Kutyáim – Kutya híradó kategóriaarchívum

Mi újság az Antalffyék kutyavilágában

(2533) Kutyalélek

Tibor bá’ online

 

~ab106Sose vonzódtam a humán témák felé, szigorúan megmaradtam a természettudományos világban, de a földön élek, látok, hallok és nem megyek el semmi mellett úgy, hogy ne gondolkodnék el rajta. Kutyákat mindig láttam, sőt éltek mellettem, de különösképpen nem érdekeltek, mert személy szerint nekem nem volt velük semmi dolgom. Az utóbbi 20 évben azonban megváltozott a helyzet, Éva kérésére felvállaltunk egy saját kutyát, Dezsőt, majd még néhányat. Jelenleg van egy tibeti masztiff kanunk és két szukánk. Ez egy fenntartható létszám és összetétel, és egyben nagyon jó alkalom a megfigyelésre. Ennek alapján ki merem jelenteni, hogy az emberiség nincs tisztában a kutyalélekkel. Nem is lehet.

Vidéken, családi házak udvarán a kutyát láncon tartják. Városokban szobába viszik be a kutyát, és rászoktatják őket, hogy reggel este pórázon kiviszik őket az utcára szarás-pisálás végett. A „tenyésztőknél” a legrosszabb a helyzet, mert ott szűk ólakban tengetik életüket, esetleg egy kennelnek nevezett kifutóval. A legjobban még az a néhány puli jár, amelyekkel még ma is jószágot terelnek, de ezek is magányosan élő kutyák. Valamennyi kutyatartási variáció lélekölő a kutyák számára, mert a kutyának két igénye van, a szabadság és a falkához tartozás. Ja, három, mert amióta domesztikált lett, azóta kell neki egy gazdi is. Ezeknek hiányában a kutya igazi természete eltűnik, ezért ezeket senki nem ismerheti meg, még az etológus se, aki a tanszéken, vagy otthonában tart egy kutyát.

Nálunk a három kutya falkában él, és szabadon kószálhat egy viszonylag nagyméretű, kikezdhetetlen kerítéssel körbezárt területen. A szabadon kószálás azt jelenti, hogy kötetlen, azt tesz, amit akar. A fákról leszedi az érett gyümölcsöt (ameddig eléri) és megeszi, a földről felszedi a lepottyant diót, feltöri és kieszi belőle a belet. Oda szarnak, ahová akarnak, de furcsa módon a legeldugottabb helyre teszik. Bár van fedezékük, oda fekszenek be, ahová akarnak. Bár az itató vödör mindig teli van friss vízzel, onnan isznak vizet, ahol találnak, főleg esők után. Saját konfliktusaikat szabadon lerendezik, és mindig nagyon örülnek, ha közöttük vagyunk. A házba is bekéredzkedhetnek (de csak egyszerre egy), ha kedvük tartja. Abszolút harmóniában élnek egymással és velünk. Idegzetük szilárd, kikezdhetetlen. Hogy „bekattannának” az elképzelhetetlen. Olyan bizalommal vannak irántunk, ami párját ritkítja. Bármit tehetünk velük. Kivehetjük a szájukból a csontot, elvihetjük az orruk elől a 3 napos kiskutyát, kimoshatjuk a begyulladt szemüket – tudják, hogy jót akarunk.

Figyelik egymást, tanulnak egymástól. Békésen összebújnak, vagy hörögnek egymásra, ha nem kérnek a közelségből. Mást talán ez megrémítene, de ez a hörgés egy kommunikációs eszköz, egyáltalán nem azt jelenti, hogy szét akarja tépni a másikat. Ők nem tudnak beszélni, ezért más kommunikációt kell alkalmazniuk, velünk emberekkel is. A farkuk állása is sokat elárul, de van direkt megoldásuk is. Képesek arra, hogy melléd jönnek és az orrukkal finoman megböknek. Ez figyelem felkeltés. Ha nem veszed a lapot, akkor „megfogja” a kezed, igen, megfogja, de nem a fogaival, hanem az ajkaival, és maga felé húzza. Azt szeretné, ha megvakargatnád. Mindegy, hogy hol, csak vakard, mert ők egymást csak nyalni tudják, vakarást csak az embertől kaphatnak. És nyalják is egymást, de nem csak egymást. Ha valami jót teszel velük, mondjuk, kiszeded a lábából a tüskét, akkor megnyalják a kezed. Ez egy fajta köszönet. Tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mit teszel velük, és miért, és tudják, hogy olyanra is képes vagy, amire ők nem. Hihetetlen türelmesek. Ha nem érted, hogy mi szeretne, akkor kivárja, amíg rá nem jössz. Ha időben nem kapják meg a napi ételt, mert valahogy nem vettük észre az idő múlását, akkor diszkréten az egyik elvakkantja magát, ha ez nem használt, akkor finoman megkaparja az ajtót.

A lelkileg egészséges kutyák számára mi vagyunk, és ők vannak. Mindenki más, mint mi, potenciális ellenség, akit meg kell ugatni, de ezt azonnal abbahagyják, amint észlelik, hogy sikerült felkelteni a figyelmünket, és majd mi eldöntjük az idegen sorsát. Ha beengedünk valakit, az már csak félig idegen a jelenlétünkben. Már volt olyan vendég, aki sikoltozni kezdett, amikor az alfa hím felágaskodva megszagolta. Esze ágában se volt harapni, pusztán szagmintát vett, hogy elraktározza a memóriájába. Persze a látvány félelmetes, pláne, amikkor játszi könnyedséggel ugrik fel egy 2 méteres falra, de nyugi, ezek a kutyák nem össze-vissza cselekszenek, hanem szigorú és igen logikus szabályok szerint. Együtt akarnak működni velünk, ezért fáradhatatlanul figyelnek minket, hogy meg tudjanak győződni arról, mit akarunk. Ha „nem fogad szót” az csak azért van, mert nem tudja, mit akarunk. Amint rádöbben, mit várunk el tőle, azonnal teljesíti. Olyan pontosan és megbízhatóan tevékenykednek, mint egy precízen beprogramozott robot. A lényeg, hogy egy megfelelően tartott kutyában sose fogsz csalódni.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

TIBETI MASZTIFFKUTYAHÍRADÓ IV.

2015. január 05. Maci első szülötte napvilágot látott ma reggel 9 órakor – estére az ellés befejeződött.

Már csak egy „ezüst” színű (igen ritka változat) szukának nincs gazdája.

________________________________________________________

Maci nevű szukánk befejezte az éves szokásos tüzelését

Mint az „köztudott” a tibeti masztiff évente szigorúan csak egyszer tüzel, ráadásuk az ősz végén, ami bebiztosítja, hogy a kiskutyák a tél kellős közepén jöjjenek a világra. Mínusz 10 fokban 8 kiskutya életben maradási esélye gyakorlatilag nulla. A szukának általában egyetlen kölyköt van esélye életben tartani, ami Tibetben tökéletesen rendben volt. Kiknek kell évente 8 új kutya? Ki fogja őket etetni, és főleg minek? Nálunk viszont más a helyzet. Ha mi nem akarunk szaporulatot, akkor teszünk róla, de ha akarunk, akkor nem egyetlen egyet. Ugyanis egyetlen egy szaporulat esetén a kényelmetlen tennivaló majdnem pont annyi, mint 8 esetén. Először is kell egy fűtött helyiség, ami nyilvánvalóan a házon belül van. Ez mellett állandó felügyeltre van szükség 6 héten át. Állandót írtam, és ezt szó szerint kell venni. vagyis éjszaka is. Viszont az „eredmény”, a gyönyörű kiskutyák mindenért kárpótolnak. Lásd az alábbi felvétel a 2 évvel ezelőtti alomból.

2014. december 13. Maci levizitált az állatorvosnál, aki mindent a legnagyobb rendben talált. Úgy néz ki, hogy január 4.-én lesz az ellés. Ez igen szép dolog Macitól, ugyanis két éve Szilveszter éjszakára időzítette, ami Évával egy kicsit zokon vettünk.

~q182

Ha kedvet kaptál egy ilyen családvédő fenevadra, akkor most itt az alkalom, hogy felvedd velünk a kapcsolatot: evatibor#t-online.hu (persze nem kettős kereszttel)  Már csak egy gyönyörű, tiszta „ezüst” szukának nincs gazdája.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
____________________________________

(1509) Tudtad-e?

Tibor bá’ online

 

~q208Becslések szerint Magyarországon több mint egy millió kutya él (és persze eszik), nagy részük egy gazdi mellett. Soha ennyi kutyát nem tartottak az emberek, aminek az okát valakik kideríthetnék, mert én nem fogok találgatásokba belemenni. Viszont a kutya tartás megkövetel némi ismeretet is, amire akkor döbbenünk rá, amikor a hírekben arról értesülünk, hogy egy kutya minden előzmény nélkül leharapta egy csecsemő, vagy kisfiú fél arcát. Ki a hibás? Természetesen a gazdi, mert minden kutya olyan, amilyenre nevelődik a gazdi mellett. De nem ez a lényeg, mert a kutya populáció mérete mellett a „balesetek” száma viszonylag alacsony. Amit tudni kellene minden gazdinak az, hogy a kutya nem ehet mindent, amit az ember eszik. Van néhány dolog, ami a kutyák számára kifejezetten méreg.

  • Újabban kezd divatba jönni a nyírfacukor, vagy xilit (illetve xukor), mert édes, de kalória mentes, és ebben az elhízottak világában sokan szeretnének lefogyni. Ezen kívül egyre több a cukorbeteg is, akik cukor helyett fogyasztják. Igen ám, de a kutyák számára a xilit halálos méreg. Ugyanis a xilittől a kutyák inzulin kiválasztása az egekbe száll, ami súlyos vércukorszínt süllyedést vált ki, és persze halált.
  • A csokoládéról tudott (már akik), hogy kutyának nem való. Ugyanis a csokoládéban metilszantín van, amitől a kutya hiperaktív lesz, és piszokul szomjas, ami abnormális szívműködéssel jár. Nagyobb adag esetén a dolog vége a kutya elhalálozása.
  • Nem nagyon valószínű, hogy a 200 Ft/db avokádóból a kutyádat akarod megetetni, de azért jobb ha tudod. Az avokádóban perszin van (gomba toxin), ami az emberre ártalmatlan, de a kutyáról ez nem mondható el.
  • Szőlő és mazsola: A szőlőről viszonylag közismert, hogy nem való kutyának, mert számára mérgező. Elsősorban a veséjüket teszi tönkre.
  • Élesztő, vagy élesztő maradvány (pl. félig nyersre sütött kenyér, vagy erjedt étel) a kutya gyomrában szaporodásnak indul. Az így keletkezett nagy mennyiségű bélgáz bélrepedést okozhat, ami nagyon fájdalmas halálhoz vezet.
  • Hagyma, foghagyma: A hagymában található tioszulfát a kutya vérében okoz változást (oxidálja a hemoglobint), a vér oxigénszállítás készsége végzetes mértékben megromolhat.

Nem feltételezem, hogy bárki fagyállóval itatná a kutyáját, de esetleg hanyagságból kifolyólag a kutya hozzáférhet, és ha hozzáfér, fel is fogja lefetyelni, mert ízleni fog neki. A fagyálló természetesen mind az ember, mind pedig a kutya számára méreg. Ugyanez elmondható a rágcsálóknak kitett méregről, ami belső vérzést okozva pusztítja el az állatot. Ennek alapanyaga gabona, ami nem kifejezetten kutya étek, de mit lehet tudni, esetleg megeszi ha más miatt nem, kíváncsiságból.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
______________________________________

(1360) Kutya láncon (a 4 napos „ünnepre”)

Tibor bá’ online

 

~ab108Mottó: Kutyát tartani nem kötelező, de ha már valaki tart kutyát, akkor tegye azt tisztességesen. – A kutya nem szobanövény, amit csak locsolni kell.

Az átlagember tudja, hogy van kutya, azt is tudja, hogy a kutya háziállat, és sokan tartanak kutyát, aztán ő is megpróbálja ezért vagy azért. Az persze eszébe se jut, hogy megtanuljon kutyát tartani, mert azt hiszi, hogy az nem kell tudni. Olyan ez, mintha beugornál a medencébe, pedig még nem tanultál meg úszni, vagy felülsz egy motorbiciklire, de még kerékpározni se tudsz. Mindent meg kell tanulni, még járni is.

A probléma abból adódik, hogy mindenütt lehet találkozni láncra kikötött kutyákkal, amiből a fent nevezett átlagember arra következtet, hogy kutyát láncon kell vagy legalább is lehet tartani. Ez egy hatalmas marhaság, mert a kutya nem egy tárgy, hanem egy gondolkodó élőlény, aki láncra verve úgy érzi magát, mint egy internált ember.

Köztudott, hogy az internálás végül is egy bírói ítélet nélküli elzárás, aminek az időtartalmát előre nem mondják meg. Gondold át, hogy éreznéd magad börtönbe zárva, de nem tudva, hogy mikor szabadulsz ki. Pont így érzi a láncon tartott kutya is, mert fogalma sincs, miért kapja ezt a büntetést, és meddig tart. Ahogy telnek a hónapok, egyre jobban elveszíti a kedélyét, kifordul magából, elvadul, majd lassan elborul az elméje, miközben melankolikussá válik. Mondani se kell, hogy az ilyen kutya egyre veszélyesebb, ha elszabadul, az isten se tudja megmondani, mit fog tenni, akár a gazdájával is. Gondolj bele! A kutya a territóriumát védő állat, ez a „főfoglalkozása” egy territóriumot pedig nem lehet védeni egy helyre lekötözött állapotban. A láncra kötött kutya meg van fosztva életének legalapvetőbb céljától. Nem is tudom, hogyan képzelik a kutyájukat láncon tartó emberek! Azt hiszik, hogy a kutya nem gondolkodik, nincsenek gondolatai? A kutya maga körül mindent megfigyel, mindent megjegyez, mindent körbeszagol és azonosít.

Az igazság az, hogy a kutya ingerküszöbe elképesztően magas, a gazdától mindent elfogad, és minden tilalmat megtanul, de csak az ésszerűség határain belül. Ha megkötöd a kutyádat, addig, amíg kőművesek újra vakolják a falat, vagy megjavítják a kaput, aztán elengeded. A kutyád ezt tudomásul veszi, de azt nem érti, miért kell neki 1-2 méteres láncvégén leélni az életét. A kutya mindennapi tevékenysége a bóklászás, az útjába kerülő tárgyak megszagolása, strázsálás, főleg az éjszakai figyelés minden szokatlan zajra és szagra. Ha megkötöd, akkor ezeket nem tudja elvégezni, megfosztod élete értelmétől.

Kutyát (és most nem félkilós ölebekről van szó) nem szabad lakásban tartani, mert ott elkorcsosul. Persze alkalmazkodik, nem szarik bele a fotelbe, megvárja, hogy levidd az utcára, hogy lehugyozza mások gépkocsiját, fossa végig a járdát, hogy legyen mibe belelépni a gyanútlan polgárnak, de ez egy nyomorúságos élet számára, mert csak eszik, iszik, szarik, és hízik a gazdi ágyán, ágya alatt, fotelben, vagy valamelyik sarokban a szőnyegen.

Kutyát kertes házban, tanyán, majorban szabad csak tartani, természetesen jól funkcionáló kerítésen belül, ahol szabadon élheti életét, mint egy családtag. Ha nincs kerítés, vagy nem megbízható, akkor legfeljebb futóláncon tartható, ami azt jelenti, hogy minimum 20 méter hosszú, kifeszített acélhuzalon van a legalább 4 méter hosszú lánc vége. Ily módon a kutya számára minimálisan 20×10= 200 m2 szabad terület van. Ez azonban csak egy kényszer megoldás, amit előbb vagy utóbb meg kell szüntetni.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________

A nap híre (Népszava)

Több mint 430 milliót fizettek a tibeti masztiffért

 

A mi Athos nevű kan kutyánk
A mi Athos nevű kan kutyánk

Tizenkét millió jüanért (431,6 millió forint) kelt el a világ egyik legdrágább kutyája Kínban. A tibeti masztiff boldog gazdája egy ingatlanfejlesztő üzletember.

Az üzlet a luxusebek kelet-kínai vásárán köttetett kedden – jelentette a helyi média. A különleges állat tenyésztője a helyi lapnak elmondta, biztosította az új tulajdonost arról, hogy az állat felmenői között oroszlán is volt és a legtökéletesebb masztiffjegyeket hordozza magán. A Hangcsou városában elkelt aranyszőrű kutya 80 centméter magas és 90 kilót nyom.

Csang Keng-jün egy másik kutyája 6 millió jüanért (215,5 millió forint) kelt el. A tiszta tibeti masztiff rendkívül ritka, csakúgy mint a Kínában különös becsnek örvendő pandák – mondta. Hozzátette, szomorúan vált meg a szép állatoktól.
A tulajdonosról annyit tudni, hogy egy 56 éves csingtaói férfi, aki az ingatlanfejlesztésből szerezte vagyonát, s állítása szerint maga is tenyészteni szeretné a különleges állatokat.

A legdrágább masztiffok listáján korábban csúcstartóként tartottak nyilván egy 2011-ben 10 millió jüanért (358,8 millió forint) gazdára talált állatot. Egy tenyésztői honlap tanúsága szerint azonban egy pekingi vásáron 27 millió jüant (969,2 millió forint) fizettek ki egy masztiffért.

A tibeti masztiff hatalmas, izmos, nagyfejű állat, amelyet egyszerre tartanak harci- és pásztorkutyának. Igen hűséges. Az ősi tibeti fajta testalkata, kerek sörénye miatt az oroszlánra emlékeztet. Míg valaha a kínai uralkodók kiváltsága a palotapincsi tartása volt, addig a mai Kína újgazdagjainak státuszszimbóluma a tibeti masztiff. Ennek megfelelően és állítólag a tenyésztők árkartelljének köszönhetően, az áruk is csillagászati.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________

(196) A tibeti masztiff a legjobb őrző-védő kutya

Tibor bá’ online

~q400Különböző honlapokon a Tibeti masztiffről dicshimnuszokat zengnek, de a szöveget egymástól másolják át. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 1993 táján az idősebb lányom a fajta tenyésztésébe kezdett az általam épített kennelben. Őszintén szólva, engem a kutyák különösképpen nem érdekeltek, de néha 30 kutyával együtt élni (2 kan és 4 szuka + a szaporulat) nyomot hagy az emberben. Lányom a tenyésztéssel 1997-ben feladott, és ezzel a tibeti masztiff meg is szűnt létezni számomra, egésze addig, amíg eszembe nem jutott, hogy változnak az idők. 2004-ben megírtam a „Van-e jövőnket?” (már egyetlen példány sincs belőle) és akkor döbbentem rá, hogy ki a fene fogja megvédeni családi házamat az élelmiszerlopásra szakosodott magyar kisebbséggel szemben? Kellene egy-két jó házőrző kutya. Percek alatt rájöttem, hogy a tibeti masztiff az én emberem. Miért pont a tibeti masztiff? – teheted fel a kérdést –  amikor például a magyar kuvasz is kitűnő? Igen, de a kuvasz néhány éves korában „bekattanhat” és megeszi a saját gazdáját is. Akkor a német juhász, hiszen a rendőrök is azt használják! A német juhász egy jól betanítható vicc-kutya. Megfogja a csibész karját és megvárja, amíg a gazda oda nem megy. Ha a „csibész” karjára húz egy muffot, akkor a kutya megfogja a muffot a „csibész” pedig kihúzza a kezét a muffból és besétál a házba. A kutya boldogan szorongatja a muffot tovább. Ezzel szemben mit tud a tibeti masztiff? Mindent, amit tudnia kell, ráadásul tanítás nélkül. Az ok egyszerű, 5000 év következetes tenyésztés. A tibeti nomád népek sátrakban éltek, és egész nap vadásztak. Egy sátrat nem lehet kulcsra zárni. A kutya volt a lakat. Ült a sátor előtt és oda a gazdáján kívül senki mást be nem engedett. Egész éjszaka őrködik, amiről nem lehet lenevelni. Ha pedig valaki megtámadta a gazdát, akkor a kutya nekiugrik……….na, minek? Nem cicázik, egyből torokra megy. Úgy mellesleg, a tibeti masztiff 70 kiló. A rossz szándékú betolakodó életben maradási esélye 0 % körül van. Baleset kizárt, mert akit a gazda beenged az tabu, mindössze szagmintát vesz róla. A tibeti masztiff idegei drótkötélből vannak. Nyugodt, higgadt kutya, hatalmas szívvel megáldva. Szereti a családját, hajlandó akár meghalni is érte, de elvárja, hogy ő is családtag legyen, és szeressék. Önérzetes, öntörvényű, szabad lelkű. ~q208Nevelni nem kell, születésétől kezdve mindent tud, amit egy őrző-védőkutyának tudni kell. Határozottságot igényel a gazdájától, de a hangos szót, kényszert nem tűri. Szeretettel, jó szóval bármi elérhető nála. Verni nem szabad, mert soha az életben nem felejti el. Láncra kötésről szó se lehet, mert sohase volt láncon. Láncra verve kezelhetetlen fenevaddá válik. Különben is, láncra kötve, hogy végezheti el a kötelességét? Sehogy. A kutya egész éjjel a kertben föl-le mászkál és a legkisebb zajra is azonnal jelez, és ha kell, akkor támad. A tibeti masztiff a Van-e jövőnk? kutyája 🙂  .

A fajtának van néhány kutyátlan tulajdonsága. A tartása vadmacskaszerű, a hatalmas fejhez a csípője viszonylag kicsi. Két típusa különböztethető meg: oroszlánszerű (hosszú szőrzet, gallér),tigrisszerű (rövid szőrzet). A farka tipikusan visszakunkorodik egy teljes kőrt ír le, soha nem lógatja. A szeme felett egy-egy világos folt van, ezért hívják Tibetben 4-szemű kutyának. Az alaptípus fekete cser beütéssel. Ezt nevezik „black and tan”-nek (lásd a fényképen). De van kékes és aranyszínű is. Állítólag Tibet más és más körzeteire jellemző a szín. A szuka évente csak egyszer tüzel és mindig ősz végén. Ezért az ellés december vége felé van. Tehát gondoskodni kell fűtött helyiségről, vagy be kell engedni a szukát a házba elleni (nálunk így van).

A fajta nincs elterjedve, mert tartása városban, lakásban elképzelhetetlen. Ráadásul az ára meglehetősen borsos. Amerikában 10.000 dollár. Európában keleten a legolcsóbb, 1000 Euró. Magyarországon már 150.000 forintért is ki lehet fogni egy-egy kölyköt.

Nekünk van egy barna szukánk, egy aranyszínű kanunk és a kettőjük gyereke, egy második szuka. Általában januárban vannak kiskutyáink. Aki szeretne egy tibeti masztiff kiskutyát, az vegye fel velünk a kapcsolatot. evatibor#t-online.hu

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________

(1249) A kutyafáját

Tibor bá’ online

 

Athos, az alfahím, és büszke papa
Athos, az alfahím, és büszke papa

Ha valaki rákérdezne, az én álláspontom megegyezik a magyar parasztságéval, ahonnan én magam is származom. Az állat, minden állat arra való, hogy az embert szolgálja, igavonással, ha ló, vagy bivaly, tojással, ha tyúk, húsával, ha sertés vagy nyúl, esetleg megtermett kakas, tejével, ha kecske vagy tehén, a rágcsálók kiirtásával, ha macska, és a ház őrzésével, ha történetesen kutya. Semmi nyavalygás, hogy állatkínzás, meg hasonlók, mert egyetlen szempont számít, a minél gazdaságosabb hasznosítás. Ki nem állhatom, amikor egy macska seggét bújó nő látok. Utálom a kutyának kikiáltott másfél kilós patkányokat, amiket a lakásokból levisznek az utcára szarni, és lehugyozni mások gépkocsiját. Egyszóval nem vagyok állat-buzi, de megértem azokat, akik kertes házban kutyát vagy más háziállatot tartanak, ha a dolgot helyesen kezelik, úgy, ahogy őseink, mert végül is a háziállatokat az Ember domesztikálta jó néhány ezer évvel ezelőtt. Ezen „vallomás” után nyugodtan állíthatom, hogy véleményem a kutyákról minden bizonnyal objektív olyan mértékben, amilyen mértékben ez lehetséges. Úgy gondolom, hogy a kutyakérdést eléggé reálisan kezelem, mert kutyák elemzésénél nem a hóbortomat próbálom menteni, hanem reális képet kívánok festeni.

Kezdem azzal, hogy szembe merek helyezkedni a neves kutyatenyésztőkkel, mert, ahogy ők a kutyákat tartják és fedeztetik, az nem normális. Ilyen körülmények között egy állat természete megismerhetetlen, mint ahogy egy életfogytiglanra ítélt bűnözőt se lenne értelme meginterjúvolni egy űrbéli látogatónak, ha a Földet benépesítő embert meg akarná ismerni.

Az 1.000.000 $-os tibeti masztiff (Kínában)
Az 1.000.000 $-os tibeti masztiff (Kínában)

Álláspontom szerint „fajta nemesítés” terén az Ember  a kutyák esetében végezte a leggyengébb munkát. A sikeresen kialakított több száz kutyafajta közül én csak néhányat neveznék kutyának, a többi pancser selejt. A sikeres kutya fajták között a csúcson egyértelműen a tibeti masztiff áll (a világ legdrágább kutyája, 1 millió $ becsült értékkel egy tibeti masztiff), elsősorban azért, mert vagy 5000 éven át a tibetiek semmit se változtattak rajta, és ma is azt hozza, amire szükségük volt, a gazdi és a házának az őrzését, akár az élete árán is, minden idegennel szemben, legyen az ember vagy állat.

Az élet úgy hozta, hogy a tibeti masztiffel több mint 20 éve találkoztam, és azóta is szoros kapcsolatban vagyok velük. Alaposan ismerem őket, amihez hozzásegített az, hogy hajdan a lányom tenyésztette, most pedig a feleségem három darabot is tart belőlük. Aztán pedig elég jó megfigyelő vagyok, és a tapasztaltakat össze tudom rakni, hogy kijöjjön belőle egy egész. Lássuk, de előjáróban leszögezem, hogy amit írok az csak a tibeti masztiff esetében tudom garantálni.

A kutyát az Ember a vadon élő farkasból alakította ki, biológiai óra szerint nem is olyan nagyon régen. Éppen ezért a kutya ösztönei és biológiája is a farkaséval azonos mind a mai napig, némi idomítással. A farkas viszont alapvetően falkákban él, ebből következik, hogy a kutya, ha egymagában van tartva, egy természetellenes állapotban él, pláne, ha az egyetlen ebet lakásban tartják. Három kutya már falkának számít, és mint ilyen alkalmas az igazi természetének a megismerésére. Nálunk a három kutya 2800 nm-es területen szabadon él, tetszés szerint mászkálhat, sőt a házba is bejöhet (ha bekéredzkedik), hogy kíváncsiságát ki tudja elégíteni. Megkötve naponta csak egyszer vannak arra a tíz percre, amikor esznek, mert az étel személyre szóló, amit meg is védenek még a falkán belül is, ez pedig véres verekedéshez vezethet. A megkötést elfogadták, sőt együtt működnek, etetés előtt tartják a nyakukat, hogy a karabinert be lehessen csatolni. Éva a falkavezér, tőle nem féltik az ételüket, így akár el is veheti előlük az ételt, nyugodtan tűrik.  Különben tetszésüket úgy fejezik ki, hogy a farkcsóválás mellett megnyalják az ember kezét, illetve egymás pofáját. Nem tetszésüket morgással jelzik, ami átmehet vicsorgásba, majd támadásba torkolhat, ez pedig harapással jár. Éppen ezért a morgást komolyan kell venni, amit a falkavezérrel szemben nem alkalmaznak. Különben is a gazdikkal kapcsolatban a bizalmuk teljes. Erre jó példa a következő eset. A vezér-kannak (Athos) csontrágás közben egy csirke lábszárcsont hátul beékelődött két, ellentétes oldalon elhelyezkedő foga közé. A kutya nem volt veszélyben, de roppant kényelmetlen volt a helyzet, nem tudott megszabadulni a csonttól. Éva kinyitotta a száját, és meglátta a csontot. Benyúlt a kutya szájába és megpróbálta kivenni a csontot, de nem ment. Ekkor szólt nekem, hogy mi a helyzet, és ugye rám hárult a feladat. Kutya száját kinyitni, benyúltam, megragadtam a csontot, de nem jött. Mindezt a kutya zokszó nélkül tűrte, mert tudta, hogy segíteni akarunk rajta. Végül hoztam egy kombinált fogót, amivel behatoltam a szájüreg mélyére, megragadtam a csontot és kihúztam. Athos boldogan nyalogatta a kezem, amiben még mindig benne volt a kombinált fogó.

Volt olyan esetünk, amikor az ösztön működésére világos bizonyíték állt elő. Az egyik tyúk valahogy kijött a pitvarból, amit Athos azonnal észlelt és levadászott, majd jóízűen elkezdte falatozni. Köztudott, hogy a vadon ejtett zsákmányt a farkas/kutya szőröstől-bőröstől eszi meg, beleértve a beleket és a bélsarat valamint a tollakat is. Vagyis egy tyúkból szó-szerint nem marad semmi, ha meg tudja enni. A 4 kilós tyúkból még maradt, amire Athos rárakta az egyik lábát. Kíváncsiak voltunk, hogy melyik tyúk volt ilyen hülye, ezért Éva odament a kutyához, hogy megnézze a maradványokat. És mi történt? Athos rámorgott Évára úgy 3 méter távolságból. Éva azonnal visszafordult. Az ősi ösztön szerint a személyesen levadászott zsákmányt még a falkavezér se kaphatja meg (nem mintha Éva el akarta volna venni a maradványt).

A kutyát egyértelműen, és látványosan az ösztönei irányítják. A három kutyából egy mindig éber és szemét a kapura szegezi. Ha észlel valamit egy apró vakkantással riasztja a másik kettőt, majd hárman rohannak az „ellenfél” felé. A „támadást” ősi alakzatban hajtják végre, kötelékben, ahogy a vadászgépek is támadnak. Elől az alfa kan, jobbról-balról, kissé lemaradva a másik két kutya. Célhoz érve körbefogják a behatolót, és jaj neki. A tibeti masztiff nem lacafacázik a kar rángatásával, hanem ugrik a torokra. Isten irgalmazzon a betolakodónak. Hál istennek, ma már a törvények is a magát védő mellé álltak.

Ha idegen jön a házhoz a kutyák ugrásra készen állnak és szúrós szemekkel figyelik minden mozdulatát, de fél szemük a gazdin van, azt nézik, hogy minden rendben van-e. Az idegen esetleges agresszív hangjára, vagy mozdulatára azonnal akcióba lépnének.

Ha barát vagy ismerős jön a házhoz, akkor annak első dolga (a mi útbaigazításunk alapján), hogy előrenyújtja a kezét, amit a kutyák megszagolnak, felismerik, ezt farkcsóválással jeleznek, és örömmel veszik körül, kedveskednek a látogatónak.

Tüzeléskor megváltozik a világ, ilyenkor magukra kell őket hagyni. A nász két hétig is eltarthat, amikor a hím le nem megy a szuka nyakáról, azt se veszi szívesen, ha mi zavarjuk őket. Erre az időre be vannak zárva a kennelbe, amit 30 méter hosszú és 6 méter széles és csak az étel és az ital van berakva nekik.

Az ellés egy külön szertartás, ami 20-24 órán át tart. Ez alatt Éva és Maci (a szuka) egymás mellett fekszenek úgy, hogy Maci feje benn van Éva ölében, amikor kijön egy-egy kölyök, akkor Maci elrágja a köldökzsinórt, felfalja a méhlepényt, majd a kölyköt körbenyalja és fogaival finoman megfogva átadja Évának, aki nekem tovább passzolja, én pedig beviszem a melegre. Ők ketten pedig tovább vajúdnak együtt. Nem hiszem, hogy rajtunk kívül lenne még ilyen kutyaellés a világon.

A kutya képes arra és igénye van rá, hogy kommunikáljon a gazdájával. Több fajta vakkantása van, ezen kívül bököd az orrával, majd amikor a gazdi odafigyel, a szemével jelez, hogy mire hívja fel a figyelmet, ami sok minden lehet, például egy üres lábas, mert már elmúlt az etetési idő, vagy mert a lábas aljába beragadt valami, amit nem tud kinyalni a nyelvével. Ha megsebzi a lábát, akkor nyújtja, hogy nézzük meg. Ha valahová oda akar vezetni, akkor előremegy és vissza-visszanéz, hogy követjük-e? Ha csak figyelemre van szüksége, akkor megbök az orrával, majd nyalni kezdi a kezet. Ilyenkor egy kis kényeztetés, és boldogan megy a dolgára, de nem a másik kettő, mert szerintük ez nekik is kijár. Éppen ezért mindig, mindenből három van, simogatás, csont, jutalom falat, bármi, de szigorúan ragsor szerint kell odaadni nekik, amit ők pontosan tudnak, és nem tolakodnak.

A kutya nagyon szereti a gazdáját, ezért bármit megtesz érte, még azt is, ami nem a természete. Például hajlandó megenni egy darab savanyú narancsot, ha látja, hogy a gazdi eszi. De le lehet róla beszélni, ha a nem kutyának való falatot csak megszagoltatjuk vele és közben közöljük, hogy ez nem kutya kaja. megérti és tudomásul veszi. Tudatában van, hogy milyen fantasztikus erőt képviselnek a fogai és az állkapcsa. Volt olyan eset, amikor hancúrozás közben véletlenül Éva keze került a szájába, ahogy a fogai érintették Éva bőrét, azonnal leállt a harapással, és egy enyhe szorításon kívül semmi se történt, és utána bocsánatot kért. Szinte hihetetlen, de a kutya el tudja magát szégyellni, ha hibázik, például, amikor a sötétben engem nem ismer fel, és hangos csaholással nekem rohan, amikor rádöbben, hogy én vagyok, akkor elszégyelli magát, és bocsánatot kér. Egymást le tudják inteni! Ha valamelyik hibázik, a másik kettő „rászól”. Gyakran játszanak egymással, ami harapás imitálásból áll. Egyik elkapja a másik nyakát, de csak megfogja, a fogak nem hatolnak be a testbe. Állkapcsának erejét pontosan tudja szabályozni. Ezt teszi akkor is, amikor diót tőr fel, csak megroppantja, hogy ki tudja venni belőle a belet, mert ha porrá zúzza, nincs mit kienni belőle.

A kutyának hatalmas szőrzete van, ami igen jó hőszigetelő, de nem csak a hideggel szemben, hanem a meleg ellen is. nem csak alszik a havon, de nyáron kifekszik a napra. Melege csak a rohanástól lesz, mert a fizikai munka hőtermeléssel jár. A felesleges hőtől a nyelvén lévő nyál elpárologtatásával szabadul meg. Éppen ezért egy vödör víznek mindig kell lenni, amihez hozzáférnek. Az etetésük nem probléma. Mindent megesznek a realitás határain belül. Legjobban az emberi táplálék maradékát szeretik, mert az változatos. A mi kutyáink táplálékának a tömegét olcsó rizs, tészta, burgonya, nokedli képezi, ami ki van egészítve megfőzött farháttal, olcsó löncshússal, felfőzött sertésbőrrel, étolajjal, elhasznált zsiradékkal, ételmaradékkal, lábosok, tepsik mosadékával. A kereskedelemben kapható (méregdrága) kutyatápokat kerüljük. Egy kutya napi etetése 100 forint környékén van.  Ugyanis a tibeti masztiff hiába nagytestű (50 kg felett) kevés kalóriával beéri, mert idejének nagy részét „pihenéssel” tölti.

Az egészséges körülmények között tartott kutya soha nem „kattan be”. Ha a szükség úgy kívánja, bármit kibír viszonylag rövid ideig, és pontosan tudja, hogy mit kell kibírnia és mihez van az kötve. Például amikor az Elektromos Művek munkatársa kijön ellenőrizni a órát, a kutyák meg vannak kötve, mert nem vennék jó néven, ha munkatársuk helyett csak a fényképezőgép menne vissza a telepre. A kutyák nem türelmetlenek, tudják, hogy amint lehet, el lesznek engedve. Ugyanígy, amikor megjövünk valahonnan, nekik végig kell minket szagolni, azt is, amit hozunk magunkkal, hogy pontosan fel tudják mérni mi történt velünk. Ezt nekünk tűrni kell, mert ez nekik alapvető szükséglet.

A szaporulat első 6 hetes nevelése a házon belül történik. Hat hét után viszik el a kicsiket az új gazdik. Addig az anyán kívül a másik két kutya nem is láthatja, amit az anya nem is venne szívesen, de természetesen tudnak a szaporulatról és roppant kíváncsiak. A tibeti masztiff évente csak egyszer tüzel, mindig a tél elején.  Legközelebb januárban lesznek kiskutyák, egy még gazdi jelentkezésére vár.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

TIBETI MASZTIFFKUTYAHÍRADÓ III.

 

Az alábbiakban képek láthatók a 2013-as alomból

 

2013. Február 24-én reggel hatalmas volt a nyüzsgés. A kutyusok minden nap látványosan fejlődnek. Most már felnőtt kutya módján mászkálnak, birkóznak, morognak és ugatják egymást. Még szopnak, de már életben maradnának, ha elapadna a tej. A következő 6 kép ma reggel készült.

február vége 5

Én Nyíregyházára készülök, három gazdim is lesz, beeee.

_________________________________________________________________

Korábbi képek:

kölyök-6

____________________________________________________________

____________________________________________________________

A tizenhatodik nap. A 600 grammal

született kölyök súlya 1300 gramm. Tizenhat nap

alatt több, mint megduplázta a súlyát. Ezen kívül

nyiladozik a szemük. 

 

 

Én meg biztos a nagypapára hasonlítok, és jelenleg gazdit keresek magamnak.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

TIBETI MASZTIFFKUTYAHÍRADÓ II.

Vasárnap, febr. 10. – Az egyik leendő kutyus tulajdonostól érkezett egy videó – http://www.youtube.com/watch?v=3WS5MbhfUbY   Érdemes megnézni, mert a mama és a kölykei mintha csak a Macit látnám, és a kapcsolódó videók mind a Tibeti Masztiffekről szolnak. Sokat meg lehet tudni a Világ legdrágább, legérdekesebb, legszebb és még egy csomó leg-et kiérdemlő kutya fajtájáról. —Aki több tibeti masztiffot akar látni Tibetben az nézze ezeket meg:  http://www.youtube.com/watch?v=Afst58Hg5OM&feature=endscreen&NR=1 .

____________________________________________________________

Szombat, február 9. – Most néhány napig nem fog semmilyen esemény történni. Jövő hét végén fog kinyílni a szemük, akkor várható egy ugrás a fejlődésben. Most csak annyi van, hogy Maci már nagyon unja a szoptatást, illetve az egy helyben fekvést megállás nélkül. Ma reggel kikérezkedett a hóba, és 3 órán át megnézte a „régi” játszó helyeket. Még a kompasztolóba is beleszagolt. A kölykökkel nem volt semmi probléma, mert állandóan degeszre van tömve a pocakjuk. Ilyenkor összebújnak, és alszanak egy nagyot.

_______________________________________________________

A mai nap hőse. Megállás nélkül egy órán át szopott. Meg is látszik rajta.

péntek 004

Csütörtök délelőtt 10:40 – Semmi különleges dolog nem történt házon belül. Házon kívül esett 15 centi hó, ami a Macinak most nem tetszik. Mintha tudná, hogy most nem lehet havas a lába, mert eláztatja a kölyköket, akik persze gömbölyödnek. A mai fotó egy fekete-cser kölyök. A fehér csík a feje búbján nem fajta jegy, ő ilyenre sikerült. A nyelvét egy picit kilógatja, ami annak a jele, hogy prímán érzi magát.

csütörtök 005

Ez pedig egy családi fotó. Maci napról-napra jobban ragaszkodik a kölykeihez. Fotózáshoz Éva kiemelt megy feketét, aminek Maci nem nagyon örült, szemeivel az ajtóig követte őket. Persze jól nevelt kutya, egy büdös szót se szólt, de azért az aggódás meg van neki engedve.  

csütörtök-2 006

Szerda reggel 08:18 – Maci közölte, hogy bármennyire is finom a csirkeleves, most már egy kicsit uncsi. Kapott tehát fél kiló túrót összekeverve 8 tojással, amit a hős anya másodpercek alatt bezabált. – Most már kezd a helyzet kényelmesebbé válni. Éva le tud feküdni a szomszéd szobában, nyitott ajtó mellett. Hajnalban Maci átment az Éva szobájába és az alvó Évának a pokróc alól kilátszó fejét az orrával gyengéden addig böködte, amíg fel nem ébredt. Irány az udvar szükséglet végzése végett. – Délelőtt készül fotó az elsőszülöttről.

Látjátok, még nincsenek fogaim. De majd lesznek, és retteghettek tőlük, mert olyan erős leszek, mint az apu.

Árpád-5

____________________________________________________________

Kedd délelőtt (febr. 5.) a kölykök gömbölyödnek, egy zokszó sincs. Maci (egy félmázsás szuka) napi 5 liter tyúkhúslevest fogyaszt el benne 8-10 farháttal. Annyi a teje, hogy nekünk mis adhatna kölcsön. Az alábbi két fotó jelzi az állapotot. A kölykök vagy szopnak, vagy csak hemperegnek. Maci békésen tűri.

kedd 002

kedd 003

________________________________________________________________

Első két nap 3 kiskutyát elvesztettünk, most már csak 9 van, de ezek életerősek 500-600 gramm a súlyuk és már vidáman mozognak, „harcolnak” az anyatejért.

______________________________________________________________

A kölykök nincsenek egy helyen, mert a Macinak csak 8 csöcse van. Itt most látható a készenléti brigád. Alatta pedig az ügyeletes szopók, már aki látszik. A kolbász a műanyag alátétre van ráfestve.

Tegnap (vasárnap) estétől a 9 kölyök együtt van. Békésen esznek és alszanak. Teli a pocakjuk. Maci nyeli a főtt csirke farhátakat rengeteg léve. Valójában éjjel-nappal húslevest eszik jó sok hússal. nyeli, mint kacsa a nokedlit. 

vasárnap 001

vasárnap 004

Tegnap este abbamaradt a beszámoló, és nem ok

nélkül. Utolsó jelentésem az ellés gyorsító

injekció, majd a két kölyök. Aztán eltelt néhány

óra, és kezdtünk megnyugodni. Körülbelül

éjfélkor Maciból kiömlött a méhlepény, minden

zöld és nedves lett. Ettől Maci begőzölt, taposni

kezdte a kölykeit. Rohantunk hozzá, Éva

kikapkodta alóla a kölyköket, átadta nekem, én

pedig bele egy kipárnázott ládába, mert Maci alatt

ki kellett cserélni a lepedőt. Éva passzolja a

kutyákat, nem akar vége lenni az adogatásnak.

Persze, hogy nem. 12 kiskutya lett, hat óra szünet

után még kettő. – Hab a tortán: kifingott a

mosógép. Kézzel mosunk! – Most pedig egy

fekete-cser, és egy

ezüst bundás kiskutya fotója.

~AT469

.

 

~AT471

 

~AT472

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

TIBETI MASZTIFF KUTYAHÍRADÓ I.

Reggel 09:00-kor Maci elkezdte a vajúdást (szétrágta a fonott kerítést).

10:30-kor megszületett az első kölyök, barna mint az anyja. Eszeveszetten nyivákol, mert Macinak még nincs teje.

11:45-kor megszületett a második kölyök. Az első kihűlt, kapott egy meleg fürdőt és hajszárítót. A második fekete és cser.

12:15-kor megszületett a harmadik kölyök. Sötétszürke. Estére készek vagyunk. 😀

Le fogom fényképezni ezt az idillt. Maci feje az Éva ölében van, és egyáltalán nem bánja, hogy a kölykeit elvesszük tőle. Az utolsó mindig ott marad nála.

12:45-kor megjött a negyedik. fekete & cser. Egész jól haladunk. Úgy látszik a második ellés könnyebb..

14:00-kor megjött az ötödik – sötét szürke, ebből lesz a vöröses színű felnőtt kutya

15:00-kor meglett a hatodik – világos szürke.

16:30-re meglett a hetedik. Már kezdem látni az alagút végében a fényt. Évának mindene fáj a töpörödéstől. Eddig én hat fürdetést csaptam.

17:00 MÁR  NYOLC (na még kettő) Már nem érdekel, milyen színe van.

18:05 Nem akar jönni kölyök. Éva kérte adjak be Macinak egy siettető injekciót (oxitocin). Még két kölyök „hiányzik”. nem szabály a 10, de még van „valami” a hasában.

18:20 Az oxitocin csodákat tesz. Itt a kilencedik kölyök. Pont olyan barna, mint a mamája.

18:25 Hohóóóó, Megjött a tizedik, meg egy rakás méhlepény. Még az is lehet, hogy kapok vacsorát, úgy értem, még ma.

~AT468

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Holnap jönnek a csoportképek az alomról.

 

 

 

__________________________________________________________
__________________________________________________________

(875) Kutyáink

Tibor bá’ kutyái online

 

Utoljára a tél végén jelentkeztünk kutya ügyben, mert akkor volt „szenzáció”. Maci Szilveszter éjszakáján ellet, ami elég nagy tapintatlanság volt részéről, de a 30-60 percenként megjelent új kutyakölyök maradandóbb emlék lett, mint egy üveg pezsgő kibontása. A kiskutyákról feltettünk fényképeket egészen 6 hetes koráig. Ekkor az előre jelentkező új gazdik megkapták a kiskutyákat egy kivételével. Éva megtartott egy szőke szukát Rebeka név alatt. Reba szépen fejlődött, álladóan csak az apjával játszott, az anyja viszont napjában többször leápolta. Lány létére Rebának pont olyan sörénye van, mint az apjának, és semmi kétség afelől, hogy gyönyörű szukává fogja kinőni magát, bár pillanatnyilag a nyolcadik hónap végén meglehetősen nyakigláb, de nagyon szép pofája van. Rettenetesen ragaszkodó és kedveskedő. A konyhába (6×6 méter) mind a mai napig bejár (bekéredzkedési alapon) mert, hogy ő ott született, és „joga” van be-benézni. Ha beengedjük, akkor az egyik sarokba lerogy, és onnan nézi egy darabig Évát, aki ugye az asztalnál serénykedik. Egy idő után odamegy hozzá, lefekszik mellette, de a fejét ráhajtja a lábára. A kutyáknál a testi kontaktus nagyon fontos. Különben, nevelés nélkül jó nevelt. Semmihez se nyúl, ami nincs neki odaadva. Aztán egy idő után odamegy az ajtóhoz és Évára néz, aki veszi a lapot és kiengedi a többiekhez, mert mégiscsak a kert az ő birodalmuk, ahonnan jól meg lehet ugatni minden gyanús dolgot.  Különben kutya szépségversenyt lehetne nyerni vele. Nézzétek meg a mandulavágású szemeit, mintha mongol lenne. Ennyire szabályos, szép ívű kutyafejjel még nem találkoztam. (a nyelve a 36°C miatt lóg)

Most viszont rendkívüli esemény történt. Maci elkezdett tüzelni. Ez úgy történik, hogy már egy hete észrevehető volt Athos állandó sündörgése Maci segge körül, amibe hatalmasakat beszagolt. Tegnap aztán Maci hagyott a betonon néhány csepp vért, ott ahol éppen ült. Ezek szerint kb. 12 nap múlva lesz foganókész állapotban. Tíz napon belül döntenünk kell, hogy legyenek-e az idén is kis masztiffok vagy se. Ha nem akarunk, akkor Macit (és lányát, hogy ne unatkozzon) el kell zárunk egy 5 x10 méteres kennelbe. Máskülönben minden marad úgy, ahogy eddig. Aztán éjszaka Athos papa elvégzi a szükséges dolgokat. Remélhetően ügyesebb lesz, mint tavaly, hiszen most már van némi rutinja, hogy se oldalról, se elölről nem megy a dolog. Erre a célra a szuka hátsó fele van rendszeresítve.

 

A végén a lényeg. Aki szeretne kis tibeti masztiffot, annak van egy hete, hogy jelentkezzen, mert kiskutyákat csak úgy vállalunk, ha van fogadókészség. Tehát, aki akar egy igazán jó geddon kutyát az jelezze: evatibor/kukac/t-online.hu. emilcímen.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

 

Antalffy Éva vendég posztja – Kutyáim

csibe„Kutya nélkül lehet élni, de minek?”-  írja Déry Tibor. És valóban, értek egyet az íróval.

Sir  Walter Scott (1791-1832), skót író, gondolatai viszont ragyogóan fogalmazzák meg a megoldhatatlan dilemmát: „A kutyatartásban az a szomorú, hogy oly korán elmennek. De ha 50 évig is élne mellettem, mi lesz velem, ha meghal?”

Mivel mindig is nagyon szerettem a kutyákat, amikor a megfelelő feltételek adottak voltak, boldog kutyatulajdonosként éltem életem. Ezáltal többfajta kutyát sikerült megismernem, s be kell, hogy valljam, csalódást egyik sem okozott, ellentétben az emberekkel.

1992-ben egy olyan kutyafajtát volt szerencsém megismerni, amelyikről még nem is hallattam, nem, hogy láttam volna. Ezt a fajta kutyát pedig úgy nevezik, Tibeti masztiff (Tibeti hegyi kutya). Mivel nap, mint nap igen szoros kapcsolatom volt velük, így sikerült megismernem csodálatos jellemüket, tulajdonságaikat. Hosszú évekig élveztem társaságukat majd az élet úgy hozta, hogy búcsúznunk kellett egymástól.

Természetesen, kutya iránti igényem igen gyorsan kielégítést nyert egy fantasztikus berni barát, Dezső személyében, akivel 13 nagyon boldog évet tölthettem el. Mikor eljött az idő, és szembe kellett nézni a ténnyel, hogy szeretett kutyámtól lassan búcsút kell venni, felmerült a kérdés. Hogyan tovább? Mivel, azzal tisztában voltam, hogy jó ideig, egy újabb Dezső látványa csak táplálná elvesztésének fájdalmát, kutyára viszont szükség van biztonsági szempontból, a választás nem volt kérdéses. Tibeti masztiff a nekünk megfelelő kutya, aki számításba jöhet.

Az elmélkedést követte a cselekedet, így került hozzánk Maci a szuka, valamint kb. félévvel később Athos és Dani a két kan. Mondanom se kell, nyugalomnak vége, szeretet áradatból és mókából viszont annál több.

Három kutya, három jellem. Maci a blue and tan bundával rendelkező szuka, egy elvarázsolt hercegnő. Minden nap arra várok, mikor történik meg csoda, és Maci egyszer csak a szemem láttára válik élő hercegnővé. Nyugodtsága, kimértsége, tündéri aranyos pofája egyszerűen lenyűgözi az embert. A mellé került két kicsit embert megszégyenítő gondossággal, odafigyeléssel nevelgette, gondozta. A mai napig is tiszteletnek örvend személye a kisebbeknél. Türelmes, jóindulatú kutya. Nagyon nehéz kihozni a nyugalmából, de ha igen, keményen lép fel, tudatva, okosabb dolog a haragját nem kiprovokálni. Az étkezés Macinál külön szertartás. Nyugodt lassú mozdulattal megközelíti az ennivalót, lehasal hozzá, körbenéz, hogy ki figyeli, eszik egy két falatot, majd feláll, pár lépest távolodik, de közben le ne veszi a szemét az ennivalóról. Ha valamelyik kan „arra téved”, gyors mozdulattal csap le a tolakodóra.  Athos red and tan bundájával olyan, mint egy oroszlán. Konok kis buksiját, ha megrázza, sörénye leng a levegőben, és nagy büszkén hirdeti, ő az oroszlánkirály. Nekem királyfi. Olyan, mint egy faltörő kos, félelmet nem ismer. Elszántan ront elő, minden ellenséges hangra, mozdulatra. Ellentétben Macival, Athos kérés nélkül is szívesen és készséggel osztogatja szeretetét, nyálas nyelvcsattogások kíséretével. Egy-egy ilyen szeretetözön felér egy tusolással. Hihetetlen energiájának levezetésében ötletei kifogyhatatlanok. Ami elmozdítható és rágható, az biztos nem kerüli el, hogy Athos tépőfogai próbára tegyék. Féktelensége ellenére, Athos nagyon szófogadó, fegyelmezett kutya is tud lenni. Ha szolgálatról van szó, nem történhet olyan esemény, ami elvonhatja a figyelmét a gazdik, vagy a terület védelméről. Az étkezésnek, minden alkalommal, nagy örömmel, és lelkesedéssel adja át magát. Ne is mondjam, a falatokat ő sem hajlandó megosztani. Úgy van vele, mindenki csak egye a saját adagját. Dani black and tan bundával rendelkezik. Ő számomra a kisherceg. Dani egy kis vadóc, mintha attól tartana, hogy ő csak így maradhat életben. Állandóan azt figyeli, honnan érheti támadás. Ennek köszönhetően sokszor minden ok nélkül a védekezési taktikát választja. Morog, durrog, biztos, ami biztos alapon. Dani a látszat ellenére, tüneményes, fantasztikus szeretetigénnyel és adással rendelkező kutya.  Minden jó szó, simogatás után hálásan bújik az emberhez. Ha kötözködős hangulatban van, az első dorgáló szóra azonnal visszavonulót fúj, és könyörgő szemekkel kéri, hogy ne haragudjanak rá. Dani feltételnélküli szeretetéhez nem fér kétség. Macinak és Athosnak méltó társa a házkörüli teendők ellátásában. Egy dologban azonban mérföldekre megelőzi a többieket, ez pedig a falánkság. Hát, bizony-bizony, Dani nem ismeri a határt, ha evésről van szó. Legtöbb esetben emiatt fordul elő nézeteltérés, Dani és társai között. Nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a többiek porciójába ne kóstoljon bele, s természetesen már ki is tőrt a balhé.

Három kutya, három jellem, de egyben nincs köztük semmi különbség. Ez pedig: hatalmas szívük, szeretetük és megvesztegethetetlen hűségük a szeretett gazdik iránt. Rettenhetetlen bátorságukkal, akár életük árán is képesek megvédeni a gazdáikat és a rájuk bízott területet, értéket. A tibeti masztiffban ez születése pillanatától benne van, nem igényel semmi féle tanítást. Igénye csak annyi, hogy szeressék, vegyék figyelembe, szabadságának korlátozását nehezen tűri, csak a következetes utasításokat, elvárásokat érti. Ha ezt megkapják bármit hajlandók végrehajtani.

Maci, Athos, Dani az én három testőröm. Biztonságot, szeretetet és sok-sok kellemesen eltöltött órákat köszönhetek nekik. Ha elmegyünk aggodva várnak vissza, kétségbe vannak esve, hogy nem tudnak vigyázni ránk. Majd mikor megjövünk, hosszas vizsgálódás, szaglászás után örömmel veszik tudomásul, a gazdikkal semmi baj nem történt.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnék megemlékezni Dezsőről a drága négylábú barátról, mindennapjaim szeretett társáról, aki jóban és rosszban mellettem volt. Látta, ha sírtam, látta, ha nevettem, és mindig az alkalomnak megfelelően viselkedett. Dezsivel szavak nélkül megértettük egymást, elég volt, ha csak összenéztünk, és már tudtuk mit szeretne a másik. Dezső sok mindenre megtanított, bezzeg ő tőlem nem tanult semmit, de nem is volt rá szüksége. Bölcs, okos kutya volt.

„Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre sem vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám….akármeddig…..akárhol – ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz – ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám.” —- Gene Hill

Búcsú DezsőtőlIgen Dezsi, szükségem lenne rád, de nem csak nekem, hanem a három ifjú neveletlennek is, akik hozzád bújva biztos menedéket találtak kölyökkorukban. Bár Maci, Athos, Dani elkísérték Dezsőt az utolsó útjára, utána mégis hetekig várták, mikor megy ki közéjük az udvarra, szaglásztak, figyeltek, aztán feladták. Lehet, hogy megértették, az-az út az utolsó út volt Dezsővel. – – – Szerintem így lehet, egy masztiffról még ez is elképzelhető.

____________________________________________________________
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
____________________________________________________________

KUTYÁIM (Maci)

Maci névre halalgató, tibeti masztiff szuka vagyok. A bundámat „kék”-nek nevezik, bár esküszöm, hogy a barnának egy különleges árnyalata, de az emberek se szagolni, se látni nem tudtak. Minden esetre nekem megfelel, mert télen a havon is jó melegen tart. 2009.01.15-én láttam meg a napvilágot Dunafdöldváron. 2009 novemberében tűzeltem először. Nyugodt idegzetű, flegma kutyának tartanak, állítólag még rágni is lassan rágok, megfontoltan. Viszont ha valami apró zajt hallok az erdőben, mint akit puskából lőttek ki, úgy rohanok fel az északi kerítéshez, a 120 centis teraszfalakta röhögve átugrom. 

 

Én már felnőtt kutya vagyok, és ha látnád a fogaimat. Különben 8 mp alatt futom a százat, hegynek fel. Na csak azért! – Egyébként, amint látjátok kék vagyok.

maci

Van már rólam frissebb kép is

maci

 

KUTYÁIM (Athos)

Nevem Athos, most múltam 10 hónapos. Mint tibeti masztiff én ritkaságnak számítók, ugyanis hosszú bundám van és arany színű. Legalább is az emberek így neveznek. Szombathely mellett születtem egy picike faluban. Jajj, majdnem elfelejtettem, nézzétek meg a sörényemet, olyan mintha oroszlán lennék. 

Au

És akkor még két új fénykép rólam:

athos

athos

 

KUTYÁIM (Dani)

Én két héttel fiatalabb vagyok, mint az Athos, és én is fiú kutya vagyok. A napvilágot Csehországban láttam meg, de onnan nagyon hamar idekerültem. Amint láthatjátok én black & tan vagyok, vagyis klasszikusan tibeti masztiff és képzeljétek, ha majd nagy leszek és megnövök, én leszek a Maci párja. Hát, már alig várom. És lesz egy nagy rakás gyerekem — remélem. Különben a fényképen 7 hónapos vagyok, 2010.07.15-én készült. Ja, és nézzétek a kunkori farkamat, ezt csak mi tudjuk, tibeti masztiffok!

dani

Azóta már eltelt három hónap és kezdek egyre inkább kutya formát felvenni. Nem is tudom, érdemes-e a régi fényképemet itt hagyni? Na még egy darabig maradhat.

Dani