ennek az egyetlen szépséghibája a halványabb árnyalat volt, amit azért meg lehetett bocsátani, hiszen a háború alatt semmi se volt „igazi”.

~q218Hogy ejtsünk néhány szót a gyártásról is… A nyers pamutszövetre ráhordták a fedő anyagot apró minták formájában. . Ezt a Perrotin mintázógép végzi, amin a cserélhető nyomóducok adják a tényleges mintákat. Ezt követve a textíliát megszárították, és végül hézagosan rátekerték egy körkeretre, amit aztán leeresztettek egy, a padlószínt alatt kialakított, indigó oldattal telített üregbe. Átáztatás után csigával felhúzták a levegőre és vártak egy ideig, hogy oxidálódjon a festék. Aztán újra leeresztették, és újra fel. Ezt követte az öblítés, majd a fedő anyag kimosása, hogy megkapjuk az apró fehér mintákat. Végül az appretúra alkalmazása, és a mángolás.

Hogy a nők miért favorizálták a kékfestőt, de nagyon, azt pszichológusoknak kellene kideríteni, mert a praktikum nem igazolja. A kékfestő mint kelme igen silány, karbantartása nehézkes, mert keményítést és vasalást igényel minden egyes mosás után. Jött a XXI. század, a fogyasztói társadalom, a fogyasztói szokások irányítása, a TV uralma a véleményformálás terén, és mégis, a kékfestőre mind a mai napig van kereslet.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
____________________________________

(1468) Visszafejlődés

Tibor bá’ online

 

~q400Merő kényelemből szülőanyám két éves koromig szoptatott [azóta vagyok rákattanva a női emlőkre 😀 ], aztán meg tejbegrízen tartott, amíg a lábaim el nem kezdtek görbülni. Akkor elvitt orvoshoz (ingyen volt, szegénységi bizonyítványra adták), aki közölte az anyámmal, hogy ”angolkórom” van, ami a hiányos táplálkozásból származó D vitaminhiányt jelent. D-vitamin nélkül a csontok fejlődése elmarad, nem épül be a kalcium, ezért elgörbül. Angolkórnak pedig azért nevezték, mert a viktoriánus Angliában igen gyakori volt a munkásosztály elnyomása miatt. Tekintve, hogy a D vitamin napfény hatására is keletkezik a bőrben, és Angliában eléggé kevés volt a napfény (amibe a széntüzelés besegített), érthető, hogy leginkább ott fordult elő. Ami engem illet, nem csak hiányosan voltam táplálva, de a szabadba se igen vitt ki az anyám.

Ezen előzmény után hadd közöljem mit találtam a héten. Az angol Egészségügyi Minisztérium jelentése szerint a rickets (rachitis), népies nevén az angolkór előfordulása emelkedőben van. Magyarázatként hozzáteszik, hogy ez a Viktória kori betegség az elszegényedés jele, mert az elégtelen táplálkozás az egyetlen kiváltó ok. Az Egyesült Királyság területén az elmúlt évben (2013) az alultápláltság miatt kórházba kerülők száma 19 százalékkal nőtt. A bevallott ok az élelmiszer árak 12 százalékos növekedése a reálbérek csökkenése mellett, ami miatt egyre több ember kénytelen egészségtelenül táplálkozni. Ez pedig olcsó, tömegnek gyártott élelmiszert jelent.

Ugyan csak emelkedőben van a jelentett tuberkulózis esetek száma, csak úgy, mint a skarláté, amely utóbbi előfordulása megduplázódott. E két betegségről köztudott, hogy a nélkülözés terméke.

Ez nem fog senkit se megnyugtatni, de el lehet gondolkodni azon, ha Angliában ez a trend, akkor mi mit várhatunk?

~q219

______________________________________________________________
______________________________________________________________
_______________________________________

(1467) Elindult a hatalmi harc?

Tibor bá’ online

 

~q400A Fidesz, de közelebb van az igazsághoz, ha azt írom, hogy Orbán sikerének a titka a bújtatott egyszemélyes diktatúra kialakítása, aminek azért vannak fejlődési fázisai. Ha csak két világtörténelmi példát plusz egy hazait hozok fel (Sztálin, Hitler, és Rákosi) akkor világosan látszik, hogy a diktatúra fejlődéséhez hozzátartozik a hatalmi harc is. Például Sztálin csak azért nem nyírta ki Lenint, mert megtette azt a szívességet, hogy időben elhalálozott. Trockij annyira piszkálta a csőrét, hogy két kontinens távlatából is utána ment. Hitler uralomra jutásával kapcsolatban nem mindenki ismeri a hosszú kések éjszakáját, vagy ha hallott róla, fogalma sincs, hogy bírósági eljárás nélkül (egyes források szerint) 200 embert likvidáltak. És persze Rákosi is kinyírta saját kommunista belügyminiszterét, aki (feltételezése szerint) megfoszthatta volna a hatalmától.

Átevezve a magyar rendszerváltás utáni időkre, Fodor Gábor önként elállt Orbán Viktor útjából, Rogán Antal pedig idejében észbe kapott, még mielőtt „bukott angyallá” válhatott volna. Aztán jött a diktatórikus konszolidáció a kétszer kétharmaddal. Orbán egyszerűen túlnyerte magát, aminek egyenes következménye, hogy az ország a felcsúti, született vadparaszt (kolbásztöltő és pálinka lepárló) hűbérévé vált, amiből törvényszerűen kinőttek a „kiskirályok”. Így történhetett meg, hogy a külső ellenfelek földbedöngetése után egymás felé fordultak.

Lázár kinevezte tanácsadónak Zoltait, ami (szerintem) egy zseniális húzás. Ha zsidók ellen kell fellépni, akkor legokosabb ezt zsidókkal csináltatni, különben is egymást jobban ismerik. Csakhogy ebbe ragyogóan bele lehet kötni, ha eljött az ideje. Márpedig eljött, mert Lázár már jóval többet szerepel, mint Orbán, mondhatnánk túl nőtt a szerepén. Így kapott engedély Gulyás Gergely, hogy megtámadja Lázárt. Gulyás persze könnyebb fajsúlyú, mint Lázár, ezért pástra lép Schmitt Mária is. Az, hogy Zoltai komcsi volt (egy olyan kormány és frakció esetében, ahol minden második ember „komcsi” volt) csak akkor baj, ha fogást kell rajta (de még inkább Lázáron) találni.

A Hír TV se úgy viselkedik, mint korábban.

OTP vezér, Csányi Sándor is fintorog a Kormányra.

Simicska hirtelen kilőhetővé vált.

De még a sírásra hajlamos nyuszika, Hoffman Rózsa is renegátoskodik: „Egy központból 198 tankerületet közvetlenül lehetetlen jól irányítani.” Rózácska két éve egészen más véleményen volt.

És végül, „valaki” úgy gondolta, hogy az október 12-i választások előtt fel kell emelni a gázárakat, amit már be is jelentettek. Ez nem lehet Orbán ötlete. —- Szóval, mi van itt?

______________________________________________________________
______________________________________________________________
____________________________________________

(1466) Női fecsegés

Tibor bá’ online

 

~q400A nők jóval diszkrétebbek a férfiaknál, ezért aztán el nem tudom képzelni, hogy az egyik nő a hajszárító búra alatt odaszóljon a másiknak, tegnap este úgy megdugtak, hogy reggelig nem tértem magamhoz. Nem, ilyen nem létezik. Ennek ellenére a férfiak egy része igen kíváncsi, miként értekeznek a nők egymás között a szex-szel kapcsolatban. A magam részéről Évát már többször megkérdeztem, de szerinte a nők erről egymás között nem szoktak beszélni. A téma tehát elaltatva.

Tegnap azonban megváltozott a világ, egy amerikai magazinban megjelent egy cikk, amiben egy nő arról számol be, miként cseveg a gyengébb nem a férfi péniszéről, amikor maguk között vannak. – Na, végre, szóval ők se némák.

A cikk azzal kezdődik, hogy a férfiolvasók nyugodjanak meg, a méretről nem szokott szó esni. Megnyugodtam, 😀 de később kiderült, hogy ez nem igaz. Illetve annyiban igaz csak, hogy a performancot fontosabbnak tartják a méretnél. Különben, az amerikai nők elég szemetek, mert ha férfi nem hallja őket, emberölésre alkalmas maró gúnyt is bevetnek: „Vártam, hogy mikor hatol be, de aztán észrevettem, hogy ez már megtörtént. Közben biztosított arról, hogy orálisan ki fogja pótolni a gyenge teljesítmény, de az is elmaradt.”

A többi idézethez iparkodok nem fűzni kommentárt!

  • Elképesztő fasza van. Azt mondják, hogy a kis ember nagy bottal jár, és fordítva. Az új pasimnak hatalmas, kigyúrt teste van, de a fasza se semmi – szerencsére – tehetem hozzá.
  • A férfiak általában nincsenek megelégedve a pénisz méretükkel. Ezeknek fel szoktam hívni a figyelmét az alábbi ábrára, ahol a hüvely mérete igen jól érzékelhető. Mi az ördögért akarnak ennél sokkal nagyobbat? A G-pontig egészen apró pénisz is elér.

~q220

  • A kollégiumi évek alatt különböző méretű és formájú szerszámmal felszerelt férfivel bújtam össze. hamarosan rájöttem, hogy a méret egyáltalán nem fontos. Az alakja, görbülete annál inkább. Az egyik pasinak hatalmas fasza volt, majdnem felrepedtem. Ez az, amiből többé nem kérek.
  • Nálam a kis pénisz nem probléma, mert azzal gond csak a misszionárius póznál van. A jó szex nem annyira a genitáliákról szól, mint inkább a közeli személyes kapcsolatról.
  • A leszbikus párom biszexuális, egy-egy heterókaland után úgy számol be, hogy a pasinak szép a pénisze. Ez az egyetlen ok, ami fenntartja a heterókalandjait.
  • A barátomé kicsi, de tudja, hogyan kell használni. Más pasik rosszul bánnak a nagyobb szerszámmal. Különben is a kisebb szerszámot jobban szeretem, mert iszonyatosan szűk vagyok.
  • Szerintem a vastagság lenyűgözőbb, mint a hossz, de ami tényleg izgalmas az, ha a megfelelő irányba és a megfelelő mértékben görbe.
  • Volt alkalmam egyszer egy tényleg hatalmas farokkal találkozni. Azt hittem csak a látványtól meghalok.

Évának felolvastam a fenti idézeteket, amire megrántotta a vállát, és azt mondta, ezek amerikaiak. — Kedves női olvasók! Tényleg érdekelne a véleményetek.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
____________________________________________

(1465) Homo sapiens, élt 10.000 évet?

Tibor bá’ online

 

~q400Az utolsó jégkorszakot követően a homo sapiens a Tigris és az Eufrátesz közötti termékeny földön lépett elő a hosszú időn át tartó gyűjtögetésből. A történelem furcsa fintora, hogy pont itt került sor G.W.Bush és Tony Blair közös, emberiség ellenes bűnének elkövetésére, csak az isten tudja pontosan milyen cél érdekében. Minden esetre mindent elpusztítottak, amit a korábbi szankciók meghagytak. Az évek folyamán kiderült, hogy mindenki mindenki ellen van többnyire az olaj miatt, és a kaotikus öldöklés lepraként terjedt tovább a környező országok felé. Mára a Tigris-Eufrátesz közötti terület legnagyobb része az ISIS (ISIL, IS, stb.) fennhatósága alatt áll, és terjed tovább, mert a világ minden tájáról özönlenek a környezetükkel egyet nagyon nem értő fiatalok.

Időközben kiderült, hogy az ISIS-t Izrael/USA hozta létre, ami mostanra kicsúszott a létrehozók kezei alól. Érdekes helyzet állt elő, mert az ISIS elleni fellépésben Irán, USA, és a libanoni Hesbola egy oldalon vannak. Miközben az USA által szponzorált „mérsékelt” szíriai felkelők paktumot kötöttek az ISIS-sel.

Mégis a civilizációnk végét legnagyobb valószínűséggel az IPCC hamarosan világot látó jelentése írja körül. Az óvatos alulbecsüléséről híres kormányok közi szervezet arra a megállapításra jutott, hogy az üvegházhatású gázok folyamatos kibocsátása az elkövetkező évtízedekek folyamán “severe, pervasive and irreversible impacts for people and ecosystems” (nagyfokú, mindenre kiterjedő, és visszafordíthatatlan hatással lesz az emberekre és a természetre). A Föld egyre közelebb kerül ahhoz a hőmérséklethez, aminél a grönlandi és sarki jegek olvadása megállíthatatlanná válik.

Az emberi civilizáció egybeesik a geológiai Holocén korszak elmúlt 10 ezer évével. A megelőző korszak a Pleisztocén 2,5 millió éven át tartott. A tudósok úgy gondolják, hogy a legújabb korszak mintegy 250 évvel ezelőtt kezdődött Antropocén elnevezés alatt, amikor az Emberiség tevékenységének drámai kihatása volt a fizikai világra. Ez a hatás elsősorban a körülöttünk élő fajok kihalásában mutatkozik meg, amire nem volt példa 65 millió éve, amikor egy aszteroida becsapódott a Földbe, ami feltételezetten a végét jelentette a dinóknak, ami aztán megnyitotta az utat a kisebb emlősök elszaporodására. Napjainkban az aszteroida szerepét az Emberiség vette át.

Az IPCC szerint a földben rejlő szénhidrogének „legnagyobb részét” nem szabad felszínre hozni. Miközben az energia vállalkozások a nyakukat törik a minél több fűtőanyag feltárása érdekében.

Az antropogenikus globális felmelegedés legijesztőbb következménye a permafroszt területek felolvadása. A Science folyóirat szerint az előrejelzettnél jóval kevesebb felmelegedés is elégséges a permafroszt olvadás beindításához [miközben más jelentések szerint az olvadás már beindult], aminek fatális klimatikus következményei lesznek.

Az emberi stupiditás emlékművének foghatjuk fel a Siachen gleccsert, ahol az indiai és a pakisztáni katonák egymást ölték a világ legmagasabb csataterén. A gleccser olvadása beindult, aminek következtében sok ezer széthagyott lőszer hüvely, benzineskanna, jégcsákány, csizmák, és minden más eldobált tárgy kerül elő egy totálisan értelmetlen konfliktusra emlékeztetve. Közben a gleccser elolvadása miatt Indiának és Pakisztánnak leírhatatlan szenvedéssel kell szembenézni.

Forrás: Noam Chomsky – The End of History? (The short, strange era of human civilization would appear to be drawing to a close.)
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
______________________________________________

 

(1464) Beindult a gázharc

Tibor bá’ online


 

~q221Nem kellett sokáig várni, hogy a gázharc beinduljon. A lengyel PGNiG állami gázvállalat szerint a Lengyelország felé küldött gáz mennyisége 45 százalékkal csökkent (más források szerint csak 25%). Ezt a tényt az oroszok cáfolják. Viszont a csökkentés, vagy nem csökkentés hatására Lengyelország 4 órán belül leállította a gázszállítást Ukrajna felé. Értenek, ők a szép szóból. Tudni kell, hogy mind Lengyelország, mind pedig Ukrajna igen nagymértékben függ Oroszországtól. Pillanatnyilag Oroszország és Ukrajna vitázik a gáz árával kapcsolatban. Ebből kifolyólag az oroszok a gázcsapot júniusban elzárták Ukrajna számára. Viszont a Gázprom szerint Lengyelország napi 23 millió m3 gázt kap, csak úgy, mint előtte. A ukránok tartozása pedig napi 10 millió dollárral nő. Nem hiszem, hogy ez sokáig így marad.

Magyarország és Szlovákia több gázt szállít Ukrajnába, mint Lengyelország, de ennek ellenére részükre az orosz gáz leszállított mennyisége nem csökkent. Mindez annak ellenére történik, hogy Putyin már figyelmeztette Európát, ha orosz gázt visszairányítanak Ukrajnába, akkor annak „következményei” lehetnek. A szlovákok 100 százalékban vannak az orosz gázra utalva. Ami elég gáz 😀 ! Mi „csak” 43 százalékban. Ha elzárják a csapot, akkor 100 magyarból mindössze 43 fog megfagyni, vagy kitalálnak valami mást. 😀 Ezt az ukrán miniszterelnök, engem a kopasz (és zsidó) Rákosira emlékeztető Arszenyij Jacenyuk úgy jelentette be, hogy „nem fogunk megfagyni, csak fázni fogunk”. Gondolom, ő biztos nem.

Az orosz napilap, a Kommersant szerint a héten a lengyelek több gázt kértek a hidegre való tekintettel (cseles). Gázprom azonban ennek a kérésnek nem tett eleget (ők még cselesebbek), mert állításuk szerint nincs felesleges gázuk, marad a szerződött mennyiség. Különben nem tudom, a Nyugat hogyan akarja Putyint kiéheztetni, amikor az orosz gáznak mindössze 5 százaléka megy Európa felé.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
__________________________________________

(ACs-32) Azok a csodálatos nők – Nyelvében él a nemzet

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228A külföldiek véleménye szerint a magyar egy nehezen tanulható, nagyon nehéz nyelv. Ezzel szemben szerintem könnyen megtanulható, mert én 4 éves koromban már folyékonyan beszéltem, közel tökéletes nyelvtannal. Ha-ha-ha. Viszont ha a magyar tényleg nehezen tanulható, akkor ez azt jelenti, hogy nekünk meg minden más nyelv nehezen tanulható. Ez biztos igaz, mert a magyar nők százszámra akarnak kifogni külföldi férjet (a fene tudja miért), de idegen nyelvet megtanulni azt nem. Az istennek sem.

Pontosan ilyen magyar nő volt apám húgának a lánya, vagyis az akkor 18 éves unokahúgom. Állandóan azért ette a fene, hogy mutassak be neki külföldit. Munkahelyi beosztásomból kifolyólag ez különösebb nehézségbe nem ütközött, de Ibolya a mosolygáson kívül mást produkálni nemigen tudott, legalábbis nem ágyon kívüli állapotban. Persze ilyenkor jön közbe a tolmácsolás, de intimebb helyzetbe kerülve ez törvényszerűen elmarad, márpedig intimebb helyzetek nélkül a XX. században nemigen kötöttek házasságot.

Ibolya figyelmét ezerszer felhívtam a tényre, miszerint minimális angoltudás nélkül még egy közel keleti (egye fene, leírom), még egy koszos, evőeszközt nem ismerő, büfögő arab férjet se tud összeszedni, nemhogy egy olyan angol mérnököt, aki az én látókörömön belül esett. Mindhiába, Ibolya makacsul tartotta magát távol az idegen nyelv tanulásának még a gondolatától is. Ezzel szemben nyaggatása nem ismert határt, hogy hozzam őt össze külföldiekkel.

Unokahúgom szerintem indokolatlan kérését ennek ellenére, a lehetőségekhez képest maradéktalanul teljesítettem, mert a másik oldal, vagyis a hazánkban tartózkodó üzletemberek hasonló kéréssel ostromoltak, mutassak be nekik fiatal magyar nőket. Érdekes módon a nyelvtudás hiánya, a kommunikációs lehetőség teljes csődje, őket se érdekelte. Úgy látszik, van olyan emberi tevékenység, amiben a félreértés legkisebb veszélye nélkül is egyet lehet érteni.

Egyszer aztán egy bemutatandó külföldi úr késése miatt volt egy kis időnk arra, hogy négyszemközt Ibolyát kifaggassam passzivitása felől. Az őszinte válasz rendkívül logikusnak hatott. Ezek szerint, mivel fogalma sincs, ki fogja elvenni a feleségül és élete hátralévő részét, úgy kábé 60 évet, hol fogja eltölteni, addig nem kezd el nyelvet tanulni, amíg nem tudja melyiket érdemes.

Lefordítva magyarra ez azt jelenti, hogy Ibolyának tökéletesen mindegy volt, hogy Pakisztánban, Kanadában vagy esetleg Brazíliában fog-e a végén kikötni. Azóta se tudom eldönteni, hogy ez nagyfokú hülyeségből, vagy lelki sivárságból adódik-e.

Ibolya a végén egy bécsi társasutazás során kint ragadt Ausztriában és egy magyar emigráns felesége lett. Harminc bécsi év után a Guten Tagon kívül megtanult még kábé 20 német szót. Időnként hazalátogat Magyarországra, erős akcentus­sal beszéli anyanyelvét és dupla borravalót ad a pincéreknek.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
___________________________________________

(VM-241) Római

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Egy ideje – ha időnk engedi és az idő szép – lejárunk a Római partra, és beülünk a Leánder Büfé közvetlenül a Dunára néző teraszára. Alattunk a kacsák nyüzsögnek, húznak el az evezősök különböző csónakokban, bőgetik a nagymenők a drága, jachtszerű csónakjaik motorjait, hogy az egy kőrre elvitt Macáknak imponáljanak egy nagyot. Aztán időnként el-elmegy előttünk egy-egy hajószálloda, fedélzetén német turistákkal, akik röhögve meg tudják fizetni a részvételi díjakat. Ez mag van spékelve nagy ritkán elkínlódó uszályt tolató hajóval, és még a félóránként érkező kompjárat szedett-vedett tagjaival. Mindezt látcsővel figyeljük és teszünk egymásnak hangos megjegyzéseket. Közben elszopogatjuk a kapucsínónkat, amiről már rég híresek vagyunk és pontosan tudják, hogy szeretjük. Az árnyas fák alatt időzve néha eszembe jut a múlt.

Apámat óriási protekcióval felvették a Gázgyárba a Nagy gazdasági Világválság lecsengő magyar szakaszában, de csak munkás állománya, munkás fizetéssel, de tisztviselői munkakörbe. Hiába na, a nagyvállalatok nem most találták ki a költséghatékonyságot, amivel apám is élt, mert a nyári hónapokra felmondta a méregdrága lakásbérlést, és családdal együtt kiköltözött a Gázgyár Szúnyog-szigeti csónakházába, ahol igen kedvezményes áron kapott egy apró kabint, amivel én már két évesen megismerkedhettem. Ezt a trükköt évente megismételte egészen addig, amíg a Gázgyárból ki nem rúgták. Ezt követve nyaranként a Római parton tanyázó barátait látogattuk, mi ketten apám és én. A rendszerváltás óta megszűnt klasszikus elrendezés szerint a csónakházak közel a Dunához helyezkedtek el, ami mögött a kabinok voltak találhatók. A csónakház tárolta a csónakokat, a kabinokat pedig ki lehetett bérelni. 6-8 éves koromban tombolt a hazafiság. A nagyon egyforma kabinsorokra ki volt írva a megkülönböztetést elősegítő nevük: Szabadka, Újvidék, Temesvár és hasonlók, nehogy elfelejtsük, hogy ezek nem olyan nagyon rég, még Magyarország részét képezték.

Az 1948-as rendszerváltás után fordult a kocka. Nem a jobb módúak jártak ki a Rómaira, hanem a „melósok”. A csónakházak vállalatok tulajdonává vált. Ebben az időben már egyénileg jártam ki evezni úgy, hogy találni kellett valakit, aki jogosult volt csónak kikérésére. Persze, ezekkel a valakikkel együtt kellett beszállnom a csónakba, de ez még belefért. A rendszer életrajzához hozzátartozott, hogy minden csónaknak törzskönyve volt, amit a vízi rendőrség állandóan ellenőrzött. Az evezősnek pedig rendelkeznie kellett „vízi jártassági igazolvánnyal”, aminek a megszerzéséhez le kellett vizsgázni.

Ez a szigor az 1960-as évekre fellazult, a Római part fénykorát élte. Önkiszolgáló éttermet építettek (ma romokban hever, de az épület még létezik), ami komoly mértékben hozzájárult a népszerűséghez. Nem volt országos hírű, mint mondjuk a Balaton, de egy „hozzáértő” réteg megelégedéssel favorizálta, meg volt rá az okuk.

Az 1990-es rendszerváltás gyors pusztulást hozott, aminek elsődleges oka a tulajdonosváltás volt, na meg a profit maximalizálás, amibe nem fért bele az, hogy a vállalatok üdülőket tartsanak fenn a dolgozóik részére. Viszont a Rómainak neve volt. Elkezdtek hát társasházakat, éttermeket építeni, miközben maga a part lerohadt. Azonban a törzsközönség makacsul ragaszkodott hozzá. Napjainkra a látogatók száma felfutó félben van, nem annyira a vízi sportok miatt, hanem a kellemes és olcsó szórakozási lehetőségből kifolyólag. Társaságok jönnek sörözni, halat enni, kerékpárosok róják a kilométereket romantikus környezetben, anyukák hordják ki gyermekeiket egy kis futkosásra, és azért az evezés se halt ki teljesen.

A parton, félig a vízben álló fák nem, de a lényeg megváltozott. Annak idején apámmal a 3-as villamossal kizötyögtünk az Északi összekötő vasúti hídhoz, amin komótosan átgyalogolva megérkeztünk a Rómaira. Ma a többség drága (nem feltétlenül kifizetett) nyugati kocsin érkezik, próbál parkoló helyett találni, aztán elvegyül a többiek között, hogy sportolás helyett egy kicsit az nap is növeljen a sörhasán. Hmmm, lehet, hogy én vagyok már túl öreg. 😀

________________________________________________________________

A heti bruhaha angolul jól tudok részére:

(FHA = Federal Housing Administration)

A New Orleans lawyer sought an FHA loan for a client. He was told the loan would be granted if he could prove satisfactory title to a parcel of property being offered as collateral. The title to the property dated back to 1803, which took the lawyer three months to track down. After sending the information to the FHA, he received the following reply.

„Upon review of your letter adjoining your client’s loan application, we note that the request is supported by an Abstract of Title. While we compliment the able manner in which you have prepared and presented the application, we must point out that you have only cleared title to the proposed collateral property back to 1803. Before final approval can be accorded, it will be necessary to clear the title back to its origin.”

Annoyed, the lawyer responded as follows: „Your letter regarding title in Case No. 189156 has been received. I note that you wish to have title extended further than the 194 years covered by the present application. I was unaware that any educated person in this country, particularly those working in the property area, would not know that Louisiana was purchased, by the U.S., from France in 1803, the year of origin identified in our application. For the edification of uninformed FHA bureaucrats, the title to the land prior to U.S. ownership was obtained from France, which had acquired it by Right of Conquest from Spain. The land came into the possession of Spain by Right of Discovery made in the year 1492 by a sea captain named Christopher Columbus, who had been granted the privilege of seeking a new route to India by the Spanish monarch, Isabella. The good queen, Isabella, being a pious woman and almost as careful about titles as the FHA, took the precaution of securing the blessing of the Pope before she sold her jewels to finance Columbus’ expedition. Now the Pope, as I’m sure you may know, is the emissary of Jesus Christ, the son of God, and God, it is commonly accepted, created this world. Therefore, I believe it is safe to presume that God also made that part of the world called Louisiana. God, therefore, would be the owner of origin and His origins date back, to before the beginning of time, the world as we know it, AND the FHA. I hope you find God’s original claim to be satisfactory.

Now, may we have our damn loan?”

The loan was approved.

________________________________________________________________
________________________________________________________________
______________________________________________

(1463) Jön a tél

Tibor bá’ online

 

~q400A NAO előrejelzés szerint az átlagosnál 3 fokkal hidegebb télre lehet számítani Európában. Hidegebb tél egyenlő több és erőteljesebb fűtés, ami nemzeti szinten majdnem kizárólag földgáz égetéssel érhető el. Ehhez viszont földgáz kell. Kérdés, lesz-e? A jelek azt mutatják, hogy nem elég. Az ukrán válság következtében mind Brüsszel, mind pedig Moszkva trükközik. A dolgok kimenetele több esélyes, de nem kizárt, hogy meg fogjuk szívni. Készüljünk tehát fel az eseményekre.

Ha nem lesz elég gáz, akkor először le fogják állítani a nagyfogyasztókat, ami igen károsan hat ki a gazdaságra. Ezért könnyen lehet, hogy az Orbán kormány másképp dönt. Minden esetre könnyen lehet, hogy a távfűtést erősen fogják korlátozni, mondjuk január közepétől kezdve (politikai okokból kifolyólag hagyni fogják, hogy „békebeli” karácsonyunk és szilveszterünk legyen). Akinek lesz elég pénze – és ilyen van néhány – vagy rosszul tűri a hideget, azok a panelházakban be fogják kapcsolni az elektromos melegítőket. A megnövekedett áramfogyasztás feszültség kimaradásokhoz vezethet, ami további kellemetlenségeket okozhat. Például kazánfűtött családi házakban áram nélkül nem működik semmilyen kazán, mert a keringető szivattyúhoz áramra van szükség. Vagyis, ha valaki gázolajjal fűti a kazánt, hiába van rengeteg gázolaja, a kazán nem fog tudni működni. Mire kell tehát felkészülni, és miket tehetünk?

Ha családi házad van és a gravitációs vízáramoltatás nem oldható meg, akkor gondoskodnod kell áramforrásról. Erre a célra egy kis kapacitású aggregátor és néhány kanna benzin megfelel, de az is jó megoldás, ha beállítasz kályhát, de még jobb ha egy cserépkályhát beépítesz és beszerzel ezekhez fűtőanyagot.

Panelházban ilyen megoldás nem lehetséges. Ha leáll a fűtés két dolgot tehetsz. 1) Beállítasz egy vaskályhát, amelynek a füstcsövét kivezeted egy ablakon. Ezt úgy kell megoldani,, hogy kiveszed az üvegtáblákat, helyükbe beraksz egy fémlemezt, amin ki kell vágni egy lyukat a cső részére. Fémlemez hiányában lehet rétegzett falemez is, de akkor legyen a cső hosszú, hogy a vége le tudjon kellően hűlni. 2) El kell menekülni. Erre kell felkészülnöd. Hogyan? Ha van nyaralód vagy ehhez hasonló, akkor azt ki kell alakítani fűthetőre. Ha ilyen nincs, akkor körül kell nézni, hogy van-e olyan rokon vagy barát, ahol a fűtés biztosítva van és tud nektek adni ideiglenes szállást.

Ha semmiféle megoldást nem találsz, vagy nem hiszel a bekövetkezhetőségben és beüt a baj, akkor fűtés helyett hőszigetelésről lehet szó. Leszigetelhetsz egy szobát úgy, hogy az ablakra több rétegben felszögelsz pokrócot, majd a pokróc és az üveg közé vastag réteg újságpapírt ragasztasz be, ami igen jó hőszigetelő. Jól leszigetelt, kisméretű szobát a benne lévő emberek is „fűtik” fejenként kb. 100 wattal. Leszigetelheted magadat is sokrétegű ruhákkal. A lábra különösen ügyelni kell, nem csak azért, mert legjobban alulról lehet felfázni, de azért is mert a sok zokni csak akkor segít, ha 1-2 számmal nagyobb cipőt viselsz. Ugyanis, ha úgy kell bepréselned a lábad a cipőbe, akkor a vérkeringést elszorítod, márpedig a lábadat a véráramlat tartja melegen. Triviálisnak hat, de éjszaka (de akár nappal is egy fotelben) szorosan összebújhat két (vagy több) ember. Dupla tömeg és csak 50 százalékkal több felület. Így lehet spórolni a hő leadással. Végül ne feledd, a vastag újságpapír réteg hőszigetelésre bárhol felhasználható, két pulóver között is.

Mosakodás: Ha gázbojlerod van, de nincs gáz, azonban van benzined, akkor egy deci benzint beöntve egy üres konzervdobozba, behelyezve a kazán alá (ahol a gáz ég) és meggyújtva hosszú percekig szolgáltat meleg vizet. Az eljárás ragyogóan működik, én magam éltem vele heteken keresztül.

Főzés, meleg tea/kávé készítés. Készülj fel arra, hogy időközönként, vagy akár hosszabb távon se gáz, se áram nem lesz. Ebben az esetben hogyan melegítesz fel egy liter vizet teának? Ez az egyéni lehetőségektől függ. Kisméretű fémedényben (pl. kávé kiöntő) akár egy gyertya lángja is felmelegít 2-3 dl vizet. Persze okosabb beszerezni egy kemping gázpalackot. Ha különben is palackos gázzal főztök, akkor ez nem probléma, de legyen néhány tartalék palack otthon, mert a telepeket meg fogják rohamozni.

A téma nincs befejezve, hozzászólások alatt bővíthetjük az ismereteket.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
____________________________________________

(1462) A modern fizika születése

Tibor bá’ online

 

~q225Nem is tudom, hogy a görög filozófusok hogy gondolták. Ültek a langyos mediterrán fák alatt és iparkodtak kitalálni a fizikai világot pusztán a látottak alapján. Nem akarom lebecsülni Archimédesz ötletét, de egészen őszintén, amire ő rájött arra a másfél mázsás testek tulajdonosai is rájöttek a wellness lubickolókban, vagyis, hogy súlyuk jelentős része eltűnik, amikor bemásznak a vízbe. Másra nem is tellett egyszerűen azért, mert nem jutott eszükbe az, ami a Reneszánsz géniuszának, Galileo Galileinek eszébe jutott. Vagyis, ha valamit meg akarunk tudni a természetről, akkor „kérdéseket” kell feltenni. Erről szól David Whitehouse Sterling 2009-ben megjelent könyve (elnézést a késésért, de azért még aktuális): Reneszánsz Genius: Galileo Galilei and His Legacy to Modern Science [A Reneszánsz géniusza: Galileo Galilei, és amit hátrahagyott a modern fizika számára]

Nem mindenki tudja, hogy Galilei az inkvizíciók korában élt, amikor börtön és kínzás járt az „eretnekségért”. És ki volt eretnek? Az, aki nem fogadta el a létező katolikus doktrínákat. Különösképpen, ha az illető kísérleteket végzet és a megfigyelt eredményeket matematikai formába öntötte. Ilyen volt Galilein kívül Giordano Bruno és Antonio de Dominis is.

~q224Széles körben nem ismert tény, hogy Galileo apja, Vincenzo Galilei matematikus és zenetudós volt, aki meg merte támadni a tévedhetetlen görög filozófusok mind az állam, mind az egyház által elfogadott hagyományos tételeit. Kísérleteket végezve, például úgy találta, hogy Püthágorasz tétele a húrok által keltett hang magasságával kapcsolatban hibás. Pütagorász szerint egy húr hangolásánál a feszítésnél alkalmazott súlyt meg kell duplázni, ha egy oktávval magasabb hangot akarunk kapni. Vincenzo viszont állította, hogy duplázás helyett négyszer nagyobb súlyra van szükség.

Whitehouse szerint ez egy kimagasló esemény volt, hiszen a két Galilei kísérleti úton jutott el egy törvényszerűség megismeréséhez. Feltettek egy kérdést a természetnek és matematikai kiértékelés a választ. Vinzenzo merészsége meghatározta fiának dedikáltságát a kísérleti fizikával kapcsolatban.

A középiskolás fizikai tanulmányainkból jól tudjuk, hogy később Galilei Galileo kísérleti úton mutatta ki a tárgyak földre esésének függetlenségét a tömegüktől, ami szembehelyezkedett Arisztotelész elvével, ami szerint minél nagyobb egy test tömege, annál gyorsabban esik le a földre. A leghíresebb kísérlete a Pizzai Ferde toronyban született, amelynek tetejéről két azonos méretű, de különböző tömegű golyót ejtett le. Mint tudjuk, ezek egyszerre értek földet. Közel 400 évvel később David Scott az Apollo 15 egyik tagja hasonló kísérletet végzett az atmoszféra nélküli Holdon, aki egy fémkalapácsot és egy tollat ejtett le. A kettő egyszerre érkezett a Hold felszínére, amire Scott felkiáltott „Galileinek igaza volt”.

Galilei nevéhez több találmány is fűződik. Megteremtette a termoszkópot, ami a termométer elődje volt, és egyben az első kísérlet a hőmérséklet megmérésére. A velenceieknek könnyen kezelhető vízkiemelő berendezést készített, de jeleskedett hadieszköz megépítésében, nevezetesen ágyúk célzását elősegítő műszer megszerkesztésében. A látcsövet ugyan nem Galilei fedezte fel, de tökéletesítette azt 30-szoros nagyítással, radikálisan új lencsecsiszolás segítségével.

Galilei akkor kezdett intenzívebben foglalkozni az égbolttal, amikor 1604-ben egy új csillag jelent meg a Serpentarius konstellációban. Ez az „új” csillag cáfolta Arisztotelész és az egyház álláspontját, ami szerint az égbolt tökéletesre lett teremtve és ezért ott nem lehet változás.

~q223A Firenzei Tudománytörténeti múzeumban található Galilei egyik távcsöve, amellyel felfedezte Jupiter négy holdját, bizonyítva ezzel, hogy a Földön kívül más égitest körül is keringenek bolygók. Ez volt az oka annak, hogy Galilei elkötelezte magát a Kopernikuszi modell mellett. Később a Vénusz megfigyelései alapján megállapította, hogy mind a Vénusz mind pedig a Föld a Nap körül kering, amikről írt egy, egész Európát bejáró értekezést. Ebben feltárta a Nappal végzett megfigyeléseit is, ami fényt derített a napfolttevékenységekre. Tehát a Föld nem a Világmindenség közepe, csak egy bolygó, ami az egyháznak egyáltalán nem tetszett.

Az egyház a Bibliára hivatkozva iparkodott cáfolni Galileit, aki azzal válaszolt, hogy az Isten csak azt közölte az emberrel, hogyan juthat a Mennyekbe, de nem azt, hogy hol van a Mennyország. Erre azonban az Egyház nem volt vevő. Bellarmine kardinális úgy gondolta, hogy a kopernikuszi világmindenség veszélyezteti a társadalmi rendet. Számára és a többi főpap számára a tudomány megértése meghaladta képességeiket. Kizárólag a pápai hatalom megtartása járt a szemük előtt és az asztronómiai tények hidegen hagyták őket. A dolog vége az lett, hogy az inkvizíció feje Agostino kardinális megüzente Galileinek, Bellarmine kardinálison keresztül, hogy nézetei hibásak és meg van nekik tiltva, hogy tanait hangoztassa szóban és írásban.

Összeül a Szentszék
Összeül a Szentszék

Pápaváltás után Galilei úgy gondolta, hogy az új pápa VIII. Urbán nagyobb megértést fog mutatni, de ez csak egy illúziónak bizonyult. Újabb és még szigorúbb inkvizíciós eljárásnak kellett magát alávetni.

Ezzel kapcsolatban Whitehouse szerint tudomásul kell venni, hogy a középkori pápák, függetlenül saját meggyőződésüktől, kénytelenek voltak védelmezni a kialakult rendet.

A könyv világossá teszi, hogy Galilei harca a kopernikuszi rendszerért, majd Kepler, Descartes és Newton nem csak megalapozták a modern fizika alapjait, de kikövezték az utat a tudomány részére, aminek eredménye lett a modern űrprogram, beleértve a Galileiről elnevezett szondát.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
___________________________________________

(1461) Oh, miszter Alkohol

Tibor bá’ online

 

~q400Lépten-nyomon olyan szívbetegekbe botlok, aki jóindulatúan ajánlják nekem a napi 2 deci vörösbort, mert az nagyon jó a szívbetegség ellen, és hozzáteszik, hogy nekik az orvos mondta. Most felejtsük el egy pillanatra, hogy az orvosok sok mindent ajánlanak a betegeknek, amit azok vagy betartanak, vagy nem. De ezt a vörösborivást, mindenki betartja. A kérdés, hogy van-e benne igazság? Lenne, ugyanis a vörösborban van flavonoid, ami jót tesz az érrendszernek, csak hát flavonoid sok minden másban is van, például fekete teában, keserű csokoládéban, stb. Tehát az orvosi tanács jó lenne, ha lehetne kapni alkoholmentes vörösbort, de ilyen nincs. Az alkohol pedig nagyon ne való az emberi szervezetbe, ugyanis méreg. Lehet, hogy eddig erről nem tudtál, de attól még igaz. Az alkohol aktívan járul hozzá az élettartam megrövidüléséhez, de miért?

Alkohol alatt általában etil alkoholt C2H5OH (vegyész nyelven: etanol) értünk, mert a metil alkohol (metanol) kis mennyiségben vakít, nagyobb mértékben öl. Hogy melyik italban hány százalék van, melyiknek milyen az íze, meg hasonlók, azt felejtsük el, inkább csak beszéljünk a vegytiszta alkoholról.

Az alkohol kitűnő oldóanyag, az ipar főleg erre használja. Igen jól oldja például a különböző zsírokat. Tekintettel arra, hogy az emberi agy, gerincvelő és idegpályák zsírokkal vannak “kipárnázva”, ezeknek kioldása az elfogyasztott alkohol segítségével, finoman szólva nem szerencsés, parasztosan szólva, az alkohol gyilkolja az agysejteket. Persze van belőle elég, vagy 30 milliárd, tehát jut is marad is. De, csak azért, mert az ötös lottón nyertem 6 milliárd forintot, még nem szükséges ezerforintosokat kidobálnom egy száguldó vonat ablakán.

Nem kell tehát elcsodálkoznunk, ha az alkohol mentális következményei széles spektrumot ölelnek fel. Az alkoholfogyasztás fő motiváló tényezője, az eufória, aminek eléréséért nagy árat kell fizetni. Az első a kognitív károsodás, ami kábé IQ csökkenést jelent (40 év alatt reverzibilis). Aminek oka elsősorban a jobb féltekén jelentkező atrófia beindulás, ami lényegében a mentális öregedés gyorsítását jelenti, ezt MRI vizsgálatok egyértelműen igazolták. A szervezetünkben lévő alkohol csökkenti a reakcióidőt (tompult reflexek), viselkedési és személyiségzavart okoz, megered tőle a nyelvünk és a jókedvünk mellett felelőtlenebbekké, „bátrabbakká” válunk. Persze van, akinek megéri.

Hogy egy-egy korsó jéghideg sör megivása után hány idegsejtünk pusztul el, arról nem szerzünk tudomást és meg se állapítható. Ismert viszont az alkohol élettani hatása, úgy értem vannak, akik számára ismert. Alkohol hatására a koszorúér elmeszesedésben szenvedők vérnyomása, perctérfogata csökken; terhelésre az EKG-n jelentkező ST depresszió viszont nő, az anginás fájdalom bekövetkezéséhez szükséges idő, és isémiás erekben a véráramlás csökken (forrás: Prof. Dr. Morvai Veronika, Semmelweis Orvostudományi Egyetem). Ami, ha nem hangzik elég rémisztőnek akkor valószínűleg nem érted miről van szó. Különben az alkoholt fogyasztók gégerák, gyomorrák, nyelőcsőrák, stb. előfordulási valószínűsége tizenhétszeres. Gondoltam, jobb, ha tudjátok. És ne gyere nekem azzal, hogy a nagyapád minden áldott nap megitta a maga másfél liter borát, és 105 éves korban úgy kellett agyoncsapni, mert ezzel szemben alkoholizálok milliói halnak meg máj cirózisban.

________________________________________________________________
________________________________________________________________
____________________________________________

(1460) Zilahy Lajos – A lélek kialszik

Tibor bá’ online

 

~q226A pontos számokat senki se tudja, de százezrekre tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik nyugatra mentek megtalálni a megélhetésüket. Ha a rángatózó, szemmel láthatóan idegbeteg Balog Zoltán helyett én lennék a Nemzeti Emberi Erőforrást Pazarló miniszter, akkor minden kitántorgó fiatal magyarnak adnék egy ingyen példányt Zilahy könyvéből. Kamasz koromban imádtam Zilahyt, (az érdemtelenül elfelejtett) írót, mert műveiben elrejtett tapasztalat átadása nagyon jól felkészített az igazi életre. Érdekes módon, ha például az időnként bemutatott Halálos tavasz-ról, vagy Valamit visz a víz-ről van szó, akkor majd mindenkinek Karádi Katalin ugrik be, de hogy az alapművet Zilahy Lajos írta, az valahogy háttérbe szorul.

Személy szerint engem a könyv elolvasása után tíz évvel később Ausztráliában vágott mellbe Zilahy mondanivalójának aktualitása. Az addig csak érdekes regény Ausztráliában a fájó valósággá vált. Zilahy számtalan nagyon jó könyvet írt, de a Lélek kialszik a legigényesebb, amely végig bizonyítja az (akkor 40 éves) író életismeretét, és tájékoztató készségét. A soha nem látott New Yorkban úgy kalauzolja az olvasót, mintha ott született volna. Az élet tragikomikuma az, hogy a regény megírása után maga Zilahy is Amerikába szakadt, ahol a regény főhőse, a fiatal magyar jogász életküzdelme zajlik. A fordulatos, izgalmas események mellett az olvasó figyelmét leköti a vergődő lélek hangulatváltozása. Az író bemutatja, hogyan sorvad a „lélek” a szülőföld elvesztése után. A regény főhőse majdnem ugyanazt az utat járja, melyet – egészen más okok miatt, évtizedekkel később – maga az író is megtesz, és ugyanúgy szenved ő is a hazátlanság tudatától, miként regényalakja, aki az idegen környezetben a nosztalgiába kapaszkodik. A regényből nagyon világosan kiderül, hogy a kivándorló a helyét többé sem külföldön, sem idehaza nem leli, és ez adja a dolog tragédiáját. Sokan hiszik, hogy néhány év után visszatérve mindent ott folytathatnak, ahol abbahagyták, csak persze pénzzel kipárnázott zsebbel. Hatalmas tévedés a több év külföldi létnek lélekromboló hatása van. Ahogy Zilahy fogalmazott, a lélek kialszik.

Aki nem olvasta a művet (gondolom a nagy többség) elolvashatja, mert a megírása óta eltelt nyolcvan egynéhány év semmit se vett el az aktualitásából. Az egyes szám első személyben elbeszélő, a felesége és fia távollétében önéletrajz írásába kezd, azzal a bevallott szándékkal, hogy valami emléket hagyjon hátra származásáról és az őshazáról. Közben viszont ragyogó helyzetleírást kapunk az amerikai életformáról, ami önmagában is dicséretreméltó. A szerző sort kerít a nyelvi nehézségekre is, de kissé elbagatellizálja az ezzel kapcsolatos problémát. Mindent összevetve a könyv még szórakoztató is, kár hogy nincs nagyobb ismertsége, hiszen aktualitása nagyobb mint valaha.

_______________________________________________________________

Epilógus: (figyelmeztetőül) Halála előtt 3 évvel Zilahy Budapesten járt, foglalkoztatta a hazatelepülés gondolata, de ebből nem lett semmi. Korabeli belügyi iratból idézet: Budapest, 1962. március 23. – Zilahy Lajos író 71 éves, magyar nemzetiségű, amerikai állampolgárságú, nős, New-York-i lakos. Rendelkezésre álló adatok szerint igen erős honvágya van, s reménykedik abban, hogy Magyarországra visszatérhet. Nem tért vissza, viszont hamvait – végrendeletének megfelelően – a Kerepesi úti temetőben helyezték el.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
_______________________________________________

(1459) Megváltoztatja-e agyunkat a vagyon?

Tibor bá’ online

 

~q400Paul Piff amerikai pszichológus miután behatóan tanulmányozta mit tesz a vagyonosodás az emberi aggyal, a megdöbbentő eredményt elnevezte „seggdugasz effektusnak”. Ezek szerint, ahogy egy ember egyre gazdagabb lesz, egyre inkább válik fukarrá és egyre jobban törekszik mások kihasználására, sőt akár csalni is hajlandó (erre van eléggé eklatáns példa a saját volt családomon belül).

Piff több kísérletet is végzett. Ezek közül az egyiknél kereszteződéseknél tanulmányozták az autósok viselkedéseit. Figyelték az agresszív, önző vezetőket és feljegyezték, hogy milyen kocsiban ültek. Kiderült, hogy a drága gépkocsikban ülők viselkedése érzékelhetően volt kellemetlenebb az öreg kocsikban ülőknél. A menő autósok négyszer nagyobb valószínűséggel szemétkedtek másokkal, közülük minden harmadik nem adott elsőbbséget a zebrákon, míg a tragacsok vezetői minden esetben megálltak.

A fenti eredmény láttán Piff és munkatársai azt kezdték kutatni, hogy ezt a kihívó viselkedést mi váltja ki? Laboratóriumi kísérlet között a gazdagabbak a szegényeknél nagyobb valószínűséggel fontolgatták, hogy érdemes-e lopni, vagy olyan hasznot húzni, amihez nem volt joguk. Ennek az oka az, hogy aki gazdagnak érzi magát, az úgy gondolja, hogy több joga van az élethez. Ezek az emberek nyíltan kijelentik „Őszintén, úgy érzem, hogy én másoknál többet érdemlek.” Ez természetesen világosan tükröződik a viselkedésében. Ha felkérik őket, hogy szimbólumokkal, például körökkel reprezentáljanak embereket, akkor a különböző méretű körök esetében magukat jelölik a legnagyobbal. Ebből aztán következik, hogy minél jobb módú egy társadalom annál kevesebb empátiát mutat a társadalom sebezhető egyedei irányába. „Miért adakoznék a keményen megdolgozott jövedelmemből az alacsonyabb rendű szegényeknek?”

Minél nagyobb egy társadalmon belül az egyenlőtlenség a gazdagok annál kevésbé hajlandók átengedni a szegények részére a javak egy részét.

Érdemes említést tenni olyan adakozóról, mint Bill Gate (vagy nálunk Csányi Sándor), mivel – Piff szerint – ő közel se a norma, sokkal inkább a kivétel. Máskülönben minél több van valakinek ahhoz, hogy adakozzon, annál kevésbé hajlandó rá. Ez persze nem új. Zilahi Lajos az 1932-ben írt „A lélek kialszik” című könyvében az Amerikába kiszédelgett magyarnak azt mondja egy már régebben kint pincérként dolgozó ismerőse, hogy a milliomosok sose adnak borravalót. Minél kevésbé gazdag valaki annál inkább borravalózik.

A kísérletek során a jómódúak kevesebb hajlamot mutattak a bajbajutottak megsegítésére. Megint csak saját példám szerint a honlap adományok leggyakoribb összege az 1000 és 2000 forint. Nyilván ezt nem a nagypénzűek küldik. A menő vállalkozók csak nagyon ritkán nyitják meg a bukszájukat. Samu szerű milliomosok nem csak a nyuggereket éheztetnék ki, de úgy gondolják, hogy ha ők ingyen juthatnak hozzá érdekes és értelmes véleményekhez, akkor mi a fenének adakoznának. Piff ki is jelenti a „noblesse oblige” közmondás a gyakorlatban nem valósul meg. Piff szerint, 2011-ben a leggazdagabb amerikaiak (felső 20%) jövedelmüknek 1,3 százalékát, míg a legszegényebbek (alsó 20%) jövedelmüknek 3,2 százalékát adományozták.

A valóban rászorultak részére a szegények nagyobb valószínűséggel adakoznak. A gazdagok, ha adnak, státusszal rendelkező intézményeket favorizáltak, mint például ismert galériákat, múzeumokat és egyetemeket.

Piff viszont siet kijelenteni, hogy eszébe se jut azt sugallni, hogy a gazdagok viselkedése lenézendő, egyszerűen csak arról van szó, hogy a vagyonnak van egy természetes pszichés következménye.

És akkor egy videó a lényegről:

.


______________________________________________________________
______________________________________________________________
_______________________________________

(ACs-33) Azok a csodálatos nők – A nő nem felejt

Tibor bá’ csodálatos női online

 

~q228Nyolc-tízéves korom között a Bezerédj utcában laktunk, ami a VIII. kerületben a Rákóczi úttal futott közvetlenül párhuzamban. Kis, csendes utca volt, minimális forgalommal. Naponta csak néhány lovaskocsi ment át rajta, amikor kenyeret szállítottak a házunk földszintjén lévő fűszereshez[1] vagy az utcára nyíló borpincébe hoztak vagy éppen vittek bort hordószámra. Személygépkocsi ritkán tévedt arra, jó esetben hetente egyszer.

Békének álcázott háborús idők voltak. Reggel anyám kinyitotta az ajtót,a küszöbről bevette az odahelyezett liter tejet, és egy stanicliba rakott 6 zsömlét, amiből percek alatt reggeli lett. Az „elemi népiskola” hat házzal volt odébb a sarkon túl, ahonnan déli tizenkettőkor már haza is engedtek. Ebéd után miénk volt az utca, meg az egymással szemben álló két ház udvara, ahová drótostótok, verklisek és utcai mutatványosok tértek be, cselédlányok verték prakkerekkel a szőnyeget, a vice felmosta a követ, a házmester pedig oda állt ki pörölni velünk, mert szerinte túl hangosan kiabáltunk.

Na, akkor egy kicsit megszeppentünk és vagy kibaktattunk a Tisza Kálmán térre, ahol a háborúra való tekintettel virágok helyett káposztát termeltek az ágyásokban, vagy csendben legyeket kezdtünk fogdosni a ház napos oldalán, azon versenyezve, ki talál nagyobbat. Ha valamelyikünk valahogy szert tett egy igazi játékra, úgy értem olyanra, amit boltban lehetett kapni, akkor a többiek napokig jártak csodájára. Persze találtunk magunknak egyéb szórakozást is.

A szemben lévő házban lakott Pötyi, egy nálam másfél évvel fiatalabb, vörös hajú, szeplős kislány, aki egy alkalommal megfogta a kezem, és elhúzott a hátsó lépcsőhöz, amit csak a cselédlányok használtak. Amikor megérkeztünk a „titkos” helyre, Pötyi a fülemhez hajolt és azt súgta, legyünk szerelmesek. Részemre a dolog rendkívül izgalmasnak tűnt, ezért aztán azonnal beleegyeztem. Akkor most mától kezdve szerelmesek vagyunk – jelentette ki Pötyi. Igen, igen – válaszoltam nagy lelkesen, de itt megakadtam, mert fogalmam se volt, hogy ez a gyakorlatban mit jelent, de Pötyi megmagyarázta – ezentúl azt kell tenned, amit én mondok.

Ez ugyan egy kicsit fenyegetőnek tűnt, de ha ez az ára a szerelemnek, akkor ezt el kell fogadni. Végül is anyámtól többször hallottam, hogy apám minden jött-ment kurvába beleszeret, ami ezek szerint egy elfogadott dolog lehetett.

Kölcsönös szerelmünk első tettét természetesen Pötyi találta ki. Elvitt, a felnőtt szemmel megítélve, tőlünk nem túl messze lévő Rókus-kórház templomához, aminek falán be volt jelölve az l838-as árvíz szintje, és a bejárati kapu mellé felállított kőkereszt talpánál tömegesen égtek gyertyák, amiket a betegek hozzátartozói gyújtottak meg előttem akkor még ismeretlen okból kifolyólag. Pötyi szerint a feladatunk a lefolyt viasz összegyűjtése volt.

A viaszgyűjtő tevékenységbe alaposan belemelegedtünk, mígnem arra lettem figyelmes, hogy besötétedett, és egy idősebb néni ránk is szólt, „gyereknek ilyenkor már otthon a helye”. Így aztán a hatalmas viaszgolyóval megindultunk hazafelé. A kapuban elváltunk, Pötyi magához vette a közös zsákmányt, gyorsan az arcomra nyomott egy puszit és beszaladt a házukba. Én meg hazakullogtam.

Anyám, akinek halovány fogalma sem volt a modern gyereknevelésről, nem sokat teketóriázott, lekent két hatalmas pofont, majd megkérdezte, hol voltam mostanáig. Nagy bőgés közepette már éppen el akartam szipogni, mi történt, amikor kiderült, hogy a ruhám csupa viasz, ami miatt még kaptam kettőt, ez alkalommal a fenekemre. A faggatás csak ez után jött, így aztán az is kiderült, hogy ki csábított a rossz útra, és persze az is, hogy szerelmesek vagyunk egymásba. Ekkor anyám hangja megenyhült, még el is nevette magát.

Amint abbahagyta a nevetést, azt is megtudtam, hogy Pötyi anyja egy büdös kurva, akitől a lánya csak rosszat tanulhat, és jobban tenném, ha kerülném a társaságát. Ezzel aztán pont került a dolog végére.

Másnap első dolgom volt, hogy Pötyivel közöljem, én már nem vagyok belé szerelemes, és az egész egy nagy hülyeség. Különben is: elegem van a nőkből. Pötyi tudomásul vette a bejelentésemet, és csak annyit sziszegett kissé hiányos tejfogai között, hogy „ezt még megbánod”, és ezzel sarkon fordult. Én meg arra gondoltam, találjon magának másik szerelmet, pofozza fel az anyja azt a fiút, én nem kérek belőle többet. Ebből is látszik, hogy már 9 évesen is tudtam racionális döntéseket hozni.

Aztán jött az ősz, az iskola, és engem bedugtak egy internátusba, nemigen adódott alkalom, hogy Pötyivel elássuk a csatabárdot, főleg, mert időközben szüleim elköltöztek a Bezerédj utcából, meg aztán eléggé turbulens események következtek.

A háborút követve az évek egymás után teltek, mígnem 20 éves koromban behívtak katonának. Az időpont 1954, ami a szovjetrendszer leutánzásának csúcsa lehetett. A Magyar Néphadsereg egyenruhája egy az egyben megegyezett a Vörös Hadseregével, de még a kiképzési rend is. Egyáltalán nem voltak tekintettel arra, hogy nálunk a társadalmi hagyományok messze eltértek az orosz népétől. Ezért aztán a katonaság rosszabb volt a börtönbüntetésnél. Olyan hülye elvek uralkodtak, mint: Jobb békében tíz liter izzadság, mint háborúban egy deci vér. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 40 kilométert gyalogoltunk 30 kilós felszereléssel, mínusz 19 fokos hidegben, felhajtott fülvédővel, amit csak mínusz 20 foknál lehetett lehajtani.

Szovjet mintára a közkatona megalázása tudatos kiképzési elv volt, mert a közlegényt ágyútölteléknek tekintették. Ennek eszközei közé tartozott a kopaszra nyírás és a láb díszlépésben való csapkodása egy tiszt megpillantása esetén, de ide tartozott a legénység minél tökéletesebb elszigetelése a családtól és a civil társadalomtól. Nem csoda, hogy sorainkban az eltávozás és a civilekkel való kapcsolattartás irgalmatlan mértékben felértékelődött, és éjjel-nappal a fellazulás kiskapuit kerestük.

Egyik ilyen kiskapu az egészségügy volt. Húszéves korban az ember ritkán betegszik meg, de előfordul, pláne, ha az minden vágya. A szovjet minta szerint reggel lehetett jelentkezni a gyengélkedőre. A jelentkezőket egy tiszthelyettes felvitte a gyengélkedőre, ahol egy felcser várt minket, akivel közöltük a panaszunkat. Ezt követően a felcser döntött a sorsunk felett. Néhány hónap katonáskodás után nekem szerencsére kilyukadt a fogam, amikor már ki-kiengedtek egy-egy hétvégén, de hol volt az még az igazi civil élettől.

Egy lyukas fog megjelenését minden épkézláb ember tragédiának fog fel, de nem mi. Ugyanis a felcser belenézett a szánkba, és miután konstatálta a lyukat, nem tehetett mást, mint kiküldött a Gorkij Fasorban lévő honvédségi rendelőintézetbe, ahol ellátás után utunkra engedtek. Igen ám, de ez reggel 9-10 körül volt, és a laktanyába elég volt visszamenni délután 4-re. Micsoda különbség! Ebbe a néhány órába belefért egy mozi, egy kis picsi-pacsi meg miegymás, ha valakinek volt olyan csaja, aki némi „félrelépéssel” megfűszerezve megpróbálta kivárni a leszerelést.

Na szóval, kilyukadt az egyik fogam, és már mehettem is a Gorkij fasorba, ahol minden orvos minimum alezredes volt, csak persze egyenruha helyett fehér köpenyben. Beadtam az egészségügyi könyvem, és szép csendben vártam a padon, hogy majd sorra kerülök. Egyszer csak név szerint szólítottak. Beléptem a rendelőbe, ahol közel az ablakhoz állt a jól ismert fogorvosi szék a fúrótoronnyal, de a hozzátartozó alezredes nélkül. Az ajtó mellett viszont egy apró íróasztal mögött ült az asszisztensnő, aki egyben adminisztrált is, és éppen nézegette az egészségügyi könyvecskémet.

Ha leszámítom azt a relatívizáló tényt, hogy már hónapok óta nem láttam nőt, ez a fiatal csaj akkor is bombasztikusnak tűnt. Tökéletes alak, ideális magasság, kőkemény didkók, hófehér bőr, apró, pikáns, halovány szeplőkkel, hosszú, enyhén göndör vörös haj, és bolondító csábmosoly a szája szélén. Egyetlen éjszakáért oda adtam volna fele királyságom. Ekkor a jelenség csilingelő hangján megszólalt – Az alezredes elvtársra egy kicsit várni kell, mert elhívták valahová.

Valamit makoghattam, hogy várok vagy valami ilyesmit, és megpróbáltam másfelé nézni, elvégre nem bámulhatok egy nőt másfél méterről csak azért, mert nem tudom levenni róla a szemem. De a nyilvánvaló zavaromat megtörte az asszisztensnő újabb csilingelése.

–                  Antalffy Tibi – kezdte a mondatot, amire felkaptam a fejem, elvégre az egészségügyi könyvemen egészen biztosan a „Tibor” név szerepelt, de a nő folytatta,

–                  Gyerekkorodban nem laktatok ti a Bezerédj utcában?

–                  De igen – hebegtem.

–                  Amikor beléptél, én se ismertelek meg, de a nevedet olvasva eszembe jutottál. A földszintes ablakotok felső részére nagy zöld betűkkel fel volt írva „ANTALFFY TIBOR textil nagykereskedése”. Ahányszor kiléptem a kapunkon, mindig ezt a nevet olvastam. – aztán látva bizonytalankodásomat témát váltott – Én vagyok a Pötyi, nem ismersz meg?

–                  Hát, most már igen. Csak nagyon szép lettél – erre felkacagott.

–                  Szerintem akkor olyan voltam, mint egy nyúzott béka, – vallotta be.

–                  Látod, erre nem emlékszem, de sokat játszottunk, és egyszer nagyon kikaptam miattad.

–                  Tudom, mert szerelmes voltál belém.

–                  Ami azt illeti, nem egészen ezért, különben sem tudtuk, mi az, hogy szerelmesnek lenni, de most…. – aztán hirtelen megakadtam.

–                  De most mi van? – kérdezte vissza, és olyan csábítóan nézett rám, mintha ettől függne az élete.

–                  Szóval most…. Szóval most, most nagyon az tudnék lenni. Csak hát látod, hogy nézek ki, – és ezzel végigsimítottam kopasz fejemet.

–                  Az nem számít, – bátorított Pötyi.

–                  Nem a fenét, – tört ki belőlem a keserűség – százával pörögnek körülötted a tisztek, meg… – de akkor belépett az alezredes és torkomon akadt a szó.

A fogorvos a civil életből hozott rutinnal betessékelt a székbe, majd teljes szakszerűséggel elvégezte a munkát. Kifelé menet az asszisztensnőtől visszakaptam az egészségügyi könyvemet, amibe be volt vezetve a kezelés elvégzése, és bele volt helyezve egy aprócska cetli, rajta egy telefonszám és két szó: „hívj fel”.

Ne is mondjam, az első leendő alkalommal, azaz másnap reggel a kantin nyilvános fülkéjéből felhívtam a számot. Pötyi azt mondta, hogy most nem tud velem beszélgetni, de gyorsan diktáljam le a címem, majd ír. Akkoriban minden laktanyának volt egy postafiókszáma, így a címzés egyszerű volt: név és a Bp. Pf. 9431.

Aztán jöttek az ólomlábon cammogó napok, az esti levélosztások, és a nyomasztó magány türelmetlensége. Mígnem megjött a várva várt levél.

„Kedves Tibike! Már nem vagyok beléd szerelemes, és az egész egy nagy hülyeség volt. Különben is: elegem van a férfiakból. Pötyi”

 

[1] A későbbi közértek elődje

______________________________________________________________
______________________________________________________________
____________________________________________

(VM-240) Five o’clock tea

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~q228Az angol társadalomban az 5 órai tea fogalom volt, amit az „úri Magyarország” átvett. Még a magyar prolik egymást kerülgették a gangon, mielőtt elmentek volna egy összejövetelre a Törekvésbe, addig az urak, vagy ha úgy tetszik a középosztály 5 órai teákra járt, amit (az isten tudja hogy) átmentettek a szocializmusba. legemlékezetesebb helyszíne az EMKE kávéház volt.

De mi volt ez az 5 órai tea? Egy vendéglátóhelyen helyet kapott kora esti zene, amit élő zenekar szolgáltatott, és egy táncparkett, ahol a megjelenő párok táncolhattak. Mi volt ennek a jelentősége? Hát ez az!

Partnerkapcsolatok kialakításához meg kell ismerni a korban megfelelő egyedeket a másik nemből, ami a rokoni, ismeretségi körben nem mindig lelhető fel. Normális ember nyilvános helyen nem ismerkedett vadidegenekkel, mert sose lehetett tudni egy ismeretlen személy mögött mi lakozik. Ha viszont egy jó barát bemutat valakit, akkor az illető némi felelősséget vállal azért, akit bemutat. De mi van akkor, ha nincs ilyen ismerős? Na, ekkor jött a képbe az ötórai tea.

Az ötvenes évek elején, tehát 20 éves korom környékén, elég sűrűn látogattam ötórai teákat. Asztaloknál ülnek nők és férfiak, tipikusan két vagy több nő, illetve férfi egy-egy asztalnál. Szemrevételezések után lehetőség volt arra, hogy egy férfi odamenjen egy vadidegen nőhöz, felkérje táncolni, ami bemutatkozással kezdődött. Hahó, de hiszen ez nyilvános hely, hogy lehet akkor odamenni egy vadidegenhez? Ez a lényeg, ötórai teánál meg volt engedve, nyilván abból kiindulva, hogy oda „akárki” nem téved be.

Egy időben előszeretettel jártam a Szabadság-hegyi (most már Svábhegy) Fogas vendéglőbe, ahol vasárnap délután ötórai tea volt. Ugyanis hatalmas volt a választék. A főváros fenntartott a Rege úton egy bentlakásos bölcsődét, ahol rengeteg fiatal lány dolgozott, mint dadus. Ezek majd kivétel nélkül mind vidékiek voltak, bő szoknyákban érkeztek, amit az első fizetés után leváltottak normál női szoknyákkal (és a szülőknek nem mondták meg) és tömegesen mentek a Fogasba pasit fogni.

Felkérés után a parketten lejtettük a táncot és közben „ismerkedtünk”, gondolom, ahogy mostanában a diszkókban. Csak a játék sokkal, de sokkal izgalmasabb volt. A fiatal nők ugyanis nem voltak instant megdughatók. Ugyanis a korszellem ezt nem tette lehetővé. Persze, hogy a szüzességüket nem a nászéjszakán vesztették el, de meg kellett érte szenvedni. A siker pedig óriási volt. Madách az Ember Tragédiájában valahol azt írja, „egy korty víz ízét a szomjúságoddal kell kiérdemelni.” Hű, de jó mondat. Biz igaz, mai ifjúság, ami könnyen jön, annak nincs értéke. 😀

______________________________________________________________
______________________________________________________________
_________________________________________

(1458) Figyelmeztetés az emberiségnek

Tibor bá’ online

 

~q400Nem kell nagy ész, vagy szakértői ismeret annak észlelésére, hogy az USA össze akarja ugratni Európát Oroszországgal. Ez egy sokszorosan esztelen cél, de ez van, ezzel kell szembenézni. Esztelen, mert a NATO charta 5. cikkelye szerint a tagoknak megtámadás esetén fegyveresen be kell lépni a háborúba. Esztelen, mert egy ilyen háború semmi időn belül nukleárissá változik, amit nem csak nem lehet megnyerni, de az emberiség kipusztulásához vezethet. Esztelen, mert ezt Washington is tudja, de valami kifürkészhetetlen okból kifolyólag ezt akarja.

Szóval a fentiekben írottak egy dolog, egy másik dolog az, hogy az európai vezetők ezzel szorosan együttműködnek. Mivel is? Hát a hazugság áradattal. Egyszerűen nem igaz, hogy például Angéla Merkel ne tudná, hogy amerikai pénzen, és amerikai „tanácsadók” segítségével buktatták meg a törvényes ukrán kormányt; hogy az ukrán fasiszták „büntetésből” kegyetlenül nekimentek a kelet ukrajnai városoknak, és halomra gyilkolták a civil lakosságot. Ennek ellenére visszhangozva Washingtont, orosz agresszióról beszél. Miközben az oroszokat provokáló szankciók súlyos károkat okoznak a német vállalatoknak. Nem csoda, hogy a németek komoly zavargásba kezdtek.

És milyen érdekes, erről a zavargásról, ahol a kancellár asszonyt „háborús uszítónak” kiáltják ki, a magyar médiában egyetlen szó se jelent meg. Merkel asszony valóban uszít egy szörnyű háborúra. Miért? Erre a kérdésre egyszerű a válasz, mert megvásárolták kilóra. És akkor felvetődik az egyik tegnapi topik, mennyire képes önző módon cselekedni egy ember, mit képes anyagi érdekében feláldozni. Úgy tűnik, akár az egész emberiséget.

Ma már nem titok, hogy Washington mindent és mindenkit megvásárol, fejlett vagy fejletlen országokban egyaránt. Jose Manual Barroso, az Európai Bizottság elnöke két napja telefonon beszélt Putyinnal, ami után azt közölte a médiával, hogy Putyin szerint, ha akarná tizennégy napon belül Kijevben lenne. Amit az Amerikából irányított média megtoldott azzal, hogy a volt orosz érdekszférába tartozó országokban hatalmas riadalmat keltett, mert rájuk is sor kerülhet. Akkor sorba!

A grúz eseményekből következtetve Kijev elfoglalásához Putyinnak nem 14 napra, talán csak 14 órára lenne szüksége. Ha már ilyet mond, akkor miért nem mondja a tényleges időt? De Putyin egy komoly és felelősségteljes politikus, ilyet nem mond. Nyomják tehát ezerrel a propagandát.

Vladimir Chizhov, Oroszország állandó képviselője az EU-ban jelezte, hogy a teljes beszélgetés magnóra van véve és nyilvánosságra hozzák. És…. a média tökéletesen ignorálja. Barosso hazugsága nem méltó egy komoly politikushoz, de hol van ma komoly politikus Európában? Nézzük a NATO főtitkárt, Anders Rasmussent! Mint Dánia miniszterelnöke szorosan Washington mögé állt, amikor Bush megtámadta Irakot, amire az ürügy, Szaddam atomfegyverei voltak, miközben pontosan tudta, hogy ez egy hatalmas hazugság, de ha nem lenne az, egy tucat országnak van atom fegyvere, senkitől se kértek rá engedélyt, Iraknak miért kellett volna? A másik gazember, Blair, a volt angol miniszterelnök az amerikai főnök kiszolgálásért (mértéktartó források szerint) 50 millió dollárral gazdagodott. Különben egészen biztos nagy angol hazafi, de 50.000.000 $ ezt el tudja vele felejtetni.

Érdekes módon csupa olyan politikusok emelkednek ki nyugaton, akik kiszolgálják Washingtont, és karrierjük miatt kockára tennék az egész világ sorsát. Rasmussen teljes nyugat és kelet Európát kockára tenné a karrierje miatt, ugyanis bejelentette, hogy létrehoznak egy gyors reagáló hadtestet, amely képes lesz lerohanni Oroszországot, mivel az oroszok Ukrajnában agressziót követtek el. Micsoda baromság! Rasmussen gyors reagáló hadtestét Moszkva le tudná söpörni a Földről az európai fővárosokkal együtt egyetlen óra alatt. Mekkora hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki egy atom nagyhatalmat ilyen primitív módon provokáljon? Ez a hülye alak, orosz agresszióról beszél, de semmi bizonyítékot nem tesz le az asztalra. Nézzük, mi történt!

Washington ukrán bábkormánya lakóépületeket, iskolákat, kórházakat bombázott, és ágyúkkal lőtt, miközben Putyin nem avatkozott be a harcokba annak ellenére, hogy a szakadárok erre többször felkérték. Mind eközben Kijev folyamatos hazugságokat kürtölt szét a világba, amit a mainstream média boldogan átvett és megállás nélkül hangoztatott. A szakadárok kikiáltották saját köztársaságukat és kérték Putyint, hogy csatlakozhassanak Oroszországhoz, amit Putyin megtagadott annak ellenére, hogy évszázadokon át Ukrajna Oroszországhoz tartozott. Ebből világosan kitűnik, hogy Putyin nem akar háborút.

És a mainstream média? Olvasóit totálisan kiszolgáltatja Washington terveinek, hírek helyett hazudnak, miközben a világ egyre közelebb kerül az utolsó (nukleáris) világháborúhoz.

_____________________________________________________________

Emlékeztetőül: 1914-ben az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiának teljesíthetetlen ultimátumot küldött, ami után kitört az I. világháború. A tegnapi NATO értekezlet határozata szerint Oroszországnak vissza kell adni a Krím-félszigetet, miközben jól tudják, hogy ez a felhívás teljesíthetetlen. — Gondolkozzatok!

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
___________________________________________

(1457) Ebola és a klímaváltozás

Tibor bá’ online

 

~q400Van-e összefüggés a klímaváltozás és az Ebola felbukkanása között?

Ahogy ma tudjuk az Ebolát 1976-ban fedezték fel, és úgy tűnt, hogy emberszabású majmoktól fertőződött meg az első áldozat. A betegség megismerése után a visszaszorítás hamarosan megtörtént. Most viszont, közel, 40 évvel később az Ebola újra fellángolt Afrikában, és a megfékezése eddig még nem sikerült, jó lehet 40 év alatt az orvostudomány tetemesen fejlődött. A kérdés az, hogy miért?

Már 2006-ban az angol Royal Societa of Tropical Medicine and Hígiene (Trópusi gyógyítással és higiéniával foglalkozó királyi társaság) közzétette, hogy a belső és külső vérzéssel járó Ebola nagyobb tért fog nyerni a globális felmelegedés következtében. Kijelenthető, hogy szárazsági hullámok, erős szelek, viharok, földcsuszamlások, hőhullámok, áradások és a megváltozott esőzési formák (seasonal droughts, strong winds, thunderstorms, landslides, heat waves, floods and changed rainfall patterns) hatásaiban a vadont közelebb hozza az Emberhez, vagyis a vadonélő állatok könnyebben kerülnek kontaktusba az Emberrel. A megfigyelések szerint az Ebola feltámadása tipikusan szokatlan esőzések, vagy szárazság után lángol fel Közép Afrikában, amiket nagy valószínűséggel a klímaváltozás vált ki. (unusual downpours or droughts in central Africa—a likely result of climate change) Ráadásul a klímaváltozás okozta csökkenő terméshozam miatt élelmiszerhiány lép fel, ami arra sarkalja az afrikai népeket, hogy a vírust terjesztő állatokat, mint például denevéreket is egyenek (eat virus-carrying animals).

Egyes kutatok arra is rámutattak, hogy a minden mértéket felül múló erdőirtásoknak is következménye a vadon közelebb kerülése az Emberhez, jó lehet ez az emberi mohóság nem pedig a globális klímaváltozás következménye.

Az Ebola jelenlegi áldozatainak a száma hivatalosan is meghaladja az ezret, de megfigyelők szerint a valóságban ennél jóval több áldozat van. Védőoltás és vírusellenes gyógyszer még nem létezik. Európai körülmények között a halálozási ráta 60 % körül van. A fertőzés kizárólag a beteg ember (illetve állat) testnedvei útján terjed.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
________________________________________

(1456) Flashpoint in Ukraine

Tibor bá’ online

 

~q229A Flashpoint in Ukraine (Robbanási pont Ukrajnában) című antológia feltárja a II. világháború óta legsúlyosabbnak tapasztalt geopolitikai krízist, ami könnyen a III. világháborúhoz vezethet.

A nyugati mainstream média propagandája szerint a krízis abból származik, hogy demokratikus aktivisták megdöntöttek egy brutális diktatúrát, aminek következtében az oroszok behatoltak Ukrajnába és elfoglalták a Krím-félszigetet.

Az antológiában közreadott 22 élvonalbeli publicista nézőpontját követve a történet egészen másképp néz ki. Obama sarkpontját („pivot” néven emlegetett hódító stratégia) arra állítja be, hogy biztosítsa Amerika számára a megkérdőjelezhetetlen dominanciát, aminek egyik eszköze a közvetlen és közvetett háborúk viselése. A neokonok által dominált Washington ki akarja szorítani (marginalize) az orosz és kínai riválisait, aminek egyik eszköze ezen országok amerikai támaszpontokkal történő körül vétele. Ebben a törekvésben Ukrajna kiemelt helyen van, mert a NATO keleti terjeszkedéséhez a lehető legjobb földrajzi helyen van. Ukrajnával, teljes lenne a volt Varsói Szerződés tagállamainak, valamint a volt szovjet tagköztársaságok bekebelezése, ami után közvetlenül Oroszország határai mentén lehet telepíteni a rakétaelhárító egységeket.

szerző: Stephen Lendman
szerző: Stephen Lendman

A fenti cél megvalósításának érdekében Amerika 5 milliárd dollárt költött a Demokráciáért mozgalomba, amit (szándékoltan, vagy nem betervezetten) Neo-náci csoportok félresöpörtek. Ezt követte Washington (egészen pontosan Victoria Nuland, helyettes külügyi államtitkár) által kiválasztott, volt bankár Arseniy Yatseniuk elnöké választása.

A megfigyelők szerint a Krím-félsziget visszafoglalása nem fogható fel annektálásnak. Tény az, hogy Oroszország meglehetősen visszafogottan reagált határainak a megközelítésére. Putyin a kezdettől fogva tárgyalásokat javasolt a krízis csillapítására. Ezzel szemben Nyugat erőszakoltan dramatizálja a helyzetet és feltámasztotta az „orosz veszedelem” félelmet. Úgy tűnik erre az európaiak nagy része vevő, kockáztatva ezzel nem csak egy ukrán polgárháborút (ami már felfejlődött), de egy lehetséges kelet/Nyugat konfrontációt is, amiből kinőhet egy globális nukleáris háború. Az ukrajnai robbanáspont megkockáztatja az elképzelhetetlent.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
___________________________________________

(1454) Jégolvadás

Tibor bá’ online

 

~q400A németországi Alfred Wegener Intézet tenger, és sarkkutatási projektumának keretein belül kiértékelték a CryoSat nevű műhold mérési adatait. A műhold Grönlandon 14 millió, az Északi-sarkon pedig 200 millió ponton végez méréseket annak megállapítására, hogy az elmúlt néhány év folyamán a jégállomány miként változott. A mérési módszer lényege, hogy a műhold radarjeleket küld a jég felszínére, amiknek a visszaérkezését méri igen nagy pontossággal. Ezekből a mérésekből kik lehet számítani a jégréteg vastagságában beálló változást, végső soron az olvadás mértékét. És akkor az eredmények.

Az elmúlt évben összesen 500 km3 jég vált vízzé az északi féltekén. Ez 3:1 arányban oszlik meg Grönland javára. Az igazi katasztrófa viszont abban van, hogy az éves olvadás mértéke 4 év alatt több mint megduplázódott. Magyarul, az olvadás igen jelentősen gyorsul.

A hab a tortán mégis az, hogy ellentétben a klíma szkeptikusok állításával az Antarktiszen is van jég vesztesség, bár a hegyei miatt a hatodik kontinens hidegebb, mint az Északi-sark környéke. A leglátványosabb olvadás Nyugat Antarktiszen tapasztalható.

Amíg nálunk Magyarországon csak az időjárási szélsőségek tapasztalhatók, a világ más tájain a globális felmelegedés igen látványos eseményeket szül. Ami számomra érthetetlen, a különböző magyar települések miért nem készülnek fel például a vízlezúdulásokra, sárlavinákra, ahol ezek a veszélyek fennállnak. Végül is tudomásul kellene venni, hogy ezek a viszonylag ritka események egyre gyakrabban fognak előfordulni. Ugyanígy érthetetlen, hogy miért nem kötnek biztosításokat természeti katasztrófák ellen.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
______________________________________