(4076) A háború vége

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Gondolatok az ukrajnai háború befejezésével kapcsolatban

89. útban a 90. felé

Karácsonykor rövid beszélgetést folytattam egy rokonommal az ukrajnai háborúról. Megkérdezte, hogy ki nyer, és megdöbbent, amikor azt mondtam: „Ukrajnának nulla esélye van a győzelemre.” Ez a személy olvas néhány német fősodorbeli híroldalt, és nézi a nyilvános tévéhálózatokat. Ezek az „információs források” elhitették vele, hogy Ukrajna megnyeri a háborút.

Mentségére szolgál, hogy soha nem volt katona, és nem volt politikai elkötelezettsége se. De mégis vannak adatok, amelyek alapján az ember kezdettől fogva arra a következtetésre jutott, hogy Oroszországnak, a sokkal nagyobb, gazdagabb és iparosodottabb országnak egyértelműen minden előnye megvan. A rokonomnak nyilván soha nem jutott eszébe ez a gondolat.

Az atlantista propaganda még mindig elég erős. Azonban, amint arra tavaly márciusban rámutattam, a propaganda nem változtat a háborún, és a hazugság sem nyeri meg. Viszont idővel a hihetősége csökken.

Alex Versinin, a nyugalmazott alezredes, aki júniusban rámutatott, hogy az ipari hadviselés visszatért, és a „Nyugat” nem áll készen arra, hogy megvívja azt. Az alezredesnek új, ajánlható közleménye van, amelyben mindkét oldal taktikáját elemzi. Arra a következtetésre jut, hogy Oroszország szinte biztos, hogy megnyeri a háborút.

A felmorzsoló háborúkat a saját erőforrások gondos gazdálkodásával lehet megnyerni, miközben elpusztítja az ellenségét. Oroszország hatalmas anyagi fölénnyel és nagyobb ipari bázissal lépett be a háborúba, hogy fenntartsa és pótolja a veszteségeket. Gondosan megőrizték erőforrásaikat, minden alkalommal visszavonultak, amikor a taktikai helyzet ellenük fordult. Ukrajna kisebb erőforráskészlettel kezdte a háborút, és a nyugati koalícióra támaszkodott háborús erőfeszítéseinek fenntartásában. Ez a függőség rákényszerítette Ukrajnát egy sor taktikailag sikeres offenzívára, amelyek felemésztették a stratégiai erőforrásokat, amelyeket Ukrajna, véleményem szerint, nehezen fog pótolni. A valódi kérdés nem az, hogy Ukrajna vissza tudja-e szerezni teljes területét, hanem az, hogy képes-e elegendő veszteséget okozni az orosz mozgósított tartalékosoknak ahhoz, hogy aláássák Oroszország belső egységét, ukrán feltételekkel tárgyalóasztalhoz kényszerítve azt, vagy az orosz lemorzsolódási stratégia sikerül-e és Ukrajna még nagyobb része kerül orosz kézbe.

Az orosz belső egység a háború alatt csak nőtt. Ahogy Gilbert Doctorow rámutat, a háborúk nemzeteket alkotnak. A háború nemcsak Ukrajna egyes nacionalista részeit egyesíti, akik még mindig a Krím visszafoglalásáról álmodoznak. Ez egyesíti egész Oroszországot is, és Ukrajnával ellentétben Oroszország megerősödik tőle.

A háborúkban áldozatok várhatók, és ezt jól tudják az oroszok, akik állandóan emlékeznek a második világháborúra, mint a Nagy Honvédő Háborúra. Hibák is előfordulnak, és időnként néhány rossz vezetői döntés rossz helyre juttatja az embereket, ahol az ellenség megölheti és meg is fogja őket ölni. Ez történt Makejevkában (Donyeck) újév napján, éjfél után 2 perccel. Mintegy 100 orosz tartalékos halt meg. Az orosz vezetés rámutatott, hogy az amerikai HIMARS rakéták ölték meg őket. A volt indiai diplomata, M. K. Bhadrakumar úgy ítéli meg, hogy ez az Egyesült Államok eszkalációja volt, amely valószínűleg választ fog kapni.

A titkosszolgálati adatok valós időben mutatják az amerikaiak közvetlen részvételét az orosz sorkatonák újévi partiját célzó szörnyű hadműveletben, éppen akkor, amikor a pohárköszöntők elkezdődtek. Természetesen a háború egyik alapvető amerikai célja Oroszországban a Putyin elleni közvélemény felkorbácsolása.

Szürke zónába lépünk. Az orosz erők „sebészeti csapásaira” is számítani kell. Némi megtorlás már megtörtént. Tegnap az orosz védelmi minisztérium arról számolt be, hogy több mint 130 külföldi zsoldos halt meg a Maszljakovka és Kramatorszk melletti bázisaik elleni támadásokban. Azok a lengyel katonák most eltűntek. Az orosz hadsereg is folytatja meglehetősen sikeres ellen-tüzérségi hadjáratát:

A Druzskovka pályaudvar (Donyecki Népköztársaság) közelében hardverkoncentrációnál indított rakéta- és légicsapások a következők elpusztítását eredményezték:

  • két kilövő rámpa az Egyesült Államokban gyártott HIMARS sorozat kilövő rakétarendszerekhez (MLRS);
  • négy páncélozott harcjármű a cseh gyártású RM-70 Vampire MLRS-hez;
  • több mint 800 rakéta MLRS-hez;
  • hat gépjármű és legfeljebb 120 ukrán személyzet.

A visszavágó hadviselés keretében Kramatorszk közelében két, az Egyesült Államokban gyártott HIMARS MLRS indítórámpát észleltek és semmisítettek meg, amelyeket a Donyecki Népköztársaság településeinek ágyúzására használtak.

Három amerikai gyártmányú M-777-es tüzérségi rendszer megsemmisült az Artyomovszk (Donyecki Népköztársaság) és Cservonaja Dibrova (Luganszki Népköztársaság) közelében lévő lőállásainál.

A Grad MLRS két ukrán harcjárműve megsemmisült Volchanszk (Harkov régió) és Szerebrjanka (Donyecki Népköztársaság) közelében.

Két D-30 tarack megsemmisült Kamenszkoje és Gulyaypole (Zaporozhye régió) közelében.

A négy HIMARS kilövő, három M-777, néhány cseh „segély”, 800 HIMARS rakéta és néhány ukrán fegyver, amelyeket mindössze egy nap alatt elvesztettek. Ez valószínűleg több volt, mint amennyit a „Nyugat” tud nyújtani a következő hónapokban.

Még a New York Times is megjegyzi, hogy Oroszország kimeríti Ukrajnát és nyugati támogatottságát azzal, hogy egyszerűen olcsó dolgokkal támadja:

Az iráni gyártmányú Shahed-136 drónok, amelyekre Moszkva október óta egyre inkább támaszkodik, viszonylag egyszerű eszközök és meglehetősen olcsók, a szakértők szerint a lelövésükhöz használt fegyverek sokkal drágábbak lehetnek. Az önmegsemmisítő drónok előállítása 20.000 dollárba kerülhetnek, míg az elhárításukra használt föld-levegő rakéta kilövésének költsége a szovjet kori S-300-as 140 000 dollártól az amerikai NASAMS rakéta 500.000 dollárig terjedhet.

Ez csak megerősíti Alex Vershinin álláspontját. Oroszország törődik erőforrásaival, míg Ukrajna és a NATO leginkább a jól védett orosz csapatok elleni értelmetlen fronthadjáratokra pazarolta eszközeit.

Yves Smith, a Naked Capitalism munkatársa rámutat, hogy Versinin kihagyta a háború gazdasági oldalát, ahol a kép éppoly rossz Ukrajna számára, mint a helyszínen:

Ukrajna a Nyugattól függ, hogy finanszírozza kormányát, új értelmet adva az „ügyfélállam” kifejezésnek. Ukrajna GDP-csökkenése 2022-ben a becslések szerint 35-40%-os nagyságrendű lesz. Ukrajna novemberben 38 milliárd dolláros költségvetési hiányt prognosztizált 2023-ra. Ne feledje, ez az alapvető szolgáltatásokra vonatkozik, és valószínűleg alábecsüli az elektromos hálózatát ért orosz támadások kezelésének költségeit és mellékhatásait. Az IMF még a csapások előtt havi 3-4 milliárd dollárra becsülte Ukrajna költségvetési szükségletét. Könnyű elképzelni, hogy ez a 38 milliárd dolláros finanszírozási hiány könnyen eléri az 50 milliárd dollárt is.

A tanárok fizetése, nyugdíja, útjavítás, kórházak költsége pedig nem az a fajta dolog, ami gazdagítja a hadiipari komplexumot. Ez óriási összeg a Nyugat számára. Az Euronews az akkori becslések szerinti 38 milliárd dolláros lyukat tárgyalva határozottan utalt Ukrajnára:

Yves Smith arra is rámutat, hogy amint azt márciusban megjósoltuk, az Ukrajna-barát propaganda nem igazán javítja a háborút:

Végül és egyáltalán nem utolsósorban az ukrán propaganda sikere csökkenni látszik annak ellenére, hogy a média és a politikusok mindent megtesznek azért, hogy az ellenkezője következzen be. Lambert és én is nagyon meglepődtünk, amikor azt olvastuk, hogy egy közelmúltbeli, amerikai szavazók körében végzett felmérés (mint például a feltehetően politikailag elkötelezettek esetében) kevesebb mint egyharmadát találta úgy, hogy Ukrajna megnyeri a háborút.

Végül, hogy megtudjuk, ki nyeri ezt a háborút, utalhatunk arra a december közepi interjúra, amelyet Valerij Zaluzsnij ukrán hadvezér adott az Economistnak.

Zaluzsnij tábornok, aki új hadtestet állít fel, kívánságlistát produkált. „Tudom, hogy le tudom győzni ezt az ellenséget” – mondja. „De szükségem van forrásokra. 300 harckocsira, 600-700 IFV-re (gyalogsági harcjárművekre) és 500 tarackra. Az általa keresett eszköz arzenál nagyobb, mint a legtöbb európai hadsereg teljes hadereje.

Zaluzhny valójában azt mondja, hogy a háború elveszett, ha nem kapja meg ezeket a forrásokat. Tudja jól, hogy nem fogja megkapni őket.

Tehát hogyan fog továbblépni Oroszország a meccs végére?

Dima, a Military Summary Channel munkatársa tegnap arról beszélt, hogy két nagy lépés, egy Mariupol területéről felfelé és egy Harkivtól nyugatra lefelé, elvághatja az összes vasútvonalat, amely Nyugat-Ukrajnát a keleti frontvonallal köti össze, ahol jelenleg az ukrán hadsereg mintegy 80%-a van. bevetve.

Egyetértek azzal, hogy a délről való közelítés megtörténik, de az északi ágban kevésbé vagyok biztos.

Ahhoz, hogy haderejét elláthassa, minden orosz lépésnek követnie kell a vasútvonalakat, és biztonsági folyosót kell kialakítania tőlük balra és jobbra. Egyes vasutak megsérülnek a harcok következtében, de Oroszországnak speciális vasúti ezredei vannak, amelyek ki vannak képezve és fel vannak szerelve a háborús körülmények közötti javításokra. A délről induló mozgás Pavlovgradba (Pavlovhrad) irányulna, míg az északi mozdulat nyugaton áthaladna Harkovon, és Lozovát célozza meg. Amikor mindkettőt elfoglalják, az ukrán hadsereg a keleti fronton teljesen el lesz vágva Ukrajna többi részétől, és utánpótlás nélkül meg kell adnia magát, vagy meghalnak.

Mindkettő nagy, 200 kilométer hosszú lépés, amely jelentős erőket igényel. De mozgósítása után és önkéntesekkel Oroszországnak 350.000 további emberanyaga van. 75-100 000 ember elegendő minden támadásra, míg a többiek helyükön tartják a keleti ukrán csapatokat. Aztán jön a kérdés, hogy mikor.

A jelenleg megszokottnál melegebb időjárás miatt Ukrajnában még nem fagyott a talaj, márciusban és áprilisban visszatér a sár. Ez csak két hónapot ad a továbblépéshez. Ha én lennék az orosz parancsnok, valószínűleg kivárnám és kihasználnám a hat száraz nyári hónapot. De vannak más kritériumok is, mint például a politika és a gazdaság, amelyek korábbi lépést igényelhetnek.

Ha a terv működik, a háborúnak nagyrészt vége lesz. Az orosz csapatok kis ellenállás mellett szabadon mozoghatnak bárhol Ukrajnában. Kherson és Odessza visszafoglalása ezután meglehetősen könnyű és rövid ügy lesz.

A nagy kérdés az, hogy az Egyesült Államok hogyan reagál. Ha Ukrajna elbukik, az USA és a NATO elvesztette az Oroszország elleni háborút. Ez komoly politikai károkat fog okozni.

Thomas H. Lipscomb azt írja, hogy a háború el fog veszni, mert rosszul volt megtervezve, és olyan módon, hogy soha nem változtathatta volna meg az irányt:

Az amerikai katonai tervezés valaha világszínvonalú volt. De ki tervezne proxy háborút Oroszország ellen, a tüzérség egyik elismert mestere ellen, aki sokkal jobb légvédelmi technológiával rendelkezik, mint Nyugaton bárki, majd felszerelné bábunkat, Ukrajnát gyengébb fegyverekkel és hat hónapig elegendő lőszerrel? És az amerikai tervezők bizonyára nem tudtak segíteni, ha tudták, hogy már nincs gyártóbázis az utánpótlásra, és a NATO raktárai gyakorlatilag üresek?

Ennek széles körű következményei lesznek:

Az Egyesült Államok jelenlegi vezetése egy csomó idióta, akiket elvakít az ideológia, az arrogancia és a „szabályalapú” globális hegemónia megvalósításának illúziói; ez a lehetőség már régen elszaladt, amint azt ebben a proxy háborúban nyújtott teljesítményünk is mutatja. Lehet, hogy az Egyesült Államok megnyerte a hidegháborút, de elvesztette a békét. Stratégiai gondolkodása és hadereje elavult, és mind az erők, mind a felszerelések konfigurációja az elmúlt évezred feltételezésein alapul. Az egypólusú amerikai hegemónia alatt a Great Global Reset-ért folytatott harc is elveszett. A Világgazdasági Fórum ma már körülbelül olyan fontos, mint a Szent Római Birodalom. Továbbra is csak annyit tehetnek, hogy aljas politikai javaslatokkal terrorizálják a Nyugat egyre tekintélyelvűbbé váló államait.

A kísérlet

Oroszország megsemmisítésére törekedve Putyin és csapata briliáns diplomáciával és vezetéssel válaszolt, amely csendesen megállapította, hogy a világ többi része a szuverenitást és a többpólusú világot részesíti előnyben. A hidegháborús posztnak, a „Pox Americana”, ahogy Larry Johnson nevezte, véget ért. A jövő történészei lenyűgözve fogják tanulmányozni a történelemnek ezt az időszakát. Kevés alkalommal történt a történelemben ilyen hatalmas változás ilyen gyorsan.

A háború elvesztésének hatása a globálisan, és a belpolitikában is érezhető lesz. A „nyugati” globális megítélés leromlik, és a háborús párt vezetése némi jól megérdemelt ütést kap.

De vajon az Egyesült Államok engedi ezt? Megengedheti magának, hogy elveszítse ezt a háborút? Vagy eszkalálódik? Még akkor is, ha ez valószínűleg csak ront a helyzetén?

Még fogalmam sincs, hogy Washingtonban hogyan és kik fognak dönteni ezekben a kérdésekben.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

51 gondolat erről: „(4076) A háború vége

  1. Engem meggyőzött, nincs mese, Oroszország győzni fog. Hiába adja oda az USA az 1986-os Patriot rendszerét, a franciák az 1971-es páncélosaikat, a németek az 1981-es Mardereket, Oroszország 6 nap alatt fényes győzelmet arat.

  2. „300 harckocsira, 600-700 IFV-re (gyalogsági harcjárművekre) és 500 tarackra. Az általa keresett eszköz arzenál nagyobb, mint a legtöbb európai hadsereg teljes hadereje.”

    Ez kb. a magyar hadsereg ütőképessége. Egyre jobb ez a vicclap 🙂

  3. „Jósolni nagyon nehéz, különösen, ha a jövőről van szó” Niels Bohr

    Az hogy jelen írás milyen biztonsággal vetíti elő a később bekövetkező eseményeket még nem meghatározható.
    Az oroszok felkészültségét némileg árnyalja, hogy nem terveztek eredetileg 1-2 éves „különleges” hadműveletre.
    És ha igaz az a háború előtti orosz álláspont, hogy Putyin a belső problémák elfedését célozta a „nácitlanitással” és rezsimváltással Ukrajnában, akkor ez nem tűnik megoldottnak. Az hogy a fronton mi van és a hátországban egyenértékű súllyal vesz részt az egyenletben.
    Az erőforrások az Ukrán oldalon elégségesek.
    Az USA a honvédelmi kiadásaiból alig 1%-ot allokált. Nem veszi igénybe a további emelése.
    Bízok abban hogy nem lesz sikeres az orosz annexió.
    Még ha ez egy Dávid vs. Góliát felállás is.

    Az oroszok „magabiztosak”, a szilveszteri TV műsorukban: „Az orosz sztárok az ukránokon és az európaiakon gúnyolódtak, akik szerintük már fűtés és víz nélkül maradtak.”
    Tegnap volt a gázóraleolvasó.
    Legtöbbet Francia és Svédországba járunk, ott a háztartások nem gázalapúak, és köszönik, de jobban élnek mint az orosz muzsikok.

  4. Valamilyen komolyabb töltet hamarosan el fog sülni. Nem, nem az oroszok fogják kilőni… Ha az atomháború valós fenyegetés, az USA előbb fog élni vele. Csak arra várnak, hogy alkalmuk és valamilyen legitimációjuk legyen ahhoz, hogy bevethessék.

    Mindkét oldalon ott vannak a vágyak és köszönőviszonyban sincsenek a realitásokkal. Ez valahol egyre szörnyűbb. S van, sok-sok ember, aki vakon követi. Ki ezt, ki azt, néhányan hol ezt, hol azt! Hát nem szörnyű?

    A háborúkat véletlen események is meg tudják fordítani. Isten keze, vagy lába… Hehe.

  5. 3 – Z.P.
    A NATO fegyver és lőszer utánpótlása (ha a gyártás beindul) gyakorlatilag kiapadhatatlan. Azonban Ukrajna emberanyaga nagyon is véges. Szerintem ez utóbbi fogja a háború kimenetelét befolyásolni.

  6. 5.
    Ez egy lehetőség. A harcászat azonban sokrétű. A fegyverek hatékonysága kompenzálja a létszámkülönbséget.
    Már akkor is így volt amikor az ókorban vívtak a gyalogosok.
    Egymillió katonát az ukránok is össze tudnak rántani.
    A támadónak meg szükséges az erőfölény. Egyelőre a harcihelyzet kiegyensúlyozott.
    Semmi nem dőlt el. Egyik felet sem kényszeríti semmi az újragondolásra.
    Ukrajnának nagyobb jóval a külső erőforrás bázisa. Nem lehet precedens egy katonai anexió.
    Tajwan pl. aggódhat.
    Igazából amit nem húzott meg az Orosz-Irán páros, az a Hormuzi-szoros lezárása. Akkortól fog nőni a nyugat kockázata. Szerintem.

  7. Szlovákiában általános mobilizáció készül. Szeptemberig mindenkit besorozni készülnek…

    Csehországban is…

  8. „Az Egyesült Államok jelenlegi vezetése egy csomó idióta, akiket elvakít az ideológia, az arrogancia és a „szabályalapú” globális hegemónia megvalósításának illúziói;”
    Ebben az a baj, hogy képesek-e emiatt racionális döntéseket hozni, a valóságos helyzetet felmérni? Mert ha nem, akkor annak katasztrofális következményei lehetnek.
    A Nyugatot a a világ a beteg ideológiája miatt utálja. Az senkit sem zavarna, ha így akarnak élni, de az már nagyon, amikor ezt rá akarja erőszakolni másokra.
    Nyilvánvaló, hogy nem engedheti meg magának az USA (nem a Nyugat, mert Európa már semmit sem számít), hogy itt veszítsen, mert akkor a fegyelmezési tekintélye semmivé válik. Tulajdonképpen ezt mondta a most Nobel békedíjra jelölt NATO főtitkár is.
    Valamint akkor mi lenne a bolygó megmentésének álcázott nagy átalakításással?
    A világ átalakul, illetve már át is alakult. Az látszik, hogy a világnak elege lett az egypólusú világrendből. De hogyan alkalmazkodnak ehhez az óriáscégek? Vagy azok is inkább csak felfújták magukat, hogy nagynak látszanak? Hiszen a termelő kapitalizmus már rég nem a Nyugaton működik.
    Egyesek azt mondják, hogy Európa a GDP-t számítva a világ szinte legnagyobbika, viszont ma jelentéktelen hatalmi tényező.
    Az alábbi videóban nem az volt újdonság nekem, hogy Kína már hol tart és mennyire félretájékoztatottak vagyunk velük szemben, hanem az, hogy hogyan csúszott le Európa 2008 után. Ezek után nem csodálkozom a „Fuck EU” kijelentésen.
    #https://youtu.be/ZJ7fne2dK6Y
    Mi az ukrán háború valódi tétje? – Kusai Sándor

  9. Egy dologban biztos vagyok, az USA többé soha, sehová nem mehet „békefenntartásra”, „megvédeni a demokráciát” vagy megdönteni a neki nemtetsző állam-vezetéseket, az oroszok nem fogják hagyni. Ha mégis megpróbálná, akkor nyíltan orosz fegyverekkel és haditechnikával fogja szembe találni magát, ugyan úgy, mint ahogy most az USA nyíltan felfegyverzi Ukrajnát. És ez igaz a NATO-ra is. Azt is el tudom képzelni, hogy a közeljövőben NATO hajók, és tengeralattjárók fognak titokzatos módon elsüllyedni és katonai műholdak fognak károsodni (ahogy ez a gázvezetékekkel történt). Valamit fel kell mutatni a fiaikat elvesztett orosz családoknak. Előbb-utóbb Medvegyev fogja átvenni a parancsnokságot és ő véleményem szerint sokkal kiszámíthatatlanabb, ez által sokkal veszélyesebb is mint Putin.

  10. 5 – Tibor bá´

    A lőszergyártáshoz is alapanyagok kellenek, pl. fémek. Bizonyos lőszerekhez ritkább, drágább, nehezebben beszerezhető fémek is kellenek. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az lehet, hogy sokat lehet lőszerből gyártani, de hogy kiapadhatatlan lenne a mennyiség gyártási szempontból, azt azért erősen kétlem.

    De nem igazán erről szeretnék most írni, igazából a fenti bekezdés fontosságában mellékes az emberanyag kérdéséhez képest, amire te is röviden rámutattál.

    Ukrajnában egyre nagyobb gondot okoz a humán veszteségek feltöltése és ez a helyzet csak rosszabbodni fog. Az, hogy némely országok katonái százával illetve ezrével vannak fizikailag jelen Ukrajnában, köztük sokan aktívan a frontokon is, nos ezt a Nyugat egyre kevésbé titkolja, ezt már szinte közhely. Amerikaiak, britek, lengyelek és más nemzetek katonái – egy részük zsoldosként, egy részük, főleg a magasabb sarzsik, nem is zsoldosként, hanem hivatalosan, fizikailag ott vannak Ukrajnában és harcolnak az oroszok ellen vagy irányítói feladatokat látnak el.

    De ez kevés lesz a jövőben az ukrán veszteségek pótlására. Ezért ennek a problémának a megoldására a Nyugat szempontjából két lehetőség maradt:

    – vagy nyíltan vállalni a háborút Oroszországgal és a NATO-seregel minden további körmön falazás nélkül bevonulnak Ukrajnába (esetleg Fehéroroszországba és Oroszorszába – a kalinyingrádi exklávébe),
    – vagy ezt az ügyet ennyire nyíltan nem vállalják és különböző részmegoldások lesznek foganatosítva, amelyek azonban lényegében nem sokkal fognak különbözni az első lehetőségtől, de (csak) Ukrajnára lesz a fókusz helyezve. Az egyik ilyen mondjuk az, hogy a lengyelek ténylegesen bevonulnak Nyugat-Ukrajnába és akár hivatalosan is csatolják ezen régiókat az országukhoz.

    De ez nem minden. Konkrét jelek illetve ma már konkrét lépések mutatnak abba az irányba, hogy a jövőbeni akkut emberhiányt az ukrán frontokon további országok férfilakosságának a mészárszékre hajtásával szeretnék megoldani.
    Lengyelország, Csehország, Szlovákia – ezekben az országokban a hivatalos szervek ez irányban már konkrét lépéseket is tesznek. Tehát a szláv testvérharc jegyében az ukránok után e három nemzet férfilakossága van a soron.

    Marhaság?
    2022. december 15.-i dátummal kelt egy fejléces, hivatalos dokumentum, amelyben a besztercebányai járási hivatal részletezi a honvédelemmel kapcsolatos konkrét lépéseket. A dokumentum tárgya magyarul „A 2023. évi fő feladatok a honvédelem területén”. Az első két pont alapján arra lehet következtetni, hogy Szlovákia katonai vészhelyzet kihirdetésére készül, amelynek része a mobilizáció és „komplex illetve részleges hadgyakorlatok”, időpontként az 2023-as év őszi hónapjai vannak megjelölve.
    A dokumentum .pdf-ben letölthető, ezt kell beírni a keresőbe. Az anyag egyáltalán nem titkosított vagy ilyesmi.

    „Hlavné úlohy na úseku obrany štátu pre rok 2023”. A link a Szlovák Belügyminisztérium honlapjára viszi a keresőt, ahová a járási hivatalok is tartoznak.

    Ugyanezek a folyamatok zajlanak Lengyelországban és Csehországban is. Talán máshol is (pl. Baltikum, Románia?, de ezt nem tudom biztosan, talán más fórumozónak lesznek infói.

    És nem csak ez, de más hírek is azt a forgatókönyvet valószínűsítik, hogy Európa a háborús eszkaláció felé halad, a mostani orosz-ukrán harcok, csak a bevezető fázis.

    Oroszország tartalékol, ezt tudjuk, akik kicsit is jobban rálátnak az eseményekre. Jövőnk, MangaM talán meg tudják ezt újra erősíteni.

    De, például, ha csak a brit katonai mozgásokat is nézzük, akkor az látszik, hogy a brit fegyveresek nem csak az orosz és belorusz határ közelében gyülekeznek, de ugyan kisebb mértékben, de Szerbia körül is. Itt vannak erről infók ezen az orosz honlapon, térkép is van mellékelve a cikk keretein belül. Érdemes elolvasni.

    https://www.fondsk.ru/news/2023/01/02/vostochnaja-voennaja-cep-na-granicah-s-rossiej-i-belorussiej-58119.html

    Úgyhogy elég nagy a baj! A dolgok nagyon rossz irányba haladnak, jelenleg, sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy a minap feltett egyik kérdésre a válasz az, hogy az események a háború európai méretű eszkalációja irányába mutatnak.

    Csak ismételni tudom, amit tegnap is írtam egy lehetséges balkáni háború kapcsán – ne legyen igazam!

  11. 7 Minato
    Ahogy látom, a cikk nem egy kormányzati állásfoglalás, hanem „írja a Foreign Policyn megjelent elemzésében Alexander J. Motyl, a Rutgers Egyetem politikatudományi tanszékének egyetemi tanára. ”
    Egy elképzelés, hogy mi lenne jó a Nyugatnak, a kockázataival együtt.

  12. “Ukrajnának nulla esélye van a győzelemre.”
    Érdekes látni, hogy ezt itt a blogközönség még mindig homokba dugott fejjel mantrázza. Nekem az tetszik, hogy az idő folyamatosan cáfol titeket, de mindig találtok új kapaszkodót. Ukrajna nem esett el három nap alatt, nem kerültek elő az orosz szuper fegyverek, nem fagyott meg Európa stb. Oroszország szépen ütemesen halad a totális kudarc felé, még csak pillanatnyi felvillanásokra sem képes. Minden úgy történt, ahogy a szajhamédia mondta, és az ellenkezője ahogy a ti „igaz” forrásaitok.

  13. 12 – Zsolt:
    „Tehát a szláv testvérharc jegyében az ukránok után e három nemzet férfilakossága van a soron.” Ezen 3 nemzet miért az Ukránok, miért nem az oroszok mögé állnak? Miért lenne jobb Európában, ha az ukránok győznének, mintha az oroszok győznének?

  14. 15 – Tibor bá´

    Egy végtelenül korrupt és „gazdáik” által megfélemlített illetve részben fanatikus politikai vezetés nagyban tesz az országaik illetve a lakosság érdekére.
    A NATO-ba meg az EU-ba besimuló, a Nyugat mocskába besüppedt kicsi nemzeteknek nem sok esélye van. Plusz ehhez jön a lengyel vakbuzgóság, amire a végén mindig ráfizettek, de képtelenek tanulni a saját történelmükből.

    A düh, a kétségbeesettség és a gazdasági és szociális problémák fokozódása várható szerte Európában.
    Sok helyi vezetés majd a belső gondokat a külső fenyegetettség mantrázásával próbálja majd megoldani. A nagyon hiteltelen kormányokra ilyen szempontból nem lesz könnyű feladatuk.

    Mindenképpen nehéz évek jönnek, de ezt eddig is tudtuk e blogon. A vége a történetnek lehet jó, de azt meg is kell élni!

  15. No úgy látszik 2023-ban a háborús propagandában is utolértük a vírushelyzetet, amikor már éjjel-nappal jön minden okosság, és mindennek az ellenkezője is, csak kilátás nincs.
    Szóval még lehet keresgélni egy ideig, amíg van.

  16. Huba
    Nem volna az baj ha szkeptikusak volnának, de az elfogultságuk miatt gyakran inkább fordítva néznek a távcsőbe.

  17. 18. 🙂

    „A racionális vitának vannak keretei. Maradnék ezen kereteken belül.

    A szalmabábérvelésed ezen kívül van. Nézz utána, hogy mi ennek az érvelési hibának az ismertetőjegye. Ne alkalmazd nyilvánosan. Sokan felismerik.”

  18. 12. Zsolt
    Sem USA, sem pedig Oo. nem veszíthet Ukrajnában. Elvileg!
    Ha USA veszít, akkor nem lesz Intermárium és Nyugat-Európa leválasztása az olcsó orosz nyersanyagról, és ezzel az angolszászok nagy bajba kerülnek. Igaz megmaradnak épen, mint országok és tervezhetnék a jövő szarkavarásait.
    Ha az orosz veszít, akkor szétdarabolják, megfosztják fegyvereitől és végső soron rabszolga sorsba taszítják. Vagyis számára nagyobb a tét.
    Arcvesztés nem egyenlő a megszűnéssel, ami Oo.-ot várná egy vesztes háború végén.
    Vagyis még mindig az angolszászok vannak olyan helyzetben, hogy engedhetnek.
    Kérdés, hogy fagnak-e. Nekik ugyanis a glóbusz feletti totális hatalom kell.
    Éppen ezért az utolsó pillanatig el fognak menni.
    Vegyük az általad felvázolt szcenáriót:
    A NATO nekimegy FOo.-nak vagy Kalinyigrádnak. Akkor az orosz le fogja atomozni a lengyeleket és románokat, de az ukránokat is, hogy a háttérben ne pattogjanak. Mit lépne erre az USA, hát semmit. Nem fog K-Európáért elpusztulni. Abban reménykedik, hogy az orosz ezt nem lépi meg, hanem szépen kivérezik az ukrán háborúban. Ugyanis ha az orosz meglépi az atomot, színt kellene vallania, ami pedig nem Lo.-nak lesz kedvező. Szóval nem jó az USA-nak egy olyan helyzetet teremteni, ami egy színvalláshoz vezet.
    Azonban, ha nem megy neki a NATO az orosznak, akkor az, az ukránt szép lassan lenyeli. Ez pedig, mint írtam, elfogadhatatlan az USA-nak. Egyelőre. Talán egy pragmatikus vezetés elfogadná, főleg ha kiseperhetné a családi ezüstöt Európából.

    Ha háború lesz, akkor arra idén fog sor kerülni. A NATO-t teljes egészében nem lehet belekényszeríteni, mert nem a NATO lesz megtámadva (most, pl. a törökök miatt sem játszim a hamis zászló). Önkéntes alapon mehetnek az egyes országok segíteni az USA-Lo. párosnak az orosz ellen.

    Szerbia más történet. Valószínű még idén nekimennek.
    A lényeg, hogy mi semmilyen módon ne működjünk közre egy Szerbia elleni háborúban, mert ha nem így teszünk, nagyon meg fogjuk keserülni (még ha a NATO is nyerne Oo. ellen, akkor is ránk uszítanák a szerbeket, ahogy az ukránokat is tervezik). Remélem OV.-nak több esze van.
    Nem véletlen, hogy kifecsegte a korábbi titkos NATO felkérést, ami Szerbia megtámadására biztatta őket 1998-ban, illetve, hogy egyértelműen kijelentette, hogy nem kíván az USA mellé besorolni. Utóbbi nagyon bátor kijelentés. Csak tudnám, hogy meri ezt megtenni, kik állnak a háta mögött.

  19. 20 – Bendegúz

    „Csak tudnám, hogy meri ezt megtenni, kik állnak a háta mögött.”

    Erről már volt itt szó.

    Izraelben nagyon jó kapcsolatai vannak, a „Kárpát-medence, mint lehetséges menedékhely a zsidóság számára” projekt miatt.
    De egyébként Izraelen belül is több hatalmi tényező van, amelyek messze nem egy irányba húznak. Vannak kérdések, amiben a többség egyet ért, de vannak olyanok is, amelyekben korántsem, mégpedig fontosak is.

    Meg a Vatikánban is vannak olyan hatalmi tényezők, akik beálltak Orbánék mögé. Téves elgondolás, hogy az nekik csak régen volt hatalmuk, ma már nincs. Van, kevesebb, mint a múltban, de van. A jezsuiták még mindig nagyon aktívak -függetlenül a mostani pápa személyétől! -, az oktatásügy, a „kádernevelés” terén, szerte a világon. Arról nem is szólva, hogy Vatikán egy csomó „információs bombán” ül, ez a hatalmuk egyik legstabilabb alappillére.
    A Vatikán elgondolása egy „Magyar-Osztrák Monarchia” II. projekt, ami persze nem monarchia, hanem országok szövetsége, amolyan kisebb Intermarium, de ahol szó sincs alapvetően lengyel befolyásról (Lengyelország nem is tartozna bele, esetleg egy kis része), hanem éppen hogy Budapest befolyása lenne a meghatározó, vagy az egyik leginkább meghatározó.

    Szóval, az tény, hogy Viktor nem a maga szakállára olyan nagy faszagyerek, aki szembe megy fűvel-fával, hanem vannak mögötte is nagy hatalmú erők. Naivitás azt gondolni, hogy ez nem így van.

    Szerbiával szembemenni katonailag nagy hiba lenne szerintem is. Elvileg a Belgrád-Budapest tengely is meghatározó lehet a szélesebb térség számára; ez az opció akkor kerülhetne elő, ha az oroszok számára sül el jobban ennek a konfliktusnak a vége.

    Marhára nem egyszerű lavírozni a magyar kormánynak ebben a helyzetben, nem tudni, hogy mi lesz mindennek a vége…

  20. 21. Zsolt
    Külső háttértámogatás nélkül annyi mozgásterünk lenne, mint pl. a bulgároknak, vagy a letteknek. Ki tudja, hogy ki az ottani vezető? Lényegtelen, senki sem figyel rájuk.
    A támogatásnak ára és veszélye is van, de talán még mindig több lehetőséget ad a túlélésre, mint a teljes behódolás. Nagyot lehet nyerni, de nagyot veszíteni is, míg az ellenkezője biztos pusztulás, hiszen senki sem fogja értünk (vagy másért) feláldozni magát.

  21. 20-21
    Valamiről lemaradtam.
    Most mi a baja a nyugatnak Szerbiával?
    Hiszen már jól elrakták, lealázták, és Szerbia is lenyugodott azóta a szomszédság nagy részével, többek között velünk is.
    Mert azért a háború idején mi is mosolyszünetben voltunk velük a délszláv háború miatt, mi is voltunk NATO támaszpont.
    Mit akarnak?
    Teljesen megszüntetni Szerbiát? Azt azért mégsem lehet eladni sehogy a világnak, hogy jogos…
    Igaz, a koszovói tüske ott van a szerbek talpában, de hát mi ott mi lenne a kívánt, méltányos megoldás?

  22. 24. Vannak ott szénbányák. Koszovó ásványkincsekben is bővelkedik, ón és ólom , aminek ugyebár mostanság nagy a keletje a puskagolyókban… is. A Trepça komplexum és egyéb bányák óriási üzleti lehetőségeket rejtenek.

  23. 24 – hubab

    Röviden az, hogy még nem állt be a ruszofób kórusba, nem EU- és főleg NATO-tagállam, nem flangál a területén az amerikai meg brit hadsereg és a kormánya nem szankciózik. Figyelembe veszi a saját érdekeit, ami botrányos! Megbocsáthatatlan továbbá, hogy nem bocsátották meg a szerbek a NATO-bombázásokat és civilek legyilkolását és még hébe-hóba fel merik ezt emlegetni! Ez igazán felháborító!
    … és még Koszovót sem ismerték el! Nem és nem!

  24. 21. Zsolt
    Sejtettem, hogy valami ilyen erők állhatnak mögötte.
    Az USA republikánus pártját kivenném ezek közül, mert O.V. most jelentette ki, hogy nem áll be az USA mellé.

    26.
    És még annak a veszélye is fennáll, amiről fent írtam, azaz ha a ruszki eljön Kárpátaljáig és mi esetleg oda állunk, akkor Szerbia-Mo-Oo.. egy olyan folyósót fog alkotni, ami teljesen elvágja nyugatot a Balkántól. Ennek megelőzésére is lenne jó egy, jobb esetben nyugatbarát kormányt a szerbek nyakára ültetni, vagy – rosszabb esetben – megszállni és amiket még lehet lefarigcsálni róla. Gondolom minket is megkínálnának Délvidékkel, de ezt sem szabad elfogadni nyugattól, mérgezett alma lenne – torkunkon akadna.

  25. Balkáni konfliktus bármikor beéleszthetó. Nem fejeződött be az osztozkodás Boszniában, az albánok nagy állama sem jött még létre (ott figyelnek a bulgárok is). Ráadásul muzulmánok is vannak ott, ha valaki sz@rt akar keverni arról az oldalról, szabad a terep. Az oroszok már nem statiszták, mint a koszovói háború esetén, erőlekötésre is jó. Emellett a horvát-szlovén vita semmiség.

  26. 24. Huba

    „Most mi a baja a nyugatnak Szerbiával?”

    Simán csak csesztetnek/gyengítenek mindenkit, aki majd ellenük fog harcolni. Alapoznak és színt kell vallania mindenkinek. Mi és a törökök érdekesek vagyunk/leszünk ebből a szempontból.

  27. Ki kell nyilvánítani semlegességünket, másképp nem tudunk kimaradni a háborúból. Mindkét oldal „segítségét” durván megszívjuk előbb-utóbb. A környező országokkal minél több gazdasági együttműködést kell kialakítani, pl. a gáz inter-konnektorok, még van mezőgazdaságunk, tudunk élelmiszert adni, vagy azzal kereskedni. Azt kell elérni, hogy érdekük legyen Mo-al jóba lenni. A trianoni elcsatolt részekkel meg nagyon óvatosan kell bánni, erőszak alkalmazása nélkül, azt kellene elérni, hogy az ott élők akarjanak csatlakozni. Erre most igen csekély esély van. Sajnos a rendszerváltozás óta egyik kormánynak sem volt az az érdeke, hogy erős gazdaságunk legyen, ezért felelős minden kormány azért az időért, anyagiakért, amiket elpazaroltak. Hol van már a „Kelet Svájca”, a „legvidámabb barakk”. Nagyon súlyos történelmi felelősség terheli a politikusainkat, hogy harminc év alatt ebből a vezető pozícióból sereghajtóvá tették Mo-ot. Van pozítív ellenpélda is a magyar történelemben, Trianon után, sokkal nehezebb feltételek mellett, rövidebb idő, kevesebb, mint húsz év alatt elérték azt, hogy: „200 pengő fixszel az ember könnyen viccel.” Pedig akkor nagyon mélyről kellett indulni.

  28. 20 Uldin
    „Ki kell nyilvánítani semlegességünket, másképp nem tudunk kimaradni a háborúból.”
    Ki az az őrült, aki nem akarna kimaradni? A semlegesség kinyilvánítása (meg ellenkezője is) nem a mi akaratunktól függ. Más kérdés, hogy lehet-e kimaradni? Ahogy korábban írtam, inkább az a kérdés, hogy meddig? Az előző kettőból sem tudtunk kimaradni, pedig már elsőnél is tudtuk, hogy” semmit sem nyerhetünk, de mindent elveszthetünk”. A másodiknál is húztuk-halasztottuk, ameddig lehetséges volt. Ráadásul mindkét esetben csak késve tudtuk elkezdeni a felkészülést, a fegyverkezést (most is). Teljesen egyértelmű, hogy a kárpát-medencei népek egymásra vannak utalva, mindenki jobban járt volna, ha együtt maradunk. Nekünk az sem lesz jó, ha az amerikaiak (ukránok) nyernek, de az sem jó, ha az oroszok túlnyerik magukat. Persze, egyikre sincs befolyásunk. Nem marad más, mint a lavírozás.

  29. TÈVES ; „Gondolatok az ukrajnai háború befejezésével kapcsolatban”. !

  30. 21.Zsolt
    …”Izraelben nagyon jó kapcsolatai vannak, a “Kárpát-medence, mint lehetséges menedékhely a zsidóság számára” projekt miatt….”
    Habár nem nekem irtad fentieket, de mindannyiszor nevethetnlkem támad, mikor valaki előhozakodik ezzel az isten tudja honnan elészedett teóriával. Kárpátmedence, mint az izraeli nép menedéke…
    Már egyszer, jórégen, elragoztuk ezt a fantazmagóriát, akkor fussunk neki mégegyszer:
    És ugyan hova is telepitenének 8 millió embert??Üres a Kárpát-medence, nem él ott mittudomén hány millió őslakos? Hova rakod őket?És ők majd szótlanul türik, mint a kinaiak? Mi a keserves jóistent csinál odaérkezése után ez a 8 millió, a nyelvet nem beszélő, táj-és kultúridegen izraeli, mert ugyebár enni valamit még a Kárpát-Medencében is kell?Ki az az idióta izraeli, aki 75 éve áll örökös harcban a palesztinokkal, most majd felcseréli az EGYETLEN ellenségét ki tudja hány kárpát-medencei népekkel, akik villásreggelire eszik meg őt szinte azonnal?Méghozzá teljes joggal!
    Csodálkozom azokon is, akik elöször jöttek elő ezzel az agymenéssel, és azokon is, akik akár egy pillanatig is hisznek benne. El akarnánk innen mennni, már volt felajánlva Arizonai sivatag, vagy alaszkai sarki erdőség, ÜRES, nyugodt életet biztositó, néptelen területek, ahonnan akkor széledsz szét irdatlan Amerikában, mikor éppen akarsz, de a válasz határozott „nem” volt, és igy volt rendjén.
    Mert, Zsolt barátom, HAZA, ösi anyaföld csak egy van.

  31. 31. kakukk

    Egyetértünk, és a semlegességet minél előbb kellene deklarálni. Talán még lenne esélyünk, később ez az ajtó bezáródik, megszűnik a mozgásterünk. A stratégiai gondolkodásnak nagyobb szerepet kellett volna kapnia, és nem a pillanatnyi haszonszerzésnek kellett volna hódolni a politikai pártoknak. Most még nehezebb, mert gyengébb vezetőink vannak, mint I-II. vh-k idején, (a jelenlegiek el vannak foglalva azzal, hogy minél több közpénz veszítse el a közpénz jellegét) nemzeti összefogást nem is említve, ami szinte nincs, vagyis az esély még kevesebb…, sajnos. Mindkét esetben beálltuk az egyik oldalra. Nem volt jó irány.
    Ha nem tudunk kimaradni, akkor mindenkinek a saját házanépét kell megvédeni, ami nem lehet sikertörténet.
    „Teljesen egyértelmű, hogy a kárpát-medencei népek egymásra vannak utalva, mindenki jobban járt volna, ha együtt maradunk.” Igazad van, ezt mondom én is, nagyon jó szomszédi viszonyt kell kiépíteni és ápolni, hogy mindenki érezze a szükségét az együttműködésnek és az egymásrautaltságot.

  32. 33 Uldin
    Nem teljesen ezt mondtam.
    Semlegességre esélyünk sincs, mert a döntés nem a mi kezünkben van.
    „Mindkét esetben beálltuk az egyik oldalra. Nem volt jó irány.”
    Az első esetben a Monarchia részei voltunk, nagyhatalom, a mozgástér gyakorlatilag nulla. Akkor bennünket céloztak meg, nekünk állítottak csapdát (mint most az oroszoknak).
    A másodikban kivártunk. Utólag könnyű megmondani, hogy melyik lett volna a győztes oldal. Amikor a másodikba beléptünk, a fél világ már a németeké volt, Anglia kapituláció előtt. Utána meg már kényszerpálya.
    Most sokkal nehezebb a helyzet, a mozgástér jóval kisebb. Úgy kellene kimaradni, hogy benne vagyunk.
    Most ki tudná megmondani biztosra, hogy mi lesz? Jobb lenne már teljes mellszélességgel beleállni, ahogy sokan teszik? Ide is kérjünk bázisokat, mint a románok, lengyelek?

  33. 33 – balint

    Abban egyetértünk, hogy az a legjobb mindenkinek, ha a szülőföldjén leli meg a boldogulását.

    Azt egyébként nem látod, hogy hogyan ürül ki Ukrajna a kilencvenes évek óta és hogy ez a folyamat jelenleg is ezerrel zajlik? Abból indulsz ki, hogy ami ma van, az lesz holnap is. De erre nincs semmi garancia. Ezért kár előre agyalni „logisztikai kérdésekről”.

    Izrael népe az „arab tenger közepén” él, a pénz, politika és katonai illetve technológiai fölénye folytán relatíve biztonságban. De a mai helyzet változhat ugyanúgy a Közel-Keleten, mint a Kárpát-medencében is, az ukrán példa erre tanít!

    Az említett projekt egy „vészkijárat”, ha adott esetben rosszabbra fordul felétek a helyzet. És nagyon rossz helyzet esetén lesznek „hátrahagyottak” is, illetve olyanok, akik másfelé veszik az irányt, ha minden kötél szakad. Nem arról van szó, hogy egész Izraelt egy az egyben idetelepítik, a régiónkba. Ez valóban nem reális, számokról nem kívánok nyilatkozni, mindenképpen csak spekuláció lenne.

    Nekem az a véleményem, hogy közös érdek az, hogy Izrael maradjon meg, éljenek az emberek biztonságban ott, ahol ma is élnek. Ez a legjobb lehetséges megoldás.

  34. 33 balint
    Nyíltan kimondhatjuk, hogy a támaszunk Izrael. Illetve pontosabban, a nemzeti zsidó közösség a kapcsolatrendszerével együtt (szemben a globalista zsidósággal).
    Cserében képviseljük az izraeli érdekeket az EU-ban (ez tisztán látszik az Izraelt érintő szavazásoknál).
    Ez csak érvényes ebben a formában, amíg EU tagok vagyunk, vagy amíg az EU Izrael (és a világ) számára jelentéktelenné nem válik. Nyilván akkor sem lennénk ellenségek, de a mostani érdekszövetség talaját vesztené.
    Most láttam, amit Zsolt írt. Az arab népességtengerben addig tud Izrael fennmaradni, amíg meg tudja magát védeni. Biztosan kell arra, a senki által sem kívánt helyzetre gondolni, ha valami történne, ahogy mindenkinek van menekülési útvonala. Ez természetes ebben a helyzetben. Kényszer nélkül senki nem fogja otthagyni az otthonát, a hazáját.

  35. 39. kakukk

    „Cserében képviseljük az izraeli érdekeket az EU-ban (ez tisztán látszik az Izraelt érintő szavazásoknál).”

    Meg az ENSZ-ben. Plusz ott van a két országban található jobboldal között lévő ideológiai (nacionalizmus, nemzeti érdekek elsőbbsége) kapcsolat. Ami jelenleg a közelséget erősíti.

  36. 35,36 – Uldin, kakukk

    Sajnos, a dolog nem úgy működik, hogy egy adott ország deklaratívan kinyilvánítja a semlegességét és attól kezdve semlegesnek kell őt elismernie a világ többi országának!

    Vegyünk egy konkrét példát, mondjuk Ausztriát!
    Mitől volt semleges státusza nyugati szomszédunknak?
    Igazából már az is elég rossz kérdés, hogy ezt hogy érték el az osztrákok, ugyanis maguktól sehogy sem tudták volna elérni.

    A hidegháborús kétpólusú világban ehhez a amerikaiknak és a szovjeteknek kellett megegyezniük. Miben is?

    Igazából a jóval kevésbé lényeges körülmény az, hogy Bécs otthont adott egy olyan nemzetközi szervezetnek, amely a globális biztonság miatt mindkét említett fél illetve az összes többi érintett ország számára is kulcsfontosságú volt és mindenki abban volt érdekelt, hogy ezen a téren legyen együttműködés az ideológiáktól függetlenül. A Nemzetközi Atomenergia-Ügynökségről van szó.

    Igazából Ausztria semlegességének a záloga a amerikaik és szovjetek gentelemen´s agreement-je volt, hogy a semleges Ausztria területén tilosak az egymás elleni fizikai atrocitások, biztonságban találkozhattak amerikai üzletemberek a szovjet gazdasági szakemberekkel, tárgyalhattak íj módon a CIA emberei a KGB-s elvtársakkal, pénzügyi tranzakciókat bonyolíthattak le a felek az osztrák bankokon keresztül stb.

    Ausztria ezen csak nyert. Biztonsági garanciákat, extraprofitot a bankjainak és az osztrákok hídként üzemeltek a szocialista országok és a Nyugat közötti export-import ügyletekben is, ebből szakították le messze a legnagyobb pénzeket.

    Finnország, s annak fővárosa Helsinki is legendás a nyílt és biztonságos amerikai-szovjet találkozókról, magasabb vagy alacsonyabb sarzsik tekintetében, konferenciák, egyezmények helyszíne stb. – az alapja a finn semlegességnek ugyanaz az amerikai-szovjet megállapodás volt, amit fent már említettem.

    Magyarország jelenleg nincs ebben a helyzetben. Nincsenek felek, akik ugyan antagonisztikus ellentétben állnak egymással, de ugyanakkor tisztelettel tudnak egymás iránt viselkedni és megtartani a vállalt kötelezettségeiket. Sajnos, ilyen szempontból sokkal rosszabb a mai helyzet, mint a legsötétebb hidegháborús időszak alatt volt.
    Magyarország továbbá EU- és NATO-tagország. Az előbbi elvileg nem zárja ki a semleges státuszt, az utóbbi viszont teljes mértékben! Szóval, nincs igazán realitása jelenleg annak, hogy Magyarországot semlegesként ismerje el a világ, ehhez nagy léptékű változásokra lenne szükség a jelenlegi nemzetközi helyzetben.

  37. 36, 42. kakukk, 41. Zsolt

    Mindkettőtöknek igaza van, az általatok felsorolt szempontok mind érvényesek. Amit én mondok az az, hogy ez lehetne az egyetlen esélyünk, szerintem. Természetesen tisztában vagyok vele, ki is fejtettem, hogy a semlegesség elérésének az esélye jelenleg nagyon csekély, de lehetne rá törekedni. Persze, sokkal előbb kellett volna elkezdeni az ezirányú politikát.

  38. 43. Uldin

    Az a taktika is eséllyel járhat, amit most folytat a kormány.
    Bent is van, meg kint is van. NATO tagok vagyunk, de egyértelmű jelét adtuk annak, hogy ránk nem számíthatnak. Sem katonánk, sem eszközünk nincs, akaratunk még annyi sem. Így a „szövetségeseink” nem mondhatják, hogy alattomosak vagyunk. Lehet, hogy a válaszunk nem tetsző számukra, de legalább egyenes (jobb mintha mosolyognánk, majd hátba szúrnánk őket – ahogy tenné egy-két k.európai jelenlegi szövetségesük). Azonban, mivel szövetség tagjai vagyunk, még így vonakodó csatlósként, egy ellenünk irányuló támadás esetén sem engedhetik el a kezünket (pedig szívesen megtennék), mert akkor oda a szövetség hitelessége (más kérdés, ha ez a támadás valamely NATO tagtól jönne – ezért nem szabad Ukrajnát beengedni!).
    Ez ami most van, jobb taktika, mint 100%-ban az USA seggében lenni, mint a lengyel, román páros. Legalább az orosz nem akar eltüntetni a föld színéről.

  39. Bálintnak csak megemlíteném,mivel kényes a téma,de el lehet indulni egy logika mentén Vishnyeva városából,

    https://en-m-wikipedia-org.translate.goog/wiki/Vishnyeva?_x_tr_sl=auto&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu

    annak „díszpolgáraiból”,valamint Kazária térképéből.

    Ha már az USA vergődése szóba került.

    Nem kívánok belebújni de mindenképp említést érdemel,mint a vaskupola,vagy a Tábori lelkész a magyar hadseregben.

    Tátott szájjal bámulom a fővárosi és egyéb lakóparkok térhódítását, reklámokból előugrott fiatal, szép család két gyerek vadi új ház élőben megjelenését,és elgondolkodtat hogy hol vagyok ebben az irreális valóságban.

    Az ide kerülő,tökéletesen magyarul beszélő fehér emberek mind nagyobb számba ( évek óta)való megjelenése egy „őshazában”indult program kibontakozása.
    Őslakosok?
    Alig maradtak,kommunikációjukról,empátiájukról ,napi gondjaikról ismered meg,a többiek már egy „másik világ”.

    Valahogy így.

  40. 45: ötlet
    15-20 éve óvodákat exportáltunk gyermekdalokat éneklő dadusokkal együtt.
    Ilyen egyszerű.

  41. Volt, úgy 2000 környékén egy kárpátaljai munkatársam.
    Magyar falu magyarul beszélt,és – már nem emlékszem hány év itt élés,és munkahely után – állampolgársági vizsgát kellett tennie.

  42. 44. Bendegúz

    Igen, működhet egy darabig a „hintapolitika”, de az az érzésem, hogy így is megszívjuk, szerencsénkre nem annyira, mint a lengyelek meg a románok (bár belőlük kinézem, hogy kitalálnak valamit és kifarolnak, ha forró lesz a helyzet) ahogy mondod. Az a kellemetlen, hogy újra és újra a két rossz, vagy a kisebbik rossz közül kell választanunk és nem tudjuk a jót választani, ami szerintem a semlegesség lehetne. Tudom, Dr. Utólag, mindenki okos, de elmúlt harminc év és hol tartunk?!

  43. 48. Uldin
    Igazad van és tényleg a legjobb opció az lenne, ha semlegesek tudnánk maradni.
    Csak hát ahogy sokan már leírták itt, az nem rajtunk múlik. Vagy a nagyok megegyezésén, vagy azon hogy olyan erősek vagyunk, hogy jobb minket békén hagyni. Mi egyik kategóriába sem tartozunk. Hogy csak egyszerű példát mondjak, bekerül a börtönbe a szemüveges kígyóvállú könyvelő és a 12 személyes cellában kijelenti, hogy ő sem ehhez a bandához sem ahhoz a bandához nem akar tartozni, ő semleges. El tudod képzelni, hogy mennyi ideig lesz ő ott semleges? Nem mellékesen mindkét társaság elintézi. Kb. ez a jelenlegi helyzetünk.

    És igen. Ha élesre fordul a helyzet, akkor Lo. és Ro. nagyon megfogja szívni. Akár úgy, hogy a területükön lesz a háború nagy része, akár úgy, hogy ha – Isten őriz – megindul egy atomcsörte. Az ő városaik hamvadnának el elsőnek a régióban.
    Talán minket a muszka megkímélne az iránta tanúsított megértőbb magatartásunk miatt. Ha csak ezt értük el a hinta politikával, az sem kevés. Lesz miből újjáépítkezni Magyarországnak.

  44. 49. Bendegúz

    Természetesen igazad van, a börtönös is jó példa 🙂 A semlegesség kapcsán én azt nehezményezem, hogy harminc év alatt nem akadt olyan politikai vezető/irányzat, aki a saját zsebénél előbbre látott volna. Ez a stratégiai gondolkodás/tervezés végzetes hiánya, sajnos. Na majd a következő választásokon, ha meglátjuk és főleg ha megéljük.

  45. 50. Uldin
    Stratégiai gondolkodásra jellemzően a nemesség képes. Ilyen sajnos nálunk már 80 éve nincs. Igaz előtte sem villantott nagyot, igaz a körülmények sem voltak ideálisak. Hogy csak egyet mondjak, sokan a terhükre írják, hogy egy csomó más nemzetiségűt betelepítettek az országba, csak azt felejtik el a vádlók, hogy kényszer szülte megoldás volt, ugyanis az őshonos magyarokat kiirtotta az ellenség és a földeket – gép híján – valakikkel meg kellett műveltetni. Egyébként a több száz év alatt kiforrott nemesség nálunk sem a zsebét sem nézte, hanem hozzájárult a közjóhoz és többségük a helyzetét felelősségként fogta fel. Lásd: Széchenyi, Batthyány és Eszterházi családot (hogy csak hármat mondjak). Utóbbi csalás adta pl. azt a püspököt aki saját vagyonából építette fel Eger barokk belvárosát!
    Szóval nem véletlen, hogy lefejezték nemzetünket (ahogy más K-európai nemzeteket is). Helyette meg adtak zsarolható oligarchákat. Olyanok vagyunk mint a fejnélküli csirke. Rohangálunk ide, oda, leginkább amerre kintről terelgetnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük