Tibor bá’ online

Hogy a „NŐK” szinonimájaként ki találta ki a „gyengébbik nemet” arról fogalmam sincs, de hogy az illető nem volt észnél, az biztos.

A napokban azt olvastam a magyar InforMed megbízható hírlevélben, hogy a családon belüli erőszaknak nem csak a gyerekek és a feleségek lehetnek áldozatai, hanem a férfiak is. Nafene, ezt végig kell olvasni! Ezek szerint amerikai felmérések azt mutatják, hogy a 18-54 év közötti férfiak 14,2 százaléka élt át családi erőszakot az elmúlt 5 év folyamán. Egész életük folyamán a férfiak 30,5 százaléka volt bántalmazás áldozata, aminek a fele fizikai bántalmazás volt. Magyarul 100 férfi közül tizenötöt az élete folyamán legalább egyszer elver a felesége.

Hébe-hóba hallani a TV hírekben, hogy egyik-másik magyar feleség a konyhakést belemártja élete párjába, rendszerint valami alaposnak vélt indok alapján,  na de 15 % „gyengéden” elveri a férjét? Ez az újdonság erejével hatott.

Aztán itt van ez a guantanamoi amerikai börtön, ahol a terrorcselekményekkel gyanúsított muzulmánokat tartják fogva. Fényképes bizonyítékok alapján derült ki, hogy a női (katonai) fegyőrök nagyobb százalékban és kegyetlenebbül bántak a rabokkal, mint a férfiak, sőt – mint hab a tortán – némi szexualitást is belevisznek a kínzásba.  De erről mesélnek a német haláltáborokat megjárt túlélők is. A női smasszerek százszor kegyetlenebbek voltak, mint a férfiak.

Szóval bizonyíték akad untig elég, hogy a „gyengébbik nem” inkább csak városi legenda, mint valóság. Pedig erre a legendára komoly intézmények épülnek. Például a kórházak ápolói gyakorlatilag 100 százalékban nők. Ugyanis a nők finomabb lelkivilága alkalmasabbá teszi őket például a betegápolásra, ami extra empátiát kíván. Egy beteg meglátogatása alkalmából én ugyan saját szemeimmel láttam, hogy a szomszéd ágyon egy nővér két hatalmas pofont lekent egy 80 körüli, félig öntudatlan haldoklónak, mert „Sipos néni, már hányszor megmondtam, hogy ne ráncigálja ki vénájából az infúziós tűt?”

Tehát egy kis durvaságért a nők se mennek a szomszédba, de vajon helyes-e, ha a társadalmat nőkre és férfiakra bontjuk? Nyilvánvalóan nem, de a tisztánlátáshoz érdemes foglalkozni a témával.

Halált osztogató fekete angyalok időnként minden országban feltűnnek. Mire lefülelik őket az áldozataik száma már bőven kétjegyű. Halálos ítéletet végrehajtó, istent játszó orvosok között akad férfi is, de a mérleg nyelve erősen a nők felé hajlik.

Úgy tűnik, hogy a nők valami okból kifolyólag (nem csodálkoznék, ha hormonális szabályozás alatt állnának) „nemesebb” lelkűek, de ha ez az extra valami véletlenül hiányzik belőlük, akkor egy igazi bestiával állunk szembe. A férfiak jóval kiegyensúlyozottabbak, nem túl szentimentálisak, de felesleges kegyetlenkedésre ritkábban adják a fejüket.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________