Tibor bá’ fordítása online
Arctic News
Will Steffen: Az úttörő klímatudósok dilemmája
írta: Andrew Y Glikson professzor – Föld és klímatudós Az Új-Dél-Walesi Egyetem – Ausztrália. 2023. február 11.
Will Lee Steffen neve a földi rendszerek úttörőjeként és az éghajlatváltozással foglalkozó tudósként megállja a helyét e kritikus korunkban, amikor bolygónk életfenntartó rendszerei egyre nagyobb veszélyben vannak. Az elmúlt kb. 40 év más úttörő klímatudósaival együtt, mint Wallace Broecker, James Hansen, Ralph Keeling, Paul Crutzen, Richard Alley, Stefan Rahmstorf, John Schellenberg, William Ruddiman, John Kutzbach, Guy Calendar, Michael Mann, Kevin Anderson, Andrew Weaver, Eric Rignot, Gavin Schmidt, Katrin Meissner, Kevin Trenberth és mások a bolygót legalább 55 millió éve nem látott veszedelem tudományos üzenetét próbálják közölni.
Nincs fájdalmasabb helyzet a tudósok számára, mint amikor arra kényszerülnek, hogy súlyos figyelmeztetéseket adjanak ki a természet, a civilizáció, a társadalom, a család és a jövő generációinak pusztulásával kapcsolatban az üvegházhatást okozó gázok koncentrációjának és hőmérsékletének az emberi eredetű kibocsátásokból eredő meredek emelkedése miatt. Mégis pontosan erre kérték fel a klímatudósokat, Cassandra-szerűen, a 18. század vége óta a légköri, szárazföldi és tengeri hőmérséklet gyors, a geológiai tömeges kihalási eseményeket meghaladó ütemű emelkedés megfigyelt bizonyítékai alapján.
Nem minden tudós válaszolt a kihívásra. Néhányan a klímaváltozást tagadás szószólóivá váltak, gyakran az olaj- és gázipari vállalatok támogatásával. A vállalatoknál, a kormányzatnál, az intézményeknél, sőt egyes esetekben még az egyetemeken is sokan kénytelenek voltak visszafogni vagy mérsékelni figyelmeztetéseiket. Nyilvánvalóvá vált a politika, ahol egyes esetekben az „optimistának” tekintett tudósokat a hatóságok előnyben részesítették, míg másokat, akiket „riasztónak” tituláltak, büntettek nézeteik miatt. Napjainkban az úgynevezett „riasztók” igazolást nyernek, mivel a szélsőséges időjárási események a világ nagy részein eluralkodtak.
Will Steffen elkerülte ezeket a buktatókat, ragaszkodott a hiteles tudományos bizonyítékokhoz és a globális felmelegedés nyilvánvaló következményeihez szerte a világon, ugyanakkor csalódott volt amiatt, hogy sok hatóság nem hajlandó megérteni az éghajlattudomány jövő nemzedékekre gyakorolt hatásait, amint arról (az alábbi) közleményében beszámolt:
„Úgy gondolom, hogy az éghajlatváltozás értékelésének domináns lineáris, determinisztikus kerete hibás, különösen magasabb hőmérséklet-emelkedés esetén. Tehát igen, az ezeket a folyamatokat nem tartalmazó modelleket használó modellkivetítések valóban kevésbé hasznosak magasabb hőmérsékleti szinteken. Vagy ahogy szerzőtársam, John Schellnhuber mondja, nagy hibát követünk el, amikor azt gondoljuk, hogy bármely adott hőmérséklet-emelkedésnél – mondjuk 2 °C-nál „parkoltathatjuk” a Föld rendszerét, és elvárjuk, hogy ott maradjon. Még a jelenlegi szinten is, amikor az iparosodás előtti időszakhoz képest körülbelül 1° C-os felmelegedés a helyzet, és lehet, hogy már átléptük az egyik visszacsatolási folyamat fordulópontját (sarkvidéki nyári tengeri jég), másoknál pedig instabilitást tapasztalunk: a permafroszt olvadása, az Amazonas-erdők pusztulása, és gyengülése. Hangsúlyozzuk, hogy ezek a folyamatok nem lineárisak, és gyakran beépített visszacsatolási folyamatokkal rendelkeznek, amelyek fordulóponti viselkedést generálnak. Például a permafroszt olvasztásához a tőzeget lebontó kémiai folyamat maga termeli a hőt, ami további olvadáshoz vezet és így tovább.”
Will Steffen azt írta nekem levelezésünkben (2022.03.27.):
„Minden gyakorlati célból, azaz az emberek által kapcsolódni tudó időkből adódóan az éghajlatváltozás azon szintje, amely felé most haladunk, még több ezer évig velünk lesz. A PETM (paleocén-eocén termikus maximum) megfelelő analóg lehet. A CO₂ koncentráció és a hőmérséklet gyors kiugrása, amit 100.000-200.000 év alatt a CO₂ leszívás követ. Gyakorlati szempontból a gyógyulási idő olyan hosszú (emberi időskálán), hogy visszafordíthatatlannak tekinthető. A kihalás természetesen visszafordíthatatlan. Tehát amikor az éghajlatváltozás és a közvetlen emberi degradáció kettős nyomása a bioszférára érvényesül, az ebből eredő tömeges kihalás, amibe már beléptünk, természetesen visszafordíthatatlan.”
Will egyedülálló volt. Bár nem engedte, hogy tudományosan objektív és pontos megfogalmazású előadásait túlságosan optimizmus vagy pesszimizmus színesítse, személyiségének kedvessége és gyengéd megfogalmazása nem tudta elrejteni üzenetének súlyos következményeit. A harc fölé emelkedve még az ellenfelei is nehezen tudtak rá hivatkozni olyan kifejezésekkel, amelyeket más éghajlatkutatókkal kapcsolatban szoktak használni. Manapság sok fórumon a klímatudósokat felváltják a közgazdászok, érdekképviseletek, marketingügynökök, szociológusok és politikusok, akiknek csak homályos fogalmuk van a fizika és a légkör alaptörvényeiről.
Röviden: az emberiség kihalása elkerülhetetlen, hogy mikor az bizonytalan. Ami biztos, hogy 2026 előtt nem. A Föld, távollétünkben, regenerálni fogja önmagát.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Klíma „dilemma „egyenlő hatalmi eszköz!
Igen, lehet abba kapaszkodni, hogy volt már sokszor ilyen klímaváltás a föld történetében, mégis virágzik az élet azóta is.
De erről nem tudjuk megkérdezni azokat az élőlényeket, akik ezek az időszakok alatt tömegesen kipusztultak.
Persze mindig voltak túlélők, amik jól alkalmazkodtak az új körülményekhez, esetleg olyanok, amelyek számára kifejezetten kedveztek az új körülmények, mert éppen korábban voltak kénytelenek igen korlátozott területen élni.
A túlélő fajok meg rögtön elkezdenek szétválni, specializálódni a kiürült életterek átvételére.
Az ember, mint faj szerintem túlélheti, mert már belakta a bolygó minden régióját, valahol csak marad élhető terület, de hogy az ipari civilizáció nem bírja ki, az biztos, és az is, hogy a népesség jelentéktelen töredékére csökken, szóval az armageddon garantált…
1. hubab
„Az ember, mint faj szerintem túlélheti, mert már belakta a bolygó minden régióját, valahol csak marad élhető terület,”
Ez a lényeg. Minden ember nem fog kihalni, ha csak egy meteor el nem üti a földet. Volt egy Tűzföldi indián törzs, aki anyaszült meztelenül élt a sokszor -20 fok alatti hőmérséklete.
A mirador-blog.hu így ír róluk:
„A legnehezebb életük vélhetően a Magellán-szorostól délre húzódó, zsebkendőnyi méretű szigetekre visszaszorított, vadászó-gyűjtögető yamanáknak volt. A kopár és fagyos szigeteken nem élt meg a guanaco, így nem voltak szőrméik. A tudósok a mai napig nem értik, hogy a mínusz 20 fokos hidegben és a süvítő fagyos szélben hogyan tudtak anyaszült meztelenül életben maradni. Állítólag testüket fókazsírral kenték be, így legalább a víz lepergett róla, melegük azonban valószinűleg ettől nem volt. A tüzet sosem oltották el, még a csónakokba is magukkal cipelték, hogy köréje kuporodjanak halászat közben. Nagyjából egész életükben guggoltak – csökkentve ezzel a testfelületen keresztül távozó hőt -, így csupa ránc volt a térdükön a bőr, valamint a lábfejük is nagyra nőtt (a Patagónia név is innen származik, megközelítőleg annyit jelent: a nagy lábúak földje). A leszármazottaikon végzett későbbi orvosi vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a yamanák egészséges testhőmérséklete nem 36,5, hanem 38 fok volt, mert a magasabb hőmérséklet késleltette a szervezet kihűlését, és ezzel növelte az életbenmaradási esélyeiket.”
Ennek ellentéte a Busmanok szárazság és forróságtűrő képessége.
Vagyis – szerintem – bármi is lesz a föld klímájával, nem minden ember fog kipusztulni. Van hidegtűrő, száraz forróság tűrő ember.
Ha a forróság és pára kombinációja alakul ki, arra is van embertípus. Jó eséllyel az Amazon esőerdőben élő indiánok egy része bírni fogja ezt a szélsőséget is. Na azok szaporodni is fognak, a túlélő utódoknak pedig az lesz a természetes amibe születnek. Egy tulajdonság 3 generáció alatt rögzül genetikailag. Csak ezt az időt kell túlélnie a klímaváltozást túlélőknek.
Más helyzetben vagyunk mi, kényelemhez szokott nyugati fehér emberek. Itt jóval nagyobb lenne a kihullás, de még így is maradna túlélő.
„…de hogy az ipari civilizáció nem bírja ki, az biztos, és az is, hogy a népesség jelentéktelen töredékére csökken…”
Na ebben is igazad van.
Egy klímaösszeomlás, ami jelentős népességvesztést eredményezne, az automatikusan a magas vagy más nevén finom tudás elvesztését jelentené. Hiába a megszerzett tudományos ismeretek, ha nem lenne aki továbbvigye, lévén, hogy mindenki a túléléssel lenne elfoglalva, nem a tanulással. Csak a nagyon alapszintű, túléléshez szükséges ismeretek maradnának meg.
A nagyobb hatalmak hiába mentenék meg a tudományosan magasan képzett emberek egy részét, ha azoknak nem lenne akinek átadni tudásukat, vagy ha lenne – képességek hiánya okán – az is olyan kicsi számú népességet érintene, ami nem lenne képes a későbbiekben kitermelni a tudás továbbviteléhez szükséges számú utódot. 2-3 generáció után már a meglévő (örökölt) technikai eszközöket sem tudnák működtetni a túlélők. Lehetne mindent elölről kezdeni annak a pár millió embernek.
2 – Bendegúz:
Hol vagy abban érdekelt, hogy az emberiség ne haljon ki? Őszintén, az emberi faj nem érdemel irgalmat.
Ha bejön a +8°C melegedés, nem marad élő ember a Földön. A tűrőképességnek is van határa.
3. Kedves Tibor bá’
Én csak egy lehetőségre hívtam fel a figyelmet. Mert mi van, ha csak 5 vagy 6°C nő a hőmérséklet. Mondjuk 8°C esetében nagy valószínűséggel az van amit Te is írsz. De csak nagy valószínűséggel. Olvastam olyan tanulmányt, mely szerint, ha emelkedik a hőmérséklet, arányosan nő a vizek párolgás is, ami (felhők) aztán bizonyos mértékben leárnyékolja a földet és mintegy visszacsatolás eredményeként csökken vagy stabilizálódik a hőmérséklet. Ezenkívül egyesek azt is állítják, hogy a megnövekedett széndioxid mennyiség miatt a növényvilág robbanásszerű fejlődének indul (lévén, hogy a növények abból is élnek), ami kivonja a légkörből a CO2, illetve növeli a lokális csapadékképződést és párolgást.
Gondolom azt Te sem vonod kétségbe, hogy volt a földnek olyan időszaka, amikor teljesen jégmentes volt (most egy hideg korszakát éljük a földnek ezért vannak a sarki jégsapkák) és akkor is virult az élet a földön. Ekkor pl. az Antarktiszon amolyan szibériai tundra jellegű növényzet volt. A föld nagy részén pedig búja vegetáció. Ebben az időszakban a sivatagok sem voltak szárazok, pl. a Szahara tele volt élettel (növény- és állatvilág virult).
Röviden, csak annyit akarok írni, hogy sokféle eredmény modellezhető egy klímamegfutás kapcsán és mindenki azt helyezi előtérbe, ami az ő igazát támasztja alá. Jelenleg megy a klímahiszti (valakinek ez éri meg) egy ténylegesen létező időjárás anomália kapcsán, amit az emberi tényezőn kívül okozhat pl. naptevékenység vagy egyéb – föld életében jelenlévő – ciklikusság is.
Mi, gondolkodó emberek, tanácsodnak megfelelően ne üljünk fel mindenféle klímaprófétának, hanem várjuk meg mit hoz az elkövetkező 3 év, és annak tükrében vonjuk le a következtetéseinket.
Nem az a kérdés, hogy be fog-e következni a fajok tömeges kihalása, vagy a drasztikusabb fölmelegedés, hanem hogy mit kezdünk a helyzettel. Hogyan akadályozzuk meg, hogy a gazdasági berendezkedés azon alapjai, amik rákszerűvé teszik az emberiség viselkedését, továbbmentődjenek a túlélő közösségekben.
És aztán hogyan rendezkedünk be.
„Hol vagy abban érdekelt, hogy az emberiség ne haljon ki? ” – Jelentem, az emberi fajhoz tartozom. Elég furcsa, hogy ezt magyarázni kell.
„Őszintén, az emberi faj nem érdemel irgalmat.” – Az „emberi faj” sok egyed sokféle viselkedéséből áll. Az a mőködés, amit az utóbbi évszázadokban kollektíve összehoztunk, tényleg nem érdemel irgalmat, de szerintem vannak az emberiségnek részei, akik igen. Egyébként nem véletlenül szoktunk úgy imádkozni, hogy ne érdemeink/bűneink, hanem irgalmasságod szerint ítélj minket, Isten! Mert az érdemeink sosem elégségesek.
6 – Ábel:
Értesítelek, 75 éve nem imádkozom.
7 Tudom. Többes szám elsőszemélyben fogalmaztam.
Te írtad, hogy az emberi faj nem érdemel irgalmat. Mégis kitől?
A 8 fokos emelkedés mellett is lesznek a földön olyan részek amik élhetőek maradnak, és az ember kellőképpen mobil ahhoz, hogy nagy számban oda húzódjon, ill. vigye magával az élhető klímán megélő növényeket-állatokat is. Nem pillanatok alatt jön el az armageddon, hanem évtizedek alatt, lesz erre bőven idő. Ami még hátborzongató, ha belegondoltok, hogy mi lesz akkor amikor mindenki rájön, hogy a 10 milliárdos hajóból át kell szállni egy 100 milliós mentőcsónakba, mert mondjuk a föld azon része ami lakható marad, az ekkora népesség eltartására képes. Mit fogunk lépni? Vérengzés lesz a vége, és a legerősebb kiírt mindenkit? Ha mondjuk azt látjuk, hogy ezt meg kell lépni 20 éven belül? Vagy győzne a humanizmus, és lenne egy nagy lottósorsolás, ahol egy ghánai és egy USA polgár azonos eséllyel költözhetne az élhető részekre? És mi lesz azokkal, akik most az élhető részeken élnek? Mert ugye nem fair, hogy pl. csak norvégok, finnek, oroszok, meg kanadaiak élik túl az armageddont mert szerencsés helyre születtek, ha győz a globális humanizmus akkor minden nációnak esélyt kell kapnia, akkor meg az „őslakók” könnyen azon kaphatják magukat, hogy kitoloncolják őket valami élhetetlen helyre…Azt gondolni, hogy a tudományos vívmányok eltűnnek, és most valami új primitivizmus jön el, butaság. Az írás és könyvnyomtatás elhozta a tudásfelhalmozás korát, az eddig felhalmozott ismereteink megmaradnak, maximum nem áll rendelkezésre majd elég erőforrás, hogy némelyekkel élni tudjunk.
5 Bendegúz
Azért ne keverd össze a különböző földtani korszakokat.
Amikor a Szahara buja zöld volt, az éppen nem a meleg időszakban volt, hanem a jégkorszakban, mikor Európát és Észak-Amerikát jégpáncél borította.
A meleg időszakokban pedig volt bőven sivatag, főleg mikor még a kontinensek nem vándoroltak szét, a belterületek szinte mind sivatagok voltak, a dinók nagy bánatára…
A légkörzési rendszerek szükségszerűen mindig tartalmaztak fel- és leáramló zónákat, ami meghatározta a száraz és nedves területeket, legfeljebb tolódtak valamerre…
8 – Ábel:
„Mégis kitől?” Az emberiség önjelölt megmentőitől.
9 – N.V.:
Szép példát adtál a vágy-vezérelt okfejtésből.
10. hubab
Igazad van, de nem a periódusok pontos megjelölésén van a lényeg, hanem azon, hogy akkor is volt élet a földön, amikor nem volt a sarkokon jégsapka (igaz ezek az időszakok rövidebbek voltak, mint a jeges időszakok – jellemzően a földünkön a jégkorszakos idők domináltak). Ebben az időszakban is virágzott a Szahara, pont mint abban az időszakban, amit Te is említettél.
9. Nagy Viktor
„Azt gondolni, hogy a tudományos vívmányok eltűnnek, és most valami új primitivizmus jön el, butaság. Az írás és könyvnyomtatás elhozta a tudásfelhalmozás korát, az eddig felhalmozott ismereteink megmaradnak, maximum nem áll rendelkezésre majd elég erőforrás, hogy némelyekkel élni tudjunk.”
Igen meglesznek a tudást tartalmazó könyvek. De kérdem én, ki fogja tanulmányozni, amikor az ember 24 órából 20-ban, önön és családja/közössége védelmével, táplálék beszerzésével lesz elfoglalva. Vagy gondolod, hogy a közösség lesz annyira bölcs (pedig jó lenne), hogy a tudósokat pusztán azért, hogy majd egyszer átadhassák a tudásukat, ingyen fognak táplálni? Minden összeomlásánál legelőször a finom-tudás megy a levesbe.
13 A tudás még hagyján. Elég sok könyvtár van a Földön, a nagyrészük tartalmazza a tudásunk javát. Néhányat el is lehetne ásni biztonságosan konténerekbe. A nagyobb baj az, hogy hiába van leírva az elmélet, ha nincs mögötte az ipar, a működő technika, nameg az erőforrásbőség, nemigen lehet újra megcsinálni.
Pl. hiában van leírva szépen a könyvekben, hogyan működik az elektronika, a számítógép, ha a gyárak elvesznek, soha senki nem fogja őket újból felépíteni.
Egyébként az egyetlen, aminek a fenntartása tényleg szükséges, az a mezőgazdaság, azt viszont lehet egyszerű eszközökkel, élőerővel is csinálni újra. Na persze akkor megint ott tartunk, hogy a nagy többségnek nem lesz ideje tudóskodni.