Tibor bá’ online
Állítom, hogy az American dream, ami az előző századfordulótól máig milliónál is több magyar bevándorlót vonzott, és amit mi, minimum száz éve úgy ismerünk mint: „Amerika a korlátlan lehetőségek hazása”, valójában az emberiség átka.
Igen, lehet egy jó ötleted (Bill Gates) és milliárdos lehetsz. Igen, lehetsz útonálló gazember (Joe Kennedy) és multimilliomos lehetsz és az utódodból lehet elnök is. Igen, kezdheted a semmiből (Soros György), ha van hozzá eszed, milliárdos befektetővé válhatsz. Igen, ha szorgalmas vagy a legszebb nők a lábad előtt heverhetnek (André Vajna). És még lehetne sorolni, van ezekből jó néhány, de 
mellette ott van az 50.000.000 segélyből élő amerikai is. A kisember matematikai esélye, hogy Bill Gates lesz belőle, igen picike, de nem nulla. Ez a „nem nulla” tartja életben az amerikai álmot, és szarja el az emberi értékeket.
Hogy a napi nyolc óra munkáért a minimálbért fizeti, de 12 óra munkát követel érte, hogy számolják és mérik, hányszor mész ki a vécére egy nap és mennyi ideig vagy ott, hogy ha apellálsz kirúgnak, és minden megalázást el kell tűrnöd, az nálunk csak 20 éve van, de Amerikában legalább 150. Miért tűrik? Miért tűrték, hogy a múlt század elején a szakszervezeti aktivistát egyszerűen kivégezték (hamis vádak alapján – Joe Hill). A válasz nagyon egyszerű. Azért, mert az amerikai tömegek őszintén mind a mai napig úgy érzik, ha keményen dolgoznak, ha helyén van az eszük, belőlük is lehet milliomos. Fenntartották a kapitalizmust, mert az amerikai állom szerint bárkiből lehet milliomos, hiszen a szemeik előtt lettek is. Filmcsillagok dollár milliós gázsikat kapnak (Nicole Kidman). Prédikátoroknak milliókat hord össze a becsapott jó nép (Ron Hubbard – Billy Graham). A módszer megtanulható. Dale Carnegie már 1936-ban megírta – magyarul: HOGYAN SZEREZZÜNK BARÁTOKAT ÉS BEFOLYÁSOLJUK AZ EMBEREKET című könyvét, és ha nem az olvasója, ő egészen biztos milliomos lett, mert a könyve közel 80 év után is bestseller.
Milliomosnak pedig nagyon jó dolog lenni, amit 22 éve mi is tudunk, hiszen pénzzel ma már minden megvásárolható, minden álom valóra váltható. Míg korábban nem így volt. Előzőleg volt egy általános társadalmi morál, persze nem Amerikában, hanem az európai kontinensen, és ezt a morált nem lehetett áthágni. Amerikai mintára most már lehet.
A napokban volt szó a Horthy kultuszról. Pro és kontra, ahogy az lenni szokott. Felhozták erényeit, hátrányait és felsorakoztatták a bűneit is. Mindenről volt szó, csak egy valamiről nem. Huszonöt év kormányzás után személyes vagyona pont annyi volt, mint amikor fehér lovon, 1920-ban belovagolt Budapestre, egyetlen pengővel se több. Ezt senki se említette, pedig ha valamire érdemes több mint fél évszázaddal később emlékezni, akkor 
ez az. De ez a korszellem leáldozott a korral együtt. A szocialista erkölcs után jött az amerikai álomban született „üsd-vágd nem apád” szemlélet. Semmi se számít csak a pénz. Nincs becsület, nincs hazafiság, még a családon belüli szeretet is egyre halványul, mert a pénz utáni vágyakozás egyre fokozódó tempóban minden felülír. Mert te is lehetsz milliomos, de addig is, egy embertelen gazember.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Ez egy nagyon jó poszt, Tibor bá. Ha jól tudom, Horthy ideje alatt volt a bérplafon a bérminimum 20-szorosában maximálva. Most is valami hasonlóra volna szükség.
1. Sajnos nem számít a bérplafon, nem számít semmi, mert jogilag mindenre van kiskapu, a kérdés, hogy az emberek belül érzik-e, hogy mi az, amit a társadalmi, közösségi leíratlan szabályok már nem engednek. Ma senkinek nincsenek ilyen belső korlátozói, azaz nincs közös megállapodás, közös értékrend. Hiába vezetsz be egy jogszabályt, tiltást, ha a morál olyan, hogy az egyén magára nézve nem tekinti betartandónak, akkor lesz rá kiskapu, amit egy jogi számonkérés során védekezésnél célra vezetően fel lehet használni. Ez a világ már egy bomló világ, nem egy épülő, szépülő. Majd ha jön egy glogális arcul csapás, és megtörik a jólét és újból fel kell építeni valamit, ahhoz kellenek majd nagy emberek, addíg ez a söpredék (politikusok, „befektetők”, bankárok, milliárdosok) fogja irányítani az emberiség sorsát. Nem mondom, hogy nincs kivétel, de sajnos az a néhány jó ember csupán csepp a tengerben, pszichopata őrültek vannak ma irónyító pozíciókban, a kapitalista iskolák és a kiválasztási módszerek csak ezeket tekintik jó vezetőknek, ezért ilyen gyenge a színvonal manapság. A gyermekeim, amikor játszanak, arra koncentrálnak, ii fog nyerni, mindíg mondom nekik, hogy a játék tart fél órát, az eredmény hírdetés pár pillanat, aki nem a játékért játszik, csak betegesen a győzelemre koncentrál, az aktív részese a világ elszarásának, mert ez eleve önzövé tesz minden cselekedetben. De hát a filmek, játékok, még az iskolai oktatás is beteg…
2 – Szabolcs:
Hogy a fészkes fenében tekintheti az egyén betartandónak a törvényt, a jogszabályt, ha egy kis létszámú csoport a jogszabályokat, a törvényeket úgy alakítja nap mint nap, ahogy egyéni érdekük megkívánja. Ezt nevezem én parlamentáris diktatúrának.
300 millióból 50 millió segélyes az az egyhatoda.Ebben biztos vannak feketék is akik nem akarnak dolgozni meg olyanok is akik dolgozni akarnak. Sok esetben az átlag amcsit halálra dolgoztatják , de ott is biztos vannak laza munkák.
Mellette ott van egy nagy tömeg aki hitelekből él ugyan viszonylag jól , de mellette eladósodik egy életre, és jóléte függ a gazdasági helyzettől.
Az amcsi nyugdíjasok nem tudom hogy állnak, de a nagy számok törvénye alapján mondjuk hasonló lehet a helyzet: legyen mondjuk 50 millió nyugdíjas , annak a 10%-a rohadt jó nyugdíjat kap azaz 5 millió ember akik nyáron floridában nyaralnak stb…
De lehet a maradék 45 millió nyugger pedig csak napról napra él.Pl a német nyugdíj tartományonként különbözik, de kb. olyan 850 Eur , ami ott albérletet fizetni és élni kevés. Persze a német nyugdíjasok szerintem kb. 10%-a jól él (pl aki magas beosztásban volt)
a többi pedig hónapról hónapra.
Ha megnézzük a világ leggazdagabb államait (most a szaudiakat ne vegyük bele) USA, német ,angol, akkor azt látjuk hogy még ott sem él jól egy átlag nyugdíjas és egy fiatal sem , mert a nyuggernak a fizetése átlagban elfogy a hó végén, a fiatalság meg kénytelen németben,angolban
bérelni lakást vagy hitelt felvenni, és az usa-ban sem más a helyzet , szerintem a lakosság 90%-a hitelekből . Talán ezekben az államokban is kb. a lakosság 10%-a jól él.Olyanokra gondolok ahol szülők jól állnak, vállalkozók , stb.. és a gyerek alá vágnak mindent (ez az arány kb. nálunk is minden 10-ik embernél fordul elő) .Szóval szerintem USA-ban is van egy 10% aki jól él és van a 90% aki napról napra él megtakarítások nélkül , hitelben úszva.
Az pedig egy tévhit szerintem hogy mi azt hisszük hogy ők jól élnek, ez csak szólás mondás, sokan ott sem jutnak el nyaralni egész évben , és hó végén már nincs egy vasuk sem.
Mára a dollár vásárlóereje is elillant és kiüresedett.
Kis kamatsokk után mindenki lecsúszik a lejtőn és a nyugdíjak is nulla közelébe esnek.
Nem lesz mire panaszkodni az amerikai álmok ellen fogadóknak.
Hamarosan minden ígéret meghiúsul, minden papír elég.
Nem lesz más fontos, mint ivóvíz, energia, élelmiszer és fedél a fejünk fölött.
Ezek a folyamatok a digitális virtuális nullákkal bűvészkedéssel csak romlottak- exponenciálisan.
A mai fedezet nélküli pénzrendszerben van akinek van jogusultsága nullákat irogatni saját bankszámláján meg ezt valódi értékként kivenni- a nagy többség meg hajthatja a mókuskerereket a soha-el-nem-jövő jólétért.
Az egyszerű dolgozónak nem lesz jogosultsága virtuális nullákat irkálni- hát még azt a rendszerből valódi értékként lehívni.
új ország – jeligére várnék még további javaslatokat, gondolatokat a ma rosszul működő dolgok megjavitására.
Milyen legyen az ország hogy REND legyen.
Hátha egyszer megvalósul.
Amerikában sokkal jobban élnek az emberek. Az is igaz, hogy kurva sokat dolgoznak.
Nem lusta népség ám!
Csomó klassz dolog van ott is, meg egy csomó szar. Az unokatesóm 2 éve van kint, nem is akar hazajönni többet. Igaz ő elég jó programozó, a felesége meg kutató, a gyerekük most májusban született ott. Nehéz volt zöldkártyát kapnia (a cége segített neki ebben).
Amikor én voltam ott(Miamiban), egy rakás majmot láttam, akik elég lazán és szabadon éltek. Meg egy rakás semmirekellő spanyolajkút.
Tényleg hisznek a kemény munkában és az amerikai álom tartotta is magát, tartja magát a mai napig is.
Annyi igazság volt is, hogy -nagy számokban- aki dolgozott becsületesen, úgymond vitte is valamire. Lehet, hogy ez csak annyi volt, hogy jól élt, de az meg volt.
Mára ott is egyre többen látják, hogy az álmuk maximum egy túró rúdi a nagy amerikai nudliban.
A nagy , meghatározó többség persze most sem lát tovább a mobiltelefonjánál és reménykedik, hogy a jövőjében várnak még rájuk csodás lehetőségek és ígéretek.
Szegény balfaszok ők, akiknek totális meglepetés lesz a közeljövő, és hamarosan annak is örülnének ha egy sátorvárosban, vagy egy lakókocsiparkban lakhatnának szegényen mint ma is oly sokan a nagy villogó Amerikában.
Miért itt nem ugyanez van?
A minap a 4-es, vezető nélküli(micsoda fejlődés?!), metrón utaztam. Aranyos egyetemista csajok beszélgettek. Hallgatva csevejüket a szívem szorult össze.
Kis terveiket kovácsolva, megvillant életkorukhoz illő naivitásuk. A naivitásuk mely annyira bájos volt, de egyben kiábrándító is.
uramisten ! van egyáltalán fogalmatok mi a büdös picsa van a világban?-futott át a gondolat önkéntelenül a fejemben.(geopolitikai krízisek, demográfiai mutatók, klímaváltozás, iszlám fenyegetettség stb., de ők hiszik, hogy kis sz@ros diplomájukkal megváltják a világot, de legalábbis a saját életüket)
Ekkor saját lányaimra gondoltam akik még csak nem is egyetemisták, még csak kicsik. Ez segített több empátiával fordulnom a lányok felé-magamban. A felvillanó felsőbbrendűség érzését (mely az övékénél kicsit több információ tette hihetővé) hamar elillant így, hisz ez az érzés úgyis hamis.
Inkább irigyelni kezdtem őket, ahogy mosolyogtak és ahogy álmaikba vesztek.
Ők legalább nem depressziósak és vidámak. Semmi különbség köztük és a sok semmittevő depressziós vészmadár között, csak ők legalább jól érzik magukat.
A nagy álom valakiknek mindig megvalósítható, de az álom megvalósítók száma korlátos.
Ez a korlát pedig a mindenkori gazdaság helyzetétől, dinamikájától függ, szóval időben változó, konkrétan napjainkban csökkenő…
Hiába jönne be az országba kétszerannyi tehetséges, ambiciózus fiatal, azok egy része ugyanúgy elkallódik, besül a karrierje.
Potenciális tehetség mindig sokkal több van, mint amennyinek sikerül is megvalósítani magát, mert mindig lesznek, akik elöl a hamarabb befutottak elveszik a napfényt, és így hoppon maradnak.
És nem azért maradnak hoppon, mert kevésbé tehetségesek, mint a sikeresek, csak éppen nem voltak jókor jó helyen.
Egyszer láttam egy kis filmet, ami bemutatta, hogy mi zajlik egy megtisztított földterületen, ha azt magára hagyják. A földben lévő magok elkezdenek kicsírázni, és kíméletlen versenybe kezdenek az erőforrásokért, tehát a földben lévő tápanyagokért, és a beeső napfényért.
Az elején a verseny eléggé egyenlő feltételekkel folyik, ekkor a siker fő záloga az egyéni rátermettség, tehát a genetikai készlet jósága, amivel az átlagnál jobb teljesítményre képesek a növények.
Itt ők lesznek a nagy megvalósítók, akik lassan lekörözik konkurenciájukat, elszívják előlük a tápanyagokat, leárnyékolják előlük a napfényt, ami az elején még egyformán jutott mindenkinek.
Aztán a később idesodródott magoknak egyre kisebb az esélye a sikerre, mert már ritkán akad egy-egy szabad terület, sok jövevény hiába rendelkezik ugyanolyan kiváló genetikával, mint az első sikeresek, mégis csak elsorvadó csíranövényke létre futja az egyenlőtlen versenyben. A nagy leosztás megtörtént, az újaknak egyre nagyobb szerencsefaktor szükséges ahhoz, hogy sikeresek legyenek.
Persze ha a gazdaság dinamikusan növekszik, az olyan, mintha a termőterület bővülne, újabbaknak is juthat erőforrás…
7.Balázs
…”Amerikában sokkal jobban élnek az emberek. Az is igaz, hogy kurva sokat dolgoznak.”
Eszembe nem volt hozzászólni a témához, mig nem olvastam fenti megjegyzésedet.
Nos, kedves Balázs, nagyon ki kell ábránditsalak , nem az én, hanem szegény öcsém esetén.
Elöször is tudd meg, hogy Amerika egy nagy rakás szar. Csili-vili ragyogás, fényben úszó esti Broadway.
Nézd meg ugyanazt NAPPAL!
Közismert mondás odaát, miszerint New-York csak este szép, és csak az Empire State Building tetejéről nézve, és ez igaz egész Amerikára.
Vissza a bejegyzésedhez: „Jól élnek az emberek, de kurva sokat dolgoznak”
Félig igaz, ugyanis mig dolgozol-azaz mig KI NEM RÚGNAK – addig tényleg elvagy, jól vagy rosszabbul, fizetéstől függően.
Igen ám, de abban a rohadt országban az a módi, hogy téged bármely munkahelyről öt, azaz 5 perc alatt ki lehet rúgni, mert olyan, hogy emberség, könyörület, sok évtizedes munkaviszony-mi az ,hogy munkaviszony, kérdené egy amerikai-mindezek ismeretlen fogalmak odaát.
Szegény drága öcsém húszvalahány ledolgozott év után 5-10 perc alatt kirugásra került egy hidrogénszőke HR fiatal, harmincon aluli hölgyemény által, mert megérkeztek az újfajta berendezések Kinából, KINAI KEZELŐSZEMÉLYZETTEL EGYETEMBEN, mire fel öcsém és szintén többévtizedes munkaviszonyyal rendelkező négy társa azon pillanatban fölöslegessé vált!
Nos, Balázs, megosztom veled gyászomat: drága öcsém3 héttel ezelött hirtelen szivinfraktusban meghalt.
Nem birta elviselni azt, hogy fölöslegessé vált.
Másik munkahelyet találni?
A mai Amerikában?
Az ő korában?
62 éves volt.
GOD BLESS AMERICA.
11. bálint
Tisztelt Bálint!
Fogadd őszinte részvétemet és együttérzésemet. Nyugodjon békében.
12.L.S.
Köszönöm.
Bálint!
Fogadd őszinte részvétemet.
Jól írod (mán megint 🙂 ) amerikában pillanatok alatt változnak a viszonyok. ABBAN A PILLANATBAN HA GAZDASÁGTALAN EGY BERUHÁZÁS ÉPÍTÉSE, VAGY EGY TERMÉK GYÁRTÁSA, AZONNAL LEÁLLNAK. Munkások kirúgva.
Igaz ott könnyebben települnek új helyekre, mert a többség csak bérli a házát, lakását.
Amerikai munkások és mezőgazdasági dolgozók java része máról holnapra él.
A folyamatosan megújuló fogyasztási hitelek révén a fizetéseik 5-20 százalékával a bankokat hízlalják.
Egy európai utazás csak vágyálom a többségnek.
13.Bogozy
Köszönöm.
Az amerikai álomról pedig ismételten kijelentem, hogy humbug az egész, sohasem létezett.
Ha a mesék úgy végződnek, hogy ” boldogan éltek, mig meg nem haltak,” ez Amerikában úgy módósul, hogy boldogan élsz, mig idősebb korodban ki nem rúgnak.
Részvétem Bálint így ismeretlen ismerősként. 62 éves korában nem kéne az embernek meghalnia. Így nem is csodállom, hogy rühelled Amerikát, bár szerintem máshol sem jobb, ill. nagyon kevés hely van ma már e világon, ahol mérhetően jobb lenne, rosszabb hely viszont nagyon sok van.
Fiatalabbként vágytam volna oda, ma már mehetnék, mégsem megyek többféle okból sem, legfeljebb néhány hétre látogatóba.
15.Gyarmathy
Köszönöm.
Idézlek: „Fiatalabbként vágytam volna oda, ma már mehetnék, mégsem megyek többféle okból sem,…”
Helyesen gondolkodol.
Amerika egy furcsa ország nagyon sok szempontból nézve.
Egy európai, ha egy keveset is átmentett lélekben Európából, odaát mindig valahogy kényelmetlenül érezné magát.
Kényelmetlenül, de nem ez a helyes kifejezés, nehéz szavakba önteni.
9.
Bálint
Őszinte részvétem az öcséd miatt!
Egyetértek és nem ábrándítottál ki! Ott ez egy álom, egy kollektív álom.
És azt nem mondtam, hogy nem szarják le az embert. Szerintem az átlaéletszínvonal az egyik legmagasabb volt(kb. idáig) az egész világon.
Nem egy nyugodt jólét van ott, csak anyagilag értettem.
Köszönöm a részvétnyilvánitásokat.
Ki tudja hány ember veszitette el megélhetését, sőt akár életét is-, mert a bánat , kilátástalansággal párosulva, akár meg is ölheti az arra érzékenyebb lelket.
Az öcsém egy a kitudjahány áldozat egyikének.
Tragikus vesztese annak a gazdasági bűncselekménynek, ama rejtett háborúnak, amely ipari sivatagot csinált a nyugatból, nyomorúságos állásáért egész élete folyamán aggódó bérrabszolgát, 60 éves korában sirba kerülő nyomorult lényt csinált az emberből, mert a véletlen egy vékony hajszálára függesztette minden nyugati ember egzisztenciáját.
Long live China.
19. balint
részvétem
18. balint
részvétem
18.sleeper
Köszönöm, kedves barátaim, köszönöm.