Olyan időben élünk, amikor a mainstream hírek a világháború felé sodródnak. A híreknek nem kell figyelmeztetniük a legrosszabbra, mert a legrosszabb már történik.

Az Egyesült Államok „üvöltő sasait” öt kilométerre telepítették Ukrajnától, és készen állnak az oroszok elleni bevetésre. A III. Világháború közeleg. Isten óvjon minket.

Mindez más lehetett volna.

Amikor a Szovjetunió elesett és a hidegháború véget ért, a NATO feloszlathatott volna magát, és új biztonsági megállapodást hozhatott volna létre, amely Oroszországot is magában foglalhatta volna. De a a NATO új küldetést keresett. Nagyobbra nőtt, mint valaha a hidegháború alatt volt, Minden ellenség nélkül. Kis ellenségeket talált Szerbiában és Afganisztánban, de a NATO-nak valódi ellenségre volt szüksége. És végül talált egyet. Oroszországot.

Nyilvánvaló, hogy a Kelet Európai országokat, akik a NATO-tagságot kértek, jobban megóvhatták volna ha Oroszország is taggá válik. De ezzel a háború iparának nem lett volna ellensége, és ennek megfelelően nyeresége se.

Tehát a profit kedvéért az „üvöltő sasok” öt kilométerre az ukrán határtól landoltak, várva a parancsot. És mi, a bolygó emberei, várjunk, hogy megtudjuk, tudunk-e élni, vagy meg fogunk halni a halálos játékban.

Beszélnünk kell ebben a kérdésben, a világ sorsáról. Nyilvánvaló, hogy nem hagyhatjuk a „vezetőinkre”. Nézd meg, hová vezettek minket: újabb háború Európában. Nem vittek el minket kétszer? Ez a harmadik eset számunkra, és valószínűleg az utolsó.

Ha mindannyiunk élete ezen a proxy háborún múlik, amelyet az Egyesült Államok és Oroszországgal vív egymással, akkor teljes mértékben fel kell ismernünk hatalmunkat, és könyörtelennek kell lennünk a globális szisztematikus változások elérése érdekében.

Az Egyesült Államokban a 2001-ben átadott katonai erő (AUMF) engedélyezését hatályon kívül kell helyezni. A háború engedélyezését vissza kell adni a kongresszusnak, amely az embereket szolgálja, és nem a fegyvergyártókat. A NATO-t fel kell osztani, és létre kell hozni egy új globális biztonsági rendszert, amely leszereli a fegyverzeteket, mivel az oktatás, az erőszakmentes ellenállás és a fegyvertelen polgári védelem révén növeli a békét és a biztonságot.

Ami a fegyvergyártókat, a háborús mestereket, a halálkereskedőket illeti, vissza kell adniuk a szokatlan nyereségüket, és fizetniük kell az általuk létrehozott mészárlásért. A nyereséget egyszer és mindenkorra ki kell vonni a háborúból. És oda kell hatni, hogy soha többé ne rendelkezzenek ilyen befolyással.

A bolygó nyolc milliárd lakosának több hatalma van-e, mint egy maroknyi vállalat, és a zsebükben lévő politikusoknak?

Ha további ösztönzésre van szükség, itt van még néhány sor a fent idézett CBS történetből: „Az üvöltő sasok parancsnokok többször elmondták a CBS News-nak, hogy mindig készen állnak a harcra”, és amíg ott vannak, hogy megvédjék a NATO területét, ha a harcok eszkalálódnak, teljes mértékben felkészültek az Ukrán határ árlépésére. ”

Emlékeztetőül: Ha háborúról van szó, és nukleáris fegyvereket vetünk be Oroszország ellen, akkor mindannyian elpusztulunk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Kim Dotcom, az önjelölt „Internet Freedom Fighter” szerint a szöveges üzenet szerint Oroszország úgy véli, hogy az Egyesült Királyság részt vett a gázvezeték felrobbantásában.

„Liz Truss az iPhone-ját arra használta, hogy üzenetet küldjön Blinken titkárnak, mondván: „Ez megtörtént”, egy perccel azután, hogy a csővezeték felrobbant, és mielőtt bárki más tudott volna róla” – írta a közel egymillió Twitter követőnek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ha azt hiszed, hogy kedvenced szorongásban, depresszióban, rögeszmében szenved, akkor ne dobj ki pénzt az ablakon, hanem nézz a tükörbe és kérdezd meg magadtól, véletlenül ez nem az én hibám?

Kedvenc állataid nincsenek ezekben az emberre jellemző állapotban. A problémátok abból adódhat, hogy nem értitek meg egymást.

A le-felugráló kutya csupán azt mondja, hogy szia, megjöttél. A bútort karcoló macska nem agresszív, mindössze azokat a visszahúzható macskakörmöket tartja karban. A ketrecét rágcsáló nyúl csak azt jelzi, hogy szívesebben lenne ketrecen kívül.

Az állattartóknak ezek a leggyakrabban említett kifogásaik, amikről azt gondolják, hogy az állatok pszichéjével van valami baj.

Az ötlet, hogy az állattal van valami baj, tökéletesen hibás. Az Angol Állatorvosok Szövetségének elnöke, Daniella Dos Santos elmondta egy újságnak, hogy a háziállatok simán csak reagálnak a környezeti változásra. Az egésznek a lényege, hogy a tulajdonosnak meg kell tudnia, mire van szüksége a kedvencének.

Egy barátom vásárolt egy féktelen, csoki barna Labrador kiskutyát, aki miután túljutott a kamaszkoron, minden kutyasétáltatóra felugrott, és ha nedves volt az időjárás természetesen besározott. A legtöbb esetben frászt hozva az idegenre.

Mivel a barátom nem nagyon értett a kutyákhoz, a Labradort elvitte egy kutya pszichológushoz, aki elmondta neki, hogy a probléma nem a kutyával van, hanem vele, és meg kellene fontolnia, hogy ő kezelteti magát. A nő természetesen azt hitte, hogy a pszichológus ugratja, de nem, komolyan gondolta.

A kutyapszichológus azt mondta, hogy a kutya viselkedésével kapcsolatban a tulajdonos szorongott, amit átvett tőle a kutya.

A gazdi türelme és rengeteg sétálás következtében a kutya egy év alatt lecsillapodott, de nem elég mértékben. Ezért a kutyába behelyeztek egy implantátumot, ami miatt a herék elsorvadtak. Kevesebb tesztoszteron lecsendesítette a kutyát. Viszont a kutya túlságosan alázatos lett, állandóan veszélyeztetve érezte magát, ami miatt támadhatott volna. Amikor, egy évvel később kivették az implantátumot, a herék visszanőttek eredeti méretükre és minden kezdődött elölről. Hiába szerették a kutyát, az eljárás kissé kegyetlen volt.

Őszintén, az egészet el lehetett volna kerülni, ha a barátom megértette volna a kutyáját. A kiválasztott fajtát a kezdettől fogva fegyelmezni kell, sok figyelmet és gyakorlást igényel. Ha ezeket megkapja a kutya, aranyat ér. Kissé együgyű, de egy jó kutya.

Nem egy elszigetelt esett, az emberek divatos kutyákat vesznek, de fogalmuk sincs mitől kutya egy kutya. Ezért egy vagyont költenek kutyaiskolára, drogokra és terápiára, hogy visszaszorítsák azokat a viselkedéseket, amiket megengedtek, hogy kifejlődjenek.

De nem csak kutyákról lehet szó. Az emberek vesznek macskákat, nyulakat, hörcsögöket, tengeri malacokat, és nem messze tőlem egy pár vett három felnőtt Dél amerikai papagájt, amiket napközben felügyelet, és élelem nélkül hagytak.

Egy másik szomszédom ugyanezt tette egy Staffordshire terrierre, ami az összes tapétát leszedte a falról néhány hét alatt.

Egy másik szomszéd kék nyúlra tett szert, amelyek folyamatosan rágták a kalicka rácsát a kert alatt. A gyerekek, akik a nyulakat kapták, már rég rájuk untak. A szerencsétlen nyulak éjszaka hatalmas zajt csaptak, ami miatt a kutyák őrült ugatásba kezdtek.

Hogy lehet az, hogy a gazdik nem jönnek rá, hogy akadt egy kis probléma, amit meg kell oldani?

Miközben tudunk arról, hogy az állatkerti állatok maguk közötti antiszociális viselkedése, és frusztrációjuk miatti le-felugrálása, vagy mászkálása nyilvánvaló, háziállataink esetében erről nem veszünk tudomást.

Az utóbbi időben, amikor a kutyánkat sétáltatom, és találkozunk más kutyatartókkal, figyelem a gazdik viselkedését, észrevehető-e az a kutyáikon? És persze tudom, hogy ők ugyanezt teszik.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Shakespeare-től Soleimani tábornok meggyilkolásáig; a spiritualitáson való töprengéstől az ENSZ felépítéséig; Eurázsiától mint az emberi civilizáció bölcsőjétől a BRI, SCO és az INSTC összekapcsolásáig; a nukleáris veszélyektől Eurázsia perifériás félszigetére, „ami eltávolított attól a gondolattól, hogy az európaiak jobbak másoknál”. A megszólítás Brueghel-szerű vásznat festett a „történelmi mérföldkő”-ről, és a „legveszélyesebb évtized”-ről.

Putyin még azt is megkockáztatta, hogy a klasszikusok szavaival élve „a helyzet bizonyos mértékig forradalmi”, hiszen „a felsőbb osztályok nem tudnak, az alsóbb rétegek pedig nem akarnak tovább így élni”. Tehát minden mozgásban van, mivel „az új világrend a szemünk előtt formálódik”.

A Nyugat által játszott „véres, veszélyes és piszkos” játékról szóló fülbemászó szlogenen túlmenően a megszólítást és Putyin beavatkozásait a későbbi kérdezz-felelek során a múlt, a jelen és a jövő koherens víziójaként kell elemezni. Itt csak néhányat ajánlunk a kiemelések közül:

„A világintézmények leépülésének, a kollektív biztonság elvének eróziójának, a nemzetközi joggal a „szabályok” helyébe állítása figyelhető meg.

„Még a hidegháború csúcspontján sem tagadta senki a Másik kultúrájának és művészetének létezését. Nyugaton minden alternatív nézőpont felforgatónak minősül.”

„A nácik könyveket égettek. Most a „liberalizmus” nyugati atyái betiltják Dosztojevszkijt.”

„Legalább két „nyugat” van. Az első hagyományos, gazdag kultúrával. A második agresszív és gyarmati.”

„Oroszország nem tartja magát a Nyugat ellenségének.”

„Oroszország megpróbált kapcsolatokat építeni a Nyugattal és a NATO-val – békében és harmóniában együtt élni. Minden együttműködési kísérletre „nem” volt a válaszuk.”

„Nincs szükségünk arra, hogy nukleáris csapást mérjünk Ukrajnára. Ennek nem lenne se politikai, se katonai értelme.”

Az Oroszország és Ukrajna közötti helyzet polgárháborúnak tekinthető: „Ukrajna létrehozásakor a bolsevikok eredetileg orosz területeket adtak át. Létrehozták Kis-Oroszországot, átadták az egész Fekete-tenger térségét, az egész Donbászt. Ukrajna mesterséges államként fejlődött ki.

„Az ukránok és az oroszok egy nép – ez történelmi tény. Ukrajna mesterséges állammá fejlődött. Az egyetlen ország, amely garantálhatja szuverenitását, az ami létrehozta – Oroszország.”

„Az egypólusú világrend a végéhez közeledik. A Nyugat képtelen egymaga uralni a világot. A világ történelmi mérföldkőhöz érkezett, a második világháború óta a legveszélyesebb és legfontosabb évtized előtt állunk.”

„Az emberiségnek két lehetősége van: vagy tovább halmozza a problémák terhét, amelyek minden bizonnyal mindannyiunkat lenyomja, vagy közösen keresünk megoldásokat.”

Mit tegyünk az orgia után?

Egy sor lebilincselő megbeszélés közepette a Valdai ügyének középpontjában a 2022-es „A világ szuperhatalmak nélkül” című jelentése áll.

A jelentés központi tézise, – kimondottan helyes – hogy „az Egyesült Államok és szövetségesei valójában már nem élvezik a domináns szuperhatalom státuszát, de az őt kiszolgáló globális infrastruktúra továbbra is a helyén van”.

Természetesen a jelenlegi kereszteződésböl minden nagyobb, egymással összefüggő probléma ki van ejtve, mert „Oroszország lett az első nagyhatalom, amely saját biztonságról és méltányosságról alkotott elképzeléseitől vezérelve úgy döntött, hogy elveti az egyetlen szuperhatalom által teremtett „globális béke” előnyeit.

Nos, nem éppen „globális béke”; inkább a „mi módszerünk”, maffia által erőltetett ethosza. A jelentés meglehetősen diplomatikusan „nyugati joghatóságként” jellemzi Oroszország arany- és devizatartalékának befagyasztását, valamint Oroszország külföldi vagyonának „felszippantását”, amit „a törvény helyett a politikai célszerűség vezérel”. Ez valójában egyenes lopás, a „szabályokon alapuló nemzetközi rend” árnyékában.

A jelentés – optimistán – egyfajta normalizált „hideg béke” megjelenését vetíti előre, mint „ma elérhető legjobb megoldást” – elismerve, hogy ez legalább korántsem garantált, és „nem fogja megállítani a nemzetközi rendszer alapvető új alapokra építését. .”

A kialakuló több pólusú világrend alapjait valójában az orosz-kínai stratégiai partnerség mutatta be, mindössze három héttel azelőtt, hogy a birodalom által elrendelt provokációk arra kényszerítették Oroszországot, hogy elindítsa a különleges katonai műveletet (SMO).

Ezzel párhuzamosan a több polaritás pénzügyi vonalait legalább 2021 júliusa óta javasolta Michael Hudson professzor és Radhika Desai közös írásban.

A Valdai-jelentés elismeri a közepes méretű hatalmak szerepét, amelyek „a nemzetközi politika demokratizálódását példázzák”, és „lengéscsillapítóként működhetnek a felfordulás időszakában”. Ez közvetlen utalás a BRICS+ kulcsszereplők szerepére.

A sakktáblán átívelő nagy képen az elemzés reálisabbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy „az egyetlen igaz ötlet diadala értelemszerűen lehetetlenné teszi a hatékony párbeszédet és egyetértést a különböző nézetek és értékek támogatóival”.

Putyin beszédében többször utalt rá. Nincs bizonyíték arra, hogy a Birodalom és vazallusai eltérnének az értékekkel terhelt egyoldalúságuktól.

Ami pedig azt illeti, hogy a világpolitika kezd „gyorsan visszatérni az erőre épített anarchia állapotába”, ez magától értetődő: egyedül a Káosz Birodalma akar anarchiát kényszeríteni, mivel teljesen kifogyott a lázadó nemzetek ellenőrzésére szolgáló geopolitikai és geoökonómiai eszközökből, a szankciós cunamiböl.

A jelentés helytálló, amikor megállapítja, hogy a gyerekes neohegeli „történelem vége” egy nedves álom, ami végül a Történelem falának ütközött. Visszatértünk a hatalmi központok közötti nagyszabású konfliktusok mintájához.

És az is tény, hogy „egyszerűen megváltoztatni az „üzemeltetőt”, – ahogy az a korábbi évszázadokban megtörtént – (mint az Egyesült Államok Nagy-Britanniától való átvételekor) „egyszerűen nem fog menni”.

Kínában élhet a vágy, hogy új seriff legyen, de a pekingi vezetést ez határozottan nem érdekli. És még ha ez meg is történne az egész rendszer továbbra is (elsősorban a pénzügy és a gazdaság”) ellenőrzése alatt marad. Az egyetlen kiút tehát ismét a multipolaritás – amelyet a jelentés meglehetősen homályosan „nagyhatalmak nélküli világként” jellemez, amely még mindig „önszabályozási rendszerre szorul, ami sokkal nagyobb cselekvési szabadságot és felelősséget von maga után.”

Furcsa dolgok történtek a történelemben. A jelenlegi állás szerint mélyen a teljes összeomlás forgatagába csöppentünk. Putyin valójában leszögezte, hol vagyunk: a forradalom szélén.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

De, a nukleáris felkészülés jobban működik, ha nem vagy a nukleáris robbantás okozta légnyomás sugarán belül. Ellenkező esetben nem mehetsz be a házába, és zárhatod be az ajtót, mert  nem lesz ház. Most. képzeld el, hogy már több száz ilyen „nagy” robbanás lesz. Ha szerencsés vagy, és nem az egyik ilyen robbantás romboló sugarán belül vagy, akkor valószínűleg nem teszi semmi tönkre a napodat, de hamarosan az egész életednek lesz vége.

Egyetlen nukleáris robbanás hatása

Egy nukleáris robbanás olyan sugárzást, hőt és robbanást hoz létre, amelyek azonnali halált okoznak. Egy nukleáris töltet robbantásának legközvetlenebb hatása a sugárzás. Ezt a bomba belsejében lévő nukleáris reakciók okozzák, és elsősorban gamma sugarak és neutronokat jelentenek.

A közvetlen sugárzás kevesebb, mint egy másodpercig tart, de halálos szintje két kilométeren át minden irányba terjed a robbantási pontjától.

A felszabaduló energia felmelegíti a környezetet. A túlhevített levegő tűzgolyót képez. A tűzgolyó belsejében a hőmérséklet és a nyomás annyira szélsőséges, hogy minden anyagok atommagok és szubatomi részecskék forró plazmájává alakulnak, ugyanúgy, ahogy a Nap több millió fokos magjában. Egy 300 kilotonnás nukleáris töltet, mint például az amerikai nukleáris arzenálban, a Minuteman III rakétákra telepített W87 robbanása több mint 600 méterre kiterjedő átmérőjű tűzgolyót eredményez, amibe néhány másodpercen át a belenézés vakságot okoz. A tűzlabda hője által sugárzott fény a termonukleáris töltet robbanási energiájának több mint egyharmadát adja. Ez annyira intenzív, hogy égethető tárgyakat meggyújt, és súlyos égési sérüléseket okoz,  még 13 km távolságban is.

Aztán jön a lökéshullám.

A lökéshullám, amely a bomba energiájának körülbelül felét teszi ki, kezdetben a hangsebességnél gyorsabban halad, de gyorsan lelassul, mivel a légkörben áthaladva veszít az energiájából. Mivel a sugárzás felhevíti a tűzlabda légkörét, ami így kitágul, légnyomást, azaz lökéshullámot hoz létre, aminek hatalmas pusztító ereje van. Ez az erő a töltet pusztító erejétől, és a robbanás magasságától függ.

Egy 300 kilotonnás robbanás lökéshullámai kitörése több mint 0,35 atmoszféra túlnyomást eredményez az epicentrumtól 4,7 kilométerre. Ez elegendő nyomás ahhoz, hogy a legtöbb házat lerombolja.

Számoljunk! Ez a nyomás 1 m² felületre 3,5 tonnát jelent. Vagyis egy családi ház 20m² területű, a robbanás felé néző falára 70 tonna nyomást jelent. Ekkora, lökésszerű, hirtelen nyomást csak nagyon komoly vasbeton épület bír ki. Vagyis, az epicentrumtól számított kb. 5 km-en belül minden összedől.

A radioaktív kihullás (csapadék) röviddel azt követve, hogy a nukleáris detonáció energiájának nagy részét a közvetlen sugárzás, hő és robbanás következtében felszabadította, a tűzgömb hűlni kezd és felemelkedik, felveszi az ismert gomba alakzatot.

A felhőgombában erősen radioaktív, ionizált atomok vannak, amelyek a felhőből elkezdenek kihullani. A radioaktív csapadék a robbanás utáni túlélőket halálos, de legalább is közel halálos dózisú ionizáló sugárzásnak teszi ki.

Ami a robbanást illeti, a csapadékszennyeződés súlyossága a bomba hasadási hozamától és robbanási magasságától függ. A több száz kilotonnás töltetek esetében a közvetlen veszélynek kitett terület több ezer négyzetkilométert tehet ki az epicentrumtól szélirányba.

A sugárzás szintjét kezdetben a rövid felezési idejű izotópok fogják uralni, amelyek a legenergetikusabbak, és így a biológiai rendszerekre a legveszélyesebbek. Azután a csapadék halálos hatásai hetekig tartanak, ezért a hatóságok azt javasolják, hogy legalább 48 órát tartózkodjanak házon belül a kisebb sugárzási szint miatt. Mivel a sugár fertőzés hatásai viszonylag késleltetve jelentkeznek, nehéz felbecsülni a csapadék áldozatainak számát.

A halálesetek és a sérülések száma nagymértékben függ attól, hogy az emberek milyen lépéseket tesznek egy robbanás után. De egy robbanás közelében az épületek teljesen összeomlanak, ezért a túlélőknek nem tudnak menedéket nyújtani. Azok a túlélők, akik kevesebb, mint 460 méter távolságra találják magukat egy 300 kilotonnás nukleáris robbanástól, 500 Röntgen-ekvivalens (rem) ionizáló sugárzást kapnak.

„Általános vélekedés szerint azok az emberek, akik egyszerre körülbelül 500 rem sugárzást kaptak, valószínűleg meghalnak orvosi kezelés nélkül” – állítja az Egyesült Államok Nukleáris Szabályozó Bizottsága. De az epicentrumhoz ilyen közel egy 300 kilotonnás nukleáris robbanás szinte biztosan elégetne és halálra zúzna minden embert.

Minél nagyobb az atomtöltet hozama, annál kisebb az akut sugárzási zóna a többi közvetlen hatáshoz képest. Egy modern, 300 kilotonnás nukleáris robbanófej felrobbantása – vagyis a Hirosimában és Nagaszakiban felrobbantott atombombák teljesítményének közel tízszerese – egy olyan városban, mint New York, több mint egymillió ember halálát okozná.

Körülbelül kétszer ennyien szenvednek súlyos sérüléseket a robbanás utáni első 24 órában. A robbanás helyszínétől több kilométeres körzetben nem lennének túlélők. Az Oroszország és az Egyesült Államok közötti totális nukleáris háborúban a két ország nem korlátozódna egymás elleni nukleáris rakéták lövöldözésére, hanem fegyvereik egy részét más országokra célozná.

Az Egyesült Királyságnak, Kínának, Franciaországnak, Izraelnek, Indiának, Pakisztánnak és Észak-Koreának összesen több mint 1200 nukleáris robbanófeje van jelenleg. Bármennyire is szörnyűek ezek a statisztikák, a nukleáris konfliktus első napjaiban meghalt és megsérült emberek tíz- és százmilliói csak a kezdetei egy olyan katasztrófának, amely végül az egész világot magával fogja rántani.

Két évvel bármely atomháború után az éhínség önmagában több mint 10-szer olyan halálos lehet, mint maga a háború  ha több száz bomba robbanna.

Az utóbbi években egyes amerikai katonai és politikai körökben egyre inkább az a felfogás terjedt el, hogy egy korlátozott nukleáris háborút meg lehet vívni, és meg lehet nyerni. Sok szakértő azonban úgy véli, hogy egy korlátozott nukleáris háború valószínűleg nem marad korlátozott. Ami egy taktikai nukleáris csapással, vagy két ország közötti nukleáris összecsapással kezdődik, az egy teljes nukleáris háborúig fajulhat, amely mindkét ország azonnali és teljes megsemmisítésével végződik.

De a katasztrófa nem korlátozódik erre a két hadviselő félre és szövetségeseikre. A nukleáris robbanások hosszú távú regionális és globális hatásait a nyilvános vitákban beárnyékolták a nukleáris robbanások szörnyű, nyilvánvaló, helyi következményei. A katonai tervezők a nukleáris robbanások rövid távú hatásaira is összpontosítottak, mert az a feladatuk, hogy felbecsüljék a nukleáris erők képességeit polgári és katonai célpontokra.

Katonai szempontból a robbanás a helyi sugárzás kihullása és az elektromágneses impulzus (intenzív rádióhullám-kitörés, amely károsíthatja az elektronikus berendezéseket) mind a nukleáris fegyverek használatának kívánt eredménye. De a széles körben elterjedt tüzeket és a számos nukleáris robbanás következtében fellépő egyéb globális éghajlati változást nem feltétlenül veszik figyelembe a háborús tervekben és a nukleáris doktrínákban.

Ezeket a járulékos hatásokat nehéz megjósolni, mert értékelésük olyan tudományos ismereteket igényel, amelyekkel a legtöbb katonai tervező nem rendelkezik, vagy nem vesz figyelembe. Mégis, az atomháborút követő néhány évben az ilyen járulékos károk felelősek lehetnek a Föld emberi lakosságának több mint felének haláláért. Globális éghajlati változásokat az 1980-as évek óta, amikor a nukleáris háború veszélye új magasságokat ért el, a tudósok vizsgálják. Vagyis a nukleáris háború hosszú távú, széles körben elterjedt hatásait a földi rendszerekre. A légköri hőmérséklet vertikális profilját szimuláló sugárzó-konvektív klímamodell segítségével amerikai tudósok először mutatták meg, hogy egy atomháború után nukleáris fegyverek által meggyújtott hatalmas erdőtüzek füstjéből nukleáris tél alakulhat ki.

Két orosz tudós később elvégezte az első háromdimenziós klímamodellezést, amely kimutatta, hogy a globális hőmérséklet alacsonyabbra csökken a szárazföldön, mint az óceánokon, ami világszerte a mezőgazdaság összeomlását okozhatja. Eredetileg a forgatókönyvek és a fizikai paraméterek bizonytalanságai, és pontatlan eredmények miatt vitatták a nukleáris tél elméletét, amelyet most pontosabb éghajlati modellek támogatnak. Míg a korai tanulmányokban leírt nukleáris tél alapvető mechanizmusai ma is érvényesek, a legújabb számítások azt mutatják, hogy az atomháború hatásai tartósabbak és rosszabbak lennének, mint azt korábban gondolták.

Sztratoszférikus korominjekció

A termonukleáris robbanásból származó hő és robbanás olyan erős, hogy nagyszabású tüzeket okozhat városi és vidéki környezetben egyaránt. Egy 300 kilotonnás detonáció egy olyan városban, mint New York vagy Washington DC, legalább 5,6 kilométer sugarú körben tömeges tüzeket okozhat, amelyet semmilyen időjárási körülmény nem befolyásol.

Ezeken a területeken a levegő telítődik porral, és füsttel. De egy atomháború nem csak egy várost gyújt fel, de egyszerre több százat. Még egy regionális atomháború is – mondjuk India és Pakisztán között – a városokban, és ipari területeken széles körben elterjedt tűzviharokhoz vezethet, amelyek potenciálisan globális éghajlatváltozást idézhetnek elő, és évtizedekre megzavarhatják a Föld minden életformáját.

Az atomháború utáni tömeges tüzek füstje hatalmas mennyiségű kormot juttathat a sztratoszférába, a Föld felső légkörébe. Egy India és Pakisztán közötti totális nukleáris háború, amelyben mindkét ország összesen 100 nukleáris robbanófejet robbant fel, átlagosan 15 kilotonnás hozammal, mintegy 5 millió tonna (vagy teragramm, Tg) kormot eredményezhet a sztratoszférában. Ez körülbelül a Gízai nagy piramis tömege.

Ezek azonban a 2000-es évek végére visszanyúló alacsonyabb kategóriájú becslések. Azóta India és Pakisztán jelentősen bővítette nukleáris arzenálját, mind a nukleáris robbanófejek számában, mind a hozamban. 2025-re India és Pakisztán akár 250-250 atomfegyverrel is rendelkezhet, 12 kilotonnás hozam mellett, akár néhány száz kilotonnát is.

Egy India és Pakisztán közötti atomháború ilyen arzenáljával akár 50 Tg kormot is juttathat a sztratoszférába. Összehasonlításképpen: a közelmúltban Kanadában 2017-ben és Ausztráliában 2019-ben és 2020-ban kitört katasztrofális erdőtüzek 0,3 Tg, illetve 1 Tg füstöt termeltek. A kémiai elemzés azonban kimutatta, hogy a tüzek füstjének csak kis százaléka volt tiszta korom – 0,006 és 0,02 Tg.

Ez azért van, mert csak fa égett. Az atomháborút követő városi tüzek több füstöt termelnének, és nagyobb arányban korom keletkezne. A hatalmas erdőtüzek két epizódja azonban megmutatta, hogy amikor füstöt juttatnak az alsó sztratoszférába, azt a napfény felmelegíti, és nagy magasságban (10–20 kilométer) meghosszabbítja a sztratoszférában való tartózkodási idejét. Pontosan ez az a mechanizmus, amely lehetővé teszi a tudósok számára, hogy jobban szimulálják az atomháború hosszú távú hatásait.

Modelljeikkel a kutatók pontosan szimulálhatták ezeknek a nagy erdőtüzeknek a füstjét, tovább támogatva a nukleáris telet okozó mechanizmusokat. A vulkánkitörések éghajlati reakciója továbbra is alapjául szolgál az atomháború hosszú távú hatásainak megértéséhez. A vulkáni robbanások általában hamut és port juttatnak fel a sztratoszférába, ahol visszaveri a napfényt az űrbe, ami a Föld felszínének átmeneti lehűlését eredményezi.

Hasonlóképpen, a nukleáris tél elméletében az atomháborút követő tüzekből a sztratoszférába juttatott hatalmas korom aeroszolok éghajlati hatásai a sztratoszféra felmelegedéséhez, az ózonréteg elvékonyodásához és a felhő alatti felszín lehűléséhez vezetnek. A vulkánkitörések azért is hasznosak, mert nagyságrendjük megegyezik a nukleáris robbanások szintjével, sőt meg is haladhatja azt.

Például a 2022-es Hunga Tonga víz alatti vulkánja 61 megatonna TNT-nek megfelelő robbanóenergiát bocsátott ki – többet, mint a Cár Bomba, a történelem legnagyobb ember által okozott robbanása 50 Mt. A csóva elérte az 56 kilométeres magasságot, és jóval több mint 50 Tg (talán 150 Tg) vízgőzt fecskendezve a sztratoszférába, ahol évekig megmarad. A sztratoszférikus víz ilyen masszív befecskendezése átmenetileg hatással lehet az éghajlatra bár másként, mint a korom.

Az orosz ukrajnai háború kezdete óta Putyin elnök és más orosz tisztviselők ismételten nukleáris fenyegetést tettek, hogy nyilvánvalóan elrettentse a nyugati országokat minden közvetlen katonai beavatkozástól. Ha Oroszország valaha is – önként vagy véletlenül – nukleáris háborút indítana az Egyesült Államokkal és más NATO-országokkal, a teljes cserével összefüggő pusztító nukleáris robbanások száma több mint 150 Tg kormot juttathat a sztratoszférába, ami nukleáris télhez vezethet. amely több évtizeden keresztül megzavarná a Föld szinte minden életformáját.

A különböző nukleáris háborús forgatókönyvekhez kapcsolódó sztratoszférikus korominjekciók számos jelentős éghajlati és biogeokémiai változáshoz vezetnek, beleértve a légkör, az óceánok és a szárazföld átalakulását. Az ilyen globális éghajlatváltozások tartósabbak lesznek, mint azt korábban gondolták, mivel az 1980-as évek modelljei nem reprezentálták megfelelően a sztratoszféra áramlásának emelkedését. Ma már érthető, hogy a nukleáris tűzviharokból származó korom sokkal magasabbra emelkedik a sztratoszférába, mint azt korábban elképzelték, ahol a „fekete esők” formájában megjelenő koromeltávolító mechanizmusok lassúak. Miután a füst felmelegedett a napfény hatására, akár 80 kilométeres magasságba is felszállhat, áthatolva a mezoszférán. Változások a légkörben miután a korom befecskendeződik a felső légkörbe, évekig ott maradhat, megakadályozva hogy a napfény elérje a Földet.

A legfrissebb becslések szerint a globális nukleáris háború utáni ózonveszteség 35 feletti UV-indexet eredményezne, amely három évvel a háború után kezdődik és négy évig tart. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége szerint a 11-es UV-index „extrém” veszélyt jelent; 15 perc 12-es UV-indexnek való kitettség a védelem nélküli emberi bőr leégését okozza. Globálisan 20 százalékkal nőne az UV-B sugárzás. Ismeretes, hogy a magas szintű UV-B sugárzás leégést, bőrrákot és szürke hályogot okoz az emberben.

A nukleáris háború utáni globális átlagos csapadékmennyiség is jelentősen csökkenne, mert a felszínre jutó napsugárzás kisebb mennyisége csökkentené a hőmérsékletet és a víz párolgási sebességét.

A csapadék csökkenése a trópusokon lenne a legnagyobb. Például még egy 5 Tg-os korominjekció is 40 százalékos csapadékcsökkenéshez vezetne az ázsiai monszun régióban. Dél-Amerikában és Afrikában is nagymértékben csökkenne a csapadék.

Változások az óceánban

A nukleáris háború leghosszabb ideig tartó következményei az óceánokat érintenék. Az atomháború helyétől és nagyságától függetlenül a keletkező tűzviharok füstje gyorsan eléri a sztratoszférát, és globálisan eloszlik, ahol elnyeli a napfényt és csökkenti a napsugárzást az óceán felszínére. Az óceán felszíne lassabban reagálna a sugárzás változásaira, mint a légkör és a szárazföld, mivel nagyobb fajlagos hőkapacitása (azaz tömegegységenkénti hőmennyiség szükséges a hőmérséklet emeléséhez).

Az óceánok globális hőmérsékletének csökkenése három-négy évvel az atomháború után lesz a legnagyobb, körülbelül 3,5 Celsius-fokkal csökken az indiai-pakisztáni háborúban (amely 50 Tg füstöt fecskendezett a sztratoszférába), és hat Celsius-fokkal egy globális USA-Oroszország háború (150 Tg).

Miután lehűlt, az óceánnak még több időbe telik, hogy visszatérjen a háború előtti hőmérsékletre, még akkor is, ha a korom eltűnt a sztratoszférából, és a napsugárzás visszatér a normál szintre. A változások késleltetése és időtartama a mélységgel lineárisan növekszik. A rendkívül alacsony hőmérséklet valószínűleg évtizedekig fennmarad a felszín közelében, és több száz évig vagy tovább a mélyben.

Egy globális nukleáris háború (150 Tg) esetében az óceán hőmérsékletének változása a sarkvidéki tenger jéggé válása valószínűleg több ezer évig tart – olyan sokáig, hogy a kutatók „nukleáris kis jégkorszakról” beszélnek. A csökkenő napsugárzás és az óceán felszínének hőmérséklete miatt a tengeri ökoszisztémák nagymértékben megzavarnák mind a kezdeti zavarok, mind az új, hosszan tartó óceáni állapot miatt. Ez globális hatással lesz az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, például a halászatra.

Mindent összevetve, az emberi élet a Földön bizonyosan megszűnne.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A Nyugat azért volt sikeres, mert hitt az objektív igazságban, és iparkodott elérni azt. Ennek eredményei voltak a tudományos és technológiai felfedezések, a művészi szépségek kibontakozása, briliáns irodalom megteremtése, ami tanította azokat, akik taníthatók voltak.

Mára azonban, az objektív igazság nem elfogadható az öntudatra ébredt Nyugati Világban, mert ellenkezik az öntudatra ébredés ideológiájával. Ezek például: nő és férfi között nincs semmi különbség, kettőnél több gender (társadalmi nem) is létezik, nő és férfi születhet a nem neki való testben, a megbántódás fontosabb, mint a tapasztalati tény, hogy számtalan dolog nem vethető alá se vizsgálatnak, se pedig kitárgyalásnak, mert az sérti a feministák, színes bőrűek, melegek, valamint transzvesztiták érzéseit, illetve bárki másét, akik állíthatják magukról, hogy ők áldozatok.

Mindenki állíthatja magáról, hogy áldozat, kivéve a fehér heteroszexuális férfiakat, mert ők ki vannak kiáltva „kizsákmányolóknak”, és ebből a csapdából nem tudnak szabadulni. A Nyugati Világban a fehér heteroszexuális férfiak sorsa megegyezik a Lenin alatti burzsujok sorsával. Az a fehér heteroszexuális férfi, aki védi magát, vagy társát, azonnal megkapja a nőgyűlölő, vagy fehér felsőbbrendűségben hívő bélyeget, mintha egy bűnös osztálynak lenne a tagja.

Egy olyan világban élünk, ahol önjelölt áldozatok megakadályozhatják az igazságot, mert az igazság bántja őket. A megsértett el tudja érni, hogy az igazságra rámutatót kirúgják állásából, akinek az volt a bűne, hogy élt a szólásszabadsággal. Manapság a szólásszabadsággal való élés a legbiztosabb módja, hogy egy fehér heteroszexuális férfi kinyírja magát.

Ezt naponta bárhol láthatjuk. Az egész Nyugati Világban ma már sokkal fontosabb az elfogadott genderrel, szexuális preferenciával, faji egyensúllyal rendelkezni, mint egyetemi érdemekkel, jövedelmező presztízst jelentő állással bírni. Egy fehér férfi professzor, aki tiltott szavakat használ, és tiltott gondolatai vannak, az élő halott.

Napjainkban a Nyugati Világot a gender és faji kvóták, és az öntudatra ébredés irányítja, amelyeknek semmi köze a valósághoz.

Ma már az egész Nyugati Világban igen nehéz egy fehér heteroszexuális férfinek egyetemi állást kapni az Egyesül Királyságban, vagy több európai országban. Az egyetemi állások nőknek és színes bőrűeknek vannak fenntartva. Ez kirívó megkülönböztetés fehér heteroszexuális férfiak ellen, akiket nem véd a diszkrimináció ellenes törvény, és ezért ki vannak téve diszkriminációnak.

Ezt a diszkriminációt azzal mentik fel, hogy a fehér heteroszexuális férfiak túl sokáig uralhatták a társadalmat. De a valódi ok az objektív igazság kiirtása, ami útját állja az öntudatra ébredt generáció hamis ideológiájának.

Néhány fehér férfi az öntudatra ébredt generáció tagja. Ez a hanyag faj és genter áruló megpecsételi saját sorsát a fehér férfiak sorsával együtt. Az ilyen férfi elfogadja az irányt adó ideológiát annak érdekében, hogy jövedelemhez jusson. Gondolj a CNN-nál, MSMBC-nél, BBC-nél, Washington Postnál, a New York Times-nál, és a többi nyugati szajha médiánál dolgozókra. Ha ezek megmondják az igaza, karrierjüknek azonnal vége. Ezeknek hazudni kell, démonizálni kell az oroszokat, a fehér heteroszexuális férfiakat, hogy fizetést kapjanak.

Ma a Nyugati Világban csak azok szenvednek, akik megmondják az igazságot. Ilyenek Julian Assange, Manning, Edward Snowden, és más üldözött igazság mondók, akiket állítólag védenek a figyelemfelkeltő törvények, akiket bebörtönöznek és megfosztanak megélhetésüktől az őket védő törvények ellenére. Mi más bizonyítékra lenne szükség, hogy a Nyugati Világ törvénytelen?

Ma a Nyugati Világnak nem az igazság az alapja, hanem a hazugságok. Hazugságon nyugvó Világ egy hamis Világ, ez az, ami ma a Nyugatik Világ, HAZUGSÁG.

Az alábbi cikkben Lance Welton leírja, hogy az akadémiai élet a nők által történő elfoglalása kiirtotta a racionális felfogást, és helyére belépett az emocionális válaszadás. Stephen Adams felhívja a figyelmet, miként volt Lynsey McCathy Calvert elűzve állásából, mint a Doula UK (Nemzeti Születési Tanácsadó testület) szóvivője, amiért azt merte kiírni a Facebookba, hogy csak nők szülhetnek. A szervezet véleménye ezzel a valós állítással kapcsolatban az volt, hogy ez ellene megy a szervezet egyenlőséget és sokféleséget hirdető felfogásával. A Delta légitársaság bemutató filmjében helyet ad egy apró kisebbség elvárásának, vagyis a leszbikusoknak és a melegeknek szex jeleneteit vetítik. Ugyanis a homoszexuálisok sérelmezték, hogy mellőzték ezeket a jeleneteket. Oklahoma City-ben a rendőrség vizsgálja, hogy nem jelent-e fajgyűlöletet, ha a postás fehér ember. Svédországban, a valóságnak megfelelően jelezni, hogy a bevándorlók miatt az erőszakos nemi közösülés 1,472 % növekedést mutat, a gyűlöletbűn vádját vonja maga után.

A Nyugati Világban néhány perverz ember képes a tömegek felett uralkodni, mert csak az „áldozatok” állapíthatják meg, hogy ki a bűnös. A bűnösök pedig a Nyugati Civilizációt felemelő, társadalmi és intellektuális erkölcsöt meghonosító többség.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Lehetséges, hogy a bolygó légkörének összetételében életjeleket fedezhetünk fel. Használhatjuk a transzmissziós spektroszkópiának nevezett technikát, ami a fényt hullámhossza szerint osztja fel arra, hogy különböző gázok nyomait keressük a bolygó légkörén áthaladó csillagfényben.

Egyes csillagfény-elnyelő gázok jelezhetik az élet jelenlétét a bolygón. Ezeket „biosignaturnak” nevezzük.

1.Oxigén és ózon

Az oxigén valószínűleg a legnyilvánvalóbb biosignature. A növények előállítják, mi lélegezzük, és a kőzetkutatások azt mutatják, hogy a Föld légkörének szintje drámaian megváltozott az élet fejlődésével. Az oxigén, amit belélegzünk, O₂, egymáshoz kapcsolt két oxigénatom. De az oxigén egy másik konfigurációja, az O₃, vagy az ózon is megfigyelhető a JWST-vel.

Tehát, ha az egyik, másik, vagy mindkét gázt észlelnénk, az mit bizonyítana? Sajnos nem egyértelműen életet. Egy másik lehetőség, ami nagy mennyiségű légköri oxigént termelhet, egy olyan bolygón, amelyen „elszökő üvegházhatás” történhetett. Ha egy bolygó elég meleg ahhoz, hogy az óceán vize elpárologjon, a légkörben keletkező vízgőz hozzájárul az üvegházhatáshoz, a bolygót az élettel nem összeegyeztethető szintre túlmelegítve, egy visszacsatolást okoz.

Végül a bolygó eléggé felforrósodik ahhoz, hogy a vízmolekulák hidrogénné és oxigénné bomoljanak szét. A hidrogénmolekulák könnyűek, és elég gyorsan tudnak mozogni ahhoz, hogy könnyen legyőzzék a bolygó gravitációját, míg a lomhább oxigén hajlamos helyben maradni, készen arra, hogy észleljék, és becsapják a gyanútlan csillagászokat.

2.Foszfin és ammónia

Az életkeresés jelenlegi fókuszában leginkább az exobolygók állnak, de a közelmúltban az otthonunkhoz közelebbi fejlemények is történtek. A foszfin egy olyan gázt, amely természetesen előfordul a hidrogén uralta légkörben, például a Jupiter és a Szaturnusz gázóriásaiban, és nemrégiben észlelték a Vénusz légkörében is. Érdekes módon a foszfint potenciális biosignature-nek tekintik.

A Földön a foszfint mikroorganizmusok termelik, például az állatok bélrendszerében. Ha nincs jelen élet, akkor nem számíthatunk arra, hogy nagy mennyiségben foszfin fordul elő a Vénusz-szerű légkörben, amelyet a szén-dioxid ural. Ennek ellenére még nem zárhatunk ki más foszfinforrásokat a Vénuszon.

A rossz szagú ammónia egy másik lehetséges biosignature gáz, amelyet szintén a Földön élő állatok termelnek. A foszfinhoz hasonlóan elterjedt a gázóriás bolygókon, de várhatóan nem fordul elő élethiányos, sziklás bolygókon.

A foszfin vagy ammónia kimutatása egy távoli exobolygó légkörében azonban valószínűleg kihívást jelent. Mindkettő kis koncentrációt ér el, a Földön mindössze néhány ppm-t. Tehát, hacsak potenciális földönkívüli lények nem sokkal büdösebbek a Föld állatainál, valószínűleg nem fogjuk egyhamar észrevenni őket.

3.Metán plusz szén-dioxid

Az egyedi gázokból, amelyek egyértelműen biosignature-ek, nagyon kevés van, ezért lehet, hogy jobban járunk, ha megfelelő kombinációt keresünk az életet kimutatásához. A Földön fingó állatok által termelt nagy mennyiségű metán, plusz a szén-dioxid jó utalás arra, hogy valami történik.

Ha elegendő oxigén áll rendelkezésre, akkor a szén sokkal szívesebben kapcsolódik az oxigénhez, (CO₂, egy szénatom és két oxigénatom), mint a hidrogénhez (metán = CH₄, egy szénatom és négy hidrogénatom). Oxigénben gazdag környezetben minden szén, amely egy metánmolekulában találja magát, gyorsan elhagyja hidrogéntársait, és néhány oxigént nyomot hagy maga után.

Tehát a sok metán és szén-dioxid együttélése azt sugallja, hogy valami – talán baktériumok – folyamatosan metánt állítanak elő.

4.Kémiai egyensúlyhiány

A fenti érvelést alkalmazhatjuk a gázok bármely kombinációjára, amelyeknek nem kellene vidáman együtt élniük. Az élet felborítja a környezet kémiai egyensúlyát, mert kémiai reakciókat használ az energia előállítására.

A Földön az oxigén átalakul szén-dioxiddá, de más típusú atmoszférában, különböző vegyi anyagokkal az élet más folyamatokat is felhasználna ugyanazon cél elérése érdekében. A Föld óceánjaiban mélyen található hidrotermális szellőzőnyílások körül élő metántermelő baktériumok például ásványi anyagokból és kémiai vegyületekből nyerik ki a vegyi energiát. Az egyensúlytalanságok keresése lehetővé teszi számunkra, hogy nyitottak legyünk arra vonatkozóan, hogy milyen lehet az élet máshol.

Mi történik, ha idegen élet jeleit észleljük?

A JWST már meghaladja a várakozásainkat az exobolygó légköri megfigyeléseivel kapcsolatban. Bármilyen erős is, az enyhe hőmérsékletű és nitrogén, vagy szén-dioxid által uralt légkörű sziklás bolygók transzmissziós spektroszkópiával való tanulmányozása továbbra is kihívást jelent. Az ezektől a bolygóktól elvárt jelek sokkal gyengébbek, mint azok, amelyeket sikeresen megfigyeltünk forró gáz-óriás légkörben.

Ha van szerencsénk csillagfényt elnyelő gázokat megfigyelni egy sziklás exobolygó – például a TRAPPIST-1e – légkörében, akkor is meg kell mérnünk, hogy ezekből a gázokból mennyi van jelen, hogy értelmes következtetéseket vonjunk le. Ez nem egyszerű, mivel a jelek átfedhetik egymást, és gondosan szét kell őket választani.

Még ha észleljük is, és pontosan mérjük is valamelyik lehetséges biosignature gázunkat, nem hiszem, hogy azt állíthatnánk, hogy idegen életet észleltünk. A JWST csak most nyitja meg a bolygó légköreinek új, gazdag laboratóriumát, és a kutatás során kétségtelenül azt fogjuk találni, hogy számos korábbi feltételezésünk tévesnek bizonyult.

Korai lenne következtetni idegenek  létezésére, amikor valami szokatlant találunk. A JWST biosignature detektálása érdekes tipp lenne, még sok tennivaló ígéretével. Csillagászként ez elég izgalmas számomra.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A tudomány felfedezte Istent?

De várj egy kicsit! Nem bizonyította a tudomány, hogy nincs szükségünk Istenre, hogy megmagyarázza a világegyetemet? Régebben a villámlást, a földrengést és még a csecsemőket is Isten tetteiként magyarázták. De, ma már tudjuk a valóságot. De, miben áll ez az alapvetően eltérő felfedezés, és miért döbbentette meg a tudományos világot?

A molekuláris biológusok megtanulták a DNS-en belüli kifinomult kódolást, sok tudós elismeri, hogy az univerzum egy nagyszerű terv része.

Egy kozmológus így fogalmazott: „Sok tudós, amikor elismeri nézeteit, a tervezési érvelés felé hajlik.”

Meglepő módon sok tudósnak, aki Istenről beszél, nincs vallásos meggyőződése.

Tehát, mik ezek a lenyűgöző felfedezések, amelyek miatt a tudósok hirtelen Istenről beszélnek? Három forradalmi felfedezés emelkedik ki a csillagászat és a molekuláris biológia területéről:

1.Az univerzumnak volt kezdete

2.Az univerzum éppen megfelelő az élethez

3.A DNS-kódolás felfedi az intelligenciát.

A vezető tudósok kijelentései ezekről a felfedezésekről sokkolhatják Önt. Lássuk!

Egyszeri kezdet

A civilizáció hajnala óta az ember áhítattal nézi a csillagokat, azon tűnődve, hogy mik azok, és hogyan kerültek oda. Bár tiszta éjszakán a szabad emberi szem körülbelül 6000 csillagot lát, a Hubble és más , teljesítményű     teleszkópok azt mutatják, hogy ezekből milliárdok vannak több mint 100 milliárd galaxisban. Napunk olyan, mint egy homokszem a világ strandjai között.

A 20. század előtt azonban a tudósok többsége úgy gondolta, hogy a mi Tejútrendszerünk az egész univerzum, és csak körülbelül 100 millió csillag létezik.

A legtöbb tudós úgy gondolta, hogy univerzumunknak soha nem volt kezdete. Azt hitték, tömeg, tér és energia mindig is létezett.

De a 20. század elején Edwin Hubble csillagász felfedezte, hogy az univerzum tágul. A folyamatot matematikailag visszatekerve kiszámította, hogy az univerzumban, mindennek, beleértve az anyagot, az energiát, a teret és még magát az időt is, valójában megvan a kezdete.

A lökéshullámok hangosan zengtek a tudományos közösségben. Sok tudós, köztük Einstein is negatívan reagált. Amit Einstein később „életem legnagyobb baklövésének” nevezett, megváltoztatta az egyenleteket, hogy elkerülje a kezdet létezését.

A világegyetem kezdetének talán leghangosabb ellenfele Sir Fred Hoyle brit csillagász volt, aki szarkasztikusan „ősrobbanásnak” nevezte a teremtés eseményét. Makacsul ragaszkodott az állandósult állapot elméletéhez, miszerint az univerzum mindig is létezett. Így tett Einstein és más tudósok is, amíg a kezdetekre vonatkozó bizonyítékok elsöprővé nem váltak.

Végül 1992-ben a COBE műholdkísérletek bebizonyították, hogy az univerzumnak valóban volt egyszeri kezdete egy hihetetlen fény- és energiavillanással. Bár, egyes tudósok a teremtés pillanatának nevezték, a legtöbben inkább „ősrobbanásként” emlegették.

Minden a Semmiből

A tudomány nem tudja megmondani, mi vagy ki okozta az univerzum létrejöttét. De egyesek úgy vélik, hogy egyértelműen a Teremtőre utal. „A brit teoretikus, Edward Milne matematikai értekezést írt a relativitáselméletről, amely így zárta: „A világegyetem első okát illetően a tágulást kell figyelembe venni, ami nélkül a kép hiányos.”

Egy másik brit tudós, Edmund Whittaker univerzumunk kezdetét annak tulajdonította, hogy „az isteni akarat a természetet a semmiből alkotta”.

Sok tudóst megdöbbentett az a párhuzam, hogy egy egyszeri, semmiből teremtés történt a bibliai teremtéstörténetnek megfelelően. E felfedezés előtt sok tudós tudománytalannak tartotta a semmiből való teremtés bibliai leírását.

Noha agnosztikusnak nevezte magát, Jastrow kénytelen volt elismerni: „Most látjuk, hogyan vezetnek a csillagászati ​​bizonyítékok a világ keletkezésének bibliai nézetéhez.”

Egy másik agnosztikus, George Smoot, a COBE-kísérletért felelős Nobel-díjas tudós is elismeri a párhuzamot. „Kétségtelen, hogy van párhuzam az ősrobbanás mint esemény és a semmiből teremtés keresztény felfogása között.”

A tudósok, akik korábban mesekönyvként gúnyolódtak a Biblián, most elismerik, hogy a semmiből való teremtés bibliai koncepciója mindvégig helyes volt.

A kozmológusok, akik az univerzum és eredetének tanulmányozására szakosodtak, hamar rájöttek, hogy egy véletlen kozmikus robbanás sohasem tud életet kelteni, mint egy atombomba – hacsak nem pontosan erre tervezték. Ez pedig azt jelentette, hogy van egy tervező. Olyan szavakat kezdtek használni, mint „szuper-intellektus”, „Alkotó”, sőt „Legfelsőbb Lény” a tervező leírására. Nézzük, miért.

Életre finoman hangolva

A fizikusok számításai szerint az élet létezéséhez a gravitációnak és a többi természeti erőnek megfelelőnek kell lennie, különben az univerzumunk nem létezhet. Ha, a tágulási sebesség valamivel gyengébb lett volna, a gravitáció minden anyagot visszahúzott volna egy „nagy összeomlásba”.

Nem csupán az univerzum tágulási ütemének egy-két százalékos csökkenéséről beszélünk. Stephen Hawking ezt írja: „Ha az ősrobbanás után egy másodperccel a tágulás mértéke a százezer millió millióhoz képest akár egy részével is kisebb lett volna, az univerzum újra összeomlott volna, mielőtt elérte volna jelenlegi méretét.

A másik oldalon, ha a tágulási sebesség egy töredékével nagyobb lett volna, mint amilyen volt, akkor galaxisok, csillagok és bolygók soha nem jöhettek volna létre, és nem lennénk itt.

És az élet létezéséhez a naprendszerünkben és a bolygónkban is megfelelő körülményeknek kell lenniük. Például mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy légköri oxigén nélkül egyikünk sem tudna lélegezni. És oxigén nélkül a víz sem létezne. Víz nélkül nem esne csapadék a növényeink számára. Más elemek, mint a hidrogén, nitrogén, nátrium, szén, kalcium és foszfor szintén nélkülözhetetlenek az élethez.

De, ez önmagában nem minden, ami az élet létezéséhez szükséges. Bolygónk, napunk és holdunk méretének, hőmérsékletének, relatív közelségének és kémiai felépítésének is megfelelőnek kell lennie. És tucatnyi más feltétel is van, amelyeket nagyon finoman kell hangolni, különben nem lennénk itt, hogy gondolkozzunk.

Az Istenben hívő tudósok számíthattak ilyen finomhangolásra, de az ateisták és az agnosztikusok nem tudták megmagyarázni a figyelemre méltó „véletlenségeket”. Stephen Hawking elméleti fizikus, agnosztikus ezt írja: „A figyelemre méltó tény az, hogy úgy tűnik, hogy ezeknek a számoknak az értékeit nagyon finoman beállították, hogy lehetővé tegyék az élet fejlődését.”

Baleset vagy csoda?

De nem lehetne ezt a finomhangolást a véletlennek tulajdonítani? Végtére is, a fogadás szervezők tudják, hogy a versenypályán a tévedések is nyerhetnek. És apró esélyek ellenére a lottót végül valaki megnyeri. Tehát mi az esélye annak, hogy a kozmikus történelem véletlenszerű robbanásából véletlenül emberi élet keletkezzen?

Ahhoz, hogy az emberi élet egy ősrobbanásból lehetséges legyen, dacol a valószínűség törvényeivel. Egy csillagász kiszámította az esélyt. Ami 1:10³⁵⁰. Egy bekötött szemű embernek sokkal könnyebb lenne – egyetlen próbálkozással – megtalálni egy megjelölt homokszemet a világ összes strandján.

Egy másik példa arra, mennyire valószínűtlen, hogy egy véletlenszerű ősrobbanás életet szül, ha valaki több mint ezer egymást követő lottóhúzáson mindig megnyeri a főnyereményt úgy, hogy mindegyikre csak egy jegyet vásárol.

Ez, hogy milyen csodálatos az emberi élet az univerzumunkban, arra késztette George Greenstein agnosztikus csillagászt, hogy megkérdezze: „Lehetséges, hogy hirtelen, szándék nélkül rábukkantunk egy Legfelsőbb Lény létezésének tudományos bizonyítékára?”

Greenstein azonban agnosztikusként fenntartja a tudományba vetett hitét, nem pedig a Teremtőben, hogy végül megmagyarázza eredetünket.

Jastrow elmagyarázza, miért vonakodnak egyes tudósok egy transzcendens Teremtő elfogadásától,

Van egyfajta „vallás” a tudományban. Ez egy olyan ember „vallása”, aki úgy gondolja, hogy az Univerzumban rend és harmónia van. De a tudós vallásos hitét megsérti az a felfedezés, hogy a világ olyan körülmények között kezdődött, amelyekben a fizika ismert törvényei nem érvényesek, és olyan erők vagy körülmények terméke, amelyet nem tudunk felfedezni. Amikor ez megtörténik, a tudós elveszíti az irányítást. Ha valóban megvizsgálná a következményeket, traumatizálódna.

Érthető, hogy az olyan tudósok, mint Greenstein és Hawking, miért keresnek más magyarázatokat ahelyett, hogy a finomhangolt univerzumunkat egy Teremtőnek tulajdonítanák. Hawking feltételezi, hogy létezhetnek más láthatatlan (és bizonyíthatatlan) univerzumok is, ami növeli annak esélyét, hogy egyikük (a miénk) tökéletesen be van hangolva az életre. Mivel azonban javaslata spekulatív, és kívül esik az ellenőrzésen, aligha nevezhető „tudományosnak”. Noha ő is agnosztikus, Paul Davies brit asztrofizikus túlságosan spekulatívnak tartja Hawking ötletét. Azt írja: „Egy ilyen hitnek inkább a hiten kell nyugodnia, mint a megfigyelésen.”

Bár Hawking továbbra is vezeti azt a megbízatást, hogy tisztán tudományos magyarázatokat tárjon fel eredetünkre, más tudósok, köztük sok agnosztikus elismerték azt, ami elsöprő bizonyítéknak tűnik a Teremtőre. Hoyle írta:

„A tények józan ésszel történő értelmezése azt sugallja, hogy egy szuperintellektus majomkodott a fizikával, valamint a kémiával és a biológiával, és a természetben nincsenek olyan vak erők, amelyekről érdemes lenne beszélni.”

Bár Einstein nem volt vallásos, és nem hitt a személyes Istenben, a világegyetem mögött rejlő zsenialitást „olyan felsőbbrendű intelligenciának nevezte, hogy ahhoz képest az emberi lények szisztematikus gondolkodása és cselekvése teljesen jelentéktelen visszatükröződés.”

Az ateista Christopher Hitchenst, aki élete nagy részét azzal töltötte, hogy írt és vitatkozott Isten ellen, leginkább az zavarta meg, hogy az élet nem létezhetne, ha a dolgok csak „egy fokkal vagy egy hajszálnyival” különböznének.

Számomra hathatós bizonyíték van arra, hogy az egész mögött van valami. Úgy tűnik, mintha valaki finomhangolta volna a természet számait, hogy létrehozza a Világegyetemet. A dizájn benyomása elsöprő.

DNS: Az Élet nyelvezete

A csillagászat nem az egyetlen terület, ahol a tudomány bizonyítékokat látott a tervezésre. Molekuláris biológusok bonyolult tervezést fedeztek fel a DNS mikroszkopikus világában. A múlt században a tudósok rájöttek, hogy a DNS-nek nevezett apró molekula az „agy” a testünk minden sejtje mögött, (valamint minden más élőlény mögött). Minél többet fedeznek fel a DNS-ről, annál jobban lenyűgözik őket a mögötte rejlő tervezés.

Azok a tudósok, akik azt hiszik, hogy csak az anyagi világ létezik (materialisták), mint Richard Dawkins, azt állítják, hogy a DNS a természetes szelekció révén, Teremtő nélkül fejlődött ki. Mégis, még a legtöbb lelkes evolucionista is elismeri, hogy a DNS bonyolult összetettségének eredete megmagyarázhatatlan.

A DNS bonyolult összetettsége arra késztette társfelfedezőjét, Francis Cricket, hogy elhiggye, hogy természetes úton soha nem keletkezhetett a Földön. Crick, egy evolucionista, aki úgy gondolta, hogy az élet túl bonyolult ahhoz, hogy a Földön keletkezzen, és biztosan a világűrből származott, írta.

Egy becsületes ember, a rendelkezésünkre álló összes tudással felvértezve, csak azt állíthatja, hogy bizonyos értelemben az élet keletkezése pillanatnyilag szinte csodának tűnik, így sok feltételnek kellett volna megfelelni.

A DNS mögötti kódolás olyan intelligenciáról árulkodik, hogy megzavarja a képzeletet. A DNS puszta tűfeje annyi információt tartalmaz, mint annyi könyv, amely egymás mellé rakva 5000-szer kerülné körbe a Földet. A DNS pedig úgy működik, mint egy nyelvezet, a maga rendkívül összetett szoftverkódjával. A Microsoft alapítója, Bill Gates szerint a DNA szoftvere „sokkal, de sokkal összetettebb, mint bármely általunk kifejlesztett szoftver”.

Dawkins és más materialisták úgy vélik, hogy mindez a bonyolultság a természetes szelekcióból ered. Mégis, ahogy Crick megjegyezte, a természetes szelekció soha nem tudta volna előállítani az első molekulát. Sok tudós úgy véli, hogy a DNS-molekulán belüli kódolás olyan intelligenciára utal, amely messze meghaladja azt, amit természetes okok okozhattak volna.

A 21. század elején a vezető ateista Antony Flew ateizmusa hirtelen véget ért, amikor a DNS mögött meghúzódó intelligenciát tanulmányozta. Flew elmagyarázza, mi változtatta meg a véleményét.

Szerintem a DNS-anyag megmutatta, hogy az intelligencia részt vehetett ezeknek a rendkívül változatos elemeknek az összerakásában. Az a hatalmas összetettség, amellyel az eredményeket elértük, számomra az intelligencia munkálkodás. Most úgy tűnik számomra, hogy a több mint ötven éves DNS-kutatás eredménye egy rendkívül erőteljes bizonyítékot jelent tervezés elfogadásához.

Bár Flew nem volt keresztény, elismerte, hogy a DNS mögött meghúzódó „szoftver” túlságosan összetett ahhoz, hogy „tervező” nélkül keletkezzen. A DNS mögött rejlő hihetetlen intelligencia felfedezése – az egykori vezető ateista szavaival élve – „anyagot adott egy új és rendkívül erőteljes tervezési érvhez”.

Az alkotó ujjlenyomata

Vajon a tudósok meg vannak győződve arról, hogy egy Teremtő az univerzumon hagyta az „ujjlenyomatait”?

Bár sok tudós még mindig arra törekszik, hogy kiszorítsa Istent az univerzumból, a legtöbben felismerik ezen új felfedezések vallási vonatkozásait. Stephen Hawking, aki nem hisz a személyes Istenben, a The Grand Design című könyvében megpróbálja megmagyarázni, miért nincs szüksége az univerzumnak Istenre. Mégis, amikor a bizonyítékokkal szembesült, még Hawking is elismerte: „Vannak vallási felhangok. De úgy gondolom, hogy a legtöbb tudós inkább elzárkózik a vallási oldaltól.

Én köztudottan agnosztikus vagyok. Még mindig várom, hogy valaki, vagy akár maga az isten is bizonyítsa létét. Ez eddig nem történt meg és kétlem, hogy valaha is meg fog történni. A poszt szerzője hatalmasat triumfál az Ősrobbanás felett. Tény, hogy az Ősrobbanás felfogható teremtésnek. Végül is a semmiből „ugrik elő” majd bontakozik ki a teljes Világmindenség. Ha pedig létezik teremtés, akkor teremtőnek is kell lenni. Slussz, itt  vége. Az Ősrobbanás ténye bizonyított. Eldőlt a vita. Ebbe azonban nem egyezek bele. Mi van ha a Lét nem korlátozódik le az Ősrobbanásra? Mi van, ha a Léten belül Ősrobbanások ciklikus sorozata létezik? Mi van, ha a Világegyetemünk tágulása leáll, majd zsugorodni kezd és a végén egy hatalmas fekete lyukba tömörül, egészen kicsinnyé zsugorodik, majd hatalmas erővel Ősrobbanásba  tör ki? Mert azt semmiképen nem tudom elfogadni, hogy a Világmindenség egyik vége véges (13,8 milliárd évvel ezelőtti), a másik vége végtelen, véget neme érő tágulás.     

Végül ha volt ősrobbanás, az nem jelent egy teremtést, mert egyáltalán nem jelenti azt, hogy az anyag és arra ható erők akkor keletkeztek volna. A Léten belül az anyag megjelenése, látszólagos eltűnése és változása nem befolyásolja a Lét végtelen időktől való jelenlétét. Semmi sem teremtődik, semmi sem szűnik meg, minden csak átalakul.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A tesztelés és az adatszolgáltatás megszűnése miatt a világ nagy részén a hivatalos fertőzési adatok ma már nagyrészt értéktelenek. Az Egészségügyi Mérési és Értékelési Intézet (IHME) legpontosabb becslése a napi COVID-19 fertőzöttek valós számáról azt mutatja, hogy szerdán világszerte 21 millió ember fertőződött meg, ami 23 százalékkal több, mint a múlt év szeptemberi 17 milliós fertőzöttek száma.

E mélyülő válság közepette az uralkodó elit világszerte megtalálta a tökéletes gyógymódot a járványra: egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni és elfedni. A sugárzott hírek legfeljebb havonta egyszer tartalmaznak rövid beszámolókat a járványról, míg a nyomtatott sajtó csak a kapitalista politikusok hazugságait visszhangozza.

Ez a propaganda szörnyű hatással van a tömegek tudatosságra, és a globális társadalom egyáltalán nincs felkészülve a jelenlegi járvány hullámzásra. Miután Joe Biden amerikai elnök  azt mondta, hogy „a járványnak vége”, sokan még a legelemibb óvintézkedéseket sem teszik meg. A félrevezetett társadalom hanyag cselekedeteinek megfigyelése közben Pieter Bruegel híres festménye, „A vak vezet, világtalant” képe jut eszünkbe.

De, a politikai vezetők nem vakok. Rosszindulattal figyelmen kívül hagyták a járványügyi szakemberek többszöri figyelmeztetését, és a vállalati-pénzügyi elit profitérdekeit helyezték előtérbe az emberi élettel szemben. A szélsőjobboldali szereplők a világjárvány kezdete óta mély zűrzavart szítottak a lakosságban, míg az elmúlt év során a látszólag liberális kormányok szerte a világon felkarolták a szélsőjobb által úttörő gyilkossági „csordaimmunitás” stratégiát. Ezeknek a politikáknak a következményei felismerhetők, miközben a világ még veszélyesebb helyzetbe kerül.

A növekvő hullám semmihez sem hasonlítható a járvány kezdete óta, ami sok tudóst mélyen aggaszt. A COVID-19 elmúlt év során tapasztalt akadálytalan terjedésének eredményeként az Omikron-varfáns több száz al variánst hozott létre, különböző mutációs profillal.

A legaggasztóbb az erősen mutált „menekülési variánsok” gyűjteménye, amelyek az összes többi Omikron-al variánsok jobban ellenállnak az immunrendszernek és fertőzőbbek. Különösen aggasztó a BQ.1.1 és az XBB, amelyek valószínűleg az elkövetkező hetekben dominánssá válnak az egész világon. Szingapúrban az XBB két héttel ezelőtt dominánssá vált, és a fertőzések és újrafertőződések tömeges hullámát gerjeszti.

A tanulmányok azt mutatják, hogy ezek az al variánsak hatástalanná teszik az utolsó megmaradt monoklonális antitesteket, és több tízmillió immunhiányos embert fenyegetnek világszerte súlyos betegségek és halálozás kockázattal.

A szakértők egyik legnagyobb aggodalma a Long COVID, a hosszan tartó tünetek széles skálája, amely a test szinte minden szervét érintheti. Egy nyomtatás előtti tanulmány, amelyet Dr. Ziyad Al-Aly, a Washingtoni Egyetem Orvostudományi Karának munkatársa vezetett, megállapította, hogy az egy COVID-19 fertőzöttekhez képest az újrafertőzötteknél kétszeres a minden okból bekövetkező halálozás, háromszoros a kórházi kezelés kockázata, és közel duplája legalább egy Long COVID tünet kockázatának. A tanulmány megjegyzi: „A kockázatok nyilvánvalóak voltak azokban az alcsoportokban, amelyek nem oltottak, 1 vagy 2 vagy több oltást kaptak a második fertőzés előtt.”

Figyelemre méltó, hogy az XBB variáns Szingapúrban az augusztus közepén mért 5 százalékról október 14-re 17,5 százalékra növelte az újrafertőződést, ami példátlan növekedés, ami aláhúzza az új „menekülési változatok” veszélyeit.

Egy riasztó szerdai sajtótájékoztatón az Egészségügyi Világszervezet (WHO) COVID-19 technikai vezetője, Dr. Maria Van Kerkhove hangsúlyozta, hogy az XBB alvariáns „jelentős immun-elkerülést mutat. Ez aggodalomra ad okot, mert biztosítanunk kell, hogy a világszerte használt vakcinák hatékonyak maradjanak a súlyos betegségek és halálesetek megelőzésében. Minél tovább terjed ez a vírus, annál több lehetősége van a változásra.”

Így zárta: „Képesnek kell lennünk ennek a vírusnak a nyomon követésére. Hetente több millió esetet jelentenek, de a felügyeletünk csökkent, a tesztelés csökkent, a szekvenálás csökkent, és ez viszont korlátozta szervezetként, világszerte működő szakértői hálózatainkat, hogy ezeket felmérjük [al variánsok].”

Dr. Kerkhove megjegyzései vádat jelentenek a világszerte alkalmazott pandémiás politikákkal szemben. Még ha a jelenlegi „változat nem teszi is képtelenné a meglévő vakcinákat a súlyos betegségek és halálesetek megelőzésére, a vírus folyamatos terjedése több milliárd gazdaszervezetet biztosít számára, amelyekben tovább mutálódhat, és potenciálisan halálosabb törzsé fejlődhet. a WHO azon képessége, hogy megfigyelje ezeket a mutációkat, jelentősen leromlott.

Ha azt mondjuk, hogy az amerikai és a világ társadalma vakon repül egy közelgő viharba, az nagyon alul becsüli a valóságot. A pontosabb leírás az lenne, hogy a gép pilótája szándékosan elhasználná a hajtómű üzemanyagát, nem eresztené ki a futóművet, és azt mondaná légi irányítóknak, hogy menjenek haza.

A Biden-adminisztráció előírásait követve csütörtökön a Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (CDC) átállt a COVID-19-es esetek és halálesetek napi jelentéséről heti jelentésre. Pénteken az ügynökség csendesen befejezte az ingyenes maszkok szétosztásával kapcsolatos korlátozott programját. A múlt héten Dr. Eric Feigl-Ding epidemiológus felfedte, hogy a CDC visszatartott adatokat, amelyek azt mutatják, hogy a BQ.1 és BQ.1.1 al variánsok gyorsan dominánssá válnak az Egyesült Államokban, és jelenleg az összes variáns 11,4 százalékát teszik ki. New Yorkban, ahol ezek az új al variánsok a legmagasabb arányt érték el, csak az elmúlt héten 9 százalékkal nőtt a COVID-19 kórházi kezelések száma.

Ugyanezek a folyamatok zajlanak Európa-szerte, ahol folyamatosan növekszik a COVID-19 fertőzések, újrafertőződések, kórházi kezelések és halálozások száma. Németországban az Oktoberfest és más, politikusok által ösztönzött nagy rendezvények most a BA.5 fertőzések második hullámát táplálják, amely a kórházakat a működés képtelenség szélére sodorta. Hétfő óta 680-an haltak meg a COVID-19-ben országszerte, ami több mint 60 százalékkal több, mint két héttel ezelőtt, és a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az új változatok csak súlyosbítják a már amúgy is súlyos helyzetet. Franciaországban, ahol jelenleg a BQ.1 és a BQ.1.1 okozza az összes fertőzés nagy részét, a COVID-19 miatti halálozások száma folyamatosan emelkedik.

A félretájékozott közvélemény nem hibáztatható a tudományos megértés mélységes hiányáért. A mizantrópia és a gyengítő pesszimizmus semmit sem változtat a járványon. Ehelyett minden erőfeszítést meg kell tenni a kormány propagandájának ellensúlyozására, valamint a dolgozók és a fiatalok oktatására a Zéró COVID felszámolási stratégia ismeretére, ami ma is alkalmazható és szükséges.

Az elmúlt évben a világjárvány elleni politikák meggondolatlanságát kiterjesztették az USA-NATO Oroszország elleni ukrajnai proxy háború színterére is, amelyről Biden maga is elismerte, hogy nukleáris „Armageddonba” való kitöréssel fenyeget. A kórházak, iskolák és iparágak az Egyesült Államokban és nemzetközi szinten összeomló félben vannak, miután a COVID-19 véget nem érő hullámai hatalmas munkaerőhiányt okoztak. A közelgő tél katasztrofális lesz.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Akár hívei vagyunk a káromkodásnak, akár nem, valószínűleg sokan időnként káromkodunk egyet. A káromkodás erejének becslésére és annak kiderítésére, hogy honnan származik, a közelmúltban több mint 100, a témával foglalkozó, különböző tudományágakból származó tudományos dolgozatot vizsgáltunk meg. A Lingua-ban megjelent tanulmány azt mutatja, hogy a tabuszavak használata mélyen befolyásolhatja gondolkodásunkat, cselekvésünket és egymáshoz való viszonyunkat.

Az emberek a káromkodást gyakran a katarzissal – az erős érzelmek felszabadításával – társítják. Tagadhatatlanul különbözik – és erősebb – a nyelvhasználat más formáitól. Érdekes módon az egynél több nyelvet beszélők számára a katarzis szinte mindig nagyobb, ha az anyanyelvén káromkodik, mint bármely később tanult nyelven.

A káromkodás felkorbácsolja az érzelmeket. Ez, olyan autonóm válaszokban mérhető, mint a fokozott izzadás és néha megnövekedett pulzusszám. Ezek a változások arra utalnak, hogy a káromkodás elindíthatja a „harcolj vagy menekülj” funkciót.

Az idegtudományi kutatások azt sugallják, hogy a káromkodás az agy a beszédrégiótól eltérő más területeken található. Pontosabban, aktiválhatja a „limbikus rendszer” egyes részeit (beleértve a bazális ganglionok és az amigdala néven ismert jellemzőket). Ezek a mélystruktúrák az emlékezet- és érzelem feldolgozás olyan aspektusaiban vesznek részt, amelyek ösztönösek és nehezen gátolhatók. Ez megmagyarázhatja, hogy a káromkodás miért maradhat érintetlen azoknál az embereknél, akik agykárosodást szenvedtek, és emiatt nehezen tudnak beszélni.

A laboratóriumi kísérletek kognitív hatásokat is mutatnak. Tudjuk, hogy a káromkodások több figyelmet kapnak, és jobban megjegyezhetők, mint más szavak. De más szavak/ingerek kognitív feldolgozását is zavarják – úgy tűnik tehát, hogy a káromkodás néha a gondolkodás útjába állhat.

A kísérletek azt mutatták, hogy a fájdalmakat könnyebb elviselni, ha közben szabadon káromkodhatunk.

De a káromkodás nem csak testi és lelki énünkre van hatással, hanem másokkal való kapcsolatunkra is. A kommunikációs és nyelvészeti kutatások a káromkodásnak számos jellegzetes társadalmi célját mutatták ki – az agresszió kifejezésétől és a sértéstől a társadalmi kötődésig, a humorig és a történetmesélésig. A rossz beszéd még abban is segíthet, hogy bemutassuk identitásunkat, meghittséget és bizalmat jelenítsünk meg, valamint fokozzuk a figyelmet és a dominanciát más emberek felett.

Mélyebben kutatva

Annak ellenére, hogy észrevehető hatással van életünkre, jelenleg nagyon keveset tudunk arról, hogy a káromkodás honnan nyeri erejét. Érdekes módon, amikor egy szitokszót hallunk egy ismeretlen nyelven, az ugyanolyannak tűnik, mint bármely más szó.Magában a szóban nincs semmi különös, ami általánosan sértő lenne.

Tehát az erő nem a szavakból fakad. Ugyanígy nem a szó jelentésében vagy hangjában  van az erő, mert sem az eufemizmusok, sem a hasonló hangzású szavak nincsenek ránk olyan mély hatással.

Az egyik magyarázat az, hogy az „averzív kondicionálás” – a büntetés alkalmazása a folyamatos káromkodás megakadályozására – jellemzően gyermekkorban fordul elő. Ez zsigeri kapcsolatot hozhat létre a nyelvhasználat és az érzelmi reakciók között. Bár ez a hipotézis helyesnek hangzik, azt csak néhány tanulmány bizonyítja, amelyek a káromkodásért járó gyermekkori büntetés emlékeit vizsgálták. Szinte nincs empirikus tanulmány az ilyen emlékek és a felnőttek káromkodásra adott válaszai közötti összefüggésekről.

Ahhoz, hogy megértsük, miért van olyan mély hatással ránk a káromkodás, meg kell vizsgálnunk az emberek káromkodásra vonatkozó emlékeinek természetét. Mik voltak a jelentős káromkodási eseteik? A káromkodás mindig kellemetlen következményekkel, például büntetésekkel járt, vagy voltak előnyei is? Mi a helyzet az emberek folyamatos káromkodási tapasztalataival az életük során? Végtére is, kutatásaink azt mutatják, hogy a káromkodás néha elősegítheti az emberek egymáshoz való kötődését.

Úgy gondoljuk, hogy a káromkodás is hasonló memóriamintázatot mutathat, mint a zene esetében – azokra a dalokra emlékszünk és szeretjük a legjobban, amelyeket kamaszkorunkban hallgattunk. Ez azért van így, mert a zenéhez hasonlóan a káromkodás is új értelmet nyerhet kamaszkorban. Ez egy fontos módja annak, hogy reagáljunk azokra az intenzív érzelmekre, amelyeket ebben az időszakban hajlamosak vagyunk átélni, és olyan cselekedetté válik, amely jelzi a szülőktől való függetlenséget és a barátokkal való kapcsolatot. Így az ez alatt használt káromkodások és dalok örökre fontos és rendkívül emlékezetes élményekhez kötődnek.

A kutatásnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy van-e kapcsolat a káromkodás emlékei és a kísérletekben megfigyelt hatások között. Ez megmutathatja, hogy a pozitívabb emlékekkel rendelkező emberek másképp reagálnak-e a negatív emlékekkel rendelkezőkre.

Az utolsó szempont, amelyet meg kell fontolni, hogy vajon a káromkodás kezdi-e elveszíteni hatalmát, ha társadalmilag elfogadhatóbbá válik, és így elveszíti támadó jellegét. Egyelőre azonban minden bizonnyal, faux-pas (ballépés, vaskos illetlenség) marad.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

El kell kezdenünk kérdéseket feltenni arról, hogy mi is történik valójában a helyszínen, mielőtt azt feltételeznénk, hogy a kitűzött célok összhangban vannak a nagy geopolitikai sakkstratégiákkal. Például: mi történik a nyugati fegyverszállításokkal Ukrajnába?

Ha,feltételezzük, hogy Oroszország és Ukrajna kivéreztetése a céljuk, akkor miért jelennek meg folyamatosan videók az ukrán reguláris fegyveres erőkről, amelyek krónikusan alul felszereltségükről, kifizetetlen bérekről, felszereléshibákról és így tovább panaszkodnak? Ezen az alapon a nyugati országok dollár milliárdokat pumpálnak Ukrajnába. Nem aggódnak amiatt, hogy pénzt kapnak a pénzükért? Ez egy rutinszerű kelet-európai korrupció esete, ahol a fegyvereknek csak egy része kerül ténylegesen a frontra, a többit pedig eladják? Ha a fegyvereket eladják, kinek adják el?

Nos, tudjuk, hogy az ukrán katonák eladták a franciák által nekik biztosított Caesar-fegyverrendszereiket az oroszoknak 120 ezerért, amelyeket most szétszednek és tanulmányoznak egy hadi mérnöki létesítményben az Urál-hegységben.

Úgy tűnik, sokkal több pénzt nem számoltak el, vagy legalábbis nem arra a célra használták fel, amire állítólag kiosztották. Érdekes lenne látni az alapokról és a fegyverekről szóló elemzést, bármilyen elemzést, hogy lássuk, hová kerültek valójában. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy a kezünkben van egy Afganisztán 2.0, ahol a nyugati adófizetők pénzét ládákban küldik át, de úgy tűnik, hogy ebből nagyon kevés megy el akár háborús erőfeszítésekre, akár államépítésre, akár bármi másra, ami ezzel kapcsolatos. Afganisztánnal kapcsolatban a kapcsolódó vállalkozók és hírszerző ügynökségek hatalmas összegeket szippantottak el az adófizetők pénzéből, és mindezt következmények nélkül tették.

Ukrajnával kapcsolatban már tudjuk, hogy a republikánus és demokrata oldalon álló amerikai politikusok éveken keresztül hatalmas mennyiségű pénz mosására használták fel az országot. A legfigyelemreméltóbb példa Biden elnök és fia, Hunter egy hamis palagáz-céget használtak több tízmillió dollár tisztára mosására. De Nancy Pelosi egy hasonló tervet folytatott fiával egy másik hamis gázipari cég frontembereként, és egy másik program, amely az ukrajnai sportprogramok állítólagos finanszírozásával kapcsolatos. Ez szinte biztosan csak a jéghegy csúcsa.

Általában az történik, hogy egy kapcsolatban álló amerikai politikus kölcsönt kap egy korrupt ország számára, ahol az elit hajlandó labdázni és részt venni a pénzmosási programban. A pénz címzettjei ezután visszaadják a pénz egy részét, amelyet ilyen vagy olyan célra juttattak hazájuknak, és ennek jelentős részét maguk teszik zsebre. A hitelező ország több száz millió dollárt veszít az adófizetők pénzéből, a fogadó ország pedig az általa felhalmozott adósság miatt van horgon. Mind a politikusok, akik intézték a kölcsönadást, mind azok a politikusok, akiknek kölcsönadták a pénzt, rendesen profitálnak, de mindkét politikus országa rosszabbul jár a sötét üzlet következtében. Ilyen a liberális világrend, azaz a globális oligarchia természete; mindez bennfentes ügyletekre és korrupcióra épül, amely globális jellegű, és lehetetlen felkutatni és megállítani, mert a számlát fizető embereken kívül mindenki benne van. Th

Ukrajnával kapcsolatban azt kell feltételeznünk, hogy továbbra is ugyanazok a korrupt politikusok hálózatai léteznek keleten és nyugaton is, és továbbra is üzletelnek egymással. Ez a háború kiváló alkalom arra, hogy több százmillió dollárnyi segélypénzt, fegyvert így tovább szippantson el úgy, hogy senki sem tud semmit tenni ellene, mert az egészet ideológiai burkolat borítja. Végül is ez egy háború az emberi jogokért, a szabadságért, demokráciáért, és ezért senki sem lehet nyíltan ellene. Az arra vonatkozó kérdéseket, hogy hová megy a pénz (természetesen nem a frontvonalba), oroszbarátnak ítélik, ezért kevesen tesznek fel kérdéseket.

Ha ennek az egésznek van egy kis háttere, akkor az az, hogy a ZOG túl korruptnak bizonyult ahhoz, hogy hatékonyan vívjon háborút egy halálos ellenség ellen. Ez abból látszik, hogy a védelmi intézmény akkor is intézi ügyeit, ha nem vesz részt proxy háborúban Oroszországgal. Persze, az USA sokkal több pénzt költ a hadseregére, mint bárki más, de nagy kérdés, hogy ebből mennyi megy a politikusok zsebébe, és mennyit jelent valójában megnövekedett katonai teljesítmény?

Most, hogy Oroszország és más országok is valóban elkezdik kijátszani a petroldollárt, az infláció az Egyesült Államokban és Európában is megindult. Végéhez közelednek azok az idők, amikor végtelen mennyiségű pénzt nyomtathattak a Liberális Világrend véget nem érő terjeszkedésének finanszírozására. Legalább három évtized után először a Nyugatnak szembe kell néznie meggondolatlan költekezésük következményeivel. Ez azt jelenti, hogy egy billió dollár elvesztése Ukrajnában komoly hatással lesz a következő háború megvívásának képességére. Másképpen megfogalmazva a kérdés az: ki fogja birtokolni az egyre értéktelenebb nyugati adósságot? A válasz: senki. Ezt az adósságot nem lehet úgy exportálni, mint régen. A meggondolatlan költekezés költségeit a nyugati polgárok viselik, akik a nagyobb inflációtól és a magasabb adóktól fognak szenvedni, hogy finanszírozzák az elszabadult inflációt.

Bár Oroszország nagyon furcsa módon vívja ezt a háborút (a csatatéren túlerőben van Ukrajnával szemben), Oroszország ezt a háborút költséghatékonyabb módon vívja. Sokkal kevesebb pénzt költenek, mint amennyit a Nyugat, Ukrajnában kényszerből bepumpál. A szankciók pedig egyértelműen visszaütöttek azokra az országokra, amelyek bevezették őket. A németeknek azt mondják, hogy kevesebbet zuhanyozzanak, hogy ezzel üssenek egyet Putyinra. Úgy tűnik, a saját médiájuk is belátta, hogy nem tudnak semmit eladni, és nem tudnak már semmit sem gyártani, így máris beindult a recesszió. Ezen túlmenően, Zelenskynek még az idei év őszén lehet egy határidő, hogy ténylegesen eredményeket produkáljon.

Viszont az oroszoknak senki se mondta, hogy kevesebbet zuhanyozzanak. Nem is hiszik el, hogy háború van, mert az élet ugyanúgy megy tovább, mint a különleges hadművelet kezdete előtt. Természetesen van infláció, amellyel meg kell küzdeni, de ha Oroszország sikeresen rákényszeríti az országokat, hogy rubelben fizessenek az energiáért, és több árut kezdenek el gyártani, hogy enyhítsék a kínálati válságot, akkor az infláció visszafogott lesz. Az egyetlen másik módja annak, hogy a pénzt kivonják a forgalomból, ha jobban megadóztatják az embereket és a vállalkozásokat, amire Putyin még nem is utalt.

Mindig is azon töprengek, vajon a nyugati elit valóban elhiszi-e a saját baromságaikat?

Ennek a jelenlegi állapotnak magyarázata a korrupció és az oltás.

Úgy tűnik, hogy a hatalmon lévő embereket azért fizetik, hogy a Liberális Világrendet fenntartsák. Ukrajnában sokkal könnyebb ezt gyakorlatban látni, mert a folyamat sokkal átláthatóbb. A nyugati civil szervezetek és a külügyminisztérium szó szerint ládányi készpénzzel jelennek meg, és politikusokat vásárolnak, akik aztán természetesen arról kezdenek beszélni, hogy milyen nagyszerű a liberális világrend. A parasztok persze egyszerűen bedőlnek az ideológiai retorikának, és szerencsétlenül belemennek bármibe, amivel azt mondják nekik, hogy jó. Vagy legjobb esetben nem tudnak versenyezni a korrupció és az oltás lehetőségeivel, amelyeket a Liberális Világrendben való részvétel biztosít az uralkodó elit számára.

Csak az tud ellenállni az ellopott pénz zsarnokságának, aki megvesztegethetetlen. Vagy akinek nem lenne mire költenie a pénzt, még akkor sem, ha a kezébe került, vagy olyan, akinek van elég pénze ahhoz, hogy ne próbálja rátenni a kezét még több pénzre. Az előttünk élők megértették ezt és a történelem során ezért hozták létre különböző formákban az autokrácia intézményét. A népnek szüksége van legalább egy valakire, akit nem lehet megvásárolni. Ha egyszer megjelenik egy ilyen személy, a globális oligarchia célja lesz, hogy ezt a személyt leépítse, és olyanná tegye, hogy ugyanúgy függjön a piszkos pénzétől, mint az összes többi, megvásárolt és lefizetett elit.

A globális oligarchia fenntartása nem olcsó. A titkosrendőrség és informátorok hatalmas hálójának fenntartása, egy erős, éjjel-nappali propagandagépezet és a tényleges globális katonai gépezet, amely ezt fegyvercsőhöz kényszeríti, óriási teher. Ha egyszer a pénz fogy, vagy maga a pénz értéktelenné válik, hányan hajlandók harcolni a Liberális Világrendért? Persze, vannak szexuális és etnikai panaszcsoportok, akik ennek a rendszernek az önkéntes „katonái”. De mindenki más?

Világosnak tűnik számomra, hogy a Liberális Világrend által viselt költségek a szláv vér kioltására egyszerűen túl magasak. Az egy dolog, ha 100 dollárba kerül egy halott orosz. De ha 1 millió dollárt költenek egyetlen orosz meggyilkolására, akkor a kérdés az, hogy ez a fajta erőfeszítés fenntartható-e. Pedig szó szerint ezt csinálják – csak pénzt dobnak az Ukrajnának nevezett fekete lyukba, pedig nyilvánvaló, hogy Kijev nem tudja megnyerni ezt a háborút. Nyilvánvaló, hogy az emberek, akik pénzt keresnek ebből a tranzakcióból, nem törődnek vele. Örömmel költenek 1 millió dollárt minden halott oroszért, mert ebből a pénzből egyébként is több kerül a zsebükbe. Más szóval, a saját kapzsiságuk a veszteségük.

Mindezt, azzal a feltételezéssel tervezték és támasztották alá, hogy a Nyugatnak végtelen mennyiségű pénze van a költekezésre, de minden bizonyíték arra mutat, hogy ez egyszerűen nem igaz. Oroszország megengedheti magának, hogy szegény legyen, de a globális oligarchia, amely a vesztegetés és lopás hatalmas hálózatától függ, hogy az embereket sorban tartsa, nem.

Ha egyszer elmegy a pénz, akkor a Liberális Világrend is elmegy.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A média nem beszél az embereknek azokról a nyugati agressziókról, amelyek ehhez a háborúhoz vezettek. Nem mondják el az embereknek, hogy az Egyesült Államok fenntartja ezt a háborút azzal a kinyilvánított céllal, hogy meggyengítse Oroszországot. Elutasítják a béketárgyalásokat, és ellenzik a békét. Csak annyit mondanak az embereknek, hogy Putyin egy másik Hitler, aki nem hallgat a józan észre, és csak az erőszakot érti. Így a világ két nukleáris nagyhatalma egyre közelebb kerül a közvetlen katonai konfrontációhoz, amely egy totális fikción alapul, és a tényeket messze menően mellőzi.

Ebben az őrületben részt venni védhetetlen. Kimagaslóan erkölcstelen az események kitalált változatát ráerőltetni egy hiszékeny lakosságra, hogy beleegyezzenek egy nukleáris szuperhatalommal szembeni újabb és újabb agresszív cselekménybe.

❖

„Nem, nem, nem érted, ha nem mondaná nekünk folyamatosan a média, hogy ehhez a proxy háborúhoz teljes támogatásra van szükségük, és cenzúrázzák azokat a hangokat, akik ezt vitatják, és óriás troll hadseregeket használnak fel, hogy elcsendesítsenek mindenkit, aki ezt megkérdőjelezi.”

❖

„Ti nem háborúellenesek vagytok, csak Amerikai háború ellenesek vagytok” – mondta az a személy, aki hangosan szurkol Amerika ukrajnai proxy háborújának.

A háborús uszítók nem szeretik, ha háborús uszítóknak neveznek őket, amikor támogatják az Egyesült Államok által szándékosan kiprovokált, támogatott és finanszírozott proxy háborút, azzal a kifejezett céllal, hogy meggyengítse az Egyesült Államok régóta fennálló geopolitikai riválisát. Nagyon idegesek lesznek, ha rámutatsz arra a tényre, hogy ezt teszik. Amikor az emberek háborús uszításukkal szembeni ellenállást tanúsítanak, akkor őket „háborúellenesnek” minősítik:

Nagyon szeretnek úgy tenni, mintha az USA ezúttal a háború jó és igaz oldalán állna, mert abban a képzeletbeli világban ők a menő antifasiszták, akik szembeszállnak egy gonosz zsarnokkal, és akik ellenzik háborúskodásukat, azok az igazi háborús gyújtogatók.

„Ezúttal az USA egy háború jó oldalán áll! Továbbá, gagy, gagy, gagy, én egy kisbaba vagyok egy kisbaba aggyal.”

❖

Minél közelebb jutunk az atomháborúhoz, annál kevésbé vagyok türelmes a felekezeti vitákban, olyan emberek között, akik állítólag ellenzik a háborút és a militarizmust.

❖

Ne hagyd, hogy bárki elmondja neked, hogy az Egyesült Államok háborús szításával kapcsolatos kritikáid nem befolyásolnak semmit; ha így lenne, a birodalom nem dolgozna olyan keményen, hogy lebeszéljen a megszólásról. Keményen dolgoznak, hogy a közvélemény beleegyezését megkapják a napirendjükhöz, mert erre feltétlenül szükségük van.

Egy egész földgömböt átívelő birodalom nyugszik csukott szemhéjunkon. Attól függ, hogy propaganda-indukálta kómában tartanak-e bennünket. Veszélyesnek tartják azokat az ötletek és információk terjesztése, amelyek hiteltelenné teszik és vitatják, hogy a propaganda közvetlen veszélyt jelentene a birodalomra. Erről szól az egész ellenvélemény-cenzúra.

Uralkodóink rémálom-forgatókönyve ugyanaz, mint minden uralkodó rémálom-forgatókönyve a történelem során: hogy a tömegek belebetegszenek uralmukba, és számosságuk erejét használják fel, hogy megszabaduljanak tőlük. A propagandamátrix pontosan ezt hivatott megakadályozni.

Ennek a küzdelemnek az egyik aspektusa, amely egy kicsit olyan, mint egy hollywoodi film, vagyis egyfajta küzdelem a fény és a sötétség között, mert a birodalom attól függ, hogy tevékenységeit elhomályosítja és láthatatlanná teszi, miközben azon dolgozunk, hogy láthatóvá és átláthatóvá tegyük a gépezetét. Ezért van Assange börtönben. Ez az oka annak is, hogy az internetes cenzúra folyamatosan erősödik, és válik egyre kirívóbbá a propaganda. A hatalmon lévők az emberek ellen dolgoznak, hogy a dolgok sötétek és láthatatlanok maradjanak.

Utóirat: Munkám teljes mértékben olvasók által támogatott, ezért ha tetszett ez a darab, kérjük, adakozz. A legjobb módja annak, hogy biztosan lásd az általam közzétett cuccokat, ha feliratkozol a webhelyemen található levelezőlistára. A munkám bármely részének lefordítása ingyenes. Ha többet szeretne megtudni arról, hogy ki vagyok, hol tartok, és mit próbálok elérni ezzel a platformmal, kattintson ide. Minden művet, amerikai férjemmel, Tim Foley-val közösen írjuk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ide tartozik a BQ.1 és BQ.1.1, amelyek jelenleg az Egyesült Államokban az esetek 11 százalékát teszik ki, szemben a két héttel ezelőtti körülbelül 3 százalékkal. Az Omikron egyéb ágai is folyamatosan növekszenek, köztük a BA.4.6, BF.7 és az XBB, amelyek gyorsan terjednek Szingapúrban.

Az új változatokkal kapcsolatos ismeretekért Carl Zimmer kollégámhoz fordultam, aki a témával tudományosan foglalkozik.

Mit kell tudnunk ezekről az új változatokról?

Mindezek a változatok az Omikron új verziói. Az Omikron majdnem egy éve jelent meg, átvette az irányítást, és azóta is fejlődik. E mutációk némelyike ​​képessé teszi a variánsokat arra, hogy megkerüljék azt az immunrendszert, amelyet az emberek a koronavírus korábbi fertőződésével szerezhettek – akár az Omikron korábbi formáitól is.

Hogyan fognak működni ezek a változatok a következő hónapokban?

Nagyon nehéz megjósolni, hogy pontosan mi fog történni, és valószínűleg különböző helyeken másképp lesz. Így előfordulhat, hogy egy országban az egyik változat válik uralkodóvá, egy másik országban pedig egy másik. De a legfontosabb dolog az, hogy az Omikronnak egy csomó különféle verziója létezik, amelyek nagyon jól terjednek, és képesek tovább rontani egy rossz helyzetet.

Hogy hogy?

Jön a tél az északi féltekén, így sok ember sok időt tölt majd zárt helyen másokkal. Sokan úgy döntöttek, hogy a járványnak vége, és nem viselnek maszkot. Ráadásul az emberek immunitása gyengül. Tehát még ha nem is kellene sok új Omikron változat miatt aggódni, ez potenciálisan kihívásokkal teli tél jöhet. Ezek az új változatok még aggasztóbbá teszik a helyzetet, mivel mindegyikben sok olyan mutáció található, amelyekről már tudjuk, hogy el tudják kerülni az immunitást, és a gyorsan terjednek.

Mennyire kell aggódnunk?

Nincs bizonyíték arra, hogy ezek az új változatok súlyosabb betegségeket okoznának. De az Omikron tavaly téli hulláma megmutatta nekünk, hogy ha egy úgynevezett enyhe változat sok embert fertőz meg, akkor a kórházi kezelések száma megugrik. Másrészt, ha lenne egy teljesen új változat, amely megnövelné az emberek kórházba kerülésének és halálának esélyét, az sokkal rosszabb lenne.

Fontos, hogy az emberek be legyenek oltva. És,ha nem kaptak boostert, akkor boostert kell szerezniük. Láttam néhány előrejelzést, amelyek szerint a jobb vakcina-lefedettség sok ezer életet menthet meg ezen a télen.

Mi van, ha már megfertőződtem az Omikronnal?

Amennyire meg tudjuk állapítani, ez a korábbi fertőzés védelmet nyújt Önnek. De még mindig megbetegedhet.

Hogyan tartanak ki az eszközeink a vírus elleni küzdelemben?

Ez komoly probléma ezekkel az új változatokkal. Ahogy a variánsok olyan mutációkat fejlesztenek ki, amelyek elkerülik az immunrendszerünket, és képesek lesznek ellenállni néhány olyan monoklonális antitestnek is, amelyek eddig olyan hatékonyak voltak.

A gyártók újabb monoklonális antitesteket fejlesztettek ki, amelyek működhetnek, de hosszú időbe telik, amíg átjutnak a jóváhagyási folyamaton.

Van valami jó hír?

Szerencsére a Paxlovid ezekkel az új változatokkal szemben is hatékony. A mutációk, amelyek miatt olyan gyors a terjedés, a vírus felszínén bekövetkező változások, ahol az a sejtekhez kötődik, és ahol antitestek kötődnek hozzá. A Paxlovid más módon támadja meg a vírust. Azután észleli a vírust, hogy az a sejten belül van, és replikálódik, és úgy tűnik, hogy ezek az új alvariánsok ugyanolyan sebezhetőek a Paxloviddal szemben, mint a korábbi változatok.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Mégis, hogy ki irányítja a Krímet és a Donbászt, az amerikai-orosz kapcsolatok történetében soha nem volt olyan probléma, amely szükségessé tenné a közöttünk lévő háborút.

Amerikának soha nem volt létfontosságú érdeke, hogy ki uralkodik Kijevben.

A 19. században és szinte egész 20. században Ukrajna az Orosz Birodalom vagy a Szovjetunió része volt, Moszkvából irányítva. És ez az állapot nem okozott aggodalomra adó okot a 8000 km-re lévő USA-ban.

Számunkra ebben az ukrán-orosz háborúban nem az a döntő aggodalom, hogy ki irányítja a Krímet és a Donbászt, hanem az, hogy az Egyesült Államok ne lépjen be egy olyan háborúba Oroszországgal, amely világháborúvá és atomháborúvá fajulhat.

Ez Amerika legfőbb érdeke ebben a válságban.

Kelet-Európában semmi se indokolná, hogy az Egyesült Államok totális háborút vívjon Oroszországgal. Végül is, Moszkva uralta Kelet- és Közép-Európát az 1945-től 1989-ig tartó hidegháború alatt.

Az Egyesült Államok pedig soha nem vitatta katonailag a második világháború ezen eredményét.

Amikor 1956-ban a magyarok felkeltek a szabadságért és a függetlenségért, az Egyesült Államok nem volt hajlandó beavatkozni. Dwight Eisenhower elnök ahelyett, hogy háborút kockáztatott volna Oroszországgal, a magyar hazafiakat sorsukra hagyta.

Hogyan változott a világ a 21. században?

Ma az Egyesült Államok nem köteles háborút indítani Ukrajnáért, a NATO-szerződés értelmében mi kötelesek vagyunk háborúba bocsátkozni, ha Szlovákiát, Csehországot, Bulgáriát, Romániát, Magyarországot, Lengyelországot, Litvániát, Lettországot vagy Észtországot megtámadják.

És bár Kijev nem tagja a NATO-nak, az Egyesült Államok Ukrajna finanszírozója, az Oroszországgal a Krím-félszigeten és a Donbászon vívott háborújában, amely Nagaszaki óta először nukleáris fegyverek bevetésével járhat.

Röviden: létfontosságú érdekünk – az Egyesült Államok és az atomfegyverrel felfegyverzett Oroszország elleni háború elkerülése, ami hamarosan ütközhet Ukrajna stratégiai háborús céljaival, vagyis a Krím és a Donbász teljes visszaszerzésével.

Ha Putyin komolyan gondolja a határozatlan ideig tartó háborút, hogy a Krímet és a Donbászt orosz területként tartsa fenn, meddig vagyunk hajlandók elmenni, hogy segítsünk Ukrajnának abban, hogy kiűzze az oroszokat és visszavegye ezeket a területeket?

Úgy tűnik, hogy valami ehhez hasonló helyzet alakul ki:

Miközben az amerikai fegyverek segítenek kiűzni az orosz katonákat Ukrajna megszállt régióiból, Oroszországot és Putyint sarokba szorítják, ahol a rájuk maradt lehetőségek kettőre zsugorodnak: elfogadják a vereséget, a megaláztatást és annak minden következményét, vagy eszkalálják azzal, hogy ragaszkodjanak ahhoz, ami van nekik.

Egy ponton a vereség megelőzése érdekében történő eszkalációhoz szükség lehet a nukleáris küszöb átlépésére. Putyin és kísérete pedig ezt mondta.

A lényeg: A konfliktus egy pontján Ukrajna háborús céljainak eléréséhez Moszkvát az eszkaláció megfontolására vagy a vereség elfogadására kell kényszerítenie.

Oroszország számára minél rosszabb a háborús helyzet, annál hamarabb jön el a nap, amikor Putyinnak vagy ki kell játszania az ászt, hogy elkerülje a vereséget, vagy el kell fogadnia a vereséget, a megaláztatást és az esetleges megbuktatást.

Mivel Oroszország nukleáris fegyvereinek alkalmazása olyan háborúhoz vezethet, amelybe az Egyesült Államok is belép, Kijev könyörtelenül törekszik létfontosságú érdekeire: az összes Oroszország által elfoglalt terület visszaszerzésére, beleértve a Donbászt és a Krímet is, ami végül veszélybe sodorja az Egyesült Államok létfontosságú érdekeit.

Ha, Kijev amerikai fegyverekkel és támogatással kiszorítja az oroszokat a Krímből és a Donbászból, Kijev egyre közelebb tolja az Oroszországgal folytatott háborúját az atomháborúhoz.

Ahogy Kijev igyekszik visszahódítani az Oroszországtól 2014 óta elvesztett összes területét, egyre közelebb taszítja Oroszországot a vereség és a nemzeti megaláztatás elkerülésének egyetlen módja, a taktikai nukleáris fegyverek bevetésének mérlegeléséhez, ami az Egyesült Államokkal való háborúhoz való közeledést jelenti.

Minél magasabb a Putyin-féle orosz áldozatok aránya, minél rosszabb vereséget mérnek Oroszországra az Egyesült Államok fegyveres és felszerelt ukránjai, annál nagyobb a valószínűsége, hogy Oroszország kijátssza az adu ászát, beveti a nukleáris fegyvereket, hogy elkerülje a vereséget és a megaláztatást, és biztosítsa a rezsim túlélését.

Röviden, minél közelebb kerül Putyin a vereséghez, annál közelebb kerülünk az atomháborúhoz, mert egyre inkább úgy tűnik, ez az egyetlen módja annak, hogy megakadályozza az orosz vereséget, szégyent és megaláztatást.

Az amerikaiaknak meg kellett volna fontolniuk, hogy mi lehet ennek a háborúnak az eredménye, amely véget vethet a vérontásnak, visszaállíthatja Ukrajna nagy részét Kijevhez, de nem tekintik Oroszország történelmi megaláztatásának.

Egyes amerikaiak ebben a háborúban lehetőséget látnak arra, hogy vereséget és szégyent okozzanak Putyin rezsimjének és Oroszországnak. Az ilyen célokra törekvőknek fel kell ismerniük, hogy minél közelebb kerülnek céljaik eléréséhez, annál közelebb kerülünk az atomfegyver használatához.

Emlékezzünk vissza: John F. Kennedy elnök arra törekedett, hogy tisztességes kiutat biztosítson a kubai rakétaválságból.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Indiának számítania kell az USA és a NATO vereségére, amivel teljessé válik a többpólusú világrendre való átállás.

Az orosz belföldi hírszerző szolgálat, az FSZB, múlt szerdán Kirillo Budanov ukrán katonai hírszerzés vezetőjét azonosította a krími támadás kitalálójaként. „Forrásokra” hivatkozva a New York Times és a Washington Post is Kijevre mutatott. Az Északi Áramlat-1 megbénult, az Északi Áramlat-2 egyik vezetéke sértetlen maradt. Putyin a múlt héten azt mondta, hogy beüzemeltethetik a vezetéket, és Oroszország évente mintegy 27 milliárd köbméter gázt szállíthat. „A labda az Európai Unió oldalán van, ha akarják, megnyithatjuk a csapot” – mondta.

Mélységesen kínos pillanat ez az EU számára. A diadal megszűnt, mivel Európát több éves recesszió fenyegeti, amelyet az Oroszország elleni szankciók okoztak, mivel az Egyesült Államok ragaszkodott a Moszkvával fennálló energiakapcsolatok megszakításához. Az EU mára az USA piacává vált, és az LNG-t a kért áron vásárolja, ami hat-hétszer magasabb, mint az USA belföldi ára. (A németországi hosszú távú orosz szállítás szerződéses ára 1000 köbméterenként körülbelül 280 dollár volt, szemben a jelenlegi 2000 dollár körüli piaci árral.)

Egyszerűen fogalmazva, az európaiakat az amerikaiak szépen megvezették. Indiának fel kell figyelni az Egyesült Államok önérdek képviseletére. Alapvetően a Biden-adminisztráció kiagyalt energiaválságot hozott létre, amelynek valódi célja a háborús haszonszerzés.

Az október 8-i krími híd elleni támad sokkal komolyabb. Zelenszkij átlépett egy vörös vonalat, amelytől Moszkva többször is figyelmeztette. Putyin nyilvánosságra hozta, hogy három terrortámadás is történt a Kurszki Atomerőmű ellen. Az oroszok nem kevesebbel fognak megelégedni, mint a Zelenszkij-rezsim megdöntése.

Súlyos következményekkel jár az orosz megtorlás Ukrajna „kritikus infrastruktúrája” ellen, amitől Moszkva eddig tartózkodott. Október 9. óta Oroszország szisztematikusan célba vette Ukrajna villamosenergia-rendszerét és vasútjait. Vlagyiszlav Shurygin neves orosz katonai szakértő az Izvesztyiának azt mondta, hogy ha ezt a tempót egy hétig fenntartják, az „megzavarja az ukrán hadsereg teljes logisztikáját – a személyzet, a katonai felszerelések, a lőszerek, a kapcsolódó rakomány szállításának rendszerét, valamint a katonai és javító üzemek működését.”

Az amerikaiak öncélú narratívájukkal szürreális világába kerülnek, ami szerint Oroszország „elvesztette” a háborút. A való világban, azonban Ivan Tertel, a fehéroroszországi KGB főnöke él, akinek bennfentes véleménye van Moszkváról. Múlt kedden azt mondta, hogy mivel Oroszország növeli csapatainak erejét a háborús övezetben, valamint fejlett fegyverzetet vet be, ezért „a katonai művelet kulcsfontosságú szakaszba lép. Becsléseink szerint a fordulópont az ez év novemberétől jövő év februárjáig tartó időszakban fog bekövetkezni.’

Delhiben a politikai döntéshozóknak és stratégáknak gondosan fel kell jegyezniük az idővonalat. A lényeg az, hogy Oroszország a teljes győzelemre törekszik, és nem elégszik meg mással, mint egy barátságos kijevi kormánnyal. A nyugati politikusok, köztük Biden is megértik, hogy az oroszokat most semmi sem állítja meg. Az Egyesült Államok tartalékai fogynak, mivel Kijev folyamatosan többet kér.

Arra a kérdésre, hogy találkozna-e Bidennel a G20-ak Balini összeröffenésén, Putyin pénteken gúnyosan megjegyezte: „Őt (Bident), kell megkérdezni, hogy kész-e ilyen tárgyalásokat folytatni velem vagy sem. Őszintén szólva, nem látom szükségét.. Egyelőre nincs platform semmilyen tárgyalásra.

Washington azonban még nem dobta be a törülközőt, és a Biden-adminisztráció továbbra is az orosz hadsereg kimerítésének megszállottja – még Ukrajna pusztulása árán is. És az oroszok számára is van még mit kidolgozni a harctéren. Például mi legyen az elnyomott orosz lakossággal Odesszában (akik kimondhatatlan szörnyűségeket szenvedtek el a neonáciktól). Mikolajivban, Zaporizsjában, Dnyipropetrovszkban, Harkovban várják a „felszabadulást”. Ez, egy nagyon érzelmi kérdés Oroszország számára. Ukrajna „demilitarizálásának” és „denacizálásának” átfogó programját logikus lezárásig kell vinni.

Amikor mindennek vége, Putyin tudja, hogy Biden nem is akar majd találkozni vele. Orbán Viktor magyar miniszterelnök a múlt héten azt mondta: „Bárki aki komolyan hiszi, hogy orosz-ukrán tárgyalásokkal véget lehet vetni a háborúnak, az egy másik világban él. A valóság másképp néz ki. A valóságban ilyen kérdésekről csak Washington és Moszkva között lehet beszélni. Ma Ukrajna csak azért képes harcolni, mert katonai segítséget kap az Egyesült Államoktól…

„Ugyanakkor, nem gondolom Biden elnök valóban alkalmas lenne ilyen komoly tárgyalásokra. Biden elnök túl messzire ment. Elég csak felidézni Putyin orosz elnöknek tett nyilatkozatait.

Indiának számítania kell az USA és a NATO vereségére, amivel teljessé válik a többpólusú világrendre való átállás. Sajnálatos módon az indiai elitnek le kell mondani az „egypólusú helyzetről”. Európa, beleértve Nagy-Britanniát is, megsemmisült, és érezhető az elégedetlenség az Egyesült Államok „transzatlanti vezetése” miatt. Az indo-csendes-óceáni stratégia reménytelenül sodródik. Új erőközpontok alakulnak ki India kiterjedt szomszédságában, amint azt az OPEC Washingtonnal szembeni visszautasítása is mutatja. Mélyreható kiigazításra van szükség az indiai stratégiai számításban.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A múlt héten közzétett cikkükben a tudósok kifejtették, hogy izolálták az Omikron variáns tüskeproteinjét, és egyesítették a 2020 elején keringő eredeti törzs „gerincével”. Ezzel egy olyan vírust hoztak létre, amely „hatékonyan elkerüli a vakcina által kiváltott immunitást”, és „súlyos betegséget” okoz laboratóriumi egerekben, amelyek 80%-a elpusztult a vizsgálatok során – áll a cikkben.

Noha a csapat elismerte, hogy mutáns törzsük valószínűleg kevésbé lenne halálos az emberre, mint az egerekre, azt találták, hogy ötször annyi vírusrészecskét termel a laboratóriumban növesztett emberi tüdősejtekben, mint az Omikron variáns.

A cikk még szakértői értékelésre vár.

A kutatás hírei felháborodást váltottak ki az interneten, mivel széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a kínai Wuhani Virológiai Intézetben végzett hasonló kutatás, ami a egy kórokozó megváltoztatását írja le, fokozza annak hatékonyságát. A kínai Wuhan Virológiai Intézethez vezetett vissza a globális Covid-19 járvány. Az Egyesült Államok finanszírozott egy ilyen kutatást a wuhani intézetben, bár még mindig nem világos, hogy a járványt okozó konkrét koronavírus a laboratóriumból származik-e.

„Ezt teljesen be kell tiltani, mert ez játék a tűzzel” – mondta Shmuel Shapiro, az Izraeli Biológiai Kutatóintézet korábbi vezetője a bostoni kísérletekről. „Hányszor mondták a virológusok, hogy nem teszik halálosabbá a SARS-vírusokat? – írta a Twitteren Paul Thaker riporter.

Nem a bostoni csapat az egyetlen tudós csoport, akik a járvány után visszatérnek a potenciálisan veszélyes kutatásokhoz. Az EcoHealth Alliance, a Wuhan Institute 2020 előtti funkciójavítási kutatásainak nagy részéért felelős magáncég 650 000 dolláros támogatást kapott az Egyesült Államoktól a múlt hónapban, hogy tanulmányozza a denevér koronavírus jövőbeli megjelenésének lehetőségét Mianmarban, Laoszban és Vietnámban.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Putyin azt gondolja vagy gondolta, hogy Oroszország és a Nyugat közös értékeket vall. Ez azt mutatja, hogy Putyin milyen kevéssé ismeri a Nyugatot. A Nyugat egyenlő Washington, a Nyugat többi része pedig nem független országok, hanem Washington bábjai. Washington egyik bábja sem képviseli saját állampolgárait, és Washington sem. Washington értékeit csak erőfölényben és pénzben mérik.

Washington, csak a mindenki más felett álló,  politikai, katonai és pénzügyi hegemóniájával foglalkozik, beleértve a saját népét is, akik napról napra felébrednek egy egyre szigorodó rendőrállamban, ahol apránként, napról napra törlik az Egyesült Államok alkotmányát.

Az FBI a Demokrata Párt Gestapójává vált. A nyugati média Washington propagandaminisztériuma. Az igazságot, amely nincs összhangban az uralkodó hivatalos narratívákkal, elnyomják. A kormány és sajtóhivatalai hazugságokkal táplálják az embereket, és azt mondják nekik, hogy ez az igazság.

Putyin beszédeket tart, amelyekben megmutatja, hogy ezt érti, de tettei nem tükrözik a megértését. Putyin szavai és tettei között szinte végtelen a távolság.

A Kremlnek teljesen el kellett szakadnia a valóságtól, amikor úgy gondolta, hogy Washington korlátozza katonai műveletét Donbaszban. Hogy lehet valaki a Kremlben ennyire naiv, ilyen hiszékeny, ennyire tájékozatlan? Ez minden képzelet felett áll.

Hogyan lehetséges, hogy a Kreml azt gondolhatta, hogy miután Washington megpróbálta kikényszeríteni az orosz katonai beavatkozást Donbászban, nem állt szándékában a háborút nagymértékben kiterjeszteni? Itt tanúi vagyunk az orosz hírszerzés tökéletes kudarcának és az ellenség megértésének teljes hiányával. Valójában még az sem világos, hogy Oroszország megérti-e, hogy háborúban áll a Nyugattal. Itt-ott  mond ilyet, de a tettek megcáfolnak minden ilyen megértést. A Kreml továbbra is energiaellátással próbálja megmenteni Európát, hogy Európa folytathassa háborúját Oroszország ellen. Hogy lehet ezt megérteni?

Ilyen még nem volt a történelemben, hogy egy háborúban álló ország ellátja ellenségeit üzemanyaggal, amellyel háborút folytathat önmaga ellen. A Kreml könyörög Európának, hadd adjunk el energiát Önöknek, hogy ne kelljen bezárnia a hadiiparukat. Tehet-e a Kreml bármi mást, hogy az orosz kormány a világ legnevetségesebb kormányának tűnjön?

Tegyük tényszerű kontextusba az Ukrajnában folyó és egyre szélesedő háború eredetét. 2014-ben az amerikai neokonzervatívok, akik uralják az amerikai kormányt, megdöntötték az Ukrán kormányt, miközben az orosz kormány, teljesen figyelmen kívül hagyva az eseményeket, arra koncentrált, hogy Szocsiban megpróbálja elnyerni, hogy a Nyugat fogadja el az olimpia házigazdájaként. Más szóval, a Kreml úgy gondolta, hogy az olimpia fontosabb, mint Ukrajna.

A Kreml érzéketlensége séta galoppá tette Ukrajna Washingtoni bekebelezését. Aztán a Kreml hirtelen szembesült azzal, hogy ukrán neonácik tiltják az orosz nyelv használatát, terrorizálják és meggyilkolják az orosz etnikumot, akik Donbászban és Krímben, Oroszország azon történelmi részein élnek, amelyeket a szovjet hatóságok a Szovjetunió oroszországi tartományából átköltöztettek. a szovjet Ukrajna tartományba.

Ukrajnának ezek az orosz területei hatalmas többséggel megszavazták, hogy újra egyesüljenek hazájukkal, de a Kreml csak az 1700-as évek óta Oroszországhoz tartozó Krím kérelmét fogadta el. A Kreml elfogadta a Krímet, mert ott található a szovjet összeomlás óta Ukrajnától bérelt orosz fekete-tengeri haditengerészeti bázis, amelyet a szovjet összeomlás választott el Oroszországtól.

Az az amerikai neokonzervatív puccs kiszolgáltatottan hagyta a donbászi oroszokat, ami garantálta a katonai konfliktust. Az ukrán neonácik által a donbászi oroszokra kiszabott büntetés két független köztársaság létrejöttét eredményezte: Donyeck és Luhanszk. Hogy megvédjék magukat a neonácik megszállásától, a két köztársaság kormányt és milíciát szervezett. Miután elveszítették területük egy részét az ukrán neonáci milíciák támadásának eredményeként, a donyecki és a luhanszki köztársaság leállította az előrenyomulást, de nyolc éven át tüzérségi támadásoknak voltak kitéve, amelyek ma is tartanak.

Putyin és Lavrov megpróbálták a Nyugatra hárítani a felelősséget, és ostobán, bár a legjobb szándékkal, de diplomatikusan próbálták kezelni a problémát, megmutatva, milyen kevéssé ismerik a Nyugatot. Putyin előállt az Ukrajna és a két donbászi köztársaság által aláírt, Franciaország és Németország által garantált kivitelezhetetlen minszki megállapodással.

A minszki egyezmény értelmében Donbasznak Ukrajnán belül kellett maradnia, de elegendő autonómiával rendelkezne ahhoz, hogy saját rendőri erővel rendelkezzen, nehogy a neonáci ukrán rendőrség üldözze őket.

Szinte azonnal világossá vált, hogy Ukrajna nem fogja betartani az általa aláírt megállapodást, Franciaország és Németország pedig nem hajtja végre vállalt kötelességét. Hogy a Kreml miért gondolta úgy, hogy két washingtoni bábállam érvényre juttat egy olyan megállapodást, amely lehetővé tette Oroszországnak, hogy elkerülje a katonai konfliktust, az minden képzeletem felett áll. Az, hogy Putyin nyolc évig próbált megmenteni egy olyan megállapodást, amelynek betartására soha nem volt kilátása , azt mutatja, mennyire elszakadt a Kreml a valóságtól.

Ezzel, a tényszerű háttérrel érkezzünk ma a jelen konfliktushoz.

Ha, a nemzetközi jogról van szó, Putyin az egyetlen ember a világon, aki betartja azt. Washington biztosan nem. Putyin a nemzetközi jog betartásával minden előnyt megad Washingtonnak a konfliktusban.

A nemzetközi jog szerint, Ukrajna orosz inváziója agressziónak minősül. Putyin tehát, ügyelt arra, hogy ne támadja meg Ukrajnát, annak ellenére, amit a sajtóból hallanak. A két donbászi köztársaság, amelyet Oroszország késve ismert el, nyolc évvel a segítség kérés után, hogy megakadályozzák a Nyugat által kiképzett és felfegyverzett ukrán hadsereg behatolását.

Ha, 2022 februárjában a Kreml megengedi a neonáciknak, hogy kiirtsák a donbászi oroszokat, akkor minden legitimitását elvesztetté volna az oroszok szemében.

Más szóval, Washington sikeresen manőverezte az orosz kormányt,  Washington érdekeit szolgáló háborúba. Nyugat propaganda szerint Oroszország volt az agresszor. Oroszország energia függőséggel felforgatta Európát. Oroszország újjáépíti a szovjet birodalmat. A következő lépésben Oroszország újraalkotná a Varsói Szerződést, és kiterjesztené azt Nyugat-Európára, az Oroszországtól való energiafüggőséggel. Természetesen, Nyugaton senki sem hallgatott a Kreml magyarázatára.

Washington elkezdte ellátni Ukrajnát modern fegyverekkel, hírszerzéssel és hadászati információkkal. Amikor az orosz offenzíva szünetelt, mert Putyinnak vagy az orosz hadseregnek nem volt elég előrelátása ahhoz, hogy felismerje, hogy az offenzívához tartalékok szükségesek, és ennek következtében nem voltak tartalékai, az Egyesült Államok/UK által kiképzett ukránok megkezdték saját offenzívájukat, ami részben sikerült is. a gyengén védett orosz vonalakkal szemben.

Az orosz visszavonulásokat, miközben erősítésre vártak, a nyugati médiában, például a New York Timesban és a UK Telegraphban, úgy mutatták be az orosz erőket, akik rémülten menekülnek a csatatérről, hátrahagyva felszerelésüket.

Nem ez történik, de nem a tények számítanak, hanem az, hogy a média hogyan magyarázza a helyzetet. A Washington és sajtóorgánumainak narratívái létrehozzák saját „tényeiket”.

Putyin orosz hadserege hihetetlenül minimális erőbevetéssel és tartalékok nélkül háborúzik. A korlátozott elkötelezettsége miatt az orosz erőknek egyszerűen hiányzott az embererő, hogy megvédjék a vékony vonalakat, miután Putyin leállította az offenzívát és átadta a kezdeményezést Washingtonnak. Ez az egyik legostobább hiba, amit egy háborús parancsnok elkövethet.

Valójában az történik, hogy a Kreml, Washingtont helytelenül értelmezve, nem sejtette, hogy Ukrajnát végtelen számú modern fegyverrel, hírszerzéssel és célzott információkkal látják el. A Kreml nem volt felkészülve az igazi háborúra.

Még, ha a Kreml jobban megértette is a helyzetet, nem mutatott megértést a háború megvívásához. Nyolc hónapja van egy konfliktus, amelyet Oroszország egy hét alatt rendezhetett volna. A hatalmas Oroszország védekezésre kényszerült északon Harkovban, délen pedig, Herszonban visszavonulnak. Az elvesztettnek vélt háborúk elveszíthetik a lakosság támogatását.

Hogy világos legyen, amikor a mozgósított orosz erősítés (aminek már a konfliktus kezdetén meg kellett volna történni) valamikor decemberben kész lesz, az oroszok visszaszerzik az elvesztett területeket. De még mindig nincs garancia arra, hogy Putyin megérti, hogy Oroszország háborúban áll az Egyesült Államokkal és Európával, vagy ha megérti, mit tegyen. A Kreml szóvivője szerint folytatódik a korlátozott művelet Donbászban. Ha igen, és semmi más, akkor az egyetlen lehetséges következtetés az, hogy Oroszország sokáig szenvedni fog. Egy olyan katonaság nem győzhet, amely nem tudja megtámadni az ellenség kommunikációs és katonai infrastruktúrát, valamint az ország területének nagy részét, amellyel háborúban áll. A Kreml nyolc hónapja háborúzik, és semmit sem tett annak megakadályozására, hogy Kijev háborút vívjon. A Kreml azon nézete, miszerint nem áll háborúban Ukrajnával, és csak rendőri akciót hajt végre az ukrán erők Donbászból való eltávolítására, önámító ötlet, amely megakadályozza, hogy a Kreml győzzön.

Az igazat megvallva, a Kreml háborús magatartása gyerekes. Egy 10 éves gyerek is jobban tudná vezetni. Vajon a Kreml gondolkodott-e  amikor úgy gondolta, hogy háborút folytathat úgy, hogy a szemben álló kormányt tökéletes biztonságban tartja a háború alatt? Oroszország megtagadta a kijevi kormány leállítását, lehetővé téve ezzel ellenségének, hogy ellenállás nélkül háborút folytasson ellene. Ez az első alkalom az emberiség történetében, amikor egy háborúban álló kormány megengedi, hogy az ellenfél működjön, mintha nem is háborúzna. Nincs orosz kísérlet Zelenszkij elpusztítására, Kijev leállítására, Ukrajna kommunikációjának és infrastruktúrájának megzavarására.

Minden olyan ország, amelyik ilyen önpusztító módon folytat háborút, tulajdonképpen meggyőzi ellenfeleit, hogy nem áll szándékában megnyerni a háborút.

Az orosz elhatározásnak ez a vélt hiánya arra készteti a Nyugatot, hogy erősebben nyomuljon, és több orosz vörös vonalat lépjen át. Az orosz vörös vonalak megsértése semmi következménnyel nem jár a Nyugat számára, mivel Oroszország soha nem tesz semmit a vörös vonalak megsértése ellen. Az orosz tiltakozások nem más, mint értelmetlen orosz duma – mondja a Nyugat.

Hacsak a Kreml nem szándékozik letenni a fegyvert és megadni magát Ukrajnának és a Nyugatnak, a rendkívüli gyengesége és határozatlansága, amelyet „korlátozott katonai hadműveletében” tanúsított, további agressziót fog kiváltani a Nyugattól, és közvetlenül a harmadik világháborúhoz vezet. Zelenszkij már megelőző nukleáris csapásokra szólít fel Oroszország ellen.

Putyin úgy tűnik, soha életében nem tanulta meg az „egy lépést se hátrálok” politikáját. Putyin úgy gondolja, hogy ezt pusztán szavakkal meg lehet tenni, de nem. Putyin tétovázása és a provokációk toleranciája aláásta a hitelességét.

Mivel, a Nyugat nem fél az ellenfelétől, Putyin viselkedése elhozza nekünk az Armageddont. Minél tovább tart a háború, annál jobban belép a Nyugat, annál nagyobb tétje van a hatalmas érdekcsoportoknak, mint például az Egyesült Államok katonai/biztonsági komplexumának, és annál kevésbé van kilátás a deeszkalációra.

A Kreml az állandó határozatlanság, a szélsőséges provokációk elfogadása és a tárgyalásokért való könyörgés által meggyőzte Washingtont arról, hogy Oroszország harcképtelen. Washington szemszögéből Oroszországtól nem kell félni, csak el kell távolítani az útból.

Rendkívüli, hogy a világ talán legerősebb katonai erejének kormánya meggyőzte Washingtont arról, hogy Oroszország katonailag impotens.

Ez Putyin vívmánya azzal, hogy megpróbálta megmenteni a donbászi oroszokat anélkül, hogy valódi háborút kellene vívniuk.

Andrej Martyanov, a kerecsensólyom és Dmitrij Orlov komolyan félrevezették oroszbarát közönségüket. Martyanov és Saker hangsúlyozta az orosz tűzerő és taktikai hadműveletek fölényét, ami igaz volt, de figyelmen kívül hagyták az orosz „korlátozott hadművelet” beépített stratégiai kudarcát. Ráadásul az orosz taktikai előny csökkent, amikor a Putyin által vállalt korlátozott erők túlságosan megfogyatkoztak ahhoz, hogy megvédjék a hódítás határait, a Nyugatról érkező modern fegyverek és a célzott információk pedig jelentősen csökkentették az orosz tűzerő-előnyt.

Putyin, miután ostoba módon hónapról hónapra hagyta folyni a háborút, amelyet egy hét alatt kellett volna megvívnia, időt adott az Egyesült Államoknak és az Egyesült Királyságnak egy nagyobb ukrán hadsereg kiképzésére és modern fegyverekkel való felszerelésére. A Kreml számára az első naptól kezdve nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy ez benne van a pakliban. Valahányszor elhúznak egy háborút, az előny arra az oldalra kerül át, amelyet nem korlátoznak önmaga által kiszabott kényszerek. Ha Sztálin úgy harcolt volna, ahogy ma Putyin, akkor ma nem lenne Oroszország.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A hadművelet során az ukránok kísérletet tesznek, hogy megszüntessék az orosz csoportosulást a Herson régióban. Ugyanakkor a régió nyugati frontvonalain, a Davidov Brodtól délre súlyos harcok folynak.

Az ukránok állítólag 60 ezer katonát halmozott fel Herson irányában. Az orosz hadsereg újabb nagyszabású ukrán támadására készül a térségben. A mozgósított katonákat és katonai felszereléseket a térség katonai állásaira helyezik át.

Eközben a civileket evakuálják az orosz ellenőrzés alatt álló településekről. A hersoni nőknek és gyerekeknek azt javasolták, hogy hagyják el a régiót a folyamatos ellenségeskedések közepette.

Az orosz hadsereg továbbra is sikeresen veri vissza az ukrán támadásokat a zaporozsjei Hersonban. Az ukrán erők nem dolgoznak ki offenzívát az LPR-ben, és nem tudnak visszavonulni a DPR-ben.

Az orosz sikerek az orosz katonai felső vezetésben bekövetkezett változások és az ukrajnai csoportosulás nemrégiben mozgósított katonákkal való megerősítésének első eredményei. Minden nap, amikor Ukrajna vár, Oroszországnak nagyobb esélye van visszatartani őket.

Mindannyian csak a nagy összecsapásra várunk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ez a „titokzatos” balti robbanások, több mint egy rendkívül veszélyes eszkaláció a NATO Oroszország elleni, be nem jelentett háborújában. Egyúttal, azt is jelzik, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb geopolitikai változása már megtörtént – és az angol-cionista elit megértette, hogy birodalmi dominanciája, és az egypólusú állapot végleg elmúlt.

Valójában nem kell sokat foglalkozni a „whodunnit” (ki tette) kérdésével. A Global Times (jól tájékozott, a kínai kormányhoz közel álló forrás) így foglalta össze az egyértelműen nyilvánvalót:

„Ha, Oroszország le akarja állítani Európa gázellátását, akkor a legegyszerűbb módja a szelep elzárása a saját vezetékének felrobbantása helyett, amivel Moszkva megőrizheti előnyét az energiaválság kezelésében” – mondta Shen Yi, a School of Energy professzora.

„Technikailag úgy tűnik, hogy Oroszország nem szabotálja a balti-tengeri csővezetékeket” – mondta. Mivel, a Balti-tengeren a tenger alatti tevékenységeket a hidegháború óta a NATO-tagok vagy szövetségesek uralták megfigyelő eszközökkel az akkori Szovjetunió és most Oroszország ellen, hogyan tudná Moszkva könnyen felrobbantani a vezetékeket, ami ráadásul nem kedvező dolog a maga számára, – kérdezte Shen.

„Ki akarhatja szabotálni az Oroszország-EU energiaügyi együttműködést? A válasz elég egyértelmű” – mondta Ming Jinwei, egy korábbi újságíró és blogger a Global Timesnak szerdán.

„Az Egyesült Államok a robbantással három célt érhet el: csökkenti az orosz energiaexportot, hogy megtámadja általános gazdasági és pénzügyi bevételeit, korlátozza Európa energiaellátását, hogy több kőolajat és gázt vásároljanak az USA-tól, természetesen magasabb áron, valamint szigorúan ellenőrizni tudja az európai országok gazdasági erejét.”

Ez illeszkedik Mike Whitney egy előrelátó cikkének téziséhez, amely az Unz Review-ban jelent meg még februárban:

„Az ukrán válságnak semmi köze Ukrajnához. Németországról van szó, és különösen a Németországot Oroszországgal összekötő vezetékről, az Északi Áramlat 2-ről. Washington úgy látja, hogy a vezeték veszélyt jelent rá, és minden lépésnél megpróbálta szabotálni a projektet.

„Az amerikai külpolitika nem örül ezeknek a fejleményeknek. Nem akarják, hogy Németország jobban függjön az orosz gáztól, mert a kereskedelem bizalmat épít, és a bizalom a kereskedelem bővüléséhez vezet. Ahogy a kapcsolatok melegebbek, egyre több kereskedelmi akadály szűnik meg, enyhülnek a szabályozások, nő az utazás és a turizmus, és új biztonsági rendszer alakul ki. Egy olyan világban, ahol Németország és Oroszország barátok és kereskedelmi partnerek, nincs szükség amerikai katonai bázisokra, nincs szükség drága USA-ban gyártott fegyverekre és rakétarendszerekre, és nincs szükség NATO-ra sem. Nincs szükség amerikai dollárban lebonyolított energiaügyletekre vagy amerikai kincstárjegyek felhalmozására a számlák kiegyensúlyozása érdekében. Az üzleti partnerek közötti tranzakciók saját pénznemükben bonyolíthatók le, ami a dollár értékének meredek csökkenését és az USA gazdasági hatalmának drámai változását idézi elő.

„Ez az oka annak, hogy a Biden-adminisztráció ellenzi az Északi Áramlatot. Ez nem csak egy csővezeték, hanem egy ablak a jövőbe, egy olyan jövő, amelyben Európa és Ázsia közelebb kerül egymáshoz egy hatalmas szabadkereskedelmi övezetben, amely növeli kölcsönös hatalmukat és jólétüket, miközben az Egyesült Államok ezt kívülről nézi. A Németország és Oroszország közötti melegebb kapcsolatok az „egypólusú” világrend végét jelzik, amit az Egyesült Államok felügyelt az elmúlt 75 évben. Egy német-orosz szövetség azzal fenyeget, hogy felgyorsítja a nagyhatalom hanyatlását, amely jelenleg közelebb kerül a szakadékhoz. Ezért Washington eltökélt szándéka, hogy mindent megtesz az Északi Áramlat szabotálása érdekében. Ez a túlélés kérdése.”

Ez nagyon egyértelműen a rövid távú nyereségről is szól. A Bloomberg júniusban rámutatott, hogy az Egyesült Államok az összes cseppfolyósított földgázának csaknem háromnegyedét Európába küldte 2022 első négy hónapjában, a régióba irányuló napi szállítás pedig több mint háromszorosa a tavalyi átlagnak. Fogalmam sincs, mennyit ér, de mivel a szaúdi petrol dollár újrahasznosítási mechanizmusa egyértelműen összeomlik, elég logikus, hogy az Egyesült Államok olyan módszerekre  törekedne, amelyek adósságtól sújtott fiat valutájukat elválaszthatatlanul összekapcsolják az energia üzletággal. Lépjen be az európai gázdollárba, mert természetesen az LNG-t nem Euróban, hanem USD-ben fizetik.

Ha a pénzről beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a NATO ukrajnai proxyháborúja (ami egyre terjed!) az amerikai adófizetőktől magánérdekeknek átutalt pénzek hatalmas mosása. A fegyvereladásoktól az eltűnő segélypénzekig néhány ember hatalmas pénzösszegeket mozgat, és ebből a piszkos bevételből néhány tartalék köteget visszaadnak a politikusoknak és a médiának, akik továbbra is nyomást gyakorolnak a háború fenntartásáért.

„Az Egyesült Államok elsődleges érdeke, amelyért évszázadok óta háborúkat vívtak, (az első, a második és a hidegháborút) Németország és Oroszország kapcsolata volt, mert ezek egyesülése az egyetlen erő, amely fenyegetheti Amerikát. Meg kellett bizonyosodni arról, hogy ez az egyesülés nem történik meg.” – mondotta George Friedman, a STRATFOR vezérigazgatója a Chicagói Külügyi Tanácsnál.

A csővezeték felrobbantása és az amerikai elit érdekei közötti összefüggést a hét elején a Sky News Arabiának adott interjúban fejtettem ki, amely gyakran egészen másképp látja a világ ügyeit, mint az ismert és nem kedvelt Sky News:

„Tekintettel arra, hogy Ukrajnának szinte biztosan hiányzik a képessége egy ilyen kifinomult támadáshoz, kristálytiszta, hogy ki hajtotta végre azt. Nordstream szabotázsnak csak egyetlen haszonélvezője van a – az amerikai pénzügyi-ipari komplexum és politikai bábjai.

„Oroszországnak biztosan nem áll érdekében saját vezetékeit megsemmisíteni. Most, hogy tele vannak tengervízzel, a csövek gyorsan korrodálódnak, és gyorsan javíthatatlanok lesznek. Ez nemcsak óriási tőkevesztést jelent, de véget vet annak a lehetőségnek is, hogy a télen fagyoskodó németek népharagja arra kényszerítheti a berlini rezsimet, hogy a német érdekeket helyezze előtérbe, és közeledést keressen Moszkvához.

„Tehát a négy robbanás nemcsak néhány erősen védett csövet rombolt le, hanem Oroszország Németországra és így az egész EU-ra is gyakorolt potenciális befolyását is. A Nordstream elvesztése azt jelenti, hogy Ukrajna gyakorlatilag meggátolhatja az Oroszországból Németországba és az Európai Unióba irányuló gázszállítást. Teljesen értelmetlen lenne most Moszkvával alkut kötni, most Kijev birtokolja a  csővezeték megmaradt szelepeit.”

„Minden kétséget kizáróan az Egyesült Államok okolhatóak a pusztításért. De naivitás lenne azt feltételezni, hogy az egyetlen, vagy akár az elsődleges célpont Oroszország volt. A Nordstream 2 soha nem működött, míg a Nordstream 1 augusztus óta bezárt. Tehát bár ez óriási veszteség Moszkvának az elvesztett vételár és a potenciális politikai haszon, a jelenlegi és akár a várható jövőbeni bevételek szempontjából  nem számít. Valójában a megnövekedett energiaárak, amelyek a következő télen beépülnek a globális piacokra, azt jelentik majd, hogy Oroszország az Ázsiába irányuló értékesítésből származó nyereség növekedése révén visszakapja az elvesztett pénz nagy részét.

„A legnagyobb kár nem Oroszországot, hanem Németországot éri. A megfizethető orosz gázhoz való visszatérés minden reményének vége, azt jelenti, hogy az ország dezindusztrializációja még jobban felgyorsul. A BASF vegyi üzemeinek bezárása ma már valószínűleg elkerülhetetlen, és még saját szakértőik is bizonytalanok abban, hogy ha egyszer lekapcsolják, újra működésbe hozhatók-e. Ezek az üzemek adják azt az alapanyagot, amelytől az egész német és a környező országok ipara függ. Azok a cégek, amelyek tevékenységüket külföldre helyezhetik át, most hatalmas ösztönzést kapnak arra, hogy a termelést az USA-ba helyezzék át, de a túlnyomó többség egyszerűen összeomlik. A Nordstream szabotázsa tehát kíméletlen gazdasági háborús tett volt Németország és Európa ellen.”

Itt meg kell jegyeznünk, hogy az egyetlen ok, amiért az Egyesült Államok képes „európai szövetségeseit” megbénítani, az az, hogy saját politikai elitjük az elmúlt évtizedet azzal töltötte, hogy szisztematikusan felszámolta saját termelésű energiaiparát. Láttuk a szénipar (és a belőle élő közösségek) pusztulását, az új gázmezők fejlesztésének virtuális moratóriumát és az atomenergia megfojtását. Ezzel együtt az a nézet is elterjedt, hogy mindezeket a megbízható energiaforrásokat a megbízhatatlan és groteszk módon nem hatékony „megújuló energiaforrások” helyettesíthetik.

A Rand vállalat belső titkos dokumentumait egy orosz, ötödik oszlopos áruló írta, aki most az Egyesült Államokban él és dolgozik? Vagy a dokumentum hamisítvány. Az utóbbira fogadnék, bár természetesen az teszi olyan meggyőzővé a hamisítást, hogy szépen összefoglalja a valóságot, hogy mi és miért történik.

Sajnálom, ha ez csalódást okozott vagy feldühített, de nem tesz jót az igazság ügyének, ha olyan dokumentumokkal próbálnák bizonyítani, amelyeket a liberális média, ha szükséges, hitelesen hamisítványként írhat le. Főleg, ha a washingtoni, londoni, brüsszeli és kijevi bűnözők tevékenységének tényei magukért beszélnek.

E tények közül az egyik legfontosabb az, amit Washington tesz Németországgal. Megerősítik Németország vazallusi státuszát az infrastruktúra lerombolásával, amely fizikai lehetőséget adott neki az alávetettség megszüntetésére. Nem tudsz elszakadni, ha ez a társadalmad teljes összeomlását jelenti, de ahhoz, hogy ilyen sebezhető legyél, a társadalmat az összeomlás és a teljes függőség közelébe kell hozni.

„Miért követ el öngyilkosságot Németország?” – tette fel a kérdést David Chu cikkében. „Ugyanazok az okok, amelyek miatt az EU/UK dezindusztrializálódnak” – válaszolta saját kérdésére.

Az Egyesült Államok Európát teljesen függővé teszi mind energia, mind technológia tekintetében. A világ többi része a BRI és a BRICS felé halad. Az egyetlen hely, ahol az amerikaiak számára nyitott a fosztogatás lehetősége az  Európa (plusz Japán és Dél-Korea).

Ezzel eljutottam ahhoz a döntő fontosságú geopolitikai ponthoz, amelyre tudomásom szerint eddig egyetlen más elemző sem jutott el. Ahhoz, hogy Németországot, az EU-t és az Egyesült Királyságot engedelmes és hasznos vazallusokként használhassa fel egy hosszan tartó hideg- vagy meleg háborúban, az USA-nak hatalmas modern fegyverkészlettel és több gyártási képességgel kell rendelkeznie.

A konfliktus kirobbanása óta azonban csak annyit láttunk, hogy fegyvereket és lőszereket dobtak be a Donbas húsdarálójába, aminek következtében a katonai szakértők Nyugat- és Közép-Európa-szerte figyelmeztettek, hogy fegyveres erőik kifogytak a harci kapacitásból. megvédeni saját területüket, nem beszélve a NATO ukrajnai proxy háborújáról.

Még ennél is hihetetlenebb, hogy az ipari kapacitás, amelyre az EU-nak és az Egyesült Királyságnak szüksége lenne egy hosszan tartó hagyományos háború megvívásához, megszűnik.

Tekintettel arra, hogy az atomháború minden érintett számára öngyilkosság lenne, ez csak azt jelentheti – bár meggondolatlanságuk atom armageddont okozhat – a Biden-adminisztrációt irányító baljós erők valójában nem tervezik a harmadik világháború megvívását. Ismétlem, senki sem készül fel a háborúra úgy, hogy lerombolja szövetségesei azon képességét, hogy azt velük együtt vívják.

Ennek megértése egy geopolitikai kinyilatkoztatáshoz is eljut. Ezt ismét kifejtettem a Sky News Arabia legújabb darabjában:

„Az Egyesült Államok elitje tudja, hogy már elveszítette a világ hegemóniáját. Épp most látjuk a kétségbeesett kárelhárításban. A második világháború végén és a régi hidegháború idején az USA rendkívüli erőfeszítéseket tett nemcsak azért, hogy Nyugat-Európát a maga oldalán tartsa, hanem azért is, hogy különösen Németország ismét gazdasági erővé váljon. A hidegháború vagy a hagyományos forró háború megvívásához acélművekre, vegyi üzemekre, járműgyárakra és mezőgazdasági termelésre van szüksége. Ez az oka annak, hogy Washington olyan gyorsan mozdult el a legyőzött Németország Morgenthau-tervtől az újjáépítését célzó Marshall-terv felé. A gazdag és gazdaságilag erős Nyugat-Európát a Szovjetunió elleni alapvető védőbástyának tekintették – gazdaságilag, pénzügyileg és katonailag egyaránt.

„A hatalmas ellentét a Marshall-terv és a jelenlegi energiablokád között megmutatja, mennyire változtak az idők. Washington tudja, hogy az egypólusú pillanat elmúlt; A kölcsönös nukleáris megsemmisítésen kívül semmi sem akadályozhatja meg Kínát-Oroszországot-Indiát és a „globális Délt”, hogy kifejlessze saját gazdasági hatalmát, és ebből kihagyja Amerikát. A globális hegemóniáért folytatott hosszú küzdelem elvesztésével Európa megszűnt lényeges szövetségese lenni.

„Az ukrán háború első célja az volt, hogy akkora éket verjen Németország és Oroszország közé, hogy Berlin és EU-hátországa ne sodródjon az új eurázsiai közös jóléti szféra pályájára. Ez sikerült is, de nem volt sikeres konfrontációja Eurázsiával. Ahhoz, hogy ezt megtegye, Washingtonnak nemcsak kívülről van szüksége Németországra és az EU-ra.

„Németország és az EU ehelyett a vagyonfosztás és a tönkretevő drága energiaellátások értékesítésének célpontjává vált. A „Nyugat” elvesztette az uralmat a világ felett, ezért, hogy megpróbálja ezt pótolni, Amerika megmozdult annak biztosítására, hogy ő legyen az egyetlen gazdasági nagyhatalom Nyugaton. Nem világos, hogy ez az óriási fosztogató akció meddig támaszthatja alá az adósságokkal sújtott dollárt, de a Wall Street és a Fehér Ház szemszögéből nagyon cinikus értelme van.

Összegezve, ez már nem az eurázsiai földtömeg ellenőrzéséről szól. Washingtonnak ahhoz, hogy ezt még meggondolja, nemcsak nyugat-európai hadkötelesekre, hanem német ipari kapacitásra is szüksége lenne. Ezenkívül még a sorkatonáknak is hajlandónak kell lenniük a harcra, de a zöld program őrültségétől és az energiaszabotázstól tönkretett társadalomért nem lesz érdemes harcolni.

Tehát a Washington/Wall Street célja nem a globális hegemónia fenntartása vagy helyreállítása. Megpróbálja biztosítani az Egyesült Államok dominanciájának fennmaradását a zsugorodott Nyugat birodalmában. A világ mindössze tizenöt százalékában!

Még egyszer, hogy a lényegre jussunk, kövessük a pénzt. A pánikba esett „Az Univerzum mesterei” feláldozzák európai szövetségeseiket, nem a globális győzelem reményében, hanem azért, hogy megpróbálják még egy darabig életben tartani a fiat dolláros Ponzi-sémát – még akkor is, ha az államadósság meghaladja a 30 billió dollárt.

A minap egy arab újságíró utolsó kérdésére adott válaszommal fejezem be, aki megkérdezte, mit gondolok, mit tegyen Oroszország, hogy megtorolja a balti robbanást:

„Senki sem tudja megjósolni, hogy Oroszország mit fog tenni, bár biztosak lehetünk abban, hogy az USA-nak kellő időben igen tetemes számlát fognak benyújtani ezért a legutóbbi tettéért. „Te robbantsd fel a mi csővezetékeinket, mi felrobbantjuk a tiédet” ez az a fajta, túlzottan elhamarkodott reakció, amelyre a nyugati hatalmak hajlamosak. Oroszország válasza valószínűleg finomabb módon, valahol máshol történik.

„Tekintettel arra, hogy energiaellátásról van szó, a Nordstream számlája magában foglalhatja például azokat az eszközöket, amelyekre Szíriának és Iránnak szüksége van a NATO szíriai és iraki helyettesítő erőinek felszámolásához. A szíriai amerikai olajlopási hadművelet befejezése nyilvánvaló és nagyon helyénvaló válasz. Tekintettel Vlagyimir Putyin ígéretére, miszerint az Oroszország elleni támadásokra aszimmetrikus választ adnak, nagy meglepetés lenne, ha megtörténne.

„A világtörténelem az 1960-as évek óta az Egyesült Államok agressziójának, és borzalmas külpolitikai tévedéseinek hosszú sorozata volt, amelyek Samu bácsi arcába csapnak bele. Nincs ok arra, hogy ez másként alakuljon.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Továbbá azt állítja, hogy a Covid eredetét széles körben eltitkolták, és részletezi azokat a személyes támadásokat, amelyeket a megszólalása miatt érték.

*Jeffrey David Sachs (1954. november 5.) amerikai közgazdász, akadémikus, közpolitikai elemző, a Columbia Egyetem Föld Intézetének korábbi igazgatója, ahol egyetemi professzori címet visel. A fenntartható fejlődés, a gazdasági fejlődés és a szegénység elleni küzdelem terén végzett munkájáról ismert.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A dokumentum ígéretet tett arra, hogy kiterjeszti az amerikai hadsereget, „integrálja” a gazdasági életet a háborúskodással, és „megnyeri a 21. századi versenyt” a „döntő évtizednek” nevezett időszakban.

A 2018-as nemzetvédelmi stratégiát alapvetően átfogó, Donald Trump leendő fasiszta diktátor által közzétett, és Biden nemzetbiztonsági stratégiája megerősíti, hogy az Egyesült Államok egzisztenciális nemzeti konfliktusba van bezárva Oroszországgal, de mindenekelőtt Kínával.

„Egy Amerika és a világ számára meghatározó évtized első éveiben járunk” – jelenti ki Biden személyes bevezetője a dokumentumhoz. „A nagyhatalmak közötti geopolitikai verseny feltételei meg vannak szabva.”

Ezek a nyitóbeszédek visszhangozzák Biden márciusi nyilatkozatát, miszerint a világ egy „új világrend” küszöbén áll, amiben „nekünk kell a vezető szerep”.

Biden stratégiája, akárcsak Trump 2018-as nemzetbiztonsági stratégiája, erőszakosan nacionalista, kijelenti, hogy az Egyesült Államok nem az emberiség vagy szövetségesei érdekében cselekszik, hanem alapvetően önző érdekeinek megőrzése érdekében. „A stratégiánk nemzeti érdekeinkben gyökerezik” – jelenti ki Biden.

„Katonai hatalmunk tovább növekszik” – fenyegetőzött a dokumentum, és ígéretet tett arra, hogy „korszerűsítjük és megerősítjük katonaságunkat, hogy az fel legyen szerelve a stratégiai verseny korszakára”.

Ezen okok miatt a dokumentum azzal fenyeget, hogy „a nemzetek újra belátják, miért nem jó az Amerikai Egyesült Államok ellen fordulni”.

„A nukleáris elrettentés továbbra is a nemzet legfőbb prioritása”, és „alapja” az Egyesült Államok stratégiájának.

Biden bevezetőjében azt mondja, hogy a háború a nemzeti megfiatalítás forrása lesz: „Az Egyesült Államokban hagyománya van annak, hogy… a külföldi kihívásokat olyan lehetőségekké alakítsa át, amelyek ösztönzik… az otthoni fiatalítást.”

A dokumentum felvázolja az „integrált elrettentés” koncepcióját, és kulcsfontosságú koncepciókat dolgoz ki Trump 2018-as nemzetvédelmi stratégiájában, amely ígéretet tett arra, hogy „a hosszú távú stratégiai versenyhez a nemzeti hatalom több elemének: diplomácia, információ,  gazdaság, pénzügyek, hírszerzés, bűnüldözés  zökkenőmentes integrációja szükséges.”

Hasonlóképpen az új nemzetbiztonsági stratégia kijelenti: „Nemzeti hatalmunk minden elemét felhasználjuk stratégiai versenytársaink leküzdésére”

Hozzáteszi: „Nemzetvédelmi Stratégiánk az integrált elrettentésen alapul: a képességek zökkenőmentes kombinációján, hogy meggyőzze a potenciális ellenfeleket arról, hogy ellenséges tevékenységeik költségei meghaladják az előnyeiket. Ez magában foglalja: Területek közötti integrációt, annak felismerését, hogy versenytársaink stratégiái, katonai… és nem katonai (gazdasági, technológiai és információs) területeken is érvényesülnek, amire nekünk is muszáj felkészülni.”

A dokumentum talán legborzongatóbb szakaszában kijelenti, hogy „A Biden-Harris-kormányzat lebontotta a választóvonalat a bel- és a külpolitika között”.

Ezek a Trump-adminisztráció idején úttörő elképzelések, amelyek nyíltan a Harmadik Birodalomból merítettek ihletet, visszaadják Alfred Jodl, a német főparancsnokság főnökének a második világháború alatti hírhedt „totális háborús” kiáltványát, amely kijelentette, hogy „csak az állam, a fegyveres erők és az emberek biztosíthatják a sikert a háborúban.”

A New York Times riportere, David Sanger, rámutatott Trump fasiszta „Amerika az első” ideológiájával való folytonosságra, megjegyezte, hogy „az elnök szokatlan pozíciókat foglalt el, ami különös egy demokrata számára”. Megjegyezve még, hogy „sötét nézetet képvisel a globalizáció előnyeivel kapcsolatban, és leírja hosszan, hogyan szította a világjárványokat és a félretájékoztatást, és hogyan járult hozzá az ellátási lánc hiányához.”

Az Egyesült Államok központi célpontja Kína. A dokumentum kijelenti: „Hatékonyan fogunk versenyezni a Kínai Népköztársasággal, ami az egyetlen versenytárs, akinek szándéka átalakítani a nemzetközi rendet, és egyre inkább képes is rá”

Annyira Kínára összpontosít, hogy az ukrajnai háborút egyetlen alkalommal sem említi. Annak ellenére, hogy a Biden-adminisztráció azt állítja, hogy a világ úgy virágozna, mint egy kert, ha Vlagyimir Putyin orosz elnök nem támadná meg Ukrajnát. A stratégia nem támasztja alá az amerikai katonai felépítést és a háborúra való felkészülést az orosz elnök tetteire.

Az Egyesült Államok küzdelme a 21. század „megnyeréséért” inkább azon a tényen alapszik, hogy „a hidegháború utáni korszak végleg véget ért, és verseny folyik a nagyhatalmak között a dolgok következő alakításáért”.

Annak ellenére, hogy a nemzetbiztonsági stratégia Kínát tűzte ki célul, az Egyesült Államok továbbra is masszívan eszkalálja az Oroszországgal folytatott háborút. Az Egyesült Államok vezette Ukrajna Védelmi Kapcsolattartó Csoport ülésén Lloyd J. Austin védelmi miniszter világossá tette, hogy az Egyesült Államok utasította az ukrán erőket, hogy a tél folyamán folytassák az offenzívát.

„Arra számítok, hogy Ukrajna a tél folyamán továbbra is mindent megtesz, hogy visszaszerezze területét és eredményes legyen a csatatéren, mi pedig mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy hatékonyak legyenek” – mondta Austin.

A NATO e heti csúcstalálkozója előtt Jens Stoltenberg NATO-főtitkár világossá tette, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei a saját nukleáris kardcsörgésével válaszolnak Oroszország azon fenyegetéseire, hogy a konfliktusban nukleáris fegyvert alkalmaznak.

Stoltenberg bejelentette: „A jövő héten a NATO megtartja régóta tervezett elrettentő gyakorlatát, a Steadfast Noon-t”. Ezen kívül kiképző küldetést indít nukleáris képességű bombázók számára Dél-Európában.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felszólította a NATO-t, hogy megelőző csapásokat mérjen Oroszországra, Oroszország pedig nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetőzött Ukrajnában. A NATO gyakorlata a háború további eszkalációjával fenyeget.

Ha a jelenlegi konfliktust Biden nemzetbiztonsági stratégiájának kontextusában szemléljük, egyértelmű, hogy az amerikai imperializmus stratégái az ukrajnai háborút, bármilyen szörnyű és véres is, csak egy még nagyobb és katasztrofálisabb háború előfutárának tekinti.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A Rand Corporation, több mint három éve publikált tanulmánya vitathatatlanul bizonyítja, hogy az ukrajnai háború valójában az Oroszország elleni szándékos konfrontáció megnyilvánulása, amelynek során az Egyesült Államok megpróbálja meggyengíteni és leigázni Moszkvát.

Ami történik, az kétségtelenül az Egyesült Államok régóta tartó tervezésének csúcspontja. Ez egészen más értelmet ad a jelenlegi – immár nyolcadik hónapja tartó – ukrajnai konfliktusnak. Ez nem az „orosz agresszió” által „provokálatlan” Ukrajna és a „nyugati demokratikus értékek” elleni támadás, ahogyan azt a nyugati kormányok és a média állítja. A konfliktust szándékosan szították, és most súlyosbították Washington és NATO-partnereinek politikai döntései.

A Rand Corporation az Egyesült Államok egyik legrégebbi agytrösztje, amit 1948-ban alapítottak. Egyik alapítója Curtis LeMay tábornok, a légierő parancsnoka volt, az 1945-ös tokiói tűzbombázás, valamint a hirosimai és nagaszaki atomholokauszt megvalósítója. LeMay egy régi hidegháborús sólyom volt, aki a Szovjetunió elleni megelőző nukleáris csapásokat javasolta John F. Kennedy elnöknek az 1960-as évek elején. Az általa létrehozott vállalatot, a Randot, az Egyesült Államok kormánya finanszírozza, és bizonyos szempontból a Pentagon és a CIA nyilvános agyának és szájának tekinthető.

A fent idézett, „Overextending and Unbalancing Russia” című, 2019 áprilisában publikált tanulmány számos független megfigyelő figyelmét felkeltette a közelmúltban. Aktuálissá teszi, hogy a valós események úgy zajlanak ahogy azt amerikai tervezők elképzelték.

A „lehetőségek” listáján, amit a Rand szerzői sürgettek Oroszországgal szemben, a következők voltak:

• Komoly katonai segély nyújtása Ukrajnának
• Az európai NATO-tagok mozgósítása
• Mélyebb kereskedelmi és gazdasági szankciók bevezetése
• Az Egyesült Államok energiatermelésének növelése Európába irányuló exportra
• Európa import infrastruktúrájának bővítése az Egyesült Államok cseppfolyósított földgáz (LNG) szállítására

Az Egyesült Államok által támogatott kijevi puccs, 2014 februárjában kulcsfontosságú esemény volt, amely lehetővé tette a későbbi tervezést. A hatalomra került rezsim vadul oroszellenes volt, és neonáci ideológiával fertőzött. Az amerikai és a NATO-politika buzgó eszköz volt Oroszország fenyegetésére. A kijevi rezsim nyolc éven át megtagadta a békeszerződéseket, és az Egyesült Államok és a NATO teljes támogatásával népirtó háborút folytatott az orosz ajkúak ellen a magukat Donbásznak kikiáltott köztársaságokban. Ezek a köztársaságok mostanra csatlakoztak az Orosz Föderációhoz, két másik volt ukrán régióval együtt.

Oroszország Ukrajna elleni, 2022. februári katonai invázióját a NATO által támogatott könyörtelen agresszió váltotta ki nemcsak az ukrajnai oroszok, hanem maga Oroszország ellen is. Vitathatatlanul szükségszerű háborúvá vált Oroszország számára nemzeti érdekei védelmében, amelyet az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei által kiváltott proxy háború indított el.

A Rand Corp tanulmánya teljesen világossá teszi, hogy a nukleáris hatalmak között kibontakozó veszélyes konfliktust  kezdetektől az Egyesült Államok szervezte. A világ egy kvázi harmadik világháborúnak megfelelő helyzetnek lehet a tanúja, ahogy azt Declan Hayes cikkírónk a héten írta.

Kegyetlen módon, az Egyesült Államok és NATO-partnerei egyre több halálos fegyvert halmoznak fel Ukrajnában, ami lehetővé teszik az orosz terület elleni közvetlen támadást. Washington és London aljas gyámsága alatt a kijevi rezsim elhárít minden diplomáciai erőfeszítést, hogy politikai megoldást találjon a béke érdekében. A jó szándékú békejavaslatokat olyan nemzetközi szereplők terjesztik elő, mint Elon Musk vállalkozó, vagy a zeneművész és a Pink Floyd társalapítója, Roger Waters.

Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok, az európai elit és a kijevi rezsim az őrültség spirálját gerjesztik.

A Kreml arra figyelmeztetett, hogy „minden szükséges eszközt” bevet a védekezésre, ha Oroszország egzisztenciális biztonságát „hagyományos fegyverek” is veszélyeztetik. A dinamika itt egy katasztrofális nukleáris háborúra mutat, úgy hogy az 1962-es kubai rakétaválság ehhez képest ártatlan hadgyakorlatnak tűnik. Hangsúlyozni kell, hogy a jelenlegi veszélyes helyzetet tudatosan az Egyesült Államok politikai döntései vezérelik.

Emlékezzünk vissza, hogy Zbigniew Brzezinski, Jimmy Carter (1977-1981) amerikai elnökválasztási stratégája 1997-es „The Grand Chessboard” című könyvében Ukrajnát az Eurázsia feletti hegemón irányítás „forgópontjaként” és Oroszországot destabilizáló hídfőként üdvözölte.

Brzezinski volt az „Afghan Quagmire” építésze is, amelyet az Egyesült Államok rejtetten ösztönzött arra, hogy bevonja a szovjet csapatokat egy tízéves háborúba (1979-1989). Ezt a háborút az afgán meghatalmazottak (akik később Al-Kaidává és más izlamista terrorhálózatokká fejlődtek) amerikai felfegyverkezéssel szándékosan tervezték, hogy a Szovjetuniót behúzzák „saját Vietnámjukba”. Az „afgán csapda” vitathatatlanul okozója volt a Szovjetunió 1991-es összeomlásának.

Ami jelenleg Ukrajnában történik, annak megtéveszthetetlen párhuzamai vannak. Ahogy a Rand Corp mohón várta, a konfliktus célja „Oroszország kiegyensúlyozatlanságának kialakítása”. Nem kétséges, hogy a Moszkvára gyakorolt ​​és kifejtett katonai, gazdasági és politikai nyomás az orosz állam meggyengüléséhez, a kormányzó struktúrák összeomlásához, rendszerváltáshoz és a nemzeti terület különálló mini államokká válásához vezet. Ez felett az Egyesült Államok hegemón uralmat gyakorolhat Oroszország hatalmas természeti gazdagságának kiaknázása érdekében. Vlagyimir Putyin orosz elnök nemrég rámutatott, hogy Oroszország legyőzésének geopolitikai célja korunk próbaköve.

Más források megerősítik azt a következtetést, hogy ez a konfliktus választás háborúja. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár – valószínűleg nem szándékosan – a Financial Times múlt havi véleménycikkében közölte, hogy az Egyesült Államok vezette katonai tömb 2014 óta fegyverezi Ukrajnát az Oroszországgal való feszültség szítása céljából.

Így, az Ukrajnába pumpált NATO-fegyverek nem „válasz” az Oroszország elleni „védelemre”. Az offenzív katonai segélyek csak felgyorsulnak a volt szovjet köztársaság és Oroszország közvetlen nyugati és történelmileg közeli szomszédjának több éves provokatív fegyverkezése után.

A múlt hónapban egy másik magas rangú NATO-parancsnok, Rob Bauer admirális, a blokk katonai bizottságának elnöke azt a pimasz beismerés tette, hogy: „A [jelenlegi háború] tervezése évekkel ezelőtt elkezdődött, és most végrehajtjuk.”

Ezért vitathatatlan, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei bűnös, hogy szándékos agressziós háborút folytatnak Oroszország ellen, amelyet már régóta terveztek.

A nürnbergi elvek szerint ez nem csak háborús főbűn, de az egész bolygó létét is komoly veszélybe sodorhatja. Lehet valami, ennél istenverte gonoszabb?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Vlagyimir Putyin orosz elnök szépen összefoglalta: „Ez egy terrortámadás, amelynek célja az Orosz Föderáció kritikus polgári infrastruktúrájának megsemmisítése.”

Alekszandr Basztrykin, az orosz nyomozóbizottság vezetője Putyinnal négyszemközt megerősítette, hogy a Terror a hídon az SBU (ukrán különleges szolgálatok) művelete volt.

Bastrykin azt mondta Putyinnak: „Már ismerjük a robbantásban részt vevő teherautó útvonalát: Bulgária, Grúzia, Örményország, Észak-Oszétia, Krasznodar. A szállítókat azonosították. Az FSZB munkatársainak segítségével sikerült azonosítani a gyanúsítottakat.”

Az orosz hírszerzés döntő fontosságú információkat szivárogtatott ki Alekszandr Kots katonai tudósítónak. A rakományt egy ukrán állampolgár rendelte: 22 raklapba, fóliatekercsbe csomagolt robbanóanyagot szállítottak Bulgáriából a grúz Poti kikötőbe. Ezt követően a rakományt felpakolták egy külföldi rendszámú teherautóra, és a szárazföldön Örményország felé haladtak.

Az örmény-orosz határon a vámkezelés zökkenőmentesen zajlott – az Eurázsiai Vámunió szabályai szerint (Oroszország és Örményország is tagja az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, vagyis az EAEU-nak). A rakomány nyilvánvalóan elkerülte a röntgensugarak észlelését. Ez az útvonal szabványos az Oroszországba tartó kamionosok számára.

A teherautó ezután ismét belépett Grúziába, és ismét átlépte az oroszországi határt, de ezúttal a Felső Larsi ellenőrző ponton keresztül. Ez az amit oroszok ezrei használnak a részleges mozgósítás elől. A teherautó Armavirban kötött ki, ahol a rakományt átrakták egy másik teherautóba, arra, amelyik az orosz szárazföld felől érkezett a krími hídra.

Nagyon fontos: az Armavirból egy szimferopoli szállítási címre történő szállításnak október 7-én kellett volna megtörténnie, vagyis Putyin elnök születésnapjára, péntekre 7.-re időzítve. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból ezt egy nappal elhalasztották.

Az első kamion sofőrje már vallomást tesz. Jusubov, a hídon felrobbant második teherautó sofőrje „vak” volt: fogalma sem volt, mit cipel, meghalt.

Ebben a szakaszban két következtetés a legfontosabb.

Először is: ez nem egy szabványos ISIS-szerű kamionos öngyilkos merénylet volt. A vezetőnek fogalma se volt arról, hogy meg fog halni. Egyszerűen feláldozták.

Másodszor: A csomagolás minden bizonnyal Bulgáriában történt. Ez, ahogy az orosz hírszerzés rejtélyesen utalt rá, „külföldi különleges szolgálatok” részvételére utal.

Amit az orosz hírszerzés nyilvánosság elé tárt, az csak egy részét meséli el a történetnek. A The Cradle egy másik orosz hírszerzői forrástól kapott forró értékelése sokkal érdekesebb.

A robbanás során legalább 450 kg robbanóanyagot használtak fel. Nem a teherautóra, hanem magára a Krími híd nyílásába szerelve. A fehér teherautó csak a terroristák csalija volt, „hogy az ok-okozatiság délibábját alkossák”. Amikor a teherautó elérte a hídon azt a pontot, ahol a robbanóanyagot felszerelték, a robbanás távirányítással megtörtént.

A forrás szerint a vasúti alkalmazottak azt mondták a nyomozóknak, hogy létezik egyfajta elektronikus eltérítés; a terrorműködtetők átvették az irányítást a vasút felett, így az üzemanyagot szállító szerelvény megállási parancsot kapott, mert téves jelzést kaptak arról, hogy forgalmas az út.

A híd-fesztávokra szerelt bombák egy munkahipotézis volt, amit, valamint a víz alatti drón használatát a hétvégén vitattak az orosz katonai csatornákon.

A meglehetősen kifinomult terv végül nem tudta követni a feltétlenül merev időzítést. A felhelyezett robbanótölteteknél az elhaladó kamion és az üzemanyagot szállító szerelvény megállt. A kár korlátozott volt, és könnyen megfékezhető. A töltet/teherautó az út jobb külső sávjában robbant fel. A külső sávnak csak két szakaszán keletkezett kár, a vasúti hídon alig.

A Terror on the Bridge végül rövid, pirruszi PR-győzelmet hozott – amelyet a kollektív Nyugaton kellőképpen ünnepeltek – elhanyagolható gyakorlati sikerrel: nagyjából 14 óra múlva folytatódott az orosz katonai rakomány vasúti szállítása.

És ezzel el is jutunk az orosz hírforrás-értékelés legfontosabb információihoz: a whodunnit-hoz (ki tette).

Ez a brit MI6 terve volt, mondja ez a forrás, anélkül, hogy további részleteket közölt volna. Amit – fejt ki – az orosz hírszerzés több okból is „külföldi különleges szolgálatként” játssza az árnyjátékot.

Meglehetősen beszédes, hogy az amerikaiak siettek a valószínű tagadhatóság megállapítására. A közmondásos „ukrán kormánytisztviselő” azt mondta a CIA szócsövének, a The Washington Postnak, hogy az SBU tette ezt. Ez egyenesen megerősítette az Ukrainska Pravda egy „azonosítatlan bűnüldöző tisztviselőn” alapuló jelentését.

Már a hétvégén egyértelmű volt, hogy átlépték a végső piros vonalat. Az orosz közvélemény és a média dühös volt.

Ráadásul ez egy személyes terrortámadás volt Putyin és az egész orosz biztonsági apparátus ellen.

Tehát sorra ukrán terroristák robbantották fel Darja Dugina autóját Moszkva külvárosában (elismertek); Az Egyesült Államok/Egyesült Királyság különleges erői (részben) robbantották az Északi Áramlatot 1 és az Északi Áramlat 2-t (bevallották, majd visszavonták); és most a Krymsky elleni terrortámadás (még egyszer: elismerték, majd visszavonták).

Nem beszélve a belgorodi orosz falvak ágyúzásáról, a NATO nagy hatótávolságú fegyvereket szállításáról Kijevnek, és az orosz katonák rutinszerű kivégzéséről.

Darja Duginára, az Északi Áramlatokra és a Krím-hídra a válasz tehát ezúttal elkerülhetetlen volt. Meg sem várva az Orosz Biztonsági Tanács február 10-én délutánra tervezett első ülését.

Moszkva elindította az orosz Shock and Awe első hullámát anélkül, hogy a Különleges Katonai Művelet (SMO) státuszát Terrorellenes Műveletre (CTO) változtatta volna, annak minden súlyos katonai/jogi vonatkozásával együtt.

Hiszen az orosz közvélemény már az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése előtt is masszívan állt a kesztyű levétele mögött. Putyin még csak nem is tervezett kétoldalú találkozót egyik taggal sem. Diplomáciai források arra utalnak, hogy a döntés az erős kézről már a hétvégén megszületett.

A Shock and Awe nem várta meg az ukrajnai ultimátum bejelentését (ez néhány napon belül megérkezhet); hivatalos hadüzenet (nem szükséges); vagy akár bejelenti, hogy Ukrajnában mely „döntéshozó központokat” sújtják.

A villámcsapás de facto azt jelenti, hogy a kijevi rezsimet és az azt támogatókat immár legitim célpontnak tekintik, akárcsak az ISIS-t és a Dzsabhat al-Nuszrát a szíriai terrorellenes hadművelet idején.

A státuszváltás pedig – ez most egy igazi terrorellenes háború – azt jelenti, hogy a terrorizmus minden szálának – fizikai, kulturális, ideológiai – megszüntetése abszolút prioritást élvez, nem pedig az ukrán civilek biztonsága. Korábban a civilek biztonsága volt a legfontosabb. Még az ENSZ is kénytelen volt elismerni, hogy több mint hét hónapja alatt a civil áldozatok száma viszonylag alacsony volt Ukrajnában.

Az orosz Shock and Awe arca az Aerospace Forces orosz parancsnoka, Sergey Surovikin hadseregtábornok, mára teljesen központosított új főparancsnok.

Megállás nélkül feltették a kérdéseket: Moszkva miért nem hozta meg ezt a döntést még februárban? Nos, jobb későn, mint soha. Kijev most megtudja, hogy rossz sráccal kavartak. Surovikint széles körben tisztelik. A beceneve „Armageddon tábornok”. Mások Kannibálnak hívják. A legendás csecsen elnök, Ramzan Kadirov az orosz hadsereg vezérezredese is dicséri Surovikint, mint „igazi tábornokot és harcost, tapasztalt, erős akaratú és előrelátó parancsnokot”.

Surovikin 2017 óta az orosz légierő parancsnoka; elnyerte az Oroszország hőse címet a szíriai hadművelet vezetéséért.Az 1990-es években csecsenföldi gyakorlatot szerzett.

Az MI6-nak van néhány jól elhelyezett vakondja Moszkvában. A britek figyelmeztették Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt és a vezérkarát, hogy az oroszok „figyelmeztető csapást” indítanak ezen a hétfőn.

Nem „figyelmeztető csapás” történt, hanem egy több mint 100 cirkálórakétából álló hatalmas offenzíva, amelyet „levegőből, tengerről és szárazföldről indítottak”, ahogy Putyin megjegyezte, az ukrán „energia-, katonai vezetési és kommunikációs létesítmények” ellen.

Az MI6 azt is megjegyezte, hogy „a következő lépés” Ukrajna energetikai infrastruktúrájának teljes megsemmisítése lesz. Ez nem egy „következő lépés:” már megtörténik. Öt régióban, köztük Lvivben és Harkovban teljesen megszűnt az áramszolgáltatás, másik ötben pedig komoly fennakadások vannak, köztük Kijevben is.

Az ukrán elektromos hálózatok több mint 60 százaléka már ki van iktatva. Az internetes forgalom több mint 75 százaléka eltűnt. Elon Musk Starlink netcentrikus hadviselését „lekapcsolta” a védelmi minisztérium.

A Shock and Awe valószínűleg három szakaszban halad tovább.

Először is: Az ukrán légvédelmi rendszer túlterhelése (már bekapcsolva).

Másodszor: Ukrajna a sötét középkorba süllyesztése (már folyamatban van).

Harmadik: Az összes jelentős katonai létesítmény megsemmisítése (a következő hullám).

Ukrajna a következő napokban szinte teljes sötétségbe borul. Politikailag ez egy teljesen új játékot nyit meg. Figyelembe véve Moszkva védjegyének számító „stratégiai kétértelműséget”, ez egyfajta sivatagi vihar remixe lehet (tömeges légicsapások, amelyek szárazföldi offenzívát készítenek elő); vagy, ami valószínűbb, „ösztönzés” a NATO tárgyalásra kényszerítésére; vagy csak egy könyörtelen, szisztematikus rakétaoffenzíva az Elektronikus hadviseléssel (EW) keverve, hogy összetörje Kijev hadviselési képességét.

Vagy a fentiek mindegyike lehet.

Továbbra is kulcskérdés, hogy egy megalázott nyugati birodalom hogyan emelheti fel a tétet most, az atomerőművön kívül. Moszkva túl sokáig tanúsított csodálatra méltó visszafogottságot. Senkinek sem szabad elfelejtenie, hogy az igazi Nagy Játékban – hogyan kell koordinálni a többpólusú világ kialakulását – Ukrajna csupán egy mellékszereplő. De most jobb, ha az oldalsó futók fedezékért futnak, mert Armageddon tábornok szabad kezet kapott.

Hová viszi Hszi Kínát? Hszi ideológiai megnyilatkozásai világos képet festenek az országgal kapcsolatos víziójáról: „Kína sokkal erősebb, mint valaha volt”, és a kínai vezető „fel kívánja használni ezt az erőt a történelem menetének megváltoztatására”. Hszi véleménye szerint „Kína végső győzelme garantált, mert a történelmi determinizmus erői Peking oldalán állnak, a Nyugat pedig strukturális hanyatlásban van”. Ez a gondolkodás „mélyreható hatással van a kínai politika és külpolitika valós tartalmára”. És ahogy Kína tovább növekszik, „Hszi ideológiai üzenetét a Nyugat figyelmen kívül hagyja saját veszedelmére”.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ez az élmény nagyon gyakori az olyan embereknél, mint te, mert a valóság pontos érzékeléséből fakad. Az emberi civilizáció kezdettől fogva a hatalmon lévők érdekeinek kiszolgálására épült, a vallástól a filozófián, és a művészeteken át a jogig. Ahogy a világ kisebb lett, és lehetővé vált a kultúra mesterséges előállítása a tömegesen terjesztett médiával, ez egyre inkább így lesz.

Éppen ezért minél többet tanulsz a világról, civilizációnk annál hamisabbnak és értelmetlenebbnek tűnik. Ez azért van, mert hamis és ostoba. Híreink, szórakozásunk, munkáink, jogrendszereink, politikai rendszereink, oktatási rendszereink, pénzügyi, monetáris, gazdasági és kereskedelmi rendszereink; az egész civilizációnk felépítésének és szervezettségének semmi köze ahhoz, hogy mi igaz és mi jó, és semmi köze ahhoz, hogy az emberek engedelmesen forgatják a kapitalizmus és a birodalom fogaskerekeit.

A mainstream kultúra egy ügyes pszichológus, ami arra irányul, hogy fenntartsa az elnyomó gépezetet működtető embereket. Nem valami nagy összeesküvés miatt (bár abból is van bőven), hanem azért, mert a kultúra gyártóinak alapvető érdeke, hogy megőrizzék egészségtelen állapotunkat. A médiát plutokraták birtokolják, akik abban érdekeltek, hogy minden, amit közzétesznek, fenntartsa azt a birodalmi status quo-t, amelyre királyságaik épülnek. A Pentagonnak nagyobb befolyása van Hollywoodra, mint az olyan embereknek, mint te vagy én.

A dolgok a figyelem és befolyás általános szintjére emelkednek azon emberektől, akik rendelkeznek vagyonnal és hatalommal, hogy felemeljék őket, és mindig olyan dolgokat fognak emelni, amelyek az érdekeiket szolgálják azáltal, hogy beleegyeznek a status quo-ba, amin vagyonuk és hatalmuk alapszik. Nem olyan dolgokról van szó, amelyek sértik az érdekeiket, mint például amelyek kiterjesztik az osztálytudatot vagy kiemelik az Egyesült Államok központosított birodalmának romlottságát.

Tehát a mainstream kultúra hamis képet mutat a valóságról. Ez be van írva minden tömeggyártás kódjába – nem csak a Prager Egyetemen a szocializmus gonoszságáról szóló előadásokon vagy a tömegpusztító fegyverekről szóló propagandisztikus hírekbe, hanem a szituációkba, reklámokba, ruhamárkákba, popzenébe, tankönyvekbe, trendekbe. Amikor nem arról van szó, hogy állandóan azt üzenik, hogy a kapitalizmus tökéletesen működik, és a világ többé-kevésbé józan és igazságon alapuló módon van elrendezve, akkor ezek olyan manipulációk, amelyek célja értékeink és önértékelésünk formálása, hogy jobb kiszolgálókká váljunk.

Ha észreveszed ezt a mindenütt jelenlévő csalást, az nem azért van, mert eltávolodsz a társadalom többi részétől, hanem azért, mert egyre bensőségesebbé válik veled. Nagyon közel kerülsz, olyan közel, hogy láthatod a csavarokat, láthatod, hogyan készül a kolbász.

Tehát ha ez történik veled, ne aggódj. Nem válsz valami kimerült egyeddé, csupán csak a baromságot látod annak ami. Persze a mainstream kultúra elutasítása lehet pusztán ego-vezérelt „nézz rám, én olyan különleges vagyok” baromság, de ez történik akkor is, ha őszintén belevágunk az emberi civilizáció tömeges lélektani szövetébe.

 Erről beszélt Terence McKenna, amikor azt mondta: „A józanság ára ebben a társadalomban az elidegenedés bizonyos foka.” És ez az, amire Jiddu Krishnamurti mutatott, amikor azt mondta: „Nem az egészség mércéje, ha jól alkalmazkodunk egy mélyen beteg társadalomhoz.” A valóság világos felfogása ma szükségszerűen együtt jár majd a mindig jelenlévő baromság szagával.

És ez nem a te hibád. Nem a te hibád, hogy ebbe a világba születtél, ahol annyi minden hamis és hülye. Légy tehát gyengéd magaddal az elidegenedés érzésében. És vigasztaljon a tudat, hogy mások is látják azt, amit te.

De főleg azzal kell megvigasztalódni, hogy a logók, a képernyők, a külvárosok és az embereknek játszó hollywoodi színészek alatt a valóság dübörög. A csodák és a hitelesség egész világa vadul ragyog a felszín alól. Egyszerűen semmi köze ahhoz a mesterséges kultúrához, amelyet a hatalmasok tömegesen gyártottak és az elménkbe juttattak.

Az összes szociális tervezés és hatalmat kiszolgáló vezérlőmechanizmusok alatt ott van a nyers földi élet, amely sokkal, de sokkal régebbi és sokkal-sokkal erősebb, mint a gép hazugságai. Mindenhol látni lehet, hogy recseg, még a mátrix legsűrűbb részein is.

Láthatod az égen. Láthatod a bokrokban és az állatokban. De láthatod a buszok óriásplakátjain és felhőkarcolóin, a villogó táblákon és a harsogó képernyőkön is. És ezt láthatod az óriási agyú, kétlábú főemlősökben, akikkel nap mint nap körülvesznek, és éppen a fejükben a birodalmi csalás tánca mögé bújnak. Még azokon is látszik, akik a legjobban alszanak a volánnál, a gép elmevírusainak leginkább rabszolgáiban. Amint megtanulod látni, megfigyelheted, ahogy a természet rád kacsint még belülről is, a legdühösebb szakértők és a leginkább önfeledt társasági dühöngők. Ott van.

Valójában ez az elidegenedés érzése csak egy kínos átmeneti szakasz a birodalmi álomvilágba való bevásárlás és az emberiséggel való mély intimitás között, mivel ez valójában minden kellemetlen programozás alatt áll. A hamis arcbábok ellenszenvén túl valami ősi, hiteles tánc található. És ez valóságosabb és igazabb, mint az ettől a civilizációtól való undorunk.

Nézd meg közelebbről, és láthatod a csalást. Nézd még közelebbről, és meglátod, mi az igazi. Az elidegenedés érzése teljes mértékben érvényes, és az igazságon alapul, de nem arra való, hogy ott maradjunk. Az igazság előre int bennünket. Az igazság mindannyiunkat előre int. És ezek az elmeketrecek, amelyeket nekünk építettek, nem elég valódiak ahhoz, hogy sokáig tartsanak bennünket.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Oroszország úgy érzi, hogy ez a háború áll biztonsági érdekeinek középpontjában. Az Egyesült Államok mindent megtesz annak érdekében, hogy Ukrajna legyőzze Oroszországot. Oroszország ezt az Egyesült Államokkal vívott proxy háborúnak tekinti. Bármit is gondol erről az ember, ez a rendkívüli, veszélyes eszkaláció útja. És nagyon félek. A világ nagy része elborzadva nézi ezeket az eseményeket, és a világ sok részének nem tetszik ez a NATO-bővítés, amit a dolog magjaként értelmeznek. Kompromisszumot akarnak látni az Egyesült Államok és Oroszország között.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetében szavazásról szavazásra alapvetően a nyugati nemzetek szavaztak a szankciók mellett. Míg a világ nagy része, a népességgel számolva, a pálya szélén áll. Ők csak úgy tekintenek erre, mint egy szörnyű összecsapásra Oroszország és az Egyesült Államok között. Nem tekintik ezt, ahogy a médiában leírják „Oroszország provokálatlan támadását, Ukrajna ellen”

Az Egyesült Államokban mindenki azt gondolja, hogy „na, mi más ez?” De ez annak köszönhető, ahogy a médiánk beszámol erről. Ez a konfliktus messzire nyúlik vissza, nem 2022. február 24-én kezdődött. Maga a háború 2014-ben kezdődött, nem 2022-ben, és még ennek is voltak előzményei.

A világ nagy része nem úgy látja, ahogy mi leírjuk. Őszintén szólva a világ nagy része éppen most retteg.

Hihetetlen azt hallani az egyik oldalon, hogy atomfegyvert fognak használni, ha kell, míg a másik oldalon azt mondják: „Nem ijeszthetsz meg minket.”

Európa nagyon-nagyon erős gazdasági visszaesésben van. A termelés és az életszínvonal meredek csökkenése az árak emelkedéseként is megmutatkozik, de a fő tény az, hogy az európai gazdaságot az energia, hirtelen leállásra kényszeríti.

És most, hogy végleges legyen, az Északi Áramlat csővezeték megsemmisítése (amire lefogadom, hogy az Egyesült Államok akciója volt) bebiztosítja ezt.

BLOOMBERG HOST: Jeff, itt meg kell állnunk. Miért érzed úgy, hogy ez az Egyesült Államok akciója volt? Milyen bizonyítékod van erre?

JEFFREY SACHS: Nos, először is közvetlen radarbizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a rendszerint Gdanskban állomásozó amerikai katonai helikopterek köröztek ezen a területen. Az Egyesült Államok [Biden elnök] fenyegetett minket az év elején, hogy „így vagy úgy, véget fogunk vetni az Északi Áramlatnak”.

Volt egy figyelemre méltó nyilatkozatunk a biztonságiaktól is. Blinken múlt pénteken egy sajtótájékoztatón azt mondta, „ez is egy óriási lehetőség”.

Tudom, hogy ez ellenkezik a mi narratívánkkal, nyugaton nem szabad ilyet mondani, de a helyzet az egész világon az, hogy amikor emberekkel beszélek, azt hiszik, hogy az Egyesült Államok tette ezt. Még a lapjaink érintett újságírói is azt mondják nekem, hogy „természetesen” [az Egyesült Államok tette], de ez nem jelenik meg a médiánkban.

[A médiába és a kormányba vetett bizalom hiányáról]

A nagyobb probléma az, hogy jelentős geopolitikai konfliktusaink vannak, nemcsak az Egyesült Államok és Oroszország, hanem az Egyesült Államok és Kína között is. Ismét hatalmas provokáció keletkezik az Egyesült Államok részéről.

Jelenleg Európában sokan azt mondják, hogy az Egyesült Államok a legközelebbi szövetségesük, amihez ragaszkodni kell, de figyelniük kell, mi történik politikailag. Európában felfordulás van. Országról országra. Hatalmas instabilitás időszakába lépünk. És jelenleg instabil  vagyunk az Egyesült Államokban. Átmentünk egy lázadáson, még mindig nem vagyunk túl ezen.

Tehát az elmúlt évtizedek leginstabilabb geopolitikai korszakába lépünk. Több mint 40 év óta az első hiperinflációba lépünk. És 60 év óta az első nukleáris szakadékig tartó eszkalációhoz értünk. 60 éve pontosan ebben a hónapban volt a kubai rakétaválság. Ez a legveszélyesebb pillanat a kubai rakétaválság óta.

Rendkívüli túlterhelésről van szó, és nem teszünk kísérletet arra, hogy ezt csillapítsuk vagy elhallgattassuk. Minden nap az eszkalációról szól. „Le fogjuk győzni a másik oldalt, megvannak a jogaink, kiállhatunk azért, amit akarunk.” Pelosi Tajvanra repül. Számtalan provokációnk van a hatalmas instabilitás közepette!

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

„Az Egyesült Államok és szövetségeseinek fegyverszállítása nemcsak elhúzódó vérontással és újabb áldozatokkal jár, hanem növeli egy közvetlen katonai összecsapás veszélyét Oroszország és a nyugati országok között” – mondta szerdán Anatolij Antonov Oroszország amerikai nagykövete.

„Ezt az országunk stratégiai érdekeit fenyegető közvetlen veszélynek tekintjük” – mondta, miután Joe Biden amerikai elnök kedden ígéretet tett egy újabb, Ukrajnának szánt, 625 millió dolláros katonai segélycsomagra.

Az amerikai segélycsomag tartalmazná a nagy mobilitású tüzérségi rakétarendszer (HIMARS) kilövőket, amelyeket állítólag Ukrajna közelmúltbeli ellentámadásai során sikeresen használtak az orosz erők ellen.

A múlt héten Washington bemutatott egy 1,1 milliárd dollár értékű fegyvercsomagot is Ukrajna számára, amely 18 HIMARS indítórendszert, kísérő lőszereket, különféle típusú drón- és radar rendszereket tartalmazott.

A múlt heti fegyvercsomagot azonban az Ukrajna Biztonsági Asszisztencia Kezdeményezése (USAI) finanszírozta, ami azt jelenti, hogy a kormánynak az iparból kell beszereznie a fegyvereket, nem pedig a meglévő amerikai fegyverkészletekből.

A legutóbbi bejelentéssel több mint 16,8 milliárd dollár értékű amerikai biztonsági katonai segélyt jelent Kijevnek azóta, hogy Oroszország februárban megkezdte az általa „különleges katonai műveletnek” nevezett hadjáratot Ukrajnában, arra hivatkozva, hogy az Egyesült Államok vezette NATO katonai szövetség és Kijev nem tudott biztonsági garanciákat adni a NATO keleti terjeszkedésével kapcsolatban.

A segélycsomag az első a négy volt ukrán terület – Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsija – Orosz Föderációhoz való csatlakozása óta, miután a népszavazás eredménye Oroszország szerint túlnyomóan támogatta a lépést.

Putyinék nem tudnak mást tenni, mint állandó figyelmeztetéseket közölni, de mivel a figyelmeztetést nem követi cselekvés, Amerika egyre jobban vérszemet kap. Ennek a vége nem lehet más, mint az első taktikai atomtöltet elpuffantása. Ez viszont Amerika számára jogalapot fog jelenteni a válaszcsapásra. Öngyilkos elképzelés, de a világ nem tud tenni ellene semmit.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az elképzelés az volt, hogy Oroszországot néhány héten belül csődbe vigyék. A szankciókkal kapcsolatban a megtévedt embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy valójában mekkora hatás várható. A szankciók semmilyen módon nem befolyásolták Oroszországot, de következményeik, Európában energiahiányhoz vezettek, és növelték az amúgy is magas inflációt. Oroszországban az infláció csökkent, és az általános gazdasági mutatók jók lettek. A magasabb energiaárak elegendő többletbevételt generálnak a háborús erőfeszítések teljes finanszírozásához.

Egy épeszű szereplő arra a következtetésre jutna, hogy a szankciók bevezetése tévedés, és hogy feloldásuk többet segítene Európának, mint Oroszországnak. De nem, az Egyesült Államok és az európai ál elit, már nem képes józan módon cselekedni. Ehelyett megduplázzák a legőrültebb szankciós rendszert, amelyről valaha is hallottak:

Az Európai Unió szerdán előállt egy ambiciózus, de kipróbálatlan tervvel Oroszország olajbevételeinek korlátozására.

Ha az olaj világpiaci ára továbbra is magas marad, az megnehezítené az Európai Unió azon törekvését, hogy árplafont írjon elő az orosz olajra, amely várhatóan csütörtökön kapja meg a végső jóváhagyást, miután az EU tárgyaló felei megegyezésre jutottak a Moszkva elleni új szankciócsomaggal kapcsolatban.

A terv szerint egy bizottság, amely az Európai Unió képviselőiből, a 7 nemzetből álló csoport és más, az árplafonnal egyetértő országok képviselőiből állna, rendszeresen ülésezne, hogy döntsenek arról, milyen áron kell eladni az orosz olajt.

Az EU diplomaták szerint Görögország, Málta és Ciprus – az árplafon által leginkább érintett tengeri nemzetek – biztosítékot kaptak üzleti érdekeik megtartására.

A diplomaták szerint az országok visszatartották a nyolcadik szankciócsomagot, amelyet az Európai Unió fogadott el Ukrajna orosz megszállása óta, mert attól tartanak, hogy a blokkon kívülre exportált orosz olaj árplafonja hatással lesz a hajózásra, a biztosításra és más iparágakra.

A magas olajárakkal Oroszország több milliárd dolláros bevételre tesz szert, még akkor is, ha kisebb mennyiséget ad el. A felső határ – a Biden-adminisztráció által szorgalmazott széles körű terv része, amelyről a G7-ek a múlt hónapban megállapodtak. Az orosz olaj árát a jelenleginél alacsonyabbra, de még mindig a költségek fölé kívánják állítani. Az amerikai pénzügyminisztérium számításai szerint a felső határ éves szinten több tízmilliárd dollártól fosztaná meg a Kreml-et.

Hogyan lehet elérni, hogy egy ritka áru nagy termelője az általános piaci ár alatt adja el ezeket az árukat? Hacsak nincs egy nagyon erős vásárlói kartell, amely a máshonnan származó terméket is meg tudja venni, a csökkentett árú vásárlást nem tudja sikeresen megtenni. Ez gazdasági lehetetlenség.

Az intézkedés hatékonysága érdekében az Egyesült Államoknak, Európának és szövetségeseiknek meg kellene győzniük Indiát és Kínát, amelyek jelentős mennyiségű orosz olajt vásárolnak, hogy csak a megállapodott áron vásároljanak. A szakértők szerint még készséges partnerek esetén is nehéz lehet a korlátot megvalósítani.

Oroszország kijelentette, hogy nem ad el olajt egyetlen olyan félnek sem, amely támogatja a G7 árrögzítési rendszerét. Éppen ezért sem Kína, sem India, sem az EU-n és az Egyesült Államokon kívül más ország nem fognak beleegyezni a csatlakozásba.

Az új szabályok értelmében az orosz olajszállításban részt vevő vállalatok – beleértve a hajótulajdonosokat, biztosítókat és biztosítási kötvényeket – azon lennének, hogy az általuk szállított olajt a felső határon vagy az alatt adják el. Ha rajtakapják őket abban, hogy segítettek Oroszországot drágábban eladni, a szankciók megsértése miatt pert indíthatnak hazájukban.

Az orosz nyersolaj december 5-én kerül embargó alá az Európai Unió nagy részén, februárban pedig a kőolajtermékek. Az EU-n kívüli szállítások árplafonja Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter kiállt az európai olajembargó szükséges kiegészítéseként.

Görögország, Málta és Ciprus továbbra is folytathatják az orosz olaj szállítását. Ha nem állapodtak volna meg abban, hogy cégeiket az árplafon alkalmazásának élére állítják, megtiltották volna nekik, hogy az Európai Unión kívülre szállítsák vagy biztosítsák az orosz olajrakományt, ami óriási sláger a nagy iparágakban.

Az oroszországi olajt jelenleg szállító tartályhajók több mint fele görög tulajdonban van. A kereskedelmet alátámasztó pénzügyi szolgáltatások – beleértve a biztosítást, a viszontbiztosítást és az akkreditíveket – túlnyomórészt az Európai Unióban és Nagy-Britanniában találhatók.

Ez természetesen nyílt meghívás más országok számára, hogy európai vállalatok költségén lépjenek be az olajszállítási és a kapcsolódó pénzügyi szolgáltatásokba.

Kína és India egyaránt arra törekszik, hogy növelje piaci részesedését ezeken a területeken. Hajóik orosz olajt szállítanak annak, aki a mindig alkudható orosz árengedménnyel csökkentett piaci áron akarja megvenni. A görög hajók tétlenül fognak ülni, vagy eladják őket, miközben az indiai, kínai és más ázsiai tartályhajók nagyon-nagyon elfoglaltak lesznek. Kína nagy biztosítótársaságai boldogan csatlakoznak ehhez az új globális szolgáltatási üzletághoz.

Az, hogy az európai bürokraták beleegyeztek egy ostoba amerikai ötletbe, ami elsősorban az európai vállalkozásoknak fog fájni, újabb jele annak, hogy Brüsszel lemondott arról, hogy legyen ügynöksége. Ma az OPEC+ országok, az olajárusító kartell úgy reagált az őrült szankciós ötletre és a közelgő globális válságra, hogy megállapodtak napi kitermelésük 2 millió hordóval történő csökkentésében. Ezt nem az Oroszországgal szembeni szaúdi szolidaritásból tették. Szaúd-Arábiának 80 dollár/ml feletti olajra van szüksége költségvetésének finanszírozásához.

A Brent nyersolaj, amely szeptember 26-án 83 dollárra esett, azóta 93 dollárra emelkedett.

Az olaj iránti globális kereslet körülbelül 100 millió hordó naponta. A kereslet fennmaradása esetén az OPEC+ kitermelésének 2%-os csökkenése jelentős árhatással jár, a hordónkénti 100 dollár könnyen elérhető lesz.

De az OPEC+ elkötelezett a stabil árak mellett, nem pedig a jelentős áremelések mellett.

Az év eleje óta a kőolaj kivételével minden szénalapú energia ára jelentősen emelkedett. Abdulazis azzal érvelt, hogy az OPEC+ felelősen kezeli az olajárakat. Az EU biztosan nem tesz hasonlót.

A Biden-kormányzat időközben csaknem felére csökkentette az Egyesült Államok Stratégiai Kőolajtartalékának tartalmát. Ez azért van így, hogy az Egyesült Államok benzin kutainak árai csökkenjenek, és a demokraták hatalmon maradhassanak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A sikernek több oka is volt. Az orosz erők a térségben még kisebbek voltak, mint azt az emberek gondolták, és Ukrajna kész volt minden tartalékát bedobni az orosz védelmi vonalakon. Az orosz tüzérség ugyanolyan kevés volt, és nem tudott elegendő fegyvert, például több rakétavető rendszert bevetni a rohamozó ukrán erők megállítására.

Ennek következtében Ukrajna meglehetősen nagy földdarabot foglalt el. Ezek nagy része gyengén lakott vidéki terület volt. Még Lyman városának is, amelyről az orosz lemondott, kevesebb mint 30 000 lakosa volt a háború előtt.

De, egy másik ukrán ellentámadás kétségbe vonja a Harkov melletti területveszteségek magyarázatát.

A Herson-Nikopol régióban az ukránok többször is megpróbálták kiszorítani az orosz erőket a Dnyeper folyótól északra fekvő szárazföldről. Mindez kudarcot vallott, az ukrán fél nagy veszteségei miatt. De az elmúlt héten az ukránok új támadást próbáltak ki a folyó mentén, és áttörték az orosz frontvonalat.

Az orosz csapatok rendben visszavonultak, az ukránok pedig továbbnyomultak.

Sem a túl kevés ember magyarázata, sem a túl kevés MLRS-rendszer vagy lőszer magyarázata, (amely megmagyarázhatja a harkovi sikert) nem állja meg a helyét Herson régióban.

A nyár folyamán az orosz csapatokat kivonták a harkovi régióból, és délre küldték a Herson régiók védelmére. Sok orosz egység van a területen, köztük sok tüzérségi rendszer. És bár az ukránok megrongáltak néhány hidat, amelyek átkelnek a Dnyeperen, az orosz erőknek elegendő kompfelszerelésük van az utánpótlás fenntartásához. A legtöbb korábbi ukrán támadást meglehetősen könnyen legyőzték.

Ezért nehezen tudom megmagyarázni a jelenlegi helyzetet.

Pillanatnyi „érzésem” az, hogy az orosz csaapatok fentről kapnak parancsot az erők megőrzésére, a szárazföld átengedésére és a visszavonulásra, amikor a nyomás elég nagy lesz, és valószínűsíti a súlyos orosz áldozatot.

Miért adtak ilyen parancsokat? Milyen tervek vannak mögöttük?

Nem igazán tudom. De biztos vagyok benne, hogy megtudom, amikor Oroszország megnyitja a háború új szakaszát.

Az időjárás meglehetősen rossz lett Ukrajnában, mivel az eső szinte lehetetlenné tette a tankokkal való mozgást. Ezért a déli támadás egy út mentén haladt előre. Két hónapon belül valószínűleg befagy a föld Ukrajnában.

Úgy tűnik, hogy az orosz katonai vezetés úgy gondolja, hogy az ukrán hadműveletek hamarosan leállnak, és a mozgósított erősítések a tél beálltával döntően megváltoztathatják a képet.

Egy másik lehetséges ok, az erők megőrzésére és a területek bármilyen áron való megtartásának tilalmára irányuló parancs mögött politikai ok lehet. Az orosz közvélemény kezdett kissé belefáradni a háborúba, de a harkovi régióban elszenvedett veszteségek után a tévészakemberek a háború megnyerését szorgalmazták. Ez lehetővé tette az orosz elnök számára, hogy elindítsa a tartalékosok mozgósítását. Az azóta bekövetkezett további veszteségek célja több politikai intézkedés lehetővé tétele lehet.

Az orosz parlament felsőháza ma elfogadta azt a törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a négy régió visszatérjen Oroszországhoz, miután száz éven át Ukrajna része volt:

A dokumentumok szerint a DPR és az LPR megtartja köztársasági státuszát Oroszországhoz való csatlakozást követően, és az orosz lesz a hivatalos nyelvük. A Herson és a Zaporozhye régió is csatlakozik Oroszországhoz, mint alkotó egységek, és továbbra is „régióknak” fogják nevezni őket. A köztársaságok és régiók határai megegyeznek azokkal, amelyek „létrehozásuk és Oroszországhoz való csatlakozásuk napján léteztek”. A nemzetközi egyezmények előírják, hogy más országokkal fennálló határaikat Oroszország államhatárainak tekintik. Ugyanakkor az alkotmányos törvények értelmében a DPR és az LPR csatlakozik Oroszországhoz az alkotmányukban rögzített 2014-es határok alatt.

Putyin elnöknek alá kell írnia az új törvényt, hogy hatályba léptesse azt. A DPR és az LPR vezetői már aláírták az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló szerződéseket ratifikáló törvényeket.

A megalkotott törvényekkel a különleges katonai művelet háborúvá válik az orosz területeken végrehajtott támadások megakadályozására és Oroszország jelenleg ukrán megszállás alatt lévő részei visszafoglalására.

Arra számítok, hogy a kesztyűt, amelyeket Oroszország még a legutóbbi műveletek során is viselt, leveszik.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Elengedhetetlen az Oroszország nukleáris fegyvereket használatának a megtervezése. A veszély akkor lenne a legnagyobb, ha a háború döntően Ukrajna javára fordulna. Ez az egyetlen szituáció, amelyben elfogadható lenne az oroszok arra való ösztönzése, hogy vállalják ezt a félelmetes kockázatot, és megpróbálják megakadályozni a vereséget azzal, hogy Ukrajnát és NATO-támogatóit leállásra késztessék. Az oroszok ezt úgy tehetik meg, hogy egy vagy néhány taktikai nukleáris fegyvert bevetnek az ukrán erők ellen, vagy szimbolikus robbanást hajtanak végre egy üres területen.

Három általános lehetőség létezik, amelyeken belül az amerikai döntéshozók találnának egy választ az Ukrajna elleni orosz nukleáris támadásra. Az Egyesült Államok dönthet úgy, hogy (1) Retorikusan elítéli a nukleáris robbanást, de katonailag nem tesz semmit. (2) Válaszcsapást indít el. (3) Tartózkodhat a nukleáris ellentámadástól, de nagyszabású hagyományos légicsapásokkal és a szárazföldi erők mozgósításával közvetlenül beléphet a háborúba. Ezek a lehetőség azonban rosszak, mert nincs kicsi kockázatú lehetősége a nukleáris tabu megszüntetésére. A háborús válaszlépés a legkevésbé rossz, mert elkerüli akár a gyengébb, akár az erősebb opciók magasabb kockázatát.

VERSENY KOCKÁZATBAN

Az elmúlt három évtizedben az amerikai döntéshozók kevés figyelmet fordítottak a nukleáris eszkaláció lehetséges dinamikájára. Ezzel szemben a hidegháború idején a kérdés a stratégiai vita középpontjában állt. Akkoriban a NATO volt az, amely elvileg a szándékos eszkaláció lehetőségére támaszkodott – kezdve a taktikai nukleáris fegyverek korlátozott használatával – a szovjet invázió megállításának módjaként. Ez a stratégia ellentmondásos volt, de elfogadták, mert a Nyugat úgy gondolta, hogy hagyományos hadereje alacsonyabb rendű, mint a Varsói Szerződés. Ma, amikor a hidegháború óta megfordult az erőegyensúly, a jelenlegi orosz „eszkalálódni deeszkalálódni” doktrína a NATO hidegháborús „rugalmas válasz” koncepcióját utánozza.

A NATO retorikailag hirdette a rugalmas reagálás politikáját, de az ötlet stratégiailag mindig ingatag volt. Az általa készített tényleges készenléti tervek sosem vezettek konszenzushoz, egyszerűen azért, mert a nukleáris fegyverek használatának megkezdése kockáztatta a cseréket, amelyek egy apokaliptikus korlátlan háborúba torkollhatnak. Amint azt J. Michael Legge, a NATO Nukleáris Tervezési Csoportjának egykori résztvevője a RAND Corporation számára készített 1983-as tanulmányában megjegyezte, a csoport nem tudott megállapodásra jutni a pszichológiai hatás kezdeti szimbolikus „demonstrációs lövésén” túlmenően konkrét további lehetőségekről. attól tartanak, hogy Moszkva mindig meg tud felelni, vagy feljebb tud lépni. Ma azt remélik, hogy ez a régi dilemma elriasztja Moszkvát attól, hogy elengedje a nukleáris dzsinnt.

A NATO döntéshozóinak azonban nem szabad Moszkva önmérsékletére támaszkodniuk. Putyinnak nagyobb tétje van a háborúval, mint Ukrajna nukleáris fegyveres támogatóinak az országon kívül, és megfogadhatna, hogy Washington kevésbé lenne hajlandó orosz rulettet játszani, mint ő. Eljátszhatja az őrültet, és nukleáris sokkot alkalmazhat, mint elfogadható kockázatot a háború orosz feltételekkel történő befejezésére.

ESZKALÁCIÓS SZINTEK

Miközben a NATO szembesül azzal a lehetőséggel, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket használjon, az első kérdés, amelyet meg kell válaszolnia, az az, hogy ez az eshetőség valódi határvonalat jelent-e a Nyugat számára. Más szóval, egy orosz nukleáris támadás beindítja-e a NATO elmozdulását Ukrajna puszta ellátásáról a közvetlen harcba való bekapcsolódásra? A taktikai nukleáris fegyverek bevetésének orosz indoklása elriasztaná a NATO-t attól, hogy átlépje ezt a határvonalat, és Ukrajnát a megadásra kényszeríteni. Ha néhány orosz nukleáris fegyver nem provokálja közvetlen harcra az Egyesült Államokat, Moszkva zöld utat kap, hogy még több ilyen fegyvert használjon, és gyorsan szétzúzza Ukrajnát.

Ha a ma már csak hipotetikus kihívás valóban megérkezik, a nukleáris háborúba való belépés könnyen olyan kísérletként sújthatja az amerikaiakat, amelyeket nem akarnak végrehajtani. Emiatt nagyon is fennáll annak a lehetősége, hogy a politikai döntéshozók a leggyengébb megoldást választják: az orosz fellépés elképzelhetetlen barbárságáról riogatnak, és végrehajtják a még rendelkezésre álló kihasználatlan gazdasági szankciókat, de katonailag nem tesznek semmit. Ez azt jelezné, hogy Moszkva katonailag teljes cselekvési szabadsággal rendelkezik, beleértve az ukrán védelem eltörlésére irányuló nukleáris fegyverek további felhasználását, lényegében elismerve az orosz győzelmet. Bármennyire is becstelenül hangzik a behódolás a sólymok számára, ha valóban eljön az ideje, akkor annak erős vonzereje lesz az amerikaiaknál, mert elkerülné a nemzeti öngyilkosság végső kockázatát.

Egy nukleáris háború könnyen lecsaphat az amerikaiakra olyan kísérletként, amelyet nem akarnak végrehajtani.

Ezt az azonnali fellebbezést ellensúlyozni kell a hosszabb távú kockázatokkal, amelyek azt a korszakos precedenst teremtik meg, hogy a nukleáris támadás megindítása kifizetődő. Ha a Nyugat nem akar meghátrálni – vagy ami még fontosabb, ha Putyint el akarja riasztani a nukleáris gambittól –, a kormányoknak a lehető leghitelesebben jelezniük kell, hogy az orosz atom használata provokálná a NATO-t, nem pedig megzavarná.

Ha a NATO úgy dönt, hogy visszavág Ukrajna nevében, akkor további kérdések merülnek fel: használnak-e atomfegyvert is, és ha igen, hogyan. A legelterjedtebb elképzelés egy „szemet szemért” nukleáris ellentámadás, amely olyan orosz célpontokat semmisít meg, mint az eredeti orosz támadás. Ez az a lehetőség, amely intuitív módon fordul elő, de nem vonzó, mert lassított eszmecserét idéz elő, amelyben egyik fél sem adja fel, és végül mindkettő megsemmisül.

Alternatív megoldásként Washington nagyobb léptékű nukleáris csapásokkal válaszolhat, mint az orosz első csapás, aránytalan veszteségekkel fenyegetve Moszkvát, ha további korlátozott nukleáris támadásokkal próbálkozik. Több probléma is van ezzel az erősebb opcióval. Egyrészt, ha Ukrajnán belül orosz erők ellen használnák, az amerikai nukleáris fegyverek járulékos károkat okoznának saját szövetségesüknek. Ez nem új keletű probléma. A hidegháború idején a taktikai atomfegyverekre támaszkodó stratégák a megszálló szovjet erők elleni küzdelemben kritikusan fogalmaztak: „Németországban a városok mindössze két kilotonnára vannak egymástól.” Az oroszországi célpontok helyett nukleáris fegyverek alkalmazása fokozná a korlátlan háború kirobbantásának veszélyét.

A második probléma az oda-vissza taktikai nukleáris lövésekkel, hogy Oroszország előnyben lenne, mivel több taktikai nukleáris fegyverrel rendelkezik, mint az Egyesült Államok. Ez az aszimmetria megkívánná, hogy az Egyesült Államok döntéshozói hamarabb folyamodjanak úgynevezett stratégiai erőkhöz (interkontinentális rakétákhoz vagy bombázókhoz), hogy megőrizzék előnyüket. Ez viszont azt kockáztatná, hogy elszabadul a nagyhatalmak városainak kölcsönös elpusztítása. Így az aránytalan megtorlási lehetőségek elrettentően nagy kockázatot jelentenek.

Egy kevésbé veszélyes megoldás az lenne, ha egy nukleáris támadásra légi hadjáratot indítanának pusztán hagyományos lőszerrel orosz katonai célpontok ellen, és a szárazföldi erőket mozgósítanák az ukrajnai csatában való esetleges bevetésre. Ez két erőteljes nyilvános nyilatkozattal párosulna. Először is, hogy ezt az alacsony szintű lehetőséget gyengének tekintsék, a NATO döntéshozói hangsúlyoznák, hogy a modern precíziós technológia szükségtelenné teszi a taktikai nukleáris fegyvereket olyan célpontok hatékony lecsapásához, amelyeket korábban csak a megkülönböztetés nélküli tömegpusztító fegyverekkel szemben sebezhetőnek tartottak. Ez azt jelentené, hogy Oroszország nukleáris csapásokhoz folyamodik, nemcsak barbársága, hanem katonai elmaradottsága újabb bizonyítékaként. A hagyományos szintű háborúba való közvetlen belépés nem tenné semlegesítené a pánikot Nyugaton. De ez azt jelentené, hogy Oroszország azzal a kilátásokkal nézne szembe, hogy egy olyan NATO ellen harcol, amely lényegesen felülmúlja a nem nukleáris erőket, és amelyet nukleáris megtorló képesség támogat, és kevésbé valószínű, hogy visszafogott marad, ha Oroszország nukleáris csapásait az Egyesült Államok, nem pedig az ukrán erők ellen fordítja. . A második fontos hangsúlyozandó üzenet az lenne, hogy minden későbbi orosz nukleáris felhasználás amerikai nukleáris megtorlást váltana ki.

Ez a hagyományos lehetőség aligha vonzó. A nagyhatalmak közötti, bármilyen szinten meginduló közvetlen háború tömegpusztításig terjedhet. Egy ilyen stratégia gyengébbnek tűnik, mint a természetbeni megtorlás, és inkább rontaná az oroszok elkeseredettségét a veszteség miatt, nem pedig enyhítené azt, így megmaradna az eszkaláció eredeti indítéka, valamint annak a lehetősége, hogy még több nukleáris fegyvert használnak. Ez elengedhetetlenné tenné, hogy a NATO katonai válaszát a lehető legtöbb kozmetikai engedményt magában foglaló rendezési feltételek ajánlatával párosítsák, hogy Oroszország becsülettel adhassa meg a béke látszatát. A hagyományos opció fő erénye egyszerűen az, hogy nem lenne olyan kockázatos, mint sem a gyengébb semmittevés, sem az erősebb nukleáris lehetőségek.

A NYUGAT DILEMMÁJA

Egy orosz nukleáris detonáció esetén a NATO-nak két, egymásnak ellentmondó célja lesz. Egyrészt a szövetség meg akar majd semmisíteni minden olyan stratégiai hasznot, amelyet Moszkva a detonációból nyerhet; másrészt el akarja kerülni a további eszkalációt. Ez a dilemma aláhúzza azt a nyilvánvaló kényszert, hogy mindenekelőtt maximalizálni kell Moszkva visszatartó erejét a nukleáris bevezetéstől.

Ennek érdekében a NATO-nak nemcsak hiteles megtorlással kell fenyegetnie, hanem ki kell építenie a harmadik felek támogatását is, akiket Putyin meg akar akadályozni, hogy ne csatlakozzanak a nyugati ellenzékhez. Moszkvát eddig az ösztökélte, hogy Kína, India és más országok nem hajlandók teljes mértékben csatlakozni a Nyugat által bevezetett gazdasági szankciós kampányhoz. Ezeknek a kerítésvédőknek azonban tétje van a nukleáris tabu fenntartásában. Elképzelhető, hogy rávehetik őket annak kinyilvánítására, hogy Oroszországgal való folyamatos gazdasági együttműködésük attól függ, hogy tartózkodik-e az atomfegyverek használatától. A még mindig hipotetikus eshetőségre vonatkozó nyilatkozatként a semleges országok ezt olcsó gesztusnak tekinthetik, egy módot arra, hogy távol tartsák a Nyugatot egy olyan helyzet kezelésével, amelyre nem számítanak.

Washington mindig elég homályosnak fogja tartani a bejelentett fenyegetéseket és stratégiát ahhoz, hogy rugalmasságot és menekülési lehetőséget biztosítson. Mindazonáltal Putyin minden további atom kardcsörgése egyszerű, de erőteljes emlékeztetőket kell, hogy indítson Washingtonban arról, amit Putyin tud, de máskülönben meggyőzheti magát arról, hogy a Nyugat elfelejtette: Oroszország teljes mértékben ki van téve a nukleáris megtorlásnak, és ahogyan mindkét oldalon gondolkodók és gyakorló nemzedékek megismételte: az atomháborúnak nincs győztese.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Putyin 40 perces beszédet mondott, amely annak ellenére, hogy az állami médiában nagy horderejű és fontos beszédként emlegették, egyszerűen átvette a korábbi beszédekben elhangzottakat. A beszéd lényegében egy végtelen tiráda a „nyugati hegemónia” ellen, és hosszú történelmi kitérőt tartalmazott az európai rabszolga-kereskedelemről, az ópiumháborúkról, az amerikai őslakosok népirtásáról és az atomfegyverek 1945-ös, Japán elleni bevetéséről.

Hirosima említése („az Egyesült Államok precedenst teremtett”, jegyezte meg Putyin) volt az egyetlen utalás arra a lehetőségre, hogy Oroszország esetleg saját nukleáris arzenálját használja Ukrajnában. Ebből az alkalomból nem volt közvetlen fenyegetés, úgy tűnt, hogy egybecseng Washington értékelésével és az uralkodó szakértői véleményekkel, miszerint Moszkva nem valószínű, hogy ilyen halálos módon eszkalálja a háborút.

Putyin többször hangoztatta, hogy az elcsatolt területek lakói örökre orosz állampolgárok lesznek, és Moszkva soha nem fogja elárulni őket. Sem magát Putyint, sem a Kreml propagandistáit semmilyen módon nem hozta zavarba, ezeknek a kijelentéseknek a nyilvánvaló hamissága: Putyin beszédének pillanatában az orosz erők visszavonulni készültek a stratégiailag jelentős Lyman városból.

Szombat reggelre az orosz védelmi minisztérium bejelentette erőinek Lymanból való kivonását. Az áldozatok és a visszavonulás során elhagyott járművek száma nem ismert. Lyman volt a következő logikus célpont az ukrán erők számára, miután visszafoglalták Balakliya és Izyum városait a harkovi régióban. Az orosz csapatok két hétig védték Lyman fontos közlekedési csomópontját, és az északi luhanszki régiót a további támadásokkal szemben. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter júliusban üdvözölte a luhanszki régió teljes „felszabadítását”, ami a nyár egyetlen orosz katonai győzelme volt.

Vasárnap estére a frontvonal már újabb 30 kilométerrel keletre mozgott Lymantól, Kreminna városa közelében. További körülbelül 30 kilométer választja el Kreminnát Szievierodonyecktől és Liszicsanszktól, a Luhanszk régió két nagyvárosától, amelyeket Moszkva irányít. Ők lesznek az ukrán hadsereg következő célpontjai. Ugyanakkor az ukrán csapatok folytatták gyors előrenyomulásukat délen, és vasárnap 25 km-t tettek meg a Herszon régióban.

A Moskow Timeds beszámolója kiemeli a katonai vesztességeket, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy jelezze, az annektálás túl korai volt, valószínűleg politikai döntésre került sor. Ugyanakkor, azt is jelenti, hogy Moszkva komoly harcászati lépésre készül, mert értelmetlen lenne visszafoglalt területeket beolvasztani Oroszországba.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az atomfegyverek a leghalálosabb fegyverek. Ha kitör egy irányíthatatlan atomháború, az a pusztulás szakadékába sodorja az emberiséget. Egy nemrégiben közzétett tanulmány szerint az Egyesült Államok és Oroszország közötti teljes körű nukleáris háború több mint 5 milliárd ember halálát okozná világszerte.

Most egy veszélyes jelzés jelenik meg: akár kiadják a felek haragját, akár nagyot beszélnek, a nukleáris fegyverekről szóló megbeszélések gyakorisága nő. De, az atomfegyver semmi esetre sem olyan gránát, amit a derekára fel lehet kötni, és ki lehet venni, hogy kedvünk szerint mutogassák, hogy megrémítsék az embereket. A háború spirális eszkalációja gyakran kiszámíthatatlan. Az atomháború kérdésében nincs idő a sajnálkozásra.

Ezért elengedhetetlen, hogy az érintett felek mielőbb lehűtsék a helyzetet, és megteremtsék a feltételeket a béketárgyalások előmozdításához. Meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi „nukleáris feszültség” a geopolitikai játszmákban tapasztalható erős bizonytalanság érzéséből fakad. Ennek fontos oka, hogy nő a nagyhatalmak közötti konfliktus lehetősége, és a globális stratégiai stabilitás rohamosan megingott. És az egyszerű igazság az, hogy minél békésebb és stabilabb a környezet, annál vastagabb lesz a por az atomfegyvereken. Ám amint a világ abba az ördögi körbe kerül, hogy „nagyobb biztonságot keres – egyre kevésbé biztonságos – többet kíván az abszolút biztonságért”, az atomfegyvereket valószínűleg előveszik és csiszolják.

Tovább rontja a helyzetet, hogy a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó rendszer sérülékenyebb, mint valaha. Ebben a tekintetben az Egyesült Államoknak és a Nyugatnak kell viselnie a fő felelősséget. Az évek során az Egyesült Államok és a Nyugat „nukleáris kettős mércéje” olyan volt, mint egy tű, amely a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló globális erőfeszítéseket szúrja, egymás után kiskapukat képezve, ami alacsonyabb nukleáris küszöböt és nehéz helyzetet eredményezett. Az atomfegyver elterjedését nehéz megakadályozni.

Emellett az USA a hidegháborús gondolkodásmódtól vezérelve megerősítette a blokk politikáját és katonai szövetségeit, abszolút stratégiai előnyre törekedett, konfrontációt váltott ki a táborok között az eurázsiai kontinens mindkét végén, és előmozdította a nukleáris rakéták és más stratégiai erők előrevetítését. A „nukleáris feszültség” lényege a negatív lépések sorozata.

Ma Washington a nemzetközi színtéren a legaktívabb szereplő az atomháborúval kapcsolatos „aggodalmak” kifejezésében. Meggyőződésünk, hogy ha Washington komolyan gondolja, amit mond, atomhatalomként és a világ egyetlen szuperhatalmaként, akkor konkrét lépésekkel többet kellene tennie a nemzetközi közösségben, különösen a nagyhatalmak körében tapasztalható bizonytalanság érzésének enyhítése érdekében.

Például leállíthatja a globális rakétaelhárító rendszerek fejlesztését és telepítését, felhagyhat a földi bázisú, közepes hatótávolságú rakétarendszerek tengerentúli telepítésével, a külföldre telepített nukleáris fegyverek mielőbbi visszavonásával, és tartózkodhat a „nukleáris megosztási” megállapodások megismétlésétől az ázsiai-csendes-óceáni térségben stb. Csak akkor lesz képes követeléseket megfogalmazni másokkal szemben, ha az Egyesült Államok ezt először megteszi.

A legnagyobb nukleáris arzenállal rendelkező Egyesült Államoknak és Oroszországnak ténylegesen eleget kell tennie a nukleáris leszerelés terén fennálló különleges és preferenciális történelmi felelősségének, és ellenőrizhető, visszafordíthatatlan és jogilag kötelező erejű módon tovább kell csökkentenie saját nukleáris arzenálját, hogy megteremtse a feltételeket a teljes nukleáris leszerelés végső megvalósítására. Továbbá felszólítjuk az atomfegyverrel rendelkező államokat, hogy hagyjanak fel nukleáris elrettentési stratégiájukkal, amelyek a megelőző csapásokra összpontosítanak. Mint ismeretes, Kína az egyetlen az öt atomfegyverrel rendelkező állam közül, amely elkötelezte magát, hogy „nem használja először” az atomfegyvereket. Nem fog nukleáris fegyvert használni, vagy azzal fenyegetőzni,  atomfegyverrel nem rendelkező államok, vagy nukleáris fegyverektől mentes övezetek ellen. Ez rendkívül fontos szerepet játszik a nukleáris kockázatok csökkentésében és a nukleáris konfliktusok megelőzésében. Reméljük, hogy más atomfegyverrel rendelkező államok, különösen az atomhatalmak, követik Kína példáját.

Az év elején az öt atomfegyverrel rendelkező állam, köztük Kína, Oroszország, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország vezetői kiadták az öt nukleáris fegyverrel rendelkező állam vezetőinek közös nyilatkozatát az atomháború megelőzéséről és a fegyverkezési verseny elkerüléséről, megerősítve, hogy „nukleáris háborút nem lehet megnyerni, és soha nem szabad megvívni”.

Az atomháború megelőzése alapvető fontosságú a globális stratégiai stabilitás megőrzésében és mindenki számára a töretlen biztonság biztosításában. Csak így tudnak a rendelkezésre álló nukleáris fegyverek „védelmi célokat szolgálni, elrettenteni az agressziót és megakadályozni a háborút”, és biztonságos környezetet teremteni, amely alkalmasabb a leszerelés előmozdítására és végső soron egy nukleáris fegyverektől mentes világ felépítésére.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Vlagyimir Putyin Oroszország elnöke: Oroszország állampolgárai, a Donyecki és Luganszki Népköztársaságok állampolgárai, Zaporozsje és Herszon régió lakosai, az Állami Duma képviselői, az Orosz Föderáció szenátorai,

Mint ismeretes, a Donyecki és Luganszki népköztársaságban, valamint a Zaporozsje és Herszon régiókban népszavazást tartottak. A szavazatókat megszámolták, az eredményeket kihirdették. Az emberek meghozták egyértelmű döntésüket.

A mai napon aláírjuk a Donyecki Népköztársaság, a Luganszki Népköztársaság, a Zaporozsjei és a Hersoni régió Orosz Föderációhoz való csatlakozásáról szóló szerződéseket. Nincs kétségem afelől, hogy a Szövetségi Gyűlés támogatni fogja az Oroszországhoz való csatlakozásról és négy új régió létrehozásáról szóló alkotmányos törvényeket, az Orosz Föderációt alkotó új egységeinket, mert ez emberek millióinak akarata.

(Taps.)

Ez kétségtelenül az ő joguk. Az ENSZ Alapokmányának 1. cikklye kimondja a népek egyenlő jogainak és önrendelkezésének elvét.

Ismétlem, ez az emberek önrendelkezési joga, ami történelmi rokonságunkon alapszik. Ez a jog vezette győzelemre elődeink generációit, azokat, akik az ókori Rusz időszaka óta évszázadokon át építették és védték Oroszországot.

Itt, Novorosszijában [Pjotr] Rumjancev, [Alexander] Szuvorov és [Fjodor] Usakov vívta csatáit, Nagy Katalin és [Grigorij] Potyomkin pedig új városokat alapított. Nagyapáink és dédapáink itt harcoltak a végsőkig a Nagy Honvédő Háború idején.

Mindig emlékezni fogunk az Orosz Tavasz hőseire, azokra, akik szembe szálltak a 2014-es ukrajnai neonáci államcsínnyel, mindazokra, akik meghaltak azért, hogy joguk legyen anyanyelvük használatára, megőrizzék kultúrájukat, hagyományaikat és vallásukat, valamint az élethez való jogukat. Emlékezzünk Donbász katonáira, az „odesszai Khatyn” mártírjaira, a kijevi rezsim által végrehajtott embertelen terrortámadások áldozataira. Megemlékezzünk önkéntesekről és fegyveresekről, civilekről, gyerekekről, nőkről, idősekről, oroszokról, ukránokról, különböző nemzetiségűekről, Donyeck népszerű vezetője Alekszandr Zaharcsenko; katonai parancsnokok Arsen Pavlov és Vladimir Zhoga, Olga Kochura és Aleksei Mozgovoy; a Luganszki Köztársaság ügyésze, Szergej Gorenko; Nurmagomed Gadzhimagomedov ejtőernyős és minden katonánkról és tisztünkről, akik hősi halált haltak a különleges katonai művelet során. Ők hősök.

(Taps.)

A nagy Oroszország hőseiért, kérem, csatlakozzon hozzám egy perc csenddel, hogy megemlékezzünk róluk.

(Percnyi csend.)

Köszönöm.

A donyecki és luganszki népköztársaságok, a zaporozsjei és a hersoni régiók millióinak választása mögött sorsközösségünk és ezeréves történelmünk áll. Az emberek ezt a lelki kapcsolatot adták tovább gyermekeiknek és unokáiknak. Az elviselt megpróbáltatások ellenére Oroszország iránti szeretetetüket az évek során továbbvitték. Ezt senki sem tudja elpusztítani. Ezért az idősebb generációk és a fiatalok – akik a Szovjetunió tragikus összeomlása után születtek – egységünkre, közös jövőnkre szavaztak.

1991-ben Belovežszkaja Egyezmény szerint az akkori pártelit képviselői úgy döntöttek, hogy megszüntetik a Szovjetuniót, anélkül, hogy megkérdezték volna az egyszerű állampolgárokat, mit akarnak, és az emberek hirtelen elszakadtak hazájuktól. Ez szétszakította és feldarabolta a nemzeti közösséget, és nemzeti katasztrófát váltott ki. Ahogyan a kormány az 1917-es forradalom után a színfalak mögött fellépve csendben kijelölte a szovjet köztársaságok határait, úgy a Szovjetunió utolsó vezetői, az 1991-es népszavazáson az emberek többségének közvetlen akaratával ellentétben, tönkretették az országunkat. és egyszerűen kész tényekkel szembesítették az egykori köztársaságok lakosságát.

Bevallom, azt sem tudták, mit csinálnak, és a végén milyen következményekkel járnak tetteik. De most már mindegy. Nincs többé Szovjetunió, nem térhetünk vissza a múltba. Valójában Oroszországnak ma már nincs szüksége rá. De nincs nagyobb erő, mint több millió ember eltökéltsége, akik kultúrájuk, vallásuk, hagyományaik és nyelvük alapján Oroszország részének tekintik magukat, akiknek ősei évszázadokon át egyetlen országban éltek. Ezért erős elhatározásuk, hogy visszatérnek igazi történelmi hazájukba.

Nyolc hosszú éven át népirtásnak, ágyúzásnak és blokádnak voltak kitéve Donbassban az emberek; Herszonban és Zaporozsjében bűnös politikát folytattak Oroszország ellen, és minden orosz iránti gyűlöletet hirdettek. A kijevi rezsim most is a népszavazások során megtorlással és halállal fenyegette meg a tanárokat, a választási bizottságokban dolgozó nőket. Kijev elnyomással fenyegette meg az akaratukat kifejezni akaró emberek millióit. De, Donbass, Zaporozhye és Herson lakossága nem tört meg, és elmondták a véleményüket.

Azt akarom, hogy a kijevi hatóságok és valódi nyugati vezetői halljanak engem, és azt akarom, hogy mindenki emlékezzen: a Luganszkban és Donyeckben, Herszonban és Zaporozsjében élők örökre a mi állampolgárainkká váltak.

(Taps.)

Felszólítjuk a kijevi rezsimet, hogy azonnal szüntessék be a tüzelést és minden ellenségeskedést; hogy véget vessünk a háborúnak, amelyet még 2014-ben kirobbantott, és térjen vissza  a tárgyalóasztalhoz. Készen állunk erre, ahogy azt már nem egyszer elmondtuk. De, a donyecki, luganszki, zaporozsjei és hersoni emberek választásáról nem lesz szó. A döntés megszületett, Oroszország nem fog ettől elállni.

(Taps.)

Kijev jelenlegi hatóságainak tiszteletben kell tartaniuk a népakaratot, nincs más út. Ez az egyetlen út a békéhez.

Minden erőnkkel és erőforrásunkkal megvédjük földünket, és mindent megteszünk népünk biztonsága érdekében. Ez nemzetünk nagy felszabadító küldetése.

Mindenképpen újjáépítjük a lerombolt városokat, lakóépületeket, iskolákat, kórházakat, színházakat és múzeumokat. Helyreállítjuk és fejlesztjük az ipari vállalkozásokat, gyárakat, infrastruktúrát, valamint a társadalombiztosítási, nyugdíj-, egészségügyi és oktatási rendszereket.

Minden bizonnyal azon fogunk dolgozni, hogy javítsuk a biztonságot. Együtt gondoskodunk arról, hogy az új régiókban élő polgárok érezhessék Oroszország minden köztársaságának támogatását.

(Taps.)

Barátaim, kollégák!

A mai napon a különleges hadműveletben részt vevő katonáinkhoz és tisztjeinkhez, Donbass és Novorosszija harcosaihoz szólok, azokhoz, akik a részleges mozgósításról szóló végrehajtási rendelet alapján behívólevél kézhezvétele után kerültek katonai toborzóirodákba, és akik ezt önként tették, szívük hívására válaszolva. Szeretném megszólítani szüleiket, feleségüket és gyermekeiket, elmondani nekik, hogy népünk miért harcol, milyen ellenséggel állunk szemben, és ki taszítja a világot új háborúkba és válságokba, amiből számukra vérfoltos előnyök származnak. Ez egy tragédia.

Honfitársaink, ukrajnai testvéreink, akik egységes népünk részét képezik, saját szemükkel látták, mit készített fel a Nyugat uralkodó osztálya az emberiség egésze számára. Ledobták a maszkjukat, és megmutatták, valójában mi az igazi arcuk.

Amikor a Szovjetunió összeomlott, a Nyugat úgy döntött, hogy a világon mindenki végleg csatlakozzon a diktátumhoz. 1991-ben a Nyugat úgy gondolta, hogy egy ilyen megrázkódtatás után Oroszország soha nem fog feltámadni, és magától darabokra fog hullani. Ez majdnem megtörtént. Emlékszünk a borzalmas 1990-es évekre, amikor éhesen, fázva és reménytelenül néztünk a jövő elé. De Oroszország állva maradt, életre kelt, megerősödött, és elfoglalta a világban az őt megillető helyet.

Mindeközben a Nyugat tovább keresi az újabb esélyt, hogy csapást mérjen ránk, hogy meggyengítse és összetörje Oroszországot, amiről mindig is álmodtak. Tervük, hogy megosszák, egymás ellen állítsák, a szegénységre, és a kihalás ítélve a népeket. Nem nyugodhatnak meg tudván, hogy van egy ilyen nagyszerű ország egy hatalmas területtel, természeti gazdagsággal, erő forrásokkal és emberekkel, akik nem tudnak és nem is akarják mások parancsait teljesíteni.

A Nyugat készen áll bármit átlépni, hogy megőrizze azt a neo-gyarmati rendszert, amely lehetővé teszi számára, hogy a világ kihasználásából éljen, kifosztja azt a dollár és a technológia uralmának köszönhetően. Éppen ezért, érdekükben áll a teljes deszuverenizáció. Ez magyarázza a független államok, a hagyományos értékek és az autentikus kultúrák iránti agressziójukat, a nemzetközi és integrációs folyamatok aláásására tett kísérleteiket, az új globális valuták és az általuk nem irányítható technológiai fejlesztések ellenzését. Rendkívül fontos számukra, hogy minden országot rákényszerítsenek arra, hogy adják fel szuverenitásukat az Egyesült Államok érdekében.

Ezt egyes országokban az uralkodó elitek önként vállalják, önként vállalják, hogy vazallusokká váljanak, másokat megvesztegetnek vagy megfélemlítenek. És ha ez nem működik, egész államokat pusztítanak el, hátrahagyva humanitárius katasztrófákat, romokat, milliónyi tönkrement és elrontott emberéletet, terrorista enklávékat, társadalmi katasztrófa sújtotta övezeteket, protektorátusokat, kolóniákat és félgyarmatokat. Semmi se érdekli őket, csak a saját hasznuk.

Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy telhetetlenségük és eltökéltségük, hogy megőrizzék korlátlan dominanciájukat, a valódi okai annak a hibrid háborúnak, amelyet a kollektív Nyugat folytat Oroszország ellen. Nem akarják, hogy szabadok legyünk, azt akarják, hogy gyarmat legyünk. Nem akarnak együttműködést egyenlőségi alapon, zsákmányolni akarnak. Nem szabad társadalomnak akarnak minket látni, hanem kiszolgáltatott rabszolgák tömegének.

Gondolatainkat és filozófiánkat közvetlen fenyegetésnek tekintik. Kultúránk és művészetünk veszélyt jelent rájuk, ezért megpróbálják betiltani őket. Fejlődésünk és jólétünk is veszélyt jelent rájuk, mert a verseny fokozódik. Nekik nincs szükségük Oroszországra, de nekünk igen.

(Taps.)

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a múltban a világuralmi ambíciók többször is összetörtek népünk bátorsága és szívóssága miatt. Oroszország mindig Oroszország marad. Továbbra is megvédjük értékeinket és Szülőföldünket.

A Nyugat a büntetlenséggel számol, azzal, hogy bármit megúszhat. Ami azt illeti, ez egészen a közelmúltig így volt. A stratégiai biztonsági megállapodásokat tönkretették; a legmagasabb politikai szinten elért megállapodásokat meséknek nyilvánították; a szilárd ígéretek, hogy nem terjesztik ki a NATO-t keletre, átadták a helyüket a piszkos megtévesztésnek, amint korábbi vezetőink bevállalták. A rakétavédelmi, a közepes hatótávolságú és a rövid hatótávolságú rakétákról szóló szerződéseket különböző ürügyekkel egyoldalúan felszámolták.

És csak annyit hallunk, hogy a Nyugat ragaszkodik a szabályokon alapuló rendhez. Ez honnan jött egyébként? Ki látta már ezeket a szabályokat? Ki fogadta el, vagy hagyta jóvá őket? Figyelj, ez csak egy csomó ostobaság, teljes megtévesztés, kettős mérce, vagy akár hármas mérce! Biztos hülyének tartanak minket.

Oroszország egy hatalmas, ezer éves hatalom, egy egész civilizáció, és nem fog ilyen rögtönzött, hamis szabályok szerint élni.

(Taps.)

Az úgynevezett Nyugat lábbal tiporta a határok sérthetetlenségének elvét, és most saját belátása szerint dönti el, kinek van önrendelkezési joga és kinek nincs, ki méltatlan rá. Nem világos, hogy mi alapján döntöttek, vagy hogy ki adott nekik először döntési jogot. Csak feltételezték.

Ezért dühíti őket a krími, szevasztopoli, donyecki, luganszki, zaporozsji és hersoni emberek választása. A Nyugatnak nincs erkölcsi joga a demokrácia szabadságát mérlegelni. Nincs és soha nem is volt.

A nyugati elit nemcsak a nemzeti szuverenitást és a nemzetközi jogot tagadja. Hegemóniájukban a totalitarizmus, a despotizmus és az apartheid markáns vonásai vannak. Pimaszul felosztják a világot vazallusaikra – az úgynevezett civilizált országokra – és a többiekre, akiket a mai nyugati rasszisták tervei szerint fel kellene venni a barbárok és vadak listájára. Az olyan hamis címkék, mint a „gazember ország” vagy a „tekintélyelvű rezsim”, már ki vannak osztva, és egész nemzetek és államok megbélyegzésére szolgálnak, ami nem újdonság. Nincs ebben semmi új: lényegében a nyugati elit tagjai, ugyanazok a gyarmatosítók maradtak. Megkülönböztetik és felosztják a népeket a különböző szintekre.

Soha nem fogunk egyet érteni ilyen nacionalizmussal és rasszizmussal. Ez mi más, ha nem rasszizmus, a russzofóbia, ami terjed a világban? Mi, ha nem rasszizmus, a Nyugat dogmatikus meggyőződése, hogy civilizációja és neoliberális kultúrája vitathatatlanul követendő modell az egész világ számára? – Vagy velünk vagy, vagy ellenünk.

A nyugati elitek még saját történelmi bűneik bűnbánatát is mindenki másra hárítják, és azt követelik, hogy országaik polgárai és más népek valljanak be olyan dolgokat, amelyekhez semmi közük, például a gyarmati hódítások időszaka.

Érdemes emlékeztetni a Nyugatot, hogy gyarmati politikáját már a középkorban elkezdte, majd a világméretű rabszolga-kereskedelem, az indián törzsek népirtása. India és Afrika kifosztása, Anglia és Franciaország Kína elleni háborúja, aminek következtében kénytelen volt megnyitni kikötőit az ópiumkereskedelem előtt. Azt csinálták, hogy egész nemzeteket szoktattak rá a kábítószerre, és céltudatosan kiirtottak teljes etnikai csoportokat a terület és az erőforrások megszerzése érdekében, állatokként vadászva az emberekre. Ez ellenkezik az emberi természettel, az igazsággal, a szabadsággal és az igazságossággal.

Miközben – büszkék vagyunk arra, hogy a 20. században hazánk vezette a gyarmatellenes mozgalmat, amely a világ számos népe számára nyitott lehetőséget a fejlődésre, a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentésére, valamint az éhezés és a betegségek leküzdésére.

Hangsúlyozandó, az évszázados russzofóbia, a nyugati elitek Oroszországgal szembeni nem titkolt ellenségességének egyik oka éppen az a tény, hogy nem engedtük, hogy kiraboljanak minket a gyarmati hódítások idején, és arra kényszerítjük az európaiakat, hogy kereskedjenek velünk. kölcsönösen előnyös feltételek mellett. Ezt úgy sikerült elérni, hogy Oroszországban egy erős centralizált államot hoztak létre, amely az ortodox kereszténység, az iszlám, a judaizmus és a buddhizmus, valamint az orosz kultúra és az orosz beszéd mindenki számára nyitott erkölcsi értékei alapján nőtt és erősödött.

Számos terv készült Oroszország megszállására. Ilyen kísérletek történtek az 1917-es forradalom utáni megpróbáltatások időszakában. Mindegyik kudarcot vallott. A Nyugatnak csak a 20. század végén sikerült megragadnia Oroszország vagyonát, amikor az állam elpusztult. Barátoknak és partnereknek neveztek minket, de gyarmatként bántak velünk, különféle sémákkal dollármilliárdokat pumpáltak ki az országból. Emlékszünk. Nem felejtettünk el semmit.

Néhány napja Donyeckben és Luganszkban, Herszonban és Zaporozsjeban kinyilvánították, hogy támogatják történelmi egységünk helyreállítását. Köszönöm!

(Taps.)

A nyugati országok évszázadok óta mondogatják, hogy szabadságot és demokráciát hoznak más nemzetek számára. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól. Ahelyett, hogy elhozták volna a demokráciát, elnyomtak és kizsákmányoltak, és ahelyett, hogy szabadságot adtak volna, rabszolgává tettek. Az egypólusú világ eredendően antidemokratikus és semmiképpen se szabad; keresztül-kasul hamis és képmutató.

Az Egyesült Államok az egyetlen ország a világon, amely kétszer alkalmazott nukleáris fegyvert, elpusztítva Japánban Hirosimát és Nagaszakit, és ezzel precedenst teremtett.

Emlékezzünk vissza, hogy a második világháború alatt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a legcsekélyebb katonai szükség nélkül rommá döntötte Drezdát, Hamburgot, Kölnt és sok más német várost. Ezt hivalkodóan tették, és ismétlem, minden katonai szükség nélkül. Egyetlen céljuk volt, akárcsak a japán városok atombombázásánál: megfélemlíteni hazánkat és a világ többi részét.

Az Egyesült Államok mély sebhelyet hagyott Korea és Vietnám népének emlékezetében szőnyegbombázásaikkal, valamint napalm- és vegyi fegyvereikkel.

Az USA valójában továbbra is megszállja Németországot, Japánt, a Koreai Köztársaságot, és más országokat, amelyeket cinikusan egyenlő félként és szövetségesként emlegetnek. Nézzük! Miféle szövetség ez? Az egész világ tudja, hogy ezekben az országokban a legfelsőbb tisztségviselők után kémkednek. Szégyen ez, szégyen azoknak, akik ezt teszik, és azoknak, akik rabszolgákként némán és szelíden lenyelik ezt az arrogáns viselkedést.

Nemes orvosi kutatásnak nevezik azokat a parancsokat és fenyegetéseket, amelyeket vazallusaiknak adnak euro-atlanti szolidaritásnak megfelelően, valamint a biológiai fegyverek megalkotására és az emberi kísérleti alanyok alkalmazására Ukrajnában is.

Pusztító politikájuk, háborúik és rablásuk indította el a mai hatalmas migránshullámot. Emberek milliói szenvednek el nehézségeket és megaláztatást, vagy halnak meg ezer számra, akik megpróbálnak eljutni Európába.

Most gabonát exportálnak Ukrajnából. Hová viszik a legszegényebb országok élelmezésbiztonságának álcája alatt? Hová megy? Nyugat – európai országokba viszik. Mindössze öt százalékot szállítottak a legszegényebb országokba. Újabb csalás, leplezetlen csalás.

Valójában az amerikai elit ezeknek az embereknek a tragédiáját használja fel riválisainak gyengítésére, nemzetállamok elpusztítására. Ez vonatkozik Franciaországra, Olaszországra, Spanyolországra és más, évszázados múltra visszatekintő országok identitására.

Washington újabb és újabb szankciókat követel Oroszországgal szemben, és ezzel az európai politikusok többsége engedelmesen egyetért. Egyértelműen megértik, hogy az Egyesült Államok az orosz energia és egyéb erőforrások teljes feladására kényszerítve Európát gyakorlatilag az ipartalanítás felé tolja annak érdekében, hogy az egész európai piacot megszerezze. Ezek az európai elitek mindent értenek, de tudatosan mások érdekeit szolgálják. Ez már nem szolgalelkűség, hanem saját népeik közvetlen elárulása.

Az angolszászok azonban úgy vélik, hogy a szankciók már nem elegendőek, és most a felforgatáshoz fordultak. Hihetetlennek tűnik, de tény – az Északi Áramlat Balti-tenger fenekén áthaladó nemzetközi gázvezetékein robbantást okozva valójában Európa teljes energetikai infrastruktúrájának tönkretételét indították el. Mindenki számára világos, természetesen azok felelősek, akik hasznot húznak belőle.

Az USA diktátumát az ököl törvénye támasztja alá. Néha gyönyörűen be van csomagolva, néha nincs csomagolás, de a lényeg ugyanaz – az ököl törvénye. Ennek eszköze a katonai bázisok százainak telepítése és fenntartása a világ minden sarkában, a NATO-bővítés, és kísérletek új katonai szövetségek létrehozására, mint például az AUKUS és hasonlók. Sokat tesznek a Washington-Szöul-Tokió katonai-politikai lánc létrehozásáért. Minden olyan állam, amely valódi stratégiai szuverenitással rendelkezik, vagy arra törekszik, és képes a nyugati hegemónia megkérdőjelezésére, automatikusan ellenségnek minősül.

Ezek azok az alapelvek, amelyek az USA és a NATO katonai doktrínáinak hátterében állnak, és amelyek teljes uralmat igényelnek. A nyugati elitek ugyanilyen képmutatással mutatják be neokolonialista terveiket, békés szándékra hivatkozva, valamiféle elrettentésről beszélnek. Ez a kitérő szó egyik stratégiáról a másikra vándorol, de valójában csak egy dolgot jelent – ​​minden szuverén hatalmi központ aláaknázását.

Hallottunk már Oroszország, Kína és Irán elrettentéséről. Úgy gondolom, hogy a sorban más ázsiai, latin-amerikai, afrikai és közel-keleti országok, valamint jelenlegi amerikai partnerek és szövetségesek következnek. Hiszen tudjuk, hogy ha kell, szankciókat vezetnek be szövetségeseik ellen is – egy adott bankkal, céggel szemben. Ez az ő gyakorlatuk, és ki fogják bővíteni. Mindent a szemük előtt tartanak, beleértve a szomszédainkat is, a FÁK-országokat.

Ugyanakkor a Nyugat egyértelműen vágyálmokkal foglalkozik már régóta. Az Oroszország elleni szankciós villámháború megindításakor például arra gondoltak, hogy parancsukra ismét felsorakoztathatják az egész világot. Mint kiderült azonban egy ilyen fényes lehetőség nem mindenkit izgat – kivéve a teljes politikai mazochistákat és a nemzetközi kapcsolatok egyéb, nem szokványos formáinak csodálóit. A legtöbb állam megtagadja a „tisztelgést”, ehelyett az Oroszországgal való együttműködés észszerű útját választja.

A Nyugat nyilvánvalóan nem számított ilyen engedetlenségre. Egyszerűen hozzászoktak ahhoz, hogy egy sablon szerint cselekedjenek, zsarolással, megvesztegetéssel, megfélemlítéssel azt tesznek, amit akarnak, és meggyőzték magukat, hogy ezek a módszerek örökké működnek, mintha a múltban megkövültek volna.

Ez az önbizalom nem csupán a kivételesség hírhedt koncepciójának közvetlen terméke – bár nem szűnik meg ámulatba ejteni –, hanem a valódi nyugati „információéhségnek” is. Az igazság a mítoszok, illúziók és hamisítványok óceánjába fulladt, rendkívül agresszív propagandát használva, úgy hazudva, mint Goebbels. Minél hihetetlenebb a hazugság, az emberek annál gyorsabban hiszik el – ezen elv szerint működik.

De az embereket nem lehet etetni papírra nyomtatott dollárral és euróval. Nem lehet etetni őket ezekkel a papírdarabokkal, és a nyugati közösségimédia-cégek virtuális, felfújt kapitalizációja nem tudja felfűteni otthonaikat. Minden, amit mondok, fontos. És amit az imént mondtam, az nem kevésbé az: papírral nem lehet megetetni senkit – élelem kell; és senki otthonát nem fűtheti fel ezekkel a felfújt kapitalizációkkal – energiára van szüksége.

Éppen ezért Európában a politikusoknak meg kell győzniük polgártársaikat, hogy kevesebbet egyenek, ritkábban zuhanyozzanak, és otthon melegebben öltözködjenek. És azok, akik elkezdenek tisztességes kérdéseket feltenni, mint például: „Miért van ez valójában?” azonnal ellenségnek, szélsőségesnek és radikálisnak nyilvánítják. Visszamutatnak Oroszországra, és azt mondják: ez minden bajotok forrása. Még több hazugság.

Külön szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy minden okunk megvan azt hinni, hogy a nyugati elit nem fog konstruktív kiutat keresni a globális élelmiszer- és energiaválságból, amiért csak őket okolhatjuk. hosszú távú politikájuk, amely jóval az ukrajnai, donbászi különleges katonai műveletünk előtti időszakra nyúlik vissza. Nem áll szándékukban megoldani az igazságtalanság és az egyenlőtlenség problémáit. Attól tartok, inkább más formulákat használnak, amelyekkel kényelmesebbek.

És itt fontos felidézni, hogy a Nyugat az I. világháborúval kimentette magát a 20. század eleji kihívásokból. A második világháborúból származó nyereség segített az Egyesült Államoknak végre leküzdeni a nagy gazdasági világválságot, és a világ legnagyobb gazdaságává válni, valamint elérni, hogy a bolygón a dollár, mint globális tartalékvaluta létezzen. És az 1980-as évek válságából – a dolgok az 1980-as években ismét tetőpontra jutottak – a Nyugat sértetlenül kerüljön ki belőle, jórészt a széthullott és megszűnt Szovjetunió örökségét és erőforrásait kisajátítva. Ez tény.

Most, hogy megszabaduljanak a kihívások legfrissebb hálójától, mindenáron szét kell bontaniuk Oroszországot és más államokat, amelyek szuverén fejlődési utat választanak, hogy tovább rabolhassák és felhasználhassák más nemzetek vagyonát foltozzák be a saját lyukaikat. Ha ez nem történik meg, nem zárhatom ki, hogy megpróbálják az egész rendszer összeomlását előidézni, és mindent ennek számlájára írnak, vagy ne adj isten úgy döntenek, hogy a háborús gazdasági növekedés régi formuláját alkalmazzák.

Oroszország tisztában van a nemzetközi közösséggel szembeni felelősségével, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a hidegebb fejek érvényesüljenek.

A jelenlegi neokoloniális modell végső soron kudarcra van ítélve; ennyi nyilvánvaló. De ismétlem, mesterei a végsőkig ragaszkodnak hozzá. Egyszerűen nem tudnak mást kínálni a világnak, mint hogy fenntartsák ugyanazt a fosztogató és zsaroló rendszert.

Cseppet sem törődnek azzal, hogy emberek milliárdjai, az emberiség többségének természetes joga van a szabadsághoz és az igazságossághoz, a saját jövőjének meghatározásához. Már áttértek az erkölcsi, vallási és családi értékek radikális tagadására.

Válaszoljunk magunknak néhány nagyon egyszerű kérdésre. Most szeretnék visszatérni ahhoz, amit mondtam, és az ország minden polgárához – nem csak a teremben tartózkodó kollégákhoz –, hanem Oroszország minden polgárához is szólni szeretnék: szeretnénk-e itt, hazánkban, Oroszországban anya és apa helyett? két női vagy két férfi szülőt:  Akarjuk-e, hogy iskoláink olyan perverziókat kényszerítsenek gyermekeinkre, amelyek az iskolás koruktól kezdve leépüléshez és kihaláshoz vezetnek? Be akarjuk-e dugni a fejükbe azt a gondolatot, hogy bizonyos más nemek is léteznek a nők és férfiak mellett, és akarunk-e nekik nemet-váltó műtétet ajánlani? Számomra ezek elfogadhatatlanok. Ezt akarnánk hazánknak és gyermekeinknek?

Hadd ismételjem meg, hogy a nyugati elitek diktatúrája minden társadalmat megcéloz, beleértve magukat a nyugati országok polgárait is. Ez mindenki számára kihívás. Ez a teljes lemondás arról, hogy mit jelent embernek lenni, a hit és a hagyományos értékek megdöntése, valamint a szabadság elfojtása egy „visszafordított valláshoz” – a tiszta sátánizmushoz – kezd hasonlítani. Jézus Krisztus a hamis messiásokat leleplezve ezt mondta a Hegyi beszédben: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” Ezek a mérgező gyümölcsök már nyilvánvalóak, de nem csak hazánkban, hanem minden országban, többek között a Nyugaton is.

A világ egy alapvető, forradalmi átalakulás időszakába lépett. Új hatalmi központok alakulnak ki. Ők képviselik a többséget – a többséget! – a nemzetközi közösségé. Nemcsak érdekeik kinyilvánítására készek, hanem arra is, hogy megvédjék azokat. A többpólusúságban lehetőséget látnak szuverenitásuk erősítésére, ami azt jelenti, hogy valódi szabadságot, történelmi távlatokat, saját önálló, kreatív és sajátos fejlődési formájukhoz, harmonikus folyamathoz való jogot nyernek.

Ahogy már mondtam, sok hasonló gondolkodású emberünk van Európában és az Egyesült Államokban, és érezzük és látjuk támogatásukat. Az egypólusú hegemónia elleni, lényegében emancipatív, gyarmatellenes mozgalom formálódik a legkülönfélébb országokban és társadalmakban. Az ereje idővel csak nő. Ez az erő határozza meg jövőbeli geopolitikai valóságunkat.

Barátaim!

Ma egy igazságos és szabad útért küzdünk, elsősorban magunkért, Oroszországért, hogy a diktátumot és a despotizmust a múltban hagyjuk. Meggyőződésem, hogy az országok és a népek megértik, hogy egy olyan politika, amely bárkinek a kivételességén és más kultúrák és népek elnyomásán alapul, eredendően bűnöző, és hogy le kell zárnunk ezt a szégyenteljes fejezetet. A nyugati hegemónia folyamatos összeomlása visszafordíthatatlan. És ismétlem: a dolgok soha nem lesznek olyanok, amilyennek akarják.

A csatatér, amelyre a sors és a történelem kihívott bennünket, népünk, a nagy történelmi Oroszország harctere. (Taps.) A nagy történelmi Oroszországért, a jövő nemzedékeiért, gyermekeinkért, unokáinkért és dédunokáinkért. Meg kell védenünk őket a rabszolgaságtól és az olyan szörnyű kísérletektől, amelyek célja, hogy megnyomorítsák elméjüket és lelküket.

Ma azért harcolunk, hogy soha senkinek ne jusson eszébe, hogy Oroszországot, népünket, nyelvünket vagy kultúránkat ki lehet törölni a történelemből. Ma konszolidált társadalomra van szükségünk, és ez a konszolidáció csak a szuverenitáson, a szabadságon, az alkotáson és az igazságosságon alapulhat. Értékeink az emberség, az irgalom és az együttérzés.

És egy igazi hazafi, Ivan Iljin szavaival szeretném zárni: „Ha Oroszországot szülőföldemnek tekintem, az azt jelenti, hogy oroszként szeretek, oroszként szemlélek és gondolkodom, énekelek és beszélek; hogy hiszek az orosz nép lelki erejében. Szelleme az én szellemem; sorsa az én sorsom; szenvedése az én bánatom; és boldogulása az én örömöm.”

E szavak mögött egy dicsőséges lelki választás húzódik meg, amelyet az orosz államiság több mint ezer éves fennállása alatt őseink sok generációja követett. Ma ezt a döntést hozzuk; a donyecki és a luganszki népköztársaság polgárai, valamint a zaporozsjei és ahersoni régió lakosai döntöttek így. Úgy döntöttek, hogy népükkel, szülőföldjükkel, osztoznak annak sorsában, és együtt győznek vele.

Az igazság velünk van, mögöttünk pedig Oroszország! (Taps.)

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Unió hirtelen felbomlása 1991-ben rakoncátlan szakaszokhoz vezetett az újonnan létrehozott köztársaságokban. Az orosz etnikumhoz tartozó emberek hirtelen olyan területen találták magukat, amelyet már nem Moszkva uralt. Több új országban a nem orosz ajkú többség elkezdte elnyomni az orosz kisebbségeket. Kitűnő példa erre  balti országok, Észtország, Lettország és Litvánia.

1991 előtt Ukrajna soha nem létezett államként. A korai kozák törzsek a térkép sárga és zöld részein orosz védelmet kértek a Lengyelországból, Litvániából és más szomszédokból érkező támadások ellen. Az új Ukrajnában az oroszok a lakosság közel felét tették ki, és az általuk támogatott pártok több országos választást is megnyertek. Nagy szavazati különbségek voltak láthatóak regionális/etnikai viszonyok mentén. Az ország erős gazdasági kapcsolatokat ápolt Oroszországgal. Ipara az orosz gáztól függött, míg gép- és acélexportja szinte teljes egészében Oroszországba irányult.

Az USA-nak ez nem tetszett. Ellenőrizni akarta Ukrajnát, hogy nyomást tudjon gyakorolni Oroszországra. Kétszer, 2004-ben és 2014-ben „színes forradalmakat” szervezett a megválasztott ukrán kormányok megdöntésére, amelyek többnyire gazdasági okokból inkább az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat részesítették előnyben.

A 2014-es színes forradalom kivételesen brutális volt. Az Egyesült Államok szélsőjobboldali csoportokat szervezett, hogy átvegyék a vezetést az erőszakos tiltakozásokban. (Ugyanezek a csoportok az 1940-es évek elején német nácikkal szövetkeztek, majd 1948 és 1952 között CIA vezette gerillaháborút folytattak a Szovjetunió ellen.) Az utcai harcok Ukrajna kormányának alkotmányellenes megváltoztatásával végződtek.

Az első törvény, amelyet az új puccskormány végrehajtott, az volt, hogy elutasította az oroszt Ukrajna egyik államnyelveként. Az ukránok mintegy 50%-ának az orosz a mindennapi nyelve. Maga az ukrán egy orosz nyelvjárás. Az ukránok közel 100%-a ért oroszul.

Az ukrajnai orosz ajkú nép attól tartott, hogy eltörlik a nyelvhasználatukat. A Krím orosz védelem mellett megszavazta és kikiáltotta függetlenségét, és csatlakozzon Oroszországhoz. Moszkva elfogadta a lépést.

Ukrajna más egykori orosz részein tiltakoztak az emberek, keleten pedig néhányan fegyvert ragadtak. Kétszer is legyőzték az ukrán hadsereget és az ellenük küldött önkéntes alakulatokat. Az ezt követő Minszk I. és II. egyezmény megkövetelte Ukrajnától, hogy jelentős autonómiát biztosítson ezeknek a donbászi régióknak. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elismerte és támogatta a megállapodásokat. De az ezek végrehajtására tett minden kísérletet az Egyesült Államok szabotált a kijevi kormányt irányító fegyveres jobboldali mozgalmakon keresztül.

Nyolc hosszú éven át a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság lakossága védte határait az ukránok állandó próbálkozásaival szemben, hogy erőszakkal oldják meg a konfliktust. Míg ezekben a köztársaságokban az emberek a köztársaságaik függetlenségére szavaztak, illetve hogy Oroszország részévé váljanak, a Kreml ezt nem fogadta el. Azt akarta, hogy ezek a köztársaságok Ukrajnán belül maradjanak, és ragaszkodott a minszki megállapodások végrehajtásához.

2015-ben az Egyesült Államok és a NATO megkezdte az új ukrán hadsereg felépítését. Sikerült nekik. 2021-re nagyobb volt, mint a NATO-országok legtöbb hadserege. Tervek készültek a donbászi köztársaságok megszállására. 2021-ben Oroszország tudomást szerzett arról, hogy hamarosan megteszik az első kísérletet. Saját hadseregének nagy manővereit indította nyugati határa közelében, hogy elrettentse az ilyen próbálkozásokat. A helyzet rendeződött.

Ukrajna bármilyen kísérlete a Donbász elfoglalására, és az azt követő progromok végrehajtására olyan helyzetet teremtettek volna, amelyben az orosz kormányt a saját népe kényszerítette volna a beavatkozásra. Az oroszok e területek lakóit saját népük részének tekintik.

Amikor a Kreml tudomást szerzett a donbászi köztársaságok 2022-es támadására vonatkozó új tervekről, állást foglalt. Kvázi ultimátumokat küldött az Egyesült Államoknak és a NATO-nak, és olyan biztonsági megállapodásokat kért, amelyek megtagadják Ukrajna NATO-tagságát. Az ultimátumokat elutasították. Az USA háborút akart Ukrajnában, hogy az „gyengíti” Oroszországot, és erősebb ellenőrzést szerezhet európai „szövetségesei” és gazdasági versenytársai felett.

Február 17-én az ukrán hadsereg tüzérségi előkészületeket indított a donbászi köztársaságok elleni teljes támadásra. A következő napokban az ágyúzás napi 40 tüzérségi robbanásról napi 2000 fölé emelkedett. Oroszországnak cselekednie kellett. Február 22-én elismerte a donbászi köztársaságok függetlenségét, és védelmi megállapodásokat írt alá velük. Február 24-én csapatait küldi, hogy legyőzzék az ukrán hadsereget, és lehetetlenné tegyék a Donbász elleni jövőbeli támadásokat.

Azóta Oroszország és szövetséges helyi erői megszerezték az ellenőrzést Luhank egésze, Donyeck 60%-a és a déli régiók nagy része, Herszon és Zaparozsja felett. De, Oroszország azt is megtudta, hogy az általa küldött nagyon korlátozott erők nem tudták teljesíteni célját, Ukrajna lefegyverzését. A tartalékos katonák behívásához és igénybevételéhez jogi változásra volt szükség. Az orosz ellenőrzés alatt álló területek helyi tisztségviselői népszavazást szerveztek annak eldöntésére, hogy függetlenné válnak-e Ukrajnától, és csatlakozzanak Oroszországhoz. Nagy többséggel megszavazták a javaslatokat.

A pénteki napon az Orosz Föderáció elnöke megállapodást írt alá a köztársaságokkal, hogy Oroszország részévé váljanak.

Minden megtámadási kísérlet most már Oroszország elleni támadás. Az Orosz Föderáció, annak hadserege és szövetségesei teljes védelme alatt állnak.

Ukrajna számára a háború folytatása hadseregének biztos vereségét és további feldarabolását jelenti, mivel újabb régiók csatlakoznak Oroszországhoz és Lengyelországhoz, Magyarország és Románia pedig megpróbálja bevenni korábban általuk irányított ukrán régióikat.

A „nyugati” propaganda „álságnak” nevezi az Oroszországhoz való csatlakozásra leadott szavazatokat, a folyamatot pedig „annexiónak”. De, a szavazatok nagyon is valóságosak voltak. Az Oroszországhoz való csatlakozás nagyon magas eredményei érthetőek, Ukrajna elutasította ezeket az embereket, és az Oroszországot ellenzők már rég elhagyták ezeket a régiókat.

Az ENSZ Alapokmánya elismeri az önrendelkezési jogot. Az Egyesült Államok maga (vissza)él ezzel a jogával, amikor politikai céljait támogatja:

Az ENSZ-hez intézett beszédében Biden kitartott amellett, hogy a szavazás színlelt volna, ezért soha nem ismernék el, mert ez „az ENSZ alapokmányának rendkívül jelentős megsértése”. Ennek az állításnak az Egyesült Államok külpolitikai érdekeitől függő gördülékenységét mutatja, hogy Biden három nappal korábban szinte egyidejűleg kitart amellett, hogy „Tajvan saját maga dönt a függetlenségéről. Ez az ő döntésük.” Nem sérti az ENSZ alapokmányát, ha Kína ellen szól. Viszont sérti az ENSZ alapokmányát, ha Oroszország számára működik. Ezenkívül az Egyesült Államok hivatalosan elismeri a többi annektálást is, legutóbb Nyugat-Szahara marokkói annektálását.

De a képmutatás, amely leginkább felháborítja Oroszországot, az Koszovói esemény 2008-ban, amikor Koszovó egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától anélkül, hogy népszavazást tartott volna. Az Egyesült Államok elismerte a Jugoszlávia területi integritását fenntartó ismételt ENSZ-határozatok elleni nyilatkozatot. Sakwa arra is rámutat, hogy az Egyesült Államok jóváhagyta „a Nemzetközi Bíróság hírhedt tanácsadó véleményét, amely szerint Koszovó függetlenségének kikiáltása „nem sértette meg az általános nemzetközi jogot”.

Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteken aláírta az Ukrajna egyes részeinek annektálásáról szóló szerződéseket a nemzetközi jog ellenére, és ígéretet tett arra, hogy „minden rendelkezésre álló eszközzel” megvédi az újonnan egyesült régiókat az ország hét hónapja tartó inváziójának újabb eszkalációjában.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök úgy reagált, hogy országa kérelmet nyújt be a NATO katonai szövetséghez való „gyorsított”   csatlakozására.

Putyin sürgette Ukrajnát, hogy üljön le a béketárgyalásokra, de ragaszkodott ahhoz, hogy ne tárgyaljon a megszállt régiók visszaadásáról – ezzel ütközésben tartva őt az ukrán kormánnyal és nyugati támogatóival, amelyek elutasították a földfoglalást.

A díszes Szent György-teremben tartott Kreml-szertartáson Ukrajna megszállt részeinek annektálását hirdetve Putyin azzal vádolta a Nyugatot, hogy szítja az ellenségeskedést, mivel Oroszországot „gyarmattá” kívánja változtatni. Pozíciójának megszilárdulása a több tízezer ember halálát és sebesülését okozó konfliktusban tovább növelte a feszültséget, amely már a hidegháború óta nem látott mértékű.

A Kreml ceremóniájára három nappal azután került sor, hogy Moszkva megszállt vidékein lezárultak az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló „népszavazások”, amit Kijev és a Nyugat fegyverrel fenyegető, hazugságon alapuló földfoglalásnak minősített.

Putyin azonban az ünnepségen mondott tüzes beszédében kitartott amellett, hogy Ukrajnának „tisztelettel” kell kezelnie a Kreml által irányított szavazatokat.

Az Oroszországhoz való csatlakozási szerződések aláírási ceremóniája után a megszállt régiók Moszkva által beiktatott vezetői Putyin köré gyűltek, és mindannyian összefonták egymás kezét, majd csatlakoztak az „Oroszország! Oroszország!”-ot kiáltó közönséggel.

Putyin a Nyugattal szemben is sértődötten azzal vádolta az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy Oroszország elpusztítására törekednek. Azt mondta, hogy a Nyugat „parazitaként” viselkedett, és felhasználta pénzügyi és technológiai erejét, hogy „kirabolja az egész világot”.

Oroszországot úgy ábrázolta, mint aki történelmi küldetést teljesít, hogy visszaszerezze posztszovjet nagyhatalmi státuszát, és ellensúlyozza a szerinte összeomló nyugati uralmat.

„A történelem egy csatatérre hívott bennünket, hogy harcoljunk népünkért, a nagy történelmi Oroszországért, a jövő generációiért” – mondta.

Újabb orosz háborús tervekről még nem hallani, de arra lehet számítani, hogy Oroszország reakciója az ukrán támadásokra, valamint a NATO-támogatásra hamarosan sokkal súlyosabb lesz. Korábban Putyin azt mondta a háborúról, hogy „még el sem kezdtük”.

Mindenkinek azt lehet tanácsolni, hogy vegye ezt komolyan.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A kilenc értékelt rendellenesség a következők voltak: cerebrovaszkuláris, kognitív és memóriazavarok, perifériás idegek rendellenességei, epizodikus rendellenességek, extrapiramidális és mozgási rendellenességek, mentális egészség, mozgásszervi, érzékszervi és egyéb neurológiai vagy kapcsolódó állapotok, mint például Guillain-Barre és agyvelőgyulladás.

Mind a kilenc rendellenesség-kategória esetében megemelkedett a kockázat, a legjelentősebb növekedés pedig a kognitív és memóriazavarokat érinti. A kilenc kategóriában olyan gyakori állapotok szerepelnek, mint a szélütés, az Alzheimer-kór, a fejfájás és görcsrohamok, a Parkinson-kórhoz hasonló tünetek, a szorongás és a depresszió, a szédülés, a szaglás és az ízlelés elvesztése, valamint a fülzúgás. Ezen rendellenességek mindegyike jelentősen befolyásolhatja az életminőséget.

A vizsgálatot Dr. Ziyad Al-Aly, a Veterans Affairs St. Louis Health Care System kutatási és oktatási szolgálatának vezetője, nefrológus végzettsége és a Long COVID szakértője, valamint Dr. Benjamin Bowe és Yan Xie vezette. A tanulmányban összesen 154 068 COVID-19-fertőzött személyt értékeltek, átlagosan több mint 400 nap alatt. Összehasonlították őket 5,6 millió korabeli és 5,8 millió korábbi kontrollal, amelyek rendkívül robusztus adathalmazt szolgáltatnak az elemzéseikhez.

Dr. Al-Aly a Twitteren a tanulmány széles körben megosztott anyagában megjegyezte: „A memória és a kognitív zavarok, az érzékszervi rendellenességek és rendellenességek kockázatai, beleértve a Guillain-Barrét [immunrendszeri rendellenesség, amelyben az immunrendszer megtámadja az idegeket és gyengeséget okoz, ritka esetekben életveszélyes] és az encephalitis vagy encephalopathia [agygyulladás] erősebb fiatal felnőtteknél. Ezeknek a rendellenességeknek a fiatal életekre gyakorolt ​​hatásai mélyrehatóak, és nem lehet túlbecsülni.”

A tanulmány vitarészében a szerzők határozottan megjegyzik: „Elengedhetetlenül fel kell ismernünk a Long COVID által támasztott óriási kihívásokat és annak minden későbbi hosszú távú következményét. E kihívásoknak való megfelelés sürgős és összehangolt (egyelőre nem létező) globális, nemzeti és regionális válaszstratégiákat igényel.”

Arra figyelmeztetnek, hogy a COVID-19 fertőzésekkel összefüggő neurológiai betegségek „mélyreható következményei” lesznek a lakosság egészségére, az egészségügyi rendszerekre és a gazdasági termelékenységre, beleértve a „kiszélesedő egyenlőtlenségek” kockázatát is. Ezeket a figyelmeztetéseket az az aprólékos kutatás támasztja alá, amelyet Dr. Al-Aly és csapata a világjárvány során a Post-Acute Sequalae SARS-CoV-2 fertőzés (PASC), más néven Long COVID klinikai vonatkozásairól folytatott.

Egy közelmúltbeli interjúban Dr. Al-Aly megjegyezte, hogy a Long COVID iránti érdeklődése akkor kezdődött, amikor elolvasta a New York Times-ban Fiona Lowenstein írását, amely a 2020. áprilisi fertőzéséből való felépülése utáni Long COVID-szal kapcsolatos megpróbáltatásait írta le. és Dr. Al-Aly megkérdezte: „Mi az a Long COVID?” és „Kit érint ez?” Mint kifejtette: „széles megközelítést alkalmaztunk, hogy ne hagyjunk szó nélkül, és jellemezhessük a COVID-19 poszt-akut következményeit.”

Az Egyesült Államok Veteránügyi Minisztériumának integrált elektronikus egészségügyi nyilvántartásaihoz való hozzáférés lehetővé tette Dr. Al-Aly és csapata a Washingtoni Egyetem Orvostudományi Karán, a Missouri állambeli St. Louis-ban, hogy áttekintsék a több mint 74 000 SARS-CoV-fertőzött veterán diagramját, és hasonlítsa össze ezeket a kortárs és történelmi kontrollokkal, hogy kezelje a COVID-19 népesség egészségére gyakorolt ​​hatásának relatív és abszolút kockázatát.

Az eredmények elképesztőek voltak. Dr. Al-Aly felidézte, hogy az emberek által tapasztalt „szervi működési zavarok széles skálája” a velejéig megrázta. Aggasztóbb volt számára, hogy még azok is jelentős mértékben érintettek, akiknek olyan enyhe tüneteik voltak, amelyek nem tették szükségessé a kórházi kezelést.

Dr. Al-Aly és csapata a következő tanulmányokat is elvégezte, amelyek a Long-COVID szív- és érrendszerre, vesére, anyagcsere-funkciókra és mentális egészségre gyakorolt ​​hatását vizsgálták. Mindegyik kategóriában az eredmények károsnak bizonyultak.

• Az akut vesekárosodás relatív kockázata kétszer magasabb volt a korabeli és történelmi kontrollokhoz képest, amelyek a COVID-fertőzöttek egy százalékát érintették. Egy kicsi, de jelentős kisebbség szenvedett jelentős vesefunkció-csökkenést a fertőzés nélküliekhez képest.
• Bármely szív- és érrendszeri betegség kockázata 60 százalékkal nőtt az akut COVID-fertőzést követő első évben, és körülbelül 4,5 százalékkal több embernél alakultak ki ezek a betegségek. A súlyos kardiovaszkuláris események esetében az abszolút megnövekedett kockázat 2,3 százalék volt. Bár ezek a kockázatok jelentősek voltak a súlyos COVID-fertőzéssel kórházba került betegeknél, még az enyhe betegségben szenvedő betegeknél is jelentősen megnőtt a kardiovaszkuláris kimenetel.
• A mentális egészségi zavarokat vizsgálva azt találták, hogy a COVID-19 fertőzés 35 százalékkal növelte a szorongásos zavarok relatív kockázatát és 39 százalékkal a depressziót. Ezeknél a betegeknél nagyobb arányban szedtek gyógyszereket a tüneteik enyhítésére. Ezenkívül rossz alvást és kognitív hanyatlást szenvedtek. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Dr. Al-Aly figyelmeztetett: „Adatainkban korai jeleket láttunk – amelyek remélem nem folytatódnak tovább különösen a SARS-CoV-2 fertőzésben szenvedők körében. Ez megkívánja a figyelmünket, hogy az elején elcsípjük.”
• Hasonlóképpen, 40 százalékkal nőtt a cukorbetegség, 1 és 2 százalék közötti többletterhelés mellett. Sokan, akiknél cukorbetegség alakult ki, gyógyszert kellett felírni a megemelkedett vércukorszint szabályozására. Ha ezeket a kórházi kezelést igénylő populációra extrapoláljuk, akkor a számok jelentősek, 8-14 százalék körüliek. Még az „enyhe” COVID-19-ben szenvedők esetében is 5 százalékkal nőtt az abszolút kockázat a nem fertőzött kontrollokhoz képest.
• Az év elején Dr. Al-Aly és csapata közzétett egy tanulmányt, amely megállapította, hogy az oltás után áttöréses fertőzésben szenvedőknek csak 15 százalékkal kisebb az esélyük a hosszú COVID kialakulására, és nagyobb a halálozás és a szervkárosodás kockázata a kontrollokhoz képest, akik soha nem fertőződtek meg. Ez igaz maradt a szezonális influenzával összehasonlítva, eloszlatva a polgári sajtó állandó hivatkozását, miszerint a COVID nem károsabb, mint az influenza.

Dr. Al-Aly a COVID-19 okozta tragikus haláleseteket és kórházi kezeléseket egy hatalmas jéghegy csúcsához hasonlította, ahol a vízvonal alatti hosszú COVID-hoz kapcsolódó hatalmas, hosszú távú következmények találhatók. Egy gyűjtőfogalom, a Long COVID több mint pusztán agyköd és fáradtság. A test szinte minden szervére hatással lehet, és a boncolási jelentések bebizonyították, hogy a COVID-19 továbbra is komoly veszélyeket jelent a lakosságra.

Legújabb tanulmányukban Dr. Al-Aly et al. fontos megfigyeléseket tesz a világjárvány hosszú távú neurológiai következményeiről, és ezt írja: „Tekintettel a világjárvány kolosszális léptékére, és annak ellenére, hogy ebben a munkában közölt abszolút számok kicsik, ezek az egész országban nagyszámú érintett személyt jelenthetnek. Ez valószínűleg hozzájárul a neurológiai rendellenességek növekedéséhez.”

Hozzáteszik: „Ez nagyobb hangsúlyt fektet a nem gyógyszerészeti beavatkozások (például maszkolás) és oltások révén megvalósuló, többrétű primer prevenciós stratégiák folyamatos szükségességére, hogy (amennyire lehetséges) csökkentsék a SARS-CoV-2 fertőzés kockázatát. Sürgős szükség van továbbá hosszú távú fenntartható stratégiák kidolgozására a SARS-CoV-2 tömeges fertőzésének megelőzésére, valamint annak meghatározására, hogy ezek a hosszú távú neurológiai (és egyéb) szövődmények megelőzhetők-e vagy más módon enyhíthetők-e olyan embereknél, akik már SARS-CoV-2-vel fertőzöttek.”

Ami ezeket a lektorált tanulmányokat kritikussá teszi, az nem csupán a COVID-19 világjárvány által az emberekre jelentett egészségügyi veszélyek bemutatása. Politikai jellegűek is, mivel e munkák célja kezdettől fogva az volt, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot a végrehajtott pandémiás politikák következményeinek mértékéről. A világjárvány szörnyű következményei nemcsak a COVID-19 által okozott több mint 20 millió halálesetben számolnak világszerte, hanem abban is, hogy világszerte több tízmillió ember szenved a legyengítő Long COVID-tól.

Dr. Al-Aly Twitteren megjegyezte: „A Long COVID megelőzésének legjobb módja a COVID megelőzése.” Ez arról szól, hogy mélységesen szükség van egy globális felszámolási stratégiára a járvány egyszeri megállításához. Világméretű COVID-ellenes mozgalom hiányában, amely minden országban egyesíti a tudósokat. A világjárvány folytatódással fenyeget, új változatokkal tömeges fertőzések hullámai jelentkeznek, több millió ember halálát és legyengülését okozva, ez utóbbi a Long COVID jelenség miatt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Bár. ezt a lépést a keményvonalasok már a kezdetek óta szorgalmazták, a kormány megpróbálta a konfliktust visszafogott „speciális katonai műveletként” bemutatni, nem pedig olyasvalamiként, amely közvetlenül érintené a polgárokat. Lehet, hogy ez most megváltozik.

Szergej Sojgu védelmi miniszter a Russia 24 tévécsatornának adott interjújában elmondta, hogy Oroszországnak 25 millió hadra fogható férfi áll a rendelkezésére, de csak 300 ezret hív be, katonai tapasztalattal. Kiegészítő képzésben részesülnek, mielőtt a frontra küldik őket, és nem lesznek köztük főiskolai hallgatók vagy volt hadkötelesek.

Sojgu azt is állította, hogy eddig 5397 orosz katona halt meg a konfliktusban.

Kedden a Duma törvényt fogadott el, amely büntetést szab ki a fosztogatásért, a harc megtagadásáért, a megadásért és a dezertálásért.

Az új szabályok a mozgósítás, a háborús és a hadiállapot idején is érvényesek – a kormány eddig nem szívesen emlegette az ukrajnai inváziót háborúként, helyette a „különleges katonai művelet” kifejezést használta. Az új rendelet szerint a tartalékosokat a rendes, szerződéses katonákkal azonos bánásmódban részesítik, ha nem jelentkeznek szolgálatra.

„Vesztésre áll a háborút, és tenni akarnak valamit, hogy ne veszítsék el” – mondta Oleg Ignatov, a Crisis Group moszkvai elemzője az Al Jazeerának.

„Szerintem a fő probléma az, hogy kevés az ember a fronton, nincs elég katonájuk Ukrajna megtámadására, vagy akár a megszállt területek védelmére. Le akarják zárni a harcot az ukránokkal, ezért hirdették meg a mozgósítást.”

A közelmúlt kudarcai miatt az orosz hadseregnek máshol kellett ember anyagot keresnie. Jevgenyij Prigozsin oligarcha és a zsoldos csapat állítólagos vezetője egy börtöntelepen azt mondta az elítélteknek, hogy ha készen állnak a hat hónapos szolgálat teljesítésére, elengedik a büntetésüket.

„Vagy katonai magáncégek és rabok [harcolnak Ukrajnában], vagy az Ön gyermeke” – mondta később Prigozhin közleményében.

Korábban, a kirgizisztáni újságírók feltártak egy közösségi médiakampányt, amelyben „biztonsági őröket” alkalmaztak Ukrajnában dolgozni, havi 240 000 rubelért (4383 dollárért), valamint az orosz állampolgársághoz való egyszerűsített útért. Hamar kiderült, hogy ez Wagner újabb toborzási akciója.

Kirgizisztán és szomszédai Üzbegisztán és Tádzsikisztán migráns munkavállalók forrása Oroszországba. Szerdán a moszkvai kirgiz nagykövetség figyelmeztette honfitársait, hogy egy idegen hatalom nevében való konfliktusba keveredés odahaza bűncselekménynek számít.

Bár az év elején állítólag több tízezer szíriai és más külföldi harcost soroztak be Moszkva nevében harcolni, úgy tűnik, hogy jelentős idegenlégió még nem jött létre.

Míg a kormány ígéretet tett arra, hogy csak katonai gyakorlattal rendelkezőket hívnak be, valójában semmi sem akadályozza meg, hogy a tapasztalattal nem rendelkezőket is besorozzák. Válaszul a tavaszi ifjúsági demokratikus mozgalom a mozgósítás elleni demonstráció megújítására szólított fel Moszkva, Szentpétervár és minden orosz város központjában.

„Vlagyimir Putyin most jelentette be a részleges mozgósítást Oroszországban. Ez azt jelenti, hogy orosz férfiak ezrei – apáink, testvéreink és férjeink – a háború húsdarálójába kerülnek” – írta a Spring Instagram-oldalukon.

„Most a háború valóban minden otthont és családot érint. A hatóságok azt szokták mondani, hogy csak „szakemberek” harcolnak, és ők nyernek. Kiderült, hogy nem nyertek és elkezdték toborozni a frontra. A háború már nem „odakint”, hanem hazánkban, otthonainkban van és a rokonainkért jött el.

A mozgósítás szükségességéről naponta kiabáló képviselők meleg székeikben maradnak, élnek és virulnak. Hiszünk abban, hogy mozgósítani kell őket, és Ukrajnába kell küldeni őket – hadd haljanak meg beteges fantáziáikért, ne pedig hétköznapi srácokat küldjenek a halálba.”

Mintha ezt előre sejtené, Ilja Remeslo, a Kreml-barát kommentátor azt írta a Telegramjában, hogy „megbízható források” közölték vele, elsőként az „illegális gyűléseken” részt vevőket mozgósítják.

„Azonnal a helyszínen ellenőrzik az iratokat, azonosítják, őrizetbe veszik és elküldik a belügyi szerveknek” – állította. „Ezután a katonai regisztrációval és toborzással együtt meghatározzák a behívott kategóriáját. Azokat, akik nem felelnek meg azonnal az első kategóriába [a 300 000 tapasztalt katonából], azokat későbbi sorozásra regisztrálják. Szóval, várunk benneteket, – tette hozzá. – Ideje szolgálni.”

Szerda este tüntetések zajlottak Oroszország városaiban, bár azok kisebbnek tűntek, mint a februáriak.

Ivan Zsdanov, a bebörtönzött ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij közeli szövetségese kijelentette, hogy a Navalnij csapat kész támogatni minden háborúellenes akciót: „Ha készen áll nagyobb dolgokra, beleértve a katonai toborzóirodák felgyújtását is, mi is készek vagyunk segítséget nyújtani.”

Ignatov azonban azt mondta, hogy komoly tiltakozások nem valószínűek, mivel az orosz társadalom annyira atomizálódott.

„Nincs szolidaritás az orosz társadalomban, és nincs egység. Nincs civil társadalom, és Oroszországban a 2000-es évek óta nem voltak szabad választások” – mondta.

„Szerintem minden tiltakozást megpróbálnak megakadályozni, és aki ellenzi a mozgósítást, azt szigorúan megbüntetik. De szerintem az emberek megpróbálják szabotálni ezt a döntést. A hímek el akarják kerülni a mozgósítást, el akarnak bújni a besoroztatni próbáló emberek elől.

A Google Trends szerint a Putyin bejelentése előtti órákban a „hogyan hagyjuk el Oroszországot” kérdés feltűnést keltett a keresőkben, csakúgy, mint a „hogyan törjünk el egy kart”. Szerdán az összes isztambuli és szinte minden jereváni járat betelt.

De a tengerentúli menekülés nem mindenki számára választható. Azok a katonák, akik eddig azzal a kiskaput használva elkerülték az ukrajnai bevetést, hogy nem háborút hirdettek (vagyis nem kötelesek részt venni), most zárva találják az ajtót.

NN, egy szakaszparancsnok, aki névtelenül beleegyezett, hogy beszél az Al Jazeerával, azt mondta, hogy felmondólevelet írt, de a hadsereg nem fogadja el.

„És ha most nem csatlakozom a különleges művelethez, akkor a mozgósítás miatt börtönbe zárnak. Általánosságban elmondható, hogy a hadseregünkből való elbocsátás folyamata nagyon bonyolult – nem lehet csak úgy kilépni” – mondta. ”

A [bevetési] parancs már megérkezett, és nem tudom, mit tegyek. nem akarok menni; az állam érdekei nem esnek egybe a közérdekekkel. Sokan [a hadseregből] osztják a véleményemet.”

Mások azonban inkább beletörődnek a bevetés lehetőségébe.

„Ez közvetlenül érint engem az életkorom miatt, szolgáltam és megfelelő képzettséggel rendelkezem, így minden kritériumnak megfelelek, kivéve talán azt a tényt, hogy a haditengerészet nem igazán hasznos [Ukrajnában]” – mondta a 35 éves. Valentin Szentpétervárról, aki 2009-2010 között szolgált a haditengerészetnél.

„Néhány srácnak más a véleménye. Valaki el akarja hagyni [az országot], de a legtöbbünk elmegy, ha azt mondják. Nem félek. Ha megkapom az értesítést, megyek, de én sem sietek.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ezek azok az aggodalmak, amelyek arra késztették Macron francia elnököt, hogy előhívja Charles de Gaulle szellemét, és sürgesse Európát, hogy forduljon el az általa a NATO „agyhalottnak” nevezett hidegháborújától, és az USA-pártiaktól, kereskedelmi megállapodások, amelyek növekvő költségeket rónak Európára, miközben megtagadják az Eurázsiával folytatott kereskedelemből származó potenciális nyereséget. Még Németország is tiltakozik azon követelésekkel szemben, hogy fagyasszák be az orosz gáz importját.

Oroszország és Kína valódi katonai fenyegetése helyett az amerikai stratégák problémája az ilyen fenyegetés hiánya.

Az Egyesült Államoknak arra volt szüksége, hogy provokálja Oroszországot, majd Kínát, hogy reagáljanak az Egyesült Államok fenyegetéseire oly módon, hogy „szövetségeseit” a szankciós politikájának követésére kötelezze.

Az igencsak eltompult európai vezetés bedőlt a trükknek.

Az Egyesült Államok megszervezte az ukrán támadást a lázadók által birtokolt Donbas régió ellen. Ez február 17-én kezdődött a Dombas-állások elleni intenzív tüzérségi előkészületekkel, amint azt az EBESZ megfigyelői a határon rögzítették. Oroszországnak reagálnia kellett, vagy eltűrni, hogy ezeken a területeken az oroszokat megnyomorítják.

Ezt nem lehetett más módon megakadályozni, mint katonai eszközökkel. Február 22-én Oroszország független államként ismerte el a Donbászi Köztársaságokat, és védelmi megállapodásokat írt alá velük.

Ugyanezen a napon Olaf Scholz német kancellár lemondta az Északi Áramlat II. tenger alatti vezeték elindítását, ami az orosz gázt Németország iparához és fogyasztóihoz szállította volna.

Az európaiak rendkívül kemény gazdasági szankciókat indítottak Oroszország ellen, amelyeket az Egyesült Államok ösztönzésére hónapokkal korábban előkészítettek.

Oroszország különleges katonai művelete az ENSZ Alapokmánya 51. cikke értelmében február 24-én kezdődött.

Michael Hudson február 28-án kijelentette, hogy Németország egy évszázadon belül  harmadszor szenvedett vereséget.

A Világban 1991 óta az Egyesült Államok a katonai erő. A Varsói Szerződés és a NATO országainak kölcsönös leszerelését elutasították. Ehelyett bekövetkezett a Clinton-kormányzat amerikai politikája, amely a NATO-n keresztül új katonai terjeszkedést akart megvalósítani. Ezért Nyugat-Európa és más amerikai szövetségesek külpolitikáját a NATO formálja.

Ahogy Biden elnök kifejtette, a jelenlegi katonai eszkaláció („Prodding the Bear”) valójában nem Ukrajnáról szól. Biden már az elején megígérte, hogy nem vesznek részt amerikai csapatok. De több mint egy éve követeli, hogy Németország akadályozza meg az Északi Áramlat 2 vezetéket abban, hogy iparát és lakásait olcsó gázzal lássa el, és forduljon a sokkal drágább amerikai beszállítókhoz.

Tehát a NATO Oroszországgal való konfrontációjának legsürgetőbb amerikai stratégiai célja az olaj- és gázárak szárnyalása.

Az Északi Áramlat II-t azért hozták létre, hogy Németország függetlenné váljon a Lengyelországon és Ukrajnán áthaladó vezetékektől. Ennek blokkolása volt Németország legostobább lépése, amit Scholz kancellár megtett.

A következő hónapokban Lengyelország blokkolta a Jamal vezetéket, amely szintén orosz gázt szállított Németországba. Ukrajna ezt követően elvágott két orosz vezetéket. Sorra meghibásodtak az Északi Áramlat I. vezeték fő kompresszorállomásai, amelyeket a német Siemens épített ki, és amelynek karbantartási szerződése is van. Viszont a szankciók megtiltják a Siemensnek a javítást.

Nem Oroszország blokkolta a gázt és az olajt az európai piacokról. A német, a lengyel és az ukrán kormány tette ezt.

Oroszország valójában örülne, ha többet adna el. Putyin nemrég ismét felajánlotta, hogy a lehető legtöbb orosz gázt az Északi Áramlat II-n keresztül Németországba küldi.

Hiszen ha sürgősen szükségük van rá, ha annyira rosszak a dolgok, csak menjenek, és szüntesse meg a szankciókat az Északi Áramlat 2 ellen, az évi 55 milliárd köbméterrel – csak meg kell nyomniuk a gombot, és beindul . De a németek úgy döntöttek, hogy maguk zárják le, nem tudnak megjavítani egy vezetéket, és szankciókat vezettek be az új Északi Áramlat 2 ellen, a megnyitása helyett. Mi vagyunk a hibásak ezért?

A német kormány a hibás az ajánlat elutasításáért.

Az Oroszország elleni gazdasági háború, amelyet a szankciókkal akartak megnyerni, nem tudta megingatni Oroszországot. A Rubel erősebb, mint valaha. Oroszország rekordnyereséget termel akkor is, ha kevesebb gázt és olajt ad el, mint a háború előtt. Oroszországban lehet egy kis recesszió az idén, de az életszínvonala nem csökken.

Amint az könnyen megjósolható volt, és ahogy Michael Hudson kifejtette, az oroszellenes szankciók Európán belüli gazdasági következményei ezzel szemben óriási katasztrofális következményekkel járnak Európa iparára, társadalmaira és politikai helyzetére.

A kormányok és a média mindeddig tartózkodott attól, hogy felfigyeljenek a közelgő óriási problémákra, amelyekre az iparág vezetői már korán rámutattak. Csak az elmúlt két hétben kezdték el a sürgős figyelmeztetéseket.

A Der Spiegel, a legnagyobb német hetilap azt kérdezi: Mennyire lesz rossz a német recesszió? És, kimondja a nyilvánvalót:

Az első német vállalatok elkezdték bedobni a törülközőt, és a fogyasztás összeomlik a kirobbanó energiaárak következményeként. A gazdaság szinte ellenőrizetlenül csúszik egy olyan válságba, amely tartósan meggyengítheti az országot.

A Der Spiegel azt az öt szakaszt tárgyalja, amelyek mentén a katasztrófa bekövetkezik.

Első szakasz: A termelés befagyasztása mert Németországban egyre drágább a gyártás.

Második szakasz: Az árcsapda – Senki sem vásárol olyan magas áron, amibe most a német termékek kerülnek.

Harmadik szakasz: A fogyasztói válság – Magas energiaárakat kell fizetniük. A német fogyasztók mindenből kevesebbet vásárolnak.

Negyedik szakasz: A csődhullám.

Ötödik szakasz: A munkaerőpiacról szóló jelentés.

Amikor Németországban 6-10 millió munkanélküli, a kormánynak kevesebb adóbevétele lesz, mivel csak néhány cég lesz nyereséges, a szociális rendszer összeomlik.

Az európai ipar megbénul a megugró energiaárak súlya alatt – írja az Irish Examiner: A Volkswagen, Európa legnagyobb autógyártója a múlt héten arra figyelmeztetett, hogy átcsoportosítja a termelést Németországból és Kelet-Európából, mert az energiaárak nem csökkennek.

Európa hétszer annyit fizet a gázért, mint az Egyesült Államok, ami rámutat a kontinens ipari versenyképességének drámai eróziójára, ami tartós károkkal fenyeget a gazdaságban. Mivel Vlagyimir Putyin orosz elnök megkétszerezte háborús erőfeszítéseit Ukrajnában, kevés jele van annak, hogy a gázáramlás – és a lényegesen alacsonyabb árak – a közeljövőben helyreállna Európába.

Az OilPrice.com szerint Európa az energia intenzív iparágak elvándorlásával néz szembe.

Valójában az EU alva jár az anarchiában:

Lehet, hogy minden szem a ma reggeli olasz választási eredményekre szegeződik, de Európának sokkal nagyobb gondjai vannak, mint egy jobboldali kormány megalakítása. Jön a tél, és Európa saját maga által kiváltott energiaválságának katasztrofális következményei már az egész kontinensen érezhetők.

Miközben a politikusok irreális energia megtakarítási terveket dolgoznak ki, a valóság az, hogy a megugró energiaárak és a csökkenő kereslet már több tucat energiaigényes iparági üzemet: üveg-, acél-, alumínium-, cink-, műtrágya-, vegyipar, stb. kényszerít csökkentett termelésre, vagy a termelés leállítására, ami több ezer dolgozó elbocsátását okozza. Még a háborúpárti New York Times is kénytelen volt a közelmúltban elismerni azt a „bénító” hatást, amelyet Európában a brüsszeli szankciók gyakorolnak az iparra és a munkásosztályra. „A magas energiaárak sújtják az európai ipart, a gyárakat a termelés gyors leállítására és több tízezer alkalmazott szabadságolására kényszerítve” – számoltak be.

Valóban az európai politikusok erőtlenségének jele, hogy a gyorsan közeledő sziklafal ellenére senki sem tudja rávenni magát, hogy kijelentse a nyilvánvalót: véget kell vetni a szankcióknak. Egyszerűen semmi erkölcsi ok arra, hogy európaiak millióinak megélhetését tönkretegyék Putyin iskoláztatása érdekében, még akkor sem, ha a szankciók segítették e cél elérését, ami nyilvánvalóan nem igaz.

Az Egyesült Államok ugyancsak recesszióba kerül, de ahogy tervezte, profitálni fog az európai katasztrófából.

A Handelsblatt üzleti napilap arról számol be, hogy a német vállalatok Észak-Amerikába helyezik át a termelést.

Washington olcsó energiával és alacsony adókkal vonzza a német cégeket.

A német kormány azt állítja, hogy ezt meg akarja akadályozni, de ez lehetetlen az energiaszankciók megszüntetése nélkül.

Amerikában a gyári munkák úgy virágoznak, mintha az 1970-es években lennének.

Az egyesült államokbeli gyártás fellendülést tapasztal, a vállalatok a termékek iránti nagy fogyasztói kereslet közepette munkaerőt vesznek fel.

Az Egyesült Államok európai politikusok segítségével háborút folytat Európa népe és életszínvonala ellen. Most a háború megnyerésének küszöbén állnak. Hogy ez ne történhessen meg Németországnak meg kell nyitni az oroszországi vezetékeket. Ezt nyilvánvalóan az amerikaiak is tudják, ezért robbantották fel a tenger alatti vezetékeket.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A jelentés szerint Kazahsztán legnagyobb bankja, a Halyk Bank is felfüggesztette a Mir kártyákkal végzett tranzakciókat termináljain és ATM-jein. A bank ugyanakkor az Interfaxnak kifejtette, hogy tavasszal leállította a Mir kiszolgálását ATM-hálózatában, és azóta sem vezetett be újabb korlátozásokat. A Mir kártyákkal a bank által kiszolgált POS-terminálokon keresztül lehet fizetni – közölte.

Ezen a héten több törökországi bank bejelentette döntését, hogy leállítja az orosz bankkártyák elfogadását, miután Washingtonból figyelmeztették, hogy a pénzintézetek másodlagos szankciókat kockáztatnak, ha segítik Moszkvát az amerikai büntetések megkerülésében.

A múlt héten az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala (OFAC) bejelentette, hogy kész szankciókat bevezetni minden Oroszországon kívüli intézmény ellen, amely az ország fizetési rendszerét használja.

A Mir-t az Oroszországi Központi Bank fejlesztette ki a Visa és a Mastercard hazai alternatívájaként, miután 2014-ben Moszkvával szemben első körben bevezették a szankciókat. Az új fizetési rendszer bevezetése óta az orosz bankok több mint 129 millió Mir kártyát bocsátottak ki. Elfogadták Törökországban, Vietnamban, Örményországban, Dél-Koreában, Üzbegisztánban, Fehéroroszországban, Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Tádzsikisztánban, Dél-Oszétiában és Abháziában.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Egyesült Államok egymás után zsigerelte ki a fegyverzetkorlátozási szerződéseket, NATO-szövetségesei pedig régóta egzisztenciális helyzetbe taszították Oroszországot.

Jelenleg szülőhazájában, Ausztráliában tartózkodik, és sajnálatát fejezi ki, hogy az egymást követő canberrai kormányok hogyan könyörögtek a Kínával és Oroszországgal szembeni könyörtelen amerikai ellentét megszütetéséért. Szerinte ez az alárendeltség és a független külpolitika hiánya aláássa Ausztrália nemzetgazdaságát, és erodálja a békét és a biztonságot az ázsiai-csendes-óceáni térségben.

Dr. Helen Caldicott 1938-ban született Melbourne-ben. M.D. és számos könyv szerzője, köztük a Sleepwalking to Armageddon. Több nemzetközi díj kitüntetettjeként több filmben is szerepelt, köztük a Nyolc perc éjfélig című filmet, amelyet 1981-ben Oscar-díjra jelöltek a legjobb dokumentumfilm kategóriában.

Interjú

Kérdés: Mint a globális nukleáris leszerelés tapasztalt harcosa, aggaszt-e Önt egy katasztrofális háború kirobbanásának veszélye a korábbi időkhöz képest?

Helen Caldicott: Igen, az 1962-es kubai rakétaválság óta soha nem voltunk közelebb a nukleáris megsemmisítéshez. Ismertem Robert McNamarát, aki Kennedy elnök védelmi minisztere volt, és az Ovális Irodában volt a válság idején, és később azt mondta. nekem: „Helen, három percre voltunk az atomháborúhoz.”

Kérdés: Ön szerint milyen tényezők növelik a világháborút és a nukleáris tűzveszélyt?

Helen Caldicott: Nos, a kubai rakétaválság óta először fordult elő, hogy a két nukleáris hatalom, amelyek mindegyike több ezer nukleáris fegyverrel van felfegyverkezve, és riadóban állnak egymással szemben a harctéren. És az Egyesült Államok nem volt hajlandó tárgyalni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, aki azt kérte, hogy Ukrajna ne csatlakozzon a NATO-hoz, és hogy az Egyesült Államok távolítsa el a NATO-országokban elhelyezett, Oroszországot célzó rakétákat. Putyin a falig hátrált, és egy bizonyos ponton már azt javasolták neki, hogy egy kis taktikai atombombát robbantsanak, ami több ezer embert égetne el, és ennél is még többen halnának meg akut sugárbetegségben. Azonban ez a lépés nukleáris reakciót válthat ki az Egyesült Államokból, amely aztán teljes körű nukleárissá fokozódhat.

Mindazonáltal hozzáteszem, hogy Putyin ukrajnai inváziója és a most zajló szörnyű gyilkolás miatt fáj a szívem.

Kérdés: Ön szerint az Egyesült Államoknak súlyos felelőssége van a világbéke aláásásában, tekintettel arra, hogy elsősorban az Egyesült Államok mondta fel az olyan kulcsfontosságú fegyverzet-ellenőrzési szerződéseket, mint az ABM, az INF és a Nyitott Égbolt Szerződés?

Helen Caldicott: Igen, igen. Nem értem a motivációjukat ha megvizsgáljuk azokat a neokonokat, akik mindig is gyűlölték Oroszországot, annak ellenére, hogy az ma már kapitalista ország. Victoria Nuland, Robert Kagan, Antony Blinken és mások, akiket Biden a kabinetjébe emelt, komolyan gondolják az orosz ellenességet. Ezeket az embereket jól finanszírozza az örökké erős katonai-ipari komplexum, amely óriási hasznot húz minden háborúból, beleértve természetesen Ukrajnait is.

Kérdés: Több mint 30 évvel az Egyesült Államok és a volt Szovjetunió közötti hidegháború állítólagos vége után a világ polarizálódni látszik az Egyesült Államok vezette NATO katonai blokk alatt. Mi magyarázza ezt a látszólagos anakronizmust és a globális béke hiányát?

Helen Caldicott: Nos, a hidegháború vége egyáltalán nem felelt meg az amerikai hadiipari komplexumnak, ezért Norman Augustine, a Lockheed Martin vezetője keresztes hadjáratra indult, hogy rávegye az újonnan felszabadult országokat, hogy csatlakozzanak a NATO-hoz és váljanak „demokráciákká”, és ennek során mindegyiküknek dollármilliókat kellett költeniük arra, hogy fegyverekkel szereljék fel magukat, amelyeket természetesen a Lockheed Martin és társaitól vásároltak. Így a béke eltűnt. A NATO pedig, ami valójában az USA, Oroszország déli határát vette körül Oroszországot célzó rakétákkal. Nem csoda, hogy Putyin mélyen aggódik. Képzeld el, mit tenne az Egyesült Államok, ha a Varsói Szerződés hasonló helyzetet teremtett volna Kanada északi határán. Valószínűleg felrobbantja a világot, ahogy a kubai rakétaválság idején közel került ahhoz.

Kérdés: Joe Biden amerikai elnök a közelmúltban tett első útját az ázsiai-csendes-óceáni térségbe, amit Washington ma „indo-csendes-óceáni”-ként emleget. Megnyugtat Biden nyilatkozata arról, hogy az Egyesült Államok megvédi a „szabályokon alapuló rendet”?

Helen Caldicott: Nem is tudom, mi az az úgynevezett szabályalapú rend. Nyilvánvaló, hogy valami, amit az USA álmodott meg. Valahogy Amerika a maga naivságában, ostobaságában és arroganciájában azt hiszi, hogy katonailag kell irányítania a világot. Jelenleg több mint 800 katonai bázissal rendelkezik 80 országban, és rákszerűen metasztatizált az egész világon

Kérdés: Aggasztja, hogy Ausztráliát az Egyesült Államok vezette militarista konfrontációba keverik Kínával?

Helen Caldicott: Igen, aggaszt, és úgy tűnik, hogy ausztrál politikusaink vakon elfogadják az Egyesült Államok diktátumait, még attól is tartok, hogy új munkáspárti kormányunk ugyanígy tesz.

Már otthont adunk a Pine Gapnek, egy kifinomult CIA-bázisnak országunk közepén, amely az Egyesült Államok stratégiai arzenáljának ellenőrzése alatt áll, és koordinálna egy nukleáris háborút Oroszországgal. Gough Whitlam, volt miniszterelnökünk (Munkáspárt, 1972–1975) másnap a parlamentben éppen a Pine Gap munkatársait akarta megnevezni, amikor az akkori főkormányzó, Sir John Kerr elmozdította hivatalából. Amerikai tengerészgyalogságokat is vendégül látunk Darwinban, az Egyesült Államoknak van egy haditengerészeti létesítménye Nyugat-Ausztráliában Northwest Cape néven, és részt vettünk amerikai háborúkban, beleértve Irakot, Koreát, Vietnámot, Afganisztánt stb.

Kérdés: Nevezetesen, Ausztrália új miniszterelnöke, Anthony Albanese (Munkáspárt) hivatali idejében első feladatává tette, hogy részt vegyen a Quad-csúcson Japánban, ahol határozottan támogatja az Egyesült Államok Kínával és Oroszországgal kapcsolatos politikáját. Elődje, Scott Morrison (liberális párt) az Egyesült Államok érdekeinek és Kínával szembeni ellentétének határozott hirdetője volt. Milyen kilátásai vannak az új canberrai kormánynak a nemzetközi kapcsolatok terén?

Helen Caldicott: Nos, várnunk kell, és meglátjuk. Mindazonáltal nagyon izgulok, hogy követni fogják az Egyesült Államok Kínával szembeni ellentétét, Tajvan és Hongkong tekintetében. Az Egyesült Államok már provokálja Kínát azzal, hogy újabb katonai hajókat küld a Dél-kínai-tengerre.

Kérdés: Ön szerint az ausztrál közvélemény hogyan ítéli meg a különböző canberrai kormányok közelmúltbeli politikáját? Tekintet nélkül a névleges eltérő politikai irányzatokra, Ausztrália hivatalos álláspontja úgy tűnik, hogy aláássa a nemzetközi biztonságot azáltal, hogy előmozdítja az Egyesült Államok Kínával fennálló ellenséges kapcsolatait. Ez aláássa Ausztrália és Kína gazdasági kapcsolatait is. Látja-e a közvélemény ezt a nyilvánvaló anomáliát, amikor kormányaik oly módon cselekszenek, hogy rontják a gazdasági fejlődést és az ausztrál munkavállalók életkörülményeit azáltal, hogy rontják a Kínával, az ország legnagyobb kereskedelmi partnerével fennálló kapcsolatokat?

Helen Caldicott: Nos, előző miniszterelnökünk, Scott Morrison (2018-22) megsértette Kínát azzal, hogy a Covid egy vuhani laboratóriumból származik. Ez a kínai kormányt annyira bosszantotta, hogy leállították a bor, az árpa, a marhahús, a homár és a szén importját, ami valóban megviselte gazdaságunkat.

Kérdés: Felmerülhet az a kérdés, hogy az ausztrálok miért szavaztak egyik pártra vagy a másikra, ha nincs sok alapvető különbség a fontos külpolitikában?

Helen Caldicott: Igen, ezen én is kíváncsi vagyok, de mivel a médiánkat szinte teljesen egy magántulajdonos, Rupert Murdoch irányítja, az emberek nem igazán képzettek, tájékozottak vagy naprakészek ezekkel a politikákkal és eseményekkel kapcsolatban.

Nagy megkönnyebbülésemre és mások örömére azonban a Zöldek tartják az erőviszonyokat a szenátusban, és sok független jelölt, főként intelligens, befolyásos nők is sok helyet szerzett az alsóházban, így az új miniszterelnök tárgyalni kénytelen velük. Tehát bár a dolgok komornak tűnnek, a politikákban némi javulás következhet be. Bár kétlem, hogy sok minden megváltozik az Egyesült Államokkal való kapcsolatunkban és háborús politikájában.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

De a kilátások leginkább Oroszország számára változott meg, és ez jelentős új kockázatokat rejt magában mind Ukrajna, mind a Nyugat számára. Putyin két lehetőséget tart a levegőben, amióta 2022 februárjában elbukott Kijevet elfoglaló villámcsapása. Az egyik a háború hosszú távú fenntartása egy békeidőben működő orosz hadsereggel, miután azt feltételezte, hogy Ukrajna hadserege gyengébb, és hogy egy elhúzódó háború Oroszországnak kedvez. A másik az, hogy az orosz társadalom továbbra is elszigetelve maradjon a háborútól, feltételezve, hogy Putyin képes fenntartani a hazai támogatás magas szintjét mindaddig, amíg a hétköznapi oroszok nem szenvedik meg a háború költségeit. Ukrajna Harkov környéki harctéri sikerei azonban drámaian felborították ezeket a lehetőségeket.

Putyin most kemény döntések sorozata előtt áll. Korlátozottan tarthatja Oroszország katonai elkötelezettségét, fenntartva a jelenlegi csapatszintet és folytatva az orosz társadalom elszigetelését, vagy elrendelheti a tömeges mozgósítást. Mindkét lehetőség komoly veszélyt jelent Putyin legitimitására. Ha az előbbit választja, Putyin feladná az orosz győzelem kilátását, és a közvetlen vereség kockázatát vállalná. Az általa felszabadított nacionalista háborúpárti erők már most is egyre elégedetlenebbek a háború lebonyolításával. Földet és dicsőséget ígértek nekik egy gyors hadjáratban. Ehelyett elképesztő halálos áldozatokat kaptak kisebb területi előrelépések miatt, amelyek mostanra egyre bizonytalanabbá váltak. A status quo folytatása veszélyes új repedéseket okozhat Putyin rezsimjében.

A mozgósítás viszont radikálisan felborítaná a Kreml gondos otthoni háborúkezelését. Az orosz munkaerő drasztikus növelése logikus választásnak tűnhet egy olyan ország számára, amelynek lakossága háromszor akkora, mint Ukrajna, de a háború népszerűsége attól függött, hogy távol marad-e. A Kreml „denacizálási” retorikája ellenére az orosz lakosság számára az ukrajnai háború teljesen eltér attól a közvetlen, egzisztenciális harctól, amelyet Oroszország a második világháborúban vívott. A mozgósítás meghirdetésével a Kreml azt kockáztatná, hogy hazai ellenállásba ütközik egy olyan háborúval kapcsolatban, amelynek megvívására a legtöbb orosz nincs felkészülve.

Természetesen, Putyin ezek közül a lehetőségek közül egyiket sem választja. Megpróbálhatja megváltoztatni a háborút azáltal, hogy megtalálja a középutat a teljes mozgósítás és a status quo folytatása között. Bár Putyin öntörvényű ember, de ha nagy a tét hajlamos elhalasztani a határozatot, és szívesebben lép bele a helyzetekbe anélkül, hogy megoldaná azokat. 2014-ben, a Krím annektálása után Oroszország diplomáciai egyezményt írt alá, majd évekig vacillált, nem haladt és nem vonult vissza. Ellenben Szíriában Oroszország 2015-ben lépett, katonailag támogatta Bassár el-Aszadot, és az ő javára fordította a helyzetet. De Szíria továbbra is a levegőben van, és a háború politikai megoldása teljesen elmaradt.

Putyin nemcsak azzal ártott rezsimjének, hogy megnyitotta hadseregét a Harkov körüli kudarcok előtt, hanem azzal is, hogy Ukrajnában az extravagáns politikai célokat csekély és nem hatékonyan összeválogatott eszközökkel párosította. Ukrajnában a Putyin előtt álló lehetőségek bármelyike ​​jelentős következményekkel jár. Bármi legyen is a következő lépése, Európának és az Egyesült Államoknak továbbra is el kell látnia az ukrán hadsereget azokkal az eszközökkel, amelyekre a leginkább szüksége van ahhoz, hogy támadásban maradhasson. De ,figyelembe kell venniük a nagyobb horderejű következményeket is egy olyan rezsim számára, amelyre esetleg egyre nagyobb nyomás nehezedik otthon, miközben új utakat keres, hogy maximális fájdalmat okozzon Ukrajnának és szövetségeseinek. Putyin számára a kétségbeesett idők nem nyújtanak észszerű intézkedéseket.

EGY BIRODALMI FELHÍVÁS A CSATÁRA

Putyin döntése az orosz lakosság mozgósításáról, a besorolás megindításáról és több százezer új katona behívásáról komoly új kihívásokat vetne fel mind Oroszország, mind a Nyugat számára. Még ha csak részlegesen is, a Kreml által elrendelt mozgósítás teljes mértékben elismeri, hogy az ország háborúban áll. Ez a háború Oroszország számára is egzisztenciális. Eddig az orosz lakosság nagy része nem is háborúként fogta fel Ukrajna megtámadását. Katonai hadműveletnek nevezték, amely a gyakorlatban egy proxy háború volt, amely az Ukrajnával és Ukrajna szövetségeseivel kapcsolatos téves túlzott önbizalomra és hamis feltételezésekre épült. A mozgósítással azonban Oroszország nyilvánosan egy nagy háborúba lép be. A „különleges hadművelet” pedig háborúvá változik, amit az oroszoknak meg kell vívnia és meg kell nyernie. A vereség az orosz vezetés számára elfogadhatatlan, mert az még valószínűtlenebbé tenné a tárgyalásos eredmény kilátását.

Oroszország eddigi katonai teljesítménye aligha utal arra, hogy több katona harcba irányítása jobb eredményeket hozna Moszkva számára. Ráadásul a katonák kiképzése időbe telik, és Oroszországnak megfelelő mértékben növelnie kell a katonai felszerelést. Ugyanakkor sok olyan orosz bevonásával, akik nem érdekeltek a harcban, a mozgósítás inkább súlyosbíthatja, semmint megoldaná az orosz hadsereg morális problémáit. Mindenekelőtt, akár teljes, akár részleges, a mozgósítás nem feltétlenül jelenti Oroszország győzelmét. A mozgósítást elérhető stratégiai célokhoz kell kötni.

A mozgósítás során Putyinnak kezelnie kell a katonai veszélyeket, miközben megtartja azokat a militarista és nacionalista választókerületeket, amelyeket a háború felhatalmazott, és amelyek minden bizonnyal örömmel fogadnák ezt a lépést. A katonai veszély az időzítés kérdése. A megfelelő képzésen túlmenően az újoncokat is be kell vonni a harcoló egységekbe, ami sok hónapot vesz igénybe – egy olyan időszakban, amikor az orosz tisztikar a fronton le van kötve, és amelynek tagjai már most is nagy számban halnak meg. És minden múló hónapban, ahogy a Putyin által elrendelt mozgósítás megkezdődik, fegyverek és segítség árad majd Ukrajnába, az ukrán hadsereg pedig megszilárdítja erejét. Ha Oroszország megpróbálja kivárni a telet, és új erőkkel új offenzívát indítani tavasszal, az egy olyan ország ellen irányulna, amely sokkal felkészültebb és harcedzettebb, mint 2022 februárjában.

A szerzők teljes mértékben mellőzik azt a tényt, hogy Putyin olyanokat hív be, aki maximum egy éve szereltek le, tehát kiképzett, modern fegyvereket ismerő katonák.

A másik dolog, amire rá kell mutatnom, mert még senki se hozta fel. Február 24.-én (nem tudom miért) az orosz csapatok a II. világháborús lendülettel hatalmas páncélos bevetéssel törtek utat maguknak. A tisztikar nem volt tisztába azzal, hogy az ukránok el voltak látva a legmodernebb, vállról indítható tankelhárító rakétákkal. Az ukránok sorra lőtték ki az orosz tankokat. Ekkor hagytak fel Kijev elfoglalásával és tértek át az alapos tüzérségi puhítás taktikájára. Vagyis az ukránok többé már nem számíthatnak az orosz tankok tömeges öngyilkosságára.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Egyesült Királyság Egészségügyi Biztonsági Ügynöksége (UKHSA) COVID-variánsokról szóló legfrissebb tájékoztatója megjegyezte, hogy az augusztus 14-ével kezdődő héten az Egyesült Királyságban a BA.4.6 a minták 3,3%-át tette ki. Azóta a szekvenált esetek körülbelül 9%-át teszi ki.

Hasonlóképpen, a Centers for Disease Control and Prevention szerint a BA.4.6 a közelmúltban előforduló esetek több mint 9%-át teszi ki az Egyesült Államokban. A variánst a világ több más országában is azonosították.

Mit tudunk tehát a BA.4.6-ról, és miért kell aggódnunk? Vessünk egy pillantást az eddig rendelkezésünkre álló információkra.

A BA.4.6 az omikron BA.4 variánsának a leszármazottja. A BA.4-et először 2022 januárjában észlelték Dél-Afrikában, és azóta az egész világon elterjedt.

Nem teljesen világos, hogyan jelent meg a BA.4.6, de lehetséges, hogy ez egy rekombinált változat. A rekombináció akkor következik be, amikor a SARS-CoV-2 (a COVID-19-et okozó vírus) két különböző változata ugyanazt a személyt egy időben fertőzi meg.

Míg a BA.4.6 sok tekintetben hasonló lesz a BA.4-hez, mutáció következett be a tüskeproteinben, a vírus felszínén lévő fehérjében, amely lehetővé teszi, hogy bejusson a sejtjeinkbe. Ezt a mutációt, az R346T-t más változatokban is észlelték, és az immunelkerüléssel jár, ami azt jelenti, hogy segít a vírusnak megszökni az oltásból és/vagy a korábbi fertőzésből származó antitestek elől.

Súlyosság, fertőzőképesség és immunelkerülés

Szerencsére az omikron fertőzések általában kevésbé súlyos betegségeket és kevesebb halálesetet okoznak, mint a korábbi variánsok. Azt várjuk, hogy ez a BA.4.6-ra is vonatkozzon. Valójában még nem érkezett jelentés arról, hogy ez a variáns súlyosabb tüneteket okozna.

De azt is tudjuk, hogy az omikron alvariánsok általában jobban átvihetők, mint a korábbi variánsok. Úgy tűnik, hogy a BA.4.6 még jobban kijátssza az immunrendszert, mint a BA.5, a jelenlegi domináns variáns. Bár ez az információ egy még meg nem jelent publikáción alapul (olyan tanulmány, amelyet még szakértői áttekintésre vár), más felbukkanó adatok is alátámasztják ezt.

Az UKHSA korai becslések szerint a BA.4.6 6,55%-os relatív fitneszelőnnyel rendelkezik az angliai BA.5-höz képest. Ez azt jelzi, hogy a BA.4.6 gyorsabban replikálódik a fertőzés korai szakaszában, és nagyobb a növekedési üteme, mint a BA.5-nek.

A BA.4.6 relatív erőnléti előnye lényegesen kisebb, mint a BA.5-é a BA.2-vel szemben, amely 45-55% volt.

Az Oxfordi Egyetem jelentése szerint azok az emberek, akik három adag Pfizer eredeti COVID-oltóanyagot kaptak, kevesebb antitestet termelnek a BA.4.6-ra, mint a BA.4-re vagy a BA.5-re. Ez aggasztó, mert azt sugallja, hogy a COVID-oltások kevésbé hatékonyak a BA.4.6 ellen.

A BA.4.6 immunitás kikerülési képességét azonban bizonyos mértékig az új bivalens emlékeztető oltások kezelhetik, amelyek kifejezetten az omikront célozzák meg, az eredeti SARS-CoV-2 törzs mellett. A hatékonyságot az idő fogja megmondani.

Eközben egy (nyomtatásra  váró) tanulmány azt mutatja, hogy a BA.4.6 elkerüli az Evusheld (antitest terápia) elleni védelmet, amit arra terveztek, hogy megvédje azokat az embereket, akik immunhiányosak, és nem reagálnak megfelelően a COVID-oltásra.

Az oltás kulcsfontosságú

A BA.4.6 és más új változatok megjelenése aggasztó. Ez azt mutatja, hogy a vírus még mindig nagyon velünk van, és mutálódik, hogy új lehetőségeket találjon a védőoltások és a korábbi fertőzések által okozott immunválasz leküzdésére.

Tudjuk, hogy a korábban COVID-fertőzött emberek újra elkaphatják a vírust, és ez különösen igaz az omikronra. Egyes esetekben a következő fertőzések rosszabbak lehetnek.

A védőoltás azonban továbbra is jó védelmet nyújt a súlyos betegségek ellen, és továbbra is a legjobb fegyver a COVID elleni küzdelemben. A bivalens emlékeztzetők nemrégiben történt jóváhagyása jó hír. Ezen túlmenően, a több változatot célzó multivalens koronavírus-vakcinák kifejlesztése még tartósabb védelmet nyújthatnak.

Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy az orron keresztül beadott multivalens koronavírus-vakcina erős immunválaszt váltott ki a SARS-CoV-2 eredeti törzse, valamint két aggodalomra okot adó változat ellen egérmodellekben.

Az új változatok, köztük a BA.4.6 szoros figyelemmel kísérése sürgős, mivel ezek a COVID-járvány következő hullámához vezethetnek. A lakosság számára megéri óvatosnak maradni, és betartani minden olyan közegészségügyi intézkedést, amely megakadályozza a továbbra is nagyon fertőző vírus terjedését.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Értelmezésünk szerint a jelenlegi meleget a Föld rekord méretű energia egyensúlytalansága ösztönzi, amit viszont az üvegházhatású gázok gyors növekedése, az emberi eredetű aeroszolok mennyiségének csökkenése, és a napsugárzás ciklusának emelkedő szakasza ösztönöz. A NOAA és az érintett tudományos közösség azt jósolja, hogy a La Nina legalább a következő télen folytatódik, már a harmadik egymást követő évben.

Az El Nino/La Nina a globális hőmérséklet-ingadozásokat köztudottan nehéz megjósolni néhány hónapnál tovább. Mindazonáltal, rendelkezünk néhány bennfentes információval, amelyek arra ösztönöznek bennünket, hogy megkockáztassuk a következő három év globális középhőmérsékletének előrejelzését. A 2022-es éves globális hőmérséklet előrejelzése jelenleg gyerekjáték: az idei utolsó négy hónap átlagában magasabbnak kell lennie, mint a tavalyi év azonos hónapjainak, így a 12 hónapos futó átlag ez év végére kb. a 2022-t megközelítőleg holtversenybe hozza a 2017-tel, ami a rekordok szerint a 4. legmelegebb év.

Globális felszíni hőmérséklet az 1880-1920 közötti átlaghoz viszonyítva.

A 2023-as év melegebb lesz az erős bolygó energia-egyensúlytalanság, amit elsősorban az üvegházhatású gázok növekedése okoz. Talán az év második felében kezdődik egy El Nino, de az El Nino globális hőmérsékletre gyakorolt ​​hatása 3-4 hónappal késik. Tehát a 2023-as hőmérsékletnek magasabbnak kell lennie, mint 2022-ben, vetekedve a legmelegebb évekkel.

Végezetül azt jósoljuk, hogy 2024 valószínűleg lecsúszik a grafikonról, mivel a legmelegebb év lesz. Bennfentes információ nélkül ez veszélyes jóslat lenne, de mi ezt gondoljuk, mert nem valószínű, hogy a jelenlegi La Nina negyedik évre is folytatódik. Még egy kis El Nino-nak is ( mint a 2018-19-es trópusi felmelegedés, amely alig minősült El Nino-nak) elegendőnek kell lennie a globális hőmérsékleti rekordhoz. Egy klasszikus, erős El Nino 2023-24-ben körülbelül +1,5 °C-ra tolhatja a globális hőmérsékletet az 1880-1920 közötti átlaghoz viszonyítva.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Utalva „a vezető NATO-országok egyes magas rangú képviselőinek nyilatkozataira a tömegpusztító fegyverek  Oroszország elleni alkalmazásának lehetőségéről és megengedhetőségéről, Putyin a következőket mondta:

„Szeretném emlékeztetni azokat, akik Oroszországgal kapcsolatban ilyen kijelentéseket tesznek, hogy hazánkban is vannak különböző típusú fegyverek, és ezek egy része korszerűbb, mint a NATO-országok fegyverei. Ha országunk területi egységét fenyegető veszély lép fel, valamint Oroszország és népünk védelme érdekében minden rendelkezésünkre álló fegyverrendszert bevetünk. Ez nem blöff.”

A „minden rendelkezésünkre álló fegyverrendszerre” való hivatkozás félreérthetetlen volt. Putyin atomháborúval fenyegetőzött.

Putyin utolsó, rövid mondata egy ember végső kétségbeesését leplezi le. Putyin tudja, hogy ha rá kényszerítik, meg fogja nyomni a gombot, amit szeretne elkerülni, de az nem rajta múlik.

Pénteken az orosz Sarmat interkontinentális ballisztikus rakéta próbaindítása nem volt véletlen. A Pentagonnak el kell dönteni, hogy el tudja-e hárítani.

Putyin beszédében ezeket is mondta: „A Nyugat célja országunk meggyengítése, megosztása és végső soron elpusztítása. Most nyíltan elmondják, hogy 1991-ben sikerült feldarabolniuk a Szovjetuniót, és most van itt az ideje, hogy ugyanezt tegyék Oroszországgal is. A NATO ágyútöltelékként használja az ukrán népet, és háborúba taszította őket. Az ukrán hadsereget a NATO-szabványok szerint képezik ki, és nyugati tanácsadóktól kapnak parancsokat. Fegyveres erőink a kollektív Nyugat teljes katonai gépezete ellen harcolnak.

Az Oroszország által, Észak-Ukrajnában elszenvedett katonai katasztrófa során az ukrán erők néhány nap leforgása alatt több tucat mérföldnyi területet foglaltak el. Nem kizárt, hogy a Kreml ebből a katonai katasztrófából azt a következtetést vonja le, hogy hatalmas katonai eszkalációt kell végrehajtani, ami a NATO eszkalációjához vezetne. Paradox módon a Kreml kétségbeesett erőfeszítései, hogy megegyezzenek az imperializmussal, nem zárják ki a termonukleáris háborút kiváltó akciók sorozatát.

Putyin figyelmeztetésére, miszerint a jelenlegi konfliktus nukleáris lángokkal fenyeget, Biden néhány órával Putyin beszéde után benzint öntött a tűzre. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében felszólaló Biden kijelentette, hogy a második világháború óta Európában a legnagyobb szárazföldi háború „egy ember által választott háború volt”, kijelentve, hogy Putyin aggodalmai képzeletbeliek. „Putyin azt állítja, azért kellett cselekednie, mert Oroszországot megfenyegették” – mondta Biden. „De senki nem fenyegette Oroszországot, és Oroszországon kívül senki más nem keresett konfliktust.”

Beszédében Biden a háború eredetének hazug bemutatását ötvözte azzal a szemtelen képmutatással, amely az amerikai imperializmus állandó jellemzője. Elítélte Oroszországot, amiért „szégyentelenül megsértette az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveit – ami nem fontosabb, mint annak egyértelmű tilalma, hogy az országok erőszakkal elfoglalják szomszédjaik területét”.

Biden el akarja felejtetni a világgal, hogy az Egyesült Államok ismételten és kirívóan megsértette az ENSZ Alapokmányát, amely tiltja a háború felhasználását politikai célok elérése érdekében. A sok közül a legkirívóbb példa a 2003-as iraki invázió volt, amely Kofi Annan akkori ENSZ-főtitkár szerint „nem volt összhangban az ENSZ alapokmányával” és „illegális”. De, ez csak egy volt az amerikai hadsereg által elpusztított sok ország közül, beleértve Jugoszláviát, Afganisztánt, Líbiát és Szíriát is, amihez hozzá kell tenni az USA által támogatott Szaúd-Arábia Jemen és Izrael Palesztina elleni háborúját.

Miközben képmutatóan moralizált, hogy elfedje azt a tényt, hogy egy jelentős nemzetközi válság nukleáris háborúhoz vezet, Bidennek egyáltalán nem volt javaslata a katasztrófa elhárítására.

De, lépjünk tovább, még ha a legrosszabbat el is kerüljük, és a helyzet nem lép atomháborúba, az eszkalációs spirál emberek százezreit fenyegeti halállal, milliókat pedig szegénységgel, beleértve Ukrajna népét is, akikre az imperialista hatalmak úgy tekintenek, teljesen feláldozható az Oroszországgal való konfliktusukban.

A médiában senki sem foglalkozott azzal, hogy megkérdezze Bident, hány életet hajlandó feláldozni az amerikai imperializmus geostratégiai imperatívuszaiért. A válasz azonban nyilvánvaló az uralkodó osztálynak a COVID-19 világjárványra adott válaszában, amelyben több mint 1 millió ember halálát tekintették elfogadható költségnek, annak biztosítására, hogy az amerikaiak profittermelő tevékenységében ne legyen fennakadás.

Én nem látok kiutat ebből a katasztrofális eszkalációs spirálból. Putyin védi országát, népét, teljesen nyilvánvaló, hogy nem engedhet. Biden gyors válasza pedig egyértelműen azt jelenti, hogy a végsőkig elmennek, mert domináns szerepüket nem hajlandóak feladni. Két kecske megy egymással szembe a keskeny pallón. A meséből tudjuk, hogy a palló közepén egymásnak esnek és mind a ketten a vízben végzik. Most miért lenne másképp.

Csak, hogy van egy olyan tétel, ami szerint, hatalmas előnyre tesz szert az, aki elsőnek lép. A Pentagon kidolgozta, hogyan hajtsák végre a meglepetésszerű, első csapást, minimális válaszcsapás lehetősége mellett. Ezt tudja a másik fél is, és ha teljesen biztos az ellenfél első csapásában, csábítást érez a dolgok megfordítására. Ilyen helyzet már volt 1983-ban, amikor majdnem kitört a termonukleáris háború, mert mind a két fél attól félt, hogy a másik elindítja. Ez azt jelenti, hogy senki se fogja megsejteni, hogy mikor indulnak. Helyette egy szép napon arra ébredünk, hogy többé már nem ébredünk fel. És ez akár holnap is bekövetkezhet.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Börtön büntetés otthona fűtésére? A „szabad” világban? Ez hogyan lehetséges 2022-ben, amikor Svájc és a Nyugat többi része a történelem legnagyobb gazdasági sikerét érte el, hogy az európai kontinensen olyan téllel nézünk szembe, mint valamikor a sötét középkorban?

Szankciók.

Míg a szankciókat régen a háború kevésbé pusztító alternatívájaként hirdették, a szankciók valójában háborús cselekmények. És amint azt az intervencióról és a háborúról tudjuk, az eredmény gyakran nem kívánt következmény, nem egyszer ellencsapás.

Az Oroszország elleni, Ukrajna év eleji inváziója miatt bevezetett európai szankciók valószínűleg jó példaként vonulnak be a történelembe arra, hogy a szankciók miként vezethetnek nem kívánt következményekhez. Miközben az Európai Unió politikusai meg akarták büntetni Oroszországot a gáz- és olajimport leállításával, megfeledkeztek arról, hogy Európa teljes mértékben függ az orosz energiaellátástól, és hogy az import leállítását csak maguk az európaiak szenvedhetik meg.

Az oroszok egyszerűen délre és keletre fordultak, és rengeteg új vevőre találtak Kínában, Indiában és másutt. Valójában, az orosz állami Gazprom energiavállalat arról számolt be, hogy nyeresége 100 százalékkal nőtt az idei év első felében.

Oroszország meggazdagodik, miközben az európaiak fagyos téllel és gazdasági összeomlással néznek szembe. Mindez, annak a tévhitnek köszönhető, hogy a szankciók költségmentes módja annak, hogy más országokat arra kényszerítsenek, hogy azt tegyék, amit szeretnének.

Mi történik, ha az emberek azt látják, hogy a kormány buta politikája az energiaszámlákat az egekbe löki, miközben a gazdaság leáll? Kétségbeesnek, és tiltakozásul az utcára vonulnak.

Ezen a hétvégén osztrákok ezrei vonultak az utcára a „szabadsággyűlésen”, hogy a szankciók megszüntetését és az év elején, megnyitás előtt álló Északi Áramlat II gázvezeték megnyitását követeljék. A múlt héten becslések szerint 100.000 cseh vonult Prága utcáira, hogy tiltakozzanak a NATO és az EU politikája ellen. Franciaországban a „sárga mellényesek” újra az utcákon tiltakoznak gazdaságuk tönkretétele ellen, Oroszország „legyőzésének” nevében Ukrajnában. Németországban, Szerbiában és másutt tiltakozások zajlanak.

Még a Washington Post is kénytelen volt elismerni, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók nem érik el a kívánt hatást. Egy tegnapi cikkében a lap aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szankciók mindössze járulékos károkat okoznak Oroszországban, és potenciálisan akár azokat az országokat is károsíthatják, amelyek bevezetik őket. Egyesek még amiatt is aggódtak, hogy a Putyin elrettentésére és gyengítésére szánt szankciók végül felbátoríthatják és megerősíthetik őt.”

Mindez, előre megjósolható. A szankciók megölnek. Néha ártatlanokat ölnek meg a megsemmisítésre szánt országban, A megoldás, mint mindig, a be nem avatkozás. Nincsenek szankciók, nincsenek „színes forradalmak”, semmi beavatkozás.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Vezető tudósok szerint a világ esélye arra, hogy elkerüljék a klímaromlás legrosszabb pusztításait, rohamosan csökkennek, ahogy a „pusztítás feltérképezetlen területére” lépünk azáltal, hogy kudarcot vallottunk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében és a katasztrófa elhárításához szükséges intézkedések megtételében.

A United in Science kedden közzétett jelentése szerint az elmúlt években egyre erősödő figyelmeztetések ellenére a kormányok és a vállalkozások nem alkalmazkodnak elég gyorsan. A következmények már most is láthatók az egyre szélsőségesebb időjárásban szerte a világon, és fennáll a veszélye annak, hogy billenő pontokat lépünk át a klíma rendszerben ami gyorsabb és bizonyos esetekben visszafordíthatatlan eltolódásokat jelent.

A közelmúltban bekövetkezett pakisztáni áradások, amelyek az ország egyharmadát víz alá borították, a szélsőséges időjárás legújabb példája, amely pusztító hatással van a teljes földkerekségre. Az Európa-szerte, beleértve az Egyesült Királyságot is, ezen a nyáron fellépő hőhullám, Kínában elhúzódó szárazság, az Egyesült Államokban uralkodó nagy méretű aszály és Afrika egyes részein éhínséghez közeli állapotok is az egyre inkább elterjedt szélsőséges időjárást tükrözik.

António Guterres, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára a következőket mondta: „Nincs semmi természetes a katasztrófák új léptékében. Ezek az emberiség fosszilis tüzelőanyag függőségének ára. Az idei United in Science jelentés azt mutatja, hogy az éghajlati hatások a pusztulás feltérképezetlen területére tartanak.”

A jelentés szerint a következő öt évben valószínűleg nem lesz 1,5 Celsius fokkal magasabb hőmérséklet az iparosodás előtti szintnél. A kormányok megállapodtak abban, hogy a tavaly novemberi glasgow-i mérföldkőnek számító ENSZ Cop26 klímacsúcson arra összpontosítanak, hogy a hőmérsékletet az 1,5 °C határon belül tartsák, de a kibocsátás csökkentésére tett ígéreteik és intézkedéseik elmaradtak a szükséges mértéktől.

A Cop26 óta az ukrajnai invázió és a szárnyaló gázárak arra késztetnek egyes kormányokat, hogy visszatérjenek a fosszilis tüzelőanyagokhoz, köztük a szénhez. Guterres figyelmeztetett a veszélyre: „Minden évben megduplázzuk a fosszilis tüzelőanyag-függőséget, annak ellenére, hogy a tünetek gyorsan rosszabbodnak.”

A jelentés megállapította, hogy a világ nem tudott alkalmazkodni a klímaválság következményeihez. Guterres elítélte a gazdag országokat, amelyek segítséget ígértek a fejlődő világnak, de nem teljesítették. „Botrány, hogy a fejlett országok nem vették komolyan az alkalmazkodást, és vállat vontak a fejlődő világ megsegítésére vállalt kötelezettségeikre”, mondta.

A gazdag országoknak évi 40 milliárd dollárt kellene biztosítani, hogy segítsék a fejlődő országok alkalmazkodását, mondta, és ezt évi 300 milliárd dollárra kell emelniük 2030-ig.

A szélsőséges időjárás hatásaihoz való alkalmazkodás, valamint a sérülékeny országok által elszenvedett „veszteségek és károk” kérdése valószínűleg az egyik kulcskérdés lesz Egyiptomban a novemberben sorra kerülő Cop27 ENSZ klímatárgyalásokon. Ezzel kapcsolatban  a vezetők aggódnak,  mivel a geopolitikai megrázkódtatások veszélybe sodorták a Glasgow-ban elért törékeny konszenzust.

Tasneem Essop, a Climate Action Network ügyvezető igazgatója szerint a kormányoknak olyan cselekvési tervekkel kell felkészülniük a Cop27-re, amelyek tükrözik a válság sürgősségét. „A United in Science jelentés által felfestett félelmetes kép már megélt valóság a visszatérő éghajlati katasztrófákkal szembesülő emberek milliói számára. A tudomány világos irányt mutat, de a kapzsi vállalatok és gazdag országok fosszilis tüzelőanyag-függősége veszteségeket és károkat okoz azoknak a közösségeknek, amelyek a legkevesebb mértékben okozhatták a jelenlegi klímaválságot.”

Hozzátette: „Azok számára, akik már szenvedik az éghajlati vészhelyzetet, különösen a déli térségben, az egyiptomi Cop27 konferencián új finanszírozást kell elfogadni, hogy életüket újjáépíthessék.”

A United in Science jelentést a Meteorológiai Világszervezet koordinálta, és így részt vesz benne az ENSZ Környezetvédelmi Programja, az ENSZ Katasztrófakockázat-csökkentő Hivatala, a Világéghajlat-kutatási Program, a Global Carbon Project, az Egyesült Királyság Met Office és a Városi Klímaváltozási Kutatóhálózata.

Az Oxfordi Egyetem kutatói külön is állítják, hogy a globális gazdaság alacsony szén-dioxid-kibocsátású alapokra állítása legalább 12 milliárd dollárt takarítana meg 2050-re, a fosszilis tüzelőanyag-felhasználás jelenlegi szintjéhez képest. A gázárak emelkedése megmutatta a fosszilis tüzelőanyagoktól függő gazdaságok sebezhetőségét.

A Joule folyóiratban kedden megjelent tanulmány megállapította, hogy a megújuló energiaforrásokra és a tiszta energia más formáira való gyors átállás előnyös lenne a gazdaság számára, mivel a zöld technológia költségei zuhantak.

Rupert Way, az Oxfordi Smith School of Enterprise and the Environment posztdoktori kutatója, a tanulmány társszerzője elmondta: „A zéró szén-dioxid-kibocsátású energiára való átállás magas költségeit jósló múltbeli modellek eltántorították a vállalatokat a befektetéstől, és idegessé tették a kormányokat a döntéshozatallal kapcsolatban. Olyan politikákat illetően, amelyek felgyorsítják az energetikai átállást és csökkentik a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget. Megjegyzendő, hogy tiszta energia költségei meredeken estek az elmúlt évtizedben, sokkal gyorsabban, mint ahogyan azt a modellek várták.”

A United in Science jelentés a következőt találta: Az elmúlt hét év volt az eddigi legmelegebb, és 48% az esélye, hogy a következő öt évben legalább egy évben az éves középhőmérséklet átmenetileg 1,5 C-kal magasabb lesz, mint az 1850-1900 közötti átlag.

Az előrejelzések szerint 2022 és 2026 között a globális átlaghőmérséklet 1,1°C és 1,7°C közötti értékkel lesz magasabb az iparosodás előtti szintnél, és 93%-os valószínűséggel a következő öt évben legalább egy évben melegebb lesz, mint 2016-ban, a legmelegebb évében.

A szén-dioxid-kibocsátás csökkenése a Covid-19 világjárvánnyal kapcsolatos lezárások idején átmeneti volt, és a fosszilis tüzelőanyagok szén-dioxid-kibocsátása tavaly visszatért a pandémia előtti szintre.

Az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó nemzeti kötelezettségvállalások nem elegendőek ahhoz, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5°C alatt tartsák.

Az éghajlattal összefüggő katasztrófák napi 200 millió dolláros gazdasági veszteséget okoznak.

A bolygó csaknem fele, 3,3–3,6 milliárd ember, az éghajlati válság hatásai miatt rendkívül érzékeny területeken él, de az országok kevesebb, mint fele rendelkezik korai figyelmeztető rendszerrel a szélsőséges időjárás miatt.

A globális felmelegedés növekedésével nem zárhatók ki a billenő pontok elérését a klíma rendszerben . Ezek közé tartozik az Amazonas esőerdőinek kiszáradása, a jégsapkák olvadása és az atlanti meridionális keringés felborulása, az úgynevezett Golf-áramlat gyengülése.

A 2050-es évekre 97 városban élő több mint 1,6 milliárd ember lesz rendszeresen kitéve, legalább 35°C-ot elérő háromhavi átlaghőmérsékletnek.

Eredeti cím: World heading into ‘uncharted territory of destruction’, says climate report.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

William M. Arkin, a Newsweek újságírója szerint a tekintélyelvű elnök kifogyhat a lehetőségekből, miközben azért küzd, hogy megőrizze az ország feletti uralmát.

Érvei alátámasztására Arkin a hadsereg és a hírszerzés tisztviselőitől származó értékeléseket hozta fel, akik ismerik az Oroszországban zajló eseményeket.

„Putyin jövőre vonatkozó lehetőségei kilátástalanok, különösen azért, mert egyre jobban érzi a hazai ellenállás hevét” – mondta egy titkosszolgálati tisztviselő, Per Arkin, aki azt is megjegyezte, hogy „a több mint 60.000 orosz áldozat hatása, valamint a szankciók hatása és az utazások ellenőrzése kihívást jelent Putyin számára”.

Egy másik tisztviselő is beleszólt abba, amiről tanúi vannak. „Egyre többet halljuk a nyugati fegyverek hibáztatását” – mondja -, mintha ez ürügy lenne arra, hogy Oroszország miért veszít. Ironikus, tekintve, hogy Putyin és követői általában azzal érvelnek, hogy képesek legyőzni a NATO-t. Most pedig azzal, hogy „nem nyerhettünk volna a nyugati beavatkozás nélkül”, ami Moszkváról akarja elhárítani a felelősséget.

Szóval, hogyan tartja magát Putyin? A korábbi világbajnok sakkozó, Garri Kaszparov a közelmúltban értékelte Putyin vezetését, és azt, hogy miként tarthatja meg pozícióját.

Kaszparov a Kyiv Postnak nyilatkozva azt mondta: „Putyin még soha nem kezelt ilyen helyzeteket.” Azt is megjegyezte, hogy Putyin „szerencsés volt, hogy mindig meg tudott szökni.

„A háború folytatása az egyetlen módja annak, hogy Putyin hatalmon maradjon” – mondta Kaszparov az interjúban.”

Extra káoszt akar teremteni a szabad világban, abban a reményben, hogy új lehetőség nyílik meg előtte. Ez tényleg csak egy elhúzódó gyötrelem. Cinikus és ostobaság, de Putyin hajlandó civilek ezreit sírba küldeni az elkövetkező hónapokban, mielőtt egész Ukrajna felszabadul, ha ez lehetővé teszi számára, hogy megőrizze hatalmát.”

Egy katonatiszt is megosztotta előrejelzését arról, hogy mi várható, miközben Putyin korlátozott hosszú távú lehetőségein is elgondolkodott.

„Nem vagyok biztos abban, hogy egyetértek a „hosszú háború” jóslataival” – mondta a hadsereg tisztje, miközben azt sugallta, hogy Putyin kifogy az életképes megtérülés lehetőségeiből. „Mindenki arról beszél, hogy Putyin a gázkontrolljával uralja Európát, hogy ez az ő ásza a gödörben. De, ha odahaza fokozódik a feszültség, Putyinnak egy saját maga okozta téli katasztrófára kell fordítania a figyelmét.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A koronavírus-járvány kezdeti napjaiban ez a termék a németek szorongásának mértékét szolgálta. Minél meredekebb a fertőzés mértéke, annál üresebbek a polcok. A higiéniai termékek gyártói még a járvány haszonélvezői között voltak. Most ismét országszerte nőnek az aggodalmak a WC-papír esetleges hiánya miatt, de ezúttal teljesen más okok miatt. A közel 100 éve alapított Hakle német háztartási márkanév a múlt héten csődöt jelentett.

A közepes méretű papírgyártó az egyik első áldozata az egész országot felemésztő válságnak. Energiára van szüksége ahhoz, hogy a fát WC-papírrá alakítsa, elég sok. A Hakle csak düsseldorfi üzemében évente 60.000 MWh földgázt és 40.000 MWh villamos energiát használ fel, amit a cég már nem engedheti meg magának. Az egekbe szökő energia- és nyersanyagárak együttesen lenyomták Haklet.

És nincsenek egyedül. Országszerte gyűlnek a rossz hírek a cégekről.

„A műtrágyagyártó leállás előtt áll.”

„Az Arcelor-Mittal felfüggeszti a termelést két németországi telephelyen.”

„Görtz cipőkereskedő fizetésképtelen, 2500 munkahely van veszélyben.”

A cégek vezérigazgatói és szakszervezeti vezetői most nyíltan beszélnek félelmeikről. „A legrosszabb még hátravan” – mondja Klaus-Dieter Maubach, a német földgázimportáló óriás, az Uniper vezérigazgatója az energiaárakra utalva. Yasmin Fahimi, a nagyhatalmú DGB szakszervezet vezetője pedig a DER SPIEGEL-nek adott interjújában arra figyelmeztetett, hogy ha a kormány nem hoz gyors ellenintézkedéseket, fennáll a dominóeffektus veszélye, amely Németország dezindusztrializációjához vezethet, az katasztrófa lenne.

A kérdés már nem az, hogy eljön-e a válság. A kérdés az, hogy mennyire lesz rossz és meddig fog tartani.

Ennek a tragédiának öt felvonása van, és az energiaársokkal kezdődik. Első áldozatai a villamos energiától és a gáztól erősen függő gyártók voltak: papírgyártók, műtrágyagyártók, acélgyártók. Az áremeléseket – a második felvonást – más ágazatokra hárítják át, az ipari cégektől a kis- és középvállalkozásokig. A Német Iparágak Szövetsége (BDI) friss felmérése szerint, sok vállalat számára ma már csak a túlélés a kérdés.

A cégeknek általában nincs más választásuk, mint áthárítani az áremeléseket a fogyasztókra, akiknek már így is spórolniuk kell, hogy fedezzék az egekbe szökő villany- és gázszámláikat. És ez felhúzza a függönyt a harmadik felvonás előtt, amely egy gazdasági katasztrófát idéz elő: a fogyasztói hangulat rosszabb, mint a háború utáni német történelemben valaha volt.

Vakáció? Egy vacsora? Új bútorok? „Ezek olyan vásárlások, amelyeket most Németországban emberek milliói fognak elhalasztani” – figyelmeztet Sebastian Dullien gazdaságkutató, a szakszervezetekhez tartozó Makrogazdasági Politikai Intézet (IMK) igazgatója. Az égbe szökő energiaárak szerinte, „gigantikus makrogazdasági sokkot” jelent. Egyes háztartások nem tudják, hogyan fizetik ki a következő fűtésszámlát – figyelmeztet a közgazdász. Ha a fűtőberendezés egyáltalán működik.

A fogyasztás csökken, az első cégek bedobják a törülközőt, és egy ponton nő a munkanélküliség. Üdvözöljük a gazdasági dráma negyedik és ötödik felvonásában. Van egy szó erre a horror forgatókönyvre, amely ősi félelmeket ébreszt: recessziót. És úgy tűnik, az ország hamarosan a kellős közepébe kerül.

2022 második negyedévében a német gazdaság elenyésző 0,1 százalékkal nőtt. A gazdaságkutatók és a döntéshozók meg vannak győződve arról, hogy a következő negyedéves számok negatívak lesznek. A kérdés az, hogy a politikusoknak sikerül-e mérsékelnie a következményeket – vagy fennáll-e a több évig tartó gazdasági válság veszélye, amely „elképzelhetetlen mértékű jólétveszteséggel jár” – mondta Peter Adrian, a Szövetség elnöke. Ez egy olyan válság, amely felemésztheti az ország lényegét, aláásva a társadalombiztosítási alapokat és az állam cselekvőképességét. Ez számos cég végleges megszűnéséhez is vezethet. Válság, amely szegényebbé tenné a németeket.

Manapság nehéz megmondani, hol húzzuk meg a határt a pesszimizmus és az indokolt pánik között. Annyi bizonyos, hogy Putyin gazdasági háborúja Németországot sújtja ott, ahol a legjobban fáj: a már több mint négyszeresére nőtt gázár szinte minden iparágban tönkreteszi a versenyképességet,.

A jelenlegi gázválság minden „összetevővel rendelkezik ahhoz, hogy ez legyen az energiaipar Lehman Brotherse” – mondta nemrég Mike Lintilä finn gazdasági miniszter. Még 2008-ban a befektetési bankok globális pénzügyi és gazdasági válságot váltottak ki azzal, hogy mérgező lakáshiteleket adtak el értékpapír-konstrukciókhoz. Ezúttal a magas gáz- és áramárak válthatnak ki rendszerszintű összeomlást.

Első felvonás: A termelés befagyasztása

Alexander Becker kétségbeesett. „Már tényleg nem tudjuk, mit tegyünk” – mondja a Georgsmarienhütte Csoport (GMH) vezérigazgatója. – Sokkos állapotban vagyunk.

A cég Németország egyik legnagyobb acélgyártója. 21 telephellyel, 6000 alkalmazottal, saját öntödékkel és évi 1 TWh áramigénnyel. Ez több mint 300 000 családi ház áramfogyasztása.

Tavaly a cég 120 millió eurót fizetett az áramért és a gázért. Ha, az árak a jelenlegi szinten maradnak, a költségek jövőre 1,2 milliárd euróra emelkednek. A legrosszabb esetben 1 milliárd eurós veszteség keletkezne a következő évben. „Azonnal csődbe mennénk” – mondja Becker.

Ennek elkerülése érdekében a GMH-nak 50 százalékkal kellene emelnie acélárát. „Az ügyfelek nem fognak egyetérteni ezzel” – mondja Becker. Még a már alkalmazott 20 százalékos áremelést sem lehet két helyen végrehajtani, mert a vásárlók már régen Kínából és Indiából kezdték vásárolni acéljukat, ahol eddig csak mérsékelten, ha egyáltalán emelkedtek az energiaköltségek. Becker még saját, általában hazai acélt feldolgozó kovácsműhelyeit is arra utasította, hogy olcsóbban vásároljanak Ázsiában, ami különösen fájdalmas neki. „Ha a döntéshozók nem tesznek gyorsan, Németország energia intenzív ipari vállalatai nem maradnak életben” – figyelmeztet Becker. Ennek ellenére üzeme még mindig működik.

„Tényleg már nem tudjuk, mit tegyünk.”

Alexander Becker, a Georgsmarienhütte Csoport ügyvezető igazgatója egyelőre feladta. A cég a közelmúltban bejelentette, hogy határozatlan időre leállítja két gyártóüzemét Hamburgban és Brémában az „energiaárak túlzott emelkedése” miatt. Ezt tetézi a gyenge piaci kereslet és a negatív gazdasági kilátások. A cég azt mondta, hogy gazdaságilag már nem életképes minden üzemét működtetni.

A koronavírus-járvány megmutatta, hogy a modern gyártási folyamatok milyen könnyen kibillenthetők a szinkronból. Az ellátási láncok egymásba kapcsolódnak, mint egy óra belseje, és ha egy fogaskerék meghibásodik, az egész gépezet leállhat.

Példa erre a németországi Lutherstadt Wittenbergből származó kis cég, amely az elmúlt napokban bekerült a főműsoridős híradások közé, mert termékeire szinte mindenhol szükség van. „A gyártásunkat teljesen leállítottuk” – mondja Torsten Klett, az SKW Stickstoffwerke Piesteritz társügyvezető igazgatója. „És csak akkor tudjuk újraindítani, ha jelentősen csökken a gáz ára, vagy ha a politikusok hatalmas támogatást nyújtanak nekünk.” A vegyipari vállalat Németország egyik legnagyobb műtrágya és AdBlue gyártója. A földgáz is túl drága lett az SKW számára. Ha a politikai segítség nem érkezik meg hamarosan, a cég kénytelen lehet októberben 860 alkalmazottját szabadságra küldeni.

Kevés modern dízelmotor üzemeltethető AdBlue nélkül, vagyis az a mintegy 800 000 teherautó, amelyek mindenféle árut szállítanak naponta Németország útjain. Ha a cégek már nem kapnák meg a saját termelésükhöz szükséges termékeket, az eredmény pusztító lenne, és szinte minden ágazatot érintene.

A logisztikai ágazatot képviselő országos szövetség elkezdett figyelmeztetni a lehetséges szűk keresztmetszetek miatt, holott az AdBlue-t a BASF és a norvég Yara is gyártja. A BASF azonban a megemelkedett gázárak miatt tavaly elkezdte csökkenteni az ammóniatermelést. A világ legnagyobb vegyipari vállalata továbbra is világpiaci vásárlással tudja kompenzálni a hiányt, bár a költségek tovább emelkednek.

A vegyipari ügyfelek hajlandósága és képessége a most követelt magasabb árak megfizetésére rohamosan csökken – mondja Wolfgang Grosse Entrup, a Német Vegyipari Szövetség (VCI) vezérigazgatója. Mivel a gazdasági fejlődés kilátásai egyre borúsabbak, az építkezéseket elhalasztják, az emberek felfüggesztik az új autók vásárlását, és a régi mosógépeket javítják ahelyett, hogy újat vennének.

Második felvonás: Az árcsapda

Gunnar Kilian, a Volkswagen humán erőforrás vezérigazgató-helyettese tulajdonképpen hozzászokott a szükségállapotokhoz. 2020 tavasza óta a legnagyobb német autógyártó válságstábjai nagyjából heti rendszerességgel találkoznak, csak éppen ezeknek a találkozóknak a fókusza folyamatosan eltolódott. Először a koronavírus, majd a mikrochiphiány, majd az ukrajnai háború és most az égbekiáltó energiaválság. Körülbelül 20 szakember figyeli az olyan kérdéseket, mint például az üzemek energiaigénye, és az üzemi tanács munkavállalói képviselőivel is megvitatják, milyen alacsonyra állíthatják a helyiség hőmérsékletét a gyárcsarnokokban a gázmegtakarítás érdekében.

„Az évek során válságállóbbak lettünk” – mondja Kilian. Azt mondja, továbbra is szükség van munkaerőre a jövő olyan területein, mint a szoftverek és az akkumulátorok. Az, hogy a cég nehezen tud lépést tartani a termeléssel, elsősorban az alapanyag- és autóalkatrész-hiányra vezethető vissza. Az ügyfeleknek néha egy évet kell várniuk egy új Golfra. Ha az árút nem lehet előállítani, a jelenséget túlkeresletnek nevezik.

Ez azonban gyorsan keresleti válsággá fajulhat. „A magas energiaárak és a kialakuló recesszió miatt az új autókat vásárlók vonakodnak vásárolni” – mondja Ferdinand Dudenhöffer, a Center Automotive Research igazgatója. Ha pedig az ügyfeleknek ezután kevesebb kedvezménnyel és magasabb finanszírozási költséggel is számolniuk kell, „az autópiac, a gazdaság egészével együtt, recesszióba fog esni”.

A Német Autóipari Szövetség (VDA) a múlt héten drámaian korrigálta Németországra vonatkozó piaci előrejelzését a korábbi 3 százalékos növekedésről 6 százalék csökkenésre. „A gazdasági modellünk kérdéses” – figyelmeztet Hildegard Müller, a VDA elnöke. Németországban öt termelőből kettő nem tudja áthárítani a magas energiaköltségeket ügyfeleire – mondja.

Ez is láncreakciót váltott ki. Minél mélyebb válságba kerül az autóipar és a vegyipar, annál kevesebbet fektetnek be új gépekbe. A szövetség lobbistái elkezdték beszámolni arról, hogy a cégek elhalasztják a klímabarátabb termelő létesítményekbe tervezett beruházásokat. „Ugyanakkor szükségünk van ezekre a beruházásokra a megújuló energiákba, a hidrogéngazdaságba és a villamosenergia-infrastruktúrába, hogy megoldjuk problémáinkat” – mondja Karl Haeusgen, a Német Mérnöki Szövetség (VDMA) elnöke.

Még az olyan fellendülő ágazatokban is, mint az építőipar, amely több mint 6 százalékkal járul hozzá Németország bruttó hazai termékéhez, jelenleg megbillent a hangulat. Júniusban az új megrendelések 11,2 százalékkal csökkentek az előző év azonos időszakához képest. Tim-Oliver Müller, a Német Építőipari Szövetség vezérigazgatója szerint az ágazat továbbra is teljes kapacitással működik, és befejezi a meglévő építési projekteket. De egyre több projektfejlesztőnek kell elhalasztania vagy akár le is mondania az új építési projekteket az egekbe szökő költségek miatt.

Jens Rautenberg, a Conversio Wahre Werte elemzőcég ügyvezető igazgatója úgy becsüli, hogy jelenleg az összes új lakásépítési projekt mintegy 40 százalékát leállították. A jelentősebb intézményi befektetők, mint például a biztosítók és a nyugdíjalapok, a kamatlábak meredek emelkedése miatt leállították az ingatlanvásárlást. A lakásvásárlás iránti magánkereslet is „néhol nullára” zuhant.

Azok a projektfejlesztők, akik nem rendelkeznek elegendő tőkepufferrel, nem bírják sokáig. Csak a közelmúltban érte a válság a berlini székhelyű Terragon céget, amely drága öreg lakásokra specializálódott. A cég már nem tudott megbirkózni az építési költségek hatalmas növekedésével. Miután felfalta a tőkéjét, most új befektetőt keres.

Harmadik felvonás: A fogyasztói válság

A németek nemcsak olyan nagy projekteken spórolnak, mint az új otthon beszerzése, hanem a mindennapi életükben is visszafogják a vásárlásokat. Mivel az élelmiszerárak is emelkedtek, sok család kénytelen volt alaposan kalkulálni, amikor a szupermarketben vásárol. Nem számít, hol kéred – elektronikai kereskedőktől, divatláncoktól vagy bútorkereskedőktől –, a visszafogottság mindenhol ott van. „Egyszerűen félnek az emberek” – mondja egy nagy bútorlánc tulajdonosa. „Sok akciós értékesítést szeretnék kihagyni, és csak kivárni a válság végét. De ha ezt megteszem, akkor egyáltalán nem jön senki.”

Ezzel a félelemmel, jelenleg sok kollégája osztozik. Így, megnövelnék marketing-költségvetésüket – abban a reményben, hogy ha termékeik elég olcsók, az emberek vásárolni fognak. A lényeg, hogy ezen a télen kiürítik a raktárakat. „Az iparágban mindenkinek problémái vannak a túlzott készletekkel” – mondja Carlo Focke, a Modehaus Bruns kis áruház tulajdonosa Neuruppin városában.

Az egészséges cégek néhány hétig képesek lehetnek az ilyen promóciókra. Ám az amúgy is pénzügyi nehézségekkel küzdő cégek, mint például a Galeria Karstadt Kaufhof (GKK) nagy áruházlánc, nagyon kemény télre számít. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak a kedvezményes csatákat. A már fizetésképtelenségen átesett, a kormány által 700 millió euróra megtámasztott cég tartalékai elolvadnak.

Egy bennfentes szerint a következő néhány hét meghatározhatja a lánc sorsát. Egyes üzletekben az energiaköltségek megtízszereződtek az elmúlt hónapokban, az áruk vásárlása többe kerül, és a vásárlók visszariadnak. „Ha a karácsonyi üzlet a tervek szerint alakul, akkor nyolc-kilenc hónapnyi pihenőnk van.” És ha nem, az üzenete egyértelmű, a dolgok kemények lesznek.

És a kilátások nem jók. A CIMA tanácsadó cég által összeállított „Németországi Városközpont-tanulmány” 20 százalékos „nettó látogatóveszteséget” vetít előre minden korcsoportban, és különösen a jómódú rétegek valószínűleg otthon maradnak. Ez súlyosan érintené a kiskereskedőket.

Sok német ahelyett, hogy bemenne a városba és vásárolna, bankokba rakja megtakarított pénzét a koronavírus-járvány idején. De ezek a megtakarítások is csökkennek, a magas infláció felemészti őket. Így „a magánfogyasztás Németországban valószínűleg nem fog gazdasági motorként működni az év hátralévő részében” – figyelmeztetnek az Ifo Institute, a tekintélyes gazdasági agytröszt szakértői.

Negyedik felvonás: A csődhullám

Sok vállalat nem valószínű, hogy túléli a válságot. Egyedül augusztusban negyedével nőtt a fizetésképtelenségek száma a döntően középvállalkozásoknál. Októberre Steffen Müller, a hallei Leibniz Gazdaságkutató Intézet munkatársa egyharmados növekedést jósol 2021-hez képest. És ez még a megnövekedett energiaköltségeket és az inflációt sem veszi figyelembe. Müller szerkezeti változásra számít a német gazdaságban. Az energia, a bérek, a köztes termékek és a hitelkamatlábak hosszú távú költségnövekedése miatt „egyes üzleti modellek már nem fenntarthatók”. Müller szerint a gyenge vállalatok „most elhagyják a piacot”.

Ami őt aggasztja, az a vállalati csődök természete. Míg a járvány elsősorban a szolgáltatási ágazatot sújtotta, a jelenlegi válság most az ország ipari magját sújtja. Müller szerint a nagyobb fizetésképtelenségben érintett munkahelyek 40 százaléka ipari munkahely, ahol többnyire átlagon felüli fizetés van, amihez a kormány magasabb béradója járul, a alkalmazottak vásárlóereje pedig magasabb.

A német kormány a fizetésképtelenségi szabályok lazításával próbálja megakadályozni a csődhullámot. Robert Habeck, a zöldpárti gazdasági miniszter a szövetségi parlamentnek, a Bundestagnak nyilatkozva „széles körű mentőcsomagot” ígért, amely a kis- és középvállalkozások számára is könnyítést jelent. „Megvédjük a német vállalatokat” – mondta csütörtökön a képviselőknek a költségvetésének bemutatásakor.

„Nem keverjük össze az energiaválságot, segélycsomagokkal.”

Stefan Kooths, az IfW Kiel alelnöke: De a mentőcsomagok és a sebtében összekötött segélyintézkedések legfeljebb a fájdalom enyhítésére szolgálnak. „Nem keverjük össze az energiaválságot, segélycsomagokkal”.  Szerinte Németországnak „stratégiai átirányításra” van szüksége az energiapolitikájában. „Hosszú távon támaszkodunk az LNG-re? Megengedjük a repesztéses kitermelést. Átértékeljük az atomenergiát.” Szerinte a cégek csak akkor tudják meg, hogy milyen energiaárakra számíthatnak a jövőben, ha meghozzák ezeket az alapvető döntéseket. „Ezután célzott segélycsomagokat állíthatunk össze, hogy enyhítsük a „fájdalmakat” – mondja Kooths.

Az intézet az idei évre továbbra is 1,4 százalékos gazdasági növekedést vár. Jövőre azonban a bruttó hazai termék 0,7 százalékos csökkenésére számít. Elsőre talán triviálisnak hangzik, de nem, ha összehasonlítjuk azzal a fellendüléssel, amelyet a közgazdászok határozottan terveztek a koronavírus-válság után. „Négy százalékponttal lefelé kellett módosítanunk az előrejelzésünket” – mondja Kooths. „A remélt gazdasági fellendülés helyett fájdalmas recessziót fog átélni Németország.”

Ötödik törvény: A munkaerőpiacról szóló záróokmány

Az állás elvesztésétől való félelem már évtizedek óta elkerüli a németeket – senki sem akar visszamenni a 2000-es évekbe, amikor Németországban 5 millió ember keresett munkát.

Ma a helyzet paradox. Míg egyes cégek továbbra is kétségbeesetten keresnek szakképzett munkaerőt, mások bejelentették, hogy a németországi rövidített munkaidőnek nevezett szabadságprogramba küldik az alkalmazottaikat. A kormány által támogatott programok keretében csökkentik a munkaidőt, és a kormány fizeti a dolgozók bérkiesésének egy részét. Az a tény, hogy a recesszió és a munkaerőhiány egyszerre jelentkezik, szokatlan helyzet – mondja Enzo Weber, a nürnbergi székhelyű Foglalkoztatáskutató Intézet (IAB) munkatársa. „Évtizedek óta nem volt még ekkora munkaerőhiány. Jelenleg 2 millió üres állás van, és gyakorlatilag minden ágazatban még mindig égető szükség van emberekre.” Emiatt sok vállalat eltökélt szándéka, hogy a válság idején is megtartsa alkalmazottait – érvel Weber. Ez megnövelheti a rövidített munkaidőben dolgozók számát, de megakadályozhatja a tömeges elbocsátásokat is.

A kérdés csak az, hogy mennyi rövidített munkaidőt engedhet  meg magának az ország. A programot adminisztráló Szövetségi Munkaügyi Hivatal pénztára üres. A járvány idején 40 milliárd eurót költött az állam rövidített munkaidőre. A munkaközvetítők egész Németországban régóta válságban vannak. A szakértők most azt kérdezik, hogy vajon a rövidített munkaidő még mindig csodaszer a elszabaduló válságra – vagy inkább fizetésképtelenségi segélyre és teljesen új intézkedésekre lesz szükség a jövőben.

A Hakle vezérigazgatója, Volker Jung mintegy 200 munkahelyet szeretne megmenteni a WC-papírt gyártó vállalkozásnál, míg a termelés egyelőre folytatódik. A kormány segítsége nélkül azonban kevés esélyt lát. „A kérdés az lesz, hogy egyáltalán megengedhetjük-e magunknak a papírgyártást Németországban” – mondja, mielőtt energiaár-plafon bevezetését kérte a kormánytól.

Ez elég lesz? Igaz, a cég története tele van rekordokkal: az első háromrétegű WC-papír, az első nedves WC-papír, majd még a négyrétegű papír is.

Másrészt Hakle csak kétszer termelt nyereséget az elmúlt 10 évben, utoljára a járvány által kiváltott vécépapír-boom idején. Az ügyfelek akkoriban mindent felhalmoztak, beleértve az olyan drága márkákat is, mint a Hakle.

De a rendelkezésre álló jövedelmek zsugorodásának korszakában a németek ismét elsősorban olcsóbb termékek után nyúlnak, és boldogulnak a két réteggel. Úgy tűnik, hogy a fogyasztók ott vágnak vissza, ahol csak tudnak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Nem teljesen meglepő, hogy vannak olyanok, akik vitatják a történteket. A COVID-tagadás sokféleképpen fordul elő, a vírus hatásainak lekicsinylésétől egészen a létezésének teljes tagadásáig, a „hoax” összeesküvés-elméletekbe vetett hit révén.

Bár mindenféle ember képes megőrizni ezeket a hiedelmeket, kutatócsoportommal azt találtuk, hogy a fiatalabbak gyakran, nagyobb valószínűséggel hisznek a COVID-összeesküvés-elméletekben, mint az idősebbek.

Nem teljesen értjük, hogy ez miért van. De bármi is legyen az ok, az összeesküvés-elméletekbe vetett hit hihetetlenül káros lehet. Tehát ellenállnunk kell, és lehetőség szerint kapcsolatba kell lépnünk azokkal, akik tagadják a tényeket.

Kutatásunk

A világ minden tájáról származó 133 tanulmány eredményeit vizsgáltuk meg, hogy megvizsgáljuk, mi vezet a COVID-összeesküvés-elméletekbe vetett hitre, és ki hisz bennük nagyobb valószínűséggel. Míg a hamis összeesküvés-elméletek ennek részét képezték, kutatásunk az összeesküvés-hiedelmeket szélesebb körben vizsgálta.

Megfigyeltük, hogy valószínűleg több tényező kombinációja támasztja alá a COVID-összeesküvés-elméletekbe vetett hitet. Például, bizonyos személyiségjegyek, mint például a paranoia és a nárcizmus, valamint a kognitív tulajdonságok, mint például az analitikus és tudományos gondolkodás alacsonyabb szintje, összekapcsolódtak ezekkel az összeesküvés hiedelmekkel.

Az általunk áttekintett tanulmányok többsége azt mutatta, hogy a fiatalabbak nagyobb valószínűséggel hisznek a COVID-összeesküvés-elméletekben, mint az idősebbek. Ennek egyik lehetséges oka a társadalmi és kulturális összefüggésekre vezethető vissza, amelyek az egyéni vonások mellett az összeesküvés-elméletekbe vetett hittel is korrelálnak.

Konkrétan azt tapasztaltuk, hogy azok a hátrányos helyzetűek, akik nem bíznak a kormányban, és akik úgy érzik, kevésbé irányítják életüket, nagyobb valószínűséggel hisznek a COVID-összeesküvés-elméletekben. Ez az összefüggés gyakrabban vonatkozhat a fiatalabbakra, akik például alacsonyabb jövedelműek.

Maradj éber

A csaló összeesküvés-elméletekbe vetett hit általában együtt jár a megfelelő védekező magatartás (például maszkviselés vagy védőoltás) megtagadása. Ez veszélybe sodorhatja az összeesküvés-elmélet híveit és a körülöttük élőket is.

Bár a legtöbbünk számára könnyen meg kell különböztetni az ál-összeesküvés-elméleteket az igazitól, nehezebb lehet megvédeni magunkat a téves információkkal szemben, amelyek megkérdőjelezik a betegség súlyosságát vagy nagyságát.

Például a „COVID-minimalizálók” azt sugallják, hogy a fertőzések vagy halálozási arányok nem olyan súlyosak, mint a hivatalos jelentések szerint. Ha a COVID-ból származó fenyegetést kisebbnek állítják be, mint amilyen valójában, az azt jelenti, hogy azok, akik elhiszik az ilyen elképzeléseket, kevésbé fontosnak tartják az óvintézkedéseket, ami segíti a vírus terjedését.

Hasonlóképpen, a járvány előrehaladtával néha azt halljuk, hogy a legújabb változatok „enyhék”, vagy a járványnak „vége van”. Noha az omikron átlagos tünetei kevésbé súlyosak, mint a korábbi változatoké, ez az álláspont a legjobb esetben félreértheti, vagy a legrosszabb esetben tagadhatja, hogy a COVID továbbra is vírus, amellyel számolni kell.

Például a hosszú COVID még a korábban egészséges fiatal felnőtteknél is legyengítő lehet. Egyre gyűlnek a bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a COVID hatással lehet az agyra, például a betegségek, például a demencia megnövekedett aránya révén.

Figyelnünk kell arra, hogy ne engedjünk annak a gondolatnak, hogy a járvány elmúlt, vagy már nem súlyos. Ez nem jelenti azt, hogy örökre COVID-korlátozásokra lesz szükségünk. Inkább a kormányoknak be kell fektetniük a folyamatban lévő világjárvány hosszabb távú megoldásaiba, például a beltéri levegő jobb minőségének szellőztetéssel történő biztosításához, hasonlóan ahhoz, mint a 19. századi londoni kolera megelőzését célzó vízhigiénés javításokhoz.

A COVID-összeesküvések leküzdése

Az összeesküvés-elméletek beindítják evolúciós reakciónkat a fenyegetés érzékelésére, részben az érzelmi nyelvhasználaton keresztül. Ez azt jelenti, hogy a száraz tudományos tények ismétlése nem versenyezhet. A tudományos kommunikációnak vonzónak kell lennie, és a mai digitális korban könnyen elérhetőnek kell lennie a közösségi médián keresztül.

Erre kiváló példa a Dear Pandemic, a Facebook és a Twitter tudósok által vezetett csoportja. Ezenkívül az interaktív online játékokat úgy tervezték, hogy megtanítsák az embereket a félretájékoztatáshoz kapcsolódó trükkökre és manipulációkra.

De, nem elég tudományos tényeket közölni és a kritikai gondolkodást tanítani. Az embereknek erőforrásokra, helyi és nemzeti kormányaikba vetett bizalomra és közösségi érzésre van szükségük. A közösség azért fontos, mert hajlamosak vagyunk elhinni, amit a körülöttünk lévők csinálnak, és nagyobb valószínűséggel követjük a COVID-irányelveket, ha a közösségi hálózatunkban mások is ezt teszik.

Minél jobban megértjük a COVID-tagadás és az összeesküvés-elméletek gyökereit, és azokat a lépéseket, amelyeket megtehetünk, nemcsak e hiedelmek ellensúlyozására, hanem az emberek támogatására a helyes információk megszerzésében, annál jobb lesz mindnyájunknak, ha folytatjuk a járvány feltárását.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A kutatások azt sugallják, hogy általánosságban ezt sikerül elérniük. A gazdasági bevándorlók általában pénzügyileg jobban boldogulnak célországukban, mint otthon.

De boldogabbá teszi őket, ha gazdagabbak lesznek? Új kutatásunk szerint ez attól függ, hogy a migránsok mire költik a pénzüket. És hogy olyan módon használják-e, ami segíthet nekik megbirkózni azzal a magányossággal és elszigeteltséggel, amely egy új országba költözésből fakad.

A migránsok nem mindig érzik jól magukat, mert a befogadó országokban élők egy része számára a migráció gondolata továbbra is vita és felháborodás forrása. A bevándorló ellenes retorika a médiában és a politikai szférában természetesen nem segít. A globális események pedig még rosszabbá tehetik a dolgokat, például amikor a COVID megtorpant a világban, ami sok migráns számára megnövekedett diszkriminációt jelentett.

Ennek eredményeként az elszigeteltség érzése és a társadalmi kirekesztés a legstresszesebb tényezők közé tartozik, amellyel a migránsok szembesülnek célországukban. Az Egyesült Királyságban egy nemrégiben készült jelentés szerint a migránsok 58%-a az elszigeteltséget tartja a legnagyobb kihívásnak.

Kutatásunk során a résztvevők gyakran említettek hasonló érzéseket. Egyikük ezt mondta: „Amikor az Egyesült Államokba költöztem, nagyon egyedül éreztem magam, és elszigetelődtem mindenkitől, aki körülöttem volt. Nehéz volt barátkozni, mert úgy éreztem, mintha kikerültem volna a társadalomból, bármennyire is próbáltam szocializálódni.”

Egy másik azt mondta: „Egyszerűen csak elszigetelve éreztem magam, mert csak körülbelül négy hónapig voltam az országban, és bár folyékonyan beszélek angolul, nem tudtam kapcsolatba lépni a körülöttem lévő emberekkel.”

Egy másik pedig így nyilatkozott: „Az, hogy egy másik országból jöttem, azt jelenti, hogy körülöttem mindenki hasonló , kivéve engem. Ez önmagában is ijesztő volt, és úgy érzem, mintha kilógnék, még mielőtt az összes fizikai különbséget számba vennénk.”

Nem egyszerű segíteni a migránsoknak megbirkózni ezekkel az érzésekkel. A nyelvi nehézségek és a kulturális különbségek jelentős akadályok lehetnek például a mentális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben.

Kutatásunk azonban potenciális megoldást kínál azáltal, hogy arra összpontosít, hogy a migránsok hogyan használhatják fel pénzüket mentális egészségüket javító módon. Ez olyan korábbi tanulmányokat fejleszt ki, amelyek rávilágítanak az „anyagi” vásárlások (például egy óra) és a „tapasztalati” vásárlások (például egy nyaralás) közötti különbségre.

Korábbi tanulmányok ismételten azt találták, hogy az emberek tartósabb elégedettséget és boldogságot érnek el a tapasztalatok szerzése révén, mert segítenek nekik kapcsolatba lépni másokkal.

Azt tapasztaltuk azonban, hogy a migránsok gyakran szívesebben költik pénzüket anyagi vásárlásokra, amelyek kézzelfoghatóak és jól láthatóak mások számára, mint a tapasztalati  ismeretekre. Azért vásárolnak dolgokat, hogy kapcsolatot létesítsenek célországuk fő sodrú kultúráival.

A mentális egészség javítására fordított kiadások

A korábbi kutatások szerint ennek az az oka, hogy a társadalmi kirekesztés elősegíti az anyagiasságot. Az elmélet szerint az anyagi javakat egyfajta „boldogság gyógyszerként” kezelik a magány elleni küzdelemben. Munkánk azt jelzi, hogy a bevándorlók számára előnyös lenne, ha a rendelkezésükre álló pénzből többet költenének tapasztalatok szerzésére, nem pedig anyagi vásárlásokra, hogy csökkentsék a magány érzését és fokozzák a kapcsolat érzését.

Korábbi kutatások azt is sugallják, hogy az úgynevezett „proszociális vásárlások”, amelyek másokra költenek, nem pedig magunkra, boldoggá tehetik az embereket. Segíti az embereket, hogy kapcsolatba lépjenek másokkal, és elősegíti az intimitást. Ez különösen fontos a bevándorlók esetében, mivel sokukat eredetileg az motiválta, hogy távol otthonuktól, megtalálják a lehetőséget az otthon maradt családtagok anyagi segítésére.

A proszociális vásárlások azt az érzést keltik az emberekben, hogy jótékony hatást gyakorolnak másokra, ami viszont növeli a társadalmi státuszt és pozitív érzéseket hoz. Tanulmányunk pedig azt tapasztalja, hogy a proszociális vásárlások még a tapasztalati vásárlásoknál is hatékonyabban növelik a migránsok boldogságát.

A megélhetési költségek globális válsága idején azonban ez a fajta költekezés (és valójában az összes többi fajta) kétségtelenül szűkül. Ezért a vele járó pszichológiai és társadalmi előnyök veszélybe kerülnek, nemcsak a migránsok, hanem mindenki más számára is.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Tények: Az orosz erők kivonultak Harkov területéről az Oszkol folyó bal partjára, ahol jelenleg megvetették a lábukat. A Harkov-Donyec-Luganszk vonal stabilnak tűnik. Krasznij Limant fenyegetik, ostromolják a felsőbbrendű ukrán erők, de nem halálosan.

Senki – még Maria Zakharova, Hermész mai női megfelelője, az istenek hírnöke sem tudja, mit tervez az orosz vezérkar (RGS). Ha azt mondják, hogy tudják, akkor hazudnak.

A jelenlegi állás szerint elég bizonyosan arra lehet következtetni, hogy a – Szvjatogorszk–Krasznij Limán–Jampol–Belogorovka vonalat elég sokáig meg tudják tartani a jelenlegi helyőrségeikkel, amíg friss orosz erők nem tudnak csatlakozni és rákényszeríteni az ukránokat, hogy vonuljanak vissza a Seversky Donets vonalon túlra.

Gyakorlatilag a pokol elszabadult, hogy mi történt Harkovban? Oroszországnak soha nem volt elég embere egy 1000 km hosszú frontvonal megvédésére. A NATO teljes hírszerzői képessége ezt észrevette, és profitált belőle.

Az elfoglalt településeken nem voltak orosz fegyveres erők, csak Rosgvardia, és ezeket nem képezték ki a katonai erők elleni harcra. Kijev kb. 5:1 emberelőnnyel támadott. Az orosz erők visszavonultak, hogy elkerüljék a bekerítést. Nincsenek orosz csapatveszteségek, mert nem voltak orosz csapatok a térségben.

Állítólag ez egyszer történhetett meg. A NATO által irányított kijevi erők egyszerűen nem képesek sehol, se Donbászban, se Herszonban, se Mariupolban megismételni ezt. Ezen helyeket mind erős, reguláris orosz egységek védik.

Gyakorlatilag magától értetődő, hogy ha az ukránok Harkov és Izyum környékén maradnak, hatalmas orosz tüzérség porrá töri őket. Konsztantyin Szivkov katonai elemző azt állítja, hogy „az ukrán fegyveres erők legtöbb harcképes alakulatát most leterítik. Sikerült őket a szabadba csalogatni, és most szisztematikusan megsemmisítjük őket”.

A NATO által irányított, NATO-zsoldosokkal kitömött ukrán erők 6 hónapot töltöttek felszerelések felhalmozásával és a kiképzett eszközök visszatartásával, pontosan erre a harkovi pillanatra – miközben eldobható eszközöket juttattak el egy hatalmas húsdarálóba. Nagyon nehéz lesz fenntartani egy olyan összeszerelősort, hogy ismét valami hasonlót lehessen létrehozni.

A következő napok megmutatják, hogy Harkov és Izyum kapcsolódik-e egy sokkal nagyobb NATO-nyomuláshoz. A NATO által ellenőrzött EU-ban a Desperation Row-hoz közelít a hangulat. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez az ellentámadás azt jelzi, hogy a NATO végleg belép a háborúba, miközben meglehetősen csekély, elfogadható tagadhatóságot mutat. Hamis  titkosságuk fátyla nem tudja elfedni a „tanácsadók” és a zsoldosok jelenlétét.

Dekommunizálás mint feszültségmentesítés

A Különleges Katonai Hadművelet (SMO) fogalmilag nem a terület meghódításáról, hanem a megszállt területeken élő orosz polgárok védelméről, tehát a demilitarizációról, a denacifikációról szól, legalább is eddig.

Lehet, hogy ez a koncepció  most módosítva lesz. És ez az a hely, ahol az oroszországi mozgósításról szóló kanyargós, trükkös vitára sor kerül. Lehet, hogy még a részleges mozgósításra sem lesz szükség: tartalékokra van szükség ahhoz, hogy az orosz erők megfelelően lefedhessék a védelmi vonalakat. A Kadirov-kontingenshez tartozó kemény harcosok továbbra is támadnak.

Tagadhatatlan, hogy az orosz csapatok elvesztettek egy stratégiailag fontos csomópontot Izyumban. Enélkül Donbass teljes felszabadítása jelentősen megnehezül.

Mégis a kollektív Nyugat számára ez sokkal többet számít, mint egy kisebb katonai előrenyomulás: így az a dicsekvés megállja a helyét, hogy Ukrajna mindössze négy nap alatt képes kiűzni az oroszokat egész Harkovból. Miközben az oroszoknak 6 hónapjuk volt a Donbász felszabadítására.

Tehát Nyugaton az uralkodó felfogás  az, hogy az orosz hadsereget olyan „kalapácsütés” érte, ami után aligha fog felépülni.

Harkov értékes időzítést kapott, hiszen Tél tábornok a sarkon van. Az Ukrajna-kérdés már akkor is szenvedett a közvélemény kimerültségétől; és a propagandagépezetnek szüksége volt egy lökésre, hogy felturbózza a több milliárd dolláros fegyveres patkányvonalat.

Harkov kényszeríthette Moszkva kezét, hogy növelje az ütéseket. Ez néhány jól elhelyezkedő Kinzhal úron keresztül történt, akik elhagyták a Fekete- és a Kaszpi-tengert, hogy bemutassák névjegykártyáikat Északkelet- és Közép-Ukrajna legnagyobb hőerőműveinek. Ukrajna fele hirtelen elvesztette az áramot és a vizet. A vonatok megálltak. Ha Moszkva úgy dönt, hogy egyszerre kivonja az összes nagyobb ukrajnai alállomást, csak néhány rakétára van szükség ahhoz, hogy teljesen szétzúzzák az ukrán energiahálózatot – új értelmet adva a „dekommunizációnak”, az áramtalanításnak.

Szakértői elemzés szerint „ha a 110-330 kV-os transzformátorok megsérülnek, akkor szinte soha nem lehet üzembe helyezni. És ha ez egyszerre legalább 5 alállomáson megtörténik, akkor minden rendben van. Örökös Kőkorszak.

Marat Bashirov orosz kormánytisztviselő sokkal színesebb volt: „Ukrajna a 19. századba süllyed. Ha nincs energiarendszer, nem lesz ukrán hadsereg sem. A helyzet az, hogy Volt tábornok érkezett a háborúba, majd Moroz (Fagy) tábornok.

És így lehet, hogy végre belépünk az „igazi háborús” területre. Putyin hírhedt viccelődésében, hogy „még el sem kezdtünk semmit”.

A következő napokban végleges válasz érkezik az RSG-től.

Ismét parázs vita dúl arról, hogy mit fog tenni Oroszország ezután (az RGS végül is kifürkészhetetlen, kivéve Yoda Patrushevet).

Az RGS máshol is dönthet egy komoly, lefejezés jellegű stratégiai csapás mellett. Dönthet úgy, hogy több katonát küld a frontvonal védelmére (részleges mozgósítás nélkül). És legfőképpen kibővítheti az SMO mandátumát – az ukrán közlekedési/energia-infrastruktúra teljes megsemmisítését, a gázmezőktől a hőerőművekig, alállomásokig és az atomerőművek leállításáig.

Nos, ez mindig lehet a fentiek keveréke, példátlan társadalmi, gazdasági katasztrófát generálva. Ezt Moszkva már táviratozta: bármikor és néhány óra alatt visszavethetjük a kőkorszakba. Az Ön városai fűtés nélkül, fagyos vízzel, áramkimaradásokkal és csatlakozás nélkül köszöntik majd Tél tábornokot.

Terrorelhárítási művelet

Minden gondolat arra irányul, hogy a „döntési központokban” hamarosan Kinzhal-látogatást kapnak-e. Ez azt jelenti, hogy Moszkvának elege van. A siloviki biztosan megtette. De még nem tartunk ott. Mert egy kimagaslóan diplomatikus Putyin számára az igazi játék az EU gázellátása körül forog, az amerikai külpolitikának ez a csekély játékszere.

Putyin minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy a belső fronton nyomás nehezedik rá. Még a részleges mozgósítást is elutasítja. Tökéletes jelzője annak, hogy mi történhet télen, a felszabadított területeken zajló népszavazások. A határidõ november 4-e, a Nemzeti Összetartozás Napja, az októberi forradalom ünnepét 2004-ben bevezetett megemlékezés.

Ezeknek a területeknek Oroszországhoz való csatlakozásával minden ukrán ellentámadás az Orosz Föderációhoz tartozó régiók elleni háborús cselekménynek minősülne. Mindenki tudja, hogy ez mit jelent.

Fájdalmasan nyilvánvaló lehet, hogy amikor a kollektív Nyugat háborút vív, a hírszerzéstől a műholdadatokon át a zsoldosok hordáiig, és a másik oldal ragaszkodik egy ködösen meghatározott különleges katonai művelet végrehajtásához, csúnya meglepetések jöhetnek.

Az SMO státusza tehát hamarosan megváltozhat: minden bizonnyal terrorellenes hadműveletté válik.

Ez egy egzisztenciális háború. Az amerikai geopolitika, geoökonómiai célja az orosz egység lerombolása, a rendszerváltás kikényszerítése és a hatalmas természeti erőforrások kifosztása. Az ukránok nem más, mint ágyútöltelékek, egyfajta csavaros történelem-feldolgozásban Timur a koponyák piramisának modern megfelelőit 120 toronyba ragasztotta, amikor 1401-ben lerombolta Bagdadot.

Ha az RSG felébred, „kalapácsütést” igényel. Előbb, mint utóbb, a kesztyűk lekerülnek a kézről. Putyin lépj ki az SMO-ból. Lépj be a háborúba.  

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________