(403) Könyvismertető: A globalizáció csapdája

Tibor bá’ online

~ab108Ez a poszt eredetileg 2010 decemberében jelent meg. felfrissítésének apropója a LÉTPÉNZ-zel kapcsolatos vita. érdekes, hogy a két szerző 19 évvel ezelőtt pontosan jelezte előre azt, ami be fog következni. “Támadás a demokrácia és a jólét ellen”.

Hans-Peter Martin és Harald Schumann, két német újságíró, aki 1995-ben, tehát már 19 éve megírta „A globalizáció csapdája” könyvüket, érdekes alcímmel: „Támadás a demokrácia és a jólét ellen”. Ami tehát most folyik a világban, pontosan előre látható volt, csak senki nem figyelt fel rá. A magyar politikusok semmi esetre se, mert tehettek volna valamit ellene. NEM TETTEK! Világszerte a középosztály felszámolása folyik, „támadás a jólét ellen”. Ne fuss tovább az olvasással, nézd meg a videót: Bernie Sanders amerikai szenátor beszéde a Szenátusban,  talán ő az egyetlen szenátor, akit az oligarchák nem vettek meg. A szenátor beszédének magyar fordítása a video alatt van. –

A szenátor beszédének teljes fordítása a következő:

Elnök úr! Háború zajlik ebben az országban, és nem az afganisztáni vagy az iraki háborúra gondolok. Egy háborúról beszélek, amit  néhányan a leggazdagabbak és leghatalmasabbak közül vívnak az Amerikai Egyesült Államok dolgozó családjai ellen. Az elfogyó és zsugorodó középosztály ellen. Az igazság az, hogy sokan az ország milliárdosai  közül harcba szálltak, többet többet és többet akarnak. A kapzsiságuknak nincs határa és úgy tűnik a legkevésbé sem érdekli őket ez az ország, vagy a lakossága, ha útjába áll a még több hatalom és pénz megszerzésének. Elnök úr, a 2007es évben az összes keresők felső egy százaléka az országban létrejött összes kereset 23,5 %-át tette zsebre. A felső 1% az összes jövedelem 23,5 %-át, többet mint az alsó 50% összesen. Úgy tűnik ez mégsem elég. A jövedelem ami a felső 1%hoz áramlik közel megháromszorozódott a hetvenes évek óta. A hetvenes évek közepén a felső 1% kb. 8 %-át kereste az összes jövedelemnek, a nyolcvanas években ez 14%ra ugrott. A 90es évek végén a felső 1% már 19%át kereste az összes jövedelemnek. Ma ahogy a középosztály összeomlik már 23,5 %-ot, többet mint az egész alsó 50 %. Ma ha elhiszik a felső 0,1% keres 20 centet minden egyes megkeresett dollárból ebben az országban. Sok mindenről beszélünk itt a szenátusban de valahogy elfelejtünk arról beszélni, ki nyer ebben a gazdaságban és ki veszít. Azonnal világossá válik bárki számára aki 2 percig foglalkozik a témával, hogy a csúcson lévő emberek hihetetlenül jól állnak, miközben a középosztály összeomlik, és a szegénység növekszik. Ha elhiszik ezt, rengeteg ember dühös emiatt, csodálkozik, hogy mi történik a bérével, az életével, a gyerekei életével. 1980 és 2005 között az összes új jövedelem 80 %-a felső 1%-hoz ment. 80%a az összes új jövedelemnek! Ezért csodálkoznak az emberek és kérdezik: Mi történik az életemmel, hogy lehet, hogy egyre többet dolgozom alacsonyabb fizetésért? Fognak-e a gyerekeim ilyen jól élni mint én? 1980 és 2005 között az összes új jövedelem 80 % a felső 1%-hoz ment. Ma a Wall Street igazgatói, a vállalatok a Wall Streeten akiknek tevékenysége okozta a válságot, amit most is éppen  nyögünk. Azok az emberek akiknek a cselekedetei, illegális cselekedetei, vakmerő cselekedetei amerikaiak millióinak okozta a munkájuk, lakásuk, megtakarításaik elvesztését. Tippeljenek, ezek az emberek, miután átvállaltuk az adósságaikat (bailout), a felső vezetők több pénzt keresnek mint az adósság átvállalása előtt.

Miközben a középosztály összeomlik és a gazdagok még gazdagabbakká válnak, az USA-ban lett a legegyenlőtlenebbül elosztott a jövedelem a Föld jelentősebb országai közül. Amikor iskolába jártunk olvashattunk az úgynevezett „banánköztársaságokról” Latin-Amerikában. A könyvekben az állt, ezek olyan országok, ahol egy maréknyi ember irányítja az ország vagyonát. Találják ki mi van, pontosan ez történik ma az Egyesült Államokban. A leggazdagabb emberek, nem mind közülük egyébként, nem mind, sok gazdag ember van ebben az országban akik megértik, és büszkék amerikaiságukra. Megértik mi az ami mindannyiunknak fontos. De másrészről rengetegen vannak, akiket csak a több és több hatalom, a több és több pénz foglalkoztat. És ez egy kérdés, ez a kapzsiság egy kérdés, amivel nekünk számolnunk kell. Mindennek a fátyla mögött, van egy kérdés, mit csinálunk a Bush kormány 2001-es és 2003-as adókedvezményeivel? Ha el tudjátok hinni, sokan vannak itt a republikánus kollégáim között, akik azt mondják, óh engem rettenetesen aggaszt az államháztartási hiány, engem borzasztóan aggaszt a 13.700 milliád dollár nemzeti adósság, borzasztóan aggaszt az adósság, amit a gyerekeinkre és unokáinkra hagyunk. De várjunk egy percet, nagyon fontos, hogy 10 év alatt 700 milliárd dollár adjunk adókedvezmények formájában a felső 2 %-nak. Oh igen, minket aggaszt az adósság, a deficit, de még jobban, hogy azoknak, akik eleve legalább egy millió dollárt vagy többet keresnek átlagosan 100 ezer dollárt kapjanak adójóváírás címén. Van nekünk 13,7 ezer milliárd, növő nemzeti adósságunk, fokozódik az egyenlőtlenség, ugye a felső 1% többet keres mint az alsó 50 %. De a legfőbb prioritás a legtöbb republikánus kollégámnak, hogy milliomosok és milliárdosok még több adó visszatérítést kapjanak. Szerintem ez abszurd. De nem csak jövedelemadókkal foglalkozunk most itt, hanem állami (állam mint pl Kalifornia, Alaszka) adókkal is. És tisztázzunk valamit, néhányan a „barátaim” közül teljesen mentesülni szeretnének az állami adók alól, amik 1960 óta léteznek ebben az országban. Tisztázzuk, hogy az előnyökből származó minden garas a felső 0,3 %-hoz kerül. Szóval, ezek a „barátaink” teljesen mentesülni szeretnének az állami adók alól, ami ezer milliárd dolláros hiányt okozna az állami bevételekben egy 10 éves időszak alatt. Minden előny a felső 0,3 %-hoz kerül. Biztos vagyok benne, hogy egy idő után a kis „barátaink” elmondanák mennyire aggódnak a deficit és az adósság miatt, de még jobban aggódnak, hogy hatalmas adókedvezményeket kapjanak. De az adócsökkentés csak egy a sok közül, amit gazdag „barátaink” szeretnének látni megtörténni ebben az országban. A valóság az, hogy sokan ezek közül a népek közül vissza akarják vinni az USA-t oda, ahol az 1920-as években tartottunk. És minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy elkerüljék a szociális hálóhoz való hozzájárulásukat, amiért a dolgozó családok foggal-körömmel küzdöttek. Olyan emberek vannak odakint, nem mind közülük, de jó néhány, akik privatizálni vagy teljesen felszámolni akarják a szociális biztonságot. Csökkentést szeretnének az egészségügyi hozzájárulásból. 75 évesen ha nincs pénzed, sok szerencsét neked, hogy találj egy biztosító társaságot megfizethető áron. Nagyon jól tudom mennyien vannak ezek, amelyek elkerülik idős, rákos vagy más betegséggel küszködő emberek biztosítását.

Tovább megyek, vállalatvezetők vannak odakint és rengeteg kongresszusi tag, akik nem csak folytatni akarják, de egyenesen kiterjeszteni a katasztrofális kereskedelmi irányelveinket. Elmentem a feleségemmel bevásárolni valamelyik nap, karácsonyi bevásárlásra. Néztük és néztük gyakorlatilag minden egyes termék a polcon Kína, Kína és Kína. Úgy tűnik van egy 51. államunk Kína néven, ahol az összes általunk fogyasztott terméket gyártják. A kereskedelmi irányelveink oda vezettek, hogy jól kereső állások millióit vesztettük el. És a nagy cégek és vezérigazgatók azt mondják, miért ruháznék be Amerikában, amikor vannak olyan országok, ahol 50 centes órabérért dolgoznak az emberek. Akkor oda fogok menni. Szóval nem csak, hogy folytatni akarjuk ezt a gyakorlatot, de egyesek ki akarják terjeszteni.

Az egyik dolog, ami a szemünk előtt játszódik le, hogy küzdünk az adóssággal és a deficittel (államháztartási hiány), amit okozott az iraki háború, az afganisztáni háború, okozott az adójóváírás a gazdagok számára, okozott egy ingyenes gyógyszer program, okozott a Wall Street megsegítése. Ezek mind növelték a deficitet, az eladósodottságot. És az emberek azt mondják, óh Istenem, valahogy ki kell egyensúlyoznunk a költségvetést. Jézusom, hogy fogjuk azt csinálni? Hát, nyilvánvalóan úgy fogjuk, hogy csökkentjük az egészségügyi ellátásra szánt keretet, lefaragunk az oktatáson, lefaragunk a gyermekgondozáson, a munkanélküli segélyeken. Nekünk nincs pénzünk a dolgozó emberekre, szóval lefaragunk a kajajegyeken. Mert fontosabb prioritásaink vannak, muszáj muszáj muszáj adójóváírásokat adnunk a milliárdosoknak, erről szól ez a hely nem? Ők fizetik a kampányokat, meg is kapják amit akarnak. Nem meglepő, hogy „barátaink” a Wall Streeten, a vezérigazgatók, a pénzügyi intézmények le akarják lassítani a terveinket, a legszerényebb terveinket a pénzügyi mérleg megreformálásában. Én megszavaztam a mérleg reformját, sehova sem jutottunk vele, de úgy tűnik túl messzire a Wall Street-i „barátaink” szerint. A lobbisták akik itt vannak körülöttünk, és a sok százezer dollár, amit a Wall Street elkölt, itt le akarják lassítani a reformokat, csökkenteni szeretnék az IPA és az Energia Minisztérium befolyását az energia szektorban, hogy az Exxon Mobil maradhasson a legjövedelmezőbb vállalat a világtörténelemben. Miközben az olaj- és széncégek folytatják a vizünk és levegőnk szennyezését. Előző évben az Exxon Mobil 90 milliárd dollár profitot termelt, tippeljetek, nullát fizettek adóként, 650 millió dollár adó visszatérítést kaptak az IRS-től (amerikai NAV). És ha ez még nem elég jó, még több adókedvezményt akarunk adni az olajtársaságoknak.

Szerintem itt tartunk most, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy háború folyik ebben az országban. A középosztály a létezésért küzd, miközben a világ leghatalmasabb ereje ront rá, akiknek a kapzsisága nem ismer határokat. Ha nem állunk ki és képviseljük ezeket a családokat, nem lesz középosztály ebben az országban.  Elnök úr, köszönöm.

A szenátor arról számol be, hogy a gazdagok adóját eltörlik, a középosztályt megölik. Miért? Martin & Schumann beszámolnak egy titkos világtalálkozóról, nem, dehogy, nem összeesküvés elméletről van szó. Az 1995-ös nagyágyúk nem hoztak stratégiai döntéseket, egyszerűen felvázolták a jövőt. Az emberiség számára nyitva álló kegyetlen jövőt, amit a globális kapitalizmus és a profit istene diktál. Meglátásaik szerint egy új társadalmi rendszer képe elkezd egyre világosabban kirajzolódni. Gazdag országok, említésre méltó középosztály nélkül. Az emberek 80 százalékának nem lesz munkája, mert a munkájukra nem lesz szükség. A nagy kérdés természetesen az, hogy akkor mi lesz a sorsa ennek a 80 százaléknak? A gazdasági verseny miatt az ipar nem foglalkoztathat felesleges embereket, ahogy ez megszokott volt a pártállam alatt. Viszont (egyenlőre) ezeket a felesleges embereket nem lehet likvidálni. Hogyan tovább? Akit érdekel szerezze meg a könyvet. A PERFEKT KIADÓ adta ki 1998-ban, természetesen magyarul.

A beszéd fordítását a http://newworldchaos.blog.hu/ honlapról vettem át.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

37 gondolat erről: „(403) Könyvismertető: A globalizáció csapdája

  1. Érdekes és megdöbbentő tények.
    A mögöttes kiváltó mechanizmus homályban maradt, a kapzsiság erre nem jó válasz, mert az emberi természet állandó tehát a
    “semmi sem elég pénzből és hatalomból”
    egy meglehetősen régi képlet.

  2. 3: Ne felejtsd el, hogy a mai globális technológiák globális harácsolást tesznek lehetővé.
    Régen egy ‘királynak’ behatárolhatóak voltak a lehetőségei (a saját népét nyúzhatta, esetleg háborúzott a szomszédok erőforrásaiért), a mai globál-tőke lehetőségeit semmi nem korlátozza.

  3. “Az emberek 80 százalékának nem lesz munkája, mert a munkájukra nem lesz szükség.”

    Ez az embertömeg likvidálva lesz a szó legbrutálisabb értemébe…illuziotok ne legyen megoldják egyszerüen nincs rá szükséguk,hogy ennyi “felesleges ember”legyen…

  4. 4 Ez így van, és nem is vagyok biztos bennem, hogy a középosztály valóban ilyen mértékben csökken globális szinten.
    A tőke nem csak az olcsó munkást találja meg, hanem közben a hazai leépülő középosztály helyébe ott hoz létre új középosztályt is, illetve megteremti a hátteret hozzá.
    Erre is jó példa Kína.
    A középosztály eddig sem viccből volt, ők adták a derékhadát a termelési folyamatokat támogató, kiszolgáló háttérnek. Rájuk mindig szükség lesz, de nem feltétlenül otthon.
    Ha belegondolunk, a globalizáció tulajdonképpen egy kiegyenlítettebb világ felé mutat, ahol a tőke oda vonul, ahol a legolcsóbban tud termelni, ezzel gerjeszti ennek a térségnek a felemelkedését, míg az elhagyott térségben rontja a megélhetési feltételeket.
    De ahogy ezt már többször említettük, mi, az euroatlanti világ, benne mi is vesztesei leszünk ennek a folyamatnak, tőlünk nézve egyértelműen összeomlásként, leépülésként fog látszani.
    És az egyes emberek helyzetét tekintve nem lesz igazságosabb a világ, csak a polarizáció földrajzilag másképp fog kinézni.

  5. 5 Ha ilyesmi kialakul, az csak spontán, nem szándékosan tervezett módon következhet be.
    A módszer megállíthatatlan negatív spirált indítana be, hiszen a fogyasztók köre az eredeti 20%-ára csökkenne, ami összeomlasztaná a termelő és tulajdonosi szférát is, mert nem lenne kinek termelni. Saját lábuk alól húznák ki a szőnyeget.

  6. 3.
    “…a kapzsiság erre nem jó válasz, mert az emberi természet állandó…”

    Pedig itt van az eb elhantolva.
    A kapzsiságot a legtöbb morális rendszer, általában a vallások. elitélik, korlátozzák, vagy akár büntetik.
    A kisértés viszont elég nagy, és az intelligensebb rétegek ki tudják játszani a szabályrendszereket, sőt ideológiát, esetleg vallást is kovácsolnak hozzá, hogy például őrájuk miért is nem vonatkoznak a többiekre érvényes szabályok.

  7. 5:
    Nem egészen, mert a 80 százalék fogyasztására nagyon is van igény, de ehhez el kell őket látni minimális jövedelemmel. Itt jön be a LÉTPÉNZ.

  8. 6.
    Szerintem a globális hatalom szerint a középosztály már beteljesítette feladatát és nincs rá tovább szükség.
    Feleslegesen pazarolja a forrásokat, amiket a valódi elit már a sajátjának tekint. És a középosztálynak még megvan az a lehetősége, hogy kritizálja, vagy akár megdöntse a regnáló elitet. Talán ezért kell mennie a levesbe, minnél hamarabb.

    Amit te “kiegyenlítődésnek” látsz, az a tömegek elszegényítése, függő, kiszolgáltatott helyzetbe hozása.
    Az Euro-atlanti tömegek túl gazdagok, túl “befolyásosak”…
    És Ázsiában is ez lesz a recept, amint sikerül leválasztani az ottani tömegeket a saját kultúrális hagyományaikról és függővé tenni őket a globalista világtól. Ehhez kell a mézes madzag, amit elhúztak a Nyugat előtt… Feladta vallását, kultúráját, és lett belőle nyálacsorgó konzumidióta.
    Internet, mobiltelefon és meleg víz nélkül képtelen létezni.
    Ez lesz a sorsa ázsiai kollégájának is… De előbb meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy meg tud termelni egy marék rizst és megél belőle a globális hatalom közreműködése nélkül.

  9. Jó cikk volt 2010-ben is és sajnos továbbra is erről szól a világ.

    Akkoriban az egyik könyvesboltból megrendeltem egy antikvár példányt. Most egy antikvárt se találok ott. Az árával kapcsolatban akkor megleptt, hogy amit rendeltem egy elfogadható állapotú példány volt, talán 3000 forintért. Mellette volt egy olyan példány is, ami az antikvárium leírása nyomán központi antikváriumi példány és így 14000 forintért tették ki a hirdetésben. Kíváncsi vagyok megvette-e azt is valaki.

  10. Köszönöm, illetve, köszönjük Tibor bá’! Azt hiszem beszélhetek mások nevében is, hogy veszi a fáradtságot és ilyen értékes információkkal lát el minket nap mint nap és ilyen terjedelemmel.

  11. 9: “Itt jön be a LÉTPÉNZ.”
    Kizárólag akkor, ha elég erős az állam ahhoz, hogy a létpénz alapjául szolgáló adókat befizetteti. A tőkések “önszabályozása” látjuk hova vezetett…

    – A tőkés befizeti az adót, elteszi a profitot. Az adójából az állam létpénzt fizet, amit ‘tömeg’ elkölt a tőkés termékére- és így tovább, körbe-körbe.
    Nem vagyok közgazdász, de zsigerből úgy érzem /vagyis nem tudom megmagyarázni/, hogy ez egy folyamatosan csökkenő pénzmennyiséget jelent, egy szűkülő spirált, szerintem nem jelenthet hosszú és tartós megoldást – pláne úgy, hogy a népszaporulattal nem tud lépést tartani a gazdaság.

  12. 13
    Kétségtelen, nehéz ügy lenne egy stabil rendszert kiépíteni ilyen alapon.
    Ahhoz, hogy a népesség nem dolgozó 80%-át el lehessen tartani még ha akármilyen szerény szinten is, ahhoz rendkívül magas adókat kellene beszedni. Ha mindez egy nyitott gazdaságban történik, a tőke egyszerűen elmenekül más országokba, ahol még áll a szabadrablás.
    Ezért fogalmazódott meg, hogy ez csak egy zárt rendszerben egyszerre bevezetve lehetne megvalósítani, különben a renitensek és a külső hatások bedöntik az egészet.
    Azt meg sajnos tudjuk, hogy a világ mennyire hajlandó alávetni magát közös világérdekeknek. 🙁

  13. 9:
    Az eröforrások szükölése miatt tennék el láb alól a 80 százalékát 🙂
    Egy nagy humanistátol idézet:

    Az ember probléma,nincs ember nincs probléma :Sztálin

  14. “A kereskedelmi irányelveink oda vezettek, hogy jól kereső állások millióit vesztettük el. És a nagy cégek és vezérigazgatók azt mondják, miért ruháznék be Amerikában, amikor vannak olyan országok, ahol 50 centes órabérért dolgoznak az emberek. Akkor oda fogok menni.”

    Akik 50 centért hajlandóak dolgozni, azok vajon milyen nyomorban lennének, ha még ez a munkalehetőség se lenne adott számukra? Kinek van nagyobb szüksége arra, hogy munkát kapjon, az amerikai ipsének, aki a fél centért lehajolni se hajlandó az utcán sétálva, vagy a kínainak, aki ezért akár egy órán keresztül dolgozik, teljesíti munkaadója elvárásait?
    Vagy nem minden ember egyenlő, és a nehezebb helyzetben lévőt kell inkább segíteni? Csak Amerikán belül kell a szegényebbeket jobban támogatni?

    “Religion: Judaism”
    http://en.wikipedia.org/wiki/Bernie_Sanders

    Ja, így már értem…
    ;D

  15. 16.
    “Akik 50 centért hajlandóak dolgozni,”
    Ez itt a csapda.
    Mert amíg a saját rizsföldjén “ingyen” dolgozott, addig legalább megélt.
    De ha 50 centért felszámolja a hagyományos kultúráját maga körül, akkor végzetesen kiszolgáltatottá válik.

    A NAGY KÉP kezd kialakulni: A globális elit felhasználva a tömegeket kiépítteti magának a paradicsomot, majd megszabadul az erőforrásokat “feleslegesen” pazarló középosztálytól és a felesleges rabszolgáktól…
    500 millió rabszolga éppen elég 10-20 millió elit fényűző kiszolgálásra a fennálló technológia mellett.

  16. Mondom én hogy a wall street a hibás!..
    Most is odavernek nekünk egyet… 🙂

  17. 16:Avatar:

    Mi a garancia arra, hogy miután a kínai munkaerőpiacot bekebelezte a globalizáció, ugyanolyan folyamatok ne játszódjanak le ott, majd világszerte, mint ami az USA-ban lejátszódott lásd a 18-ban belinkelt videot?

    Azaz eltűnik a középosztály GLOBÁLISAN, a jövedelmi viszonyok élesen polarizálódnak és a szűk elit kezében lesz a vagyon oroszlán része?

    Mellesleg USA-t ill. a fejlett országok középosztályának zsugorodásáról nemrég jött ki egy Világbankos tanulmány.
    Ott is azzal takaróztak, de bezzeg Kínában növekedett a középosztály.
    Érdemes tanulmányozni pl. a GINI indexet:
    http://en.wikipedia.org/wiki/File:Gini_since_WWII.svg

    Meddig?
    Mi változott meg a folyamatokban, ami nem ugyanazt a végkifejletet eredményezi, mint a fejlett országokban?

  18. 16: “Csak Amerikán belül kell a szegényebbeket jobban támogatni?”
    Egy amerikai szenátortól mit vársz, kit segítsen? A politikusoknak nem az a dolguk, hogy a saját országa, népe érdekeit szem előtt tartva hozzon döntéseket?

  19. 14. Hubab!
    “Ahhoz, hogy a népesség nem dolgozó 80%-át el lehessen tartani még ha akármilyen szerény szinten is, ahhoz rendkívül magas adókat kellene beszedni.”
    Miért is?
    Szerinted milyenek a mai arányok?
    A versenyszférában dolgozó alkalmazottak létszáma kevesebb mint 1.5 millió, ehhez jön még vagy 100 ezer vállalkozó, meg az a kb. 200 ezer fő, akik nyilvántartásban nem szerepelnek.
    Ez még 20% sincs és “eltartják” az országot!

    S még egy érdekesség.
    Még Gyurcsány éra alatt végeztek egy kimutatást, KSH adatok felhasználásával, az ország 2800 Milliárd Ft-ot költ adminisztrációra! (Kerestem ezt a cikket, tanulmányt, sajnos nem találtam már meg.)
    Ez a közszférában elköltött pénz és a bürokrácia által, a vállalkozásokra rátukmált adminisztráció összköltsége.
    Szakértők szerint, a fejlettebb országokkal összehasonlítva, figyelembe véve a népesség, gazdasági fejlettség alapján, ennek nem szabadna 600 Milliárdnál magasabbnak lenni. De legdurvább kalkuláció is kevesebb mint 800 Milliárd.
    Már meg is van a Létpénz alapja! 😀

  20. És mi lenne a kivágott adminisztrációval ?
    Irány London mosogatni ?
    Ki akarna dolgozni hobbyból ?

  21. 23. Gyuri bá’

    Csak nem arra célzol, hogy nehéz lenne nekik olyan munkát találni ahol tulajdonképpen effektíve dolgozni is kell? Talán az elején ez okozna némi kellemetlenséget és nyilván egyfajta aklimatizálódási időszakkal is kellene számolni, de mivel ők is ugyanúgy jogosultak (mint bárki más) az alapjövedelemre ez össze sem hasonlítható azzal, mint amikor tömegével rúgnak ki embereket a versenyszférából és nem azért mert a munkájuknak tulajdonképpen nincs vagy nem lenne haszna, hanem azért mert a profitérdek éppen úgy kívánja-diktálja.

    Egyébként valamit félreértesz. Adminisztratív munkára továbbra is lesz szükség, sőt talán többre is mint előtte. Akinek aggódnia kellene a munkájáért azok maximum azok, akik ma is nyilvánvalóan tudják, hogy amit csinálnak az egy a teljesen mesterségesen és feleslegesen generált a rendszerbe vagy annak részébe ágyazott admisztratív munka, -ahogy korábban említettem már szarsimogatás-

    Én például a mai napig nem értem, hogyan lehet az, hogy a mai lehetőségeinkhez képest ahol az informatikai rendszerek fejlődése már olyan szinten van, hogy gyakorlatilag minden embernek adott a lehetősége (ha nem is közvetlenül otthonról, de a településen belül biztosan) online ügyintézésre, mégis a legtöbb hivatalos ügyéntézek okán kilómétereket kelljen utaznia, ott órákat várnia, sorban állnia, kéremalássan kezitcsókolomoznia.

  22. tovább folytatva:
    Ki akarna dolgozni hobbyból?

    Na azt hiszem most fején találtad a szöget: Véleményem szerint csakis ott és akkor lehet hosszútávon eredményes és egézséges munkát végezni csakis akkor válhat minden munka kreatív munkává, ahol az ember szereti azt amit csinál, örömet talál benne és az eredményes és kitartó munkához nem elsősorban az adja az ösztönző erőt, hogy ha nem csinálja (vagy nem azt csinálja) akkor ő vagy a családja éhezni fog. Vagy ha nem is éhezni de széthullani. Pedig nem egy szakmára, hivatásra, vállalkozásra jellemző, hogy a felfutási időszak bizony nem egy-két hónap. Lehet, hogy évekig tart mire eléri az illető azt a rutint azt a tapasztalatot, azt a pozíciót (itt nem a munkahelyi seggnyalásra és mocskos politikára gondolok) amikor a befektetett munka és energia elkezd kamatozni.

    Nagyon is jellemző ez a jelenlegi társadalomra, hogy ezek az úgynevezett “álom”-munkák zömében azoknak adatik meg akik vagy vannak annyira fanatikusak és őrültek, hogy képesek ezért mindent kockáára tenni és nem adják fel akkor se ha a fene fenét eszik ő maga meg pedig vajaskenyeret évekig, vállalva ezzel azt is hogy a társadalmi pozíciója, megítélése szintén csorbát szenved. Ha sikerül neki akkor heppiend és mutogatunk rájuk mint valami mintapélda, hogy lám lám, itt a bizonyíték arra, hogy a semmiből is lehet. Lehet a büdös szart… kábé mint a lottó, és ezt úgy mondom hogy egyébként nekem már úgy néz ki, hogy sikerült, csak el ne kiabálam magam. De azt a 15 évet és a veszteségeket az ellenségemnek se kívánom.

    Vagy pedig vannak azok (és hidd el találkoztam velük bőven) akik alatt van egy megfelelő biztonsági háló, vagy inkább az úgynevezett “üvegpadló” azok kényükre kedvükre próbálkozhatnak sőt jó eséllyel még előbb be is fognak futni (vagy befuttatják magukat) ha a tehetségük, képességeik sőt az általuk létrehozott termék-szolgáltatás minősége nem is olyan kimagasló. Sőt a tehetségük, is erősen megkárdőjelezhető. Olyan hosszú listát lehetne erről írni, hogy a holdig érne.

    Ugyanez a jelenség látható és tapasztalható a jelenlegi “piaci verseny”-nek hazudott játékra is, ahol jellemzően nem az kerül nagyobb eséllyel előnybe, nem az fog eladni több terméket és lesz ezáltal sikeresebb aki maximálisan odarakja magát és/vagy a képességei a befektetett munka révén jobb minőséget vagy szolgáltatást nyújt, hanem az aki képes kiszorítani másokat a piacról úgy, vagy még olyan áron is, hogy ehhez szükséges veszteségeket tudja fedezni. Vagy képes másokra hárítani (dolgozó)

  23. 13: “A tőkés befizeti az adót, elteszi a profitot. Az adójából az állam létpénzt fizet, amit ‘tömeg’ elkölt a tőkés termékére- és így tovább, körbe-körbe. (…) ez egy folyamatosan csökkenő pénzmennyiséget jelent, egy szűkülő spirált”

    Nem feltétlenül, ez inkább attól függ, mi lesz az eltett profittal…

    1. Ha a profitot a termelési kapacitás bővítésébe, vagy a termelés hatékonyabbá/olcsóbbá tételébe fektetjük, akkor a profit vissza fog forogni a reálgazdaságba. Sőt, kellően szabad információ-áramlás biztosítása esetén, ez önmagában sem gazdasági, sem ökológiai összeomlást nem okoz.

    2. Ha a profitot a termelés racionalizálásába öljük (pl. gépesítés, automatizálás), akkor mind a termelés, mind az erőforrások felhasználása, mind a társadalom szükségleteinek kielégítése gazdaságosabbá válik. Ebben az esetben is a reálgazdaságba forog vissza a pénz, ami szintúgy nem okoz negatív spirált, sőt ez kifejezetten hasznos.

    3. Ha a profitot a pénzügyi szektorba fektetjük, az már okozhat negatív spirált. Ha a reálgazdaságból a kamatok beszedése miatt elszívott pénzmennyiség nagyobb mértékben csökkenti a reálgazdaságban forgó pénzáramot (mennyiség*forgási sebesség), mint amennyire a pénzügyi szektor a hitelezések által növeli azt, akkor a pénzügyi rendszer túl nagy volta mind gazdasági, mind ökológiai szinten romboló hatású. Például ma sok esetben a bankok látják el azt a feladatot, amit egy sokkal gazdaságosabban is működtethető alapjövedelem-koncepciónak kéne. Az igazi baj viszont nem a pénzügyi rendszer megléte, még csak nem is a kamatoké, hanem a bankrendszer elégtelen szabályozottságáé. Normális esetben azok, akik ma a szükségesnél több pénzt fektetnek a pénzügyi szektorba, mint amennyire az gazdaságos volna, olyan kockázatot kéne vállalniuk, amely a befektetésüket már meg nem térülővé teszi. A probléma az, hogy ma a befektetés kockázata nem teljes egészében azokra hárul, akik abból profitálnak, hanem sok esetben azokra, akik a bajba jutott bankokat (túl nagy bankok), vagy az eladósodott tömegeket (devizahitelesek) kénytelenek kisegíteni. Ennek szabályozására az alapjövedelem bevezetésétől függetlenül szükség van. Az “emberi természetünk” az, ami miatt erre még nem került sor: Elsősorban a saját érdekeinket tartjuk szem előtt, és nem a közösségét, amelyben élünk. A közösség érdekeit csak abban az esetben tartjuk szem előtt, ha TUDJUK, hogy az egybevág a saját érdekeinkkel is. Ahhoz, hogy TUDJUK azt, hogy mely erőforrások megosztása és kisajátítása szolgálja leginkább a saját érdekeinket akár a közösség érdekeinek szem előtt tartása által, az ehhez szükséges releváns információkra van szükségünk. Ezt csak az információ szabad áramlásával biztosíthatjuk mindenki számára. Erre kell törekednünk, ha a természetünk káros hatásait ki szeretnénk küszöbölni.

    4. A legrosszabb esetben a profitot saját érdekeinket “szem előtt tartva”, a közösség érdekeinek kárára költjük el az emberi jogok elleni lobbizásra, kampányokra, korrupcióra, a gazdasági rendszerünk saját céljainknak szolgáló torzítására. Tehát bármire, ami az egyén érdek-képviseleti jogát, a méltóságteljes élethez való jogát, vagy a szabad információ-hozzáféréshez való jogát korlátozza. Ez közvetve okozhat, negatív spirált, gazdasági-, társadalmi-, ökológiai összeomlást, világ végét stb…

    Más:
    Találtam egy jó filmet, a technológiai munkanélküliséget foglalja össze: http://www.youtube.com/watch?v=0SuGRgdJA_c

  24. 26.

    Vitáznék.
    Az 1.-es és a2.-es pont is összeomláshoz vezet, csak lassabban.
    A termelés hatékonyabbá tétele vagy racionalizálása gyakorlatilag azt jelenti, hogy minimalizálni az emberi munkáért kifizetett pénzt. Ez egyrészt nagyon olcsóvá teszi a termelést, de ha minden szektorban megvalósul valamilyen szinten, akkor gyakorlatilag kiirtja a fizetőképes keresletet.
    Azaz az egyik oldalon a racionalizált tőke, az “emberi kéz érintése nélküli” gyártósorokkal, a másik oldalon a kisebb-nagyobb segélyen tengődő munkanélküliek tömege.
    Szép és tipikus példa az EU: Ha a németek és a franciák nem keresnének nagyon aggresszíven külső piacokat, az EU belső piaca nem lenne képes a gazdaságot működtetni.
    A németek az USA-ba és Oroszoszágba adnak nagy számban autókat a közel keletre, még Iránba is technológiát, a franciák Ázsiába autógyárakat, satöbbi… ez tartja vissza egyelőre az EU-t az összeomlástól. Az USA-t pedig a bankóprés, a hvatalosított gazdasági kémkedés, meg a világ 140 országában állomásozó hadserege.

  25. 27: A jövőben az alapjövedelem mellett a munkanélküliek tömege fizetőképes lesz, függetlenül attól, hogy az emberi munkaerő, mint erőforrás piacképes-e. A jelenben alapjövedelem nélkül pedig a legtöbb ország a válságát éli, és ott keres piacot ahol tud.

  26. 27.

    “Az USA-t pedig a bankóprés, a hivatalosított gazdasági kémkedés, meg a világ 140 országában állomásozó hadserege”

    Ezt kérem szépen légyszíves elmagyarázni nekem részletesen, mert nem értem.

    Köszönöm.

  27. Kezdhetnénk pl azzal is, hogy megszüntetjük Karcagi Kazah Konzulátust…

  28. 29:
    Az rendben van, hogy olyasmit nem értesz, amit itt mindenki évek óta tud, de akkor folyamatosan mire fel közölsz kinyilatkoztatásokat?

  29. 34.Piton:

    Köszönet érte!

    Látszott, hogy a szenátor komolyan gondolta a beszéde elmondásakor a dolgokat.

  30. PZuj ne nekem köszönd, hanem sevaster1 -nek. 🙂

    Én csak “megtaláltam” és megosztottam az oldal látogatóival.
    De igazán nincs mit. 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük