(861) A pesszárium

Tibor bá’ -epizódok ifjúkoromból- online

 

Minden kornak meg van a kedvenc védekezési eszköze. Újabban a nők már azt követelik, hogy a férfiak is védekezzenek, mondjuk úgy, hogy havonta intramuszkulárisan beléjük ültetnek valami lassan oldódó kotyvalékot, amitől minden felesleges dolog elsorvad, és nem kell félni a teherbe ejtéstől. Azonban amikor ez a történet játszódott, a pesszárium volt a favorit, ami roppant kényelmes volt a férfiaknak, de nem így a nőknek. Hogy miért, azt nem részletezem, de aki nem tudja, az érdeklődjön a szülőknél. Annyit azért elárulok az extra junioroknak, hogy ez is gumiból készül, de nem a férfiak húzzák fel, hanem a nők helyezik be, és persze nem utólag.

Történetünk főhőse egy igazi úriasszony, aki az ismert vicc szerint mindössze annyiban különbözik a nem úriasszonytól, hogy szalvétával fogja meg a faszt, bár a férfiak többsége azt is elvárná, hogy egyáltalán ne fogja meg, legalábbis a másét ne.

Az úriasszony neve legyen, mondjuk Judit, akinek éppen jómódú férje az egyszerűség kedvéért én voltam. A színhely pedig bárhol az országban, de leginkább Budapesten a Mártírok útján.  Időpont pedig … hát, ez teljesen mindegy. Nevezzük a pesszárium fénykorának.

Tényleg nem akarom dicsérni magam, de nem csak azért voltam ideális férj, mert zsozsóban nem volt hiány, de azért is, mert nőmnek (legalább is a kezdetben) mindent elhittem. Megbíztam benne és beláttam, hogy egy igazi nőnek vannak olyan útjai, ahová a férjnek nem igazán illik elkísérni. Teszem azt, egy kozmetikum megvásárlására tett körútra, természetesen kitömött bukszával, amikor is az elkölthető összeg, maga a csillagos ég.

Egy ilyen délelőtti vásárlás alkalmából hazamentem valami fontos iratért, amit persze nem találtam meg. Normál körülmények között ilyen esetben szóltam Juditnak, aki a keresett ezt vagy azt pillanatokon belül elővarázsolta. Most azonban nem volt Judit, ezért kénytelen voltam a sajátomon kívül néhány fiókot kihúzni Judit íróasztalából is. A legalsó fiókban azonban nem papírokat találtam, hanem egy nagyobbacska dobozt, ami viszont rejthetett magában papírokat is, ezért felnyitottam. Abban azonban csak egy pesszáriumtok volt, benne egy pesszáriummal, egy tubus zselé az applikáló csővel, és egy irrigáló labdacs.

Mivel csak úriembernek éreztem magam, de semmi esetre se hülyének, azon csodálkoztam el, hogy ez a doboz miért nincs a fürdőszobában, miért kell ennek itt lenni. Este a felfedezésről Juditnak egy szót sem szóltam, mert erre a bölcsességre az üzleti élet már rég megtanított, helyette fejembe vettem, hogy végére járok a dolognak.

Ettől kezdve szokásommá vált, hogy délelőttönként hazalátogassak, és egyetlen mozdulattal bekukkantsak a pesszáriumos dobozba. Mindjárt az első alkalommal észrevettem, hogy a pesszáriumhoz alkalmazandó spermaölő zselé tubusa félcollonként egy vastag fekete vonallal be van jelölve. Ez nyilván az alkalmazandó zselé mennyiségét jelezte, és egyben támpontot is adott a kíváncsiskodáshoz, hogy két megtekintés között hány alkalommal nyomtak ki zselét a tubusból.

Mindjárt a harmadik megtekintés alkalmából kiderült, hogy a zselé gyorsabban fogy, mint számításaim szerint „illene”, azaz közbe volt iktatva némi „illegális” alkalmazás is. Ez azonban nem volt perdöntő, mert mi van akkor, teszem azt, ha Judit a beijedős fajta, és a biztonság kedvéért az előírtnál jóval több zselét alkalmaz egy-egy alkalommal.

Azonban az egyik nap délelőtt 10 óra tájékán új helyzet állt elő. Nem volt a dobozban sem a pesszárium, sem pedig a zselé. Ott virított viszont az irrigáló labdacs. Természetesen, ahhoz nem kell különösképpen zseninek lenni, hogy az ember belássa, kozmetikum vásárlásához, cipő próbálgatásához, sőt, a barátnőkkel folytatott fecsegéshez se elengedhetetlen a pesszárium jelenléte. Kizárólag akkor van rá szükség, ha a tulajdonosa használni akarja, méghozzá rendeltetésszerűen.

Miután ezek végigmentek a fejemben, már csak az volt a kérdés, mit tegyek? Sem a jelenetrendezés, sem a számonkérés nem volt kedvemre. Ugyanakkor azt se szívesen vallottam volna be, hogy „kutakodom”, márpedig egy vita hevében ez is előkerülhetett volna.

Miközben töprengtem, egy szempillantás alatt lett egy gondolatom, majd hirtelen mozdulattal kivettem az irrigáló labdacsot és az aljába néhány köbcenti sötétkék tintát töltöttem, majd mindent visszatettem a helyére.

Aztán eljött az este is, egy különben teljesen szokványos délutánt követve, aminek végén Judit bevonult a fürdőszobába, mialatt kedvenc bőrfotelembe ülve átnéztem az aznapi sajtót. Egyszer csak velőt rázó, éktelen sikoltás hallottam a fürdőszobából. Erre némi kaján mosollyal a szám szélén megindultam a fürdőszoba felé, de addigra Judit már hisztériázott – gyere már, amikor szükség van rád, sose vagy sehol!

Tipikus angol hidegvérrel átitatva, méltóságteljesen benyitottam a fürdőszobába, ahol Judit a fürdőkádban állt egy hatalmas világoskék tócsa közepén.

–         Mi történt, drágám? – érdeklődtem.

–         Nem látod? – kérdezte Judit – kék víz jön belőlem.

–         Honnan? – tettem fel a nem teljesen indokolatlan kérdést.

–         Honnan? – méltatlankodva ismételte nőm az elhangzott kérdőszót, majd hirtelen elborult aggyal folytatta – takarodj ki a fürdőszobából!

–         Drágám, én be se akartam jönni, te hívtál. – és ezzel sarkon fordultan, de még hallottam Judit utolsó sziszegését.

–         Ezért még megfizetsz.

–         Én fizetek meg? – hüledeztem – legközelebb majd előbb gondolkozol, és csak utána kiabálsz. Mert, hogy félrekúrsz, az egy dolog, de hogy hülye is vagy, az már nekem egy kicsit sok. Ugyanis egy okos nőnek sok minden elnézhető, de ha egy buta liba akar belőlem bolondot csinálni, az már elfogadhatatlan.

Újabban mozifilmek végén megjelenik egy szöveg, amiből megtudható, hogy a későbbiek folyamán mi történt a szereplőkkel, ami ha másra nem, arra mindenképpen jó, hogy a néző elhiggye, igaz történetnek volt a szemtanúja. Nos, esetünkben az történt, hogy amikor a hasonló esetek száma elérte az egy tucatot, nőm úgy döntött nincs értelme annak, hogy „megjavuljon”. Elvégre, és ezek saját szavai, te már mindent tudsz rólam, nálad tiszta lappal nem indulhatok el. Keresett magának egy másik balekot, majd lelépett.  

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

15 gondolat erről: „(861) A pesszárium

  1. 1:
    A baráti körömből. – Ha kiváncsi vagy a „búcsú levelére” átküldöm, mert tanulságos.

  2. Ez nagyon tetszett. 🙂
    Nekem a történetedről azonnal az ugrott be, hogy Hitler – aki utálta az apját – sósavat kevert apja borotválkozó vizébe, amitől annak képét kiverte a ragya.

    Az Én kedvenc történetem:
    Volt egy barátnőn /tényleg csak barát, semmi szex/, aki profi szinten „űzte az ipart”, és akivel rendszeresen jártunk discóba, ide-oda. Kapcsolatunk jellege igazi szimbiózis volt, Ő mutogatott Engem, mint értelmes, jómódú barátját – ismerősei a hátam mögött jól kiröhögtek -, és Én Őt, mint „nagyon jócsaj” barátnőmet – ismerőseim nyalták a szájukat -, és az sem elhanyagolható körülmény, hogy mindig ő állta a cehhet. Nem tudom, észrevettétek-e, hogy ha nővel van az ember, sokkal könnyebb „becsajozni”/figyelj, ÉRTED azonnal kirúgom a barátnőmet!/, és hogy az ember „jócsajára” egyből „rárepül” a Helyi Menő Csávó/HMCS/.
    Nos, egy vidéki discóban – ahol messze az én partnerem volt a „legjobb” – megérkezésünk után 5 percre, jött is a HMCS, hogy elviszi „táncolni” a hölgyet. A hölgy menni akart – mert ugye hobby is van a világon -, eltűntek azonnal, és vissza is kaptam, úgy egy óra múlva. A HMCS a pofámba vigyorgott, „lekezelt” velem, majd ment a segéd-HMCS-khez, elmesélni, hogy mennyire „levarrta” a hülye városi nőjét, röhögtek is mind, nézegettek felém, meg mutogattak.. Mondjuk az alkalommal nem találtam magamnak alkalmi partnert. Kis falu, mindenki aazonnal tud mindent – Én lettem a hely lúzere.
    Persze nekem is megvolt a magam mulatsága. Ismertem barátnőm munkamódszerét. Felárért, gumi nélkül is elment mindenféle török kecskenyaggatóval.Vizuáltam, mi lesz pár nap múlva, és befelé vidámkodtam. Párszor én kísértem a hölgyet a nemibeteg gondozóba is.
    Tudjátok, a szimbiózis miatt…… 🙂

  3. 3:
    Ez jó sztori. A kötetemben van egy nagyon hasonló, de az még az AIDS előtt volt, most meg már utána vagyunk. Szóval egy kicsit rázós.

  4. elnezest, de a gy.k: Az irrigáló labdacs mire valo? 🙂

  5. 8:
    Észrevettem. (és persze előre tudtam)

  6. 5: Irrigátor: női hüvelyöblítő (Idegen és szavak és kifejezések szótára – Bakos Ferenc)

    Én 63-as vagyok, szerencsémre, mikor ivarérett lettem, (1980-tól) akkor jött divatba a szexuális forradalom, és a lányok agyba-főbe szedték az anti-baby tablettákat (pld.:Bisecurin) Ezáltal nem kellett vigyázni, (kiszállni Hatvannál ahogy Dorka írta), mehetett a mindent bele sex. Viszont korábban én is megtaláltam a szüleim szekrényében a pesszáriumot, és kiváncsian nézegettem, mi a fene lehet az?! 🙂

    Erről egy vicc jutott az eszembe:
    Móricka dicsekszik az iskolában, hogy:
    – Tanár néni, én csináltam a kisöcsémet!
    – ??
    – Este megtaláltam az anyuék pesszáriumát, és jól kiharaptam… 🙂

    Tiborbá!
    Lehet hogy érdekesebb lett volna a sztori, ha a tintázás előtt egy héttel „valaki” kilyukasztotta volna a pesszáriumot.

  7. 10: „Lehet hogy érdekesebb lett volna a sztori, ha a tintázás előtt egy héttel “valaki” kilyukasztotta volna a pesszáriumot.”

    Tibor bá’ meg nevelhetett volna egy zabigyereket. 🙂 Akkor még nem volt DNS vizsgálat…

  8. 10 Nobody, nem én írtam Melike írta, csak hajlamosak vagytok keverni a nőket 🙂

    Ja… hát most így azt hiszem pesszáriumot én is találtam a tükrös szekrényben..ilyen kihúzható tükrös polcos pipereszekrény. Mindenféle varázsos dologgal, rúzsok, kőpúder, pamacs, szemfesték, orosz parfümös üveg,francia ibolyás kölni, Hélia Dé krém (nem tudom van e még olyan, akkor jött be valahogy).. mindent kenegettem magamra, felraktam anya klipszeit, és játszogattam egy piperés fiókban hintőporban tartott kis gumisapkával.. asszem rózsaszín volt, vagy vajszínű..Meregettem meg szállítgattam vele a hintőport. Meg odatapasztottam a tükörhöz.. Karikákat lehetett vele csinálni. Utólag visszagondolva más nem nagyon lehetett. Gumi korong sapkaszerűség, peremmel..

  9. Tiszteletem Tibor bá’ !
    Nagyszerű történet,már a könyvedben is tetszett !
    Bár,ne történt volna meg…
    (de aminek megkell történnie,az a javadra dolgozott…:)
    Ismerem ( Tőled ) Judit további életét,tartjátok még a kapcsolatot ?

    Tisztelettel: P.Zsolt
    P.S: Kötelezővé kellene tenni,néhány könyvedet az itt jelenlévőknek,csak,hogy képben legyenek…

  10. 12!
    🙂

    Én meg 17 évesen találtam otthon fogamzás gátlót,bevettem 2 szemet nagy okosan(de hogy minek nem tudom),azóta szakállam van.. 😀
    De sikerült férjhez menni.. 🙂
    Azóta se láttam fogamzás gátlót..

  11. 13:
    Ez egy jó kérdés. Mi a fenének tartanánk? Engem nem érdekel az ő sorsa, ő pedig 20 év óta ott tesz nekem keresztbe, ahol tud. Úgy tűnik ez hiányzik a boldogságából, ami sose lesz, mert nem ismeri az oda vezető utat. Én ugyan mutogattam neki, de azt hitte be akarom csapni, u.i. ő mindenkit becsapott.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük