(2255) A titkárnő

Tibor bá’ szatirikus erotika online

Igen, öt éve már olvasható volt

 


89. Útban a 90. felé

Egy titkárnőt vagy Marikának hívnak, vagy nem titkárnő. Marika az volt, és ahányszor Zoltán belépett a szerkesztőségbe, mindig mosolygott, sőt eltolta maga elől a szövegszerkesztőt, kifordult a komputer elől és miután közölte, hogy az olvasószerkesztő hol van, bájos csevegésbe kezdett. A férfi a hetilap szerkesztőségében hetente adta le a szerződésileg vállalt bridzs rejtvényeit, és azt tapasztalta, hogy az olvasószerkesztőre mindig várnia kell, hol öt percet, hol harmincötöt.

Hősünk az első találkozás alkalmából rájött, hogy Marika minden férfihez kedves, egyszerűen ez az alaptermészete. Fél év után Marika már igazi jó barátnak számított, mert már rég nem a férfit látta benne, Zoltán meg nem a nőt, cinkos haverkodásnak volt ez nevezhető. Közösen cikizték az olvasószerkesztőt, vagyis Marika közvetlen, Zoltán közvetett főnökét. Különben is, a titkárnő tudta a férfiről, hogy három hónapja új felesége van. A férfi meg azt tudta róla, hogy a „megfelelő” férjre vadászik, ez volt a munkahely megválasztásának első számú szempontja.

– Végül is egy 30 éves nő már nem sokat teketóriázhat – vallotta be a titkárnők gyöngye, ahogy néha Zoltán viccesen becézte – egyébként, amit lehetett, már mindent kipróbáltam. – Ez az utolsó félmondat megütötte Zoltán fülét, ezért a naiv férfit játszva, kíváncsiskodni kezdett egy kicsit.

– Mi az, hogy „mindent” kipróbáltál? – tette fel a kérdést.

– Úgy, hogy mindent – jött a mosollyal fűszerezett sejtelmes válasz.

– Ne haragudj, de ezt nem hiszem el. Úgy érted lovak, kutyák meg minden? – Erre Marika abbahagyta a mosolygást, és elkezdett vihorászni, majdnem hogy röhögni, verte a szövegszerkesztőt, és potyogtak a könnyei. Végül nagy nehezen lecsillapodott, alkalmat biztosítva a férfinek, hogy folytassa mondanivalóját.

– Nem tudom, miért nevetsz, de szerintem a mindenbe ezek is beletartoznak. Különben is, én már nem ismerem ki magam a nők között. Nincs egy éve, amikor elmentem egy diszkóba, ahol 5 perc alatt felszedett egy csaj. A második koktél után azt mondta, hogy menzesze van, de ha akarom, akkor leszop.

 – És leszopott?

– Frászt, hazamentem – és nagy hirtelen műsorszünet állt be közöttük.

A végén kiderült, Marika egyelőre csak férfiakban utazik, de azért megszeppent. Ha Zoltán bedobta a lovakat meg a kutyákat, végül ezt a leszopást, akkor miket képzelhet róla?

– Tényleg, miket gondolsz rólam?

– Semmit.  Te mondtad, hogy „mindent”. A fene tudja, mit jelent.

Ekkor az olvasószerkesztő hangoson kiszólt Marikának, hogy ne várjanak rá, mert sokáig fog tartani a megbeszélés, inkább, aki várna rá, jöjjön vissza egy óra múlva. Jobban teszem, ha maradok, – szólalt meg Zoltán, – de akkor mondd el, mit takar ez a „minden”. Hálából bemutatok neked egy tök mulya pasit, akiről a volt felesége most akasztott le egy lakást, nincs több félévnél, de már megint eszi a fene a nők után ahelyett, hogy kasztráláson törné a fejét. Ez a szöveg persze bevált, Marika úgy döntött, hogy mesél. A lényeg az, hogy a partnereinek sose mondott nemet. Így aztán minden hülyeségbe „belehajszolták”. Ezekbe a hülyeségekben bőven volt hely a csoportos szexnek is. Zoltán természetesen ámult, és úgy tett, mintha nem tudta volna, eszik-e vagy isszák, mármint a csoportos szexet. Marika kioktatta a kellően hüledező, de azért a megfelelő érdeklődést mutató férfit.

Amikor a titkárnő gyöngye közölte, hogy legtöbben saját feleségüket viszik magukkal, Zoltán nem akart hinni a fülének. Aztán simán lázba jött, mert kiderült, hogy ilyen környezetben a legnyuszibb pasi is 300 százalékra teljesít, és akkor hol vannak még a menők! Marika határozottan élvezte, hogy most az egyszer ő mondott a férfinak valami újat és nem fordítva.

– Mondd Marika, jársz még ilyen helyekre?

– Nem nagyon.

– Mi az, hogy nem nagyon? Igen vagy nem?

– Néha.

– Kár, nagyon kár, egyszer elmennék csak úgy, kíváncsiságból, persze nem a feleségemmel, Réka ilyesmiben sose venne részt. Meg se próbálnám. Tudod, ő egészen más fajta nő. A szülők még ma is templomba járó emberek, leányuk erkölcsös, visszahúzódó. Ismered az ilyen nőket, sose dugnak, legfeljebb szeretkeznek, de előtte gondosan lekapcsolják a villanyt, meg ilyesmi.

Ekkor kiszólt az olvasószerkesztő, ha mégis várnának rá (vaj’ miből gondolta) akkor be lehet hozzá fáradni, ami meg is történt. Zoltán távozásakor a titkárnő cinkosul összekacsintott vele. A férfi alig várta a következő találkozást.

Egy héttel később Marika azzal fogadta Zoltánt, hogy ha a múltkor komolyan gondolta, akkor itt a nagy alkalom, hét végén el tudja vinni valahova, de ugye utána be fogja neki mutatni Mr. Mulyát?

Hétfőtől csütörtökig Zoltán azon törte a fejét, mit mondjon Rékának, mi dolga lesz péntek este. Három hónappal egy esküvő után meg kell fontolni minden lépést. Szerencsére Réka csütörtökön este kisegítette, azt mondta „összefutott a lányokkal”, akik hívták másnap estére egy jó kis dumapartira. Zoltánnak fogalma se volt, kik ezek a „lányok”, és mert nem kívánt beletúrni neje előző életébe, a lehető legnagyobb megértést mutatta. Még azt se kérdezte meg tőle, hol lesz nyélbe ütve ez a „dumaparti”.

Zoltán másnap este köntösben és papucsban óriási odaadással olvasta a HVG-t, miközben Réka, a feleség ide-oda libegett a lakásban, és alaposan kicsípte magát ahhoz képest, hogy néhány lánnyal készült dumálni. Végül hátulról egy leheletfinom puszit adott a férje homlokára (ami önmagában egy külön kunszt), majd becsapta az ajtót, ami után Zoltán, a férj, mint egy őrült kapta fel a mobilt. Ugyanis pontosan fél nyolc volt, amikor a tervek szerint éppen Marikánál kellett volna lennie.

Veszettül nyomkodta a gombokat, várta, hogy a másik oldalon beleszóljanak, és közben kinézett az ablakon. Az apja pöcsét! Felesége elvitte a kocsit, abban a szent pillanatban hajtott ki a garázsból. Erről szó se volt. Pont most, amikor különben is késésben van. Na, végre, Marika beleszólt.

– Szia, én vagyok.

– Mi van? Már itt kellene lenned.

– Nem, semmi, csak valami közbejött, és még fel se öltöztem.

– Cseszd meg, – jött a tömör válasz – most mi legyen?

– Semmi. Tépek, ahogy tudok. Amint odaérek hozzád, felcsengetek.

– Az nem jó, mert a kaputelefon napok óta nem működik, gyere fel.

– OK. Felmegyek.

– Figyelj, Zoltán, kábé mikor érsz ide?

– Nem tudom, mert lerobbant a kocsi – lódított egyet, mert nem volt kedve bevallani, hogy saját neje „lopta el” egy röpke éjszakára – de majd hívok egy taxit.

Ezzel ki is nyomta a telefont, és még öltözés közben hívta a taxi társaság számát. Ennek ellenére mire Marika ajtajához ért, már negyed kilenc felé járt az idő. Hamarosan kiderült, hogy az előszobacsengő se szól, és ököllel kell verni az ajtót. Ez egy eléggé reménytelen dulakodásnak tűnt, mert Marika CD-je még az ajtón át is bömbölt. Pillanatnyilag tehát az volt a helyzet, hogy lent járómotorral várt egy taxi, a férfi verte az ajtót, Marika pedig a fülén ült. Zoltán zsebéből előhalászta a mobilt, és lázasan hívni kezdte Marika számát.

– Mi van, elindultál már?

– Figyelj, nem szól a csengőd, bömböl a cédéd, itt állok az ajtód előtt, és azt kérdezed tőlem, elindultam-e már. – Halk sikoly.

– Jesszusom, nyitom – majd bentről hangos rohanás, és pezsgőszínű ruhában Marika kitárta az előszobaajtót. Zoltán belépett és megállapította, hogy a szorosan testre tapadó szerelés vadiúj.

– Hogy tetszik? – kérdezte Marika – és pörgött egyet a ruhában.

– Abszolút nyerő! – ismerte be a férfi, miközben szemmel követte a tenyérnyi fülbevalót, amely szakítva függő helyzetével, önálló életre kelvén begurult, egyenesen a szekrény alá.

– Jó ez az új fülbevalódivat, csak nem szabad hozzá mozogni. – Próbálta a férfi elveszíteni a több hónap alatt felépített szimpátiát.

Marika szemei leguggolás közben villogtak is, miközben megpróbálta kihalászni a fülbevalónak használt világoskék párizsi-szeletet. Úgy tűnt azonban, hogy a szélsőséges mozgás nemcsak a fülbevalónak, de a szűk ruhának se nyerte el a tetszését, mert Marika popójának környékén a cipzár egy 20-30 centis szakaszon kiszakadt.

A reccsenés hallatára Marika guggoló helyzetben megmerevedett és ránézett a férfire.  Egy darabig játszották a farkasszemet. – Ma este ez van, semmi se jön be – nevették el magukat mind a ketten. Elsőnek Zoltán szólalt meg.

– Hogy, kezdésre nem érünk oda, az tuti.

– Lassan már a végére se – válaszolta Marika, majd hozzátette – mert ugye most jön az átöltözés.

– Addig kimegyek – próbált Zoltán tapintatoskodni.

– Minek? Fogsz ma este többet is látni.

– Hát csak úgy szokásból – állt egyik lábáról a másikra a férfi. Marika ránézett és kuncogni kezdett, majd megnyugtatta – Ha szégyenlős lennék, nem hívtalak volna el.

Tehát így állunk, Marika nem szégyenlős. Hurrá! Persze a nők nem úgy öltöznek át, mint a férfiak. Először levetette a szakadt pezsgőt, és ott állt szekrénye előtt egy falatnyi tangában, és leltározott, ami azt jelentette, hogy sorra minden ruhát a kezébe vett, majd visszaejtette egy „uncsi” megjegyzéssel. Zoltán önfeledten nézte a műveletet, illetve sokkal inkább Marikát az elképesztően apró tangában, hátulról, hajlongás és egyéb kunszt stiklik közepette. Közben Marika hangosan beszélgetett valakivel és választ nem várva magyarázott, ezt miért nem veszi fel, azt miért nem veszi fel, és így tovább. Egy férfi ennyi ruhával isten úgyse, ötszáz évig kihúzná, ő meg nem tud mit felvenni!

A végén Marika leakasztott egy millió csipkéből álló fekete költeményt, csak úgy natúr magához szorította, megfordult és megszólalt:

– Szerinted ez jó lesz?

– Hát, ha temetésre megyünk – bárgyúskodott Zoltán, miközben szemeit az egy réteg csipke alatt megbújó keblekre meresztette, amit Marika nagyon is jól látott, de csak állt és kérdésére várta az érdemi választ. Közben pedig a maga elé fogott ruha egyre lejjebb csúszott. Micsoda bitang jó mellek, állapította meg magában a férfi, de már kellene valamit szólni, mert lassan harapni lehet a csendet.

– Halálosan jó az alakod – hallotta saját rekedt hangját, amire Marika leejtette a ruhát, és kellő lassúsággal 360 fokot fordult.

– Tetszik? – tette fel az est legfeleslegesebb kérdését.

– Kár, hogy most nősültem – motyogta magában a férfi, és két kezét önkéntelenül Marika irányába nyújtotta, amibe a nő néhány lassú lépést téve szép komótosan belecsúszott.

Rögtönzött, de annál kiadósabb szeretkezésük előtt az utolsó, még értelmes mondat Marika száját hagyta el: most már úgyis elkéstünk. Ez be is jött. A rózsadombi címre féltizenegykor érkeztek meg. Igaz, Zoltánnak már egyáltalán nem volt fontos, de Marika ragaszkodott hozzá „én nem csinálok segget a számból” alapon.

Az apartmant-ház kapuja természetesen zárva volt, és akkor megkezdődött a hülyéskedés a recsegő-ropogó kaputelefonnal, amit ha nem vesznek fel, állandóan nyomni kell egy gombot, vagy nem szabad hozzányúlni, vagy mindenki hallja, vagy senki. Aztán valahogy ez is megoldódott, és jó néhány szótag kimaradásával valaki bejelentette, hogy lejön értük.

Így is történt, egy szakállas férfi öt perc múlva fürdőköpenyben, papucsban, csatakos hajjal kimászott a liftajtó mögül. „Sziasztok, gyertek be”, majd gyors bemutatás. Zoltán agyán átvillant egy pillanatra, nem úszó tanfolyam van-e a hatodikon, de némi mosoly kíséretében elhessegette a gondolatot. Dugás közben megzavart férfiak nemigen ismerik a viccet.

Fölfelé menet Laci a liftben közölte, hogy a többiek nyolckor kezdtek, és a legokosabb, ha az előszobában levetkőznek, mert az olyan hülyén néz ki, ha ruhástól mennek be a szobába. Bár Zoltán megértően bólogatott, Marika mégis fontosnak tartotta megjegyezni, hogy partnere teljesen új fiú, amit Laci egykedvűen vett tudomásul.

Az előszobában Laci szó nélkül eltűnt a fürdőszobaajtón keresztül.  A meglehetősen otthonosan mozgó Marika pedig vetkőzni kezdett, és szemeivel biztatta Zoltánt, hogy kövesse tettét. Másodperceken belül totál pucérok voltak, félórán belül immár másodszor. Aztán Marika vezetésével beléptek egy gyengén kivilágított, összenyitott két hatalmas szobába, ahol szerte-szétszórt emberhalmazok voltak láthatók.

Mint új fiúhoz illik, Zoltán megkérdezte partnernőjét, most mi lesz. Marika egy szót se szólt, csak annak rendje és módja szerint finoman magára húzta a férfit, majd a kölcsönös kielégülés után, nagy sokára játékosan a fülébe súgta – most szépen körülnézel, és a többi már a te dolgod.

Zoltán legszívesebben azt mondta volna, hiába néz körül, mert ebben a pózban kizárólag csak őt látja, ami ugyan nem baj, de akkor kár volt idejönni. Már csak azért is, mert egy napon megszerezni egy nőt, és mindjárt átengedni másnak elég nagy hülyeségnek tűnt. Ezért aztán inkább azt mondta – hiába nézek körül, te vagy itt a non plusz ultra – mert még akkor nem tudta, hogy az igazi non plusz ultrára egy kicsit még várni kell.

– Lehet, hogy én vagyok a non plusz ultra, de azért legalább nézzél körül. Tudod – folytatta – nem én vagyok itt az egyetlen nő, meg aztán mindjárt csatlakozik hozzánk valaki, egyébként mindenkit ismerek kivéve azt a fekete hajú nőt, akit egyszerre két pasi abajgat a nagyobbik díványon.

– Tényleg? – nézett körbe Zoltán is, majd erőtlenül folytatta – ne is mondd, én meg csak azt az egy nőt ismerem.

– Ne hülyéskedj, tényleg ismered? – csodálkozott Zoltán kétfordulós partnere.

– De még mennyire. Tudod ki az? – és mielőtt szónoki kérdésére választ kapott volna, folytatta – Réka, a feleségem.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

 

9 gondolat erről: „(2255) A titkárnő

  1. Jó kis vasárnapi matiné templom helyett 😉 már az elején lehetett tudni hova igyekszik a friss ara, de lehet csak az 5 évvel ezelőtti ugrott be…

  2. A történet időpontja érdekelne.
    A mobiltelefon és a CD lejátszó miatt gondolom,
    már frissebb ” retro ” korszak.
    ( bár az eset lehet bármikor aktuális )

  3. Már az elején rájöttem mi lesz a vége..
    Remélem Zoltán feleségül vette Marikát és happy end.

  4. 4 – Tia:
    Ahhoz előbb el kellett volna válni, de rájött, hogy a feleségével egy húron pendülnek, ami sok év házasságának a záloga. Marikával csináltak egy hármast, de nem vált be. A két nő egy férfik sose válik be, mert a férfiaknak csak a vágya nagy a képessége sokkal kisebb. A két férfi egy nő majdnem tökéletes.

  5. Hát, amikor Réka olyan szépen kiöltözve ment el, nekem is gyanús volt, hogy találkozni fognak. Ugyanakkor nem kerülte el a figyelmemet az irónia, hogy Marika egy óráig válogatott, hogy mit vegyen fel, csak azért, hogy aztán mindjárt az előszobában le is vesse.

  6. 6 – Joskapista:
    Marika egy órán át azért válogatott, hogy Zoltánt felcukkolja meztelen válogatásával. Ez sikerült is./font>

  7. Felmerül még bennem a kérdés, hogy kb. 2,5 órán belül két dugás után mi erő marad egy férfiban, legyen akár egy huszonéves csődör, hogy még további partnerek után nézzen.

  8. 8 – Joskapista:
    A csoportos szexnek éppen az a vonzereje, hogy önmagához képest minden férfi 300 %-ot teljesít.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük