Tibor bá’ online

Az ó-kori város, Petra, romjai 1812-ig maradtak ismeretlenek, amikor is egy svájci felfedező, Johann Ludwig Burckhardt, belebotlott a mai Jordániában található romokba. Ennek a 200 éves évfordulójára emlékezve, 2012. október 23-án Bázelben megnyílt: „Petra a sivatag csodája” című kiállítás, ahol megközelítőleg 150 kiásott tárgyat tárnak az érdeklődők elé, amelyek fényt derítenek a fűszerrel kereskedők titokzatos kultúrájára. E kultúra nyomai megtalálhatók a sivatagi sziklákba vájt luxus oázisban.

A modernkori feltárást négy csapat: egy svájci, francia, német és amerikai végzi. Vezetőjük, Laurent Gorgerat elmondása szerint az 1970-es években mindössze azt feltételezték, hogy Petra nem lehetett több, mint egy város. Pedig ötszáznál is több homlokdísz van bevésve a sziklafalba, amik mögött  kripták vannak. Erre írta Strabo, ó-kori görög geográfus, hogy a nabateánsok azonos módon tárolják a halottaikat és a trágyát. Ebből aztán sokan azt gondolták, hogy Petrában valami furcsa halotti kultuszt folytattak. De aztán az archeológusok munkája nyomán feltárultak a sziklákba vágott építmények igazi voltukban, és a hamis elképzelések. Valójában Petra valamikor egy sivatagi oázis volt, öntözött kertekkel és utcákkal, ahol templomok és luxus lakások sorban álltak egymás mellet. Igen, voltak tevék, és kamrák is, ahol tömjént, mirhát és indiai fűszereket tároltak.

A völgyben elhelyezkedő település területe mintegy 2 km² lehetett, ahol Rhodes-ből származó, bor tárolására alkalmas amforákat is találtak. De a régészek feltártak Törökországból származó márványból faragott szobrokat, és a Vörös-tengerben fogott halak maradványait is. A munkálatok során a település közepén egy elefánt fejjel díszített szentélyre bukkantak. A Berlini Humboldt Egyetem archeológusa, Stephan Schmid meglepő dolgot ásott ki 330 méterre a település feletti sziklából, ahol valamikor a király lakosztálya lehetett. Most jön az igazi meglepetés, a lakosztályhoz tartozott vízöblítésű vécé, és fűthető szoba. A fűtéshez tűzifát kellett felcipelni meglehetősen keskeny ösvényen. Az uralkodó bíbor ruhát viselt. Schmid szerint a palotában a pénz és hatalom obszcén mutogatása folyt.

A kiállítás tárgyai titokzatos dolgokat tárnak fel. Például az ásatások kiderítették, hogy a nabateánsok disznóhúst ettek. De hol tarthatták az állatokat? Szokatlanul jámborak lehettek, miközben semmit se tudhatunk meg a papjaikról. És miért voltak ügyes varázslók? Egyesek eljutottak a kínai császár udvarába is, hogy bemutassák büvésztrükkjeiket. Ez a nomád társaság iszonyatos gyorsan letelepedett, ami megint csak egy talány. Az analizálások szerint az építkezési láz valamikor i.e. 100 körül indulhatott be. Drága villákat és templomokat építettek a völgybe. Pénzük lehetett dögivel, de honnan jött? Tömjén kereskedésből. Körülbelül i.e. 400 körül a nabateánsok kiépítettek egy kereskedelmi hálózatot, ami dél Arábiától (a mai Gáza) indult el. Sok ezer tevével szállították a tömjént az egész Földközi tenger térségben. A karaván utat végig bebiztosították pihenőállomásokkal, ahol víz és élelem várta őket a sivatagot átszelő több mint 3000 kilométer hosszú utazás során. Mindeközben csinos kis haszonra tettek szert. Csak a perzsák 27 tonna tömjént használtak el egyetlen év alatt. A boswellia fa illatos gyantáját az egész ókori világ kedvelte. De a tömjénen kívül kereskedtek fahéjjal, borssal is, amelyek Indiából származtak. Csereeszköznek aranyat, balzsamot és bitument használtak, ami a Holttengerből származott. Bitumen? Na igen, a bitumen fontos kellék volt a múmiák tartósításánál. A jelek szerint Petra az akkor ismert világ legnagyobb raktára lehetett értékes áruk számára, felfogható egy jól védhető gigantikus széfnek. A meredek sziklafalak között elhelyezkedő várost a bejáratoknál  néhány katona sikeresen védhette egy egész hadsereggel szemben.

Az viszont biztos, hogy a sivatag közepén kiépített luxus oázis irgalmatlan sok emberi munkát emészthetett fel. Hogy ez a hegyek közé zárt völgy lakható legyen először egy gátat kellett megépíteniük, mert az erős téli esőzések elönthették volna a völgyet. Ez nem vicc, mert 1963-ban 20 francia turista vesztette életét egy hirtelen jött esőzés miatt. Tény az, hogy a nabateánsok komoly gát, ciszterna és vízvezeték rendszert építettek ki a vízellátás szabályozása végett. A gát mellett az archeológusok megtalálták a legrégebb bevésett szöveget, ami i.e. 96-ból, a munkálatokat elkezdésétől származik, és amit főleg Alexandriából érkezett kőfaragók készítettek. Ezek a kőfaragók alakították ki a lépcsőket, hozták vízszintbe a kiugrásokat, és hoztak létre csodás lakásokat oszlopokkal és hátsó udvarokkal. A város közepében Bernhard Kolb beleütközött egy olyan villába, ahol a mozaikok arannyal voltak kirakva. Az ebédlő 6 méter magas volt, míg a falai élénk narancssárga és kék mintákkal voltak díszítve, Kolb szerint ezek az „iszlám művészet előfutárai” voltak. Az ősi sivataglakók vallására jellemző volt a nyugati és az arab kultúrák keveredése. Templomaiban meg lehetett találni Dionysus és Isis szobrait,  miközben imádtak egy különleges „hal-istent” is, akinek delfinek voltak a hajában. Viszont Dushara, legfőbb istenüknek nem volt semmi emberi tulajdonsága. A mekkai Kába kőhöz hasonlóan egy fekete kockakő volt. Vallásosságuk mellett kulturális életük is volt. A városban építettek egy 5000 főt befogadó színházat is, de mivel írásos emlék nem maradt utánuk, fogalmunk se lehet miket adhattak ott elő. Azt viszont az archeológusok kiokoskodták, hogyan működött a vízellátásuk. Hat nagytávolságú csőben érkezett a friss víz a környező hegyekből, jó pár kilométer távolságból. Magában a városban a csővezeték égetett agyag lehetett. A folyó elterelése mellett több száz ciszternát építettek, amelyek  közül a legnagyobb kapacitása 300 m³ volt.

Az ásatások feltárták, hogy ebben a szökőkutakkal és márvány szobrokkal díszített oázisban a közösség időközönként összegyűlt halotti torok tartására, ahol víz helyett bor folyhatott. Nem lehet meglepő, hogy sokan irigyelték őket. Mind a perzsák, mind pedig a görögök megpróbálták leállítani profitáló tevékenységüket. A rómaiak i.e. 63-ban küldtek ellenük egy légiót, de a nabateánsok kicselezték őket, megvédve ezzel szabadságukat. I.e. 25-ben a rómaiak előrenyomultak oda, ahonnan a tömjén származott abban a reményben, hogy megkaparíthatják a beszerzést, de ez nem sikerült. A római légió eljutott Marib-ba, a legendás Séba királynő birodalmához, ami a mai Jemennek felel meg. De nyolc hónap után a kimerült katonák visszamentek. Nabateáns nyomravezetőjük  szándékosan körbe-körbe vezette a rómaiakat. Legyőzni csak 130 évvel később sikerült őket, ami után Petra a római Arab provinciához lett csatolva. Ezt követve indult el a hanyatlása. Később a területet átvették a kecsketartók. Évszázadokkal később Burckhardt csak romokat talált, de véleménye szerint ez az ó-világ legtökéletesebb emlékhelye. A sors furcsa fintora, hogy sose tért vissza Európába, mert a vérhas áldozatává vált a valamikor tiszta vizéről híres Petrában.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________