(995) Jared Diamond: Gyereknevelés

Tibor bá’ könyvismertető online

 

~at443Gondolom tudod, ki ez a Jared Diamond, ő írta az Öszeomlást,most viszont más mezőkre vitorlázott, de fejében most is az emberiség jövője bujkál. A múlt évben megjelent The World Until Yesterday: What Can We Learn from Traditional Societies? (A Világ mostanáig – Mit tanulhatunk a hagyományos társadalmaktól?) című könyvéből meglepő (?) dolgok derülnek ki.

Az első kérdés, hogy a gyerekeknek mekkora szabadságot, vagy bátorítást kell adni ahhoz, hogy felfedezzék a környezetüket? megengedhető-e a gyerekeknek, hogy veszélyes dolgokat próbálgassanak, elvárva, hogy tanuljanak hibás lépéseikből? Vagy pedig a szülők védjék-e gyermekeiket, és megakadályozzák-e, hogy kísérletezgessenek, és ne engedjék közel olyan dolgokhoz, amik veszélyesek lehetnek? Nos, ezekre a kérdésekre a válaszok társadalmanként változóak. Általánosságban azonban elmondható hogy még a gyermekek autonómiája is jobban figyelembe volt véve a korábbi társadalmakban, mint mostanában, ahol az államnak érdekében áll a gyermekek védelme és megtiltja a szülőknek, hogy gyermekeik kárt tehessenek magukban. A magyar jogban ez a „gondatlanságból elkövetett” frázis alá van berakva.

A gyermekek autonómiája ki van hangsúlyozva a vadászó-gyűjtögető társadalmakban, például a Piraha indián társadalomban, ahol a gyerekeket teljes értékű felnőttnek tekintik, mindössze kisebb fizikai erejüket veszik figyelembe. Ennek egyenes következménye, hogy erős és szívós felnőttekké válnak, ami igen fontos, mert pontosan tudják, hogy a mindennapi túlélésük záloga a szívós és erős testi és lelki tulajdonság.

_____________________________________________________________

Tibor bá' öt és fél évesen
Tibor bá’ öt és fél évesen

A nyugati civilizációban a gyermekek „kényeztetése” meglehetősen újszerű, az én gyerekkoromban nem volt széleskörű. Ötéves koromig jó néhány gyerekbetegségen átestem. Törékeny voltam és fejletlen. A gyerekorvos azt tanácsolta a szüleimnek, hogy „dobjanak ki” a játszótérre, ahol vagy megerősödök, vagy beteljesül isten akarata. A szüleim megfogadták, és természetesen megerősödtem. Ütött el bicikli, kiszakadt egy darab a combomból, szögesdrót 10 centi hosszan felhasította a bordámat (a helye 70 év után is látszik), estem néhányat kerékpárral, megmásztam 15 méter magas olajfát, de nem estem le, harapott seggbe kutya, és rúgott meg ló, estem bele cefrés kádba, különböző szerszámokkal sebeztem meg a kezem, de megvan mind a 10 ujjam. A komolyabb baleseteket szüleim tudomásul vették, de konkrétan engem okoltak érte, mert nem voltam elég elővigyázatos. Azonban soha nem tiltottak el a veszélyes kísérletezgetésektől. Biciklizni, úszni magam tanultam, de volt ennél durvább is. A 10 éves, úszni nem tudó apámat bedobták a Szamosba, ahonnan valahogy kijött. Semmi úszólecke, meg ilyesmi. A doni áttörés után, az élve maradt magyar katonák közül több tízezer gyalog hazaért a mínusz húsz fokos hidegben. Ma erre hány huszonéves lenne képes?

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

62 gondolat erről: „(995) Jared Diamond: Gyereknevelés

  1. Jujj! Kemény. Hirtelen nem is tudok mit mondani, felugrott az adrenalinszintem mint nagyon aggódós-és emiatt a gyerekei által cikizett és folyamatosan magával vívódó máménak..
    Főleg úgy hogy vakmerő gyerek voltam és anyám túlaggódása ellenére rendszeresen életveszélybe sodortam magam. amit sose tudott meg, (én meg véletlenül nem haltam meg.) kihangsúlyozva a véletlenült. (pl a Bodrogban a híd lábánál az örvényesben féligmeddig úszótudással… ) Már felcseperedő fiaim kiskamaszkori kalandjait és meneküléseit(nyaraláskor bika illetve őrkutyák elől) hála istennek csak utólag tudtam meg, szép lassan el elmondogatnak egymással nosztalgiázás közben röhögve ezt azt– ha rágondolok, is kiugrik a szívem.. Ha akkor tudtam volna milyen „veszedelmekben” vannaka a gyerekeim, tán meg is halok azon nyomban az aggodalomtól..

  2. 1:
    Mániákusan általában az egykéket féltik, neked van elég. Jut is, marad is. 😀

    PS. Csak azt ne mond, hogy neked sincs humor érzéked, mert egy ilyen vasárnap után egy kicsit sok lenne.

  3. Szerintem ez a cikk akkor volna korrekt, ha tennél mellé egy statisztikát arról, hogy 100 újszülött közül hány érte el a 18 éves kort 100 évvel ezelőtt és hány éri el ma. Sajnos nem ismerem a számokat, de kevés kétségem van afelől, hogy elég ijesztőek.

  4. Nekem ez a poszt most nagyon jól jött! Ma délután lesz szülői értekezlet, ahol olyan dolgot fogok mondani, ami bántó lesz a tanári karnak is, és a szülőknek is. Azt akarom elérni, hogy alkossunk közösséget a gyermekeink érdekében. Ha most azt hiszitek, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nem mindenhol.
    A családi pótlék fejében a szülők minden jogukról lemondtak. Nem döntheted el, hogy járjon-e oviba vagy ne, beoltasd-e vagy ne.
    Rengeteg ötletem van, de mindegyikre van egy jogszabály, hogy miért nem lehet megcsinálni. A gyerekem nem adhatja el a felnevelt palántáit, mert ez törvénytelen.
    Nem lehet farsangon házi sütemény, mert megbüntetik az iskolát, mert nem bevizsgált a sütemény.
    Nem szervezhetek batyus bált, mert nincs italkimérési engedélyem.
    Gyerekdiszkót sem csinálhatok, mert nem fizettem be az Artisjus-nak a „zeneadót”.
    „Szarni rá” csak akkor lehetne, ha a tanárok és szülők többsége is így gondolkodna. A tanárok, iskola vezetők félnek a kirúgástól, a szülők a pénzbüntetéstől.

  5. 3:
    Korrekt? Hmmm!
    100 éve nem volt antibiotikum, rengeteg gyerek halt meg olyan betegségben, amiben manapság lehetetlen. A higiéniai körülmények, az orvostudomány és a gyógyeszközök jóval szerényebbek voltak. Ráadásul ma vannak biztonsági előírások, akkor nem voltak. Ezen statisztikai torzítást mind a szülői magatartásra akarod átplántálni?

  6. 4. Miértke: 🙂 Ezek ám a nagy dolgok 🙂 Mit miért nem lehet….beszarás.

  7. Tibor Bá’ (nyugi, nem vagyok fatökű)- a vasárnapi dolgot meg végigkövettem 😀

    Különben ugyanezt mondta a barátném is,mikor Pesthidegkúton főztünk bográcsos birkát családilag, és közben az akkor 13 éves legnagyobb fiam lekiabált egy óriás fenyőfa csúcsárról hogy ” szerintetek le tudok jönni” vagy fel tud ide jönni a tűzoltóautó??”

    Eszti barátném látva az ájulásközeli sápadást, azt mondta, nyugi, nem látod hogy hülyít? Felmászott,- lemászik ahogy felmászott. Én erre: és ha a te fiad mászik? –
    ‘-nekünk az az egy van-arra vigyázni kell’
    Teszem hozzá, azóta ők is megszaporodtak, de kislányokkal, úgyhogy még mindig csak az az egy fiú van 😀 akire vigyáznának, de nem hagyja magát..
    Egészséges gyereket–hiába féltesz.. úgyis megtalálja a szárnypróbálgatásokat, szobába nem csukhatod.. És jó hogy csak egy töredékét tudjuk meg a dolgoknak— utólag. Különben hamar megőszülnénk mi fiús anyák, ezekkel a kis ganef kölkökkel.

  8. Természetesen az általam óhajtott statisztikának csak akkor volna értelme, ha látszana belőle az elhalálozások oka.
    Fertőző gyerekbetegségek, baleset, stb.

    Nem is feltétlenül a szülői magatartás a fontos itt. A kérdés az, hogy mekkora értéknek tekintjük az emberéletet. Mekkora áldozatot tudunk, illetve akarunk hozni azért, hogy bárki aki megszületik felnőjön, bárki aki megbetegszik, meggyógyuljon stb.

    Diamond az egyik kedvenc szerzőm egyébként. Talán épp az összeomlásban emlegetett egy példát egy szigeten élő kis társadalomról, ahol az volt a szokás, hogy ha túlléptek egy meghatározott létszámot, akkor egy maréknyi embert beültettek egy csónakba, és ők elmentek, hogy a többieknek biztosítsák az „életteret”. Ha szerencséjük volt, találtak egy másik szigetet, ahol letelepedhettek, de valószínűbb, hogy simán éhen- ill. szomjanhaltak a tengeren. Ez a hozzáállás a mai társadalmak többségében elképzelhetetlen.

    Az élet értékéről szól többek között ez a videó is. Érdekes:
    http://www.ted.com/talks/steven_pinker_on_the_myth_of_violence.html

  9. 8.dzsobacsi Te mekkora áldozatot, és mit hozol azért, hogy aki megszületik az felnőjön, aki megbetegszik az meggyógyuljon?
    A videó elgondolkodtatott. Ha mi ennyire jól élünk, akkor nem is kell törnöm magam azon, hogy az emberek jobban megismerjék egymást, hogy a gyerekek egymásnak segítő kezet nyújtsanak. Hiszen régen barbárok voltak az emberek, most pedig egy külső segítséggel (kőolaj) milyen jól élünk! Így értetted?

  10. @Miértke
    Befizetem a társadalombiztosítást. Többek között épp a fenti célt szolgálja. Cserében pedig reménykedek abban, hogy ha én betegszek meg, akkor engem is meggyógyít a doki.

    Szerintem nem értetted meg azt a videót. Szerintem pont az a fő üzenete, hogy régen talán mégsem voltak az emberek olyan hűdenagyon jó barátok, mint ahogy azt mi gondolni szeretjük.

  11. 7:
    Csak hogy tudd! Fára, sziklacsúcsra, stb. felmászni mindig könnyebb (tapasztalatból mondom) mint lemászni. Erre nagyon kell figyelni, de akinek van kedve mászni, az előbb-utóbb rájön. A fiad ezért kiabált le a fa tetejéről, mert rájött, hogy felmászni könnyebb volt.

  12. 10. dzsobacsi Te hiszel a jelenlegi rendszerben. Én azt csak „túl röviden” 🙂 tudnám megfogalmazni, hogy mik azok a dolgok, amikre másképpen kellene gondolnunk.
    Én aki azt szeretem gondolni, hogy régen jó barátok voltak az emberek mindig azt keresem a múltban, hogy mitől voltak az emberek barátok. Mi az ami most gátolja a barátságosságot? Ha az idősebb korosztály kifogy a meséiből, akkor majd elkezdek kutatni a több ezer éves történelemben.

  13. 12:
    Amíg nem volt vertikális mozgás a társadalmon belül. Magyarul, amíg a melós melós maradt, a paraszt pedig paraszt, addig mindenki mindenkinek a barátja volt. Amióta a vertikális mozgás nem csak lehetséges, de mindenki által kitűzött cél, miközben a pénzzel minden megszerezhető, még az is, ami azelőtt nem is létezett, nos azóta az ember az ember farkasa, nem pedig a barátja, mert az örökös versenyben mindenki mindenki mással versenyben van. Ha te nem akarsz versenyezni, nem számít, mert más majd akar. Kitűzi maga elé, hogy téged legyőzzön.

  14. 7. Dorka:
    Off
    Udvozlet, orulok hogy vegre latlak. Mar azt hittem leleptel, igy kicsit meg is ijedtem, hogy akkor most hogyan tovabb.
    Ami a hidegkuti birkaporit illeti, nem ott volt az, hogy a hentes treflit adott es az birka inkabb sertesre sikeredett? (meg marcangoltad is magad a Lehelen vasarlas kozben…)Na csak ugy kerdezem, mint huseges olvaso 🙂
    Persze, tudom en Kohn bacsi, nem kerdezte senki,hogy milyen az a hal 🙂
    On

  15. 14:
    Hát, aki a büdös birkát összetéveszti a mocskos sertéssel, az nagy pancser. 😀

  16. 14: DE DE az volt!!!! Nem sertést, hanem kockázott marhát adott, és csalódás volt mert mindenki ráizgult már a birkára. Aztán a leheles hentes jól ki is lett posztolva egy ismert gasztroblogon 🙂
    (én meg azt hittem, te léptél le! )

  17. Szerintem éppen azért, mert – ahogy Tibor bá’ is írja – sokkal nagyobb volt a gyerekhalandóság, az emberek elfogadták, hogy a gyerek /csúnyán fogalmazva/ ‘fogyóeszköz’. Benne volt a pakliban. (Ugyanakkor a legtöbb gyerek viszonylag korán hallhatott meg – /gyermekbetegségekben/ – ami a feledést is megkönnyítette.)
    Igazából amiket én megtettem /és túléltem/ attól a gyerekeimet sem féltem, viszont le kell győzni az asszony ellenállását (aki beleneveli a gyerekbe, hogy póktól, kutyától félni kell, a kés, olló veszélyes, a fáról le lehet esni és még hosszan sorolhatnám).
    Szerintem ha valaki megfogja a forró vaskályhát, annak nem kell tovább magyarázni, hogy a tűz veszélyes. 🙂 Minden gyerekemnek szépen elmagyaráztuk, tudták; ha a kályha közelébe mentek hangosan elmondták hogy tudom, forró. Aztán előbb utóbb mindegyik hozzáért. Azóta tudják, hogy tényleg forró… 🙂
    Azt fontosnak tartom persze, hogy figyeljünk a gyerekre, de ‘normális’ gyerek a saját kárán tanul – arra kell vigyázni, hogy túl nagy veszélybe azért ne sodorja magát.

  18. „A doni áttörés után, az élve maradt magyar katonák közül több tízezer gyalog hazaért a mínusz húsz fokos hidegben. Ma erre hány huszonéves lenne képes?”

    Kevés. Viszont szerintem ebben az is komoly szerepet játszik, hogy az akkori huszonéveseknek jóval kevesebb „lehetőségük” volt eltunyulni, mint a maiaknak.
    Javíts ki, ha tévedek, de úgy gondolom, hogyha akkor is lett volna virtuális valóság, szinte korlátlan mennyiségben hozzáférhető könyv zene és film, meg ezerféle drog, könnyen kapható lányok, meg mániás depresszió, akkor a régi korok fiataljai közül is sokan ezekkel lettek volna elfoglalva a testmozgás helyett.

  19. Mitől lehet vajon ilyen „tré” a mai fiatalság?

  20. Nekem nagyon tetszik, hogy mindent megteszünk azért (és persze megtettek értünk is a szüleink), ‘hogy a gyerekeinknek jobb legyen‘, /értve alatta a kényelmesebb életet/ majd miután idomultak ehhez a kényelmesebb életmódhoz, szidjuk őket, hogy mennyire eltunyultak – és szóvá tesszük, hogy a mai fiatalok bezzeg nem tudnak hazagyalogolni a Dontól. 🙂

  21. 19-21:
    A felvetésben van igazság. Ma tálcán van nyújtva az eltunyulás, de nem teszi senki kötelezővé az elfogadását. Az én ifjúkoromban is volt lehetőség nem ön-művelődni, legfeljebb más volt mint ma. De, ma is van olyan fiatal, aki diszkó helyett hétvégén sziklát mászik, barlangot kutat, vagy készül a következő versenyre, ami fogat futtatástól teniszen át, a síugrásig bármi lehet. Most majd jönnek a jégtánc versenyek. Szerintetek melyik versenyző diszkózik szombat éjjel?

  22. 22: „Ma tálcán van nyújtva az eltunyulás, de nem teszi senki kötelezővé az elfogadását.”

    Azért teljesen más volt a világ (még a 60-as években is), mint most.

    Apám, ha át akart menni a szomszéd faluba, akkor (mezítláb) átgyalogolt. Én már felültem a buszra. A gyerekemet meg viszem autóval…

    Egyszerűen a (technikai stb. ) fejlődés lehetővé tette, hogy minél kisebb erőfeszítéssel élhessük az életünket. Hiszen pont erre törekszik az emberiség, amióta világ a világ!

  23. 13. Tiborbá

    ” Amióta a vertikális mozgás nem csak lehetséges, de mindenki által kitűzött cél, miközben a pénzzel minden megszerezhető, még az is, ami azelőtt nem is létezett, nos azóta az ember az ember farkasa…”

    Csak jó látni, hogy te is tudod, hogy nem volt ez mindig így…

  24. Dr. „Kósa Éva előadása mindentudás egyetemén” (ELTE PKK) (Google) az első pár percben nagyon szépen felvázolja, hogy kb 100 évvel ezelőttig a gyerekek egyenesben, az élettől tanulták az életet, és amint tudtak valami hasznosat csinálni, be voltak fogva.
    Utána viszonylag hirtelen, a gyerekkor különleges helyet kapott, és azóta könyvből tanulják az életet… És egy ideje már TV-ből internetről.

    Innen már az okosak is csak találgatni tudnak, hogy a sok évszázados lassú víz után milyen hatásokat okozott az emberi viselkedésben az információrobbanás, és nem kevéssé az, hogy ennek a robbanásnak jelentős része spekulatív módon célzottan történt.

  25. „A doni áttörés után, az élve maradt magyar katonák közül több tízezer gyalog hazaért a mínusz húsz fokos hidegben ”

    Nagymamám (81) éppen mostanság mesélte hogy a fiú testvére(5 éve halt meg 95 évesen) is haza jött gyalog onnan..
    1!
    Anyósom is mesélt ilyeneket magáról..
    23!
    „Én már felültem a buszra. A gyerekemet meg viszem autóval…”
    Én is.. Nem vagy egyedül.. 🙂

  26. 24: Mégis, mikor volt az aranykor, amikor mindenki mindenkit szeretett, és ember embernek nem volt farkasa? Visszamehetsz a kőkorszak, azt fogod találni, hogy az emberek csoportjai egymást ölik a különböző javakon és erőforrásokon gyakorolható hatalomért.

  27. 27: „Mégis, mikor volt az aranykor” – Még Éva előtt, a Paradicsomban. 😉

  28. 26. Melike

    Én biciklivel viszem őket hóban fagyban, jégesőben…
    Büszkén jelentem, hogy a téli hónapok nagyrészében szinte csak az én fiaim biciklije ázik a suli biciklitárolójában…
    Sőt.olyan is van, hogy a fiúk futnak, én meg próbálok lépést tartani biciklivel mellettük.

  29. 28. Observer

    Az aranykor mindig pár száv évvel korábban… Ugyanis a helyzet folyamatosan romlik.
    Most ért el a tarthahatlanságig.

    A „sötét középkor” meg a „felvilágosodás” maszlagja… nem volt tökéletes, de százszor harmonikusabb mint aminek lefestik…

  30. 22 Tibor bá’
    „Ma tálcán van nyújtva az eltunyulás, de nem teszi senki kötelezővé az elfogadását.”
    No, azt hiszem ma ez volt a tuti mondás! 🙂

  31. Na, károgó varjak! Semmi baj a Fiatalokkal.
    A mai fiatalok a jelenkorhoz és a mostani körülményekhez vannak alkalmazkodva. Éppen annyi eszük és fizikumuk van. amennyi kell. Ha betegek, elmennek az orvoshoz, ha kaja kell beugornak a tecsóba, nőt meg találnak a neten.
    Filmeken és webinformációdömpinggel hizlalt agyukkal okosabbak és pörgősebbek, edzóteremmben nevelt, vitaminozott testükkel pedig erősebbek, mint a „régiek”.
    A mai fiatalnak van annyi esze, hogy ne menjen el a Donkanyarba, és félpofáját sem kell leégetnie, hogy megtudja mi az a tűz.
    Csak semmi IRIGYKEDÉS! A jövő az Övék!

  32. Szerintem úgy érdemes tekinteni az elmúlt néhány évtizedre, hogy ez volt az emberiség „csúcsa” életviteli értelemben. Azt nyilván nem lehet tudni, hogy 500 év múlva mi lesz, de most egy jó hosszú ideig csak lejtmenet lesz, legalábbis ami a nyugati „civilizációt” illeti.
    Tehát lehet kritizálni természetesen a helyzetünket (jogosan), de a felmenőink élete nagyságrendekkel rosszabb és nehezebb volt és az is világos, hogy ez egy mesterségesen „felduzzasztott” életvitel volt más népek kárára, de akkor is, nekünk ez jó volt, akkor is ha igazságtalan volt, a tények azok tények.
    Én hálát adok az Istennek, hogy ebben az időszakban éltem le életem „javát”, nem cserélnék sem a felmenőim életével, sem az utódokéval, azokkal a semmirekellő, semmirevaló agyhalottakkal, akik a saját mocskukba fognak elpusztulni, mint egy rühes kutya.

    Mi voltunk az emberiség „csúcsán” és örüljünk neki!

    (aki szívesebben lett volna egyiptomi rabszolga vagy amerikai ültetvényen láncra vert állat, azokat csókoltatom, remélem megérik megint azt az örömet :)).

  33. “A doni áttörés után, az élve maradt magyar katonák közül több tízezer gyalog hazaért a mínusz húsz fokos hidegben ”

    Az én nagyapám már akkor is okosabb volt, mert – ahogy mesélte – elkötött egy lovat a ruszkiktól, és azzal jött haza…. 🙂

  34. Reméljük Sakkmatyi, hogy igazad lesz, mert ez a mai életkörülmények tartós fennmaradását feltételezi! Azért a geddon utáni élet más lesz. Érdemes megnézni, hogy az igazi, komoly kommandósok – nem a TEK-es sünbohócok, hanem az igaziak! – egyike sem edzőteremben hizlalt vitamingombóc! 65-75 kilós, viszonylag vékony, borzasztóan szívós, kitartó emberek. Emellett nem is buták. Ha egy túlélő verseny győztesére kellene fogadnom, semmiképpen sem a 100 kiló feletti versenyzők közül várnám a favoritot.
    Ami azt illeti, én a „futottak még” kategóriába se férnék bele. A startvonalon lehelném ki a lelkemet 🙂

  35. 30: Kedves Attila, ha számodra az aranykor a párszáz évvel ezelőtti állapotokban rejtezik, akkor rossz irányba indultál el. Franciaország helyett a Kazah sztyeppére kellett volna kitelepülnöd, ott olyan boldog lehetnél, hogy nomég. Nem kéne a romlott nyugati zsidókeresztényekkel se törődnöd, ott élnél turáni egységben a kazahokkal, és persze a gyerekeid lovon járhatnának iskolába bicaj helyett, magyarul taníthatnád a madjarokat… Dicsőíthetnéd a szkíták, akarom mondani kazahok dicső vezetőjét, Nursultan Nazarbayevet, (ha nem így tennél, jönne érted egy nagy fekete autó). De lehet, hogy ez a vidék is túl romlott lenne már neked, hiszen az ország olajipara és életszínvonala rohamosan fejlődik. Talán kicsit még keletebbre van az Éden… Igaz Türkménbasi dicsőségéről már lekéstél, és az arany szobrát is elbontották már, de azért Türkmenisztán ma is sok boldogsággal kecsegtetne téged. A gonosz gyógyszermultikkal pl úgy kibasztak a türkmének, hogy az ország majd összes kórházát bezárták pár éve. Ellenzéki hangokat nem nagyon hallani, nincsenek liberális elhajlásai az államnak a szólásszabadság felé, ami neked biztos nagyon tetszene. A vallásszabadság nevű liberális métely se fertőzi őket, nem nagyon lehet ott térítgetni, ami biztos megint nagyon szimpi neked, amíg téged nem törölnek képen a szkíta-keresztényes szövegeidért. Mohamed volt Allah prófétája, Jézus nem támadott fel, aki mást mond, az hazudik.

    Ja, és hogy elvegyem kicsit a kedved a mélyebb múltba révedétől:
    Már az egyiptomi középbirodalom (kb ie 2000-1500 között) idejéből is ismert olyan írás, amely arról szól, hogy a hatalommal rendelkezők visszaélnek a hatalmukkal…
    http://hu.wikipedia.org/wiki/A_paraszt_panaszai
    Az az ideális társadalom, amilyenről álmodozol sose létezett.

  36. Ha már nosztalgiázunk, ezt biztos ismeritek:

    Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek.
    De tényleg! Gondolj csak bele, az 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk.

    Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem voltak semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.

    Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.

    Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona.

    Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / – Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont „bedeko”-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.

    Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.
    Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők. . .
    Mégis itt vagyunk.

    Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.

    Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy iratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más
    játszótársakat kereshetett magának.

    A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm és szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetőség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket, és újra próbálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet el se mondtuk.

    Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi.
    Hősök?
    Talán.
    Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

  37. 37: Jó ez az írás, és szó szerint így is volt. 🙂

  38. 36. Avatar

    „Már az egyiptomi középbirodalom (kb ie 2000-1500 között) idejéből is ismert olyan írás, amely arról szól, hogy a hatalommal rendelkezők visszaélnek a hatalmukkal…”

    Igen… ez akkor ez még elitélendő dolog volt, ma már azt nézik hülyének aki nem ezt teszi.

  39. 37 Kíváncsi lennék egy mai világról szóló visszaemlékezésre majd 30 év múlva,hogy milyen volt 2000ben vagy 2010ben…az is lenne ilyen jópofa:)

  40. Off:
    Bármibe fogadok,Tibor bá’, hogy most is van egy ilyen csíkos pizsamaalsód!!Barna drapp, zöld drapp, vagy kék drapp színben 😀 Mint e képen Egészen király a képen a megoldás deréknál, hogy le ne essék 🙂

  41. 37:
    Kitűnő összeállítás, de indíthatnánk egy versenyt a kiegészítés terén. Kezdem. A konnektorba nem volt bedugva egy biztonsági műanyag dugasz, mégse csapott agyon az áram.

    41:
    Valóban van ilyen pizsamám. 🙂 (kék-drapp)
    Egy éven belül kétszer volt tüdő és mellhártya gyulladásom a penicillin nélküli világban. A Tűzoltó utcai „Fehér kereszt” gyerekkórházban törzshelyem volt. Ezt láthatod a mellkasomon.

  42. 37 Szilárd

    Nem nagyon emlékszem a nevedre máshonnan, de ha ilyeneket tudsz írni, ne fogd vissza magad ! Ez valóban így volt. Én régebbi évjárat vagyok, és az ásványvízen mi még téptük a hajunkat : Hülye amerikaiak pénzért veszik a vizet ! Öcsém a járókában a diófa alatt simán elszopogatta a nagy fekete szőrös hernyót. Még cuppogott is hozzá. Eszébe sem jutott senkinek orvoshoz szaladni. tízévesen naponta jártam gerlére és verébre vadászni hatéves tesómmal. Mi lőttük össze a kutyák napi kajaadagját. Aztán ami dolgok kamaszkoromban történtek, azt csak mostanában merem finoman elmesélni édesanyámnak. Mégsem emlékszem, sok olyan esetre ami fiatalok értelmetlen haláláról szólt volna. Sérülni persze sérültünk, de ez meg nem volt hír. Ebcsont, beforr!

  43. 43 ez sok felé fent van a neten évek óta,és nagy eséllyel nem sealard írta.De attól jó.

  44. 44: Így kezdte: „ezt biztos ismeritek:” ebből lehet sejteni, hogy átvett anyag.
    Persze lehetett volna idézőjelbe tenni és megjelölni a forrást. Azért ez még nem Schmitt Pali 2.0 🙂

  45. @Technomuzsik:

    az igazság az, hogy ezt a kommentet először egy autós blogon sütöttem el, suhanc milliomoscsemete tinédzser (természetesen BMW-s :D) kihozta belőlem az állatot, mert milyen felelőtlenek egyesek, hogy tizen- meg huszonéves autókkal közlekedünk, és Uram bocsá’ még gyereket is ültetünk bele.

    Kukacevés az nálunk is alaptevékenység volt, meg a profi sziklamászók is sárgultak volna, ha látják a technikát, ahogy a siklósi vár falán fel-alá rohangásztunk. Természetesen pottyanás is volt, de az őrangyalt szerencsére nem tudtuk legyorsulni. Télen lementünk a határba’ csúszkálni a csatornára, persze hogy alattam szakadt be a jég. Megfázás, tüdőgyuszi? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, az a bénáknak van fenntartva.
    Kisöcsém öt évvel zsengébb, de annyival már puhányabb is, pedig a biciklimet megörökölte, de inkább a videó előtt gubbasztott, később meg a játékkonzol előtt volt idegbeteg.

    Az hogy a jólét mennyire elpuhítja az embereket, most látom igazán huzamosabb külföldi ittlétem alatt, a harmincas német kollégák sokkal sűrűbben betegek, ha valami nehezebbet odébb kell hajintani, inkább elmegy 400 méterre targoncáért, guvadt szemekkel csodálkoznak amikor könyvet olvasok. Decemberben családi hagyomány a szabadtéri szalonnasütés, ezt most is megtartottam. A lesajnáló tekintetek,mert ez a barom ahelyett, hogy a jó meleg szobában ülve pizzát rendelne, fagyoskodik egy darab zsírral a kezében a fél méteres hóban.

  46. Tegnap a szülői értekezleten elhangzott, hogy a második félévben állóképesség vizsgálat lesz a gyerekek körében. Még nem tudják a pedagógusok, hogy ez hogyan fog zajlani és mi alapján értékelnek.
    Ha a BMI alapján értékelnek, akkor el kell kezdenem a gyereket tömni, mert „alultáplált” szegénykém, és még a végén a spártai csecsemők sorsára jut, akik (a mondák szerint) az államnak csak terhére lennének.
    Ki mondhatja ezek után, hogy az Orbán kormány ideje alatt nem figyelnek a gyerekekre?

  47. Aki igazán szereti a gyermekét az minél hamarabb önállóságra neveli és hagyja kiteljesedni az életben.
    Olyan egyszerű, mégis nehéz kivitelezni.
    A folyamatosan növő gyerek egyes életszakaszainak nevelési módszerei közötti különbözőségek miatt is.
    Sok anyuka beleragad a csecsemő- vagy kisgyermekkori nevelési gyakorlatában.
    Illetve az aggódása a benne található félelmek kivetítése a gyermekre. Hisz a gyerekek nem félnek(főleg nem oktalanul) és simán felmásznak a fára mindenféle félelemérzet nélkül. A félelemnek persze helye van, de azt a gyereknek kell megtanulni, megtanítani.
    Az. hogy a gyermek érték az jónak nevezthető, de a mai világban sok a túlzás. Nem mellesleg az anyai szeretet minősége az amely a igazi, elvárás nélküli szeretethez köthető jelen társadalmaikban. Az anyák -általában- gyermeküket pusztán „vansági” alapon szeretik és féltik, nem kell semmilyen indok hozzá. Az édesanyák őszintén önzetlenek, így érik el ezt a fajta minőséget.

    A régi világ nosztalgiáinak meg nem sok értelme. Azok az emberek a jelen körülmények között ugyanazt csinálnák mint mi.
    Persze én is örülök, hogy 76-ban születtem és a fent felsorolt „finomságokból” nekem is sokból részem volt. Úgy a 90-es évek közepén kezdett begyorsulni a folyamat számomra. De Tibor’bá és szüleim elmondásaiból ítélve ez egy jó hosszú folyamat, talán úgy cro-magnon óta erősödik:-)

    Nem véletlen, hogy most a csúcsra eszkalálódik a probléma, szinte minden területen. Akárcsak az oktatásról alkotott tévképzeteink esetében is.
    Ez a poroszos oktatási rendszer nem igazán jó, mert a gyerekek figyelmét csakis a világi dolgok felé fordítja(vallás is ide tartozik).Így hatalmas lexikális tudással rendelkező kis tévelygőket nevelünk. Értékítéletük hamis mivel minket utánoznak. Mintegy tükröt tartanak elénk.
    Olyanok a mai fiatalok és a pedagógusok amilyenné tettük őket, meg persze tették magukat. Nincs min csodálkoznunk.

    A kislányom most 6 éves. Látom a behatásokat illetve a személyében növekvő egót. Mindenki ismeri, hogy:” én nagyobbat ugrok mint Orsi”. Az én apukám erősebb mint a tied.
    Vagy amit 14-15 éves gyerekektől hallottam a szaunában, ki milyen gazdag, mármint a papája meg mamája stb. Tehát a különbözőség és a nagyszerűség(én különbözöm, én nagyszerű vagyok) érzésétől hajtva kezdenek el szocializálódni. később jöönek az egyéb elválasztó lehetőségek(nemzet, vallás, bőrszín stb.) Mindenki kicsi és nagy egyaránt vetít, hajt, karmol, rugdos.
    A gyerekeknél ez egy természetes állomás mivel személyiségüket próbálgatják.
    Na de az emberi faj felnőtt egyedeinél ez már tudati retardáció. megrekedtünk egy szinten a felismerés evolúciójában.

  48. 39: „Igen… ez akkor ez még elitélendő dolog volt, ma már azt nézik hülyének aki nem ezt teszi.”

    Jajj, Attila… Olvasd már el miről szól a történet!
    A parasztot (Khunanup) megveri és kirabolja Nemtinaht, a hatóság nem veszi komolyan az ügyet. Aztán még Nemtinaht főnöke (Renszi) is megvereti Khunanupot, amikor már harmadszor panaszkodik neki. Csak amikor már kilencedszer is visszamegy panaszkodni, akkor jön a happy end. Ráadásul Khunanup sehova se jutott volna ékesszólása nélkül, hiába volt igaza. Csakis ékesszólása és állhatatossága miatt foglalkoztak vele külön is…

    Akkor is elítélendő volt a lopás, meg ma is, akkor is volt, aki áthágta a szabályokat, meg ma is van, akkor se működött hatékonyan az igazságszolgáltatás, meg ma se, akkor se volt aranykor, meg most sincs.

  49. 43. Technomuzsik

    „Ebcsont, beforr!”

    Hát ez az.

    Ezt magyarázom a fiúknak, amikor nyafognak egy lehorzsolt térd vagy elvágott mutatóujj miatt.
    Hogy inkább örüljenek neki, hogy ezt a képességet tovább tudják örökíteni az ő gyerekeik számára… mert ha mindig tudnának „vigyázni magukra” akkor a természet eme öngyógyító csodája megszűnne.
    Ugyanis benne van a pakliban, és a sebesülés a „normális” élet része. EZÉRT hegednek a sebek. EZÉRT gyógyulunk meg… ha nem hagyjuk, hogy a modern orvostudomány ezeket is elvegye tőlünk, hogy pénzzért és lebutított formában adja vissza.

  50. 49. Avatar

    „Jajj, Attila… Olvasd már el miről szól a történet!”

    Elolvastam, ahogy kérted.
    De hát ez egy tanmese.
    Nyilván nem az egyiptomi RTL napi kis szinesei közül való mindennapos történet, hanem erkölcsi tanítás, mint a mezopotámiai ős Ludas Matyi (ott még kecskével).
    Ha minennapos lett volna a hatalmaskodás és korrupció, akkor nem lett volna kőbe vésve a többi szent szöveg mellé.
    Nyilván léteztek emberi gyengeségek, (ezért a tanmese) de a társadalom sokkal jobban volt kötve a hagyományok által, és hamarabb kidobta magából azokat, akik a hagyományos erkölcsök ellen vétettek. Ma már se hagyomány, se erkölcs, és látszik is, hogy a bűnözők nagyrésze kiközösítés helyett elismerést kap intelligenciájáért, rátermettségéért, helyzetfelismeréséért.

    ma már se hagyomány

  51. 48. Balázs

    „Olyanok a mai fiatalok és a pedagógusok amilyenné tettük őket, meg persze tették magukat. Nincs min csodálkoznunk.”

    Ez igy nagyon félrevezető.
    Nekem rögeszmém, hogy „ki neveli a gyereket”.

    A mai átlag gyerek többszörösét tölti a TV, számítógép, videojáték meg a mobiltelefon társaságában, mint amennyit a szülő „neveli”.
    Ráadásul a kultúrális szakadék is mélyül, mert a gyerek közel nem azokon a meséken, filmeken játékokon nő fel, mint a szülei.
    Tehát a leglelkesebb szülő is sziszifuszi munka elé néz, mert hiába „sikeres” a saját gyerekével, a gyerek környezete, pillanatok alatt lenullázza az erőfeszítést.

    Szerintem a szülő mellett sokkal nagyobb felelősség nyugszik azokon, akik végletesen kifinomult, kifejezetten gyerekekre kihegyezett marketingstratégiákkal, árukkal, játékokkal, filmekkel és viselkedésmintákkal bombázzák a gyerekeinket.
    Sajnos az ő céljuk nem a jólnevelt és egészséges gyerek, hanem csak és kizárólag a profit, akkor is ha az összes morális és egészségügyi korlátot le kell dönteni.

  52. 29!
    Én is megcsinálnám Attila,de sajnos az én gyerekem selejt gyerek.Mindig mondom neki.. 🙂
    Ugyanis lúdtalpa van,nem is akármilyen.Ha sokat kell futni,vagy megerölteti,bedagad a bokája,és se le se fel,se jobbra se balra..Voltunk ortopédián,mindenféle gyakorlatot csináltunk már itthon,mindenféle betét van a cipőben,de sajnos ezzel a dologgal együtt kell élni..Nem mentettem fel testnevelésből,hanem neki meg van engedve hogy addig csinálja a gyakorlatokat még nem érzi a lábának megterhelőnek..Mert azért a heti 3 óra mozgás mindenképpen kell..
    A szemére meg színtévesztő,azért nem mehetett teljesen elektronika szakra,hanem műszaki informatikával van meg keverve..Úgyhogy nekem ilyen selejtes gyerekem van.. 🙂
    48!
    „Mindenki kicsi és nagy egyaránt vetít, hajt, karmol, rugdos.
    A gyerekeknél ez egy természetes állomás mivel személyiségüket próbálgatják.
    Na de az emberi faj felnőtt egyedeinél ez már tudati retardáció. megrekedtünk egy szinten a felismerés evolúciójában.”

    Egyetértek..

  53. 53:
    Nekem is volt lúdtalpam. Kaptam betétet, de rüheltem. Viszont szerettem(volna) kirándulni a többiekkel. Persze 1-2 kilométer után kurvára fájt a talpam, mentem tovább, és tovább. 3-4 év múlva elmúlt a lúdtalpam olyannyira, hogy besoroztak katonának. Na akkor Már bántam, főleg a 30 km menetgyakorlat után -15 °C-ban. Mond meg a fiadnak, ha fáj is a lába nyomja tovább ameddig bírja. megéri!

  54. 53. Melike

    Szerintem nincs selejt gyerek.
    Annyira nem ismerlek, de sajnos sokszor láttam olyat, hogy a szülő a saját kényelmét a gyerek igényeivel takargatta.
    És nem annyira a sportteljesítményről van szó, mert pár kilométer egyáltalán nem megerőltető, hanem a kitartásról és az átlagosnál valamivel kényelmetlenebb helyzet kibírásáról.
    Nálunk nem annyira a biciklizés miatt alakult így, hanem hogy tanulják az időjárás viszontagságait jól viselni. Ugyanis biciklin az eső is meg a hideg is rosszabb.

    Amikor elromlott a klíma a kocsiban, „kalandvágyból” nem javíttattuk meg, és úgy utaztunk haza a gyerekekkel. Mi szülők megbeszéltük, hogy nem teszünk említést a melegről… pedig 36 fok volt az út nagyobb részén. És a gyerekeknek se tűnt fel… igaz, bágyadtabbak voltak, meg izzadtak, de nem panaszkodtak.
    Gondolom, mivel a környezet megváltozott körülöttünk, bizonyos fokig mesterségesen kell olyan körülményeket teremteni, amelyek egy geddon után várhatnak ránk… Mert felkészülés, „edzés” nélkül nekünk is és a gyerekeknek is nehezebb lesz.

  55. 51: Valami gond lehet a szövegértéseddel, ugyanis a wiki-n írnak arról is, hogy pairuszokon maradt fenn a történet, nem pedig szent szövegek közt kőbe vésve.
    Ha szerinted azért maradt fenn a szöveg, mert akkoriban mindenki olyan erkölcsös volt, hogy nem történtek hatalmi visszaélések, és ezt a történetet egyfajta scifiként adták tovább az emberek, akkor hidd ezt. Nekem az tűnik hihetőbbnek, hogy akkor se volt fenékig tejfel az élet, és a történet népszerűségének kulcsa ugyanaz, mint a Mátyás királyos meséké. A kisemberek szeretnek hinni abban, hogy a náluk hatalmasabbakat majd egy még nagyobb hatalom fogja helyrerakni, ha a kisemberrel kibabrálnak…

  56. Most csak gyorsan – ma lenne 70 éves Cseh Tamás – ez a dala pont ide illik:

  57. 55!
    70 kilométerre nem vihetem biciklivel,bár ő biciklizhetne,én meg futhatnék mellette.. 🙂 Most vonattal jár..
    De viccet félretéve így van ahogy mondod..
    54!
    Igen Tibor bá ,igazad van,gondoltam is hogy ezt írod..Neki már egy kicsit el is van deformálódva a lába a lúdtalpától.A csont is maga..És ez most már kezd kihatni a gerincre is..

  58. 56: Avatar:

    Az a legmurisabb ebben, hogy egy lopas erkölcsisegeröl vitatkoztok EGYIPTOMBAN – abban a birodalomban, ahol emberek szazezrei dolgoztak es haltak meg azert, hogy az eppen aktualis farao siremleke (a piramis) elkeszüljön.

    Hogy a francban lehet erkölcsröl beszelni egy ilyen szinten meltanytalan tarsadalomban? Az, hogy Attila szerint ez a tarsadalom erkölcsösebb volt, mint a mai, mondjuk nem lep meg.

    De komolyan, ennel meg a bankok üveg- es betonpalotai is jobbak, mert abbol a pornep is huzhat hasznot (ha beteszi a penzet, kamatozik). A piramisbol a pornepnek csak a korbacs meg a kenyszermunka jutott. A faraonak meg, hogy a hullaja 4000 evig elallt benne.

    Mondjuk ennel nagyobb boldogsaga sose legyen…

  59. „Ráadásul a kultúrális szakadék is mélyül, mert a gyerek közel nem azokon a meséken, filmeken játékokon nő fel, mint a szülei.

    Ma, a DVD és a youtube korában? :)Az én gyerekeim ugyanazokat a meséket nézik, mint amiket a szüleik néztek. Ráadásul még a nagyszüleik mesekönyvei is megvannak, hogy közöttük se legyen szakadék. A TV távkapcsolója nálam van, vagy elteszem. Probléma megoldva…

  60. 59. jancsika

    Az egyiptomi piramisokat nem feltétlenül rabszolgák építették. Az eddig fellelt források alapján inkább fizetett szakik dolgoztak rajta. (persze nem tudni, hogy mi igaz az elmúlt 15 év felfedezéseiből, Zahi Hawass kissé diktatórikusan uralta az egyiptológiát) Nem csak a fáraók mumifikáltatták magukat, ez nemzeti mánia volt. A nagy piramisban még nem találtak hullát, nem feltétlenül vagyunk tisztában a funkciójával. A chartres-i katedrális is nagyszerű alkotás, szintén nem egalitárius társadalomban készült, mégse kezeljük az elnyomás jelképeként, az egyszerű emberek is méltányolták.

    Az erkölcs épp elnyomásban erősödik (szerintem). A „rendszerváltás” előtt erkölcsösebb volt itt is a népesség, mint most. A (működő) demokráciához jólét kell, ami nem tart nagyon sokáig, mert eltunyulnak és dekadensek lesznek a helyiek. Tehát én a szabadságot és az erkölcsöt nehezen összeegyeztethető dolognak tartom. Persze lehet valaki erkölcsös magától is, de kényszer nélkül kevesen válnak azzá.

  61. Gyermekeink utánozva sajátítják el a viselkedési formákat. Mindent tőlünk tanulnak, a jót és a rosszat egyaránt. Olyanok, mint egy tükör. Ha nem tetszik, amit látunk, kezdjünk önvizsgálatot tartani. Ha mindent rendben találtunk magunkban, akkor nézzünk szét, vajon honnan szedhette fel magára ezeket a nem tetsző szokásokat. Persze a nagyobbaknál már sokkal összetettebb a helyzet. De ne feledjétek, mindenki ártatlannak születik.
    Társadalmunkban egyre több ez egoista ember. Trendi ilyennek lenni, mert pörgésük, erőszakosságuk sikeressé, gazdaggá teszi őket. Viszont, ha mindenki egoista lesz, akkor el fogják pusztítani a civilizációnkat. Tudom, ez nem történhet meg, mert addigra régen itt lesz a „világ vége”, de ez a gazdasági válságnak nevezett jelenség – már ennek az egoizmusnak a jele – egy sokkal súlyosabb társadalmi, erkölcsi válság következménye.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük