Tibor bá’ online

Az intelligenciamérés több mint 100 évre tekint vissza, de a magyar köztudatban csak néhány évtizede találta meg a helyét. Az emberek viszonya az intelligenciákhoz meglehetősen ambivalens, szeretik is meg nem is. Az viszont tény, hogy kevés ember gondolja magáról, hogy középszerű lenne. Ráadásul a kimagasló intelligenciával bírókat nem szeretjük, félünk tőlük és ellenségesen viselkedünk velük szembe, kivéve, ha az illető már rég halott.

Az IQ mérésen kívül kevés olyan tudományos tétel van, amit több laikus ismerne, és még több laikus ismerné rosszul. Szögezzük le, az IQ semmi mást nem mér, mint az egyén problémamegoldó képességét, amiből aztán sok minden következik, de esetenként más és más. Ugyanis két 150 IQ-val rendelkező ember között egyetlen közös dolog van, az pedig az IQ. Ezen kívül az egyik lehet szorgalmas, a másik lusta. Az egyik feledékeny, a másik figyelmes. Az egyik korrekt, a másik csaló. Ilyen értelemben az IQ bizonyítvány nem sokat ér. Ennek ellenére használják, mert jobbat még nem találtak ki.

Most viszont érdekes dolog történt. A Koppenhágai Egyetem Pszichológiai tanszékének professzora Thomas W. Teasdale utánanézett a dolognak, és kiderült, hogy a XX. század folyamán az átlag intelligencia évtizedenként kb. 4 IQ ponttal növekedett, egészen az 1980-as évekig, ami után megfordult a trend, és bekövetkezett a hanyatlás. Hogyan volt ez lehetséges?

A második világháború óta Dániában a törvény szerint minden nagykorúságot elért férfinek sorozáson kell részt venni, ami után nem hívják be katonának, csak regisztrálják. Az alkalmassági vizsga egyik része IQ teszt kitöltése. Ráadásul a dánok meglehetősen lusták voltak, így az eredeti IQ teszten mind a mai napig egyetlen betűt se változtattak. Ezért aztán a kutatóknak igen könnyű dolga volt. Egyszerűen ki kellett értékelniük az évtizedeken át keletkezett tesztpapírokat.

Ez eddig rendben van, most már csak azt kellene valakinek kideríteni, hogy miért? Mondjuk az 0,4 IQ pont/év érthető, fejlődünk-fejlődünk, de mi az oka a megtorpanásnak és a visszafejlődésnek? Erre a kérdésre még nincs válasz, de találtak még egy „furcsaságot” a fejlődő (magyar elmaradott) népeknél a növekedés szintén fennáll, de náluk nem torpant meg, hanem a mai napig folytatódik.

Akit érdekelnek a táblázatok: Thomas W. Teasdale – A long-term rise and recent decline in intelligence test.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
_______________________________________________