(765) Észlelni kezdem a világot

Szemelvény a “Antiszemita volnék?” című könyvemből (1990)

 

Észlelem a világotAbban az évben születtem, amikor Hitler átvette a hatalmat és így, mire 6-7 évesre cseperedtem, Közép-Európa embereinek volt vagy fél tucat éve eldönteni, miről is van szó tulajdonképpen. Ami azt illeti, nem döntöttek semmiben. Az emberiség aprócska százaléka elmegy politikusnak, mert betegesen remeg a hatalomért, de aztán, amikor megkaparintják, akkor krónikusan képtelenek tisztességes, felelős és értelmes döntéseket hozni. A világ egyszerűen csak sodródott (és ma is sodródik) néhány őrült nyomában.

Amikor az első elemibe beírattak, vagyis 1939-ben, akkor még az ember vallása éppen úgy hozzátartozott „alapvető” adataihoz, mint az anyja neve, vagy családi állapota. Karácsony környékén a tanító néni felolvasta a névsort és egyenként, mindenkitől megkérdezte milyen vallású. Hogy erre mi szükség lehetett, azt nem tudom, mert akkor már vagy három hónapja jártunk hittanra, és aki nem tudta kívülről a tízparancsolatot, az akkora körmöst kapott a plébános úrtól, hogy egy hétig nem tudta kézbe venni a kanalat. Ezért adták balkézre. Nem akarták, hogy éhen haljunk. Kellett a katona. A felnőttek vissza akarták foglalni „egész Magyarország mennyországot”.

Szóval felolvasták a névsort, és mindenkitől megkérdezték: „Milyen vallású vagy kisfiam?” Én voltam a névsorban az első, rajtam kezdték. Mondtam, hogy „római katolikus”, mert hát erre kereszteltek, meg belém verték, hogy az vagyok. Egy évvel korábban az Édesanyámmal együtt körmentünk az Eucharisztikus budapesti világkongresszusán, ha kétségeim lettek volna. Hogy miért lettem római katolikus, azt akkor még nem tudtam, nem is firtattam. Túl fiatal voltam még, hogy bármit megkérdőjelezzek. Na, szóval római katolikus voltam. Utánam sorra kérdezték a többi gyereket. Mindenki az volt, római katolikus. Aztán a tanító néni elérkezett Mayer Tomihoz. Tomi azt mondta, hogy ő „izraelita”. Hangosan röhögött az osztály. Hangosan röhögtünk, mert olyan furcsa volt „izraelita”. A kis Mayer Tomi elvörösödött, szemmel láthatóan zavarban volt, vállait felhúzta, két lelógó karját széttárta, majd visszaejtette a teste mellé és azt mondta „nem tehetek róla”. Tényleg nem tehetett róla. Bennem pedig motoszkált egy gondolat. Ki követte el az első bűnt Mayer Tomival szemben?

Az iskolából hazamenet végig golyóztuk a járdaszegélyt. Nem volt Kuckó a tévében. Nem volt tévé a szobában. Nem volt szoba a házban, mert lebombázták. Volt viszont Levente, ahová a 14-16 éves fiúk eljártak, a 16 év felettiek pedig szívták (a Levente nevű cigarettát). Mi a 14 év alattiak is szívtuk, de nem a Leventét, hanem a fogunkat, bár nem volt szuvas, tudniillik, nem volt cukor se. Volt viszont légoltalmi ismeretek (mint tantárgy), csak nem tudták oktatni, mert az iskolában szénszünet volt. Ugyanis nem volt szén se. Persze, azért volt oktatás a szénszünet alatt is, csak rádión keresztül. „Plim-plam, Rádió Budapest I. Kedves gyerekek, most számtanóra lesz az elemi iskola első és második osztályos tanulók részére.” Mégse lett, mert közbejött a légiriadó. Anyám gondosan eloltotta a gázt, kikapcsolta a villanyt, felvettük a gázálarcot és lementünk a légópincének kikiáltott fáskamrába. Mert hát nem volt légópincénk se, csak fáskamránk. Mi csak hadat tudtunk üzenni fűnek-fának, de háborúra felkészülni még azoknak se volt kedve, akiknek egyébként a háborúhoz úgy általában volt. Azaz lehet, hogy volt kedvük, csak erejük nem volt, mert minden erejüket lekötötte a zsidók üldözése.

Szóval az iskolából hazamenet végiggolyóztuk a járdaszegélyt. Csín-bum, ros vagy ratlan? Egy üveggolyó tíz cserépgolyót ért. Egy nikkelgolyó három üveggolyót. Golyózás közben pedig dúdoltam: éjen a Szálasi meg a Hitler – Kiverik a zsidókat bikacsekkel.

Dúdolás közben egyáltalán nem zavart, hogy fogalmam se volt, ki az a Szálasi, ki az a Hitler, kik a zsidók és mi az a bikacsök. Ami ezen kívül maradt, azt értettem. Különben évek teltek el, mire rádöbbentem, hogy a „zsidó” meg az „izraelita” egy és ugyanaz.

Még ma se tudom, mi volt az? Hivatalos álszemérem? Megjátszott emberség, vagy pártatlanság? Az viszont biztos, hogy 5 évvel később, a hatalomátvétel után, amikor a magyar kormány tagjai vagy zsidók voltak, vagy szovjet állampolgárok, vagy mind a kettő, amikor a hitoktatás fakultatív lett, vagyis tilos, szóval akkor is, akarom mondani, akkor se illet azt a szót, hogy „zsidó” kiejteni a szánkon. Én úgy voltam tizenéves, hogy a „zsidó” szó és fogalom száműzve volt a polgárilag elfogadható, a jó ízlés határain belül eső témák közül. A negyvenes évek végén, úgy a Fordulat éve táján, valahonnan tudtam, hogy zsidók ugyan vannak, de ezt a szót nem szabad használni ugyanúgy, ahogy vannak homokosok is, de ezekről se illik beszélni.

Cionisták az igen. A cionistákat el lehetett ítélni, azokat lehetett szidni, megbélyegezni, tiltakozni a politikájuk ellen, de az, akiből cionista lett, vagy akiből nem lett cionista, bár lehetett volna, szóval az az ember, mint fogalom, vagyis a zsidó, az nem létezett.

A valóságban persze létezett, de hogyan? Egyik bizalmas osztálytársam megkérdezte tőlem, „Te Tibi, nem tudod a Baranyai az zsidó?” És a „zsidó” szónál erősen lehalkította a szavát és sokatmondóan körülnézett, nem hallja-e valaki? Se akkor, se azóta, nem tudtam rájönni, és ezért most megkérdezem. Tény-e hogy vannak zsidók? Ha igen, akkor miért kellett úgy tenni, mintha nem lettek volna?

_____________________________________________________________________
_____________________________________________________________________
_____________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

27 gondolat erről: „(765) Észlelni kezdem a világot

  1. Ha már az került szóba, hogy miről szabad és miről nem beszélni, a napokban jelent meg Günter Grassnak, a jónevű német írónak egy verse “Was gesagt werden muss” címmel. Jó nagy botrányt kavart, ahogy az várható volt a téma ismeretében.

    A kapcsolódó cikk itt van, ha Tibor bá átengedi:

    http://index.hu/kulfold/2012/04/04/gunter_grass_versben_biralja_izraelt/

    A vers körülbelül erről szól saját nyersfordításomban (ha valaki német tudorként értelmezési hibát lát benne javítson! Grassnak elég nehéz nyelvezete van, annakidején olvastam tőle németül a Bádogdobot, de szó se róla, igencsak befékezte az olvasási sebességet, mondjuk May Karcsi könyveihez viszonyítva):

    “Amit el kell mondani

    Günter Grass

    Miért hallgatok, hallgatom el túl régen azt, ami nyilvánvaló, amit tervek próbáin begyakoroltak, amelynek végén mint túlélők esetleg lábjegyzetek vagyunk.
    Ez az első csapás állítólagos joga, amely egy szájhősnek alávetett és szervezett ünneplésre rávett iráni népet eltörölhetné, mivel úgy sejtik, hogy hatalmában áll egy atombomba építése.
    Miért tiltom meg mégis magamnak, hogy azt a másik országot néven nevezzem, melyben évek óta- még ha titokban tartva is – egy növekvő nukleáris potenciál áll rendelkezésre, és nem áll ellenőrzés alatt, mivel semmiféle ellenőrzés nem illetheti?
    Ezen tényállás általános elhallgatását, melynek az én hallgatásom alá van rendelve, én terhes hazugságnak és kényszernek érzem, amelynek figyelmen kívül hagyása büntetést helyez kilátásba, a szokásos, antiszemitizmusként történő megítélést.
    Most azonban, mivel országomtól, melynek ősbűne van, melyhez hasonló nincs, amely újra és újra asztalra kerül, ismét és tiszta üzleti alapon, – miközben ügyes szavakkal jóvátételként deklarálják – egy további tengeralattjárót kell Izraelbe szállítani, melynek abban áll a specialitása, hogy mindent megsemmisítő robbanófejeket lehessen vele odairányítani, ahol nincs bebizonyítva egy egyetlen atombomba létezése sem, az mégis bizonyítóerejű félelem lesz, kimondom, amit ki kell mondani..
    De miért is hallgattam eddig? Mert úgy véltem, hogy származásom, melyhez soha nem halványuló folt tapad, megtiltja ezt a tényt, mint kimondott igazságot Izrael országának tulajdonítani, amelynek lekötelezettje vagyok és leszek.
    Miért csak most mondom ezt, megöregedve, tintám maradékával: Az izraeli atomhatalom veszélyezteti az amúgy is törékeny világbékét? Mert ki kell mondani, ami holnap már lehet késő lesz, és azért is, mert mi németek, amúgy is eléggé bűnterhesen egy bűntett segítőivé válhatunk, ami előre látható, amiért bűnrészességünk nem törölhető el a szokásos kifogásokkal.
    És elismerem, nem csak azért nem hallgatok tovább, mert elegem van a nyugat képmutatásából, amellett az is remélhető, hogy sokan megszabadulhatnak a hallgatástól, a felismerhető veszély okozóját felszólítják az erőszakról való lemondásra, és emellett ragaszkodnak hozzá, hogy az izraeli atompotenciál és az iráni atomberendezések egy nemzetközi szervezet általi akadálytalan és folyamatos ellenőrzését mindkét ország engedélyezze.
    Csak így lehet segíteni mindenkinek, az izraelieknek és palesztinoknak, mi több, minden embernek aki ebben az őrülettel megszállt térségben szoros ellenségeskedésben él, végül pedig saját magunknak.”

    Ettől függetlenül én Izraelt és a zsidóságot nem tekintem egy és azonosnak. Kifejezetten dühítőnek tartom, mikor jószándékú és tisztességes embereket személytelenül, származásuk alapján megbélyegeznek, elítélnek, legyenek azok zsidók, cigányok vagy bármi más.
    A vallások esetében pedig ott van az a régi dillemám, hogy a világ népességének nagy része beleszületett egy-egy vallási környezetbe, amiről ő tehet a legkevésbé, ugyanakkor túlnyomóan meghatározza a saját vallását, világnézetét is.
    Tibor bát ahhoz a kisebbséghez sorolom, amely a katolikus neveltetés legmélyebb bugyraiból is átbillent a harcos istentagadók közé…
    Emberi esendőségünkhöz tartozik az a kiszolgáltatottság is, hogy valamilyen vallás és kultúra gyermekei vagyunk, de ez azért szabadon hagy elég nagy mozgásteret ahhoz, hogy tisztességes, vagy becstelen életet éljünk.
    Egyébként ez az esendőség is szkeptikussá tesz a vallások vonatkozásában, hiszen minden vallás követője őszintén és mélyen kötődve hisz saját vallásában, annak egyedüli üdvözítő mivoltában.
    Én, az esendő ember ugyan mi alapján dönthetném el, mint külső szemlélő, hogy melyik az igaz, és melyik a hamis? Ha nem születtem bele, és nem járta át minden porcikámat valamelyik, akkor ez teljesen esélytelen. Ha pedig foglya vagyok valamelyiknek, akkor az elfogultság homályosít el…
    Úgy, hogy maradok a jó öreg ateizmusnál.

  2. Tibor bá, én értelek.
    Mikor gyerek voltam, 6-7 éves, és kezdtem eszmélni, nem tudtam kik azok a cigányok. Persze, nálunk is elhangzott a “nem szokta a cigány a szántást”, meg a falat is “cigányútra” ment, ha félrenyeltünk.
    Aztán, egy szép napon a tüneményes, sárga műanyag buszmegálló falára felírta valaki, hogy CMÖ. Ez a bizgatta a fantáziámat, elképzelni sem tudtam, mit jelent. De hiába kérdezgettem, a felnőttek vagy nem tudták, vagy nem akartak válaszolni. Addig vadásztam a válaszra, míg egy idősebb diák elárulta: Cigány Mentes Övezet. Ez új volt számomra. Fantáziámban megregényesítettem. Hiszen, ha van cigány mentes övezet, akkor kell, hogy legyen cigányos is. Akkor a mi övezetünk jobb, vagy rosszabb, mikor, hogyan játszottam el a szavakkal. De továbbra sem tudtam igazán, hogy kik azok a cigányok. Miért azok, akik. Másképp néznek ki? Vagy más nyelven beszélnek? Magyarok is, ha itt élnek, vagy teljesen más nép?
    Gyerekként, és azóta is, rengeteget olvastam. Főként regényeket, és azokban volt, hogy felbukkantak cigányok. De legtöbbször úgy, mint a Szaffiban, akik befogadták Jónást, és vándoroltak, és vidámak voltak. Gyermeklelkemben felruháztam őket vadregényes tulajdonságokkal.
    Így nem csoda, hogy mikor 6-ban a Böbe azzal jött iskolába, hogy cigányok építkeznek a szomszédjukban, én aznap az egész délután ott töltöttem, pedig nem is voltunk túl jó barátnők. Beszélgettünk a cigányokkal, akik rakták a téglát, és olyan vicces, furcsán ejtették a szavakat. Nem tudom, hogy a sajátjuk volt-e, vagy csak másnak csinálták. De egyszercsak eltűntek, az a ház tán még ma is félkész állapotban van.
    Aztán nagyocska lettem, és mesélték, hogy a közeli városban cigánytelep alakult ki, így ott már 200 ezer Ft-ért lehet házat venni. Az már akkor is nagyon kevés volt. De senki nem akar odaköltözni. Az emberek menekülnek, sokan hátrahagyják a házat, kertet. De történt olyan is, hogy valamely magyar nem akart elköltözni, erre míg dolgozott betörték az ablakát és beborították a szemetes kuka tartalmát a szobájába.
    Teljesen ledöbbentem. Ilyet ember nem csinál! Akkor kezdtem el először gondolkozni rajta, lehet nem jó emberek a cigányok. De a felnőttek továbbra sem voltak hajlandóak erről beszélgetni velem. A többi a gyerek sem igazán, vagy mikor véletlenül mégis, furcsán lehalkítva súgták csak a szót: cigány.
    Akkoriban a rajztanárom tehetségesnek tartott, próbált pártfogolni. Beajánlott a városba egy festőművészhez tanulónak. Hozzá jártam órákra, amiknek este 7-kor lett vége, ami ugye télen, már igencsak sötétben van. Még akkor nem volt divat, hogy a szüleink kísérgessenek, egyedül jártam haza. Egyik este igyekeztem a buszhoz, előttem egy nagyobb csoport, 5-6 lány ment. Akkor már tudtam, hogy ők cigányok, sötét bőrűek voltak, nagy hanggal. Az egy hátranézett rám, megállt, megvárt. Megszólított: -Te verted meg a húgomat?
    Én csak álltam döbbenten, nem is ismerem, sem őt, sem a húgát, sem senkit, nem is itt lakom, csak erre jöttem, most mi történik?, jajj, nem tudom, de félek, mert már jön közelebb…
    Szó, mi szó, megvertek.
    De ma, felnőttként, tudom, hogy még mindig nem ildomos beszélni róluk. Cigány szó nincs is, legfeljebb roma. És nincs cigánybűnözés, és ne is beszéljünk róla, tegyünk úgy, mintha nem is lennének.
    Én most megtettem, most akkor fajgyűlölő vagyok?!

  3. Azt hiszem, a témában a törzslátogatók sok újat nem tudnak elmondani.
    Esetleg más-más szögből lehet nézegetni a témát.

    Egy másik topikban körvonalazódott egy nézet, hogy a kereszény Biblia a Tórára – mondjuk – támaszkodik. Ezt én vitatnám, de nem rendelkezem elég erős teológiai háttérrel hozzá. Tehát (egyelőre) visszavonulok.

    Viszont a kezembe akadt egy írás ami vitapartnereimet igazolja, gondoltam, megosztom, kíváncsi vagyok, ők hogy látják.

    Marcus Eli Ravage, egy cionista teoretikus és közíró egy provokatív munkát tett közzé az USA-ban 1928-ban: Egy igazi vád a zsidók ellen. (A real case against the jews).
    Ebben azt fejtegeti, hogy mennyire nevetségesek azok a vádak, amivel az antiszemiták illetik a zsidókat, azokhoz képest, ami valóság.
    Azt mondja, nem azért gyűlölik az antiszemiták a zsidókat, mert keresztre feszítették Jézust, hanem mert rájuk kényszerítették a kereszténységet. Nem az az igaz baj, hogy túl sok zsidó van a pénzvilágban, meg a médiában, hanem hogy törzsi szokásaik a gojok erkölcsi kódexévé váltak, nemzeti történelmükből állnak a gojok legszentebb tanításai, a zsidók ősi szállásterülete a gojok Szentföldje, a zsidó szokások a goj kultúra alapjaivá váltak, lerombolták a pogány bálványokat, és a zsidó Istent tették a helyükre…
    Ez az amit az antiszemiták sosem tudnak megemészteni, de nem merik kimondani.

    Nos nagyjából ez lenne Mr Ravage írásának erősen tömörített változata.

    Ezt látszik megerősíteni Walther White interjúja Harold Wallace Rosenthallal 1976-ban.
    Néhány gondolat a riportból:
    Az amerikaiak 1932 óta nem választottak magiknak való elnököt. Rosewelt a mi emberünk volt. Rosewelt óta minden ember a mi elnökünk.
    Mi, zsidók, úgy játszunk az amerikai közvéleménnyel, mint macska az egérrel.
    A hatalmunkat a nemzeti pénzrendszerek manipulációból építettük fel.
    Rettegéssel és megfélemlítéssel kasztráltuk a társadalmat…. A herélt állatokhoz hasonlóan nem foglalkoztatja őket a jövő és az utódokról való gondoskodás, csak a jelen munkakényszere és a következő étkezés köti le a figyelmüket.

    Szóval itt van két vélemény, ráadásul zsidóktól.

    És most vakarhatom a fejem…
    Ha “tisztességes antiszemita” módjára elkezdem lobogtatni, hogy íme, már a zsidók is beismerik, akkor ez azt jelenti, hogy már tényleg átvették a hatalmat, és kész. Hát már az én érveimet ellenük is ők adják a számba…
    Persze ott van a másik, egyre vonzóbb alternatíva, hogy a Cion Bölcsihez hasonlóan ezek is hamisítványok, és a zsidók csak az emberi féltékenység áldozatai, és nem tehetnek semmiről.

    2+2=5… 2+2=5… 2+2=5…

  4. 1: Gyerekkori élmények biztosan erősen hatnak a későbbi világképünkre. Attól tartok, sokan vannak, akiknek első “cigány-találkozása” egy alapos elverést jelentett. Onnan kezdve nehéz nem elfogultnak lenni.

  5. Netanjahu nekiment a Nobel-díjas írónak – a vers nyers fordításával
    2012. április 5. 20:51:06

    Günter Grass kiverte a biztosítékot Izraelben. A Nobel-díjas német író szerdán megjelent versét csütörtökön az izraeli miniszterelnök is kommentálta, pedig a Jerusalem Post szerint Netanjahu „nagyon ritkán szokott reagálni a külföldön megjelent antiszemita és Izrael-ellenes nyilatkozatokra”. Hogy mit is mondott az izraeli kormányfő, azt három angol nyelvű izraeli hírportál (Haaretz, Ynetnews és The Jerusalem Post) beszámolója alapján próbáltam rekonstruálni.

    Netanjahu szerint Grass írása „tudatlan és szégyenletes”, s a kormányfő szerint „szerte a világon minden tisztességes embernek el kell ítélni” a német író szavait.

    Mint azt szerdán szinte minden hazai hírportál megírta, Grass terjedelmes versében azt állította, hogy nem Irán, hanem az atomfegyverrel rendelkező Izrael fenyegeti a világbékét. Grass figyelmeztette a német kormányt, hogy szüntesse be a zsidó állam fegyverrel való ellátását (tengeralattjárókról van szó), s figyelmeztesse Izraelt, ne támadja meg Iránt.

    Csütörtökön Netanjahu közölte: biztos abban, hogy Günter Grass megnyilatkozása mögött antiszemita „motiváció” rejlik. „Hat évtizedig eltitkolta a múltját, azt, hogy a Waffen-SS tagja volt” – mondta a kormányfő. „Ezért nem meglepő, hogy szerinte a zsidó állam jelenti a legnagyobb veszélyt a világbékére, s hogy ellenzi államunk önvédelem céljából való felfegyverzését.” Netanjahu szerint „szégyenletes”, hogy Grass párhuzamot von Izrael és Irán között:

    „Az iráni rezsim tagadja a holocaustot, s Izrael elpusztítására szólít föl. Ez az összehasonlítás keveset mond Izraelről, de annál többet árul el Grass úrról. Nem Izrael, hanem Irán jelent fenyegetést a világ békéjére. Nem Izrael, hanem Irán támogatja a terrorszervezeteket, amelyek rakétákat lőnek ki ártatlan civilekre. Nem Izrael, hanem Irán támogatja azt a tömeggyilkosságot, amelyet a szíriai rezsim hajt végre saját népe ellen. Nem Izrael, hanem Irán kövezi meg a nőket, akasztat föl homoszexuálisokat, s nyomja el brutálisan polgárai tízmillióit.”

    Grass azt írja a versében, hogy az iráni elnöknek „nagy a szája”, s az iráni nukleáris program veszélyes volta nem nyert bizonyítást. A Nobel-díjas író szerint az izraeli nukleáris arzenál viszont az elmúlt években – titokban – igencsak gyarapodott, ráadásul nemzetközi ellenőrzés nélkül. Grass úgy véli, hogy a Németország által Izraelnek eladott tengeralattjárókat a zsidó állam atomfegyverrel szereli föl.

    „Németország felelős lehet olyan bűnért, ami előre megjósolható”
    – mondta Grass, aki ma is a német szociáldemokrata párt aktív tagja.

    Grass versét nemcsak Izraelben – és különböző zsidó szervezetek körében – kritizálták élesen. Izrael németországi nagykövete egyenesen azt állította, hogy a német író költeménye „a vérvád hagyományát követi”.

    Zárásul egyetlen érdekes adalék a kirobbant vitához: Meir Dagan, a Moszad korábbi főnöke – megtörve a „titkosszolgák” szokásos hallgatását – azt nyilatkozta: osztja Grass álláspontját, s ellenzi Irán megtámadását. Dagan szavai azt jelzik: Izraelben sem mindenki sorakozik föl a harcias Bibi Netanjahu mögött.

    Szalay László

    Szerkesztő kiegésztése: Günter Grass versánek nyers magyar fordítása.

    Amit ki kell mondani

    Günter Grass

    Amiért oly soká hallgatok, fogom be a szám, látszólagos és a gyakorlatokban szimulált, melynek a végén mi, a túlélők legfeljebb csak lábjegyzetek lehetünk.

    Ez az állítólagos felhatalmazás egy első csapásra, mely a nagy hangon alávetettés a szervezett ünneplésre irányított iráni népet kiirthatja, mert ebben a hatalmi körzetben atombomba készítését föltételezik.

    Mégis, miért is fogjam vissza magam attól, hogy néven nevezzem a másik országot, ahol évek óta – még ha titokban tartottan is – egy növekvő nukleáris potenciál áll a rendelkezésre, de amely ellenőrzés nélkül marad, mert a vizsgálat számára elérhetetlen.

    Eme tényállás általános elhallgatása, melynek az én hallgatásom önmagában is alárendelődött, melyet terhes hazugságnak és kényszernek érzek, ami hamarosan büntetést vonz, az ‘antiszemita’ ítélet már kéznél van.

    Mégis, most kimondom, amit ki kell mondanom, hogy az országomb, melyet a saját bűneivel szembesítettek, mely újra és újra egyedi, összehasonlíthatatlan és miatta felelőssé tettek, akkor is ha jóvátételről fecsegnek, arra készül hogy rendszeresen és üzletszerűen Izraelnek egy újabb tengeralattjárót szállítson, melyre jellemző, hogy valamennyi romboló robbanófejet képes oda szállítani, ahol egyetlen atombomba léte sem bizonyított, csak a félelem által ‘igazolt’.

    De miért is maradtam eddig csendben?

    Mert úgy véltem, hogy ahonnan én származom, az ország, melyhez kötődöm és szeretném, ha így is maradna ezzel a ténnyel, mint őszintén kimondott igazsággal mint soha el nem távolítható bélyeggel megbélyegzett, megtiltja nekem, hogy Izraellel netalántán összeütközésbe kerüljek.

    Miért beszélek csak öregen és a maradék pennámal: az atomhatalom Izrael veszélyezteti az egyébként törékeny világbékét.

    Merthogy ki kell mondani, ami holnap talán már túl késő lehet, és azért is, mert mi – mint németek elég terhet viseltünk már – egy bűntény támogatóivá válhatunk, ami előre látható és amiért a bűnrészességünk a szokásos kibúvók egyikével sem tehető meg nem tetté.

    És elismerem, nem maradok többé csendben, mert belefáradtam a Nyugat szenteskedésébe, sőt, mi több, reménykedhetek, hogy sokan megszabadulhatnak a hallgatás kötelékétől, megkövetelik a felismerhető veszélyt kezdeményezőktől valamennyi erőszak élítélését és egyben annak kijelentését, hogy az izraeli atompotenciál és az iráni nukleáris berendezések korlátlan és állandó nemzetközi egység általi ellenőrzését mindkét állam kormánya megengedi.

    Csakis ez az út segíthet, valamennyiüknek, izraelieknek és palesztinoknak, sőt mi több, valamennyi emberi lénynek, aki ellenségként él egymás mellett ebben a körzetben – végülis magunknak is.

    [Vissza] Forrás: Szalay László

  6. Először én is anyósomtól hallottam ezt az “éjen a Szálasi meg a Hitler – Kiverik a zsidókat bikacsekkel.” című dolgot..
    Ő is hasonló dolgokat,és hasonló szemszögből szokott nekem mesélni,mint ahogy Te Tibor bá..

  7. Véleményem szerint a zsidó és az izraelita nem egy és ugyanaz. A cionista pedig végképp nem. Én is büszkén vallom hogy magyar vagyok, annak ellenére hogy tudom, származásom igencsak vegyes kun-magyar(?)-lengyel-szlovák és Isten tudja milyen kárpát-medencei olvasztótégely ötvözete vagyok. Vallásos nevelést kaptam olyannyira, hogy majdnem evangélikus lelkész lett belőlem. Mindezt azonban felülírta bennem valami, amit én szabad akaratnak, lelkiismeretnek és egyéni döntésemnek köszönhetek. Tehát annak ellenére hogy büszkén vallom, hogy magyar vagyok, nem tartom helyesnek sőt a történelem egyik legigazságtalanabb és legelhibázottabb döntésének tartom a Trianonban történteket, mégsem értek egyet a szélsőséges, Hungarista elvekkel. Tehát magyar vagyok de nem hungarista. Ahogy a Második Világháborúban sem volt minden német náci. Éppúgy elítélem az Izrael palesztínok ellen folytatott politikáját, ahogyan a nácik a zsidók ellen elkövetett gaztetteit. Az egyszerűsítés és az általánosítás habár egyszerű és általános módja a próblémákra való kényszerű válaszadásban, mégsem általánosítottam.

  8. Véleményem szerint a zsidó és az izraelita nem egy és ugyanaz.

    Persze, hogy nem ugyanaz. Az “izraelita” kifejezés Izrael népének mind a 12 törzsére utalhat, ezzel szemben a “zsidó” csak Júda törzsét jelenti.

  9. 7:
    “Én is büszkén vallom hogy magyar vagyok, annak ellenére hogy tudom, származásom igencsak vegyes kun-magyar(?)-lengyel-szlovák és Isten tudja milyen kárpát-medencei olvasztótégely ötvözete vagyok. ”

    Annak ellenére..? Nincs semmilyen ellentét. Idézet Garai Gábor Hazám c. verséből:

    Véremben öt vagy hat népfaj vegyült el.
    De a vér nem beszél,
    csak kicsordul, ha megvágom az ujjam,
    különben hallgatag üzemanyag,-
    szót fogad kormányosának, a szívnek,
    amely anyanyelvemen diktálja, hogy:
    magyar vagyok;
    oly természetesen, ahogy
    a Tisza menti baljós réteken
    pálma nem, csak parázsló fű terem.

    A Hungarizmusban mi a szélsőséges neked? Pontosan Szálasi volt az, aki figyelembe vette a Kárpát-medence olvasztótégely jellegét a Trianon- ill. nemzetiségi kérdésnél, (14 – ahogy ő fogalmaz – “talajgyökeres” nemzetiséggel számolt) és ezt velük együtt kívánta megoldani.

  10. 9:
    Szálasi egy begőzölt “politikus” volt, nem pedig “Nemezetvezető”. Neki Hitler természetes szövetségese volt, és ő nemzetiség alatt a svábokat értette, nem a ruszinokat.
    “Pontosan Szálasi volt az” aki eljátszotta az utolsó esélyünket a trianoni revízióra.
    Csak az igazság kedvéért írom.

  11. “Pontosan Szálaasi volt az” aki eljátszotta az utolsó esélyünket a trianoni revízióra. – Pontosan így van.

  12. 10:
    Azért nem volt az annyira természetes, mint azt a jelenkor történetírói szeretnék elhitetni. Előbb írtam, hogy 14 nemzetiséggel számolt. Ebbe beletartoztak még a jászok és a kunok is, nem csak a svábok. Sőt, pont miattuk volt nézeteltérése Hitlerrel, ugyanis a német nép egyesítésébe beleértette a magyarországi svábokat is, vagyis igényt tartott rájuk. Ezt Szálasi nem fogadhatta el. Így írt a nemzetiségekről:

    “A Hungarizmus nem a Csonkaország, nem is csupán a magyar nép testére van szabva, hanem a Kárpátok ölelte Duna-medence területén fekvő ezeréves Nagy-Hazára és az abban élő összes honképes és talajgyökeres népcsaládokra, melyek a magyar nép vezetése és irányítása alatt, azzal együtt jelentik a magyar Nemzet erkölcsi, szellemi, anyagi és politikai, társadalmi, gazdasági egységét.”

    10, 11: “Pontosan Szálaasi volt az” aki eljátszotta az utolsó esélyünket a trianoni revízióra.

    Gondolom arra a legendára gondoltok, hogy ha átállunk a szovjetekhez, megtarthatjuk Erdélyt. És ezt Szálasi akadályozta meg a kiugrási kísérlet megakadályozásával…

    Szóval a Hungarizmus szélsőséges, Szálasi begőzölt. De még mindig nem tudom, hogy miért.

  13. 12: nem tudom, feltűnt-e, hogy bizonyos démonizált nézeteket nem szoktak részletesen ismertetni, tanítani, pedig mindenki beláthatná, mekkora disznóságok, vagy marhaságok… 🙂
    Pl. ilyen a vérvád.

  14. 13:
    +1.

    És ezt Szálasi akadályozta meg a kiugrási kísérlet megakadályozásával… Ezért a béna mondatért bocsánat.

  15. 13 & 14:
    Az esély nem jelent biznyosságot.
    A románok nem szlávok (mi sem). Sztálin pontosan tudta, hogy mi jobb “szövetségesek” vagyunk, mint a gyorsan köpönyeget forgató románok. (ez be is jött évekkel később) Volt rá esély, ismétlem esély, amit meg kellett volna játszanunk, hogy ha nem is adja Sztálin vissza egész Erdélyt, de a magyar lakta területeket talán igen. Esély és talán, de az abszolút semminél több. És mit kinált e helyett Szálasi? Egy biztosan elveszett háború, őrült vezéréhez való kitartást az utolsó 13 éves hadbafogott gyerekig. Ha ezek után megkérdezed miért gőzölt be Szálasi, akkor kiállítottál magadról egy szegénységi bizonyítványt.
    Máskülönben emlékszem a Szálasi perre. A tárgyalás így kezdődött. Neve: Szálasi Ferenc, Foglalkozása: Magyarország nemezetvezetője (röhögés a teremben). Maga még mindíg nemzetvezetőnek vallja magát? Kéremszépen, még nem váltottak le. (újabb röhöghés a teremben). Szálasi pont olyan hülye pojáca volt, mint Schmitt Pál.

  16. 12:

    “A Hungarizmus nem a Csonkaország, nem is csupán a magyar nép testére van szabva, hanem a Kárpátok ölelte Duna-medence területén fekvő ezeréves Nagy-Hazára és az abban élő összes honképes és talajgyökeres népcsaládokra, melyek a magyar nép vezetése és irányítása alatt, azzal együtt jelentik a magyar Nemzet erkölcsi, szellemi, anyagi és politikai, társadalmi, gazdasági egységét.”

    Kezdjük azzal, hogy a magyarság a Kárpát-medencében SOHA nem érte el még az 50%-ot arányt sem. Gyakorlatilag 40% körüli volt a magyar etnikumúak aránya a lakosságon belül már az 1786-os népszámlálásnál is.

    Tehát akkor mért is beszélünk itt a magyar nemzet elsőségéről és irányításáról a Kárpát-medencében? A Kárpát-medence egy olvasztótégely, amit egyetlen etnikum sem sajátíthat ki magának. A magyar etnikum ezt természetesen 1000 éve nem hajlandó elfogadni. Ez a dacosság, ez a rátartiság az etnikai én-tudatunk legalapvetőbb, leginkább meghatározó eleme. Ezért van az, hogy bár a körülöttünk élő népek el tudnak egymással kommunikálni (mind nyelvi, mind átvitt értelemben), mi képtelenek vagyunk megértetni magunkat velük. Magyarországot időről időre ez az etnikai magatartás sodorja a katasztrófába. Aztán persze ezt megint nem vagyunk hajlandóak elfogadni, és kezdődik az egész elölről.

  17. 16. jancsika: Úgy tudom, hogy a 40% a legnagyobb etnikumú népcsoport az összeshez viszonyítva. Tehát az összes többi etnikum együttesen teszi ki a 60%-ot. Egyenként egyik sem múlja fölül a magyar 40%-át. Így sem lehetne jogosult a magyar a Kárpát-medencére?
    A kisebbségi kérdés rendezése sosem volt erőssége a magyarságnak. Amikor erre kísérletet tett, éppen a legnagyobb szabadságot kapott horvátok tették a legnagyobb kárt az országnak. 🙂

  18. 17: Pontosan úgy van, ahogy mondod. De a tény ettől tény marad, hogy nem érjük el az abszolút többséget. Mi vagyunk a legtöbben, de ettől mért lennénk jogosultak az irányító szerepre?

    A megoldás az lett volna, ha valahogyan konszenzusra jutunk az itt élő további népekkel. Erre azonban alapvető etnikai én-tudatunk miatt nem vagyunk képesek, mert a magyar nem alkuszik meg. Amikor aztán emiatt beüt a katasztrófa, akkor meg szepeg a seggünk, hogy hú, de ki lett velünk tolva.

  19. 18. A konszenzusra jutás képességének hiányában teljesen egyetértek. Érdekességképp a többség és az irányító szerep összehasonlításában hadd menjek tovább. Miért a többség irányítson? Lehet azt is kérdezni, hogy miért a több szavazatot kapott parlamenti párt alakítson kormányt? Valamikor megállapítottad, hogy milyen sikeres a cigányság életvitele, életfilozófiája, arcpoétikája. Hiszen befektetett munka és tanulás nélkül jelentős segélyeket tudnak kiharcolni maguknak és a legszaporább etnikumnak tekinthetők. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor lehet, hogy mégsem a magyarok irányítanak? Ha elfogadjuk, hogy ne a többség irányítson, akkor az utódszületések számát tekintve előbb-utóbb le kell mondanunk erről a jogunkról, hacsak eddig nem tettük meg.

  20. 19: Jogos felvetés. A demokrácia védelmében (mármint ha posztuláljuk, hogy a demokrácia a többség akaratának uralmát jelenti) annyit megjegyeznék, hogy szerintem egy társadalmi rend csak akkor elfogadható és maradhat stabilis, ha tervezhető és élhető életpályát tud felmutatni szinte minden tagja számára. Hogy ezt a rendet egy kisebbség szervezi-e meg (egyébként a gyakorlatban mindig így történik, a demokráciában is, csak itt ugye választott képviselőkön keresztül), igazából részletkérdés. A többségnek, akik benne élnek, el kell fogadnia, máskülönben megkezdődik az, amiről Attila beszél: nem tetszik a rendszer, jönnek az alternatív értelmezési stratégiák, hagyomány, haladás, stb., összefoglaló néven beindul a forradalom és a fennálló rendszer cseréje.

  21. 15:
    “És mit kinált e helyett Szálasi? Egy biztosan elveszett háború, őrült vezéréhez való kitartást az utolsó 13 éves hadbafogott gyerekig.”

    Akkor menjünk pár nappal vissza. Mit kínált a Kormányzó úr? Annak a szinte teljesen elvérzett szövetségesnek az elárulását, majd hátba támadását, (mint Sztálin legfőbb követelését*) akinek az addigi revizionista eredményeit köszönheti, (jó, valójában Mussolininek) majd egyezkedést, azokkal, akinek az uralmából már kapott ízelítőt az ország ’19-ben.
    Mindezt az Európa első antibolsevista államfője titulus birtokában. A kiugrási kísérlet kudarcának ez a lényege, mert a magyar katonai vezetés ilyen becstelenségre nem volt hajlandó. (Egy-két Miklós Bélától eltekintve.)

    Azt azért mindenki beláthatja, hogy egymaga Szálasi, vagy akár az egész hungarista mozgalom kevés lett volna a harcok folytatásához, hiába is jelentik be azt. Egyébként azt maga Szálasi is elmondta a végtelenül mulatságos tárgyalásán, hogy a harcok folytatása az értékes időért folyt, ugyanis, ha az angolok érik el az országot a szovjet előtt, a további ellenállás felesleges lett volna. (És természetesen nem a katonai erejük miatt.)

    * Ezt persze Horthy még az ötvenes évek elején is tagadta, egy, a portugáliai emigrációból Adenauernek küldött levélben, csak azt nem tudhatta, hogy mind a németek, mind az angolok lehallgatták és megfejtették a magyar-szovjet számjeltáviratokat, amikben igent mondott a követelésekre…

    Aztán, hogy ti az elmulasztott árulást tartottátok Trianon revíziójának utolsó esélyének, lelketek rajta. Én azért még nem mondtam le róla.

    És csak a pontosság kedvért:

    – Mi a foglalkozása? – kérdezte Jankó Péter.
    Szálasi: Magyarország nemzetvezetõje. (Gúnyos derültség.)

    Elnök: (Erélyes hangon) Tehát önnek ez a mániája még mindig tart, de talán nem is mániája, ez rossz tréfa a nemzettel vagy arcátlanság. Majd rá fog jönni, hogy melyik.

    Szálasi: Szabadna…

    Elnök: Nem szabad semmit. Feleljen. Büntetve volt?

    Szálasi: Kérem, védekezési jogom …

    Elnök: Ez nem védekezés, ez arcátlanság.

    Szálasi: Engem törvényesen választottak a nemzet vezetõjévé. Bejelentem a bírói elfogultságot.

    Elnök: Megteheti. Volt büntetve?

    Szálasi: Igen az 1921 évi 3. törvénycikk alapján háromévi fegyházra.
    A személyi kérdések után Szálasi védõje elfogultsági kifogást tett a bíróság ellen, amit a bíróság visszautasított. (A közönség az elnök bejelentését megtapsolta.)

  22. 21:
    Köszönöm a pontosítást, és megkérlek, hogy tartsd magad távol tőlünk. Nem, nem azért mert hungarista vagy. Hanem azért mert szubjektív hozzászólókra nincs szükségünk. Ebből a fajtából Dunát lehet rekeszteni. nem jobb és nem rosszabb, mint a hithű katolikus, orbánfil vagy gyurcsányfil egyének.

  23. 16:
    “Tehát akkor mért is beszélünk itt a magyar nemzet elsőségéről és irányításáról a Kárpát-medencében?”

    Ez nem dac, vagy rátartiság kérdése. Teljesen mindegy, hogy mekkora volt a magyarság számaránya, ezt az olvasztótégelyt “Ő” szervezte politikai, gazdasági és társadalmi egységbe, és évszázadokig egészen jól elvoltunk, mígnem valakiknek eszébe nem jutott egymásnak uszítani a Medencében élőket.

    “A megoldás az lett volna, ha valahogyan konszenzusra jutunk az itt élő további népekkel.”

    Na, hát ezt pont így gondolta Szálasi is.:
    A Hungarizmus nemcsak azáltal biztosítja a magyarság és az itt élő népcsoportok békéjét, a Pax Hungaricát a Kárpát-Duna medencében, hogy Hont és Hazát ad a népcsoportoknak, továbbá, hogy kultúrautonómiát (nyelv, iskola, népművelődés, önkormányzati közigazgatás és bíráskodás, önkormányzatok kebelén belül érdekképviseleti gazdasági önkormányzat) biztosít számukra hűségrendszerében, hanem szabad akaratmegnyilvánuláson alapuló népszavazással fogja szentesíteni a Kárpát-Duna medencében a területén élő népcsoportok erkölcsi, szellemi és anyagi jólétét a Magyar nemzet fennhatósága alatt.

    Egyébként szerinte a magyar nép vezető szerepét 1526-ban elvesztette, aminek visszaszerzéséért azóta is harcol, és ha ez a magyarság életképtelensége miatt nem sikerül, más nép fogja betölteni azt. Mármint a vezető szerepet.

    Szerintem ebben semmi szélsőséges nincs.

  24. 23:
    Volt szerencsém nyilas járőrökkel találkozni 1945 januárjában. te leírtad az elméletet, én meg találkoztam a gyakorlattal. Egyikünk se tudná meggyőzni a másikat, marad a visszavonulásod.

  25. 22:
    Szubjektív? Hát jó. Azt szoktad mondani, hogy az igazságot keresed. Akár tetszik akár nem, ezek a dolgok hozzá tartoznak az igazsághoz. Persze mindenkinek saját igazsága van.

  26. Persze hogy antiszemita, mert magának gyerekként meg kellett volna akadályoznia a deportálást, elé kellett volna állnia a vonat elé. De így legalább ebbe a társaságba tartozik.:
    anthologica antijudaica letölthető a netről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük