Tibor bá’ online
Seneca volt az első, aki nem csak észlelte, de le is írta (Levél Luciliushoz), hogy „Az jelentene némi vigaszt, ha a dolgok pont oly lassan múlnának el, amilyen lassan megvalósulnak, de sajnos a fejlődés csigalassúsággal lépked előre, míg a leépülés villámgyorsan következik be.” Ez a jelenség általánosnak mondható, amire nem árt odafigyelni, amikor azokat a kérdéseket feszegetjük, hogy mikor és hogyan. Seneca nem ad választ a mikorra, de a hogyanra igen…., gyorsan.
Lehetséges lenne (költői kérdés), hogy a Seneca csúcson vagyunk? Mert ha igen, akkor nagy a baj. Amennyiben megérkezett a „peak” állapot (és persze megérkezett), akkor nehéz elképzelni, hogy a gazdaság majd szép lassan csúszni fog lefele, a klíma pedig szép lassan lesz egyre melegebb. Valószínűleg a csökkenés, illetve e melegedés oly gyorsan fog bekövetkezni, hogy joggal nevezhetjük összeomlásnak. A szimptómák észlelhetők, de hogy győződhetnénk meg róla, hogy a jövő valóban annyira sötét, mint amennyire a Seneca effektus rámutat? Mivel egy 2000 éve élt római filozófus megfigyelése nem vehető készpénznek, ezért meg kellene értenünk, hogy mi az oka a lassú fejlődésnek és a gyors összeomlásnak.
A társadalmi fejlődésnek, erőforrás kitermelésnek természetéből fakadóan az alapokra támaszkodva lépésről lépésre kell haladni. Ez nem is lehet más, mint egy viszonylag időigényes tevékenység, amit összehasonlíthatunk egy hegymászó csúcsra törésével. A csúcs elérésével, miután kinézegette magát, a visszatérés a völgybe gyors, adott esetben katasztrofálisan gyors is lehet. Ugyanis az egymásra épülő eredmények, támaszok sorozatát jelenti. Amikor ezek kidőlnek a sorból, láncreakció következik be. Nézünk egy gyakorlati példát. Egy tonnás vasoszlopot kell kézi erővel továbbvinni. Két oldal mentén 10-10 ember belekapaszkodik az oszlopba és felemeli. Egy emberre 50 kg súly jut, ami fizikai képességük határain belül van. Cipelés közben az egyik ember megbotlik, elesik, elereszti az oszlopot, amit most már csak 19 ember tart, és így fejenként 52,6 kg terheli őket, ami csak egy kicsivel több, mint előzőleg volt. Viszik tovább az oszlopot, de akkor egy másik is megbotlik. Most már a maradék 18 ember fejenként 55,5 kg terhet cipel, amit egyesek csak nagy erőlködéssel tudnak teljesíteni. Közülük a leggyengébb nem bírja tovább és kiáll a cipelésből. A többieket most már 58,8 kg súly terheli. Tudatában vannak, hogy ha még valaki kidől, akkor nekik is el kell ereszteni az oszlopot, tehát összeszedik minden erejüket, de hiába. Egy megint kidől, és így a fejenkénti teher jócskán átlépi a 60 kg-ot, és ezzel az események felgyorsulnak. Egymás után lépnek ki a teherviselésből, ezért a legerősebbek se képesek tovább tartani. A „rendszer” összeomlik.
Civilizációk esetében a hanyatlás a bonyolultság fokozásával indul be. Hatvan évvel ezelőtt a kutyát nem érdekelte, hogy milyen házat építesz és hol. A hetvenes években már az „építési hatóságnak” voltak elképzelései, először csak statikai téren (max. 6 méter fesztávolság), azután már esztétikai is, például a tájjelleg. Az évek múltával egyre több elképzelés született: párkány magasság, beépíthetőségi százalék. Mára már az építési engedély kiadásáért számtalan olyan kikötést kell teljesíteni, amihez semmi közük, például hőszigetelés. Az életünk kezd egyre inkább túlszabályozott lenni. Végül a bonyolultság egyre inkább olyan elemekkel gyarapodik, amelyek több problémát generálnak, mint amennyit megoldanak. Ez a peak állapot, innen az út már nem mehet feljebb. Ezért az egyre több probléma még több problémát szül. Az agyonszabályozásba belebukik a rendszer. Egy másik nagyon jó példa erre a magyar adórendszer. Harminc éve senki se tudott arról, hogy esetleg ő adózik. Ma már olyan bonyolult, hogy a könyvelőknek is fáj tőle a feje, miközben ezen bukik meg a jelenlegi költségvetés. Baj van! Tehát tovább foltozzák, azaz még bonyolultabbá teszik, és ennek érdekében a NAV személyi állományát egyre növelik, ami tovább drágítja az állam működését, és kapunk egy újabb gyorsuló spirált.
Természetesen a Seneca effektus visszaköszön a Növekedés határaiból is, csak azt 1972-ben senki se vette komolyan, pedig teli van gyönyörű Seneca görbékkel, amiken hamarosan az egész emberiség le fog csúszni.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
A túlszabályozottsággal újabb munkahelyeket hoznak létre. Kevesebb munkaerőre volt szükség a mezőgazdaságban ,ők átvándoroltak az ipari szektorba. Az automatizálásnak „köszönhetően” itt is kevesebb munkaerőre van szükség .
Hosszú évek alatt létrejött egy olyan szektor amit gyakorlatilag a jogszabályok /törvényalkotók/ látnak el munkával…Ennek a szektornak a feladata minden apró jogszabály bele erőszakolása a mindennapi életbe.
Már -már bullshit állásoknak is lehetne nevezni az ilyet de senkit sem szeretnék megbántani.
A hőszigetelési előírások, pont a széndioxid kibocsátást célozzák csökkenteni 🙂
1: „újabb munkahelyeket hoznak létre”
Abba gondolj bele, hogy ezeket a munkahelyeket mind-mind a te és az én adódból finanszírozzák. Nagyon is jó a bullshit-állás kifejezésed, az állami munkahelyek legnagyobb része teljesen felesleges.
Na most azt képzeld el, hogy az a sok adó, amit a termelő ágazattól rabolnak el, hogy fenntartsák az állami szférát, mennyi valós új értéket előállító mukahelyet teremthetne.
A bürokrácia egy bizonyos méret után kontraproduktívvá válik. Egyre több alkalmazottat igényel, és ezzel párhuzamosan kezd egyre hatékonytalanabbul működni. Ezt éljük meg most idehaza.
Jó írás Tibor bátyám. 🙂
Mèlyen tisztelt Antalffy Tibor úr!
Kívánok önnek közöttünk sok-sok esztendőt mèg.
Remek írásai hiányoznának a mindennapjaimból.
Üdvözlettel Tamàs
5 – kedves Tamás!
Ilyen témákat magán E-mailben kellene írni. 😉
Köszönöm a mai jól sikeredett posztot.
Reggel nem láttam még, most este miután megláttam, jobb kedvem lett!
A pénzügyi végzettségűekkel kapcsolatban jut eszembe gyakran, hogy rájuk mindig szükség lesz majd. Annyira gyakran és gyorsan változtatják a törvényeket, hogy mindnek lesz munkája örökre. Ilyen az államigazgatás, ilyen az állam.
2. gmarko:
A jogszabályok az állami szféráján kívül a magánszférában is szép számmal hoznak létre bullshit állásokat.
Ilyen technológiai szinten elég lenne napi 1-2 órát dolgozni és éldegélhetnénk a 30-as évek szintjén. De valami miatt nem müködik.
Nevezhetjük ezt kapitalizmusnak,államnak,kizsákmányolásnak,emberi természetnek.
A folyamat abba az irányba halad ahol a társadalmat alkotó emberek annyira egymásra vannak utalva hogy már egy kenyeret sem tudnak önállóan megsütni.
Külön köszönet, a bonyolultság fokozásáról és a túlszabályozásról szóló részért. Erről még máshol nem olvastam, pedig mindennapjaink egyik nagy problémája, miközben sok ember nem is tudja miért frusztrált, ideges. Ráadásul az élet szinte minden területén tetten érhető, a hivatali ügyek inézésétöl a mobiltelefonokig. Minden egyre nehezebben kezelhető, átláthatalanabb, egyre több utánajárást igényel. Jelszók és regisztrációk tömkelege, amit cserélj le minél gyakrabban a „biztonságod” érdekében. Számtalan példát lehetne hozni…. Hm, nemhiába nézünk a múltba nosztalgiával.
9: Zee
A múltba nem nosztalgiával kéne nézni, hanem mint egyetlen helyre ahonnan a valóság történéseit tanulhatná a nagyérdemű. Nem véletlenül próbálták a néphülyítés bajnokai „a múltat végképp eltörölni”. Mert nem először történik az erőforrások leépülése az emberiség történelmében, nem először fogy el a (valódi) élelem, stb. Így azután amíg nem tanulunk a múlt hibáiból addig mindig jön a pofáraeseés…
Két éve olvasgattam a Tarim-medence és Sumer kiszáradás miatti hanyatlásáról. Az állami adminisztráció hihetetlen központosított és bonyolult volt már a végén (akár ma). Ment az állam nagy dérrel-dúrral az események után… Nagyon hasonló dolgok történtek ott is, az élelmiszerárak a végén 60-szorosra mentek fel (és azután kezdődtek az igazi gondok). Utóbbi könyvből egy részt beidéztem: (Nincs új a nap alatt)
http://www.metaxy.hu/cikkek/nyitooldal/nincs-uj-a-nap-alatt.html
Részletesen taglalja a hanyatlás folyamatát, a korrupció kialakulását, a külső népek beszivárgását a városokba ( a jobb élet reményében) stb. stb. 50 éve Rákos Sándor említette hogy 30-40 ezer oldalnyi anyag van a British-múzeumban amit majd kiadnak. (Máig semmi)
Nincs új a nap alatt – ma sem tanulunk??
7.
„Ilyen technológiai szinten elég lenne napi 1-2 órát dolgozni és éldegélhetnénk a 30-as évek szintjén. ”
Ez így van!! Én tervezem is ezt megvalósítani majd. Napi 3-4 óra munka (főleg a saját egészséges élelemtermelésre fordítva) Előtte össze kell szednem 1-2 kiadott ingatlant amiből jönne egy alapjövedelem (legalábbis addig még nincs geddon, de ha van akkor meg ugyanmindegy mert rá leszünk kényszerítve az önfenntartásra mivel az emberek 90%-át kirúgják)
A lényeg hogy az emberek 98%-a nem tud a napi pörgésből , fogyasztói társadalomból kilépni. Elég egy kockaház , nagy kertel .Nagyanyáink idejében ezeknek a kockaházaknak meg volt a varázsa.Már volt gáztűzhely a vasárnapi meggyeslepénysütéshez, a udavar teli volt gyümölcsfával, zöldséggel, állattal. A kockaház tartozéka volt egy kistestű kutya is, meg a favécé odakinn.Délben munka közben volt egy óra alvás.Vasárnaponként átjöttek az ismerősök és ment a beszélgetés hogy kinek mennyi kiló bab termett. Szépen és jól el lehetett lakni ezekben a házakban a pénz hajszolása nélkül. Csak ma már az emberek a fogyasztói társadalomtól megfertőzve nem is tudnak visszagondolni ezekre az időkre.
Viszont a ma emberének is megvalósítható ez ,most nem megyek bele hogy hogyan.
8. Zee
” pedig mindennapjaink egyik nagy problémája, miközben sok ember nem is tudja miért frusztrált, ideges. Ráadásul az élet szinte minden területén tetten érhető, a hivatali ügyek inézésétöl a mobiltelefonokig. Minden egyre nehezebben kezelhető, átláthatalanabb, egyre több utánajárást igényel. Jelszók és regisztrációk tömkelege, amit cserélj le minél gyakrabban a “biztonságod” érdekében. Számtalan példát lehetne hozni…. Hm, nemhiába nézünk a múltba nosztalgiával.”
YESS , ezt is eltaláltad. Amit itt fent leírtam azon kell elgondolkodni .Gondold végig nagyanyáink(1960-2000-es évek) napjait , nosztalgiázz el raja és gondolj bele hogy hogyan lehetne azt az életformát visszaállítani.
Nagyon jó írás, tökéletesen tükrözi a mai Magyarország állapotát is és a jelenlegi civilizációt.
Én azon csodálkozom, hogy még valahogy mindig működik tovább a rendszer, elsősorban az itthonira gondolok. A hanyatlást én abban érzékelem, hogy milyen képességű emberek kerülnek vezető/ magas pozícióba, és a helyzet katasztrófális. Amikor a hülyék kerülnek fontos döntést hozó helyekre akkor ott már az összeomlás garantált ami már MO-n bekövetkezett de mesterségesen és a hazugságokkal a minden szép és jó látszatát keltik. A vonat már a szakadékban zuhan lefelé, de az utasok belülről úgy látják minden ok, kivéve azt a néhány utast aki képes volt kinézni és meglátta a valós helyzetet. Sokan úgy „védekeznek”, hogy kimennek nyugatra dolgozni, ami rövid távon megoldás de ezzel hazájuk pusztulását exponenciálisan felgyorsítják és a klímaváltozás következményeit sem tudják elkerülni. Az más kérdés, hogy valójában mi okozza az éghajlat drasztikus változását, de az emberiség biztosan hanyatló görbén halad és elérte a korlátait. Gyakorlatilag selejtet állít elő minden téren: oktatás, kutatás, építészet, stb. A mi civilizációnk nyom nélkül tűnne el, nem úgy mint az ókori civilizációk akik több ezer éves még ma is fennálló gyönyörű alkotásokat hoztak létre…