(840) A szeretet

Tibor bá’ online

 

Az elmúlt napokban többen felvetették a „szeretet” fontosságát, de nem kaptunk hozzá elég „adatot”, hogy vita tárgyává lehessen tenni. Talán a definícióval kellene kezdeni, de ez szinte lehetetlen. Mindenki pontosan tudja, mi a szeretet, de meghatározni nagyon nehéz.

A Wikipédia így definiálja: „A szeretet valaki vagy valami iránti ragaszkodásban, gyengédségben, önzetlen jóakaratban megnyilvánuló érzelem.” De hozzáteszi, hogy a meghatározás „csapnivaló”. Persze, mert a megnyilvánulási formáit írja csak le. Angolul ezt találjuk: „Love is an emonito of a strong affection and perssonal attachment. Love is also a virtue representing all of human kindness, compassion, and effection. {A szeretet egy erős ragaszkodás és személyes kötődés érzelme. A szeretet egy olyan erény is, amihez az emberi kedvesség, részvét és ragaszkodás testesít meg} Szóval, nulla. Ott vagyunk, ahol voltunk. Nincs értelmes definíció. Akkor nincs más hátra és nekirugaszkodok én.

„A szeretet az egyénnek kellemet okozó személyek, vagy tárgyak bebiztosítására irányuló megnyilvánulási formák a kollektív főneve.” Mielőtt a torkomnak esnél, olvasd el még néhányszor, és ízelgesd a mondatot. Képzeld el mit jelent. Nos, mire jutottál? Még mindig nem. Akkor feladom.

Tapasztalataim szerint, eddig még mindenki, aki engem szeretett, valamit várt érte cserébe, kimondottan, vagy kimondatlanul.  Ez a szög ki szokott bújni a zsákból például akkor, amikor a leépítendő hölgy így apellál: „de én szeretlek téged”.  

Mi másképp lehet bebiztosítani valakinek a ragaszkodását személyem irányába, mint szeretettel. A szeretet megnyilvánulásai pedig…..ezt már ismerjük. Akit szeretünk az ezt „meghálálja” és ezzel a kőr bezárul. Közben persze mindenki jól jár, de ezt nem mindenki látja be, és a „jól járást” más, agresszív eszközökkel (becsapás, meglopás, stb.) iparkodik elérni.

Mielőtt tovább gondolkodnál, azt azért szögezzük le, hogy a természetben mindenki mindenki ellen él, tevékenykedik. Ebből ered, hogy az élet egy állandó harc. De az állandó harc közben az értelemmel rendelkező ember (de állatok is, csak más mechanizmus mentén) rájött, hogy ha nem egyedül harcol, akkor sikeresebben veheti az akadályokat. Ebből alakult ki a családtagok, majd törzsek, nemzetek közötti „szeretet”.

Vigyázz, kész, rajt! Lehet támadni. Nem biztos, hogy igazam van. 😀

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

110 gondolat erről: „(840) A szeretet

  1. “…aki engem szeretett, valamit várt érte…”
    Igen ez így van. Pl a szülő szereti a gyerekét. Első közelítésben önzetlenül, de a háttérben ott van a fajfenntartás.
    A szülő azt akarja, hogy az Ő génjei fennmaradjanak, sőt ezek legyenek többségben. Szereti a gyerekét, ápolja, védi, eteti. Ez a gyereknek biztonságérzetet ad, jobban fejlődik, viszontszereti a szüleit, azok pedig pozitív visszacsatolás miatt mégjobban szeretik a gyereket.
    A gyerek érdeke a létfentartás, a szülőé a fajfenntartás, ezköz pedig ehhez a kölcsönös szeretet.

  2. 1:
    Végig hallgattam. De mit akart “mondani”? neked mi jött le beleőle? mert nekem semmi. Néhány geg a fizető közönségnek, akik ettől jór ézik maggukat, mert abban a tudatban vannak, hogy most valami nagyob fontosan tudnak meg. Popper ragyogó meseszövő, jók a (kiszínezett) történetei, de nem szabad komolyan venni őt. Megélhetési pszichológus. (sajnoss csak volt) 🙂

  3. A szeretet az emberi önzés egyik megnyilvánulási formája. Az a fajta kötődés amely esetében az egyének többet várnak el egymástól,mint általában azt normális esetben tennék.

  4. Mondom mi jött le: (amúgy én rengeteget tanultam tőle, amit a gyereknevelésben sikerrell kamatoztattam. Bár lehet hogy azért hatottak rám a gondolatai, mert általában megerősítést kaptam arra, amit magam is úgy gondoltam.)

    Szóval ami nekem lejött: Nem kell túl sokat agyalogni a szeretet fogalmán,definícióin, hisz az egy érzelem, ami vagy van, vagy nincs, csökken, erősödik,hol érdekek, hol sérelmek, hol irracionális belső késztetések miatt.

    Szóval az, hogy én épp hogyan “érzek”, az majdnemhogy lényegtelen egy kapcsolatban. ÉN, nem ítélhetem meg, hogy mennyire szeretek. Mondhatom valakinek, hogy “nagyon szeretlek”: De ezt csak ő tudja megítélni. Mármint, hogy igaz vagy nem.Saját szeretetünk megítélésében nem vagyunk kompetensek, ezt mindig csak a partner tudhatja. Ha könnyebb velem az élete, ha szabadabban él, és könnyebben elviseli az élet megpróbáltatásait, akkor szeretem. Ha megnövekednek a terhei azáltal hogy velem él, ha nehezebb, ha bűntudatosan él mellettem, akkor nem szeretem. De ezt csak ő tudja eldönteni, nem én,aki érzek valamit, (ami odafent a topicban is rendes definíció nélkül maradott) ÉS VISZONT.

    Szóval a lényeg, hogy rendesen kell vele viselkedni,és ha már összekötöttük valakivel az életünket.

  5. 5:
    Mint “köztudott” 🙂 Nekem nevelő anyám volt 12 éves koromtól, aki “rendes” volt, mert teljesíteni akarta a társadalmi elvárásokat, tehát nem szeretett. Ennek (is) köszönhetően rettenetesen családcentrikussá váltam, aminek a hozadékai saját magamra nézve, kifejezetten károsnak bizonyúlt. Konkrétan, túl jót karva a gyerekeimnek, valójában magammal basztam ki.

    4:
    Ez nagyon sok esetben így van, de a “köztudat” nem fogadja el. Mindjárt fog érte valaki csesztetni. Jut eszembe, van egy érdekes hírem a számodra.

  6. Hmm… valami történik. Egymás után veszed elő a kulcspontjaimat (hit, életminőség, szeretet) – de mindig ugyanazzal a jellemzően Tibor bá-s szarkazmussal és szkepszissel, néha egész egyértelmű, és az én látásmódommal homlokegyenest ellenkező prekoncepciókkal (hit XOR tudás és társai).

    SZERINTEM nincs igazad. Viszont ilyen módon SOHA nem is lehet neked megmutatni ezt: önmagad számára mindig igazad lesz. Ez azonban nem fog kielégíteni, ezért újra és újra felteszed ugyanazokat a kérdéseket. Mókuskerék, amiből OLDALRA lehet csak kiszállni, előre és hátra “végtelen”. Egy példa talán segít…

    Te az az ember vagy, aki elmegy a színházba, kritikusan hallgatja a szereplőket és végig nagyon tudja, hogy melyik szereplő válik éppen, kinek mekkora a gázsija és hogy az egész vár úgyis csak papírból van.

    Két bibi van ezzel.

    A színjáték a HATÁSRÓL szól, amit a nézőre gyakorol, ez pedig az empátiára, azonosulásra, élet-minták befogadására, beépítésére, mérlegelésére épül. Te öreg vagy (ami önmagában tiszteletre és nem sajnálatra méltó), de közben megkeseredtél, nincs benned ragaszkodás az utódaid iránt, nem nézel fel rájuk. Tudom, szerinted nincs miért. Mégis, ők fognak élni akkor, amikor te már nem, és ha ebből nem vagy képes megnyugvást nyerni, akkor ez kifejezetten bosszantó, és nehéz szépet látni bármiben körülötted. Elnézést a személyeskedésért, de láthatóan ez a legfontosabb célod: “elfelejteni”, hogy senki, még te sem lehetsz objektív, valójában azért gondolkodunk, hogy emlékekkel és mintákkal ELŐKÉSZÍTSÜK, aztán pedig IGAZOLJUK a döntéseinket, amelyek valójában a tudat alatti szinten keletkeznek (lásd a valamivel korábban belinkelt MRI vizsgálatot).

    Ez vezet a másik bibihez: a színjáték nem csak a színházban játszódik, valójában csupán belefolyik a te saját életedbe, amelyben az “objektív kritikust” játszod önmagad, és az erre fogékony közönség számára. Ez a fásult kritikus SOHA nem fog emberi definíciót találni a szeretetre, amely (hadd ne idézzek az Újszövetségből, pont neked 🙂 ) a viszonzás elvárásától való megszabadulással KEZDŐDIK! Azért szeretek, mert a szeretetem ENGEM tesz jobbá, ez az EMBER szeretete a biológia, etológia szabályain túl (bár azokkal természetesen harmóniában van). Ez a szeretet tart engem a blogod előtt, de nem adok kötözködési lehetőséget a “kritikusnak” azzal, hogy elmagyarázom. Kiröhögnél, és megint okod lenne engem idiótának nevezni, az meg már megvolt, minek ismételnéd. 🙂

  7. Az elutasítás, a kizárás a legnagyobb sérelem. (anyák napi szeretetmegnyilvánulás nagyon rosszul lereagálása-régi posztból emlékszem,a kulcskérdés a házhoz (nem igazán várnak haza?) és még bizonyosan egy jó pár dolog, amit egy intelligens gyerek azonnal levesz. Még régebbről a kollégium. Tesó maradhat, a másik gyermek nem.. “szeretetből tettem”- kérdés, a szeretet tárgy minek érékelte ezt… Ha akár meg nem fogalmazva elutasításnak, akkor az a legnagyobb sérelem. A “RENDES” viselkedésben ez nincsen benne./ha túl intim vagy bizalmi a dolog, vagy nagyon félrenyúltam, nyugodtan töröld ki ezt a hszt- hisz bizonytalan vagyok benne hogy pl ez a hsz részemről “rendes” viselkedése e.

  8. “…aki engem szeretett, valamit várt érte…”
    Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. 😛

    Szóval szerintetek nincs önzetlen szeretet?
    Tibor bá’! Ha már az emberekben ennyire nem bízol, és sosem volt önzetlen jóbarátod, amiért tényleg nagyon sajnállak, a kutyáiddal mi a helyzet. Gondolod, hogy csak a napi betevőért szeretnek?

    „A szeretet az egyénnek kellemet okozó személyek, vagy tárgyak bebiztosítására irányuló megnyilvánulási formák a kollektív főneve.”
    Értem én, hogy mit akarsz ezzel mondani, régebben temetéseken volt, hogy azt éreztem, hogy nem az elhunytat búcsúztatják, hanem önmagukat sajnálják, az elhunyt elvesztéséért.
    De mióta én magam szerettem meg embereket, minden féle ellenszolgáltatás várása nélkül, csak azért, mert olyanok, amilyenek, a hibáikkal, rossz napjaikkal együtt, azóta érzem, engem is szeretnek ugyanígy.
    Ezt azonban “tanulni” kell. Főként manapság. Hogy ne keresd abban, aki közelít hozzád, vajon mit is akarhat ez tőlem, erre most mi oka van? El kell fogadni, hogy én vagyok olyan jó ember, hogy csak magamért szeressenek.

    Tibor bá’, tovább megyek. Én szeretlek téged. Lehet, azt mondod, hogy sosem találkoztunk, ez nem lehet valós. De az. Megismertelek az írásaidon keresztül. Bár a legtöbb dologban nem értünk egyet, én mindennap jövök, nézem, hogy mit írtál, olvasom a hozzászólásaidat. Mindennap gondolok rá, hogy remélem, ma is egészséges vagy, és kívánom, hogy ez még sokáig így legyen. Hálás vagyok a rengeteg felvilágosító munkáért, amit a honlapon át közvetítesz. De, bevallom, nem akarok tőled semmit. 🙂

    “Talán a definícióval kellene kezdeni, de ez szinte lehetetlen. Mindenki pontosan tudja, mi a szeretet, de meghatározni nagyon nehéz.”
    Ezt írtam én is a napokban. Számomra EZ a bizonyítéka az “emberfeletti” létezésének.
    Sokan próbálták már tudományosan igazolni, hogy a szeretet/szerelem egy feromonok által kiváltott agyi folyamat, de mindenki annyira érzi ennek sántaságát, hogy maga a magyarázat sem tudott elterjedni.
    A szeretet létezik, hiszen mindenki érzi. Tudományosan pedig nem magyarázható. Lehet, hogy a lángoló szerelem, egy módosult tudatállapot, de a szeretet nem az. Ott van mindennapjainkban.
    Ember feletti energiákat tud megmozgatni. És ez az egyetlen dolog, amire igaz, hogy minél többet adsz belőle, annál több lesz neked is.
    A szeretetet én úgy képzelem el, mint az emberek közötti energiafonalak alkotta hálót. Minél nagyobb a hálód, annál több energia kering a rendszeredben.

  9. 7:
    Érdekes jelenség, hogy újra és újra én leszek a topik. Akkora falat lennék, hogy nem lehet lenyelni? Persze kénytelen vagyok reáreagálni, mert többnyire mellé lőtök. Befolyásol benneteket az, hogy alaposan ismeritek a „családi körülményeimet”. Ezt átvetítitek magatokra, és megszületik a vélemény, ami azért hibás, mert eleve egészen más fából vagyok faragva, mint ti. 15 éves koromban az egyik osztálytársnőmet nagyon ette a fene utánam, ami számomra közömbös volt. Ezzel kapcsolatban két (számomra meghatározó) közmondást tanultam meg: 1) Nem kötelező a disznótor (mondta a csaj). 2) ne fuss olyan szekér után, amelyik nem vesz fel (mondta neki a barátnője). Gyermekeimmel kapcsolatban én ezt a két, kamaszkorban tanult közmondást alkalmazom, mert nagyon bölcsnek találtam őket. Ha ezt megérted, akkor rádöbbenhetsz, hogy rossz irányba haladtál. És képzeld el, ez nem „savanyú a szőlő”, az őszinte valóság.
    A színházi hasonlatod jó és esetemben ül, de ne hidd, hogy kényszerpálya. Ha nekem nem felelne meg, akkor változtatnék rajta. De miért felel meg? Azért mert alapvetően vezetőnek születtem (csak volt annyi eszem, hogy ne törekedjek rá). Egy vezetőnek pedig felelősségteljes döntéseket kell hozni, ami rajta kívül sok más emberre is kihat. Jó döntést pedig csak úgy lehet hozni, ha mindent a maga realitásában látsz. Ha elvakít a látszat, akkor rossz döntés fog születni. Igaz, elveszítem az átélés kellemes élményét, de kárpótol érte a tudat, hogy teljes valóságában ismerem a lényeget. Amit te bibinek nevezel, a rám gyakorolt hatás. Te jó ég, ez nem bibi, ez hasznos hozadék. Éppen, hogy a hatásokat akarom elkerülni, mert tiszta fejjel akarok döntést hozni.
    Valóban, legfőbb célom az objektivitás, és készségesen beismerem, hogy az elérése lehetetlen, de a lehető legjobb megközelítése nem. Nem vagyok maximalista 😛 nekem megfelel a lehető legjobb megközelítés is.
    Itt van egy tárgyszerű hibád. A döntések nem tudat alatt keletkeznek, hanem előbb hozod meg, mint az manifesztálódik, mert a tudathoz kell a nyelv. A döntéshez nem.
    Miért nevezel fásult kritikusnak? Frissebb vagyok, mint gondolnád! Kreáltam egy definíciót. Nem tetszik, írj egy másikat és ne a bibliát idézd! A viszonzás elvárása nagyon is valós, és mindenki találkozik vele nap, mint nap.
    Végül, miért zavar az téged, ha kiröhöglek. Engem ez egyáltalán nem zavar. Tudod! A disznótor. 🙂

  10. 8:
    Dorka! Az elutasítás csak akkor sérelem, ha nem vagy magadban biztos. Lásd az előzőben a “nem erőszak a disznótor”. Én úgy fogom fel, hogy ha valaki engem “elutasit” ő nagyobb vesztes lesz, mint én.

  11. Tiborbá”:
    Mindenki pontosan tudja, mi a szeretet, de meghatározni nagyon nehéz.

    {A szeretet egy erős ragaszkodás és személyes kötődés érzelme.

    Két olyan mondat ami egyértelműnek tűnik, de véleményem szerint mégsem az. Pontosabban igazak, hogyha egymásra épülnek.
    Még pontosabban: így szeretünk ma.
    És ezt a szeretet mindenki ismeri is.

    De a szeretetben sem elvárás sem ragaszkodás nincsen.
    Az igaz szeretet nem válogat és nem szab feltételeket.
    Abból a racionális megértésből is fakad, hogy minden ember a tőle telhető legjobbat akarja az adott pillanatban. Azt amire akkor képes. A szándéketikai és értelmi, érzelmi stb. egyéb körülmények figyelembe vételével. Ő akkor ezt úgy éli meg. Lehet, hogy érzi, nem a legmegfelelőbb tett volt, de mindenféleképpen van egy magyarázata a dologra. És itt most nem jöjjön senki semmiféle egyetemes erkölccsel mert ilyen -szerintem- nincsen. Az csak emberi elgondolás, ami minden emberben más és más.

    Persze számunkra(mint külsö megfigyelő)egyértelműen jó vagy rossz emberi cselekedetek vannak, de ez csak illúzió.
    Torzult szemlélet. Ha nem az lenne akkor saját magunk tetteit is kristály tisztán látnánk(amire egyébként képesek vagyunk, de nem az egonkon keresztül).

    Tehát nem célszerű azonosítani az embereket a saját hülyeségükkel, mert akkor természetesen belép a képbe a hibáztatás, az ítélkezés stb. És a szeretetünk is ezen az ego által vezérelt szemüvegen keresztül fog érvényesülni. És kinek mekkora ugye az egoja?

    Mivel világunk egoista, ezért a szeretet mértéke és milyensége is még visszafogott, ha finoman akarok fogalmazni. Ugyis mondhatnám,hogy kicsit örült világban élünk. De a szeretet igénye mindenkiben ott van. Hisz mind azok vagyunk.
    Persze ez számomra nem azt jelenti, hogy nem védekezem a körülmények ellen. És pl. azt mondom, hogy hát igen itt ez az örült egoista fasz aki trükkösen -a káromra- számára vélt előnyt akar biztosítani(mondjuk anyagilag). Tehát át akar baszni a palánkon. És én látom, hogy kicsiny birtoklási vágyától vezérelve milyen alacsony színvonalon van. Tehát nem hagyom neki, mert az senkinek nem jó. Nekem nem mert mondjuk szegényebb leszek, őt meg megerősítem az alacsony színvonalán. Hogy ez a módszer igen is működik, csináld csak!
    De nem is ítélem meg őt, mert ő csak egy kevésbé kinyílt virág. Nem rossz virág ő a virágmezőn, csak kisebb a bimbója mint a többinek.

    Popper Pétert én nagyra tartom , és egyáltalán nem megélhetési pszichológusnak. Sokat lehet tőle tanulni.
    A hazugság nélkül című könyve egyenesen zseniális.
    Ő mondta, hogy a felé közelítő embereknek csak a szándékát nézi. Hogy jó vagy rossz ember e(mármint számára). És a szerint viszonyul hozzá. Elfogadja e, vagy inkább kikerüli. Erre legjobb jelzője a szálkás szőrű tacsija volt.

  12. Tibor bátyám!

    Azt kell, hogy mondjam, hogy az objektivitás elérésében már-már mesteri szintre lépsz, a hagyományos értelemben.
    De az is egyértelmű számomra, hogy az ego működését még nem ismered. Úgy lehet az ember csak igazán objektív. Ha önmagával és az önmagát ért kritikákkal is közömbös. Nem érez kényszert pl. hogy megvédje az “igazát”. Pl Kedves Lórándnak sem kell minden áron megváltoztatni más emberek véleményét. Nekem sem.

  13. Minden bizonnyal az evolúció során a szeretet az utódok felnevelése érdekében lett ‘kitalálva’ – először az állatvilágban, majd kapott szélesebb értelmezést a társadalmi/szociális kapcsolatok területén az embereknél.
    Egyszerű a menü: utállak, közömbös vagyok, szeretlek. Nem kell túlbonyolítani. 😉

  14. A valóságos hamisítatlan szeretet ott kezdődik, amikor valaki a szeretet tárgyát – többé kevésbé ,hosszabb rövidebb időre – fontosabbnak értékesebbnek éli meg a saját személyénél.
    Normális személyek így szoktak érezni a szerelmük iránt -legalább is egy ideig, szerencsés esetben évekről beszélhetünk – illetve az érett szülők gyermekeik iránt.
    Ha azért adakozom, hogy ugyanannyit vagy többet kapjak vissza az üzlet, nem szeretet.
    Gyanítom,hogy aki ebben a valódi szeretetben nem részesült, illetve ebből neki az egészséges fejlődéséhez szükségesnél kevesebb jutott
    az spontán, magától, ezt soha nem lesz képes korrigálni
    “Akinek sok van annak adatik, akinek kevés attól elvétetik”
    A depriváltak közül sokan egészen jól megtanulnak navigálni a többi ember között, de rendszeresen és ismételten csalódásokat okoznak,mert az igazi, mélyebb, kizárólagosság és elkötelezettség érzésére, megélésére és gyakorlására nincsen képességük.Önmagukhoz hasonlóakkal szövetkeznek kapcsolataik érdekcentrikusabbak és törékenyebbek.

  15. Tibor bá! A szeretet egy döntés, választás. Szeretlek. Amikor odatesszük a HA vagy a MERT szócskát, akkor érdekből szeretünk. Szeretlek, HA ezt és ezt megteszed. Szeretlek, MERT szép vagy,sok pénzed van. A szeretet legfejlettebb formája a szeretlek PONT. Amikor a szeretlek után egy pontot teszek, nincs semmi HA és MERT. Csak egyszerűen szeretlek.
    Van önzetlen szeretet, csak nagyon ritka. Nem kell ahhoz személyt vagy tárgyat birtokolni, hogy szeretni tudjam.
    A szeretet az mindig a választásainkban, döntéseinkben mutatkozik meg. Amikor úgy szeretünk valakit, hogy gyengeségei ellenére látjuk benne azt a titkot és csodát, amivé valójában válhat.

  16. 10: Tibor bá’ én csak sóhajtottam egy bazinagyot erre.. Akkorát, hogy egy A4-es lap táncra perdült, és nekitapadt a monitornak… de hol jövök én ahhoz, hogy megítéljem, neked mi a jó, hisz azt csak te tudhatod, úgyhogy én már ebbe bele is nyugodtam, és elfogadom.

    Popperrel kapcsolatban az a véleményem, hogy nagy koponya volt, és jól csinálta azt amit csinált, na meg szerette is. És jól meg is élt belőle. De hisz ez normális.Ideális az lenne, hogy mindenki azt dolgozza amit szeret, és éljen meg belőle jól. Kincseket és önbizalmat nyertem a könyveiből, meg egy kis őszinte szembenézésfélét is, de mindig építőleg hatott rám, nem rombolt. Még mindig ajánlom az összes előadás-anyagát, sok fent van a youtube-on. Nem linkelek, de van egy pl. aminek a címe,Szülő és gyermek sorsdöntő találkozásai. De különben mind.. az összes. Asszem anyámon apámon nagyanyámon kívül az ő gondolatai formálták a viselkedésemet sokszor tudatosan. Amúgy Tibor bá’ is hat rám, formálja a gondolkodásom.Minél különbözőbb emberek minél különbözőbb módon hatnak, annál jobb. (hogyan fejezzük be nehezen megfogalmazható gondolatainkat egy blődli közhellyel-című kismonológomat hallhattátok) Lépek is inkább ruhát hajtogatni.. blöö

  17. 14: Pákozdi Csaba! Nagyon fontos észrevétel, amit írtál. Fontosabb a másik ember személye, mint saját magunk. De minden érdektől függetlenül. Azt választottam, hogy szeretem.

    11: Balázs! A szeretet nem lehet szubjektív. Egyetemesnek kell lennie, melyhez minden ember méri magát. Ha nem lenne objektív, akkor az emberiség nem törekedne rá egyetemesen.
    Akkor meg sem tudnánk fogalmazni az abszolút lényegét, amit legjobban Pál apostol foglal össze a szeretet himnuszban és Jézus a szeretet mondásaiban.

  18. Az én megközelítésem a következő:
    A szeretetet ugyanúgy nem lehet objektíven megfogalmazni, mint mondjuk az egészséget. Ráadásul utóbbi jóval megfoghatóbb, de mégis, ha tökéletes definíciót akarunk, túl kell jutnunk a “betegség hiányán”, s a teljesség felé kell venni az irányt. Nos a szeretet esetében is a kiteljesedést venném alalpul, s ennek aztán számtalan formáját boncolgathatja ki – ki a saját kedve, vagy éppen élettapasztalata alapján. A szeretet akkor ér valamit, ha kölcsönös. Ez nem szerelem, mert lehetsz szerelmes úgy, hogy az érzelem viszonzásra nem talál, de a szeretet esetében, mármint az igazi “szeretet” esetébe -úgy gondolom- beletartozik egyfajta kölcsönösség is, adó és vevő kell hozzá egyaránt. Ha a szeretetet kizárólag egyoldalról közelítjük, valóban az egoizmus egy megnyilvánulási formájához jutunk. De ez nem igazi szeretet, inkább nevezhetnénk “majomszeretetnek” -amikor pl. valaki agyonszereti a gyerekét, aki cserébe mindent elherdál és még le is köp érte-, vagy ugyanígy nézhetjük a másik oldalról, amikor valaki azt hiszi, hogy szeretik, s a végén kiderül, hogy a gondoskodás csak az örökösödés reményében működött… Ezek inkább a “balekság”, a totális “naivitás”, ill. a “számítás” kategóriáiba tartoznak, s szeretetnek maximum tévedésből nevezhetőek, ha pusztán az egyik oldalt látjuk (vesszük észre).

    A másik lehetőség, hogy érzelmi oldalról, mint egy lépcsőt (esetleg piramist) közelítjük meg ezt a fogalmat, s a definiálásakor (s itt akár csoportokat is képezhetünk a szeretet formáiról, akár a szerelem + család irányába is) az egoizmuson nyugvó alapot tovább építjük az állatvilágból – evolúcióból nem ismert (így ezekkel nem is magyarázható), abszolút az emberi elme lehetőségeire építő (jelenlegi feltáratlansága miatt szintén ingoványos talajú) dolgok irányába. Például a hetero-szerelem esetében ez úgy nézne ki, hogy 1. lépcső: nyers szexuális ösztön 2. lépcső: erotikus vonzódás 3. lépcső: baráti szeretet /kellemes együttlét, megértés/ 4. kölcsönös, feltétel nélküli elfogadás /maga az isteni szeretet, ami létezhet emberi formában is, de csak időkorlátosan/.

    S így itt a harmadik megközelítés is, az időkorlát, mert a szeretet lehet pillanathoz kötött (részvét, empátia, tolerancia inkább), s kizártnak tartom, hogy emberi léptékben az időkorlát nélküli verzió működne. Egyszer minden véget ér… Ezt persze megint tovább fűzhetjük biológiai – fiziológiai alapon, és akár józan egyszerű saját tapasztalataink alapján is.

    Ha a szeretet körüljárása ennyi időbe – sorba – gondolatba sikeredett, nem nehéz megérteni, miért lehetetlen a vallás, a különféle hiedelmek indítékainak és indulatainak megtalálása, de könnyedén megérthető, miért nagy az egyetértés az Isten (mármint a “valmilyen isten”, beleértve a tudományt és az UFO-kat is) létének elfogadásában. Emberek vagyunk, mindenki tudja mit jelent enni, inni, hinni és szeretni, de fentiek minőségéről millió oldal bölcselkedés is kevés lenne, s valószínűleg háborút robbantana ki köztünk, ha bizonyos ételek, italok, istenek és szeretet-formák részleteiről próbálnánk meztelenül vitázni.
    Cs.

  19. 14.-16

    önmagatok szeretete nélkül nincs igazi szeretet.
    tehát, hogy fontosabb a másik ember személye mint saját magunk csak lózung számomra. én is Isten gyermeke vagyok.

    nem az önzőségre keresek indokot. De mindenki legfontosabb feladata elsősorban önmagát megtanulni szeretni, minden más ebből fakad. Nem vizsgáltátok meg magatokat alaposan-szerintem.
    Ha a gyereked nem viszonozná, nem mondanád ezeket. Mondom ezt úgy, hogy én is apa vagyok.

  20. 9, Tibor bá:

    Tudom, saját objektivitásod szerepe annyira fontos a számodra, hogy bármit írok is neked, megfordul az olvasó szűrődön. Ezért nem megy át például, hogy emberként nem láthatunk SEMMIT a “maga realitásában”, erre meg az “őszinte valóságra”, “tiszta fejre” való hivatkozás egyszerű önbecsapás. Talán én is tudok valamit a racionalitásról: az egész életemet számítógépek programozásával töltöm. És tudom, hogy embernek ahhoz, amiről beszélsz, SEMMI köze. Még neked sem. Ahogy nekem sem.

    Pár mondattal később már ugyanezt deklarálod lehetetlennek, és előrántod a “legjobb megközelítést”, ami ugyanakkora ostobaság (csak kis önkritikus csokoládéöntettel, de így sem finom): ha nem tudod az objektív választ, honnan tudnád, milyen messze vagy tőle? Szerintem ez nevetséges, de mivel komolyan mondod, inkább szánalmas.

    Természetesen megvan a saját definícióm a szeretetre, amely azonban benne van az Újszövetségben, a Bhagavad Gítában, Lao-ce elmélkedéseiben. Az egészben (vagy pontosabban: az olvasóra gyakorolt hatásban) és nem egy-egy mondatban – vagyis ha néhány szóvá faragom, a lényegét veszítem el. Én is inkább megélni igyekszem, meg könyvet írtam arról, hogyan jelenik meg és hogyan lehet használni annak érdekében, hogy túléljük, mind, együtt ezt a mostani időszakot.

    A villogó intelligencia mögött pedig bőven elfér egy kiábrándult, a saját életével csak az agyalás szűrőjén azonosulni képes ember, akit külső erő ebből a helyzetéből ki nem mozdíthat, hiszen minden alternatív megközelítést hadüzenetként értelmez. Csak példaként az indító bejegyzés: “Vigyázz, kész, rajt! Lehet támadni.” Pff… EZ nem kérdés és nem kíváncsiság – értelmetlen kukorékolás csupán, bár legalább őszinte.

    Téged mindez nem érdekel, ami engem nem zavar, ahogy a rólam kialakított változatos véleményed sem, csak feleslegesnek tartom az időnket erre fecsérelni. Az első hozzászólásom is a téma választás miatt, a jegyzőkönyv kedvéért történt, és nem azért, hogy “megváltoztassalak” – ugyanis pontosan itt a magja annak ar orbitális gondolkodási hibának, amelynek általad elfogadott, általam pedig elfogadhatatlannak tartott egyenes következménye az emberi civilizáció összeomlása.

    De nem folytatom, hiszen tudod: “a szekér…” 😀

  21. 20: Balázs! Egyetértek Veled, aki önmagát nem tudja szeretni, az másokat sem. A másik emberrel való szeretetkapcsolat mindig ott akad el, ahol az önmagunk elfogadása, szeretete megakad. Tehát tökéletesen egyetértek Veled. Önzetlenül és teljesen szeretni a másikat csak az tudja, aki önmagát is elfogadja.

  22. 21.Kedves Loránd

    Ezért nem megy át például, hogy emberként nem láthatunk SEMMIT a “maga realitásában”

    Tökéletesen egyetértek ezzel a mondatoddal. És az egész mondanivalóddal ebben az esetben.
    Ez okozza a mai civilizáció összeomlását. Itt, ezen az oldalon is igazolását látom a miértnek mint mindenhol ahová csak nézek.

    Az egyik különbség a mi látásmódunk között, hogy én már ezt egyáltalán nem látom tragikusnak(bár lehet te sem).
    Szabad választás van. Én is szeretném, ha az emberek megértenék saját csapdájukat, mint ahogy én is megértettem a magamét. De amíg azonosulnak a gondolataikkal (akár magukról, akár a világról stb.) addig ez nem fog sikerülni.
    de maga az összeomlás és azzal együtt járó kellemetlen hatások nem végzetesek, bármennyire is úgy tűnik. Ebben a játékban nem lehet veszíteni, (bár én is szeretném ha az emberi faj nem halna ki), mint ahogy győzni sem.

    akik itt olvasnak, és -Tiborbá’ véleménye befolyásolja az összeomlásról kialakult megélésüket- azok is szabadon választanak. Én sokszor látom, hogy hova vezet a félelem és hogy juthat el a szeretethez. Nekem sokat segített Tibor bátyám a véleményeivel és mint mindenki akik formálják a megéléseimet.
    Ha az emberiség olyan fejlettségi szinten van, hogy nem látja, hogy magát a hajánál fogva kihúzhatná ebből a pöcegödörből. És konzekvensen csak a következményekkel van elfoglalva, akkor ez van. Amit lehet megteszek, de elfogadom a választásunk.

  23. Ugyanis a harc valami vagy bármi ellen eleve kudarcra ítéltetett. Akár azon harc, hogy az emberek megértsék, hogy csak kérniük kellene, hogy láthassák a valóságot. Én csak reménykedni tudom ezt és gyakorolni mert magam is gyerekcipőben járok.

  24. 19. Csongor
    ” Emberek vagyunk, mindenki tudja mit jelent enni, inni, hinni és szeretni, de fentiek minőségéről millió oldal bölcselkedés is kevés lenne, s valószínűleg háborút robbantana ki köztünk, ha bizonyos ételek, italok, istenek és szeretet-formák részleteiről próbálnánk meztelenül vitázni.”

    Már ez van. Háborúk robbannak ki, mert az emberek beleélik magukat az elképzeléseikbe(akár a szeretetről).
    Mert más és más gondolataik, elképzeléseik vannak ugyanarról a fogalomról. És mindenki azt hiszi az övé a tuti. Fogalmakról beszélünk melyeknek semmi köze a valósághoz, ez az illúzió. Megélni kellene a dolgokat, nem a hideg intelligencia által vezérelve értelmezni a világot.

  25. 21:
    Ha egyszerűbben és rövidebben fogalmaznál, akkor talán megértenélek. De őszintén, fogalmam sincs mit akarsz mondani. Aki ért téged, az – szerintem – azt érti, amit érteni akar. Olyan vagy, mint egy Jancsó film. Értelmesnek tűnő mondatok össze vannak ragasztva, és mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Ezt persze nem érted, akkor néhány példa:
    1) “Saját objektívitásod” = Ilyen nincs. Van objektívitás, és lehet valaki objektív. De “saját”?
    2) “emberként nem láthatunk SEMMIT” = Miért, megvakultunk? Mivel emberek vagyunk, mindent emberként teszünk. Mi baj van a látásunkkal, és főleg, mi lenne rá a bizonyítékod? csak úgy kijelented, és nekem seggre kell tőle esnem, mert milyen mély meglátás?
    3) “A villogó intelligencia mögött pedig bőven elfér egy kiábrándult, a saját életével csak az agyalás szűrőjén azonosulni képes ember,” = Ez azt jelentené, hogy kiábrándult lennék? Miből ábrándultam ki? Ugyan! csak az ábrándulhat ki, akinek voltak elvárásai. Nekem nem voltak. Az éldetet mindig is elfogadtam úgy, ahogy van, mert ennél okosabbat nem lehet tenni. Ugyanis az életet nem lehet megváltoztatni. Nem tudok azonosulni a saját életemmel? Azt se tudom, hogyan kell azonosulni az életemmel. Mi a fenét jelent? Nem vagyok megelégedve vele? Már hogyne lennék. Az én évfolyamom 70 százaláka már a sírban van. A maradék bambán bámul magaelé, és beapritja a zsemlét a tejeskávéba, aztán fél napon át örül, hogy már meg volt a mindennapi szarás. Én meg büszkén hirdetem, hogy az ország legidősebb bloggere vagyok. Loránd! Nézz körül, mielőtt írsz.

  26. OK. Balázs, de ha elolvasod a 21-es hozzászólást, tökéletesen látszik, hogy akik leginkább vélik, miszerint a tökéletesedés útján haladnak, valójában gyerekek még a szó legszorosabb értelmében…

    Az önmegvalósítási kényszer kizárólag a XXI.sz. csapdája, amibe rengetegen beleesnek, s egy bizonyos szint elérése után meggyőződésem, hogy már nem is lehet kikecmeregni belőle. Az önmagam elfogadása nem egyenlő az önmagam szeretetével, utóbbi tán kissé beteges is lehet. Akkor már inkább Tiborbá XX.sz-i, tudományosan objektív szemlélete. Ez sem lehet tökéletes, de legalább korrekt, s a környezetünket alkotó rendszerben abszolút releváns, vitaképes. A lélekről nem lehet vitatkozni, mert bár a “testi világ” az alapja, a lélek szemszögéből annyi “világ” létezik, ahány lélek élt vagy élni fog valaha. Bizonyos hozzászólások mögött -nyilván más indítékú- de legalább olyan elkeseredett kiút-, ill. “igazságkeresést” érezek, mint Tiborbá bizonyos posztjaiból. S bizony, a módszerek is ugyanazok, talán a cél is, maximum az intelligencia, vagy a tudományos alaposság terén vannak eltérések.

    /Hiába keresitek az igazságot, hiszen azt csak én tudhatom.” 🙂 / -mondom én, természetesen tisztán altruizmustól vezérelve, és nagy – nagy szeretettel fűszerezve… 🙂 ide is dukál a smile!
    Cs.

  27. 26, Tibor bá

    A számomra lehetséges mértékig egyetértek veled. Ha egyszer külső szemlélőként képes leszel olvasni a saját mondataidat, biztosan fel fog tűnni a korábban említett “beviteli szűrő” működése. Például úgy idézed a mondataimat, hogy ezáltal(!) értelmüket veszítsék… vagyis: te nem érted meg azt, amit nem akarsz megérteni 😉

    Mutatom, oké?

    1: “saját objektivitásod” – nem érted. Mit írtam én? “Saját objektivitásod szerepe”: vagyis úgy igyekszel feltüntetni magad a tükör és mások számára, mint aki objektív szemlélő (aminek azonnal ellent is mondasz, hiszen sejted, hogy ez magas labda, le is csapom rögtön).

    2: “emberként nem láthatunk SEMMIT” – nem érted, vaknak nézem talán az embereket? Khmm, mit is írok? “Emberként nem láthatunk SEMMIT a “maga realitásában”…”. Tényleg nem érthető, hogy nem a látással van baj, hanem annak eleve korlátozott voltával?

    3: PONTOSAN! Ez a mondat: “az életet nem lehet megváltoztatni” a szótáramban a kiábrándultság, megtörtség definíciója. Mit mondok helyette? Nem fogod szeretni, így hangzik:

    “Uram, adj békét annak elfogadására, amin nem változtathatok,
    bátorságot, hogy megváltoztassam amit megváltoztathatok,
    és bölcsességet, hogy megkülönböztessem a kettőt egymástól!”

    Íme, pontosan ennyi a világaink közötti különbség. Ezért szól azonos kiinduló feltételek mellett (mert talán azt már hajlandó vagy elfogadni, hogy nem fogom be a saját szememet és tisztában vagyok a körülményekkel és esélyekkel) az enyém feladatokról, felelősségről, tervekről, reményről, hitről, szeretetről – a tiéd pedig beletörődésről, magyarázkodásról és egérutakról. Bocs, de az “úgyis odalesz az emberiség 90%-a”, “mentsük a menthetőt”, “olyan szar lesz nektek, hogy el sem tudjátok képzelni” témákat csak így tudom összefoglalni, ha nem is hangzik túl szépen.

    Teljesen tisztában vagyok szellemi fittségeddel, elismerésre méltóan vívsz még egy olyan megszállott szemében is, mint én. Remélem egyszer leszek olyan idős, mint te, és akkor is úgy fog majd az agyam (bár remélem, nem leszek büszke, erre sem).

    Ez viszont nem jelenti azt, hogy kiemelkedő képességeiddel automatikusan jó ügyet védenél.

    Hiszem, hogy sokkal több van benned, és ha egyszer nem velem szembe, hanem saját kliséid felé fordítanád (mondjuk a kérdéseim mentén) ezt a frissességet, érdekes dolgok történhetnének. Ez részemről nem “elvárás”, mert egyrészt tiszteletben tartom a szabadságodat amellyel saját világképedet megválasztod, másrészt nyilván lehet, hogy igazad van és valóban csak egy holdvilágfaló álmodozó vagyok. Ettől még néha kedvem támad futni egy edzőkört veled. Szórakoztatóbb, mint amit csinálnom kell ebben a pillanatban.

  28. A szeretet tanulható,és megtapasztalható.Jézus utja,ha valaki rálép erre az utra az elején nagyon nehéz,de nem elérhetetlen.
    Az önzetlen tiszta szeretet nem féltékeny,nem gögösködik,nem keresi a maga javát,haragra nem gerjed a rosszat fel nem rója,nem örül a gonoszságnak ,de együtt örül az igazsággal,mindent eltür mindent elvisel,és mindent remél.Soha el nem mulik. 1Kor.13.Saját tapasztalat egyre növekszik, minnél többet adunk belöle embertársainknak.A szeretet erőt ad minden földi dolog elviselésére.Biztos megtapasztalta mindenki ,ha valamiért nagyon ragaszkodik,valahogy nem jönn össze ,de hogyha elengedi akkor
    könyebb minden az ember felszabadul,jobb adni,mint kapni.

  29. 29

    Tapintatosan emlékeztetlek rá ,hogy a blogtulajdonos nem rajong a hittérítőkért.

  30. Tibor bá’ az alsó festmény kitől van? Nem ntalálom akárhogy keresem.

  31. 29-re:
    “…jobb adni,mint kapni”
    Legyen neked jobb! Mit tudsz adni nekem? Kérlek készíts egy listát az értékeidről, amelyből válogathatok. 🙂

  32. 29:
    Nagyon érdekelne, hogy mi a “Jézus útja”? Hogy kell rálépni? És ezt milyen céllal közlöd velünk?

    31:
    Frank Dicksee

    33:
    Valamit azért hagyj nekem is! 🙂

  33. A gyermekszeretet egyszerüen önszeretet. A gyerekemben MAGAMAT szeretem, hiszen a gyermekem felerészben /ha az asszony át nem vágott/ ÉN MAGAM vagyok.
    Hát akarok én fájdalmat okozni a bal kezemnek? Dehogy akarok!
    Akarom én, hogy jól érezze magát az a tőlem különálló, de féligÉn agy féltekém? Persze, hogy akarom!
    Szinte dupla a szeretet fok, ha a gyermek a SZERELMEMMEL közös – ami, mint tudjuk egyszerű biokémia – mert ezt is rávetítjük a gyerekre.
    Ha ezt a gondolatot kicsit továbbvisszük, már meg is van a családszeretet.
    Ha pedig pedig ez az érzés “elfajzik” 🙂 akkor ebből lesznek kérem a szeretett barátok, …. és vannak fura emberek, akiknél kialakulhat az un. “hazaszeretet is. 🙂

  34. Tibor bá-t szerintem mindnyájan szeretjük!
    Ha nem szeretnénk,akkor nem lennénk itt,nap mint nap!
    Azt megválaszolni hogy miért szeretjük-ez már sokkal nehezebb dolog.
    Én tudom hogy miért szeretem!
    Mikor épp kezdenék repülni, Ő mindig visszahoz a
    Földre!

  35. Pusztán a körülmények kérdése, hogy miféle szeretet alakul ki, ill. mivé fajul. Az egyént csak a teljes életútja körülményei mellett lehet (érdemes) vizsgálni, noha homályos és széles a határ, milyen normák mentén vagyunk képesek még bizonyos dolgokat tolerálni, s bizonyosakat (pl. gyilkosság) abszolút elutasítani.

    35-re: A “gyerekszeretet – önszeretet” magyarázatod csak a serdülőkorig állja meg a helyét. Van akinél már 3 éves korban elszakadhat a cérna, az első NEM kimondásánál. Onnantól már nem pontosan “apuci balja” lesz a gyerkőc, s kérdezd meg azokat is, akiket már keményen pofon vágott a dédelgetett “baljuk”. Ha mindenkiben magamat látom, akkor egyszerűen hülye vagyok… Ebben a formában Tiborbá rövid definíciója tökéletesen megállja a helyét, mert az önzés erősebb ösztön (az életben maradás évmilliós hozadékú záloga), mint a szeretet érzése (még inkább érzelme). Vegyétek tudomásul, hogy ökológiai szempontból nincs szeretet-ösztön. A ragadozó állat nem szeretheti az áldozatát, s egyáltalán nem a “nem szeretem” érzés vezérli, amikor megragadja és kinyúvasztja prédáját! Ilyen formán csak a nyereség – veszteség arányáról érdemes beszélni, a gyerek felnevelése egy ideig biztos nyereség, de eljön a pillanat, amikortól ökológiai szempontból veszteségessé válik. Ilyenkor löki ki a fészekből a gondoskodó madár-anya a pofátlan (még kifejletten is kaját kuncsorgó) fiókáját. Bizonyos élőlények esetében a hím már születésekor vetélytársat lát az utódjában, s ha módjában áll, egyszerűen felfalja. Érdekes dolog a természet és az ökológia, de azt biztosan merem állítani, hogy a “szeretethez” semmi köze nincsen! Az altruista (önfeláldozó) viselkedésforma sem a szeretet gyökere, ez egyszerűen egy másik körülmények között beváló alkalmazkodási stratégia. Ha összemossuk, tévútra lépünk.

    Szerintem a vallást sem szabadna ebbe belekeverni, mert míg szeretetből sem magamat, sem másokat nem kívánhatom megölni (ugyanígy feleslegesen feláldozni sem), addig a vallás miatt viszont képes az egyén meghalni, vagy a közössége érdekében hittéríteni, s ha ez nem sikerül, akár ölni. Utóbbi nem éppen szeretetből fakadó cselekedet… Tapasztalataim szerint a bigott vallásos személyek a fene nagy nyugalmukban papolnak a szeretetről, s közben keményen ösztöneikre hagyatkoznak, ha az élet úgy hozza. Ezért tartom én is sok másik, neveltetéséből adódóan dogmáktól mentes emberhez hasonlóan álszentnek, amikor valaki a Bibliával okoskodik, s közben saját maga is az ökológiai rendszerek törvénye szerint él. (Nem az a baj, hogy eszerint él, hanem az, hogy ennek ellenére okoskodik arról, ami szerint nem él.) A szeretet létező dolog, de semmi köze a valláshoz. A Biblia bölcsességei és a szeretet jól megférnek egymás mellett, de nehogy már bárki megmagyarázza, hogy a vallásos ember jobban tud szeretni, vagy, hogy a -megjegyzem legtöbbször csak szerinte- ateista ember nem képes erre. Szóval szeretni csak “nyugiban” lehet, amikor valaki egy késsel a kezében feléd tart, a szeretet egyáltalán nem fog beugrani!
    Cs.

  36. Szerintem a szeretet és a szerelem fogalmak nagyon össze vannak kutyulva a meghatározásokban. Empatikusnak lenni nem azt jelenti, hogy össze-vissza csókolom a másikat.

  37. 38:
    Csaba! Ne a magyarból indulj ki. Angolul mind a kettő LOVE. Az érzés ugyanaz, a célszemély funkciója nem, ami befolyásolja a minősítést. De például a szüleidre és a francia krémesre ugyanazt a szót használod, mégis van minősítési különbség.

  38. 34.Köszönöm.

    38. Humanizmus,- általános emberszeretet, szerelem,ragaszkodás, empátia,szülői szeretet,testvéri szeretet,házastársi szeretet, barátság,tisztelet, vallási és egyéb altruizmus, vonzódás,haza és nemzetszeretet, szimpátia mind mind keverednek, meg nem is biztos hogy mind egy tőről fakadnak..

    Definiálja akinek két anyja van…majd a GM bébik) 🙂
    Addig meg a fórumtársi szeretet melengesse kebletek… (bocs)

  39. 39. Szemantikai probléma. A kép egyértelműen szerelmes párt ábrázol. Ez is szeretet, de nem ez A SZERETET. Kicsi szeretet is szeretet. Lényeg, hogy nem gyűlölet. A “minősítési különbség” tetszik, bár máshogy értelmezem. 🙂 A francia krémesre azt mondjuk, ha szeretjük, hogy ízlik. Szülőre nem mondjuk, hogy ízlik, miközben szeretjük. Ez már a társalgási implikatúrák részeként értelmezi a pragmatika. Na jó, nem káromkodom.

  40. 41:
    Álljon meg a menet! (fasza van a mennyasszonynak) Tetszett egy kicsit csúsztatni.
    Szereted a francia krémest? Szeretem. Akkor hadd kináljalak meg. Köszönöm. Nyami-nyami. Hogy izlik? Finom.
    A magyar “szeretet” egy érzelem, aminek különböző minőségei vannak, mert sok féle dolgot lehet szeretni.
    Szereted a pinát? Ühüm, de csak ha ropogós. 😀
    Szereted a feleséged? Igen. Szeremes vagy belé? Már nem. vagyis a szerelem mindössze minősítés. Ha engem kérdezel akkor, egy szélsőséges, egzaltált állapot, némi tébolyodotsággal. 🙂

  41. 42. A “csúsztatás” abban rejlik, hogy eltérő illokúciós aktusban értelmezzük a megnyilatkozást. Valóban így is elhangozhat a párbeszéd. Ha jól értem, akkor ragaszkodsz a “love” szóhoz, ami a magyarban szeretem, imádom, élek-halok érte… Számos válasz adható a “Szereted a francia krémest?” kérdésre, szituációtól függően. “Mit nem adnék most egy francia krémesért.” “Sajnos nincs nálam annyi pénz.”
    Ha éppen esszük a krémest desszertként, de már úgy teli vagyok, hogy csak nyammogom, mire azt gondolod, hogy talán csak udvariasságból eszem, ezért megkérded, hogy “Szereted a francia krémest?” Mire válaszolok: “Ízlik.”

    Ehhez a verzióhoz mit szólsz? Azt, hogy izzadság szagú 😀

  42. 26. Tiborbá

    “1) “Saját objektívitásod” = Ilyen nincs. Van objektívitás, és lehet valaki objektív. De “saját”?”

    Ezt parasztosan úgy mondják, hogy más szemében a szálkát is, magáéban a gerendát se…

  43. Kovetkezokben lehetne szo a szerelem kivesezeserol is?

    Majd az uborka szezon közepén. 😀

  44. Elég nyamvadt, vérszegény hozzászóláscsokor gyűlt össze, nem hiszem hogy ezektől bárki okosabb lenne.
    Negyvenvalahány semmitmondás.

  45. 46

    Örülök, hogy neked is (és most nekem is) sikerült egy szép semmit hozzáadnod.

  46. És már 48! Tibor bá’ pedig a tavalyi türelmetlenséghez képest a mediterrán melegben megpróbálhatja bosszankodás nélkül élvezni egy magát értelmesnek mondó közösség üres locsifecsijét élvezni:)
    Ősszel okosabbak leszünk,ígérem.

  47. 43. Köszönöm Tibor bá. 🙂 Valóban nehéz definiálni, talán lehetetlen is. Pedig még csak nem is politikai ideológiával rendelkező szó. Az idegen nyelvekre jellemző, hogy gyakran ugyan az a szó eltérő jelentésmezővel rendelkezik, amelyre jó példa a “love” és a “szeretet”. Ha már mondatba foglaljuk, akkor csak nehezítjük a dolgunkat. Mint pl. a mondatokkal megpróbáljuk leírni a valóságot, vagy változtatni akarunk rajta? A kérdőmondat mindig kérdés takar, vagy felszólítást is rejthet? Még sokáig lehetne “rágódni” rajta, de olyan száraz téma, hogy keveseket érdekel. 🙂

  48. Tibor bá!

    Többféle szeretetfogalom kering a köztudatban, amik kapcsolódnak ugyan egymáshoz, de nem azonosak. Ez félreértésekre ad alkalmat.

    A köznyelvben a szeretet szó alatt általában egy érzelmet értenek. Ez az érzelem önmagában is kellemes, jutalmat ad a szerető embernek egyszerűen a létével. A szerető ember még ráadásul jónak is érzi magát, ami plusz jutalom. Ezen felül a szeretet rokonszenvező megnyilvánulásokat vonz a környezetéből, így a szerető embert jó eséllyel jutalmazzák a többiek is. Ebből Te levonond azt a következtetést, hogy mindenki csak azért szeret, mert jutalmat vár. Annak ellenére vonod ezt le, hogy a közvélekedés azt tartja, hogy aki csak azért szeret, mert jutalmat vár, az nem is igazán szeret, hanem hamisan. Abból, hogy a szeretetből következik a jutalom, nem következik, hogy a jutalomvárásból következik a szeretet. Formális logika: nem igaz az, hogy (A=>B)=>(A<=B). Ahogy Devecseri írja a Meztelen istennő és a vak jövendőmondóban: nem az a kurva, aki pénzért csinálja, hanem az, aki nem csinálná akkor is, ha neki kéne fizetnie érte. Lehet, hogy a gyakorlatban sokszor előfordul, hogy valaki másokkal vagy magával elhiteti, hogy igazán szeret, pedig csak a jutalmat várja, de arra is nagyon sok példa van, hogy kiderül: valaki úgy hoz döntést, hogy az neki nem jó, azért, hogy a másiknak jó legyen.

    Itt el is érkeztem a másik szeretetdefinícióhoz, amit a kereszténység használ: ebben az értelmezésben a szeretet nem érzelem, hanem egy beállítottság, hozáállás, hogy a másikat teszem előre, amikor döntést hozok, nem a magam érdekét nézem, hanem a másikét. A fókuszban a cselekedetek, a döntések állnak, az, hogy a lehetőségeim közül mit választok: azt-e ami nekem kedvez, vagy azt, ami a másiknak.

    Ez a két dolog, az érzelem és a döntés sokszor együtt járnak, de adott esetben szemben is állhatnak egymással. Például amikor egy anya szeretne továbbra is együttélni a gyermekével, mert szeret vele lenni és kényelmes neki, de elengedi, mert tudja, hogy a gyermeknek az a jó, akkor a cselekvő szeretet érvényesült.

  49. 50:
    Ott van a félreértés, hgy a “jutalom” alatt nem ugyanazt értjük. Az is jutalom, hogy jól érzem magam tőle.

  50. 46-ra:

    Nekem minden hasznos amit itt olvasok, mindent hasznosítok.

  51. 35: Ha ezért szereted a gyerekedet, akkor nagyot fogsz csalódni.
    A gyerekem nem én vagyok, 50%-ban sem, hanem egy külön emberi lény.
    Ahogy az egypetéjű ikrek is külön-külön emberi lények, annak ellenére hogy 100%-ban egyeznek a génjeik.
    Aki a gyerekét a viszonzásért szereti, az hálátlannak fogja érezni amikor elszakad tőle.
    A szülő-gyerek kapcsolat természeténél fogva egyenlőtlen, az az alapfelállás, hogy a szülő ad mindent,
    a gyerek ad valami keveset. Persze ez nagyon meg van támogatva a természet által, sokat segítenek a hormonok,
    hogy az ember feladja önmagát, és ami jót csak tud, a gyerekének adjon.

    Természetesen nem azt mondom, hogy el kell kényeztetni a gyereket: az, hogy minden jót meg kell adni
    a gyereknek, azt is jelenti, hogy meg kell adni a nevelést, meg kell tőle tagadni azokat a dolgokat, amik
    nem válnak használra, meg kell tanítani az önfegyelemre és az önmegtagadsára is. A mindenben ez is benne van.

    37: Dehogynincs szeretet-ösztön! Amikor egy anya szoptatja a gyermekét, amikor egy szerelmespár
    meghitten együttvan, amikor intim módon bőr a bőrhöz ér, oxitocin szabadul fel, és ez szorosabbra
    vonja az emberek közti kapcsolatot. A szeretet minden síkon megvan az emberben: testi-ösztönös,
    lelki-érzelmi és szellemi-racionális síkon is. Ettől lesz igazán értékes, ettől tudja igazán áthatni az életünket.

    Hogy az önzés vagy a szeretet erősebb-e benned, az kis részben adottság, nagyobb részben elhatározás és önnevelés kérdése.

    Az, hogy a természetben a versengést és a harcot látod, annak a következménye, hogy azt keresed.
    Ha a szeretet jeleit keresed, meg fogod látni a kicsinyét nevelő emlőst, sőt a másik állatét nevelőt is (ritka, de előfordul).
    Amikor a tojó kilöki a fészekből a fiókáját, az nem a szeretetlenség jele, hanem azé, hogy az anyamadár okosabb a fiókánál,
    és tudja, hogy meg kell tanulnia repülni.

    Az, hogy szeretetből nem fogok ölni (hiszen a szeretet az életet igenli és szembenáll a halállal), nem jelenti azt, hogy ne lehetne szeretetből meghalni.
    Sőt, ez lehet a szeretet legnagyobb próbája: ha mindent, az életemet is hajlandó
    vagyok feladni a másikért. Ez persze csak bizonyos helyzetekben valósulhat meg: ha senki nem akarna megölni, akkor nem kellene meghalni egymásért.

    Valóban, okoskodunk a szeretetről, miközben az életben meghozzuk azokat a döntéseket, amik nem a szeretetből fakadnak.
    Ez baj. Az a tapasztalatom, hogy majdnem minden keresztény hoz időnként rossz döntéseket. Nem ebben különbözünk az ateistáktól,
    hanem abban, hogy megpróbálunk a szeretet szerint élni. Néha sikerül. Néha egész sokáig megtartóztatjuk magunkat attól, hogy bántsuk egymást,
    de aztán újra megbántunk valakit. Néha már azt hisszük, hogy nagyot javultunk a korábbi magunkhoz képest, amikor jön valaki,
    és elmondja, hogy megbántottuk. Ilyenkor tanulunk alázatot. És igen, természetesen az ateisták is tudnak szeretni, némelyik még jobban is,
    mint némely keresztény. A különbség az, hogy mi a szeretet raktuk a középpontba, és azt igyekszünk megvalósítani.

    A gyermeki és a gasztronómiai szeretet keveredése: Kannibáléknál: Kisfiam, szereted a mamát? Igen. Akkor egyél még! 🙂

  52. 53:
    Ez nekem egy kicsit zavaros. Szóval te felosztod a társadalmat keresztényekre és ateistákra? Akkor a határon belül élő 100 ezer zsidó, ki tudja mennyi muszlim és krisnás hol foglal helyet? Mint megrögzött bűnözők valamelyik fegyintézetben? Aztán meg, nagyon sokan nem követünk semmilyen vallást, de keresztény kultúrkörben nőttünk fel. Mi hova tartozunk? Potenciális gyilkosok halmazába? Tudod mit? Ne fényezd magatokat, a szeretet nem keresztény privilégium, sőt….. van neked fogalmad hány embert gyilkoltak le a kereszt nevében? Csak azért kérdezem, mert ateista meggyőződésből még senki se gyilkolt. Szóval fogd vissza az agarakat.

  53. 53-ra:
    “Dehogynincs szeretet-ösztön!” – Hülyeség!

    Az összes példád figyelmen kívül hagyja az ökológiai elveket, ill. tényeket. Pontosan ezekre hívtam fel a figyelmet a 37-esben. Van altruizmus, és van szeretet. Mindkettő másból táplálkozik, hiába vélhetünk első nekifutásra hasonlóságot. A felvázolt példáid hemzsegnek a két fogalom totális és téves összemosásától. Olyan vagy, mint az a tanítónőm, aki meg akart tanítani arra, hogy: “A bálna az egy nagy hal.” Mondjátok utánam! -Ettől még a bálna tüdővel lélegzik, és esze ágában sincs halnak lennie, hiába ránézésre tényleg hasonlítanak. Előbb tanulj, mélyedj el a témában, aztán osszad az észt! A hozzászólásod csak arra volt jó, hogy ismét szembesüljünk egy magát többre tartó, érzelmileg túltöltött, de természettudományosan sajnos alulművelt kioktatásával…

    A leginkább azt csíptem, hogy leírtad a “bőr a bőrhöz ér példát”, s eszembe jutott, hogy amikor kurvázni megyek, milyen hatalmas “szeretet ösztön” működik bennem, miközben az asszony meg a gyerek otthon mit sem sejtenek. 🙂

    Igen kevés nagybetűs keresztény ember él -e Földön (néhányan egyszerűen szerencsések, még kevesebben talán csak magányosak), már csak azért is, mert a körülmények sem a múltban, s előreláthatólag a jövőben sem kedveznek a “szeretet ösztön”, de még csak (helyesen) az altruista viselkedésminták kialakulásának. Ellenben egy vallási közösségen (s persze bármilyen közösségen belül) ez az altruista (önfeláldozó) magatartásforma plusz hozadékkal kecsegtet, így meggyődésem, hogy ezért (is) alakulnak ki a fanatizmusok gyakrabban bizonyos vallási csoportok (szekták) körében. Ez alól a katolikusok sem kivételek, lásd a buzi papokat például. Az élet nem a Bibliának, hanem az ökológiának engedelmeskedik… Az, hogy bizonyos körülmények között megtehetjük (és sokan meg is tesszük), hogy a bibliai bölcseleteket használjuk, már megint más lapra tartozik. A konfliktuskerülő magatartás pl. szintén nem hozható kapcsolatba a szeretettel.

    46-ra:
    Addig vacakoltunk ebben a szeretet témában, hogy végül P. Csabának igaza lett. De megfordítom a megjegyzését, és megerősítem Tiborbá megérzését egy kérdéssel: Lehet, hogy a szeretet (mint különálló fogalom) nem is létezik? Egyszerű jutalom az idegrendszertől, s mivel sokmindennel összemosható, csak egy olyan pillanatnyi élmény, mint pl. a jóllakottság érzése (nyilván sokkal összetettebb, bonyolultabb formában).

    A vallásos szeretet pedig egyszerűen nem létezik. Passz. Ha létezne, nem lennének balfék, agresszív hittérítők, maximum bölcs emberek, akik valóban előremozdíthatnák az altruista minták megjelenését és elterjedését (többségben az erő!), s talán még a “szeretet – jutalom” érzés is túlcsordul/hat/na az emberiségben. Éljenek a Buddhisták, talán ők tartották meg legjobban az Isten parancsolatait. A többiek nagyrészt félreértették, ill. félre értelmezték a hívó szavakat…
    Cs.

  54. Ábel, még annyit:
    A szeretet soha nem öl, és nem hal meg! Ezt keresztény emberként igazán tudhatnád. Olyan ez, mint a méltósággal meghalni kérdése. Méltósággal csak élni lehet! A világba sok “rossz” dolog be van programozva (azt most hagyjuk, hogy miért), s ezekkel együtt kell élnünk, nem tehetünk ellenük semmit, maximum próbáljuk megőrizni a méltóságunkat. Aki mindig szeretetből hátra helyezi magát, az egy ponton életképtelenné válik, pedig az élet alapelve, s így talán mondhatom Neked, hogy a szeretet alapelve is: “Az élet él, és élni akar!” Aki a helyes úton jár, elegendő ha eleget tesz az “Élni és élni hagyni!” alapelvnek. -sztem.
    Üdv.: Cs.

  55. 57-re:
    “Aki a helyes úton jár, elegendő ha eleget tesz az “Élni és élni hagyni!” alapelvnek. -sztem”
    Szerintem is ez a helyes. Először én élek, és ha ezután még marad neked élettér, élhetsz te is. 🙂
    De ez már nem az önzetlen szeretet, amiről sokat beszélnek a hívők.

  56. 58:
    Nem tetted ki a smájlit! Vagy netán ez egy komoly kérdés?

  57. Azt hallottam, hogy a gyerekek apától tanulják a feltételes szeretetet, anyától a feltétel nélküli szeretetet. Mindkettőre szükség van. Az viszont, hogy valaki nem fogadja el a gyermeke nemét vagy beállítottságát, az full gáz. Az a szeretet ellentéte, az önzés, vagy gyűlölet. Ha szeretni akarsz, akkor akit szeretsz, előtérbe helyezed. Tehát ha jó keresztény vagy, megmutatod, hogy a másikat mennyire értékesnek tartod. Ha ez nem megy, akkor nincs semmi baj, csak nem tudsz szeretni. Nem leszel egyedül vele :-). Baj akkor van, ha szeretni akarsz, de nem megy. Arra más megoldás létezik. De továbbmegyek, az egész kereszténység nem ér egyetlen lyukas garast sem, ha nincs benne szeretet. Azt gondolom a szeretet nem önző, vagy nem szabad hogy az legyen, bár van olyan kifejezés, hogy én nagyon szeretem magamat, de itt nyilván az önzés helyénvalóbb kifejezés lenne.
    Egy nem keresztény is tud szeretni, mint ahogy egy keresztény is tud gyűlölni. A szeretet magasabb valami, nem kell belőle “vallásháborút” csinálni, főleg nem a szeretet nevében :-).
    Én szeretem a gyerekeimet, mert ha nem tenném, már rég vízbe fojtottam volna őket. Szeretem a feleségemet, mert ha nem szeretném, már kerestem volna másik nőcikét. Szeretem az életet mert csodálatos dolog. Szeretem a Tiborbá-t…
    Szeretek szeretni, mert gazdagabbá teszi a nem bizonyított lelkemet 🙂

  58. 60

    Valóságos kérdés, miután bizonytalan vagyok a válaszban.
    Pótolom a szmájlit 🙂

  59. 30. elnézést most érkeztem meg a hegyről,és ezért válszolok ilyen késön.Nem akarok tériteni csak leirom a gondolataimat.

  60. 64:
    Szerintem van az országban néhány ezer Csongor. Különbren, ha az unokám szóbaállna velem, akkor az édesanyja lerágná a pöcsét. 🙂

  61. 33. Listával nem szolgálhatok ;mert mindig a helyzet határozza meg,hogy miben tudok segiteni a másiknak.Én jobban szeretek adni mint kapni,mert nem gyüjtögetek hanem megosztom a dolgaimat,ha a másiknak szüksége van rá,és én rendelkezem azzal a dologgal.

  62. 67

    A vak asszonyt csak akkor kísérjed át az út túloldalára, ha ezt kéri, valóban szándéka átmenni.

    Engem ne térítsél,mert ölök!

  63. 66

    Lehet, hogy éppen ez az élmény hiányzik neki ahhoz, hogy harmonikus boldog érett személyiséggé váljon.

  64. 69:
    Ödipusziról már hallottam, ödirágcsiról még nem. 😛

  65. 67-re:
    Én nem akarok veled megosztani semmit, Te csak add oda azt amid van, mindent, önzetlenül, mert Te jobban szeretsz adni!
    Ha listát nem adsz, nem, tudok válogatni, a szavad így nem ér semmit!
    Csak dumálsz!!

  66. Pákozdi Csaba! Pedig tökre értelmezhető!! 😀 Nem is tudom, Tibor bá’ miért nem lett nyelvújító, Kazinczy egy kis porbafingó hozzá képest a nyaktekerészeti mellfekvencével:)

    Ödi-puszi, és Klimakült. Maga az ógörög-magyar fúziós lingvisztika!

    Tibor bá’ bocsi : ♥ 😛

  67. Klíma:Closed, valamit a hozzászólások beállításánál kéne állítani az admin -felületen. Valami elnyomódhatott.

  68. 73

    Meg szeretnélek kérni rá, magyarázd el mit jelent neked !
    Köszönöm

  69. Ne köszönd, mer’ én ugyan el nem magyarázom 🙂 Ugyanis elnéztem a számozást, és nem arra reagáltam amire akartam. Félreértettelek. 70-re értettem, nem a 71-re.

  70. 73:
    Teli vagyok negyedagytekés hozzászólókkal. Reál kézséggel nem rendelkeznek, ami gyülöletet vált ki belőlük. Temetnék a tudományt. Humán műveltségük ugyan akad, de ahhoz sincs igazán érzékük. Kár beléjük a szellemeskedés, mert semmit se értenek, csak a nagy üres csend viszhangzik felőlük. 😀

  71. P. Csaba
    58-ra: Megerősítem, nem.

    64-re: Okold Vörösmarty Mihályt érte! 🙂

    68-ra: És ha én jobban tudom, mi jó neki? 🙂
    De komolyan, mi van akkor, ha látom, hogy el fogja ütni az autó és később még hálás is lesz a segítségért. Vagy nem lesz hálás, de megmentettem az életét. Gyerekek, zsákutca ez minden oldalról, mert annyira egyedi, és annyira szövevényes, s ugye kinek mi jut eszébe róla egyéni tapasztalatai alapján…

    RJ
    59-re: Tudod Te hogy értettem, ne forgasd ki a szavaimat! De a humort értékelem benne! 🙂

    “Az élni hagyni” feltételezi, hogy bizonyos keretek tartására hajlandó vagy a másik (és nem csak ember esetében) életterének meghagyása mellett. Lásd az amerikai kontinens megszállása angol, ill. spanyol módra. Hány indián él ma az USA-ban? Na és Mexikóban? Pedig utóbbi meghódításáról vérmesebb történetek láttak napvilágot, és most ne vesszünk el a részletekben, csak az elvet vizsgáljuk… Az elv tartása természetesen csak addig lehetséges, amíg elegendő “élettér” – erőforrás (persze ez is igencsak relatív tényező, de ami azt illeti, keresztény barátaink ebben is igencsak jeleskedtek, elég, ha a Vatikán Múzeumaiba ellátogatunk, s személyesen is meggyőződhetünk róla) áll rendelkezésre minden fél számára. Ha így nézzük, akkor a túlnépesedés az ördögtől való, mert kizárólag konfliktus, harc és pusztulás útján lehetséges a természetes egyensúly helyreállítása. Ezért nincs szeretet-teljes megoldás napjaink fő gondjaira! Ezt tudomásul kell vanni. Az éhező oroszlánt szeretheted, de ha egy ketrecbe kerülsz vele, ne várj viszonzást!

    Zsolti 61-re:
    A fene egye meg, hogy nem nézel utána a fogalmaknak, legalább a rendelkezésre álló irodalom alapján! A szeretetnek nem a gyűlölet az ellentéte, hanem a közöny. A gyűlöletet és a szeretetet sokszor csak hajszál választja el egymástól. Mindkettő túlfűtött érzelem, maximum a szeretet enged, a gyűlölet pedig agressziót szül. Az agressziót, ill. a gyűlöletet legtöbbször a félelem motiválja, így valójában a szeretet – gyűlölet ellentét-párban a szeretetet a félelemmel állítjuk szembe, ami pszichológiai szempontból helytelen. A közöny az, ami igazán a szeretet útjában áll, a gyűlölet akár meg is fordulhat, s merem állítani, hogy a szertet is válthat irányt! Ezért óriási probléma, hogy mai társadalmunk a közöny irányába sodródik, így nem elég, hogy az állandósuló félelmek rendre agressziót szülnek, még a közönnyel (a szeretet – megértés totális hiányával) is rendre szembe kell néznie a felnövekvő generációnak. Nos, olyanok is lesznek majd…

    A témát -filozófiai alapon- a végtelenségig lehet csűrni – csavarni, én részemről itt és most, lezárom a vitát.
    Cs.

  72. 78-ra:
    “Élni és élni hagyni!” Ez egyszerű mondat, értelmezéséhez nem kell a Vatikán Múzeumaiba ellátogatnunk.
    Elmagyarázom:
    A mondat első része az “élni”. Enélkül a második rész értelmetlen, hiszen ha nem élek, akkor nem is hagyhatok élni másokat. A “hagyhatok” itt egy döntést és annak megvalósítását jelenti, nem a passzivitást.
    Élni, ez az első és legfontosabb! Nincs szó szeretetről, haragról, más ilyesmiről, csak evésről, ivásról szaporodásról.
    Ennek feltétlenül meg kell valósulnia! Ezután jöhet a mondat második része, az élnihagyni.
    Ha nem vagyok éhes, nem veszem el a kenyeredet, megeheted és élhetsz. Ugyanez a fajfenntartással kapcsolatban.
    Nem kell ide beleszőni istent vagy ördögöt, egyszerűen csak ennyi.

  73. Az hogy mi a a szeretet? igazán akkor tudatosul benned, amikor ideiglenesen, vagy véglegesen elveszted azt aki életed része.
    Ha úgy érzed, hogy összeomlott körülötted minden, fizikai fájdalmat érzel az elvesztésekor, – szerintem innen ered a szó, hogy megszakad a szivem. Aki ezt még nem élte át, az nem tudhatja mi az IGAZI szeretet, Be keverjük össze az érzést a ragaszkodással, se a szerelemmel.

  74. Utóiratként: pld.súlyos betegség vagy halál esetére gondoltam.

  75. 80:
    Kedves hóvirág!
    Amiről te beszélsz, azt úgy hívják, hogy KÖTŐDÉS. persze, akihez kötődünk azt általában szeretkjük is. De kötősni lehet egy kutyához vgy egy lakóházhoz is, ahol a szeretet szó használata igencsak indokolatlan. Különben a fájó kötődés elvesztés után általában 24-36 hónap alatt fellazúl.

  76. Neked tény, nekem nem. Egyébként nyilván nem tárgyakról és állatokról beszélünk jelen esetben.

  77. Lárifári

    Mindannyian átélünk olyan mély benyomásokat, mindannyian szert teszünk olyan jelentős kapcsolatokra, amelyek a halálunkig elkísérnek.Biztosan annak ritka kivételek.

  78. 84:
    A jelzett tényt nem én állapítottam meg. A tárgyak és állatok elvesztése is lehet igen fájdalmas. Valakinek az elvesztése nem azért fáj, mert szeretted, hanem azért mert “hiányzik”. Nem a szeretet fáj, hanem a hiány, amit “kötődésnek” nevezünk. De természetesen maradhatsz a hited mellett, ha arra vágysz.

  79. 54: Tényleg kicsit zavarosra sikerült. Sokmindent írtam, és nem is a lényeget.

    Félreértesz, nem osztom fel a társadalmat. Tény, hogy vannak keresztények és vannak ateisták, róluk írok. Nem lehet egyszerre mindenkiről írni. Természetes és nyilvánvaló, hogy minden emberben van szeretet, nem csak a keresztényekben. Azt is tudom, hogy egy keresztény is éppúgy válhat akár gyilkossá, mint egy nem keresztény vagy vallástalan (ha ezt a szót jobban, szereted, mint az ateistát). Pont ezt írom, hogy nem ebben van a különbség, hanem abban, hogy a keresztény tudatosan a szeretetre törekszik, ezt rakja ki maga elé célként.
    Azt gondolom, hogy aki a kereszénység nevében gyilkol, az félreértette a lényeget. Mi is

    56: Az ökológiai elvek egy tudományág módszertanán képezik, és nem jelentik azt, hogy más nem létezik a világban.
    Valóban sikerült belekavarodnom a dologba, és kikezdhető, amit írtam.

    A fizikus diplomám nyilván nem ad elegendő természettudományos műveltséget, mert pl. etológiát nem tanultunk az egyetemen. Ha Te olyan rettenetesen művelt vagy, akkor légyszíves definiáld természettudományos igényességgel a szeretet fogalmát. Ha sikerül, akkor ki fog derülni, hogy másra gondolsz, másról beszélsz, mint én.
    Az a szeretet, amiről én beszélek kívül esik a természettudomány vizsgálódási körén, ezért azon belül definiálhatatlan.

    Tudományosan kimutatták, hogy a bőr a bőrön csak akkor vált ki oxitocin termelődést, ha a két egyed között érzelmi kötődés, meghittség van, és ezt az érzést az oxitocin erősíti és hosszú távon stabilizálja. (Vagyis a kurvával nem lesz oxitocin.) Ez a mechanizmus az emberben (és valószínűleg még sok más emlősben) a szeretet ösztöni és érzelmi szintű megjelenése.
    A kereszténység nem erről a megjelenéséről beszél, hanem a cselekedetekről. A szeretet cselekedeteinek sokféle mozgatórugója lehet, ezek között ez a hormonális háttér is megtalálható. De keresztény értelemben szeretetről akkor beszélünk, ha ezeken a tényezőkön túl megjelenik a szabad döntés, mégpedig a jó mellett való döntés. Erre elvileg csak az ember képes, és Isten (E mellett az utolsó állítás mellett nem tudok érvelni, ha tetszik, fogadd el, ha nem, ne).

    Arra, hogy altruista viselkedés alakuljon ki az egyedek között csoporton belül, és önző a csoportok között, igen erős szelekciós erők hatnak évmilliók óta. Ennek ellenére a legtöbbünk hajlamos a csoporton belül is kicseszni a társával, és ugyanakkor képes a csoporton kívül is normális, kooperatív viselkedésre. Az embert nem csak az ösztönei vezérlik.
    A buzi katolikus papnak nem tudom, mi köze van a fanatizmushoz. Ahhoz van köze, hogy a papok is emberek, és extra erős támadásoknak vannak kitéve a kísértő részéről, mert beleköpnek a levesébe. Időnként sokan elbuknak, ki így, ki úgy. Szerintem borzasztó, amikor egy pap ilyen bűnökbe esik, és azt hiszem, hogy nem volt hatékony az a mód, ahogy az egyház ezt eddig kezelni próbálta.
    A Vatikán malmai lassan őrölnek, de lassan változtatnak a dolgon, és most már nem dugják a fejüket a homokba ezzel kapcsolatban, hanem igyekeznek szigorúan fellépni a dolog ellen.

    Az élet nem a Bibliának és nem az ökológiának engedelmeskedik, hanem a Teremtőnek, aki a világot a törvényeivel együtt alkotta. Csak néhányan (a lelkes élőlények) tehetjük meg, hogy eldöntsük: engedelmeskedünk-e.

    A konfliktuskerülő magatartás általában valóban nem a szeretet. Vannak esetek, amikor az a szeretet, ha elkerüljük a konfliktust, van amikor az, ha vállaljuk.

    57: Tudok példákat olyanokra, akik mindig hátra helyezték magukat, és nem bizonyultak életképtelennek. Ennek ellenére érzek némi zavart ebben a definícióban. Valóban, a szeretetbe az is beletartozik, hogy magunkat is szeretjük. Talán úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy a jót választjuk. Akár magunknak, akár másnak. Akkor is, ha kellemetlen. Akkor is, ha belehalunk.
    Igen, a szeretet az életről szól és ellentétes a halállal. Ha a halál végleges lenne, akkor nem is lenne értelme szeretetből meghalni. Éppen az adja az értékét, hogy aki szeretetből hal meg, annak a halál csak átmeneti állapot, mert a halál után új életet kap. Ez az örömhír.

    61: Milyen igazad van!

    78: Nincs emberi megoldás napjaink fő gondjaira, se szeretteljes, se szeretetlen. Én bízom benne, hogy isteni megoldás lesz, hogy milyen arról fogalmam sincs, de nem is kell, hogy legyen.

    79: Igen, de mi van, ha nekem nincs kenyerem, neked meg csak egy emberre való van? Ha nem szeretlek, elveszem. Ha szeretlek, meghagyom neked, és éhenhalok. Ha szeretsz, megosztod velem, így ketten éhezünk holnapig, amikor vagy történik valami, vagy mindketten éhenhalunk.
    Ezzel több a szeretet annál, hogy “élni és élni hagyni”, ami amúgy egy szép elv.

    81: Hóvirág, részvétem a fájdalmad miatt. De ez a fájdalom tényleg csak annak az érzelemnek, ragaszkodásnak, kötődésnek a jele, amit az illető iránt tápláltál. Ez nagyon szép és fontos dolog, de az igazi szeretetet valóban nem ez mutatja meg, hanem az, hogy mennyire voltál képes jót adni a szerettednek.

    Na, ez megint egy jó össze-vissza hozzászólás lett, sokmindenre reagáltam egyben. Gondolom, megint félreértitek a 90%-át. Ha 10% átmegy, már azzal is értem valamit. Bocs, ha valaki már nem akart ezzel foglalkozni, és most megint arra késztettem, hogy az agymenésemet olvassa.

  80. Ha már megbocsátás.. bocs hogy ideírom, de valakivel túl tapló voltam egy két hete itt a blogon. Fogalmam nincs miért van lelkiismeretfurdalásom (egy picit)/(és simán leszek még tapló máskor is, ha úgy jön ki. Nem mondtam nagyon durvát,csak szerintem mélyre szaladt, és nem véletlenül hanem direkt.Talán igazságtalanul is.
    Ha erre jársz extragalaxis, akkor bocsánat!

  81. De ha azért tűnt el a múltkori kommentem után az akiről a moderára váró kommentben beszélek,mert moderálva van/és amúgy tovább mondta volna/ akkor nincs annyira lelkifurdalásom.. Csak akkor, ha azért tűnt el közvetlen utána, mert belefagyasztottam a szót….

    Nem Dork, semmiről se tehetsz. Extragalaxist szűröm, ha nem akar téríteni, akkor átengedem, de a korábbi szövegből még 10 kiló köszi szépen nem kell.

  82. Tibor bá’ látom hogy fogod a fejed..:P ( befejeztem, szörnyű szentimentális izék jönnek rám ma..ööö lehet hogy a terhelt horoszkópos képletem öt bolygója hadakszik egymással XD Vagy kegyetlen hidegfront jön..

  83. 91: és mit szólsz Zuroffék legújabb “kergessük halálba a gojt”-akciójához, amihez kijár tüntetni az összes Mo-on állomásozó Izrael-ügynök?

  84. Azt hogy lépj át a Subbára, és nézd már meg légy szíves, hogy nem vagyok e ott.

  85. 92: Amennyiben elég intelligens az általad szóba hozott goj, akkor úgy fogja fel a ami most történik vele, hogy ez egy utolsó nagy lehetőség a vezeklésre. Az életen át tartó bujkálás végére tehet egy vérrel bemocskolt, de mindenképpen az életét kerek mondatban lezáró pontot. Ha a bűnbocsánatot nem is nyeri el, attól még szennyes lelke megbékélhet…ha van neki olyan. És még valami, remélem megéli még az ítélethirdetés utolsó percét is a per minden egyes pillanatával együtt és nem menekül a halálba a felelősség elől. Kérem tisztelettel, itt egy újabb ékes példa arra, hogy az élet nem minddel esetben elég rövid ahhoz, hogy az összes számla kifizetetlenül maradjon…

  86. Ítélet már van. Tárgyalás még nem volt. A szeretet jegyében.

  87. 94!
    Annak örülök,hogy legalább a gondolataimat nem tudják elvenni..A többi meg nem érdekel..Egyébként téged ki bántott?..

  88. 95: akkor jó, mert így nem lesz ismeretlen az eljárás a papinak

  89. Ezt az embert Szlovákiában már halálraítélték, anno. Eltűnt. Élt itt, élt ott, műkincsekkel kereskedett (van egy mellék gondolatom még a műkincsekkel kapcsolatban ami még gusztustalanabbá tenné az ügyet, de ez csak feltételezés.Borzasztóan sajnálom, hogy csak most került meg, már nagyon régen keresik, és mindig kicsúszott valahogy. És ha Ti Observer a SZERETET JEGYÉBEN Előre megmosdatjátok és kebletekre ölelitek a “bácsit”- akkor ehhez nekem nincs semmi hozzáfűznivalóm, és nem is akarok erről veletek beszélgetni.
    Abban egyetértek Tibor bá’ val, hogy lehet követelni az ügyészségi vizsgálatot, és megvárni az ítéletet. Addig kár róla beszélni. Igen, de azoknak is kár akik ártatlan mártírként állítják itt be. Nem véletlenül nem akartam beszélni róla,de Nagyon remélem, hogy az igazság győzni fog, mégpedig bizonyítékok alapján. A háza előtti demonstrációt kontraproduktívnak tartom, és lehet hogy 17 évesen még elragadott volna ilyesmire a hév, de ma már nem. Csak nézni tudom mint egy szörnyű teremtményt vagy képződményt,kellő távolságtartással- akiben/vagy amiben ott van menthetetlenül a sötétség.

  90. 94-re:
    Sürgős orvosi segítségre van szükséged, a nyilatkozatod alapján!

    🙂 🙁 Nem is tudom, nevessek vagy sírjak.

  91. 99: nem nem…te nem érted 😉 A kérdőjel itt arra vonatkozik, hogy alaposan meggondoltad-e a körmönfont, már-már rafinált kis kérdésedet?

  92. Ecce Homo!

    Ennek a posztna SZERETET a témája, itt pedig nagyokat gyülölködtök. Nyugi-nyugi. Hamarosan lesz vádemelés, és ítélet is. Mivel egyikünk se volt ott, igy mindenki csak valamiféle (nem ellenörzött, de számára elfogadható) információ alapján foglal állást. Ez nem jogállamisági hozzáállás.

    Hochstein! Observer humorizált (jogosan), mert vannak már fejek, amikben megszületett az ítélet, noha tárgyalás még nem volt.

  93. 103!
    De értem..Alattad állok,és Te el fogsz taposni..Jól értem..

  94. Melike. A szándékos félreértéshez már nagy kislányok vagyunk 🙁

  95. Csatáryval kapcsolatban minden további hozzászólást törlök a tartalomtól függetlenül

  96. 88. Köszönöm, jól érzed. Akit ez év februárban elvesztettem az az anyukám. És egészen biztosan tudom, hogy mindent megtettem, és kedvében jártam,vigyáztam rá, gondoskodtam róla és nagyon-nagyon szerettem. De kora ellenére nem volt törvényszerű, hogy megkeljen halnia azért mert törést szenvedett. Kórházban történt vele valami,- amit sosem fogok megtudni, hogy mi,- ami miatt mindent”feladott”. Nagyon igyekszem, de még mindig nem tudtam teljesen elengedni.

  97. Én azt tanácsolom nektek, hogy ne akarjunk definiciót alkotni a SZERET szóra. Az úgysem lesz valós. Ezt mindenkinek a szivében kell éreznie.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük