Tibor bá’ online

A globális felmelegedés legbizarrabb következménye: A napokban láttam egy 2 perces videofelvételt Amerikából. A színhely egy normálisan berendezett nappali szoba, ahol 30-40 macska össze-vissza mászkált, lehetetlenség volt őket megszámolni.

Nem tudom más hogy van a macskákkal, de én nem kedvelem őket. Nem lövöldözök rájuk légpuskával (bár gyerekkoromban megtettem), nem kötök dióhéjat a talpuk alá, hogy saját kopogásuktól rájuk jöjjön a frász, de látványuktól nem vagyok elragadtatva. Amikor pedig egy TV reklámban látok egy ilyen elkényeztetett szőrpamacsot, amint az orrát összedugja egy manöken szerű ifjú hölggyel, mielőtt a 200 forintos májkonzerv nyalogatásába kezdene, szóval akkor az kivágja nálam a biztosítékot.

Mindennek ellenére a nagyrakás macska látványára röhögő görcsöt kaptam. Na ekkor kinyílt az ajtó és bejött rajta az asszonyka, aki egy nagy zacskóból száraz tápot szórt szét a padlón, mintha galambokat etetne. A macskák egymás hegyén-hátán ugrálva kapkodták az égből pottyant mannát. Ha ez a rengeteg macska mind a nőé – gondoltam – akkor a teljes havi fizetése rámegy a macskákra. Na jó – folytattam a gondolataimat – de hova szarnak? Mert ami most beléjük megy, az hamarosan ki is fog jönni.

Aztán vége lett a videofelvételnek és jött a szöveg. Szóval a globális felmelegedés miatt az USA egyes helyein a tavasz hetekkel korábban kezdődik és a nyár hetekkel tovább tart mint eddig. Ennek egyenes következménye, hogy a nőstény macskák évente már ötször is tüzelnek és persze kölykeznek is. Ennyi macskára viszont nincs igény, ezért az állatmenhelyek annyira tele vannak, hogy magánszemélyeknek fizetnek a macskák elhelyezésére és tartására. Na, egy ilyet mutatott be a videofelvétel.

Szép ez az állatszeretet, de hová fog ez vezetni? Élelmiszer hiánnyal vegyített macska túltermelés. A végén még olasz módra megtanuljuk megenni a felesleges szaporulatot.     

Csak csajok: Feleségem előbb kel, mint én, én pedig később fekszem. Éva első dolga reggel, hogy bekapcsolja a TV-t, ezért aztán a zokni húzásom összemosódik a Csak csajok fecsegésével. Szívesen figyelnék másra, de amikor három nő egymás szavába vágva szövegel, nehéz másra koncentrálni. Már a nadrágomat húztam, amikor megtudtam, hogy azt a „csúnya szénhidrátot minden körülmények között el kell kerülni”.  Ugyanis az egyik csaj a másik csajt táplálkozás tudományból oktatta. Ezt még lenyeltem, elvégre egy diateológusnak (ne keresd az idegen szavak szótárában) nem kötelessége tudni, hogy se izommunka, se agytorna nem elképzelhető szénhidrát nélkül. Azt se kell tudnia, hogy energiát a szervezet legkönnyebben szénhidrátból nyerhet, ráadásul az égésterméke mindössze víz (amit kipisilünk) és széndioxid (amit viszont kilehelünk) tehát se a májat, se a vesét nem terheljük vele. De amikor azt tanácsolta, hogy fogyasszunk szénhidrátmentes lisztet, akkor betelt a pohár. Kedves csajok! A szénhidrátmentes lisztet úgy hívják, hogy korpa, de a korpa nem liszt. Fából vaskarikát a csajok se tudnak csinálni, csak egymásból hülyét.

És ha már a témánál vagyunk, hadd toldjam meg néhány gondolattal. A finomított (fehér) kristálycukor a „legcsúnyább” szénhidrát. Csak hát, csúnyaság ide, csúnyaság oda, édes. Márpedig kávét, teát, süteményt, stb. csak kevesen isznak-esznek cukor nélkül, és bizony a cukornak van kalóriája, tehát hozzájárul a hízáshoz. A túl sok cukorfogyasztás pedig megemelik a vér triglicerid tartalmát, ami kedvez az infarktusnak, tehát kerülendő. Ráadásul a hasnyálmirigy se kedveli, vagyis elősegíti az „öregkori cukorbetegséget”, ami nem halálos, de kellemetlen. Marad tehát a mesterséges édesítőszer, amiből három féle is van: 1) Nátrium-ciklamát, 2) Nátrium-szacharinát, 3) Aszpartam. Ezek közül a legveszélyesebb és a leggyakrabban használt az utolsó, az aszpartam (persze a legolcsóbb előállítani), pedig ez megtalálható minden „light” italban, fagylaltokban, lekvárokban, stb. Az első kettő pedig vesekárosító, általában napi 12 pirulánál nem tanácsos többet fogyasztani. Nos hölgyeim, ennyit a La dolce vitáról.

Pletykára adom a fejem: Megesz a sárga irigység. Így vasárnap délután a feleségem halomra olvassa ezeket a női bulvár magazinokat, telis tele a zaftosabbnál zaftosabb pletykákkal, én meg itt (már rég ráunva a politológusi blablákra) tudományoskodó cikkekkel bajlódom, ráadásul angolul. Na nekem ebből elég  😀 ! Találomra kiszúrtam magamnak az Angliában megjelenő femail című női magazint, aminek elsősorban rafinált neve tetszett meg, mert a 6 betű együtt azt jelenti, hogy „nőstény”, az utolsó 4 pedig, hogy „levél”. Gondoltam ha már ilyen szellemesek, akkor ezzel nem járhatok rosszul. A lap elején Carla Bruni szendécskét imitáló fényképe mosolygott rám olyan átütő sikerrel, hogy lélekben beneveztem nála a 17. helyre. Ja, hogy miért a 17. Helyre? Megmagyarázom.

Bruni kisasszony, akarom mondani egyenlőre még a francia köztársaság first ladyje (mert, hogy Sárközy elvette feleségül – ha valaki nem tudna róla) nyilvánosságra hozta, hogy Sárközi előtt neki 15 darab szexpartnere volt, azaz 15 különböző férfivel bújt az ágyba (amennyiben az ágy, mint olyan, ez ügyből nem ment volna még ki a divatból – mit tudom én, lehet hogy újabban bungee jumping közben csinálják). Ezek szerint Sárközi a 16. És így én már csak a 17. helyről álmodozhatom.

De ne ragadjunk itt le! Virginia Ironside angol újságírónő kapott a témán, és egyből azzal állt elő, hogy a hír hallatán mindenkinek leesett az álla, mert hogy Carla egy ilyen szajha, az nem volt a homlokára írva. Ez azonban nem volt egy széles körben elfogadott vélemény,  mert mások csodálkozásuknak adtak hangot „mindössze tizenöt?” Ebből is látszik nem egységes a világ. Virginia Ironside (a kis seggnyaló) kijelentette, hogy szerinte „A 15 éppen a megfelelő szám, és különben is ilyen témán csámcsogni 1955-ben volt divat. Most viszont a XXI. századot éljük és ha tetszik, ha nem a szexuális viselkedésünk alaposan megváltozott két generáció alatt”, (csak tudnám, én melyikhez tartozom!). Különben is – folytatta Ironside – van egy barátnőm, aki 30 éven át megtartoztatta magát és csak a férjét engedte magához közel. Most aztán eszi a fene. Hogy ő hány lehetőséget szalasztott el, és bár nagyon szereti a férjét, megdöglik a vágytól, hogy legalább csak egyszer egy másik férfivel bújjon az ágyba, megízlelni milyen lehet az. Szerintem azt hiszi, hogy rajta kívül mindenki más a csilláron lógva olyan pozitúrákon megy át, ami még a Kama Sutrában sincs leírva.

A cikk hátralévő részéből kiderült, az a mondat, hogy „A szerelem sokáig tart, de az égető vágynak 2-3 hét alatt vége” kizárólag Carla Bruni szájából hangozhat el. Erre megráztam a fejem, és félhangosan elmotyogtam: Bocsánat, Carla Bruni ilyet mondott? A köztársasági elnök felesége? Hát majdnem én is azt mondom rá, hogy egy ribanc. Miután first lady lett, volt pofája azt állítani, hogy az égető vágya Sárközy után már csak a múlté? Hát ezek a nők megérik a pénzüket. Bruni – ha jól tudom – 43 éves. Franciaországban a köztársasági elnököt 7 évre választják meg. Bruni asszonynak 47 éves koráig nem lesz gond a lapok első oldalára kerülni. Ha Sárközyt újból megválasztják, amire újabban semmi esélye sincs, akkor Bruni asszonynak 54 éves koráig teljesen felesleges botrány mondatokkal fenntartani magát a társalkodás középpontjában. Na jó, tegyük magunkat ezen túl. Nézzük mi történt még a témában.

Mivel szabad a verseny, egy másik újságírónő, Rachel Krammer Bussel is ringbe szállt: „Nem fogom itt bevallani, hogy pontosan hány pasival aludtam egy ágyban, részben mert nem tudnám összeszámolni őket, részben mert egyáltalán nem érdekel, részben mert senkinek semmi köze hozzá. De azért annyit elárulok, hogy a francia first lady, Carla Bruni által jelzett tizenötnél többel. Arra viszont hajlandó vagyok, hogy kijelentsem, nem létezik olyan mágikus számú partner, ami biztosítaná, hogy a) boldogok legyünk, b) ne lehessen ránk húzni a „ribanc” jelzőt, mert szexuális partnereink megválogatására nincs megbízható recept. Viszont – folytatja Bussel – Virginia Ironside nemrég közzétett kirohanása Bruni promiszkuitásával kapcsolatban vissza akar küldeni minket néhányszáz évvel a múltba. Ezek szerint egy szót se hallott se a szexuális-forradalomról, se a feminista-mozgalomról és azt hiszi, ha egy nőnek 15 szeretője van, akkor egy szexre éhes szuka szintjére süllyeszti őt. Hát nem! Szerintem Ironsidenak néhány dolgot meg kell tanulni a szexről.”

Ahá, gondoltam, marja egymást a két újságírónő. Ez se lehet a mindennapi betevő falat megkeresésére alkalmas foglalkozások legkönnyebbje. Vagy csak izgalomban kell tartani az olvasókat, ha már egy-egy példányért kipengették azt a 1000-1200 forintot. De azért csak nézzük tovább, mit kellene Ironsidenak megtanulni még a szexről!

Bussel: „Azt hiszem a szexszel kapcsolatos döntést rá kell hagyni minden nőre. Amit saját vágyainak és értékrendjének megfelelően hozhat meg, nem pedig mások által kitalált, számokban kifejezett irányelvek szerint. Ha nem akarod, hogy ribancnak becézzenek, akkor tarts ki egy partner mellett, ne viselj túl rövid szoknyát, ne topogj az utca sarkon és főleg ne zajongj a lakásodban felkeltve a szomszédok figyelmét. De azért azt tudnod kell, hogy a hírnévnek nem sok köze van a tényleges szexuális életedhez. Arról meg már nem is érdemes sokat beszélni, hogy Ironside feltételezései szerint  egy nő kizárólag kíváncsiságból fekszik össze több férfivel, mert feltételezi egy soha nem hallott új póz megismerhetőségét. Véleményem szerint ez a gondolkodás alacsonyítja le a női szexualitást, mert mechanikus műveletté degradálja, amiben az érzelemnek nem sok szerep jut.”

Kifakadása után Bussel átmegy személyes vallomásba, annak ellenére, hogy cikke elején közölte, senkinek semmi köze hozzá: „Részemre a szex akkor különleges, amikor olyasmiben részesülök, amit egyedül nem érhetek el (és nem csak az orgazmusra gondolok). Amikor együtt vagyok a barátommal, természetesen eszem ágában sincs korábbi partnereimre gondolni, és erősen kétlem, hogy a barátom ezt tenné. Ha jól csinálod, akkor tökéletesen a pillanatnak élsz. A szex annyira élvezetes, amennyire mi magunk tesszük azt. Egyesek részére kizárólagosságot jelent. Mások részére alkalmi esetet. A legtöbbnek pedig a kettő valamifajta ötvözetét. Én magam 15 éve élek szexuális életet, amiben jó néhány többhónapos szünet mellett voltak monogám hónapok, egy éjszakás esetek, hármasban eltöltött éjszaka. Összefeküdtem olyanokkal, akiket szerettem, és akikkel éppen hogy találkoztam. Egyes alkalmak fantasztikusak voltak, mások említésre se méltók. De ez minden mással is így van. Mi ebben a meglepő?”

Na, erre én (is) szeretnék válaszolni Bussel kisasszonynak, de csak itt, saját honlapomon tehetem meg. Mert E-mailem nem hiszem, hogy eljutna hozzá, illetve a sok ezer E-mail között egészen biztosan elkallódna. Hogy mi a meglepő? Hát az, hogy ha az egyik jó barátom pillanatnyi megszorultságában kölcsönkér tőlem 100 rongyot, minden további nélkül nyúlok a kártyám után, de azt, akivel tegnap este találkoztam életemben először, kölcsön folyósítás helyett valószínűleg melegebb éghajlatra küldeném. Nem mintha vaskalaposnak érezném magam (bár ki tudja, lehet, hogy az vagyok), de a szex elég intim dolog ahhoz, hogy egy alkalmi ismeretség ne lehessen az alapja.

Bussel kisasszony csak nyomja a magáét: „Na figyelj! Életem legjobb pasija egyetlen éjszakára volt az enyém. Reménytelenül epekedtem valaki után, annyira, hogy képtelen voltam másra gondolni. Ha csak odaköszönt nekem izgalomba jöttem, és a vele kapcsolatos fantáziám elvonta mindentől a figyelmemet. Aztán jött ez a másik pasi és tett egy ajánlatot. Megmondtam neki, hogy mi a helyzet, pillanatnyilag részemre nem létezik senki más. Erre azt válaszolta ’én talán segíthetek abban, hogy elfelejtsd’ és pontosan ez történt. Fantasztikus éjszakám volt a pasi lakásán, aztán másnap reggel hazavitt és elmesélte saját szívfájdalmát. Úgy különben az ilyen egyéjszakás lehetőségek minden nő életében akadnak, csakhogy emlékeztessék a nőket, hogy a szexuális szabadságuk csak virtuális, ha félnek a rájuk akasztott ’ribanc’ cédulától. Különben majd 70 éves koromban, ha majd visszatekintek, nem fog érdekelni, hogy 70 pasim volt életem folyamán, és azt mondhatom, hogy az utamba kerülő minden alkalmat megragadtam, nem hagytam ki semmit.”

Hüm! Ezek után ki nem várja, hogy Bussel kisasszony Carla Brume ürügyén ne áruljon el többet magáról. Ugyan már, hogyan él egy angol újságírónő? Hát lássuk: „Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem szeretném ha az én számom kisebb lenne, mint Carláé, de nem azért mert nekem van egy mesterségesen kitalált limit, hogy hány darab szerető az elfogadható mennyiség. Inkább arról van szó, hogy rengeteg pasaival bújtam össze az ágyban, és így visszatekintve úgy érzem nem tett nekem jót. Különben azt sugallni, hogy a férfiakat lelkileg meggyötri egy nő korábbi szexuális élménye, reménytelenül visszahúz a múltba. Persze van férfi, aki megőrül egy szűz nőért, de a többi jobban szereti a „tapasztalt” nőket. Jenny Block, közeli kollégámmal egyszer éppen erről beszélgettünk. Szerinte a szüzek után vágyakozó férfiak jó része menten kiábrándul vágyaiból, amikor végre egy szűznő kerül az ágyába. De visszatérve Ironsidhoz, röviden fogalmazva, azt állítja, hogy ha tizenötnél több férfivel dugtál, akkor egy ribanc vagy, akinek el kell bújni az emberek elől és házasságra még csak nem is gondolhat. Bruni nem csak nem bújik el, de büszkén vállalja a múltját, csak úgy mint én. És ha Ironside ribancnak nevez, hát legyen neki igaza. Ez őt jobban fogja minősíteni, mint engem. Akinek a véleménye pedig megegyezik Ironsidéval, az tehet nekem egy szívességet.”

Én pedig itt ülök megfürödve, mert a két hölgy cikkének az elolvasása után semmivel se lettem okosabb. Ilyenkor szokott eszembe jutni megboldogult apám sokszor hangoztatott hamiskásan tettetett panasza. „Tudod fiam életem összes nőjének én voltam a második férfi az életében.” Amire rendszerint megkérdeztem, „és te ebben biztos vagy?” Amire apám belenyugvóan csak annyit válaszolt „hát persze, szavukat adták” és hosszan felnevetett. 

___________________________________________________________________
___________________________________________________________________
___________________________________________________________________