(2318) Jogbiztonság óóóh

Tibor bá’ igazság keresése online

Horthy idejében nem volt jogbiztonság. Rákosi idejében pláne. Kádár idejében nem rejtették véka alá, hogy a bíróságok az állam érdekeit képviselik. Elég volt, hogy a lányanya rámutasson egy férfire, a bíróság máris megítélte a gyerektartást. Naná, majd az állam fogja eltartani a gyereket. Az állammal a hatóságokkal szemben ma se lehet senkinek se igaza. Pedig jött a rendszerváltás, amihez oly sok reményt fűztünk (ami napjainkig mind elszállt), főleg mert éjjel-nappal azt hallottuk, hogy független bíróság, bírói függetlenség, és való igaz, a bírók függetlenek… egy bizonyos határig.

Nos, ellentétben a „kommunista időkkel” ma a bírónak senki nem mondja meg, hogy milyen ítéletet hozzon…, tudják azt maguktól is. A rendszer úgy van felépítve, hogy a bírók ma azt teszik, amit az újságírók tettek az „átkosban”…, öncenzúra. A bíró független, de pontosan tudja mit várnak el tőle, és sose okoz csalódást. Legyünk konkrétak! Az elv szerint mindenki ártatlan, a bűnösség minden kétséget kizáró bizonyításáig. Gyönyörű elv, csak éppen nem tartják be, mert vannak magasabb szempontok. Itt van például az elhíresült móri mészárlás.

Ilyen vérengzés korábban nem történt Magyarországon. Jogász ismerőseim szerint, óriási nyomás nehezedett a rendőrségre. És? Találják meg a gyilkost! Dehogy találták. Fogtak egy ismert bűnözőt, Kaiser Edét, és a nyakába varrták a 8 ember lemészárlását. Miért? Mert nagy volt a nyomás a rendőrségen. Jeszusmária! Ha nagy a nyomás egy rendvédelmi szerven, akkor bármit elkövethet? Ennél is elborzasztóbb, hogy a független magyar bíróság a végig tagadó Kaiser Edét életfogytiglanra ítélte, miközben fütyült a „minden kétséget kizáró” elvre. Oly annyira, hogy a fél ország biztos volt benne, hogy ebben az ügyben Kaiser Ede ártatlan. Mindenki tudta, csak a rendőrséggel összekacsintó bíróság nem. [Ezt a példatörténetet a rend kedvéért befejezem.] De a független magyar bíróságnak nem volt szerencséje, mert teljesen véletlenül, azaz keresés nélkül, rátaláltak a valódi gyilkosra az elkövetés után 5 évvel, 2007. Február 17-én. Gondolom, ha lett volna rá lehetőség, eltitkolták volna, de kipattant. Kaiser tehát nem lehet a tettes, justizmord! Nem csoda, hogy az általános vélemény szerint: Magyarországon nem hogy igazság, még jogszolgáltatás sincs a bíróságokon. Hadd tegyem ehhez hozzá, hogy mind ezt cinikusan teszik, mert Kaisert a teljesen nyilvánvaló justizmord alól csak 2009. November 11-én mentették fel, 2 év és 9 hónappal később. Ennyi idő alatt fogta fel a független magyar bíróság, hogy az istenek nem az ő oldalukon álltak, a sunyi bűnbakkeresés nem jött be.

Csak a hülye nem veszi észre, hogy maguk a törvények, rendeletek is kisember ellenesen vannak meghozva, amit a független magyar bíróságok önfeledten alkalmaznak. Vegyük a személyes esetemet. Kínálkozott egy kedvező telekvásárlási lehetőség. Óvatosságból kértem az önkormányzattól (nem a tanácstól, általam is megválasztott önkormányzattól) elvi építési engedélyt, azaz, hogy a területre, bizonyos feltételek mellett, az építési engedély kiadható. Ennek, valamint az önkormányzat által engedélyezett megosztási vázrajz birtokában, megvettem a telket. A víz bevezetésekor derült ki a vízművek térképéről, hogy az önkormányzat által jóváhagyott, aláírt és lepecsételt megosztási vázrajz megtévesztő, úgy tűnik mintha a megosztás után a teleknek lenne utcai frontja, de a valóságban ez nincs. A telek és az út között van egy 3 méter széles „külterületű” sáv, ami a felbomlás alatt álló TSz tulajdonában van. Reklamációmra az önkormányzat nem válaszolt (volt rá 30 napja), de a hátam mögött, a TSz-től, a 3 méteres sávot ripsz-ropsz megvette bagóért, és még aznap felkínálta nekem 1 millió forintért, amikor az egész telket 2,3 millióért vettem meg, de a 3 méter nélkül nem adták volna ki az építési engedélyt, hiszen a teleknek nincs utcai frontja. Mit tehettem, pert indítottam közigazgatási eljárás ellen. Ez az a típusú per, amit állampolgár nem nyerhet meg. Mire hivatkozva nem adott nekem igazat a független magyar bíróság? Nem kérhetek kártérítést, mert „A felek között a polgári jogviszony fennállása teljességgel kizárt.” Amit én úgy értékelek, hogy a hatóság bármit tehet, azért anyagi felelősséggel nem tartozik, mert nem lehet polgári jogviszony az önkormányzat és egy állampolgár között. Valamint „Az önkormányzat tájékoztatása csak a beépíthetőségre vonatkozott, abból semmiféle következtetést nem vonható le.” Miért nem? Nincs válasz. Ezt én úgy értékelem, hogy az önkormányzat utánajárás nélkül ad ki elvi engedélyt. Aztán megtagadja az építési engedély kiadását, mert olyan akadályokba ütközik, amit volt oly kedves és nem vett észre. Különben is „a beépíthetőségre vonatkozó tájékoztatás hatósági aktusnak minősül, ami miatt polgári (kártérítési) szabályok alkalmazása kizárt.” Én itt törvénykezési anomáliát látok, ugyanis: A magyar önkormányzatok különös dualitásban élnek önmagukkal, mert egyfelől hatóságok, másfelől viszont profitorientált gazdasági egységek. Amikor ez a két funkció konfliktusba kerül, akkor az állampolgárok által megválasztott önkormányzat nem az állampolgárok érdekeit tartja szem előtt, hanem önálló entitássá válva, sajátjukat. Ezt a sajátos törvénykezést a független magyar bíróságok tompíthatnák, de eszük ágában sincs.

Az igazi baj azonban, a „függetlenség” demonstrálásában van. A törvény szerint a bírót az égvilágon semmi se köti. Büntető ügyben ítéletet kell hoznia, amihez fel kell tárnia az igazságot, de egy bizonyítási indítványt nem köteles elfogadni, és mivel nem köteles, szelektáltan vagy elfogad, vagy nem fogad el. Ez természetesen ellenkezik az egyszerű logikával. Az érthető lenne, ha egy lefolytatott bizonyítási eljárás végén nem látná bizonyítottnak ezt vagy azt. De racionális gondolkodással nem lehet megérteni magának az eljárás lefolytatásának az elutasítását. Hogy az ördögben lehet biztos abban, hogy az igazság kiderült.

Hasonló paradoxon. Hogy a szakértő véleményének az elfogadása teljes mértékben a bíró belátására van bízva. Az addig világos, hogy egy bíró nem érthet mindenhez. Éppen ezért vezették be a szakértők meghallgatását. Miután a szakértőt meghallgatták a bíró szabadon dönthet még úgy is, hogy teljes mértékben szembe megy a szakértő véleményével. Akkor minek a szakértő? Ráadásul hivatalos, törvényszéki szakértő? Ha a véleményét nem fogadja el a bíró, akkor eleve meg se kellene hallgatni. Vagy talán arról van szó, hogy a bíró előre kialakított egy álláspontot. Ha egybeesik a szakértő véleményével, akkor minden jó, ha nem esik egybe, akkor „tessék elfogadni a független ítéletemet.”

A legelképesztőbb viszont az ítéletek indoklása, ugyanis az indoklást előírja a törvény. A vesztes fél által felsorakoztatott bizonyítékok rendre a bíró ízlése szerint vannak lerendezve: „Az, hogy a II.-III. kerületi bíróság ebben az ügyben már jóváhagyott egyezséget nem elégséges az ítélet megváltoztatására.” Illetve: „Abból a tényből, hogy a felperes és az alperes 30 napra együtt elmentek egy angliai utazásra, nem vezethető le a szexuális kapcsolat létesítése.” Most tegyük fel, hogy a bíró a másik félt emeli a győzelmi dobogóra, akkor a fenti két bizonyítás megítélése így módosul: „Tekintettel arra, hogy a II.-III. kerületi bíróság ebben az ügyben már a felek között jóváhagyott egy egyezséget, nincs mód arra, hogy ezzel ellentétes ítélet szülessen.” Illetve: „Ellentétben a felperes állításával, nem életszerű, hogy egy férfi és egy nő 30 napon át Angliában nyaral szexuális kapcsolat nélkül.”

Nem hiszem, hogy túlzásnak lehetnek tekinteni, ha az egyszerű állampolgár nagyobb jogbiztonságot és kevesebb bírói (tényektől való)  függetlenséget tartana elfogadhatónak.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

3 gondolat erről: „(2318) Jogbiztonság óóóh

  1. jogbiztonság az sehol sincs
    Régen is az volt, a komunisták lesték a maszekokat ki dolgozik,gyarapodik.
    Ma sincs másként.
    Nem csapnak agyon, nem ítél el a bíró,
    ha rendszeresen áldozol a szent állami istenek oltárán.
    Az állam szolgái behajtók, perzekutorok szedik el a javakat.
    Állami, önkormányzati minden nemű illetékek, rendes és rendetlen adók formájában.
    Ki kellene cserélni az öregecskedo kettes octaviat.
    Szemezgetek egy új, terepjáró készségekkel rendelkező
    valami féle magasított, nagykerekű járgánnyal,
    ami remélhetőleg télen se akad el egy havas úton.
    Gyönyörű új holmik. Tény szerűen egyik típus szebb mint a másik.
    Olvasom, ez nem jó választás lenne, csak ablakon kiszórt pénz.
    Hadügyérünk a fokozódó helyzetre való tekintettel
    derűsen mosolyogva a suv.-ok összeírásról értekezett.
    http://nol.hu/velemeny/kozmagan-terepjaro-1604879
    hm… elbizonytalanító.
    A bicigliket is összeírják? Jó kérdés.
    régen ezt rekvirálásnak, 45 után az oroszjárás idején zabrálásnak nevezték.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük