Tibor bá’ vissza a múltba online

A mozielőadás elődje a vásári kép-mutogatós volt. Ez úgy működött, hogy kirakodó vásárokon a mutogatós egy földre terített vászonra rárakott néhány megfestett jelenetet, egy bottal rábökött az elsőre és elkezdte mesélni mi történik a képen, majd rábökött a második képre és folytatta a történetet. Természetesen kellett neki fizetni néhány krajcárt. A kor emberének sokkal nagyobb volt a fantáziája, mint a mai embereknek, ezért hálásan hallgatott mindenféle, erősen kiszínezett történetet. A némafilm tulajdonképpen ennek az eljárásnak volt a modernebb változata. Mire én eszmélni kezdtem az 1930-as évek vége felé, a film már hangos volt. megnyílt az út az igazán érdekes történetek előtt.

Az első filmeket 10 éves koromban láttam az Eldorádó moziban, ami a Népszínház utca és a Bérkocsis utca találkozásánál volt. Persze az „eldorádó” túlzottan kispolgárinak hangzott, ezért Rákosiék „Nap”-ra változtatták. Gyerekkoromban a legolcsóbb jegy 22 fillér volt, és a pénztáros nem csodálkozott, ha letettem elé 11 darab 2-fillérest, csak megkérdezte: koldultál? Majdnem. A barátommal ketten dobtuk össze a 22 fillért. Ő ment be először, a szünetben pedig cseréltünk. Aztán kimentünk a Tisza Kálmán térre (ma II. János Pál tér – tényleg, ki volt II. János Pál? árpádházi?), leültünk egy padra, és elmeséltük egymásnak azt, amit láttunk. A szegénység ilyen leleményességeket hoz ki az emberből. Anyámból mást hozott ki. Kilenc éves koromban nem tudott kire bízni, elvitt a Csokonai moziba és a tömegben betotyogott velem úgy, hogy a télikabátja alatt lapultam. Aztán a nézőtéren beültem az ölébe. Így láttam a „Megfagyott gyermeket” amit a fél mozi végigsírt.

A nézőterek fel voltak osztva kategóriákra: zártszék, támlásszék, zsöllye, páholy. Ezek attól függtek, milyen messze voltak a vászontól. Az első két sor volt a legolcsóbb, a terem végében elhelyezkedő „páholyok” a legdrágábbak, ahol az előadás befejezése előtt 1 perccel diszkréten megszólalt egy csengő. Ezzel a diszkrét figyelmeztetéssel kapcsolatban anyámnak voltak történetei, mert a páholyokat nem mindenki használta rendeltetésszerűen filmnézésre. Légkondicionálás természetesen nem létezett, a kis helyre összepréselt sok ember pedig hatalmas hőt gerjeszt. Ezen úgy segítettek, hogy amikor a levegő már közel elviselhetetlen volt, akkor egy személyzet elment a sorok mellett és egy pumpa szerű eszközzel frissítő permetet fújt bele a légtérbe. Ez persze egy pofon volt a szarnak, de sokakat megnyugtatott.

Minden esetre a mozi fénykorában a látogatása „eseménynek” számított. Illet tisztességesen felöltözni, és természetesen „normálisan” viselkedni. Ami most megy az oltári nagy parasztságnak számított. Lábak felrakása, rágcsálda kialakítása a széles ülésekben, szemetelés ésatöbbi. A mozinézés mint program kiemelt helyen volt. Sokszor a jegyeket napokkal előbb megvették, és nem egyszer négyet, hatot, mert egész társaság ment együtt. Mivel nem volt TV a nagyfilm előtt  vetítettek „híradót”, ami ugyan néhány nap késéssel, de leadta az érdekesebb, és persze némileg látványos híreket. Ha a nagyfilm rövid volt, akkor a híradó után levetítettek egy-egy trükkfilmet is. U.i. az animációt így nevezték.

A mozi szerves része volt a büfé, ahol a választék mai szemmel nézve eléggé szegényes volt. A főkellék a perec volt és a málnaszörp. A perecet a szünetben és a kezdés előtt hatalmas tálcán behozták a nézőtérre is. A 60-as, 70-es években a „békebeli” ropogós perec (nem kelt tésztából készült ragacs) 90 fillérbe került, de aki a forintból visszakért 10 fillért, az nem volt „úriember”. Olyannyira, hogy sokan nem is tudták, hogy egy forint helyett az ára valójában csak 90 fillér. A málnaszörpöt nem hozták helybe, azt a pultnál kellett elfogyasztani. A kiszolgálás külön szertartásnak számított. Miután megállapodtak a vevő és a büfés, hogy kettő vagy három decis legyen a szörp, a büfés egy 20 literes tartályból kinyomta a kívánt mennyiségű szódavizet, majd egy literes üvegben lévő málnaszörp sűrítményből teli öntött egy 3 centiliteres, azaz snapszos poharat, amit aztán beleöntött a szódavízbe és egy széles kanállal enyhén összekevert. Szóval ez volt a Fanta előtti állapot. A fuszekli mozikban. Na igen, fuszekli mozinak hívták azokat, ahol 4-6 szék volt egy sorban és volt vagy 30 sor a hosszú teremben. Ilyen volt például a Rákóczi úti Honvéd (régen Roxy), vagy a körúti Mátra (Mese-mozi). Szóval itt nem csak meg volt engedve, de szinte kötelező volt a tökmag ropogtatás és a héjak földre köpése. Normális ember nem is tette be ide a lábát.

A háború alatt amerikai film be nem tehette a lábát. nem nagyon hiányoztak, mert a magyar filmgyártás kitűnő volt. A háború után, a koalíciós időkben jöttek be hollywoodi filmek, de a fordulat éve után ennek befellegzett. Jöttek helyette szovjet filmek, amihez nemigen volt gyomrunk. De ez volt, ezt kellett szeretni. Ültem úgy a Puskinban (Kossuth Lajos út), hogy kettőnkön kívül még 3 ember volt a nézőtéren. Mi smárolni ültünk be, a másik három melegedni. A program? Patyomkin Páncélos. Ráadásul néma film az ötvenes években. Üde változatosság volt az alkalmanként beengedett olasz opera film, vagy egy-egy „vonalas” francia film, mint például a „Botrány Closmerben”, ahol a kisváros plébánosa sorba teherbe ejti a Mária-lányokat. De aztán a magyar filmgyártás összekapta magát és éveken át kitűnő filmekkel lepte meg a közönséget.

Közben nyugaton divatba jött a drive-in mozik, ahová gépkocsival lehetett behajtani, egy oszlopról le kellett venni a zsebhangszórót, a szélvédőn keresztül pedig látni lehetett a filmet. Ezzel nálunk a versenyt először a margitszigeti Vörösmarty kertmozi vette fel. Itt premier előtt mutatták be a legjobb amerikai filmeket, de ez már a gulyás kommunizmus volt. Aztán jött a rendszerváltás, és hirtelen kiderült, hogy a mozik nem rentábilisek, tehát sorra megszűntek őket. Mára minden a feje tetejére állt. Alig van mozi, de van kereskedelmi TV adó, ahol mázsaszámra öntik ránk az elképesztő szemeteket. A világ gyorsan változik, talán egy kicsit túl gyorsan, de határozottan rossz irányba.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________