Tibor bá’ akasztófa humora(?) online
Ismereteim szerint nyersanyagot szokás feldolgozni késztermékké, de úgy látszik csak volt szokás, mert a feldolgozásnak egy egészen új funkciója lett. A hírek szerint az olasz sítúra buszban égett diákok társaival pszichológusok foglalkoznak. Az életben nem mindenki olyan szerencsés, hogy 90 évesen végelgyengül, és akkor itt vége is lehetne a posztnak, de nincs, mert nem engedem. Ugyanis napokon át hallom, hogy kik mindenkiknek, de elsősorban az élve maradt osztálytársaknak kell feldolgozni az esetet, természetesen az említett pszichológus segítségével. Tudom, hogy látszólagos cinizmusom nem fogja mindenkinek elnyerni a tetszését, de nekem itt valami nagyon nem stimmel.
Pontosan 12 éves voltam én is, amikor apám leküldött a sarki újságárushoz, akit a bódéban holtan találtam, egy aknaszilánk ütötte át a szívét, a keze még teli volt aprópénzzel, mintha számolta volna. Meglepő volt a látvány, de senkinek se jutott eszébe, hogy fel kellene velem dolgoztatni az „élményt”.
Előző nyáron egy légitámadás után a velünk szemben lévő ház láncos bombát kapott, a földig leomlott, és az a pajtásom, akivel előző nap még golyóztam, nem volt többé. Tudomásul vettem, hogy a mi házunk is kaphatott volna egy láncos bombát, nem kapott, de ha kapott volna, akkor most Lacinak nem lenne kivel golyózni, nem pedig nekem. Édesanyám mondta is, hogy „szegény kis Lacika”. Aztán a feldolgoztatásom elmaradt. Anyám biztos nem tudta, hogy velem feldolgozási problémák adódhatnak.
Elhanyagolásom rekordokat döntött. 45 január elején egyik reggel arra ébredtünk, hogy a házunk előtt van egy ipari szánkó (lovak részére) rajta négy vadidegen, kékre fagyott hullával. Mivel a házban lakó férfiak katonaszökevények voltak, a nők pedig babonásak, a szánkót nekem kellett őt házzal arrébb húzni, majd bele szakadtam, de a felnőttek szartak a feldolgoztatásomra. Nem csodálom. A magyar családok százezer számra kaptak értesítést, hogy fiúk, bátyjuk, öccsük, férjük, apjuk hősi halált halt a muszka fronton. Senkit se kellett feldolgoztatni, pedig remek szakma lehetett volna a házi pszichológia. Aztán a saját édesanyám is ott halt meg mellettem, és még mindig csak 12 éves voltam. Apám sírt, a húgom sírt, én is sírtam egy kicsit, ami – gondolom – felért egy kollektív feldolgozással. Aztán éltünk tovább anélkül, hogy mécseseket gyújtottunk volna meg tucat számra, mert az a mécses mánia is új keletű.
1950 őszén kirándult az osztály. Vasárnap délután egy 22-es busz vezetője jelezte a Budakeszi végállomáson, hogy nem nagyon fog a fékje, és nem viszi le a buszt, ami megtelt kirándulókkal. Az állomásfőnök nagy mérgesen beszállt a vezetőülésbe és elindult a busszal a Széll Kálmán tér felé, de a következő megállónál nem tudott vele megállni. Már majdnem megúszta a kalandot, mert a Szép Ilona kocsiszínnél járt, jött vagy százzal, és már csak 50 métert kellett volna megtennie, hogy kijusson a Szilágyi Erzsébet fasorba, ahol lejtőmentes, széles kifutóútja lehetett volna, de ehelyett elkapta az egyik útszéli fát, ami lehámozta a tetejét. Repültek az emberek szanaszét, mi meg pont ott voltunk. Hullák mindenfelé az úttesten összeroncsolt állapotban. Rohantam közéjük, van-e túlélő és mit lehet neki segíteni. Nem sokat. Szörnyű látvány volt a nyögdécselő emberi roncsok. Nem fogjátok elhinni, nem kellett semmit se feldolgoznom. Az élet néha produkál ilyesmit is, nem csak TV gálaesteket.
Nekem úgy tűnik, hogy az általunk felnevelt generáció felnevelt egy elkényeztetett, kényelmes, minden szartól megijedő, kemény feladatokat ellátni képtelen, legújabb generációt. Az Emberiség tragédiája pedig az, hogy minden idők legkeményebb életformája – ha tetszik nekik, ha nem – pont erre a nyim-nyám generációra vár. Sejtéseim szerint éveken át mást se fognak tenni, mint feldolgozni azt, ami éppen adódik.
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
__________________________________________________________________________
Egy hozzászóló így írta, „A pszichológus ellenesség sztálini hagyomány nálunk”.
Régen is voltak pszichológusok, papoknak hívták őket.
Elszakadtunk a természettől, ahol a tragédiák mindennaposak voltak. Manapság divatos a poszt traumás sokk, ipar is épült rá.
1 – bogozy:
Ezért most nem a kereskedelem a felelős. Az emberik alig várják, hogy vihessék a mécseseiket meggyújtani. Ez egy újkori mánia, olyan mint a tetoválás, egy bolond század csinál.
A jólét és a kényelmes, kvázi gondtalan élet sajnos együtt jár a testi, és a lelki elkényelmesedéssel is! 🙁 A nyugati civilizációnk erre még rátett egy nagy lapáttal azzal, hogy semmi sem számít, csak a „korlátlan” fogyasztás, és az önző vágyak pillanatnyi megélése. Mindehhez pedig tudatosan létrehozott egy, a többségében „konzumidióta” társadalmat.
Abban a kemény és egyre embertelenebb világban ami előttünk áll, a moralizálás és a lelki feldolgozás nem lesz lehetséges. Aki erre vetemedik, a nem létező fölös idejében az kvázi azonnal meg is hal. Mindennél fontosabb lesz a túlélés ösztönének elsőbbsége, annak minden kegyetlenségével.
Az ettől elszokott populáció egyedeinek többsége mentálisan alkalmatlan a ránk váró életfeltételekhez való alkalmazkodásra.
3 – Piton:
Ez a megállapítás 100 százalékban korrekt.
4: Köszönöm.
Illusztrálom egy fotóval:
https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/16939236_10155181674165039_6821017483504684747_n.jpg?oh=52b4e69d2dd5fe66967be26ab69119e6&oe=5A263A97
5 – Piton:
Egy másik megfigyelés. A nagypapa szívós kitartó munkával létrehoz egy prosperáló vállalkozást. Halála után a fia átveszi a vezetést és fenntartja, de nem fejleszti a vállalkozást. Halála után az unoka veszi át a vezetést és rövid időn belül csődbe viszi a vállalkozást.
Nekem ezek a dolgok mindig szervesen kapcsolódnak a facebookhoz, mint az elkényelmesedett világ egyik szimbólumához. Pár évvel ezelőtt egyik fiatal kollégám meghalt rákban. Halottak napja másnapján kérdezték a kollégák, hogy voltam e kinn mécsest gyújtani a temetőben. Mondtam, hogy nem élek ezzel a szokással mert nem szeretek temetőbe járni és nem hiszem, hogy csak ezen a módon lehet vkiről megemlékezni. Erre döbbent csend, megvető/kirekesztő tekintetek. Ugyanez van mikor megkérdezik, hogy fenn vagyok e facebookon, mikor mondom, hogy nem, szintén síri csend és ugyanazok a tekintetek.
A tapasztalatszerzés a legfontosabb. Réges régen, talán igaz sem volt, a kicsi gyerekek szeme láttára vágták el a csirke torkát, ölték le a sertést paraszti gazdaságokban, amiknek húsa egy óra múlva már az asztalon volt étel formájában. Ha valaki azt hiszi, hogy ezek után a kisgyerekek azzal játszottak, hogy egymás torkát elvágják, nagyon téved. Inkább megtanította őket arra, ezek nem visszafordítható dolgok, ez nem játék.
Az élet része volt, hogy szerették az állatokat, de, ha eljött az ideje, leölték és a legkülönfélébb módokon hasznosították.
Az egyenes életre felkészítést az óvodában kell kezdeni. Az ebédre feltálalt csirkét, nyulat szépen leöli az óvónéni egy üvegfal mögött, amelyik gyerek akarja ezt végignézheti.
Ha nincsenek meg a pszichénk fejlődéshez szükséges élethelyzetek, akkor nincs továbblépés, megrekedünk. Ennyire egyszerű.
8 – Károly:
Nehogy javasold az óvodai csirkenyak elvágást, mert zárt osztályra zárnak. 😀
Tényszerűen volt poszttraumás stressz már korábban is, csak nem így hívták. A katonáknál eleinte egyszerűen gyávaságnak bélyegezték. Aztán az I. vh. során „légnyomás”-nak kezdték hívni, mert azt hitték, ahhoz van köze, hogy mindenféle durrog a katona feje mellett, és a légnyomás kezdi ki az idegrendszert. Aztán a II. vh. után rájöttek, hogy az emberi elme normális és általános reakciója a durva traumákra, és mostanra annak is van irodalma, hogyan lehet feloldani.
Egyébként meg az ember egy alkalmazkodó élőlény. Ha durvák az életfeltételek, azzal tanul meg együttélni. Ha csak a jóléti társadalom problémáival találkozik, akkor azon görcsöl. Ha megint kemény világ lesz, akkor azzal fogunk együtt élni. Nem biztos, hogy mindenkinek menni fog, de a többség alkalmazkodik.
Ha mondjuk a jelenlegi energetika összeomlik, mert erre az eszetlen pazarlásra már nem adnak fedezetet az energia hordozók, akkor nem a traumás sokkok okoznak majd fejfájást, hanem az, hogy nem lesz kellő fizikum ahhoz, hogy valaki 12 órát keményen dolgozzon a háza körül, hogy a földből élelmet állítson elő, meg hogy a haszonállatait rendben tartsa. Aki meg azt tartja, hogy az állat ölés ádáz dolog és nem eszik, csak zöldséget, az az első télen el fog pusztulni, mert akkor már nem valószínű, hogy lesz energia 24 fokon fűtve tartott házakra. Amúgy nagy elmélet, hogy ezt a kőkorba való vissza zuhanást túl lehet élni, szerintem nem lehet. Egyszerűen ezidáig a társadalmi változásokat olyan technológiai változások idézték elő, amelyek mindíg egy nagyobb energia sűrűségű energia forrás felé való tovább fejlődés eredményei voltak. Azaz az élet mindíg könnyebb és szebb lett. Tudományosan, műszakilag tudnánk tovább lépni ma is, igaz ma egy kisebb energia sűrűségű világ felé kellene mozdulni, tudományosan lehetséges, de a történelmét végig harcoló ember erre képtelen lesz, először majd a lelkileg edzettek ki fogják írtani a kevésbé keményebb, de nagyobb ésszel bírókat, aztán végül a nagyon kemények egymást ölik halomra, az utolsó meg majd éhen döglik 😀
Curix és még páran pont erről beszéltek pár napja, hogy a lelki fogyatékossággal nem lehet rácsodálkozni a világra, csupán betanult kerítések mentén lehet bandukolni és mögötte acsarkodni, amit a tekintélyszemélyek adtak nekünk…
Valószínűleg pont az eltérő szexuális orientáció által gerjesztett vitahullámok most racionalizálásra adtak okot ebben a posztban.
Pedig csak a traumák tették érzéketlenné Európát, háborúk, forradalmak, izmusok, családi tragédiák…
Traumatúlélők sajátossága, hogy környezetük szenvedését nem vagy jelentéktelennek érzékelik.
ez lenne az állítólagos keménység
traumás sokk, poszttraumás tünetegyüttes, komplex poszttraumás szindróma…ez vár a túlélőkre…ezek a tudatállapotok nem a (kis)közösségi együttműködés irányába visznek most sem, nemhogy az olyannyira vágyott és örökösen fantáziált posztapokaliptikus jövőben!
A túlélők mentálisan olyannyira rendetlenek lesznek, hogy valószínűleg nem érdekli őket, hogy sérült genetikai állományt fognak átörökíteni. Mentalizációs készségük nem lesz értelmezhető és ugyanez a sors vár elkorcsosult (testi és lelki értelemeben vett) ivadékaikra is. Az ember vadálattá lészen (az erre fogékony egyedek bekiabálásai egészen megdöbbentőek).
De persze, éljétek túl a infrastruktúrát, mert ti mind erős és kiváló, ráadásul még evolúciósan is kiválasztottak vagytok.
Isten választott népe vagymi.
A többieket meg nyugodtan konzumidiótázzátok tovább, ugye?
Hát rendben van a jelen életetek, hogy örökösen a nem létező jövőre és a múltbéli történésekre mutattok rá?
11 – Szabolcs:
Ez az a mondatod: „nem lesz kellő fizikum ahhoz, hogy valaki 12 órát keményen dolgozzon a háza körül, hogy a földből élelmet állítson elő, meg hogy a haszonállatait rendben tartsa.” amit alaposan ki kellene hangsúlyozni, mert véleményem szerint ezen a többség egyszerűen átlép. Pedig ez a lényeg. Némi szerencsével és felkészüléssel simán túl lehet élni egy (bármilyen okból bekövetkező) összeomlást. De hogyan tovább. Én még emlékszem a napi 16 órát dolgozó parasztságra, és a paraszti közösség összefogására. Ugyanis, másképp nem megy, de erre a jelenlegi okos telefont nyomkodó, közép generáció már nem képes.
13. Tibor bá’
Írod, hogy a telefont nyomkodó közép generáció már nem lesz képes túlélni.
Más az amikor nincs kényszer, és simán túl lehet élni a szülők nyakán, a társadalom nyakán, segélyeken.
Nagyon más az, amikor a polgár saját nyakán van a kényszer a saját túlélését megoldani!
Vészhelyzetben, kényszerítő körülmények között előmászik a munka kedv. 🙂
14 – bogozy:
12 (tizenkettő) éves koromban 3 nap alatt gyalogoltam le Kiskunfélegyházára (112km) és még egy kézikocsit is segítettem nyomni. 20 éves koromban 15 kilós menetfelszereléssel gyalogoltam 30 km-t mínusz 18 fokos hidegben és jeges úton. Ugye nem állítod, hogy a mai fiatalok erre képesek csak azért mert hirtelen szükség lenne rá?
15.
Képesek lennének, egy kis edzés után. Lásd a mai sportolók eredményei mennyire meghaladják a fiatalkorodban elért csúcsokat.
Ha szükséges, és van motiváció az ember tud teljesíteni.
48 és 53 éves korom közt 20 kilós hátizsákkal gyalogoltam fel a Kevélyre, hogy a kertedbe benézhessek felülről. 🙂
Előtte mozgás szegény, ülő munkát végeztem.
14: Ilyen túrákat a huszas éveinkben szórakozásból nyomtunk a Kárpátok különböző részein. És ez nem kirívó, sokan vannak így. Nem mondom, hogy mindenkinek megvan rá a kellő fizikuma, pl. nekem is edződnöm kéne még a napi 16 óra munkához, de nem mindenkinek reménytelen.
Semmi sem véletlen. Valamiért direkt ilyen nyim-nyám generáció kell ahhoz, ami most jön. A természet mindent aszerint alakít, ahogy annak lennie kell. A medvehagyma is akkor ágaskodik a fák alatt, mikor rengeteg a kullancs, fiúgyermek is több születik, ha háború várható. 😉
18 – Anna:
Katasztrófák idején az emberek többet szexelnek (egy nap a világ). Az intenzívebb szex kedves az y kromoszómát hordozó spermiumoknak, ezért több a fiúgyerek, nem azért mert a háborúban több férfi hal meg, mint nő.
Tibor bá’
Azárt kíváncsi vagyok a véleményedre. Háborítatlan körülmények közt miért születik pontosan annyival több fiú, mint lány, amennyi szükséges ahhoz, hogy a fiúk nagyobb halandósága ki legyen egyenlítve az ivarérett korra. ?
Ehhez kell valami intelligencia, vagy ez is csak úgy véletlenszerű, és pont passzol?
20 – bogozy:
Ez csak véletlen. Jobb egészségügyi körülmények között később lenne a kiegyenlítés; rosszabb esetén már 5-6 éves korban.
Tibor bá”
Minden évben, jön a véletlen? és pontosan a szükséges mértékben dolgozik?
🙂
22 – Bogozy:
A végtelen idő évekre való felosztása emberi találmány. Manapság ivarérésre egyenlítődik ki. Régebben sokkal hamarabb. Ne keress ott misztikumot, ahol sokkal egyszerűbb magyarázat is megteszi.
Az Y kromoszóma 1 lábhiány miatt a fiú gyermekek sérülékenyebbek sőt egész életüket tekintve mégha a fizikai izomzat erőteljesebb is mégis ők a gyengébb nem! Abban az egyel több lábnyi (X) kromoszómában pont az a kitartás van elrejtve ami a nőnek az anyasághoz és az utódok felneveléséhez akár mostoha körülmények között is kell.
Végülis ha beüt a ménkű a tapistelók se fognak tán működni mert nem lesz hozzá energia fent a átviteli tornyokban amikhez majd mindhez egy vezérlő is valahol elrejtve működnie kell.
Most túlspirázták a extraprofit és a politikai figyelemelterelés végett.
Izraeli katonai szakértő, Martin van Creveld, a nyugati ember elpuhányodásáról ír,
http://www.martin-van-creveld.com/just-published-2/
Szerinte ennek a túlzott jólét és a nevelés az oka.
A fiúk és a férfiak azért fogynak gyorsabban, mert a magasabb tesztoszteronszint miatt sokkal több veszélyes hülyeséget bevállalunk, mint a lányok.
Két fiúgyerek apjaként mondom: minden fiú, aki megéri a 25. születésnapját, egy kisebb csoda.