Tibor bá’ fordítása online
DER Spiegel
Az oroszországi szakértő, Angela Stent: „mindaddig, amíg Oroszországnak 6000 nukleáris töltete van, továbbra is fenyegetést jelent.”
Mennyire nagy a kockázata a Nyugat számára a tankok Ukrajnába történő elküldéséről szóló döntés után? Egy interjúban az oroszországi szakértő, Angela Stent, az Egyesült Államok kormányának volt tanácsadója megvitatja a német kijevi fegyverszállítást, és a Moszkvával kapcsolatos hibákat. Az Interjút készítette René Pfister Washingtonban, D.C.
Az 1947 -ben született Angela Stent az Egyesült Államok egyik vezető oroszországi szakértője. Az Egyesült Államok Minisztériumának politikai tervezési irodájában dolgozott, és George W. Bush elnöksége alatt a Nemzeti Hírszerző Tanácsban, a biztonsági szolgálatok és a politikai döntéshozók közötti interfészben szolgált. Sok éven át professzorként tanított a Georgetown Egyetemen, és jelenleg a Washingtoni Brookings Intézet vezető munkatársa.
DER Spiegel: Stent asszony, az Ukrajna elleni háború a második évében lép, több száz falu és város elpusztult, és több tízezer katona és civil halott vagy sérült. Hogyan érhet véget ez a háború?
Stent: Senki sem tudja, hogyan fog véget érni, mert egyik felet se érdekli a tárgyalás. Az oroszok továbbra is azt gondolják, hogy képesek ellenőrzés alá venni Ukrajnát. És az ukránok nem hajlandóak feladni azokat a területeket, amelyeket az oroszok a háború kezdete óta elfoglaltak. Ebben az értelemben távolabb vagyunk a békemegállapodástól, mint valaha.
DER Spiegel: Ön volt a felelős az Egyesült Államok kormányának Oroszországi politikájáért George W. Bush vezetése alatt. Ha ma meg kellene tárgyalnia egy béke megállapodást, hogyan folytatná?
Stent: Nos, volt egy megállapodás, amelyet Törökország márciusban közvetített, ahol az oroszok akkoriban megállapodtak abban, hogy visszavonulnak az invázió előtti vonalakba, és hogy cserébe az ukránok vállalják, hogy nem csatlakoznak a NATO-hoz, a nyugati biztonsági garanciákhoz. A megállapodás akkor bukott el, amikor az oroszok Bucha -ban elkövetett atrocitásai nyilvánosságra kerültek. „Oroszország minden olyan megállapodást megsértett, amelyet Ukrajnával aláírt a Szovjetunió összeomlása óta, amely az ukrán területi integritásához és szuverenitásához kapcsolódott.”
Der Spiegel: A washingtoni Hawks azt állítják, hogy minden olyan kompromisszum, amely Ukrajna egyes részeit Vlagyimir Putyinnak adja, csak arra ösztönzi őt, hogy folytassa a régi Szovjet Birodalom helyreállítását.
Stent: Elvileg egyetértek ezzel. Mindaddig, amíg Putyin vagy az emberek, akik megosztják a világnézetét, hatalmon vannak Moszkvában, céljuk egy szláv unió létrehozása lesz. Oroszországon kívül ez magában foglalja Ukrajnát, Fehéroroszországot és esetleg Kazahsztán északi részeit. Oroszország eddig minden olyan megállapodást megsértett, amelyet Ukrajnával aláírt a Szovjetunió összeomlása óta, amely az Ukrajna területi integritásával és szuverenitásával kapcsolatos. Tehát ki fogja elhinni, hogy Oroszország betartja az új békemegállapodást? Ez a dilemma.
Der Spiegel: Az Egyesült Államok és Németország megállapodtak modern tankok szállítására Ukrajnába. Ez egy fordulópont?
Stent: A németek döntöttek a leopárd tankok szállításáról, és más országoknak is megengedték, hogy hasonlóan tegyenek. Ez nekem megmutatja, hogy a németországi fordulópont valódi. Ez egy fordulópont a II.vh. utáni történelemben, amikor is Németország mindig polgári hatalomra törekedett, és egy keleti politikát gyakorolt, amelyben Oroszország a központban volt, és a szomszédos országoknak csatlakozni kellett.
Der Spiegel: Szakmai életének nagy részét Putyin egy kérdésére összpontosította. Meg lehetett volna-e akadályozni ezt a háborút, ha a Nyugat a hidegháború vége után Moszkvára jobban figyel?
Stent: Azt kell megértenünk, hogy Putyin soha nem fogadta el, hogy a Szovjetunió összeomlott. 2000 májusában és esetleg már korábban megpróbálta visszaállítani a birodalmat. A Szovjetuniót soha nem győzték le háborúban. Ezért Putyinnak nehéz megérteni, hogy miért roppant össze az SzU.
DER Spiegel: Sok németnek még mindig vannak emlékei arról, hogy Putyin, akit éppen elnöké választottak, 2001 szeptemberében beszédet mondtak a német parlamentben a „közös európai otthon” építéséről. Abban az időben nem hangzott úgy, mint egy olyan ember, aki a kontinenst lángra akarta lobbantani.
STENT: Igaz, hogy Putyint inkább az első ciklus elején érdekli a nyugati közelebbi kapcsolatok feltárása. A Bundestag beszéd erre példa, de a 2001. szeptember 11-i támadások után az Egyesült Államok támogatása is. Az egyetlen probléma az volt, hogy Putyin azt várta, hogy a Nyugat elfogadja, hogy Oroszországnak joga van befolyásolási területet létrehozni a posztszovjet térben. Putyin egy nagyon régi császári világképet dédelget, amely évszázadok óta megakadályozta Oroszország szomszédainak önrendelkezését.
Der Spiegel: Azt lehet állítani, hogy az Egyesült Államoknak nem idegen az ilyen birodalmi világkép. John F. Kennedy elnök például nem fogadta el a szovjet rakétákat, amelyeket Kubában, egy szuverén államban helyeztek el az 1960 -as évek elején.
STENT: Abban az időben a kérdés a nukleáris fegyverek voltak, amelyek percek alatt elérték az Egyesült Államokat. Manapság nem kérdés, hogy a NATO -t az orosz határ közelében mozgatják. Tudom: Az oroszok mindig azt mondják, hogy Latin-Amerikában van befolyási körünk. Lehet, hogy ez igaz volt a múltban. De ma? Csak nézd meg Mexikót, az egyik legközelebbi partnerünket. Mexikó még nem ítélte el az ukrán háborút, nem kritizálta Oroszországot, és nem támogatja a kijevi katonai erőfeszítéseket. Nem úgy hangzik, mintha az ország Washington inasa lenne.
Der Spiegel: Putyin egyik sérelme az, hogy a NATO kelet-terjeszkedése nem vette figyelembe Oroszország biztonsági érdekeit.
Stent: Ez egy mítosz, amelyet Putyin terjeszt. Nem kifogásolta a NATO megnövekedését 2004 -ben, amikor a balti államok csatlakoztak. Még most sem tiltakozott, amikor Finnország és Svédország jelentkezett a NATO-hoz való csatlakozáshoz. Nem hiszem, hogy Putyin ellenzi a NATO vagy az Európai Unió tagságot, mert ez veszélyt jelentene Oroszország számára. Hanem inkább azért, mert ez azt jelentené, hogy már nem tudja megtámadni az országot, és az ő ellenőrzése alá vonni.
Der Spiegel: A NATO csúcstalálkozón 2008-ban, akkori-amerikai elnök, George W. Bush egy cselekvési tervet akart elfogadni Ukrajna és Grúzia számára, amely megmutatta a két országnak a NATO tagság egyértelmű ütemtervét. Angela Merkel, az akkori német kancellár megvétózta. Ez volt a katasztrófa magja, amelyet ma tapasztaltunk?
Stent: Minden bizonnyal nagy hiba volt, hogy Merkel vétójának eredményeként egy olyan közleményt fogadtak el, amely Ukrajna és Grúzia NATO -tagságáról beszélt, és nem következett konkrét intézkedés. Ez egy kompromisszum volt, amely csak még rosszabbá tette a dolgokat. Nem gondoskodott arról, hogy a két ország a NATO védő ernyője alá kerüljön. Ez megrázta az oroszokat, akik röviddel azután megszálltak Grúziát. (a támadást a grúzok kezdték)
Der Spiegel: A Krím annektálását követően 2014-ben, akkori-amerikai elnök Barack Obama lényegében az ukrán politikát ráhagyta az európaiakra, és különösen Merkelre, akik mindig szigorúan ellenezték a fegyverek szállítását Kijevbe. Ez volt Putyin meghívója, hogy még tovább fokozza a konfliktust?
Stent: Az Obama-adminisztrációnak minden bizonnyal határozottabban kellett volna reagálnia, amikor Oroszország csatolta a Krím-félszigetet és megszállta a Donbát. És ösztönözniük kellett volna a partnereket, különösen Németországot, hogy csatlakozzanak hozzájuk ezen az úton. Obamával kapcsolatos probléma az volt, hogy nem igazán akart foglalkozni Oroszországgal, mert ez túl bonyolult volt számára. Elméletem az, hogy ma nem vagyunk ebben a nehéz helyzetben, mert nem voltunk kedvezőbbek Putyin számára. Éppen ellenkezőleg, mert 2014-ben nem tettünk ellenlépést. Abban az időben valószínűleg az a gondolata volt mérvadó, hogy mindig tovább tud lépni.
Der Spiegel: Az Egyesült Államok messze Ukrajna legnagyobb támogatója. Gondolod, hogy az európaiak valaha is képesek lesznek gondoskodni saját biztonságukról?
Stent: A háború megmutatta, hogy az európaiak mennyire bíznak az Egyesült Államokban, a helyzet a következő: Évtizedek óta van egy elméleti vita arról, hogy Európa felépíti a saját hatalmas hadseregét és egy működő biztonsági struktúrát. Ehhez a fő államok összejönnek és megteszik a szükséges lépéseket. Az európai projekt azonban évtizedek óta sikeres volt, mert az országok többsége, néhány kivétellel, sok pénzt költött a jóléti államra és többé-kevésbé a védelemre. Mindaddig, amíg ez a helyzet, továbbra is az USA-tól függnek. „A globalizált világban élünk. Butaság azt gondolni, hogy visszavonulhatunk egy erődbe, amikor Európa tűz alatt áll.”
Der Spiegel: Az egyetlen kérdés az, hogy mennyi ideig függhetünk az Egyesült Államoktól, ha megnézzük, hogy a republikánusok hogyan változtak, Európának előbb vagy utóbb fel kell készülnie egy olyan elnök színre lépésére, aki már nem elkötelezett a NATO mellett?
Stent: Már egyszer volt ilyen Donald Trump-al. Van egy hagyományosabb része a republikánus pártnak, amely magában foglalja például Mitch McConnell, a szenátus kisebbségi vezetőjét, amely a NATO támogatása mellett áll. De ott van a párt Trump szárnya is, amely elszigetelten gondolkodik, és azt akarja, hogy Európa többet fizessen a saját védelmére, és amelyik egy nap megkérdezheti: Miért van szükségünk NATO-ra? Azt is gondolhatnám, hogy Ron DeSantis, a floridai kormányzó is ilyen, aki valószínűleg a republikánus elnökjelöltje lesz.
Der Spiegel: Németország és Franciaország a világ leggazdagabb országai közé tartozik. Miért akarna fizetni az európaiak biztonságáért?
Stent: A 20. század folyamán az Egyesült Államok kétszer próbált kimaradni a háborúkból Európában. És kétszer ez nem sikerült. A globalizált világban élünk. Igazság az, hogy azt gondolhatjuk, visszavonulhatunk egy Egyesült Államok erődítésébe, amikor Európa tűzben van.
Der Spiegel: Az oroszországi fenyegetés automatikusan csökkenni fog, amikor gazdasági hatalma csökken? Putyin nem korszerűsítette országának gazdaságát.
Stent: Attól tartok, hogy mindaddig, amíg Oroszországnak 6000 nukleáris atom töltete van, és az olyan emberek vezetik mint Putyin, ez továbbra is veszélyt jelent a szomszédainak.
Der Spiegel: Gondolod, hogy Putyin képes nukleáris fegyvereket használni, ha sarokba szorítják?
Stent: Azt hiszem, abszolút képes nukleáris fegyverekhez nyúlni. A kérdés az, hogy mit nyerne belőle? A bomba használata nem adna neki területi nyereséget, és az Egyesült Államok katonaságának erőteljes ellencsapását eredményezné. Nem a nukleáris ellenállás értelemben, de mégis nagyon fájdalmas lenne. Ugyanakkor elidegenítené a kulcsfontosságú szövetségeseit, Kínát és Indiát, bár ez nem feltétlenül elrettentő hatású. Putyin mindig a megfélemlítést alkalmazza, például a válogatás nélküli támadásokkal az ukrán városok ellen rakétákkal és drónokkal, valamint az ország infrastruktúrájának megsemmisítésével.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Szinte minden állítás hazugság. A Nyugatra jellemző, higy felrúgják a megállapodásokat amelyeket kötnek, nem Oroszországra. A Brookings Intézet amerikai háborús fanatikusok gyülekezete.
A háború elkerülhető lett volna, ha betartanák a minszki megállapodásokat, amelyekről ma már a nyugati országok nyíltan elismerték, hogy a maguk részéről nem gondolták komolyan.
A nyugati országok megbízhatatlanok, nem lehet velük megállapodást kötni. Ezt az oroszok tudják
A háború elkerülhető lett volna, ha a Nyugat megegyezik Oroszországgal. Azok a biztonsági követelésnek, amelyekkel 2021 Decemberében állt elő, Oroszország jogosak és igazságosak.
A Nyugat viszont be akarja kebelezni Oroszországot, elvenni a természeti kincseit, bábkormánuyt tenni Putyin helyébe. Ezért halnak most meg emberek százezrei Ukrajnában.
Egy másik fontos dolog, hogy a világ, és a világrend, változnak. Magyarországon erről nem esik szó, de ma az egykori nyugati gyarmatok kezdenek kiállni a saját érdekeik mellett. A Közel-Kelet nagy része, India, Afrika, Dél-Amerika inkább az oroszok pártján áll. Irán mindig ér arrafelé húzott, de ma olyanok is arrafelé kezdenek húzni, akik korábban lojális nyugati szövetségesek voltak, pl. Törökország vagy Szaúd-Arábia. Burkina Faszoból és Maliból a francia hadsereg kénytelen volt kivonulni, a helyükre behívták az ottani kormányok az orosz Wagner csoportot (az emberek orosz zászlókat is lengettek, a felszabadulásukat ünnepelték). Afrikában manapság a kínai és az orosz vezetők rocksztár fogadtatásban részesülnek (legutóbb Szergej Lavrov volt ott), míg a nyugatiakat nem látják szívesen. A nyugati médiában van egy olyan fogalom, hogy „globális Dél” (régebben voltak olyan fogalmak, hogy „harmadik világ”, vagy „fejlődő országok). Az orosz média ma azt szokta mondani, ezen kifejezések helyett, hogy” a globális többség”.
Már több olyan szerveződés van, amelyek a multipoláris világrendet erősítik. BRICS, CSTO, Sangháji Együttműködési Szervezet, stb.
Ez a jövő!!! A nyugati hegemóniának, amely a rasszizmus rá alapult, vége. Sajnos a Nyugat ezzel nem hajlandó szembe nézni, és emiatt már sokan haltak meg Ukrajnában, és lehet, hogy máshol is fognak. A Nyugat ma a „reakció” amely az emberiség fejlődését gátolni akarja. Holott a Nyugatnak is jobb lenne a lehetőséget látni a multipoláris világban.
1. Világfigyelő
Nem a rasszizmusra, hanem a kulturális felsőbbrendűségre. És nem mindig minden alap nélkül, ld. Johannesburg és környéke vagy Haiti.
Angela Stent véleménye több sebből vérzik, ráadásul tényszerűen cáfolható állításokat tesz.
Ellenben ajánlok egy Die Welt véleménycikk ismertetőt:
https://mandiner.hu/cikk/20230209_die_welt_ukrajna_nato_oroszorszag_nyugat_pusztitas_haboru_kulfold_nemetorszag
2. Pável
Kulturális felrőbbrendűség? Abszolút szubjektív fogalom. Az sem világos, hogy az általad említett példák kinek a kulturális felsőbb- alsóbbrendűségét támasztják alá. Jonannesburg (Dél-Afrika) apartheidből ment át turbókapitalista ultraliberalizmusba, mindkettő nyugati eredetű idea. Haiti meg a nyugati rabszolgatartás szüleménye, amit időnként lerohant az USA, ha olyan kormányt választanák, amely az ottani emberek érdekeit képviselné.
De komolyan, mitől felsőbbrendű egy kultúra? Erre vannak objektív mércék?
Nemrég angol profok és kutatók írták egy cikket, hogy India angol gyarmatosítás miatt az országban legalább 100 millióan (ez alsó határ) haltak meg, konkrétan a gyarmatosítók intézkedési miatt. Volt aki éhen halt, volt akit lelőttek, stb. Ha összeadod Hitlert, Sztálint, Maot, akkor talán kijön egy olyan eredmény.
A kulturális felsőbbrendűség kérdést sok felől körül lehetne járni. Mi magyarok a Nyugat hoz kötődünk, elsősorban a kereszténység (annak is a nyugati formája) miatt. De abban az értelemben is, hogy pl. a Kádár rendszer alatt a nyugati jólét, stb. volt az etalon.
Szerintem sokan nem értik ma Magyarországon, hogy az utóbbinak vége. A világ tényleg multipoláris irányba tart, és a nyugati pólus nem garantál se jólétet, sem szabadságot. Nekünk (itt a periférián) pláne nem. (Mi olyasmi pozíciót foglaltunk el, mint Dél-Amerika, ahol nagyjából soha nem volt jólét, és jellemzően Amerika által pénzelt drogbárók uralkodtak.)
Morálisan szerintem soha nem volt nyugati felsőbbrendűség. Technológiában, tudományban igen, de most az is változik, Kína és Oroszország miatt.
Olyan mértékű a riportban a csúsztatás, hogy a következő vicc jutott róla eszembe.
A papa sétálgat a gyerekével. A gyerek meglát egy görögdinnye árust és kéri az apját, hogy vegyen neki dinnyét. Így is történik, a papa megveszi a gyerek megeszi a dinnyét.
Eltelik 20 év. A papa megintcsak sétálgat a gyerekével. A gyerek meglát egy sörözőt és kéri az apját, hívja meg egy sörre. Mire az apa.
Na, de fiam, dinnyére sört?
Ennyire lehet komolyan venni ezt a
4. – Vf –
Van egy olyan könyv is, hogy a kommunizmusnak 100 millió áldozata van. És mint tudjuk, hogy ez melyik országot jelenti!
Ja és a vallási hit pedig 800 milliót! Ilyen botorságok nem segítik az éleslátást!
Egy kérdés: hogyan lett Bosznia-ÍHercegovina a Monarchia része? DE kérdezhetném az Anschlusst, vagy a Cseh-Morva Protektorátust is!
Fiúk!
Ennek a posztnak az volt a célja, hogy bemutassam a „nyugati” gondolkodás mai formáját. Azért ezt érdemes ismerni
Az is érdekes, amire csak utal: ” Csak nézd meg Mexikót, az egyik legközelebbi partnerünket. Mexikó még nem ítélte el az ukrán háborút, nem kritizálta Oroszországot, és nem támogatja a kijevi katonai erőfeszítéseket. Nem úgy hangzik, mintha az ország Washington inasa lenne.”
Ebbõl azért sok minden levezethetõ…
,, az Egyesült Államok kétszer próbált kimaradni a háborúkból Európában. És kétszer ez nem sikerült,, állítja ez a némber.
Hasonló kijelentés lehetne az hogy : 2x próbáltam hűséges lenni a férjemhez,-kétszer nem sikerült.
Vicc az összes mondata.
Keressetek róla fotókat.
Maradjunk annyiban,a fizimiskája árulkodó.
10. félmázsás isten
Ja próbált próbált, de hát csak nem sikerült…, szegények.
Na, azt hiszem, ebbe jobb nem is belemenni, mert nyílik Pandóra szelencéje és a végén még elkezdenek potyogni kifelé a csontvázak.
Friss:
Legendás oknyomozó újságíró állítja: az Egyesült Államok robbantotta fel az Északi Áramlatot – Seymour Hersh amerikai oknyomozó újságíró azt állítja: a parancsot maga Joe Biden adta ki.
https://www.atv.hu/kulfold/20230209/legendas-oknyomozo-ujsagiro-allitja-az-egyesult-allamok-robbantotta-fel-az-eszaki-aramlatot
Voltaképpen Joe előre meg is ígérte…
11
M.M
Még egyszer feldobom aztán elengedem.
Nincs valami hír az épülő lengyel LNG terminál borostyánkő kutakodó búvárokról?
https://index.hu/kulfold/2023/01/21/lengyelorszag-gdansk-buvarok-kemkedes-cseppfolyositott-gaz-borostyanko-vadaszat-oroszoroszag-haboru/
Vagy csak a konteósokat etetik?
Köszi ha van érdemleges válasz rá.
12. ötlet
Hogy stílszerű legyek, ötletem sincs… 😀
Nem, sajnos nem tudok választ adni erre a sztorira, de az esélyes, hogy nem borostyánt kerestek ott éjnek évadján.
Innentől kezdve, hogy kik voltak, kiknek dolgoztak és igaziból mi volt a cél…, nem hinném, hogy meg fogjuk tudni.
Kurva egy világ..
Azért köszi,idő megoldja.
…gondolom.
10 félmázsás félisten
„Keressetek róla fotókat.”
Megtettem. Szerintem Soros és Madeleine Albright szerelemgyereke 🙂
Tibor bá´, engedelmeddel hozok én egy saját elemzést és ígérem, hogy nem csak érdekesebb lesz a Der Spiegel fenti anyagánál, de jóval fontosabb is abból a szempontból, hogy milyen elképzelése van az USA-nak a háború befejezésével kapcsolatban illetve pontosítok, az USA-ban egyes fontos emberek csoportjának, amelybe például beletartozik William Burns is, a CIA igazgatója.
Az elemzés több részből áll majd.
Amivel kezdünk – s azért, mert ez egy remek kiindulópont sok tekintetben – az Alekszej Aresztovics mondanivalója, amely egy ukrán TV-műsorban hangzott el a napokban, ahol többen beszélgettek. Nagyon érdekes és majd a II. részben megmagyarázom, hogy miért is annyira az!
GONDOLATOK AZ UKRÁN HÁBORÚRÓL
I. rész: Alekszej Aresztovics avagy hogyan kell a fejekbe ültetett bogarat kikaparni és egy újat rakni a helyébe.
Aresztovics:
– A legjobb álláspont még mindig a tárgyalás. (valaki, a beszélgetés többi résztvevője közül közbeszól, hogy „természetesen“), mert mindenki érti, hogy Ukrajnának nincsenek erőforrásai és a Nyugatnak nagyon hosszú időre, évekre lesz szüksége ahhoz, hogy megteremtse az Oroszország erővel való legyőzéséhez szükséges erőforrásokat.
Ez azért van, mert (az oroszok) 3 havonta 200 000 (új katonát) tudnak küldeni, különböző módokon, hosszú időn keresztül.
Most felmerül a kérdés, elég ez ahhoz, hogy feltartsuk őket, amíg nem kapunk elég Himarsot, Abramsokat és M16-osokat, hogy bárhová átvágjunk a fronton, de időbe fog telni, mire ezt elérjük.
Most van egy kérdésem: társadalmunk 87%-a azt mondja, hogy az egész ukrán terület katonai eszközökkel történő felszabadítása a célunk, 4 százalék azt mondja, hogy rendben, készek vagyunk feláldozni a Krímet, de a Donbász keleti részét katonai eszközökkel fogjuk meghódítani.
Most egy kérdés: és mi lesz, ha nem ez fog történni?
Közbeszólás az egyik társalgó részéről:
– Nos, nézze, itt (Ukrajnában) nincs kedvünk semmi ilyesmihez, mert ezek Budanov tézisei. Ezek voltak Reznikov tézisei.
Újra Aresztovics:
– Mi történik azokkal, akik… mi történik egy olyan társadalommal, amelyet irreális elvárások gyötörnek? És ennek eredményeként a társadalom kap egy feltételes Minszk-3-at?
A nem teljesült elvárások eredménye olyan keményen sújt majd minket erkölcsileg és minden máshogy, hogy mindannyian együtt fogunk beleőrülni.
Tehát a háborúból kivezető út, és legyünk őszinték, a háborúból kivezető út nem biztos, hogy olyan lesz, amelyet hat hónappal ezelőtt elképzeltünk, vagy három hónapig, különösen a herszoni hadművelet sikere után, mint mindenki gondolta, és azt is mondták, hogy a Krím télre felszabadul.
Nem azért, mert az áruló amerikaiak nem adnának fegyvert, adhattak volna többet is, ezt idealizálták,
hanem azért, mert elvileg több ezer, ideális esetben 400 000 tökéletesen kiképzett katonára lenne szükség a területek felszabadításához. Rendelkezünk velük? Rendelkezni fogunk velük a jövő évben? Nem fogunk! (közbeszólás: „nem fogunk“). Nem fogunk. Egyszerűen nincs elég kapacitásunk a képzésre ahhoz, hogy ennyi embert megtanítsunk arra, hogy hogyan kell használni ezt a (hadi)felszerelést.
Aresztovics ezek után hozzáfordul az egyik jelenlevőhöz:
– Jura, mikor mondtad azt a szöveget a két koreai forgatókönyvről?
Felelet:
Igen, már a múlt nyáron beszéltem erről.
Aresztovics:
– De íme egy elképzelés a két Korea forgatókönyvéről, hogy mit kellene tennie a Nyugatnak!
Dél-Koreába kell csinálni ez a helyes út, ami maradt. Garanciákról van szó, mert hiszen Dél-Korea is rendelkezik garanciákkal.
Egy más valaki a társaságból erre:
– Ő egy példát említett, mondott egy analógiát Izraellel. Azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak van tapasztalata a békéért cserébe adott ilyen garanciákkal és idézte Izraelt, hogy Izrael beleegyezik a békébe Egyiptommal, az Egyesült Államok mindenféle „ügyes dolgainak” a cserébe.
És végül befejezésül újra Aresztovics:
– De ezért cserébe (megjegyzés: mármint a területekért) mindent garantálok… csak hogy befejezzem, Jurij,… hogy ennek a megoldásnak (a két Korea modellnek) sok előnye van, amit a kollektív Nyugat komolyan fontolgat, beleértve azt a bizonyos cikkelyt is (megjegyzés: célzás a NATO 5.-ös számú cikkelyére).
(Az ukrán videófelvételre linket korábban ideraktam, de többszöri próbálkozás ellenére sem ment át ez az írásom, ezért most nélküle, csak a szöveggel próbálkozok. Az videófelvétel, amin Aresztovics ezt mondja, rendelkezéssemre áll).
GONDOLATOK AZ UKRÁN HÁBORÚRÓL
II rész: A túltolt propaganda diszkrét bája
Nos, Aresztovics, mielőtt még „kegyvesztett“ lett (az idézőjelek fontosak!) annak a propagandagépezetnek, amely fogjul ejtette Ukrajna lakosságának egy jó nagy részét és persze külföldön is meg lett az eredménye (lásd itt a blogon Gyarmathy tevékenységét), szóval ez az ember az egyik legfontosabb mozgatórúgója volt. Jól tud beszélni és ami a legfontosabb, hitelesen adja elő a mondandóját. Ukrajnában rengetegen csüngtek a szavain korábban is és most is a figyelem középpontjában van. Amikor viszont már más helyzetben van (egy korábbi idézet tőle, talán még most januárban mondta: „Már nem vagyok egy hivatalos tisztviselő, így azt mondok, amit akarok.“), akkor a korábbi önmaga által mondottak ellen szól és hirtelen reálpolitikussá vedli át magát! Nahát, csoda történt talán? Nem, úgy hírlik, hogy Aresztovicsra az amerikaiak vigyáznak és neki lényegében szabad a pálya, azt mond, amit akar illetve pontosabban azt, amit egyes nagyon befolyásos amerikai politikusok és más kormánytisztviselők is szívesen hallanak!
Miről is van szó? Lényegében Ljosa Aresztovics a fentiekben elmagyarázta, de azért megismétlem a lényeget: nagy gondban van Ukrajna, a lakosság nagy részének a propaganda hatására eltúlzott elvárásai vannak az Oroszországgal folytatott konfliktust illetően. A korábban a Nyugat – és persze első helyen az USA-t kell említeni itt! – által is száz százalékig támogatott propagandagépezet annyira jól működött, hogy most a fagyi visszanyalt! Milyen módon? Olyan módon, hogy ha netán az amerikaiak azon gondolkodnának, hogy – legalábbis – egy időre jegelni kéne ezt az ukrán háborút, mert mondjuk most mi már inkább Kínára szeretnénk összpontosítani az erőforrásokat illetően, akkor akad egy jó nagy bibi: a jelen helyzetben az elhülyített ukrán társadalom jó nagy része erről hallani sem akar és véres szájjal azt üvülti, hogy „mindent vissza!“. Ami már az amerikaiak szerint sem reális elvárás az ukránok részéről, gondoljunk csak a lassan változó szélirányra a fősodrású médiában, amire egy jó példa az a bizonyos New York Times-os írás is.
Erre Aresztovics mit mond? A megoldás a koreai forgatókönyv: be kell fagyasztani a konfliktust és elfgogadni, hogy a korábbi Ukrajna egy nagy része bizony az oroszoké lesz. Merthogy nincs mit tenni, Ukrajnának nincs erőforrása arra, hogy ezen változtanti tudjon… Kezdődik a mentális felkészítése az ukrán társadalomnak, hogy nem lesz lehetséges az, amit korábban a propaganda ezerrel fújt, hogy minden területet visszaszerez Ukrajna. És hogy az amerikaiak egyáltalán érdemben egyezkedni tudjanak, Aresztovics segítségével elindult az ezeket a törekvéseket támogató új propaganda, amelynek keretében az említett férfiú a reálpolitikus színében tetszeleg.
Egyszerűen arról van tehát szó, hogy a túltolt propaganda Ukrajnában korrekcióra szorul, mert a jelenlegi helyzet már gátolja vagy a jövőben nagyon gátolhatja az amerikai törekvéseket, célokat is!
GONDOLATOK AZ UKRÁN HÁBORÚRÓL
III rész: Társadalmi feszültségek Ukrajnában
A témához hozzátartozik, hogy az eddigi propaganda fogságából más fejlemények lévén is a kijózanodás útjára terelődik az ukrán társadalom. Talán ezek a fejlemények sem a véletlen művei…
Az erőszakos mozgósítás rég látott módszerei uralkodnak Ukrajnában, ami hatalmas belső társadalmi feszültséget okoz az országban. Az egyre nagyobb temetők a hátországban, a frontvonalakon fizikálisan a végletekig elfáradt és morálisan megtört nagy számú ukrán alakulat, a harcban eltűnt férfiak nagy és egyre növekvő száma mind mind olyan hírek, amelyek nem javítanak az ukránok elszántságán. Ráadásul több olyan hír látott napvilágot, hogy a fogságba esett ukrán katonák – sokszor a hozzátartozóik hathatós érvelésére is hallgatva! – nem hajlandóak még hallani sem arról, hogy a harci cselekmények befejezése előtt visszatérjenek Ukrajnába! Ugyanis az a helyzet, hogy sok ukrán hadifoglyot, amelyek fogolycserék keretében visszakerültek Ukrajnába, a feletteseik újra a frontra vezénylik. Márpedig a fronton élve maradni és csak fogságba esni nagy mázlinak számít, ami nem biztos, hogy újra megtörténik majd! Ezért sok ukrán tiszt és katona az orosz hadifogság biztonságában bekkelné ki a háború végét, ha már egyszer szerencséje volt és nem hullaként végezte, mondjuk Bachmutnál.
S hogy kinek lesz jó vagy jobb a „két Korea modell“ a keleti szomszédságban?
Nos, erről elmondhatja a gondolatait, aki akarja, nekem meg van a saját véleményem. Aki úgy gondolja, hogy érdemben hozzá tud szólni ehhez vagy a fentiekhez, nyugodtan tegye meg! Ezt az elemzést lehetne folytatni még egy jó ideig, de inkább itt most befejezem, sokak számára már talán így is túl hosszúra sikeredett.
Hátha külön sikerül a küldés; itt a link az I. részben közölt szövegre, ukrán nyelven, alul cseh felirat fut:
https://rumble.com/v28sh9k-arestovi-ukrajina-by-rozdlenm-podle-korejskho-modelu-zskala-bonusy-od-kolek.html
Én meg ezt az elemzést ajánlom:
#https://www.facebook.com/csehkatalin.momentum/videos/9059820737361673
Rácz András, Holoda Attila, Krekó Péter
Zsolt
Köszi a cikket és a hozzá fűzött gondolatokat.
Szerintem nem lesz Korea megoldás.
Nem lehet, mert amíg Oo. áll, addig nem lehet nekimenni Kínának.
Egyrészt Oo. korlátlan nyersanyag hozzáférése biztosít Kínának na meg piacira jutási lehetőséget, másrészt egy le nem zárt ukrán konfliktussal a háta mögött az USA nem mehet neki Kínának, ugyanis Oo. bármikor megindulhat Európa felé, ami nem hiányzana egy Kínával vívott háborúban (két front az amerikaiaknak is sok).
Habár utóbbi forgatókönyv bevállalására, mintha mutatkoznának jelek. Ti. nem véletlen volt a Tajvani provokáció a tavaly. Na meg Irán csesztetése.
Csak azt tudnám, hogy miként gondolnak megvívni egy három frontos háborút, amikor olyan tutyi-mutyi szövetségeseik vannak, mint az EU.
Az USA úgy vehetné fel eredményesen a harcot Kínával, ha:
– sikerül a medvét kicsinálni rövid időn belül, ezzel a területét felhasználhatja Kína ellen, mint felvonulási terület, el tudja zárni az energia és egyéb utánpótlást Kína felé, ukrán és orosz katonákat tud háborúba küldeni Kína ellen. Ez lenne a főnyeremény megoldás, de egyelőre nem látszik, hogy bejönne,
– kiegyezik az orosszal, vagyis megveszi a semlegességét. Ennek ára lesz, és nem kevés. Kb. a VSz területéről való katonai kivonulás (demilitarizálás), ezen országok legfeljebb semleges övezetként maradhatnak, ahol főleg az orosz érdekek érvényesülnek.
Ha pedig minden marad a jelen idő szerinti állapotban, akkor csak telik az idő, telik, telik és Kína közben szépen combosodik. Addig amíg már az USA sem tud mit kezdeni vele, úgy, hogy ő is el ne pusztulna.
Kiegészíteném a fenti mondandómat még azzal, hogy nem elég, hogy Oo. Kínát ellátja egy USA háború esetén energiával és nyersanyaggal, illetve Oo. megtámadhatja Európa kelet felét, még az sem kizárt, hogy katonai erővel is támogatná Kínát saját területén egy USA invázió esetén. Habár azt nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehetne megoldani egy partraszállást, úgy, hogy az inváziós amerikai seregek ne hamvadjanak el.
Na ennek kivédésére lenne jó az amit már írtam, azaz a medve legyőzése és a területéről indított támadás, amit természetesen nem az USA Army kivitelezne (legfeljebb irányítóként) hanem az egyesített orosz-ukrán seregek. Tolnák maguk előtt ezeket a szerencsétleneket, mint annak idején a mongolok a leigázott népeket (pl. kipcsákokat).
Jó szokásuk szerint az atlantisták, ismét más fa@ával szeretnék verni a csalánt.
Ez a cikk nagyon hasznos.
1.Választ kapunk arra, hogy mivel etetik a nyugati polgárokat.
2. Kiviláglik, hogy miért nem maradt más eszköze az oroszoknak, mint a katonai.
Gyarmathy azzal intézte el Arsztemovics pálfordulását, hogy ő egy sértődött ember a menesztése miatt. Ezért a mondandója annyit is ér.
Erre azzal érveltem, hogy mostmár szabadon beszélhet, amit ő maga mondott. Arra viszont nem is gondoltam, hogy a világ fősodrú hírfolyamába csak amerikai jóváhagyással kerülhetett. Ez így nagyon súlyos. Ezek a nem apró jelek mutatják, hogy amerika kezdi elengedni ukrajnát. Az EU elég szankciót hozott maga gyengítésére és a göncölszekérről is jól látható összegű fegyverrendelések megköttettek, az LNG szállítások az Északi Áramlat felrobbantásával hosszútávon biztosított. Ebből többet kisajtolni nem lehet.
Hacsak nem az a cél, hogy Oroszország darabjaira hulljon. Azt viszont tudjuk, hogy Oroszország nélküli világ nem létezhet. Vagyis a feldarabolás nem történhet meg világégés nélkül. Így viszont feleslegessé válik egy Kína elleni támadást tervezgetni.
Seymour Hersh is írt egy cikket, hogy az Északi Áramlat felrobbantását maga Joe Biden rendelte el.
Csak csendesen kérdezem, értelmes emberek, ami az itthoni nagyhatalomban történik az lényegtelen??
@https://szkita.tv/21-magyarorszag-akkumulator-nagyhatalom
„Tőke és Fasizmus jegyesek
Minden külön értesítés helyett”
Nem lesz jó vége…
25 – világfigyelő:
Adalék a csőrobbantáshoz:
A négy Északi Áramlat csővezeték igen erős. (Ezekből kettő az Északi Áramlat 1 és kettő az Északi Áramlat 2)
Maga az acélcső fala 4,1 centiméter vastag, és további 6-11 cm vasbetonnal van bevonva. A cső minden szakasza 11 tonnát nyom, ami a betonozás után 24-25 tonnára megy.
A csővezetékek a homokos tengeri talajba vannak betemetve, nem mélyen, de elég mélyen ahhoz, hogy a halászfelszerelés vagy horgony ne sértse meg őket.
Az ilyen csővezetékek robbantása sokkal több, mint néhány kiló robbanóanyag ráhelyezése. A csővezetékeket először ki kellett ásni, valószínűleg nagynyomású vízzel. Következő lépésként a robbanóanyagokat kellett körülöttük elhelyezni. Ezután valamilyen gyújtó mechanizmust kellett rögzíteni rajtuk. Végül a robbanóanyaggal megrakott részt újra el kell temetni, hogy megakadályozzuk a felderítést vagy az előre nem látható összefonódást néhány külső elemmel. Mindezt legalább négyszer kellett megtenni. Ha megterveztem volna a műveletet, valószínűleg összesen nyolc robbanócsomagot használtam volna.
Az egész folyamat időt vesz igénybe. A több száz kilogrammnyi robbanóanyag és felszerelés szállításához pilóta nélküli tengeralattjárókra volt szükség. Ebben a mélységben a merülési idő nem korlátlan, és a legénységet is ki kellett választani. Valószínűleg három-négy hétbe telt az egész megvalósítása.
27. Tibor bá’
Nyilván piráják voltak.