Tibor bá’ fordítása online
Hogyan dönti el az agyad, hogy mit gondoljon
Szerző: Valerie van Mulukom kognitív tudományok adjunktusa, Coventry Egyetem
Ülsz a repülőn, bámulod a felhőket az ablakon át és egyszer csak arra gondolsz, hogy néhány hónappal ezelőtt egy kollégával őszintén beszélgettél arról, hogy milyen nyomást tapasztalsz munkával kapcsolatban. Hogyan pattannak be a fejünkbe a jelennel látszólag teljesen független gondolatok? Miért emlékszünk bizonyos dolgokra és miért nem?Miért álmodozunk?
E folyamatok hátterében a közös agyi tevékenység közös mintázata áll, azokban a régiókban, amelyek együtt alkotják az „alapértelmezett módú hálózatot”, amelyet Marcus Raichle neurológus fedezett fel és nevezett el a 2000-es évek elején.Amikor álmodozunk, magunkra vagy másokra gondolunk, emlékeket idézünk fel, vagy elképzeljük a jövőbeli eseményeket.
Az alapértelmezett módú hálózat akkor lép működésbe, amikor úgy tűnik, hogy az emberek „semmit” csinálnak (innen ered az „alapértelmezett”). Ez általában akkor történik, amikor ellazult állapotban vagyunk, és nem egy feladatra vagy célra koncentrálunk – gondolkozzunk, repülőn ülve, kibámulva az ablakon.
Az alapértelmezett módú hálózat bekapcsolásakor az agy más hálózatra leszabályozódik, vagy kevésbé aktív, például a végrehajtó vezérlőhálózat és más agyi régiók, amelyek részt vesznek a figyelemben, a munkamemóriában és a döntéshozatalban.Ez az, ami lehetővé teszi az agy vándorlását.
Miért bizonyos emlékek, más helyett?
Egyes emlékek nagyobb valószínűséggel spontán felidézésre kerülnek, például azok, amelyek frissebbek, erősen érzelmesek, nagyon részletesek, gyakran ismétlődnek vagy identitásunk központi elemei.És jó okkal lekötik a figyelmünket. Az ilyen típusú emlékek valószínűleg kulcsfontosságúak voltak az akkori fizikai és társadalmi környezetünkhöz való kapcsolódásban, és így hozzájárultak túlélésünkhöz.
Úgy gondolják, hogy az agy rekonstruktív, asszociatív módon tárolja az emlékeket, elosztottan tárolja a memória részleteit, és visszakereséskor összehozza őket – nem pedig szigorúan reproduktív módon, a teljes események kronológiai sorrendben tárolt video-visszajátszásával.
Ez azt jelenti, hogy az emlékek különböző érzékszervi, érzelmi és kontextuális részleteken keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Tehát ezen információ-bitek mindegyike jelzésként szolgálhat egy másik memória elindításához. Például amikor egy szaggal, hanggal vagy képpel találkozunk – még akkor is, ha néha tudatosan nem tudjuk, mi volt a kiváltó ok.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
„Tehát ezen információ-bitek ”
Nagyon helytelen ez a terminológia, és ezzel nem téged piszkállak Tibor bá, hanem a szerzőt. Az Emberi agy nem bitekben tárol infót, mert eleve analóg szó szoros értelemben.
Saját tapasztalatom az, hogy „holografikusan” tárol mindent, mert ami egybevagó információ, azt egyből kidobja, és minél pontosabb a kép, annál pontosabb a szűrés/emlék előhívás. Erre amúgy gyakorlati úton régen/bő 6 ezer éve rájöttek, mert az összes hatékony memorizáló technika képi módra fordít mindent, amit ha elégszer(elég háromszor) és jól írunk be, akkor örökre visszaidézhetően megmarad. Ha nem lusta az ember, akkor extrém mennyiségű infó megjegyezhető nagyon gyorsan, én pl 3 perc alatt meg tudtam tanulni 25 tételes random fogalmat megfelelő technikával, nulla hókusz pókusszal. Látva ennek a hatékonyságát, siralmas a jelenlegi oktatás metodikája, rosszul és borzasztó hatékonysággal csesszük a rezet az iskolában, amit töredék idő alatt megtanulható lenne. Megfelelő technikával 3-4 év alatt meglenne a 8 osztály, és 1-2 év alatt a gimi.
Kedves Dajtas, irnal arrol a bizonyos megfelelo technikarol? – amennyiben nem titkos.
Hatha mast is erdekel.
Koszonom!