Tibor bá’ online
Mert azok. – Mindenkinek van egy története, vagy kettő, aminek a lényege az orvosi flegmaság. „Könnyű neki, nem ő döglik meg.” Idézem az általános véleményt, ami nem egyezik az én tapasztalatommal.
Kezdem ott, hogy 70 évig én se jártam orvoshoz gyakran, sőt ritkán se, mert például influenzával nem tartottam érdemesnek a mászkálást. Annyit ugyanis tudtam, hogy vírusos fertőzésből orvos és gyógyszer nélkül kell kigyógyulni, mindössze kedvező körülményeket kell teremteni, hogy a szervezet el tudjon bánni a korokozóval. Vagyis pihenés a kellő hőfokú szobában az alkohol és a cigaretta elhagyása mellett (ha ez a tilalom releváns – esetemben nem). A test viszont kopik, és eljön egy idő az ember életében, amikor szükség mutatkozik az orvosi tudás és segítség igénybevételére. Most épp ebben a fázisban vagyok, ami még mindig jobb, mint a ravatal. 😀
A kellő szintű érdeklődésem, a tanácsok betartása, és megfelelő visszajelzések tapasztalása után az orvosok elfogadhatóan viszonyulnak hozzám, ha nem az első alkalommal, akkor egy kicsit később. Állíthatom, hogy például a körzeti orvosommal – akit nem lehet megkerülni, és így gyakori vendég vagyok nála – kvázi baráti kapcsolatom alakult ki. Ebből következik, hogy a rendelés keretein belül némi magánbeszélgetésre is sor kerül. Megtudhattam tehát egyet és mást, amikből adok most egy kis ízelítőt.
Az átlag páciens a szervezet működéséről kevesebbet tud (mondhatnánk semmit), mint a gépkocsijában lévő robbanómotorról. Mivel nem tud semmit, nem azt hanyagolja el, ami jelentéktelen, hanem azt, ami ütközik a kényelmével, és ha egy intelem kiemelten betartandó, akkor könnyű szívvel meghal, mert fogalma sincs a dolog fontosságáról. Például vesebeteg, akinek a veséi már alig működnek, el van tiltva a só és fehérje fogyasztástól. Mivel húsleves a kedvence, jól megsózva szürcsöli az orvos háta mögött. Aztán járhat dialízisre és majd várja a donor vesét tíz évig, és a végén elkapálják jóval a nyugdíjkor elérése előtt.
Az átlag páciens elblicceli az apró kellemetlenségeket, például szűrésen a megjelenést, injekciózást. Visszarendelésre, kontrolra nem megy el. A kötést előbb szedi le. Általában az utasításokat nem tartja be, és még csak indoka sincs rá, hogy miért.
A gyógyszereket nem mindig váltja ki. A kiváltott gyógyszer szedését önkényesen beszünteti, ha egy-két nap után úgy érzi nincs hatása, vagy ellenkezőleg, amint jelentkezik a panaszmentesség, azonnal az előzetes figyelmeztetés ellenére.
A feltett kérdésekre rosszul vagy pontatlanul válaszolnak. Állításaik bizonytalanok, egyszerű múltbéli eseményeket se tudnak átadni hanyagságból, vagy tudatlanságból kifolyólag. Mindent összevetve az orvosnak többet kell hadakozni a beteggel, mint a betegségével. Nem csoda, ha egy idő után elmegy tőle a kedve. Magam voltam a szem és fültanúja egy kórházi folyóson, ahová látogatóként érkeztem. A folyosón egy befáslizott férfi cigarettát szívva beszélgetett egy másikkal az ablakpárkány mellett. Egyszer csak jött egy fehérköpenyes orvos, akinek láttán a cigiző pasi sikertelenül próbálta eldugni a cigarettát. Az orvos megállt mellette, és magából kikelve elkezdett vele üvöltözni. Mit később kiderült előző nap 7 órán át operálta a pasit, hogy megmentse a nikotin okozta érszűkületes lábát. A műtét sikerült, de a betegnek a lelkére lett beszélve, ha nem hagyja abba a dohányzást, remény sincs, hogy ne kelljen amputálni a lábát.
Az én véleményem szerint elvárható lenne, hogy a betegek ismerkedjenek meg a betegségükkel és a gyógyítás folyamán partnerek lehessenek legalább olyan szinten, hogy tisztába legyenek az intézkedések és a tilalmak értelmével.
Minden ember szereti a sikerélményt, ami nem kifejezetten öncélú. Mit szólnál, ha a tengerparton valaki átszaladna az órák óta épített homokszobrodon? Ki szeret dolgozni, munkálkodni feleslegesen? Hogy adja egy orvos tudása, figyelme, ideje legjavát, ha a pácienset mindez hidegen hagyja, ráadásul saját érdeke ellenében? Én azt tapasztaltam, hogy a legtöbb orvos jobban örül az együttműködő páciensnek, mint a paraszolvenciának.
____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________
Kedve Tibor bá’!
Az utolsó mondatodban tökéletesen fogalmaztál, az én tapasztalatom is az, hogy a parának tényleg nem örülnek az orvosok, mert azt teljesen természetesnek veszik. Legfeljebb haragszanak, ha az nem éri el az elvárt mértéket. Debrecenben állítólag megtörtént az az eset, hogy egy nyomorult öreg néni az orvosnak 3000 forintot adott és az orvos visszaadta. Azt mondta: „Köszönöm már kávéztam.” Tehát jelezte, hogy ennyivel ne szúrja ki a szemét. (a pofátlanság határtalan)
Az általam ismert orvosok nagy része szemet szúróan jómódban él, aki meg most kezdi a pályát tényleg depressziós és apatikus lesz a lehetetlen pályakezdési feltételek miatt… 🙁
Állatorvos barátom mondta, hogy az állatok gyógyítása sokkal jobb mint az embereké. Igaz, hogy az állatok nem tudják megmondani, mit éreznek – de legalább nem titkolóznak és nem hazudnak.
-Sok beteg azt hiszi, hogy attól gyógyul meg, ha látta az orvos.
– Sok betegnek ezért eszébe se jut kiváltani a gyógyszert, vagy ha kiváltja Isten őrízz, hogy bevegye.
-Ügyeleti hívások 20-40%-a nem akut problémához történik:
-„adjon valamit, le akarok szokni”
-„Utalja má’ be az öreget a kórházba, nem bírunk vele”
-„3 napja fáj a fejem”
– kihívják, majd elzavarják az orvost.
Mindez éjszaka.
-Sok orvos nem tudja, hogy mit kezdjen a parával, mert ő már nem tud többet tenni a betegért. Az meg hülyén néz ki, hogy a plusz pénzért nem történik semmmi.
– jellemzően azok adnak parát, akiknek „fáj” a pénz (kisnyugdíjas), a fejfájáshoz az éjszaka közepén kihívó újgazdagnak meg pökhendi, lekezelő.
– Nőgyógyászunk(!) többször úgy intézte, hogy a magánrendelésen ne legyen lehetőségünk parát adni.
3: „Nőgyógyászunk(!) többször úgy intézte, hogy a magánrendelésen ne legyen lehetőségünk parát adni.” Magánrendelésen miért kellene adni? Szabott tarifa van és számlát kapsz. 😉
2: Az állatorvos megbetegszik és elmegy a körzeti orvoshoz.
– Üdvözlöm, mi a panasza?
– Jaaa, hát így könnyű…
🙂
Az alkoholista elmegy az orvoshoz, és panaszkodik:
– Már se múltam, se jövőm…
Mire az orvos: De mája sincsen 🙂
A szigorú tiltás ellenére dohányzó beteggel alá kell íratni egy papírt, hogy ha műtét után rágyújt:
a) kifizeti az összes addig felmerült valós és teljes költségét a gyógykezelésének,
b) azonnal és minden további beleegyezés nélkül amputálható. Ott helyben a folyosón levágni a lábát. Annak talán lenne visszatartó ereje! 🙂
Komolyra fordítva, nagyon jó meglátások, ez már tiszteletreméltó korodból is adódik Tibor bá’. Meg egy háború végigéléséből. Garanciális okokból érdemes fiatalabb orvost választani, ez Neked nem kunszt. 🙂
Sok orvos ismerősöm van, egészen horrid történeteket tudnak mesélni, paciensekről, indokolatlan hívásokról. Én nagyon tisztelem, becsülöm az orvosokat, és teljesen jogos az, hogy aki eleve leszarja az egészségét, avval úgy is bánnak előbb-utóbb. Magyarán lemondanak róla.
A gyógykezelés során az állat ösztönös félelemből nem működik együtt. Bár ez tanítható és szoktatható – megadja magát, hamarabb túl van rajta. Az ember viszont érthetetlen módon szándékosan ellenszegül. Nincs más megoldás, mint ilyenkor a TB támogatás felfüggesztése.
Ha már egyszer elmentem az orvoshoz, a legjobb hozzáállás, hogy valóban én magam akarok meggyógyulni, ehhez kérek szaksegítséget. Különben mi a fenének megyek el? Siránkozni?
Tudom hogy Tiborbá most majd jól meghúzza a fülem, de azéert megkérdezem:
A blog többi posztján igen negy az egyetértés az „emberi természet” dolgában, azaz, hogy bizonyos mértékig mindenki csaló…
Gondolom azok számára akik ezt elfogadják világos, hogy ez ugyanúgy érvényes az orvosra is… Ők is gazdagok akarnak lenni, ugyanúgy ahogy a piaci kofa kivikszolja az almáit, hogy fényesebbek legyenek, vagy a szobafestő aki nem ad számlát…
Ez alapján a poszt kérdése is redundáns… (szerintem)
A poszt és a kommentek alapján úgy érzem, hogy van a hülye tömeg aki nem érti meg, hogy a doki csak jót akar…
De mi alapján kellene feltételezni, hogy a doki különmb a tömegnél?
Persze, van egy variáció, ami kicsit távolabbról szemléli a dolgot, és beleveszi a gazdasági és politikai hátteret is…
Hogy az orvosok lassan a gyógyszergyárak ügynökeivé avanzsáltak, hogy az egész egészségügyi rendszer néhány multicég kiszolgálója lett, és hiába akar az a doki gyógyitani, és hiába akar a beteg gyógyulni… Az egészségen kevesebb a haszon… és amint láttuk, a pénzügyi szektornak csak az számít.
Mert látom én… A proli alapvetően csaló, felveszi a kölcsönöket a semmire, eszi a szart, és még meg se akar gyógyulni, pedig hej, mit imádkozott neki a bankalkamazott, hogy ne vegye azt a kölcsönt, hogy kérte a doki, hogy ne cigizzen, meg olyan szépenlett kérve hogy mindig adjon számlát… De nem… a proli csak azért is rohan a halálba… A szemét… mielőtt kifizetné a kölcsöneit ! de ki szerencsével az unokáin be lehet hajtani !
Mengele doki nem volt apatikus.
8:
Ha nem lennél ki kellene találni, hogy aztán elevenen meg lehessen nyúzni. 😀
Nem veszleg komolyaín Attila, de azért homokzhatunk tovább.
Te mindent félreértesz olyan irányba, ami kedvez neked. Legutoljára az „emberi természetet”, ami nem azt jelenti, hogy CSAL. Ennél sokkal összettebb és szélesebb spektrumú.
Tibor !
A „gör” tárgyú levelemre még nem válaszoltál.
11:
Ez a hely hozzászólásokra van fenntartva, nem magánközleményekre. Erre ott van az E-mail.
Most csak a háziorvosnál maradok.Szerintem akkor kellene több pénzt adni neki,(mármint fizetést),ha kevesebb beteg járna hozzá kevesebbszer a pacientúrájából(kerületéből),tehát akkor feltételezhető hogy kevesebb a beteg a körzetében,egészségesebbek ott az eberek,tehát akkor jól végzi a dolgát.Ehelyett akkor vannak jobban megfizetve,ha ki se látnak a betegekből meg befalatják velük a patikát..Azért nekik is el kellene mondani legalább egyszer a dolgok állását a paciensel,de könnyebb felírni a patikát..Valaki megértené ha elmondana neki dolgokat,valaki nem..Akkor azzal nem kell a továbbiakban foglalkozni..Magára vessen,szedje a gyógyszert…Vagy mit tudom én..
13. Melike
Londonban elvetődtem egy egészségügyi konferenciára…
Ott összeakadtam egy kínai dokival, aki elmondta hogy még nem is olyan régen az orvosokat úgy becsücsülték meg, hogy mennyi egészséges ember volt a körzetében…
Végülis tényleg hülye helyzet, hogy egy réteg (azaz egy egész iparág) annál többet keres, minél több a beteg…
Ugye a nejlonharisnya óta tudjuk, hogy már vagy 50 éve VAN elszakíthatatlan harisnya, de a harisnyagyárak nem akarják tökönlőni magukat… Miért akarnák a gyógyszergyárak ?
Tudom hogy Tiborbá nem szereti, de ezt szerintem nem lehet elválasztani a gazdaságpolitikától… Emlékszünk a madárinfluenzás vakcinahisztire?
Akinek addig bármi kétsége volt arról hogy ez egyeseknek jobb mint a pénznyomtatás, az most meggyőződhetett.
Azért jó lenne valami szavazás vagy sacc, hogy a népek szerint hol a határ a profit és az erkölcs között…
Mi fér bele egy autószerelőnek, piaci kofának, orvosnak, gyógyszergyárnak, bankoknak, pár százalék könnyű profit érdekében…
14:
Én azt nem szeretem, ha kavarsz. nem azt, ha rámutatsz a tényekre.
Elvileg minden meg van szervezve: fogyasztó védelem, kÖJÁL, verseny hivatal, Számvevőszék, PSZÁF, ombucman, bíróság, stb. A baj az, hogy hatalmas a korrupció.
15. Tiborbá
„A baj az, hogy hatalmas a korrupció.”
Így van.
És abban ugye egyetértünk, hogy nem Juli néni 3000 forintja billenti a mérleg nyelvét amit azért ad mert meg szeretne gyógyulni, hanem azok a milliárdok, amivel a nagy játékosok játszanak arra, hogy NE gyógyuljon meg. És a nagy játékosok fizetik azokat a pénzeket is, amikkel a fogyasztóvédelmi sóhivatalokat fizetik ki… Ezért nem lehet csodálkozni.
De legalább ismerjük fel: A gyógyászatban is ugyanaz az elv működik, mint az uzsorában: jövedelmezőbb a folyamatos gyógyítás/hitelezés, mint az alkalmankénti… És milyen szerencse, hogy az adóst/beteget lehet hbáztatni hogy miért költekezik vagy táplálkozik egészségtelenül !
16:
Amit írsz, az benne van a kalapban, ez vitathatatlan, de meg lehet kerülni ésszel és odafigyeléssel, mert azért a szabad verseny is érvényesül. Majdnem eredménytelen és felesleges paraszolvencia helyett Ma Magyarországon igénybe lehet venni a magán rendeléseket. Voltam kardiológusnál 30.000 forintért. Másfél órát cak velem foglalkozott, és az „up to date” műszerével olyanra jött rá, amit előtte 7 éven át 7 különböző SZTK kardiológus nem (fejenként 5 perc vizsgálat után, egy alkalommal 20 ronggyért). A szürkehályog műtétemet egy szemklinika végezte 20.000 forintért (plusz SZTK kassza) várakozás nélkül, legmódernebb módszerrel, vedég prof műtött, abszolut udvariasan, majdhogynem kényesztetve. Konklúzió? Nem Attila féle síránkozás a jó módszer, hanem az informálódás és gondolkodés, mert igen, Találkoztam lekiismeretlen kardiológussal, aki nem gyógyítani akart, hanem rátépett a hálapénzre és ezért rá akart beszélni a (különben veszélyes) inváziv vizsgálatra. Nem egyeztem bele, mert előtte informáltam magam. És bazd meg, megírtam a tapasztalataimat egy (szakemberek által) nagyon jónak tartó könyvben, és mit gondolsz mi van. A napi több száz olvasóból 4 év alatt négy példányt rendeltek azok a középkorú férfiak, akiknek a FELÉT a szíve fogja a sírba vinni, vagy talán már el is vitte. És ez kettőnk között a hatalmas különbség. Te felelőssé teszed az orvosokat, a rendszert, stb. én pedig (nem helyeslem, de szembenézek a valósággal és) az egyént ostorozom, amiért olyan hülye, hogy nem segít magát. Amit te csinálsz, annak sose lesz eredménye. Én talán észre térítek néhány embert.
17. Tiborbá
„de meg lehet kerülni ésszel és odafigyeléssel, mert azért a szabad verseny is érvényesül”
Mindig visszatérünk az alapokhoz.
A helyzet az, hogy akinek „több esze” van, az előnyösebb helyzetben van, tehát ha korrupt akkor hatékonyabb, ha csaló akkor nagyobbat tud csalni.
És az ész valamilyen természetes rendszer alapján van elosztva a népek között. Tehát szerintem méltánytalan pontosan azért ostorozni a szerényebb képességűeket, mert az okosabbak pontosan ezt a különbséget kihasználva szerzik meg velük szemben az előnyeikrt.
Ami 120-as IQ felett magától értetősik, netán egy kis mentális erőfeszítéssel érthető, az 110 alatt kihívás lehet.
Ne felejtsd el, az életmód, a reklámok, a TV, satöbbi hatalmas hatással vannak az emberekre, és csak egy bizonyos intelligencia szint felett képesek ellenállni. És sajnos, az intelligencia nagyobb része adottság, és csak kisebb része fejleszthető… Amint az ábra mutatja.
Amiről te beszélsz, az az hogy aki okos, az megtalálja a maga igazát…
Én arról, hogy aki szerényebb képességekkel van megáldva, az nem kibányászható erőforrás, hanem embertársunk, akit szivatás helyett segíteni kell… De tudom, az intelligenciável nem feltétlenül jár együtt a moralitás, és sok esetben illogikusnak tűnik NEM elszedni a csórótól azt is amije van.
Aki eljut odáig, hogy megvegye a könyvedet, az valószínűleg elég intelligens, hogy más forrásból már tájékozott…
18:
Hogy valaki oda figyeljen az egészségére, ahhoz nem kell különleges intelligencia. Ha mégis (szerinted) akkor ez is egy evolúciós szelekció. Hulljon a férgese! 😀
Francokat!
Te például tudod milyen veszéllyel nézel szembe? Hogyan lépj fel ellene? Beszerezted más forrásból a tudást, hogy elkerüld a sztrókot, infarktust. Frászt. Látatlanban lefogadom, hogy semmit se tudsz. Majd, ha elkap a gépszíj akkor fogsz kapkodni, egy kissé elkésve.
20. Tiborbá
Elismerem széleskörű ismereteidet…
De szerintem az … ehem … kissé eltúlzott önbizalomra utal, hogy csak az az értelmes, aki megveszi a könyveidet.
Akit érdekel az egészsége, megvan az intelligenciája, pusztán a józan ész segítségével egészséges tud maradni, mert rengeteg hasznos információ elérhető.
Itt persze felvethetjük a láncdohányos, stresszes, alkoholban oldódó dokik esetét (elég sokat ismerek)… ők nem jöhetnek azzal, hogy „nem tudják” meg nem elég intelligensek… oszt mégis…
Én nem iszom, nem dohányzom, optimistán, stresszmentesen élek, igyekszem biot enni, túrázok, biciklizek, tavaly voltam a szivemet vizsgáltatni, hogy nem okoz-e gondot a nagy szintkülönbség itt az Alpokban, mert gyerekkoromban szívnagyobbodásom volt…
Anyám nemrég kapott pacemakert, munkám során pedig rengeteget olvasok a szívrendellenességekről…
Sőt… rendszeren járok rákszűrésre is…
Tehát a „semmit se tudsz”, az egy … ehem…. mondjuk úgy hogy egy igen elnagyolt sacc…
17: Tibor bá’ sokkal rosszabb az arány. Én magam 2 pld. rendeltem a 4-ből! 🙂
20:
Ezer emberből ki tudnálak válogatni. 😀
Nem írtam, hogy az az értelmes, aki megveszi a könyveimet. Egészen mást írtam. De erre nem nyitok vitát. Hanem…
Nem tudod, mi az a szívnagyobbodás. Ez téged nem zavar? Elárulom neked, hogy két féle is lehet. Van a sport szív, ami valószínűleg neked is volt. Ezzel semmi gond, sőt, idősebb körban bradikardiát indukál, ami egy jó dolog, mert az alacsony „fordulatszámon” működő szív kíméli magát. Van a későbbi, elsősorban magas vérnyomásból (hipertóna) származó szívizom megnagyobbodás (hipertrofia) a munka dandárját végző balkamrán, ami szép lassan az életedet követeli.
Nem ismered a szív rendellenességek lényegét, de ez nem befolyásolja az egészséged. Viszont, ami befolyásolja, azokról nem tudsz.
Gyakorlatilag „semmit se tudsz”, ami sok témánál nem lényeges. Én például nem ismerem a foci szabályait, és nagyon jól meg vagyok nélküli. De középkorú férfiaknak kötelezővé tenném alapvető kardiológiai ismeretek elsajátítását. Miért? Mert 50 % az esély, hogy abba fog meghalni. ÖTVEN!
22. Tiborbá
Igazad van, Sportszivem volt.
De ezt a katonai kórházban mondták, amikor mindenfélét vizszgáltak raktam, mert „minden bajom” volt…
Egyike voltam az elsőknek akiken kipróbálták azt a gépe, amelyik számítógépes animációval mutatja a vér áramlását a szívben. Amikor a dokinak mondtam, hogy programozó vagyok, felcsillant a szeme, és mindent félretéve belemélyedtünk a gyógyászat és a technológia lehetőségeube…
Ekkor alaposan „kiveséztük” a szivemet is és azt mondta, hogy valamivel gyengébb mint kellene, de ha nem akarok élsportoló lenni, akkor nem kell aggódnom.
Abban teljesen igazad van, hogy a kardiológián belül sokkal több terület van amihez „semmit nem értek” mit olyanok, amiről már hallottam… De hát ezzel a legtöbben így vagyunk.
17!
Tibor bá igazad van,és így van..Én is így csinálom..
De akkor nem kell fenntartani a táradalom biztosítási rendszert,mert oda is fizetek 6400 forintot havonta..Ha ezt egy évig nem használom,vagy akár több évig,akkor használja más helyettem az én befizetésem ráköltve,és ha nekem magánba kell menni,akkor oda úgyis fizetnem kell..(És fizetek)
Most erre mondják hogy szolidaritás..
Na persze..De mért mindig csak nekem kell szolidárisnak lennem?
Ha én ki merem nyitni a számat akármiért is, akkor rasszista demagóg antiszemita disznó vagyok,aki már megint zsidózik..
Tibor bá’: Ejnye melike, már megint zsidóztál! 😀