Tibor bá’ online

A magyar média szerint: Egy rendkívül súlyos és rettegett megbetegedés, az egyik leggyakoribb nőgyógyászati daganatos megbetegedés és halálok előzhető meg a hetedik osztályos lányok ingyenes HPV elleni védőoltással. – majd így folytatják:  Ez egy olyan lehetőség a szülőknek, amellyel élni kell, hiszen a gyermekeik életét menthetik meg. 45 ezer lányt érint az oltás lehetősége, a program 1,2 milliárd forintba kerül. A cél az, hogy minden érintett lány megkapja az oltást, és rendelkezésre is áll az ehhez szükséges oltóanyag-mennyiség – mondta. Évente 1450-1500 új méhnyakrákos megbetegedést diagnosztizálnak, és évente mintegy 400 nő hal meg ennek következtében.

Első olvasásra kidagad az ember melle, elvégre mégiscsak kultúr-ország vagyunk. Csakhát az éremnek két oldala van. A hírnek kifejezetten rábeszélő hangvétele van, és nem teszik mellé, hogy az oltást követően bizony van, aki egy életre lebénul, egészségileg visszafordíthatatlanul tönkremegy. Ahhoz, hogy egy szülő a gyermeke nevében felelősen tudjon dönteni, minden adatot fel kellene tárni.

Ilyen adat például az, hogy Dr. Sataro Sato japán orvos jelentését követően a Japán kormány visszavonta a vakcina támogatását. Ugyanis a 2010-ben bevezetett HPV vakcina alkalmazása után Japánban 2000 esetben jelentettek „eseményt”, amelyek közül 358 „komolynak” volt osztályozva. Tény az, hogy bizonyos esetekben a vakcina beadása agykárosodást von maga után. Tekintve, hogy Japán lakossága kb. tízszerese a magyarnak, idehaza megközelítőleg 36 leány lebénulása várható, ha az oltást széleskörűen alkalmazzák.

Az összefüggés a HPV és a méhnyakrák között egyértelmű, de a HPV fertőzést meg lehet előzni például kondom használatával, mert a vírus kizárólag nemi úton terjed.

Mindezek ismeretében, akinek 13 éves leánya van, okosan teszi, ha a beoltás előtt alaposan utánanéz a témának, hogy felelősen tudjon dönteni.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
_________________________________________

Tibor bá’ online

Az intelligenciamérés több mint 100 évre tekint vissza, de a magyar köztudatban csak néhány évtizede találta meg a helyét. Az emberek viszonya az intelligenciákhoz meglehetősen ambivalens, szeretik is meg nem is. Az viszont tény, hogy kevés ember gondolja magáról, hogy középszerű lenne. Ráadásul a kimagasló intelligenciával bírókat nem szeretjük, félünk tőlük és ellenségesen viselkedünk velük szembe, kivéve, ha az illető már rég halott.

Az IQ mérésen kívül kevés olyan tudományos tétel van, amit több laikus ismerne, és még több laikus ismerné rosszul. Szögezzük le, az IQ semmi mást nem mér, mint az egyén problémamegoldó képességét, amiből aztán sok minden következik, de esetenként más és más. Ugyanis két 150 IQ-val rendelkező ember között egyetlen közös dolog van, az pedig az IQ. Ezen kívül az egyik lehet szorgalmas, a másik lusta. Az egyik feledékeny, a másik figyelmes. Az egyik korrekt, a másik csaló. Ilyen értelemben az IQ bizonyítvány nem sokat ér. Ennek ellenére használják, mert jobbat még nem találtak ki.

Most viszont érdekes dolog történt. A Koppenhágai Egyetem Pszichológiai tanszékének professzora Thomas W. Teasdale utánanézett a dolognak, és kiderült, hogy a XX. század folyamán az átlag intelligencia évtizedenként kb. 4 IQ ponttal növekedett, egészen az 1980-as évekig, ami után megfordult a trend, és bekövetkezett a hanyatlás. Hogyan volt ez lehetséges?

A második világháború óta Dániában a törvény szerint minden nagykorúságot elért férfinek sorozáson kell részt venni, ami után nem hívják be katonának, csak regisztrálják. Az alkalmassági vizsga egyik része IQ teszt kitöltése. Ráadásul a dánok meglehetősen lusták voltak, így az eredeti IQ teszten mind a mai napig egyetlen betűt se változtattak. Ezért aztán a kutatóknak igen könnyű dolga volt. Egyszerűen ki kellett értékelniük az évtizedeken át keletkezett tesztpapírokat.

Ez eddig rendben van, most már csak azt kellene valakinek kideríteni, hogy miért? Mondjuk az 0,4 IQ pont/év érthető, fejlődünk-fejlődünk, de mi az oka a megtorpanásnak és a visszafejlődésnek? Erre a kérdésre még nincs válasz, de találtak még egy „furcsaságot” a fejlődő (magyar elmaradott) népeknél a növekedés szintén fennáll, de náluk nem torpant meg, hanem a mai napig folytatódik.

Akit érdekelnek a táblázatok: Thomas W. Teasdale – A long-term rise and recent decline in intelligence test.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
_______________________________________________

Tibor bá’ online

Megvolt az első per, első ítélete, a bank vesztett. Ezzel kapcsolatban vegyük sorra a bohózatot. Hoztak egy törvényt, talán a húszezrediket, a szokásnak megfelelően, hogy pillanatnyi érdeküket törvénnyel hajtassák végre. [ezt most egy pillanatra függesszük fel.] A törvény viccet csinál a 2000 éves római jogból. A törvény ugyanis feltételezi, hogy a bankok tisztességtelenek voltak, ami nem a törvény dolga, de ez a kisebbik hiba. Jóval nagyobb, hogy a törvény előírja, a bankoknak kell bizonyítani a tisztességtelenségüket. Vagyis a törvény kifacsarja a jogrendet. Nem a vádat kell bizonyítani, hanem az ártatlanságot. Abszurd! Történt egy gyilkosság amivel kapcsolatban a rendőrség nem nyomoz, hanem a járókelők közül találomra kiválaszt valakit és azt állítja, hogy szerintük ő a gyilkos, és ha a pasi nem akarja, hogy felakasszák, neki kell bizonyítani, hogy nem gyilkolt. De ez semmi, a törvény előírja az ügyfelek egyedi tájékoztatásának kötelezettségét, miközben nem definiálja, pontosan mit jelent az egyedi tájékoztatás. Így aztán a bírónak kell meghatározni. Illetve frászkarikát, megint ki van forgatva a dolog. A bank elmondja, hogyan tájékoztatott, amit a bíró vagy elfogad egyedi tájékoztatásnak, vagy nem. Ahogy az borítékolható volt [mert a bíró se hülye, látja mi folyik itt és szeretne egyszer nyugdíjba menni, mint bíró] nem fogadta el.

Akkor nézzük mit nem fogadott el a bíró egyedi tájékoztatásnak. Az adott pénzintézet minden egyes ügyfelét egyedileg tájékoztatta a feltételekről. Egyedileg, hiszen az ügyfelek nem csoportosan, hanem egyedileg keresték fel a pénzintézetet. Elmondták a devizahitel felvételével járó kockázatokat és csak azt követve írták alá a szerződéseket közjegyző előtt, miután az ügyfél kijelentette, hogy a tájékoztatást megértette. Ha ez tényleg így történt, akkor ez az ügyfél egyszerűen nem érdemel irgalmat. pedig kapott, mert a bíró ezt a tájékoztatást nem fogadta el egyedinek, de természetesen nem mondta meg, hogy mit kellett volna tenni, hogy egyedi legyen.

Eddig az „ügy”, amivel kapcsolatban a nagy kérdés az, hogy miért? Orbán, Viktor Répássyn keresztül üzente, hogy megvédik a magyar népet a csúnya bankokkal szemben. Francokat! Viktorunk ötletei igen költségesek (Egykulcsos adó, MOL, E-On, Puskás Akadémia, Paks, stb.), jóval többet költ, mint amennyi a jövedelme (adók). Először elfüstölte a magánnyugdíj vagyont. Aztán jöttek az adók (pl.: 27 % ÁFA, fuvarozó megadóztatása), a támogatások megszüntetése (pl.: rokkant nyugdíjak), szürkegazdaság felszámolása (pénztárgépek bekötése a NAV-hoz), majd az egyszeri bank-adó, ami aztán állandósult. Ekkor jött a reklámadó…. Mind ez kevés, mert a GDP arányos tartozás (a csökkentés beígérés ellenére) felment 85 % fölé. Csak a hülye nem látja, hogy az ország rohan a csőd felé. Látja ezt Orbán is, de már nincs kitől elvenni pénzt, kizárólag a lakosságot lehetne még jobban kifacsarni, de azt meg már kifacsarták a bankok. Ahhoz, hogy az emberektől még el lehessen venni, a bankokat kell kötelezni, hogy amit a korábbi jogszabályok szerint törvényesen elvettek, most adják vissza, mert a kormány akarja elvenni. – Hát ennyi.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
____________________________________

Tibor bá’ onli

Akkor most itt az ideje, hogy összefoglaljuk. A gép lezuhanása után a mainstream média szerte a világban azonnal tudni vélte, hogy az oroszok lelőtték a gépet, de ehhez semmiféle bizonyítékot nem mellékeltek. Napokon át ment a huza-vona, ami alatt Pzuj, kedves hozzászólónk alaposan kitett magáért, hogy szerény soraink között besegítsen a washingtoni propagandának.

Közben Washington semmilyen bizonyítékot nem hozott nyilvánosságra, de az oroszok igen, csak ugye ez nem jutott el senkihez. A fekete dobozok Angliában vannak és hetek alatt se voltak képesek néhány perc felvételt analizálni, például a gépágyú golyók becsapódását, vagy az egyik pilóta felkiáltását, hogy „megtámadtak minket” vagy valami hasonlót. És most már két hete tökéletes a csend. Elhallgattak. Helyette két nyugati újságíró is látta saját szemével, amint orosz páncélozott járművek behatoltak Ukrajnába, majd az ukránok közölték, hogy ezeket megsemmisítették, de amikor a 10 éves kisgyerekeknek is a zsebében van a fénykép készítésére alkalmas mobil, és fű fa éjjel-nappal szelfizik. Az átlépett járművekről, majd szétlövésükről egyetlen fényképet se mellékelnek.

Nem tudom csodálkozni kell-e, vagy természetes, a magyar média – függetlenül attól, hogy kormánypárti, ellenzéki vagy esetleg „pártatlan” – együtt sumákol a nyugati hírközlőkkel. Átvesznek egy hazugságot (OK. tételezzük fel, hogy nem tudják eldönteni igaz-e, vagy hazugság), de a végére ezt írják „Moszkva tagad”. A tagadás szó alkalmazása azt jelenti, hogy ők most 100 százalékos igazságot írtak le, Putyin és az oroszok gonoszak, gyilkolnak, stb. de LETAGADJÁK. Holott a tisztességes újságírásnak megvannak a hagyományai, ami szerint „Moszkva cáfolja a jelentéseket”. tehát CÁFOLJA és nem TAGADJA.

Végül pedig augusztus 9-én a maláj New Straits Times a következőket írta: Az MH17-es járatot ukrán vadászgép egy rakétával lelőtte, majd géppuska tűz alá vette. — A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján más következtetésre nem lehet jutni. Tehát amerikai parancsra, az Európai Unió aktív jóváhagyásával Ukrajna megölt 300 ártatlan civilt, hogy a „Nemzetközi közösség” előtt Oroszország ellen szankciót vezethessenek be, és háborúba kényszerítsék. — Egyszerűen elképesztő, hogy milyen mértékben képesek az egész emberiséget az orruknál fogva vezetni. — Feltételezésem szerint Pzuj te egy jól képzett, fizetett ügynök vagy.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
__________________________________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

Hatvan év távlatából nyugodtan lehet mondani, hogy maga a katonáskodás is egy életre szóló élmény, tapasztalat és tanulság, csak hát akkor ezt nem így gondoltam. Aki nem volt, az nem tudhatja, aki volt, az egyet fog velem érteni: a katonaság minden csak nem demokratikus. A katona fogyóanyag, és amíg el nem fogy, addig egyetlen egy dolga van, teljesíteni a parancsot, méghozzá gondolkodás nélkül.

1953. november 10-én bevonultam a Lehel és Dózsa Gy. út sarkán található laktanyába. Az első, amit megtanultam, hogy a parancsot minden körülmények között, gondolkodás nélkül végre kell hajtani. Ez így van minden hadseregnél. Lehet egy parancs hülyeség (lásd: Lord Cardigan Könnyű lovasságának a támadása), de hová vezetne az, ha a parancsot elkezdenék kritizálni? Nekünk ezt igen jól szemléltette Németh Lehel honvéd (igen a későbbi énekes) őrségben. A laktanya mögötti Aba utcán gyalogos csak a másik oldalon mehetett el. Németh Lehel este állt őrségben, amikor megpillantott egy férfit, aki vele szemben a járdán haladt előre. Rákiáltott, állj ki vagy – a férfi jött tovább – állj, vagy lövök, majd harmadszor is (ez volt a szabály), és mert a férfi nem állt meg, Németh Lehel egészen közelről lelőtte. A süketnéma férfi azonnal meghalt. Németh Lehelt megdicsérték és kapott 2 hét szabadságot.

Egy héttel később elkészült számunkra a különleges laktanya, ami Budakeszi előtt van jobbra az erdőben, és így átköltöztünk oda. Minket kiképeztek híradósnak, de volt egy gyalogosokból álló „őrszakasz”, akik minden másnap adták az őrséget. A közbeeső napokon pedig a mi két századunk. Egy-egy szakaszra kábé havonta került így a sor. Az laktanya az erdő közepében volt, természetesen bekerítve. Mi pedig a kerítésen belül őrködtünk kb. 100 méteres szakaszokra, ahová az őrparancsnok vitt ki bennünket, és váltott le 2 órával később. A szabály szerint 24 órás szolgálatból 2 óra őrség, 2 óra készenlét, 2 óra pihenés. Ez összesen 6 óra, tehát négyszer mentünk ki őrségbe. A legkellemetlenebb az volt, hogy a 2 óra egy örökkévalóságnak tűnt. A parancs szerint úgy kellett eljárnunk, ahogy Németh Lehel tette. Ha a „behatoló” végül is megállt, akkor meg kellett (volna) parancsolni neki, hogy feküdjön hasra, majd a levegőbe lőve értesíteni az őrparancsnokot, hogy „esemény” történt. Ez kellett volna követnünk akkor is, ha maga a laktanya parancsnok mászott volna át a kerítésen, vagy közelített volna meg bárhonnan.

Az egyik őrség alkalmából alig vezettek ki az őrhelyre, amikor a hasam elkezdett csikarni. Drukkoltam, hogy kibírjam a váltásig, amihez kellett volna még 90 perc. Na, most ment csak igazán lassan az a kurva idő. Hamarosan rájöttem, hogy képtelenség kibírni addig, amíg leváltanak. Még lett volna egy óra, amikor csőre töltöttem a puskámat és a levegőbe lőttem. Néhány perc és megérkezett az őrparancsnok libasorban, három katonával a saját szakaszomból. Állj, ki vagy? – Őrparancsnok – lépjen előre – jelentést kérek – szakaszvezető elvtárs jelentem, az imént lőttem. Erre mind a négyen elkezdtek röhögni. Aztán kiderül, hogy miért lőttem. Engedélyezték, hogy egy fa mögött letoljam a gatyámat, és élénk frotyogás mellett megszabaduljak a kellemetlenségemtől. Másnap este parancsban megdicsértek és 3 nap eltávozást kaptam jutalomból, amiért gatya letolás helyett az „imént lőttem”, ami az egész században heteken át röhej témája volt. Antalffy honvéd irodalmi kifejezése valóban nem volt odavaló. Azonban a történetnek nincs vége.

Egy hónappal később a szakaszból valaki másnak volt sürgős szarni valója, lőtt, stb. Másnap este megdicsérték a helytállásért, de csak egy nap eltávozást kapott. További egy hónap, és megint eszébe jutott valakinek az „imént lőttem” és ő is lőtt. Jutalmul levették a derékszíját és levitték a fogdába egy hétre.

A leltár tehát így néz ki. Parancskövetéssel elkövetett emberölés = 2 hét szabadság. Parancskövetéssel elkerült befosás 3 nap eltávozás az első alkalommal, második alkalommal már csak egy nap, harmadik alkalommal egy hét elzárás. Legjobb ismereteim szerint a hátralévő kábé 2 és fél év alatt őrségállás közben senkire se jött rá a híg fosás.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
______________________________________________

Tibor bá’ online

Mottó: Az összefüggések felismerése inkább az intuíción, mint a matematikán múlik.

A statisztika egy hallatlan jó eszköz sok minden kiderítésére, de rendkívül óvatosan kell vele bánni, mert a dolgok összefüggésénél hatalmasat lehet mellélőni. [És akkor most elárulom, hogy ennek a posztnak a megírásához Arma vendégposztja inspirált.] Vegyünk egy nagyon triviális példát. Éjjel azt álmodtam, hogy az öcsém meghalt. Másnap délelőtt a postás kihoz egy dringend táviratot, amiben a sógornőm jelzi, hogy az öcsém az éjszaka folyamán elhunyt. Erre én azonnal elmegyek a templomba, meggyónom az elmúlt 50 év bűneit, mert van túlvilág, van isten, na meg feltámadás is, mert ez velem történt meg személyesen. De… a 7 milliárd emberből 70 milliónak hasonló álma volt, és másnap nem kapott semmilyen táviratot, így aztán nem rohant el a templomba, nem gyónt, hanem két nappal később az egészet elfelejtette, ha nem még aznap délelőtt.

Egy külső megfigyelőnek én csak egy voltam a 70 millióból, tehát azt mondja, véletlen egybeesés, és természetesen igaza van. A különbség a tényleges összefüggés és a véletlen egybeesés között igen pici, ezért nagyon észnél kell lenni a következtetéseknél. Ráadásul rengeteg múlik az egyén általános beállítottságát. Ha én kvázi vallásos vagyok, akkor egy ilyen álom esetében a hitem megerősödik, mert bizonyítéknak fogom fel az egybeesést. Arma már jó ideje igen behatóan foglalkozik az emberi gonoszsággal különböző gyűjtőnevek alatt. Számtalan összefüggést vélt felfedezni, és főleg olyan emberek írásait olvassa, akik szintén meg vannak győződve a Nagy Gonosz létezéséről. Ebből egyenesen következik, hogy ő ott is összefüggéseket lát, ahol az utca embere nem lát semmit. De menjünk át más területekre!

Tankolok, 2 kilométeren belül leáll a motorom. Van-e összefüggés a kettő között? Lehet! Elképzelhető, hogy tévedésből a dízelolaj csövet vettem le, azzal töltöttem fel a tankot, de az is elképzelhető, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Mik a valószínűségek? Mindig nagyon alaposan megnézem mit töltök, de ha leveszem a kupakot és beszagolok a tankba, könnyen megállapítható, helyes-e a feltételezés.

Délben zöldborsó levest eszünk mákos tésztával. Egy órával később hányingerem van, 10 perccel később Évának is hányingere van. Van-e összefüggés a menü és a hányinger között. Igen nagy a valószínűsége, hogy van, hiszen kettőnknek is van hányingere. De, ha Éva terhes, és naponta kétszer-háromszor hányingere van, akkor a helyzet egészen más.

Szögezzük le, hogy vannak valós és látszólagos összefüggések. Éppen ezért okosabb, ha nem sietünk a következtetésekkel. Arma kutakodása Hollywooddal kapcsolatban érdekes, de vizsgáljuk meg a dolgokat másik oldalról. Az Álomgyár újabb és újabb történetekkel akar előállni. Ráadásul tapasztalta, hogy az emberek imádnak izgulni, minden pénzt megadnak, csakhogy rájuk hozzák a frászt. Az 1938-as Marslakók Támadása óta az egész világon elterjedtek a sci-fik. Gyakorlatilag már mindent megírtak. Ráadásul a profithajkurászás miatt már mindent kitaláltak, ami a természeti törvények szerint kitalálható. Ebből következik, hogy egybeeséseknek törvényszerűen jelentkezni kell. Viszont Armának magyarázatot kellene találni arra, hogy miért készítenek filmeket olyan természeti csapásokról (pl. aszteroida eltalálja a Földet), amit ember nem tud elkövetni.

Még egy adalék. A negyvenes évek végén, amikor kamasz voltam, a Szép új Világ téma volt a szüleim és barátaik között, miután elolvasták az 1947-es kiadást. Emlékeim szerint elrettentőnek, szörnyű utópiának tartották, sőt annyira képtelennek, hogy viccelődtek vele.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_________________________________________

Ha máshol nem láttad  James Foley

lefejezett újságíró képét

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
__________________________________

Tibor bá’ online

Sose hittem volna, hogy Kertész Imrét az életben még egyszer „méltatni” leszek kénytelen, de most bejött. Mint köztudott ma, azaz augusztus 20-án Rubik Ernővel együtt Kertész Imre a Szent István rend tulajdonosa lesz. Rubik Ernő nevében (természetesen) nem nyilatkozhatok, de a helyében én nem venném át a kitüntetést, mert ez akaratlanul is Kertrész szintjére degradálja őt. De csak lépésben!

2002 előtt sose hallottam Kertészről, aki egy harmadosztályú bértollnok volt a Rákosi korszak alatt, és kollégái között arról volt híres, hogy rendre ellopta az ötleteiket. Semmi gond, még egy kis zsidó, akinek büdös a fizikai munka, de irodalmi tehetsége nincs (Állítólag a Sorstalanságot 13 éven át írta). Annak viszont csak a nem létező isten a tudója, hogy műve miért kapott Nobel-díjat. A díjátadáskor elvárt beszédét heteken át írta. Elolvastam, semmit mondó zagyvaság volt. Mindegy, megkapta és végre nekünk is lett egy irodalmi Nobel-díjunk. Ennek megfelelően örültem én is, és… álltam sorba, hogy kapjak egy példányt a Sorstalanságból, amely címet mára már megszoktunk, ahogy a „házi étel” átalakulását „házias étellé” (az én időmben házias az volt, aki tisztán tartotta a lakását, gondosan elvégezte a házimunkákat), megszoktuk, de mi a francot jelent? A szót természetesen Kertész ötlötte ki, valami szörnyen frappánsat akart alkotni, ami a holokausztot non plusz ultrává teszi. Helyette lett egy logikai bukfenc, mert a sors eredeti értelme szerint az mindenkinek van, ha tetszik Kertésznek, ha nem. Azt el tudom fogadni, hogy ha a sors valakinek egy Auschwitzi halált jelent, akkor annyi, de a rossz vagy kegyetlen sors nem jelenti a sors hiányát. Ez azonban a sokkal kisebbik baj, jóval nagyobb az, hogy a könyv mindjárt az elején kiesett a kezemből, de hiszen ez nem magyar fogalmazás, ez egy rakás szar. Hogy ezt összekaparta valaki, hát istenem, de hogy kapott erre Nobel-díjat? Hogy lehet ezt az iskolában tanítani. A Sorstalanság egészen egyszerűen fogalmazatlanság, ha élhetek ezzel a kínos szójátékkal.

Na jó, ez a múlt, de hogy jut eszébe az Orbán kormánynak, hogy ennek a magyarságát megtagadó, alkalmat – hogy a magyarokat gyalázza – el nem mulasztó alaknak bármilyen kitüntetést adjon, el nem tudom képzelni. Tudom a politikában nincsenek véletlenek, de hogy most mi a politikai szándék, annak kifürkészése meghaladja a képességeimet.

Kertész Imre a világ zsidóságának a kezében egy eszköz volt a Holokauszt életben tartásához, a magyarokon kívül senki se tudta meg, mekkora fos az, amit összekapart (ráadásul kevesen merik felvállalni a kritikát), Most Kertész eszköz lenne Orbán számára, hogy lenullázza az illiberalizmus elszólását? Orbán annyi mindent elvett tőlünk, legalább az önérzetünket meghagyhatná.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
___________________________________________

Tibor bá’ online

Tyúktartás terén a harmadik nekifutásnál tartok. Az első 25 évvel ezelőtt történt, aminek egy nyesttámadás vetett végett. Reggel a pitvar teli volt tyúk hullákkal. Ötven tyúkból három élte túl a támadást, de ebből kettő erősen sérült volt csak úgy, mint az egyetlen kakas. Egy tyúkot a nyest nem talált meg. Feladtam a tyúktartást, bár én voltam a hibás. A csapóajtó, amin a tyúkok ki-bejártak nem volt tökéletes, némi rángatásra kinyílt. Arra gondoltam, hogy a tyúkok nem rángatják az ajtót, de arra nem gondoltam, hogy a nyest viszont igen. – Aztán 10 éve újból nekifogtam, elvégre az infrastruktúra létezett. Ennek két dolog vetett végett. Egyik, hogy a szomszédom tiltakozott, mert az időközben felépített házának a konyhaablaka a tyúkólra nézett, és a legyek, stb. Leállhattam volna vitatkozni, hogy a tyúkól már ott volt, minek néz rá az ablaka, de nem tettem, mert akkoriban riogattak minket a madár influenzával, hát levágtam a tyúkokat. – Két éve viszont eldöntöttem, hogy elég volt a szar evésből, biotyúkot és biotojást akarok enni, és talán majd még malacot is fogok tartani.

Tanultam viszont a múlt tapasztalataiból. Nem szabad spórolni, mert hosszútávon nem éri meg. Azzal kezdtem, hogy a tyúkólt megmagasítottam, hogy ne kelljen lehajolnom, ha bemegyek. Nagyon nehéz úgy takarítani, hogy munka közben le kell hajolni, ami aztán elveszi az ember munkakedvét, és akkor megette az egészet a fene. A teljes ólt, tehát padlót és a falakat beburkoltam kerámia lapokkal. A sima beton és téglafal porzik, rátapad a tyúkszar, csak kínnal pucolható, vagy még úgy se. A hidegburkolat viszont sokkal könnyebben tartható tisztán, és persze beszereztem egy nagynyomású mosót is. A tyúkóltető korábban deszka volt, ehelyett most 10 cm vastag, monolit vasbeton, de le van fedve hullámpalával. Ez látszólag felesleges, de nem, mert így a tető nem tud átforrósodni, amint reggeltől estig tűz rá a Nap. A meleg, fülledt ólban a tyúkok nem tudnak éjszaka megpihenni. Az ólat havonta egyszer takarítom ki (jobban mondva Éva takarítja ki), majd felszórjuk száraz fűrészporral. Két hét után kitakarítás helyett felülszórjuk az elpiszkolódott fűrészport, ami sokkal jobb, mint a faforgács vagy szalma, mert hatalmas a nedvszívó képessége. Félévente, vagyis tavasszal és ősszel kitakarítás után a nagynyomású mosóval kórterem tisztaságot teremtünk. Persze ezt a 30 napos ciklust nem kell szolgaian lemásolni. Ha belépsz a tyúkólba a szagról meg tudod állapítani, hogy kell-e már takarítani. Ha nincs fűrészpor, egészen biztos gyakrabban kell takarítani. Az ólba be van vezetve az elektromos áram egyfelől világítás céljából, ha szükség lenne rá. Másfelől adott esetben lehetőséget biztosít a fűtésre. Erre persze tyúkok esetében nincs szükség, de előfordulhat, hogy csirkéket akar az ember ott nevelni.

A tyúkólban két oldalt vannak a rudak, ahová a tyúkok éjszaka felmásznak, és amiken alszanak. Végtére is a tyúk egy madár. A rudak le vannak kissé göngyölítve, hogy ne vágja az állomány lábát a sarkos él. Az állvány úgy van szerkesztve és összeállítva, hogy igen könnyen szétszedhető legyen. Ugyanis a szélső keretekből fémtüskék állnak ki, amire a rudakat rá kell húzni, illetve le lehet róla venni. Takarításkor ez elképesztően könnyűvé teszi a munkát, mert az állvány fél perc alatt szétdobható és összeállítható lepucolás után. A hármas tojófészek (a fényképen jól látható) mozgatható. Takarításkor kiszedhető és lepucolás után visszahelyezhető. A teteje azért ferde, hogy ne tudjanak ráülni, használják csak a rudakat. Mind a tojófészek, mind pedig az állványok három réteggel le vannak festve, hogy könnyen lehessen őket letisztítani.

Az ajtót újra készítettem. A fényképen jól látható, hogy milyen masszív az ajtó. Az alsó lyukon járnak ki-be a tyúkok, ami éjszaka lezárható egy-egy riglivel a két oldalon, ez nyest-biztos. Felül van egy nagy ablak, ami tyúkhálóval le van fedve. Ez a szellőzés célját szolgálja. Hideg téli napokon lezárható.

A pitvarba emeltem egy 60 cm magas fészert, aminek kettős célja van. Nyáron árnyékot ad, a tyúk jól érzi magát alatta, csinál magának fészket, amibe beleül, homokban fürdik, stb. Van a pitvarban egy nagy diófa is, az is ad árnyékot, de az egymásra következő generációk szeretnek maguk között maradni. A másik funkcióra télen van szükség. Ugyanis felfogja a havat. Nagy hóesés után nem kell letakarítani az egész pitvart, elég egy keskeny sávot megtisztítani a hótól a kijárat és a fészer között. A tyúkok kilépnek a hóra és előbb vagy utóbb letapossák, de kezdetnek jó ez a hó mentes terület.

A csirke nevelde egy másik épület, amiben naná, hogy van fűtés. A napos csibének 33 °C-ra van szükség. Ezt lehetetlen biztosítani. Ezért én 100 wattos izzókat (4 db) helyeztem föléjük 45 cm magasan. Ők meg oda állnak, ahol nekik a legkellemesebb nem túl meleg, nem túl hideg. A csirke neveldéhez tartozó udvar felül is le van fedve hálóval. Ennek is két feladata van. Egyfelől a csirkéknek roppant kicsi a súlyuk a szárnyaikhoz képest, bárhonnan ki tudnak repülni, ami a mi esetünkben katasztrófa, mert 3 kutya éjjel-nappal lesi őket, aki kitéved, annak annyi. Másfelől verebek nem tudnak bejutni, akik megfertőzhetnék a csirkéket. A tyúkokhoz bejutnak, de azokat búzával etetem, a búza pedig túl nagy a veréb csőréhez viszonyítva. A csirkék viszont darálékot kapnak, amire a verebek falkákban járnának rá. A nevelés 12 héten át tart, ami után átkerülnek a tyúkokhoz. persze a tyúkok egy jó ideig üldözik a kicsiket, de azok már meg tudják magukat védeni, mert a tyúkokhoz képest hihetetlen mozgékonyak.

A tyúkok kizárólag búzát kapnak, mint alap táplálék, ami ki van egészítve a kertben megtermő gyümölcsökkel, tökökkel, gyom levelekkel és konyhai (nem rohadó) hulladékkal. A felhasznált tojásoknak a héját összetörve visszatáplálom a tyúkokba. Ha jelenik meg tojás hártyában, akkor további mészről gondoskodni kell.

Mi csak tisztaságot tartunk, semmiféle védőoltást, antibiotikumot nem alkalmazunk. Igaz, egy kilométer körzetben más nem tart szárnyasokat.

__________________________________________________________________
__________________________________________________________________
__________________________________________________

Tibor bá’ online

Valamikor régen a Nő és Férfi közötti kapcsolat egy életre szólt. Húsz éve minden második házasság válásba torkolt. Ma meg már nem is igen házasodnak. A szakemberek pedig tanácsokkal teli cikkeket írnak a különböző életmód formáló magazinokba. Kérdés, léteznek-e használható tanácsok egy kapcsolat minőségének a fenntartásához, mert tényleg nem mindegy miként alakul az ember élete.

Több száz házaspárt vizsgáltak újból és újból, és írtak ezekről hangzatos címek alatt tucatnyi könyvet. Ezeket átböngészve nem születtek eget rengető eredmények, de azért kiderült néhány érdekes dolog. Például a boldog kapcsolatok esetében a párok, sok-sok év után is gyakran dicsérik egymást. Semmibe se kerül, mégis sokat jelent, ha a férj időnként megjegyzi még mindig milyen szép és kívánatos a felesége, amiért cserében azt hallhatja, hogy ő meg milyen ügyes, okos és milyen jó vele együtt élni.

Az is fontosnak tűnik, ha a párok időnként elbeszélgetnek egymással, de nem a szokásos dolgokról. Kérdezd meg – így a jó tanács – a feleségedtől, melyik a kedvenc filmje és miért pont az. A férjtől pedig, mi gyermekkorának legkedvesebb emléke. A lényeg a kizökkenés a napi rutinból. A lényeg a kapcsolat tartása.

Ha a házastársad valamivel felbosszant –mert legyünk őszinték, a hosszú évek alatt ez is előfordulhat – veszekedés helyett gondold át, mik azok a dolgok, amiket szeretsz benne. Ne feledd, senki se szereti, ha állandóan kritizálják, és sohase dicsérik.

Elvált nők és férfiak megkérdezéseiből kiderült, hogy végső fokon a szétválás oka az őszinteség hiánya volt. Ez kis apró, sokszor jóindulatú csalásokkal kezdődik, ami oda vezethet, hogy mind a két félnek kétségei támadnak a másik őszinteségét illetően. Az élet viszontagságait nem lehet úgy elviselni, ha az ember élete párjában se bízhat.

És hitted volna? Szexszelj, akkor is, ha éppen nincs hozzá sok kedved. Időnként egy aktus felfrissíti az érzelmeket. Bármekkora is a szeretet, az elhanyagolt szexuális kapcsolat ellaposítja az érzelmeket. Rutinná degradálja az együttélést. Ha a hosszú évek múlásával a szexuális vágy lecsökken, az könnyen helyettesíthető egy kis figyelemmel. Csodásra képes a mindennapokban, ha a férj „csak úgy” megcirógatja a feleség melleit, a feleség pedig „véletlenül” rajta felejti a kezét a férj hímtagján. Ha nem szokás nálatok, próbáld ki, a hatás fenomenális lehet.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
______________________________________________

Eladó túlélő ház

Ahogy azt ti is érzékelitek, a környezetünket különböző válságok (gazdasági, időjárási, háborús, stb.) befolyásolják; időbeni elhúzódásuk egyre nagyobb függőséget okoz élelmiszer, víz, energia, (köz)biztonság vonatkozásában. A városokban ez talán most még nem annyira tetten érhető, hiszen manapság a pénz a városban koncentrálódik jól fizető munkahelyek, kereskedelem, tőzsde és egyéb más formában és „ha pénzed van, mindened van” elv érvényesül. Még egy ideig..

Szóval, ha van már egy „szatyornyi” felszabadítható tőkéd és lehetőséged van váltani, vehetsz magadnak egy többgenerációs túlélő házat, íme ezt:

A ház alapterülete 145 m², a teleké: 7500 m². Az épület alsó szintjén található 2 szoba, konyha, fürdő, kamra, kazánház. A felső szint jelenleg egy légtér. Elterülés Budapesttől 40 km-re Adony-Öreghegyen, ami egy igen kedvező távolság a ma még életet adó fővárostól. Megközelítés a M6-ról 4 percnyire. — A Zichy család által az 1800-as években felhúzott épület felújítás alatt áll, amit az alábbi képek mutatnak be:

Tetőtér:

Konyha:

A területen gazdálkodás folyik, aminek része két hatalmas fólia sátor, ami biztos megélhetést adhat.

Jó magyar szokás szerint a borospince tökéletes, több mint tökéletes, 455 m^2, nem elírás, tényleg ennyi. Itt például gombatermesztésből lehet kialakítani megélhetést:

Ha úgy gondolod, hogy érdekel a dolog, akkor az alábbi linken további információkat találsz az ingatlanról, hirdetőről. http://ingatlan.com/20640170

____________________________________________________________
____________________________________________________________
______________________________________________

Tibor bá’ online

Aki látta a Holt költők társaságát annak nem kell őt bemutatni. Nem csak ragyogó színész volt, de volt benne valami szánalomra méltó, mert arcáról lesírt a „szánjatok meg”, és mi hiába mondtuk, hogy de hiszen zseniális vagy, mit kellene rajtad megszánni, ő végig úgy viselkedett, mint egy legörbült szájú bohóc. A Holt költők társaságában éppen az adta a rendkívüli élményt, hogy az egész film róla is szólt.

Persze Hollywoodban a siker sok-sok pénzzel is jár, és ugye Robin Williams gazdag is volt. És akkor felmerül a laikusok fejében, hogy ha valaki sikeres és gazdag, akkor miért lesz depressziós, miért lesz öngyilkos? Azért, mert egyszerűen nem ismerjük ezt a betegséget, aminek semmi köze se a pénzhez, se a sikerhez, semmihez. A depresszió egy betegség az agyban, ami kapcsolódik egy korábban feszegetett témánkhoz. Az agyunk tényleg ura a helyzetnek, valóban van szabad akaratunk? – majd eldöntitek.

Az agyban a neuronok között elektromos impulzusok, valamint hormonok-vegyi anyagok áramlanak. A gondolkozásunkat, az agy működését ezek szabják meg. A depressziós betegség lényege, hogy tényleges fájdalom kiváltás nélkül az agyban felszabadul a fájdalom érzetét kiváltó áramkör és a betegségben szenvedő effektív fájdalmat érez. Emiatt elmegy a kedve az aktív cselekedetektől (depressziós lesz) mert el van foglalva az állandóan jelenlévő fájdalmával. A betegség megfogalmazása szerint depresszió az, amikor valaki legalább két héten keresztül érdektelen, kellemes tevékenységtől elfordul, megváltozik a koncentrációs készsége, az étkezési-, alvási-szokása. Különben a megjelenési formája változékony. A nők általában fogékonyabbak rá, de a férfiak körében gyakoribb az öngyilkosság. Depresszióban szenvedőnek segítségre van szüksége, egyedül nem tud kijönni belőle. A depresszióban sohasem szenvedők általában alulbecsülik a betegség komolyságát, némileg értetlenül állnak a jelenséggel szemben.

Ha van személyes tapasztalatod, osszad meg velünk!

Robin Williams emlékére:

__________________________________________________________
__________________________________________________________
________________________________

Tibor bá’ online

Már többször felemeltem a szavam, az egyre népszerűbb, vegyes házassággal szemben, ami alatt azt értem, amikor egy magyar házasságba lép egy némettel, angollal, olasszal, netán egy arabbal. A harmonikus házaséletnek több alapkritériuma is van, de ezek között a legfontosabb a közös háttérkultúrából adódó számtalan azonosság. Nem lehet úgy együtt élni, ha alig van valami, amiben egyetértenek a felek. Aki nem ilyen házasságban él, az el se tudja képzelni a kellemetlenségek sorozatát, aki meg benne él, az hozzászokik a kellemetlenségekhez, ami fiatal korban még csak hagyján, de az évek múltával egyre rosszabb. Ebből adódóan vannak persze vidám pillanatok is, de egy idő után azok elhalványulnak, és egyre erősebben tör fel az összhang utáni igény.

Az én első házasságomban a feleségem elégedetlenségét azzal fejezte ki, hogy időnként kijelentette, you are not a gentleman. És ráadásul ez igaz is volt, az ő felfogása szerint. Nem voltam képes megmagyarázni nekik, hogy aki Magyarországon gentleman az egyben életképtelen is. Az angolszász felfogás szerint nem lehet gentleman valaki ott, ahol a szomszéd kihúzza a telekelválasztó karókat és egy méterrel beljebb leveri azokat, ahol a tanács építésügyi osztályán egy engedély kiadását ki kell ”érdemelni”, ahol a hentesnél a pacalt csak ismerős kapja, és ahol a közlekedési rendőr nem forgalmat irányít, hanem a fa mögül lesi ki nem indexel egy olyan elágazásnál, ahol a főútvonal nincs jelölve. Angliában azért jelent meg a gentleman, mert az ország a fél világot legyarmatosította, kifosztotta és a leigázott népek által megtermelt javakat Angliába hajóztatta. A jómódú ember, akit a törvények védenek, könnyen lehet nagyvonalú, nagylelkű balfácán, vagyis gentleman.

Persze a lényeg a részletekben van. A rátermettségnek is van egy elviselhetőségi felső határa, magyarul az gentlemantelenség se terjedhet túl a csillagos égen. A különben koldusszegény Magyarországon se ”illik” a rátermettségben elmenni az ellenfél hullagyalázásáig, ahogy ezt most (is) az Orbánfil társaság – biztosra veszem, hogy főnök sugallatára – tette.

Hogy a választási törvényt állandóan módosítják a maximális előny bebiztosítására nézve, az szörnyen antidemokratikus, de papírforma szerint törvényes. Nem elegáns, de ez a politikában újabban megszokott. Bajor Imrét ripacskodásaival együtt nagyon nem kedveltem, de minősíthetetlen bugrisságnak tartom, hogy az állami TV nem jelentik be halálát csak azért, mert a Heti Hetesben volt néhány Orbán ellenes poénja. Hogy az RTL klubot nem engedték be a Ferencvárosi stadion felavatására, kétségtelenül meglepő, de nagy rakás jóindulattal még valahogy érthető, bár az adok-kapok kezdeményezője a Kormány volt. Azonban egy szuper korszerű stadionban a hazai csapat öltözőjének a luxus kivitelezése mellett a VENDÉG csapat öltözőjének a fapados szintű megépítése olyan fokú pitiánerségre vall, ami csak a magyar törpefalvak cigányságára jellemző. A magyar kultúrában a szíves vendéglátás sok száz éve be van égetve.

Különben megjósolom, Magyarország nem lesz foci nagyhatalom. Az aranycsapat idején, ha valaki a létminimumnál többre vágyott, ha hébe-hóba át akarta lépni a határt, akkor élsportolóvá kellett magát felküzdeni. Amióta a focisták agyon vannak kényeztetve, azóta halott a magyar foci, és ezen Orbán se akar változtatni.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_______________________________________

Tibor bá’ online

Itt a legújabb ok, hogy elalvás helyett a körmödet rágd. A média szenzációt akar, téged meg kiver a frász, de miért? Az Ebola nem is új, ugyanis 1976-ban észlelték először, ami majdnem 40 éve volt. Mondjuk az disznóság, hogy ennyi idő alatt nem csináltak rá vakcinát, de érthető, mert Afrikában terjedt, ott pedig nincs pénz gyógyszerre. Árulkodó az is, hogy a hírek szerint a halálozási ráta 50-90 %. Na, ilyen aztán nincs, illetve van. Nigériában 90, Európában 50, vagy kevesebb, mert két emberből meghalt az egyik (vagyis az 50 százalék), de az már az úton idefelé is fél hulla volt.

Na jó, akkor néhány összefoglaló szót. Az Ebola egy vírusos betegség, tehát antibiotikum nem hat rá.  A betegség eleinte klasszikus vírusfertőzés tüneteivel jelentkezik (pl.  láz, izomfájdalmak), majd kialakulnak a jellemző tünetek: hasmenés, hányás, fokozott vérzékenység, végül szervi elégtelenségek, és keringési sokk. A betegség emberről emberre, sőt állatról emberre terjed testnedvek segítségével. Mivel specifikus terápia nem létezik, mindössze tüneti kezelés lehetséges. Ez kurva rosszul hangzik, de nem kell félnünk, mert Európában egy ilyen járvány elképzelhetetlen, ugyanis az egészségügyi szolgálat ezt lehetetlenné teszi. Egészen más a helyzet, ha ebből biológiai fegyvert készítenek, de az egy egészen más tészta.

„De ha mégis.” Amíg nincs rá vakcina, addig azt teheted, amit a középkorban tettek a pestis idején. A család bezárkózik a házba és nem jön ki néhány hónapig.

__________________________________________________________

Ebből az egész Ebola heccből (már Németországban is, már Romániában is, már….) azt lehet leszűrni, hogy a magyar média nem tájékoztatni akar minket, hanem leragasztani a képernyő elé, hogy a hirdetési időt minél jobban el tudja adni.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
______________________________________

Tibor bá’ online

A fogyasztói társadalomról, a hipermarketekről, a hirdetés vezérelt lélektani hadviselésről már sok szó esett, de még senki se állt elő ötletekkel, amelyek segítségével túljárhatunk a kereskedők eszén. Tegyünk tehát egy próbát!

A hipermarketekben elhelyezett áruk „terítése” mérnöki pontossággal van kiszámolva annak érdekében, hogy minél több időt tölts el náluk, és minél többet vásárolj. Bizonyára tapasztaltad már, hogy hiába tanulod meg, például, hol vannak a fűszerek, mert a következő alkalommal egészen máshol találod meg őket, és ez a lényeg. Meg kell találnod, de ehhez végigloholsz jó pár polcsort, és közben meglátol ezt meg azt. Mit tehetsz ellene. Otthon írd össze, mire van szükséged, és a jegyzék szerint vásárolj, ne kapj ötleteket, ne vedd meg azt, ami olyan csábító, de nincs rajta a listádon. — A pénztárnál általában van egy kis várakozás, amíg vársz, hogy rád kerüljön a sor, természetesen nézelődsz, és ezt ők is tudják. A pénztárhoz vezető korridor mindkét oldala teli van pakolva „hasznos” de könnyen nélkülözhető apróságokkal és olyan édességekkel, amik finomak, kellemesek, de eszedbe nem jutott volna, hogy vegyél belőlük. Mit tehetsz ellene? Határozd el magad, hogy semmit se veszel, amit ott látsz, még akkor se, ha különben csuda jó ötlet.

Ne fizess kártyával, használd a papírpénzt. Kísérletek bebizonyították, hogy a papírpénzzel óvatosabban bánunk, mint a kártyán lévő pénzzel. A tényleges, megfogható pénz valós értékét még ma is jobban érzékeljük. Ezért a készpénzzel fizetők jóval mértéktartóbbak a kártyával fizetőkkel szemben.

Bizonyára nehéz elhinni, de egy alapos tanulmány (study) szerint okosabb, ha kocsival, nem pedig kosárral vásárolsz a hipermarketben. A fene tudja miért, de a kosárban inkább rakunk felesleges dolgokat. Szinte hihetetlen, de a kosárral vásárlók a kassza előtt 6,84-szer vesznek több édességet.

Nem éppen emberbarát megoldás, de vásárlás közben a zenehallgatás fejhallgatón keresztül igen hatásosan szűri ki a felesleges dolgok megvételét. Egy másik tanulmány szerint (study) a hipermarketek tudatosan játszanak lassú zenét, aminek következtében a vevők pontosan 38 százalékkal töltenek több időt a polcok között, és 29 százalékkal több élelmiszert vásárolnak.

Vásárlás előtt jó ötlet enni néhány falatot. Egy harmadik tanulmány (study) feltárta, hogy az éhes bevásárló a kelleténél több és kalóriadúsabb élelmiszert vásárol. Ez különösen igaz közvetlenül étkezési idők előtt.

Még egy utolsó figyelmeztetés. Figyelj a kuponnal fizetett vásárlásnál, mert ha egy darab papírral fizetünk, hajlamosak vagyunk könnyelműbben bánni a pénzünkkel.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
________________________________________

Tibor bá’ vissza a múltba online

Mivel már közel 20 éve vagyok nyugdíjas, nemigen lehet megvádolni féltékenységgel, ha megütközésnek adok hangot, amiért huszonéves nőket-férfiak neveznek ki csúcsvezetőknek. (Hogy 3-4 diplomájuk van, az csak hab a tortán, mert csak azt mutatja, mennyire devalválódtak a diplomák.) Itt van ez a Vitézi Dávid, de tényleg! Rákosi ugyanezt csinálta, egy-egy poszt megszerzésénél nem a rátermettség számított, hanem a „megbízhatóság” ami alatt azt lehetett érteni, amit akartak. Az államosítások esetében a szabványos megoldás az adott gyár valamelyik fiatal melósának a beidézése volt a pártirodára, ahol közölték vele, hogy holnaptól ő lesz a gyár igazgatója. Konkrétan csak a saját látókörömre tudok visszaemlékezni, amiket most megosztok veletek. — Az textilipari technikumba (Markó utca 20.) 1948 őszén írattak be, a felfordulás előestéjén. A régi tanárgarnitúra kezdett el minket oktatni, akik közül nem mindenki volt megbízható. Elsőnek Sebesta tanár urat spriccelték ki első év közepén, aki számunkra el nem árult rossz fát tehetett a tűzre. Helyette kaptunk egy 22 éves nőt, frissen az egyetemről. Nem volt szerencsés, mert a háború miatt a fél osztály túlkoros volt. Volt olyan negyedikes, aki szintén 22 éves volt, de az elsősök között se volt ritka a 18 éves. A többit el lehet képzelni. Ahány diákcsíny létezett, azt mind elkövettük ellene. A falitábla egy középen elhelyezett tengely körül forgatható volt, ami végett mögötte a falban volt egy hatalmas üreg. Ide beült a legkisebb társunk. Amikor az ifjú – és igen lelkes – tanárnő teli firkálta a táblát, megfordította azt, miközben a falból a legkisebb diák ráhuhogott. A nő sírva rohant be a tanáriba. Erre kaptunk egy új tanárt, akit az oktatásügy kínjában a nyugdíjból hívott vissza, önkéntességi alapon. László tanár úr lehetett vagy 80 éves, de szikár, rutinos és még mindig éles eszű fizikus volt. Könnyen lehet, hogy még báró Eötvös tanítványa lehetett. Az elektromosság kitárgyalásánál feszültség helyett „elektromotoros” erőt használt, de úgy, hogy a második o-t jó erősen megnyomta. Nem röhögtük ki, mert tiszteletreméltó jelenség volt, csak egy kicsit ódivatú.

Ábrázoló geometriánál rosszabbul jártunk. Csak az isten tudja miért, de egy Kaposi nevű világcsavargó, jegyzett festőt kaptunk, akiről már tettem említés néhány napja az „Erkölcsösség szindróma” alatt. A pasi a háború előtt és után biciklivel bejárta egész Európát, amiről az óra alatt – tanítás helyett – mesélt, mert mesélni jobban szeretett, mint oktatni, és jobban is értett hozzá. Mi meg nyaggattuk, hogy meséljen. Ő mesélt, és csípte a lányokat, akik teljesen oda voltak ért. Aki nagyon oda volt, az felmehetett a lakására. Az ábrázoló geometriából semmit se tanultunk, amit nekem évekkel később kellett pótolnom.

A legkatasztrofálisabb a történelmet előadó Balázs tanár úr volt, aki a Szovjetuniót megjárt vérbeli kommunistának vallotta magát. Ez utóbbi állítást azzal tudom aláhúzni, hogy 5 év orosz hadifogság után is kommunista maradt. Na, ő aztán megbízható volt, csak totálisan szenilis. Állandóan előadott, sose feleltetett, engem utált a ffy miatt. Év végén mindenkinek ötöst adott az én kivételemmel, nekem csak négyes járt.

Munkaegészségtant egy öreg zsidó orvos adott elő, aki Semmelweis kollégája lehetett. Állandóan a porártalmakról beszélt és a lelkünkre kötötte, ha fáj a hasunk, akkor jobb kézzel végezzünk körkörös mozgást a hasunk felett, enyhe nyomást gyakorolva rá, de vigyázzunk az irányra, mert ha fordítva körözünk, akkor a bélsár a szájunkon keresztül távozhat, és ezt nem viccnek szánta.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_____________________________________

Tibor bá’ online

Határ Győző születésének századik évfordulójához jószerivel csak napok hiányoznak, ami egymagában is lehetne apropó a téma megválasztásánál, de ennél is nyomósabb az a tény, hogy zsenialitásához képest alig ismert a mai magyar, tv előtt ücsörgő társadalomban. Nagy kár, mert vele kapcsolatban tengernyi dologra lehet felhívni a figyelmet.

Erdélyi szász származása miatt eredeti neve Hack Viktor volt, és mint ilyen vált magyar irodalmárrá úgy, hogy közben fél tucat nyelven beszélt-fordított. Ennek ellenére kényesen ügyelt arra, hogy külső megjelenési formája echte magyaros legyen. Mivel a Wikipédián is megtalálható, olyasmiket iparkodom írni róla, ami ott nem lelhető fel. Például, hogy 1933-ban (amikor én születtem) a Markó utcai Bolyai Főreálban érettségizett, ahol én magam is 1952-ben (és még Karinthy, Gábor Dénes és sokan mások – Karinthy tehát itt kérte vissza az iskolapénzt). Én magam Határ Győzővel a hetvenes években ismerkedtem meg, mégpedig a Szabad Európa Rádión keresztül, ahol volt neki egy kulturális rovata. Egész nap építkeztem, az csak természetes, hogy közben szólt a SzER-re hangolt rádió. Határ Győző akkor már közel két évtizede Londonban élt, ezért módjában állt rendszeresen beszámolni a londoni kulturális életről: színház, tárlatok, hangversenyek, és így tovább. Ezek roppant érdekes glosszák voltak, mert a szerzőjüknek elképesztően jó, és – merem állítani – sajátos meglátásai voltak. Ráadásul magyar nyelvezete is kifejezetten egyéni volt.

Határ Győzőnek természetesen magyar felesége volt, akivel a disszidálását megelőzően néhány hónappal korábban ismerkedett meg, és volt egy közös fiúk, amiről a wiki például nem is tud. Bár fia tökéletesen beszélt magyarul, az anyanyelve mégis angol volt. Az apja javasolta neki egy téma párhuzamos feldolgozását angol és magyar anyanyelvi alapon, amibe fia beleegyezett, majd az író nagy bánatára megtagadott, és átment Amerikába biztosítási matematikusnak, mert hogy azzal jobban keres, mint az irodalmárok (végrendeletileg a magyarságát megtagadó fiára nem hagyott semmit).

A Kádár rendszer Határ Győzőt természetesen nem ismerte, nem így a magyar irodalmi élet szereplői, akik – ha tehették – kijártak hozzá gondolatok kicserélése végett. 1989 után a helyzet gyökeresen megváltozott, hazalátogatott és sorra kapta a kitüntetéseket a hátralévő 17 éve alatt, ugyanis 2006-ban, 92 éves korában, Londonban elhunyt. Temetése természetesen a Farkasréti temetőben volt. — Nem akarok túl sokat írni róla, akinek felkeltette az érdeklődését az olvassa el valamelyik művét. Ízelítőül alant megtalálhattok néhány szösszenetet tőle, ami ragyogóan bemutatja nem csak kivételes nyelvezetét, de a gondolatait is.

Nemzedékek lavinája: Életünkben ez is elkövetkezik – a nemzedékek kőgörgeteg-omlása öregedő éveink hegyoldalában ide is el kell jutnunk, ez is emberi tapasztalat: az, amikor az utánunk következő nemzedékek torlása alázuhog, ránk gördül és a görgeteg bennünket betemet, máról-holnapra ráébredünk arra, hogy „túlhaladottnak” éreznek mindent, amit véghezvittünk, és részükről betemetettek/láthatatlanok/érdektelenek vagyunk.

Utolsó vigasz: Kiragadott példa a sok közül arra, hogy az aggkor felismerései közül hány van olyan, amit a fiatalság „negatívumnak” fogna fel, és hormonforgalma szokvány diadalünnepének mámorában az öregkor szellemi elszegényedésének/elsivárosodásának/lepusztulásának érez.

Utópiák alkonya: A múltból való szervült kibutulásunk logikus és katasztrofális ellenpárja: belehabarodásunk egy elképzelt jövőképbe elképzelésünket a jövőről alaptalanul „biztosra vesszük” – és belehabarodunk jövőbe néző látóhályogunk ez; szemünket erőltetve – mintegy „hályogon” keresztül – látni véljük a jövőt; vagy inkább futurológiai képalkotásunk melléfogásait; ráadásul „program-adásunkat” is erőszakoljuk – minek sírunkra állított sztélénken, emlékezetünk viseli szégyenbélyegét. Jó két évszázada dühöng az utópiák divatja. Kötelezőleg elfogadtatni az utókorral miért is jutott volna eszükbe – megálmodóik ezt természetesnek vették. Egyre-másra tervelték-álmodták eszményi államaikat. E tervek, ha Üdvözítőink (vagy megszállottjaik az utódlásban) a megragadottság állapotában nekiláttak valóra váltásuknak, rövidebb-hosszabb idő után rendre összeomlottak. A diadalíves látszatkulisszák mögött mennél tovább tartott a lassított, belső összeomlás, annál beláthatatlanabb volt a romtenger, amely maga alá temette a foglyul ejtett nemzedéket utópistáink minderről nem tehettek; ők a látóhályogon keresztül csak ezt látták, ennyit láttak. Ámde félrefogásuk lényege nem az volt, amit láttak; hanem az, amit egyáltalán nem láttak – lévén hogy képzeletviláguk odáig nem terjedt (ne ítéljük meg keményen őket, hogy meg ne ítéltessünk: mi se volnánk különbek).

A demokrácia rákfenéi: Ami papokban és politikusokban közös, az az, hogy iparszerűen hazudnak (sajtónyelven: iparszerűen űzik az „átverést”). Meggyőződésből? Hát már hogyne: amikor és ahogyan a meggyőzhetnék „meggyőződésbe” lendül, beveszi töltését, felveszi alakját. Ami a legbámulatosabb, az az, hogy még akinek a „politikus” a kedvenc gyűlölni valója, s utálja a politikusok köpedelem habitusát, még az is – mihelyt megkapja kinevezését s vele magas támlájú székét/íróasztalát, azon nyomban azzá a „politikussá” vedlik, akit a tömegből nézve annyira rühellt; s attól kezdve nincs az a nekiszegezett kérdés, ami elől ki ne térne, mellé ne beszélne s ne másról hadrálva, másra ne terelné a beszédet.

Nyerítő röhejjel: A „meghívott halál” engedélyezése, az eutanázia legalizálása csupán a bátortalan első lépés az életkor korlátozása felé. Fölöttébb valószínű, hogy az életkor-korlátozás törvényesítése, ill. az életkor véghatárának megszabása is elkövetkezik. Jó ideig abban a hiszemben voltam, hogy ezt a folyamatot a népességrobbanás fogja siettetni a glóbuszon. Azóta felmerült bennem az a meghökkentő, váratlan gondolat, hogy – jószerével a politikai korrektség diktatúrája következtében – a fiatalság elfogadott nevelhetetlensége és teljes elvadulása siettetni fogja ezt a folyamatot. A lelkületében vandalizált fiatalság körében elterjedhet az a mulatság, hogy a fiatalok – féktelen jókedvükben, bandába verődve, merő unaloműzésből – agyonvernek magatehetetlen aggastyánokat, magukra maradt vénasszonyokat (kivált ha a törvény szabta életkor-véghatár áthágása „az arcukra van írva”). Tettük nyomában büntetés/megtorlás nem jár; és nincs kizárva. hogy a garázda fiatalság vidám vadászata az öregek/elaggottak „kinyírására” mind gyakoribbá válik, hagyománnyá növi ki magát, s ha már ezen a gyakorlaton nincs ki fennakadjon, végezetre intézményesül; majd, mint intézmény, megelőzi azt az életkor-korlátozást, amelyet utóbb a globális népességrobbanás formálisan helybenhagy és legalizálni fog. A „JÓ MULATSÁG, FÉRFIMUNKA” jegyében öregeket-letámadó fiatalok elméjében soha, semmilyen formában nem merül fel, hogy jön idő, amikor maguk is odakerülnek és nekik is lesz jelenésük a nyerítő röhejjel aggastyánokra vadászó fiatalok vágóhídján.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
_________________________________

Tibor bá’ online

Néhány éve körbe-körbejárt az argentin összeomlás. Akkor mindenki megnézte, elszörnyűködött, majd elfelejtette. De mi is az a gazdasági összeomlás? Tulajdonképpen nem történik semmi, azon kívül, hogy az emberek rádöbbennek, nyakukon a baj, mert a lezsírozott rendszerbe homok került. Az igazi bajt, vagyis az összeomlást tulajdonképpen a tömegek viselkedésének a radikális megváltozása okozza. Nézzük ezt végig!

Egy Euróért 320, majd 330, végül 340 forintot kell adni. Matolcsi felemeli a kamatlába 5 %-ra, a forint tovább gyengül, 350, 360, 400 Ft/Euró. Kérdés, erre hogyan reagál a lakosság, az importőrök, a bankok? A lakosság eszeveszett felvásárlásba kezd. Hamarosan kiürülnek a polcok. Utánpótlás? Az importőr pontosan tudja, hogy a forint bevételt sokkal rosszabbul tudja átváltani Euróra, tehát emeli az árakat. A bankok természetesen kamatlábat emelnek, illetve megpróbálják kivédeni az elértéktelenedésből származó veszteséget. A gazdaság szereplői kivárnak. Eközben a közrend felborul, mert az embereken a hisztéria eluralkodik. Mindeközben az állami bevételek rohamosan csökkennek, ezért újabb és újabb intézkedésekkel próbálják növelni azt. Sok helyen elbocsátások vannak, sok helyen a fizetést egyszerűen nem adják ki. Az a gépmester, akinek a felesége azt mondta, hogy Pampers nélkül ne gyere haza, mert a 6 hónapos gyerek megállás nélkül bőg az átázott pelusban, akkor se fog bemenni dolgozni, ha történetesen valamelyik szolgáltatónál van a munkahelye. hamarosan akadozni kezd az ellátás minden téren. Az állampolgárok igazolva látják előzetes aggodalmaikat. Mindenki menti a saját bőrét. A legszegényebbek tüntetni kezdenek, ami átmegy rablásba. A rendfenntartó szervek aktív létszáma rohamosan csökken, mert az apukák a társadalom őrzését-védését nem tartják fontosabbnak saját családjuknál.

Utoljára Magyarországon ehhez hasonló 1956 novemberében fordult elő. Amilyen könnyű ilyen helyzetbe kerülni, olyan nehéz ebből kimászni. Abban az időben – például – a taxikban két vezető ült, hogy elejét vegyék a rablásnak. Legegyszerűbb az lett volna, hogy leállítják a taxikat, de az „rendkívüli” állapotot sugall, azt pedig nem akarták. A kétsofőrös megoldás megnyugtatóbbnak tűnt. A rend helyreállításához hatalmas anyagi segítségre volt szükség, amit akkor a Szovjetunió biztosított. Argentína esetében nem volt Szovjetunió, de az összeomlás elszigetelt volt. Az előttünk álló jövőben a gazdasági összeomlás szimultán fog előfordulni a szomszédos államokban.

Hátra van még annak megbeszélése, hogy ez mikor következhet be? A válasz, bármikor. Az utolsó pánik a Postabank ügy volt, ahol valaki elküldött egy E-mailt, amiben az állt, hogy a Postabank ez-meg-az. Ennek következtében néhány óra leforgása alatt mindenki ki akarta venni a pénzét a Postabankból. A helyzetet sikerült normalizálni azzal, hogy más bankokból ládákban érkezett a készpénz, hogy a Postabank ki tudja elégíteni az ügyfeleit. Aztán később egymással elszámoltak. Tehát ez olyan, mint a lavinaveszélyes időjárás, amikor egy hangos kiáltás is beindíthatja az omlást, de az is lehetséges, hogy ágyúdörgésre se történik semmi.

Ez az oka annak, hogy egyesek készleteket halmoznak fel például, egyénre szabott gyógyszerekből (például inzulin), vagy cigarettából, mert csak így érzik magukat biztonságban. És ne feledd, ez csak addig tűnik hisztériának, amíg be nem következik.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________

Tibor bá’ online

Bármennyire is tiltakoznak néhányan ellene, péntek óta sorra kapom a nyugati posztokat, ahol minden blogger az egyre valószínűbb III.V.h-ról elmélkedik. A „hangulat” pont olyan, mint 1914 tavasza. Mindenki a háború elkerüléséről beszélt, de akik számítottak pontosan a háborúra készültek fel.

Ha a mai eseményeket elemezzük, egyértelműen az jön le, hogy az amerikai háttérhatalom háborút akar (vagy ez egy veszélyes és kolosszális blöff). A mainstream média pedig ezt kiszolgálja. Teszik ezt annak ellenére, hogy minden kicsit is tájékozott ember tudja, hogy egy világháború kizárólag termonukleáris háború lehet, amit a nyertes is elveszíti. De a döntéshozók úgy gondolják, hogy VIP bunkereikben ők egészen biztosan túl fogják élni. Nem fogják. De a sarokba szorított oroszlán bármire képes és nemigen van tekintettel saját életére se.

Most nézzük a tényt, ami az összes kommentáló szerint a háború irányába mutat!

Ha egy ország alapvető érdekeit oly mértékben sértik, ahogy ezt most az USA és az EU teszi Oroszországgal szemben, az felér egy hadüzenettel. Washington már korábban is szorgalmazta az oroszok elleni szankció bevezetését, aminek az EU ellenállt, de most „megtört a jég”. A The Financial Times szerint „Az EU által bejelentett intézkedések célja, az orosz gazdaság megroppantása, és a  Kreml rá vétele, hogy hagyjon fel az ukrán szeparatisták segítésével.” Tessék felfigyelni a célra! „az orosz gazdaság megroppantása (to cripple the Russinan economy). Ez egy burkolt hadüzenet. — Ez engem a japán gazdasággal szembeni USA embargójára emlékeztet, ami egy nyílt háborús provokáció volt. Erre válaszolt Japán a Pearl Harbour megtámadásával 1941-ben. — Az embargó legújabb kibővítése elsősorban az ország jövőbéli olajkitermelésének a megakadályozására irányul. Miközben Obama kijelenti, hogy szó sincs új hidegháborúról. Jó lehet ez pontosan az. Ha egy ország alapvető érdekeit sértik az jelzi, hogy a diplomácián már átléptek. Ez a háború irányába mutató tett, főleg mert Oroszországot (ahogy Iránt is) arra kötelezik, hogy bizonyítsa a meg nem történést. Vagyis nem az USA bizonyítja a vádat, hanem a bizonyítási kényszert átpasszolja az ellenlábasokra. — Obama: „Mr Putyin választhat, vagy együttműködik (vagyis behódol Washingtonnak) vagy évtizedekre visszaveti a nemzetközi kapcsolatokat azzal, hogy nem hajlandó elismer Ukrajna jogát az önrendelkezéshez.” Ukrajna alatt természetesen a CIA által gerjesztett februári hatalomátvételt követő illegális kormányra gondol. Gerjesztés? A CIA által fizetett mesterlövők lőttek le rendőröket és tüntetőket, hogy mind a két oldal feltételezze a másik oldal fegyverhasználatát.

Ez a követelés azonban pont úgy nem teljesíthető, ahogy az I. v.h. előtt a szerbeknek adott ultimátum. Hogy a fenében tudna Putyin „együttműködni”, amikor Washington és az EU destabilizálja Ukrajnát azzal, hogy egy illegális rezsim mögé áll, amely embereket gyilkol kelet Ukrajnában, mert ellenállnak az illegálisan megkaparintott hatalomnak.

Washington pontosan tudja, hogy mi az igazság a lelőtt maláj géppel kapcsolatban, és azt is tudja, hogy az Ukrán destabilizálás nem Moszkva bűne. Más szavakkal teljesíthetetlen követeléssel állt elő. Ha egy követelés teljesíthetetlen, akkor már csak a háború van hátra. Lényegében Washington diplomáciai úton a következőket mondta Putyinnak: „Háború, vagy kinyalod az USA seggét.”

Mit jelent ez esetben a seggnyalás? Teret adni az amerikai hegemóniának, a Kínával kötött energia szerződés nullifikálása, a létrehozott, az IMF-fet kihívó nemzetközi bank visszamondása, és az amerikai dollár tartalék valuta szerepének a további elfogadása, végül nem ellenezni Washington intervencióját a tetszés szerint kiválasztott fejlődő országokban, ahol természeti kincsek kiaknázhatók. — Putyin ebbe egyszerűen nem mehet bele. A kérdés az, hogy Obama ezt komolyan gondolja-e? Háború, vagy valamelyik félnek engedni kell. Oroszország nem engedhet az igazságtalan követelésnek, mert a léte függ tőle. Washington se engedhet presztízs vesztesség nélkül. Ez a tökéletes helyzet a III. v.h. beindítására. Őszintén, Putyin helyében én már elindítottam volna a megelőző első támadást.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
______________________________________

Tibor bá’ online

Van egy olyan magyar mondás, hogy a fák nem nőnek az égig, amit egyes fák nem vesznek tudomásul, mert gyors növekedésük közben elveszítik józan eszüket, ha ilyennel egyáltalán rendelkeztek. Ez most természetesen az aranyérmes magyar fő pávatáncosnak szól.

Orbán Viktor több éves pávatáncolás után beavatta az országot e nemes tudomány rejtelmeibe. A kolbásztöltő, kisüsti pálinkát főző magyar miniszterelnök nagy ívben tesz a diplomáciára, mert tapasztalatai szerint gól sose születik tárgyalásból, kizárólag csak abból lesz gól, ha a csatár kiugrik és merészen a kapura tör, természetesen a labdával együtt. És ez működött.

Működött, mert a brüsszeli diplomaták nem tudtak vele mit kezdeni. Amikor az Európai Unió alapokmányát szerkesztették eszükbe se jutott, hogy egy felcsúti tahóból is lehet miniszterelnök, aki elnyert pozíciója ellenére úgy fog viselkedni, ahogy az a magyar falvak kocsmáiban honos. Orbán pávatáncának egyszerűen nincs ellenszere.

Most azonban megfordult a szél járása, Orbán – a lelkesen tapsoló góbéktól körülvéve – kijelentette, hogy kell a fenének a demokrácia. Ez eddig rendben van, Washington csak papol a demokráciáról és az emberi jogokról, de ha az érdeke úgy kívánja, nagy ívben tojik rá. De Orbán itt nem állt meg, azzal is előrukkolt, hogy Putyint kell követni, mert az a siker záloga.

El tudom képzelni, hogy normál körülmények között Washington még ezt is lenyelte volna, sőt az amerikai zsidóság (ami ugyebár megszabja az amerikai külpolitikát) még a hisztérikusan megtámadott emlékmű ügyre se kapta volna fel a fejét. Na, de Putyin, pont most.

Én nem kapok a miniszterelnöki hivataltól sok millió forintot tanácsadás címen, ezért kénytelen vagyok ingyen előállni az elképzelésemmel. Amikor Amerika ki akar nyírni egy országot (és teljesen mindegy milyen okból kifolyólag) akkor azzal nyit, hogy az ország (Irak, Líbia, Szíria….) vezetőjét kikiáltja veszélyesnek az emberiségre nézve, amit a szakzsargon démonizálásnak nevez. A legfrissebb démont ebben a pillanatban úgy hívják, hogy Vlagyimir Putyin, akit el kell pusztítani. Vagyis jelenleg annál nagyobb hülyeséget nem lehet elkövetni, mint Putyinhoz kötni az ország szekerének a rúdját, ahelyett, hogy nullifikálta volna a paksi szerződést. De ha ez nem jutott az eszébe, akkor csak arra kellett volna felfigyelnie, hogy a kis Antant hogyan helyezkedik.

Egy-kéz éve gondoltam is rá, 500 év után ez lesz az első háború, ahol végre a nyertes oldalon fogunk állni. Egy nagy frászt, az utolsó pillanatban ezt is elcsesszük. 😀

________________________________________________________________
________________________________________________________________
__________________________________________

Tibor bá’ online

Ez alkalommal érdekes gondolatokkal állok elő az angol nyelvvel kapcsolatban ami szórakoztató lehet a vasárnapi zivatar alatt azok részére, akik otthon vannak az angol nyelvben. A feltett kérdések természetesen költőiek, nem is kell megválaszolni őket, mert nem is lehet, de el lehet rajtuk gondolkodni. Tehát:

Why isn’t the number 11 pronounced onety-one?

If people from Poland are called Poles, why aren’t people from Holland called Holes?

Why is a person who plays the piano called a pianist, but a person who drives a race car is not called a racist?

If lawyers are disbarred and clergymen defrocked, then doesn’t it follow that electricians can be delighted, musicians denoted, cowboys deranged, models deposed, tree surgeons debarked, and dry cleaners depressed? 😀

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_______________________________________

Tibor bá’ vissza abba a múltba online,

amibe könnyen visszakerülhetünk

Aztán megszűntek a harcok Budapest utcáin, az emberek feljöttek az óvópincékből, felmérték a helyzetet, és megpróbáltak új életet kezdeni. Az első néhány napban férfiaknak kimenni az utcára életveszélyes volt, mert az orosz katonák elfogták őket és évekre elvitték hadifogolytáborokba, ahonnan sokan sose tértek vissza. Aztán, amikor az előírt számú „hadifogoly” összegyűlt, az eredeti veszély megszűnt. Lehetett kezdeni az új helyzethez való hozzáidomulást.

Az akkori januárok meglehetősen hidegek voltak, ami ellen védekezni kellett. Ablaküveg persze nem maradt ép egy se, vagyis a lakásokban pont annyi mutatott a hőmérő, mint az utcákon, többnyire mínusz 10-15 alatt. Ablaküveget természetesen sehol se lehetett kapni. Legtöbben úgy oldották meg, hogy az ablakokat beragasztották közönséges csomagoló papírral, és hogy némi fény is jöjjön át rajta, lemázolták étolajjal, amitől áttetszővé vált. Mivel nem volt központi fűtés se, ezért aki tehette, beállított egy kályhát a szoba közepébe, aminek a füstcsövét az ablakon vezették ki (ebbe az ablakba, papír helyett rétegzett lemezt tettek) Ez után már csak az tüzelőanyag beszerzése jelentett problémát. Lehetett épület- és bútormaradványok után kutatni a lerombolt házakban, vagy használaton kívüli, régi bútorokat összevágni. Januárban korán van sötét, elektromos áram pedig nem volt. Délután 4-kor már gyertyákat kellett gyújtani. Közben pedig az emberek felváltva végezték a romeltakarítást. A szakmunkások pedig (fizetés nélkül) iparkodtak helyreállítani a villamosközlekedést, a víz, gáz és áramszolgáltatást.

Mivel nem volt tömegközlekedés, sőt hidak se, a fél város gyalogolt. Leendő nevelőanyám a hatodik kerületből kisétált Sashalomra, hogy a szüleitől elhozzon néhány tábla szalonnát, miután konstatálták, hogy valamennyien élve maradtak. Azok lettek volna meglőve, akik Pestről Budára, vagy viszont, szerettek volna átjutni, ha nem fagy be a Duna, de persze akkoriban minden évben befagyott. Így aztán hidak helyett az egymásra fagyott jégtáblákon gyalogoltak át.

Mivel mindenkinek volt valami felesleges, és mindenkinek szüksége volt valamire, megindult a „kereskedelem”, aminek helyszíne a forgalmasabb utak voltak. A körúton, tálcával a nyakában az emberek fel-le sétáltak és a tálcáikon található cikkeket árulták. Tűzkő és szaharin igen kurrens áruféleség volt, de sok minden mást is lehetett kapni. Sokan kockára vágott kukoricamálét árultak, de lehetett kapni cigarettát, sőt használt ruhadarabokat is. Mivel semmit se gyártottak, semmi se volt felesleges. Az alkalom megszüli a különböző lehetőségeket. Hamarosan divattá vált a „vetkőztetés”. Éjjel magányos embereket a sötét utcákon levetkőztették, a ruháit elvették, amit mindjárt másnap eladtak. A téli hidegben meztelenre vetkőztetett ember mi mást tehetett, mint elfutott a legközelebbi barátjához, ha történetesen messze lakott. Ha ilyen nem volt, akkor a legközelebbi házba, vad idegenektől kért segítséget, és persze kapott.

A szesz és a cigaretta voltak a legfontosabb árucikkek. Persze ezeket se gyártották, az emberek felélték a tartalékokat. A mai fogyasztói társadalom el se tudja képzelni, hogy közismert „szakma” volt a csikkszedés. A cigarettagyártáshoz össze kellett szedni az eldobott csikkeket, amit kifejtve dohányhoz lehetett jutni, amit fel lehetett használni új cigarettatöltésre. Ez annyira elterjedt foglalkozás volt, hogy készült egy külön sláger is, a csikkszedők dala. Íme (a második szám):

Mi vagyunk hát a csikkszedők,
új, szabad szakszervezetet tervezők.
A jelszavunk mindenütt csak egy:
sok csikk, az sokra megy.
Ha úgy érzed, hozzánk tartozol,
és miközénk belépni kívánkozol,
tanuld meg, a jelszavunk csak egy:
sok csikk, az sokra megy.
Hogyha szívsz egy jó Magyart, a végit félre tedd,
mert nem tudod, hogy holnap lesz-e más,
és ha látod, hogy barátod unva szív csupán,
hát vedd el tőle, és te szívd tovább!
És dalold velünk a csikk dalát,
s ne bánjad, hogyha nehéz ma a világ,
mert a mi jelszavunk az csak egy:
sok csikk, az sokra megy.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
___________________________________

Tibor bá’ online

A szögletes zárójelbe helyezett szöveg az én betoldásom. — Az amerikai és az angol kormány által folytatott nagyfokú propaganda hadjárat célja a világnak olyan háború felé sodrása, amit senki se tud megnyerni. Az európai kormányoknak ki kellene lépni ebből a csendes hanyagságból, amiben nyakig lubickolnak, mert az itt elhelyezett amerikai rakéták miatt Európa fog legelsőnek hamuvá válni.

A korrupt Hágai bíróság ítéletével kapcsolatban szögezzük le, hogy nem volt illetékessége arra az ügyre vonatkoztatva, amiben 50 milliárd dollár kártérítésre ítélte az orosz államot a Yukos részvényesei vonatkozásában. Arról a Yukosról van szó, amely meglopta Oroszországot és ügyesen elkerülte az adózást. Hogy az ítélettel kapcsolatban Putyin tanácsadója szerint mit fognak tenni: „Európa a háború szélén áll, gondolják, hogy ennek az ítéletnek van valami relevanciája?”

A Nyugat zárta a sorait Oroszországgal szemben, mert a Nyugat totálisan korrupt. Az elit vagyona nem csak a gyengébb országok kifosztásából származik, amelyek politikai vezetői megvehetők, mert saját állampolgáraikat is kifosztják. Az amerikai elit tagjai az állampolgár társait szélsőségesen meglopják, és már az amerikai középosztály nagy részét fel is számolták.

Ezzel szemben az oroszok kimásztak a zsarnokságból és egy hazugságra, épülő kormányzásból, miközben az USA és UK hazugságra felépülő zsarnokságba süllyed. A nyugati elit ki szeretné fosztani Oroszországot, de Putyin az útjukban áll. A megoldás, megszabadulni Putyintól pontosan úgy, ahogy meg tudtak szabadulni az ukrán elnöktől Janukovicstól.

A fosztogató elit és a neokonzervatív politikusok Oroszországból vazallus államot akarnak csinálni. Ez a cél egyesíti a nyugati financiális imperialistákat a politikai imperialistákkal.

Az olvasók részére felvettem azt a propagandát, amivel Putyint démonizálni akarják, [ez már Magyarországon is megy a kormánypárti és ellenzéki médiában egyaránt] de még engem is meglepett az angol The Economist-ban július 26-án megjelent elvetemültségével mellbevágó hazugság sorozat.A borítón Putyin arca látható egy pókhálóban, és a cikk címe pedig könnyen kitalálható: A hazugság hálójában. [a videó valóban elképesztő, annak is érdemes megnézni, aki nem ért angolul, mert úgy látszik a nyugat európai emberek pont olyan birkák, mint a magyarok] http://www.economist.com/news/leaders/21608645-vladimir-putins-epic-deceits-have-grave-consequences-his-people-and-outside-world-web?spc=scode&spv=xm&ah=9d7f7ab945510a56fa6d37c30b6f1709

Ezt a propaganda hadjáratot végig kell hallgatni, hogy világossá váljon az egyértelmű háborúra készülés. A The Economist vad állításaival kapcsolatban nem hoznak fel semmi bizonyítékot, de követelik az enyhülés pártiak háttérbe szorítását, valamint Putyinnal szemben a lehető legdurvább szembe helyezkedést.

A The Economist korlátlan hazugságának és átlátszó propagandájának nem lehet semmi más célja, mint a világ belehajtása egy atomháborúba.

A nyugati elit és a kormányok nem csak totálisan korruptak, de egyben tébolyodottak is. Ahogy már korábban is írtam, ne számolj hosszú élettel. Az alábbi videóban az orosz újságíró és egyben Putyin egyik tanácsadója nyíltan beszél az amerikai tervről, ami szerint ők akarnak első csapást mérni Oroszországra.

http://youtu.be/NePChnsuMNs?t=1m8s

___________________________________________________________
___________________________________________________________
__________________________________