(756-sz) Isiász

Tibor bá’ szatirikus szemelvény a

Légy az én palimadaramból

 

 Az észak-amerikai Georgia állam déli területein elég sok a lápos terület. Waycross városka közelében van egy aprócska település, úgy hívják Springfield. Nos, egy péntek délután Springfield saloonjába (amiről ugye a vadnyugati filmekből rögvest kitaláljuk, hogy egy harmadosztályú szállóval egybeépített kocsma) betévedt egy bal lábára erősen sánta idegen. A testi fogyatékosokat szerte a világon sajnálják. Így aztán Lame, vagyis „béna” Johnny-ra is mindenki szánakozással tekintett. Fizettek is neki egy-egy pohár sört, de ő önérzetesen elutasította. Rokkantnyugdíjas volt, és mint kiderült, a végkielégítésből kívánt venni magának egy tanyát valahol erre délen, mert hát itt sokkal kedvezőbb a klíma.

Lame Johnny-nak kellemes volt a modora, gyorsan szerzett barátokat. Mindenki segíteni akart. Ajánlottak két, vagy három tanyát is a környéken, amikről úgy tudták, hogy eladók. Így Johnny letelepedett a városkában, jobban mondva, a városkától néhány mérföldre lévő csendes kis tanyára. Igaz, hogy a tanya mellett láp volt körös-körül, de egy rokkant nyugdíjasnak ne legyenek túl nagy igényei.

Johnny, némi társadalmi életet is élt. Hetente egyszer, minden péntek délután bemenet a springfieldi saloonba és elbeszélgetett a helyiekkel. Gyakrabban nem ment, pénze se nagyon volt, meg aztán félig béna lábbal nehezen rótta a mérföldeket. A saloonban érdeklődtek a barátok, mivel tölti Johnny a napjait. Hát, evvel-avval, de főleg sokat ül a házához közel elterülő langyos iszapban, mert az olyan jót tesz a lábának. Szóval, ha benne ül néhány órát, akkor legalább nem hasogat oly eszeveszetten sokszor egész éjszakán át.

Szépen teltek a hónapok, mígnem a kocsmai haverok felfigyeltek. Mintha Johnny nem húzná olyan erősen a bal lábát, mint amikor először megismerték. Faggatták is Johnny-t betegsége felől. Johnny vallotta, újabban a fájdalmai teljesen megszűntek, és amikor hazagyalogol a kocsmából, nem fárad úgy el mint régebben. De, hogy kevésbé húzná a lábát, azt ő nem veszi észre. Háta mögött a kocsmai haverok összebeszéltek. Figyelni kezdték Johnny-t, de többé nem hozták fel a témát.

Nyár vége felé aztán már mindenki részére nyilvánvalóvá vált, hogy Johnny a gyógyulás útján van. Vidámabb volt, többet viccelődött és előfordult, hogy hét közben is be-bement a városba. Valamelyik haver nem bírta tovább cérnával, rá is kérdezett.

– Te Johnny, hiszen már alig húzod a lábadat.

– Igen fiúk, én is észrevettem. Isten áldása van ezen a vidéken – majd gyorsan elbúcsúzott -, minden jót nektek. Pénteken természetesen jövök a szokott időben.

De akkor már híre kelt az egész városban. Suttogták az emberek, Johnny tanyája körül, gyógyereje van a földnek. Mire legközelebb bejött a kocsmába, már várt rá egy jólöltözött idegen, aki hamarosan a tárgyra tért. 100.000 dollárt ígért a tanyáért akkor, amikor a környéken bármelyiket odaadták volna tízezerért.

Johnny nem állt kötélnek. Neki, mint rokkantnyugdíjasnak nem kell a pénz. Itt mindene meg van, jól érzi magát, nem adja el a tanyáját. Aztán, a több hetes nyaggatás után nagy nehezen mégis beadta a derekát. Igaz, akkor már fél milliót kínáltak, és szerződésileg rögzítették, hogy élete végéig visszajárhat beülni a langyos lápba, teljesen ingyen.

Johnny, soha többé nem ment vissza és nem ült be a langyos iszapba. Ültek helyette mások, de azoknak nem hatott a gyógyerő. Amint elterjedt a híre, hogy nem ér az egész egy vasat se, a nagy pénzen felhúzott szálló teljesen kiürült. Most is ott áll, egy lélek sincs benne. Lame Johnny New York-ban él, vállalkozó. Irodájának falán van egy üvegvitrin, benne egy pár elnyűtt cipő. A bal lábasnak teljesen ferdére van kopva a sarka. Néha megkérdezik tőle, minek van ott az az elkopott pár cipő. Ilyenkor elmosolyodik, és azt mondja:

– Figyelmeztetőül. Egy-egy szerződés aláírása előtt mindig ránézek. – Erre, persze az érdeklődők értetlen pofát vágnak. Akkor aztán még hozzáteszi:

– Különben, ha hiszitek, ha nem, az az elkopott pár cipő félmilliót ér.

____________________________________________________________________
____________________________________________________________________
____________________________________________________________________

 

4 gondolat erről: „(756-sz) Isiász

  1. üdv Tibor Bá és Mindenki.
    Egy jó szélhámos két alapdologból tud pénzt csinálni: a „madár” és a szerencsétlen elkeseredettségéből, kiúttalanságából kapzsiságából.
    Mikor 97′-ben kiérkeztem Ámerikába, a haverom kinti haverja, aki kijött elém a reptérre, a következőt mondta a kocsiban:
    1.Itt külföldi nem nyithat bankszámlát, majd ő beteszi az övére a pénzeme. 2. adjam oda féláron az utazási csekkjeimet, jelentsem itthon le hogy ellopták, az biztosító megtéríti. 3. Majd ő szerez nekem kamu I.D.-t /személyi igazolványt/ 1000 dollárért, és „intéz” jogsit 2500 ért. 4. külföldi nem csak többezer dollárér csinálhat céget, tehát használjam az övét.
    Jó mondom, majd gondolkodom. 3 nap alatt kiderült:
    1.Bankszánlát bármely bankba, azonnal lehet nyitni, csekkel, kártyáva, és ha csekkforgalmat generálsz, 5 hét múlva kapsz 1500 dollár hitelkeretet.
    2.Aláírt utazási csekk ellopása estén biztosító lófaszt fizet.
    3. Hivatalos, State I.D. ára 3 dollár, jogosítvány, vizsgadíjjal 8 dollár.
    4. Egy Stock Company /részvénytársaság/ alapítása pedig szárazbélyegzőstűl, részvénycsomagostúl 1 azaz egy dollár.
    Persze, a többi Kinti is sorra megtalált a jobbbnál jobb biznicekkel.
    Na, ha ti így én is . Volt velem két nyóckeres srác meg egy lány, 0 angol tudással, akiknek én voltam az Isten. Na, azokat megbíztam, hogy Ámerika széltében hosszában terjesszék, van 60 000 dollárom, amit be akarok fektetni. /pont 6000 volt, / Na lett is utánam akkora kapkodás!…. Meghívtak, etettek, hurcibáltak, közben nyomták a jobbnál jobb „üzleteket”. Hehe.
    Majd pont az Én Balkánon kapita-szocializálódott agyamat keveri be valami gyütt-ment népség! 🙂

  2. helyesen: a „madár” kapzsiságából, és a „szerencsétlen” elkeseredettségéből, kiúttalanságából

  3. Az a baj, hogy annyira tetszenek ezek a történetek, ez is meg a nugátos is, hogy kedvet kapok a csaláshoz 😀

  4. 3:
    A csalással nincs semmi baj, csak a lebukással. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük