
1944 október 15-én a szovjert csapatok már Magyarország területén haladtak előre, amikor Horthy Miklós kormányzó elszánta magát a háborúból való kiugrásra. A lakosság néhány óráig tartó örömmámorát estére a Szálasi Ferenc vezette nyilas terrormozgalom hatalomátvétele lökte végső reménytelenségbe.
Egy tragikusan rosszul konspirált terv volt, amiről a németek már jóelőre tudtak és viszonylag könnyen megakadályozták
Adolf Hitler és a különféle német titkosszolgálatok (SS, SD, Abwehr, Gestapo) már évek óta beépültek a magyar vezérkarba és közigazgatásba, így Horthy kormányzó környezetébe is. Az ország márciusi 19-i német megszállása után Berlin megbízható csatlósai kerültek kormányra, élükön Sztójay Döme miniszterelnökkel, aki a háború folytatásának feltétlen híve volt.
A németek előtt nyílt titok volt, hogy a kormányzó kisebbik fia, ifj. Horthy Miklós kormányzóhelyettes, és az orosz fronton elesett nagyobbik fiának, Horthy Istvánnak az özvegye rádión át tart közvetlen kapcsolatot a Várból angolszász hatalmakkal a magyar haderő fegyverletételének és átállásának tervéről.
A kormányban, különösen a Belügyminisztériumban és a csendőrség élén a nácibarát nyilaspárt több tagja is vezető szerephez jutott, és döntő szerepet játszott a vidéki zsidóság összeterelésében és deportálásában, ami többszázezer magyar állampolgár gyötrelmes halálával végződött a náci megsemmisítő táborokban. Ezeknek a tisztviselőknek is tudomásuk volt a készülő kiugrási tervről, különösen azután, hogy a Román Királyság augusztus 23-án már megtette ezt a lépést.
Hitler szemszögéből nézve Horthy kísérlete árulásnak számított, mivel Magyarország 1940-ben, még Teleki Pál miniszterelnökségének idején csatlakozott az úgy nevezett Háromhatalmi Egyezményhez (III. Birodalom, Japán és Olaszország), amely szerződés a felek kölcsönös kötelezettségévé tette a többi résztvevő katonai támogatását. Horthy szerint viszont Magyarország megszállásával a nácik megszegték a megállapodást és csatlóssá fokozták le a magyar hadsereget.
Skorzeny Pestre jön
A német titkosszolgálatoknak tudomásuk volt arról a levélről is, melyet Horthy Miklós még szeptemberben intézett Joszif Sztálin szovjet vezetőhöz, megígérve, hogy Magyarország nem okoz több vérveszteséget a szovjeteknek, cserébe pedig a magyar néppel szembeni irgalom gyakorlását és az ország szuverenitásának fenntartását kérte a háború után. A levél utolsó bekezdése szerint ” Küldöm a teljes jogkörrel rendelkező delegációmat a béketárgyalások lefolytatására, és kérem Önt, hogy kegyelmezzen meg szerencsétlen országunknak, melynek történelmi érdemei vannak, és melynek népe az orosz néppel oly sok közös vonással rendelkezik. Legyen szíves, használja fel befolyását a szövetségeseire azzal a céllal, hogy a feltételek, amelyeket kidolgoznak, összeegyeztethetők legyenek népeink érdekeivel és becsületével, és azok valóban a békés életet és a biztos jövőt szolgálják”.
A német diktátor magához rendelte az SS legtapasztaltabb kommandós parancsnokát, Otto Skorzenyt, akinek egysége korábban egy vakmerő akcióban Benito Mussolinit is kiszabadította hegyvidéki fogságából. A feladat az volt, hogyHorthyt nem erőszakkal, hanem pszichés nyomással mondassák le a hatalomról, számolva a kormányzó széles népszerűségével az országban.
A németeknek tudomásuk volt arról is, hogy a magyar küldöttség már október 11-én aláírta Moszkvában az előzetes fegyverszüneti megállapodást, tehát a kiugrás a küszöbön áll.
Üzletembernek és turistának álcázva magukat, Skorzeny akciócsoportja egy héttel a kiugrási kísérlet előtt Budapestre utazott és felkészült arra, hogy csapdába csalja és elrabolja ifj. Horthy Miklóst, hgy majd ezzel zsarolja az apját, hogy mondjon le az ország vezetésétől. A csel az volt, hogy magukat jugoszláv ellenállóknak kiadva tárgyalásokra csábítsák a kormányzó-helyettest, ami sikerült is, mert az óvatlan és tapasztalatlan politikus szeretett volna kapcsolatokat építeni Tito jugoszláv partizánvezér felé.
Apja tilalma ellenre ifj. Horthy és néhány testőre elhagyta a Várat, hogy barátja lakásán találkozzon a jugoszlávokkal. Ott viszont az SS ügynökei várták, leütötték, és egy szőnyegbe csavarva a budaörsi repülőtérre vitték, ahonan Németországba szállították egy gyűjtőtáborba. A rajtaütés során tűzharc alakult ki a nácik és a magyar testőrök között, akik közül az egyik el tudott menekülni a helyszínről és értesítette a kormányzót a történetekről.
Horthy ezért már a zsarolása felkészülten várta Edmund Veesenmayer birodalmi képviselő látogatását, aki a cserealku megkötését remélte a kormányzótól. Horthy közölte megváltoztathatatlan szándékát a háború befejezéséről, és nem titkolta el, hogy ezt a magyar népnek is tudomására fogja hozni. A németek ezt nem akadályozták meg, azért, hogy Horthy jusson el arra a pontra, amikor szövetségi árulással lehet megvádolni.
A hadparancsnak számító kiáltvány szerint „Hőn szeretett hazánk szívében folyó pusztító harctól, a küzdő erőket számbavéve, immár döntő, az országra nézve kedvező fordulatot nem várok. Ezért elhatároztam, hogy fegyverszünetet kérek. Mint a fegyveres hatalom legfőbb hadura, felszólítalak benneteket, hogy honvédeskütökhöz híven, hűséggel és feltétlen engedelmességgel teljesítsétek elöljáró parancsnokaitok útján kiadott parancsaimat. További létünk attól függ, hogy a honvédség minden tagja e súlyos helyzetben kötelességtudó és végsőkig menő fegyelmezett magatartást tanúsítson”.
A proklamáció beolvasása a Rádióban kora délután meg is történt, majd a szöveget többször megismételték. A budapesti lakosság és a gettóba zárt zsidóság lelkesedése kirobbanó volt, de nem tartott sokáig.
Mivel azonban a parancs nem jutott el az összes harcoló alakulatokhoz, illetve a németbarát csapattisztek több helyen nem vették figyelembe vagy megszegték, a kiugrás katonai háttere nem volt biztosított. A Wehrmacht budapesti erői a délután során megszállták a Várat, és lemondó nyilatkozatot csikartak ki az államfőből.
Estére a németek által felfegyverzett és ugrásra készen várakozó nyilaskeresztes egységek átvették a főváros, majd az ország irányítását, élükön a sebtében fölesküdött Szálasi Ferenc ‘nemzetvezetővel’. A kormányzót és családját Németországba hurcolták.
Ezzel a tragikus fordulattal Magyarország végleg bent ragadt a 2. világháború vesztes oldalán, és minden esélyét elveszítette a háború utáni béketárgyalások kedvezőbb alakítására. A zsidóüldözések és tömeggyilkosságok folytatódtak, és Budapest pusztító ostroma is elkerülhetetlenné vált. Magyarország újra elveszítette a Horthy kormányzósága alatt visszacsatolt trianoni területeket is.
A nyilas és nácipárti magyar főbűnösöket és katonai vezetőket a háború utáni népbírósági ítéletek halálra ítélték, élükön Szálasi Ferenccel, valamint a zsidók meggyilkolását szervező kormányzati szereplőkkel (Endre László és Baky László államtitkárok) és Beregffy Károly vezérezredessel, honvédelmi miniszterrel.
Csak kicsit kapcsolódó, de annál érdekesebb.
http://beszelo.c3.hu/keretes/dania-masodik-vilaghaborus-oroksege
Nemrég volt a témáról egy érdekes beszélgetés történészek részvételével, a Rubicon yt -csatornáján láttam. Eszerint a legújabb kutatások szerint úgy néz ki, hogy az amerikaiak intézték el hogy ne sikerüljön a magyar kiugrási kísérlet, ők juttatták el a részleteket a németekhez. Azért volt erre szükségük, hogy Németországtól katonákat vonjanak el a térségbe Nyugatról.
Az orosz erőket 103 napig lekötötte a Budapest, így nem jutottak korábban atomfegyverhez és többfokozatú ballisztikus rakétatechnológiához, valamint korszerű megmunkáló központokhoz sem.
Továbbá felveti a kérdést, hogy az amerikaiak összefogva a németekkel, vajon biztosan nekimentek volna az oroszoknak?
A budapesti csata nagyságát az ardenneki – offenzívához lehet csak hasonlítani!
(Az oroszok, nem számítottak arra, hogy nem sikerül a román mintára való átállás.)
3 Bocs, János, de azt nem értem, hogy a Vöröshadsereg lefoglaltságának Magyarországon mi köze van az oroszok atomfegyverhez jutásához. Csak Amerikának sikerült az atomfegyvert kifejleszteni, az oroszok is tőlük lopták, gyanús, hogy Oppenheimer tudtával.
Nem fejlesztettek az amerikaiak semmit, az oroszok orra elől megszerezték a német plútóniumot, amit aztán a Trinity-nek neveztek el.
Az oroszok önálló utat jártak és járnak be a mai napig a csodafegyverek fejlesztésével.
5 – Azért a Manhatten projekt-et elintézni annyival, hogy „nem fejlesztettek semmit”, kissé erős. De most már értem, hogy a németek plutóniumjára gondolsz.