Tibor bá’ szerkesztett fordítása online
A káromkodás ereje
Hogyan befolyásolják az obszcén szavak az ember elméjét, testét és kapcsolatait. A káromkodás sokáig nem képezte a komoly kutatások témáját, mert azt feltételezték, hogy csupán az agresszió, a gyenge nyelvtudás vagy akár az alacsony intelligencia jele. Ma már elég sok bizonyíték van arra, hogy ez a nézet megkérdőjelezhető legyen, és arra késztet bennünket, hogy újragondoljuk a káromkodás természetét – és erejét.
Akár hívei vagyunk a káromkodásnak, akár nem, valószínűleg sokan időnként káromkodunk egyet. A káromkodás erejének becslésére és annak kiderítésére, hogy honnan származik, a közelmúltban több mint 100, a témával foglalkozó, különböző tudományágakból származó tudományos dolgozatot vizsgáltunk meg. A Lingua-ban megjelent tanulmány azt mutatja, hogy a tabuszavak használata mélyen befolyásolhatja gondolkodásunkat, cselekvésünket és egymáshoz való viszonyunkat.
Az emberek a káromkodást gyakran a katarzissal – az erős érzelmek felszabadításával – társítják. Tagadhatatlanul különbözik – és erősebb – a nyelvhasználat más formáitól. Érdekes módon az egynél több nyelvet beszélők számára a katarzis szinte mindig nagyobb, ha az anyanyelvén káromkodik, mint bármely később tanult nyelven.
A káromkodás felkorbácsolja az érzelmeket. Ez, olyan autonóm válaszokban mérhető, mint a fokozott izzadás és néha megnövekedett pulzusszám. Ezek a változások arra utalnak, hogy a káromkodás elindíthatja a „harcolj vagy menekülj” funkciót.
Az idegtudományi kutatások azt sugallják, hogy a káromkodás az agy a beszédrégiótól eltérő más területeken található. Pontosabban, aktiválhatja a „limbikus rendszer” egyes részeit (beleértve a bazális ganglionok és az amigdala néven ismert jellemzőket). Ezek a mélystruktúrák az emlékezet- és érzelem feldolgozás olyan aspektusaiban vesznek részt, amelyek ösztönösek és nehezen gátolhatók. Ez megmagyarázhatja, hogy a káromkodás miért maradhat érintetlen azoknál az embereknél, akik agykárosodást szenvedtek, és emiatt nehezen tudnak beszélni.
A laboratóriumi kísérletek kognitív hatásokat is mutatnak. Tudjuk, hogy a káromkodások több figyelmet kapnak, és jobban megjegyezhetők, mint más szavak. De más szavak/ingerek kognitív feldolgozását is zavarják – úgy tűnik tehát, hogy a káromkodás néha a gondolkodás útjába állhat.
A kísérletek azt mutatták, hogy a fájdalmakat könnyebb elviselni, ha közben szabadon káromkodhatunk.
De a káromkodás nem csak testi és lelki énünkre van hatással, hanem másokkal való kapcsolatunkra is. A kommunikációs és nyelvészeti kutatások a káromkodásnak számos jellegzetes társadalmi célját mutatták ki – az agresszió kifejezésétől és a sértéstől a társadalmi kötődésig, a humorig és a történetmesélésig. A rossz beszéd még abban is segíthet, hogy bemutassuk identitásunkat, meghittséget és bizalmat jelenítsünk meg, valamint fokozzuk a figyelmet és a dominanciát más emberek felett.
Mélyebben kutatva
Annak ellenére, hogy észrevehető hatással van életünkre, jelenleg nagyon keveset tudunk arról, hogy a káromkodás honnan nyeri erejét. Érdekes módon, amikor egy szitokszót hallunk egy ismeretlen nyelven, az ugyanolyannak tűnik, mint bármely más szó.Magában a szóban nincs semmi különös, ami általánosan sértő lenne.
Tehát az erő nem a szavakból fakad. Ugyanígy nem a szó jelentésében vagy hangjában van az erő, mert sem az eufemizmusok, sem a hasonló hangzású szavak nincsenek ránk olyan mély hatással.
Az egyik magyarázat az, hogy az „averzív kondicionálás” – a büntetés alkalmazása a folyamatos káromkodás megakadályozására – jellemzően gyermekkorban fordul elő. Ez zsigeri kapcsolatot hozhat létre a nyelvhasználat és az érzelmi reakciók között. Bár ez a hipotézis helyesnek hangzik, azt csak néhány tanulmány bizonyítja, amelyek a káromkodásért járó gyermekkori büntetés emlékeit vizsgálták. Szinte nincs empirikus tanulmány az ilyen emlékek és a felnőttek káromkodásra adott válaszai közötti összefüggésekről.
Ahhoz, hogy megértsük, miért van olyan mély hatással ránk a káromkodás, meg kell vizsgálnunk az emberek káromkodásra vonatkozó emlékeinek természetét. Mik voltak a jelentős káromkodási eseteik? A káromkodás mindig kellemetlen következményekkel, például büntetésekkel járt, vagy voltak előnyei is? Mi a helyzet az emberek folyamatos káromkodási tapasztalataival az életük során? Végtére is, kutatásaink azt mutatják, hogy a káromkodás néha elősegítheti az emberek egymáshoz való kötődését.
Úgy gondoljuk, hogy a káromkodás is hasonló memóriamintázatot mutathat, mint a zene esetében – azokra a dalokra emlékszünk és szeretjük a legjobban, amelyeket kamaszkorunkban hallgattunk. Ez azért van így, mert a zenéhez hasonlóan a káromkodás is új értelmet nyerhet kamaszkorban. Ez egy fontos módja annak, hogy reagáljunk azokra az intenzív érzelmekre, amelyeket ebben az időszakban hajlamosak vagyunk átélni, és olyan cselekedetté válik, amely jelzi a szülőktől való függetlenséget és a barátokkal való kapcsolatot. Így az ez alatt használt káromkodások és dalok örökre fontos és rendkívül emlékezetes élményekhez kötődnek.
A kutatásnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy van-e kapcsolat a káromkodás emlékei és a kísérletekben megfigyelt hatások között. Ez megmutathatja, hogy a pozitívabb emlékekkel rendelkező emberek másképp reagálnak-e a negatív emlékekkel rendelkezőkre.
Az utolsó szempont, amelyet meg kell fontolni, hogy vajon a káromkodás kezdi-e elveszíteni hatalmát, ha társadalmilag elfogadhatóbbá válik, és így elveszíti támadó jellegét. Egyelőre azonban minden bizonnyal, faux-pas (ballépés, vaskos illetlenség) marad.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Szerintem azt is érdemes megvizsgálni, hogy melyek az illetlen káromkodások és azok mikor törnek elő. Sokkal jobban felkapják az emberek a fejüket egy trágár szavakkal tarkított huszármiatyánkra, mint egy vékonyra sodort, ezektől mentes káromkodásra. Utóbbi a magánéletben inkább elfogadott, néhol vicces (így ezáltal oldhat egy feszült helyzetet), míg a trágárabb az, ami már egy súlyosabb ingert képvisel, ami a feladóban érzelemfelszabadító viszont aki hallja, hamarabb felkapja a fejét, mivel az nem megszokott.
Az intelligenciához kb annyi köze lehet, hogy akik kevésbé intelligensek, azok az érzelmeiket is kevésbé értik/tudják kezelni, hamarabb eljutnak abba az „üss vagy fuss” állapotba, hogy káromkodjanak.
Ez egy szép kiállás a pécsi kislány mellett. Respekt.
Jó kis írás! Megegyezik a saját tapasztalatommal.
A „versmondó lány” ihlette, vagy véletlen egybeesés? 🙂
Az utolsó bekezdés kapcsán az az érzésem, mintha a szerző sosem találkozott volna alsóbb néposztályokbéli emberrel. Vannak bizonyos társadalmi csoportok, ahol a csúnya beszéd teljesen elfogadott és általános, sokan gyakorlatilag meg se bírnak szólalni anélkül, hogy mocskos szavakkal tűzdelnék tele a mondandójukat.
Számukra nyilván más súlya van egy-egy szónak, mint a jólfésült középosztályban.
5 – Ábel
30 éves korom környékén nem úgy vezettem, mint manapság. Elég sok dolgom volt a rendőrökkel. Igazoltatáskor ezzel kezdtem: „Bassza meg, ez az én formám. Ma már egyszer megbüntettek.” A válasz rendszerint: „Na jó, akkor csak figyelmeztetem.” volt. Bassza meg”-gel kezdett mondat passzolt a rendőr stílusához. Hasonszőrűek voltunk.
6 Tibor bá, te egy mestermanipulátor vagy!
Én nem mernék így beszélni egy rendőrrel. Inkább udvariaskodnék. De lehet, hogy majd kipróbálom.
„Egyszer káromkodtam a gyógyszertárba
Jó volt, de a médiában még jobb orrba-szájba
Befogod a pofád te kis g*c*szemű,
Ha nem tudod, hogy káromkodni milyen nagyszerű”
7 – Ábel:
Manapság más taktikám van. Leállítanak gyorshajtásért. 80-al megyek át egy településen 50 helyett: „Na, a feleségem, a hárpia, le fogja üvölteni a fejemet a helyéről, mert ő megmondta. Mindig mindent megmond. Nincs tőle egy nyugodt estém.” Az esetek 80 százalékában bejön. Kb ennyi férfinek van sárkány felesége. Ha nem nagyon működik, akkor Éva besegít. Kiüvölt az ablakon: „nem megmondtam?” 20 évbe nem fizettem büntetést.
Ajánlott és kerülendő szitkok gyűjteménye
/http://www.math.u-szeged.hu/~kovzol/bc+ad/karomkodasok.html/
10 – lol, ezt valami prűd nyelvtantanár írhatta! Az „Ember!” – mint kerülendő káromkodás?!?
Elképzelem, micsoda besavanyodott vénlány írhatta…
A lap alján ott van:
„Ez a válogatás a Deme-Grétsy-Wacha: Nyelvi illemtan c. könyv A nyelvi illemrõl címszavakban fejezete alapján készült. (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1987.)”
#https://www.regikonyvek.hu/kiadas/nyelvi-illemtan-1987-ifjusagi-lap-es-konyvkiado-vallalat
Azaz a szerzők: Deme László, Grétsy László, Wacha Imre – nem vénlányok.
Valószínűleg ezek a kifejezések már 1987-ben se számítottak valóban durva káromkodásoknak… De a szocialista ifjúságot próbálták szépre, jóra nevelni. 🙂
12 – Hát, Grétsytől tényleg nem lep meg…
nagyon jó cikk.
Nem feltétlenül a káromkodás a veszélyes, hanem a hozzá tartozó indulat, ahogy írja is a cikkben.
Pl. a Belga száma (thanks 4 Avatar) inkább muris, mint romboló, bár messzire azért ezzel nem megyünk.
Az indulat az érzelmi testben elváltozást okoz. Ha az indulatkezelés sokszor kapcsolódik káromkodáshoz akkor egy káromkodás visszafele is hat(hat), mint általában az automatizmusok. Tehát az egyénnek nem igazán jó az állandó káromkodás és ezáltal a környezetének sem,( fel)idegesítő!
Persze a káromkodás arra is jó, hogy levezesse a felfokozott indulatot így akár egészséges is lehet néhány esetben. Ha viszont állandósul akkor komoly bajra figyelmeztet ez a rossz szokás.
Szerintem nem igaz,hogy más -nem beszélt- nyelven nem veszed észre ha természetesen káromkodnak körülötted, tehát nem poénkodva beszélsz sületlenségeket, mint Vadon Jani(azt is, hogy felfújták!)
Egyszerűen szólva érzed az indulatot. Mondhatnám, hogy a beszélő hangsúlyának ,a tónusának stb. megváltozásából, de ez is csak egy igen kicsiny és felszínes része a megváltozott beszéd érzékelésének.
„Az idegtudományi kutatások azt sugallják, hogy a káromkodás az agy a beszédrégiótól eltérő más területeken található. Pontosabban, aktiválhatja a „limbikus rendszer” egyes részeit (beleértve a bazális ganglionok és az amigdala néven ismert jellemzőket). Ezek a mélystruktúrák az emlékezet- és érzelem feldolgozás olyan aspektusaiban vesznek részt, amelyek ösztönösek és nehezen gátolhatók. Ez megmagyarázhatja, hogy a káromkodás miért maradhat érintetlen azoknál az embereknél, akik agykárosodást szenvedtek, és emiatt nehezen tudnak beszélni.”
Azt sugallják, de nem bizonyított, mivel a mélystruktúrák nem az agyban találhatóak, nem is a hagyományos felfogású elektromos idegi impulzusokkal terjednek.
Úgy tűnik, mivel az agy bizonyos részei aktiválódnak ilyenkor, de a részek funkcionalitásáról vajmi keveset tudunk.
Aktivizálódnak mert csak kimondjuk, hogy b@zdmeg, de a b@zdmeg szó csak egy ugyanolyan szó, mint bármi más, kivéve persze a hozzá kapcsolt érzelmi, többnyire indulati töltetet, és itt a különbség, ez egy csomag. Információsan más és ez a lényeg!
Tehát a káromkodás természete a „normál” beszédtől nem az agy bizonyos részeire jellemző, ahogy az érzelmek eltárolása, átélése, lehívása sem. Sokkal inkább a lélek által holografikusan vetített un. érzelmi testben. Az agyban keresni….. hiábavaló.
Pont most kértek fel, hogy készítsek egy annotációt vagyis egy ajánlást arról a tanulmányról, amely azt taglalja hogy mennyire fontos lenne szociológiai szempontból a vegyes nemzetiségű(értsd roma-magyar) óvodákban a kettős egynyelvűségi norma helyett egy integrált kétnyelvűségi normát létrehozni.
Magyarán és nagyon leegyszerűsítve, hogy a 3 éves koráig csak a romani nyelvkörnyezetben szocializálódott cigánygyerekeknek és a magyar gyerekeknek legyen egy fajta közös óvodai nyelvük, melyben nem arányosítva, de mindkét nyelv jelen van a könnyebb kommunikáció és ezáltal a hatékonyabb integráció érdekében.
Hiszen az állandóan változó nyelv szerepe csak és kizárólag a sikeres kommunikáció. Óvónénik szerepe és felelőssége stb. stb.
Gondolom a legvége meg egy boldog társadalom.
Tiszta agyrém! És nagyon tipikus. Sokkal előrébb vannak a distinkciós problémák, persze nem is ott, hogy cigány vagy magyar az a gyerek. Hanem a fejekben. Így nem lehet létrehozni , mert nem fog működni. ld.eszperantó.
Csak azért írom ezt, mert nagyon idevág.
Amíg nem értjük az élet alapvetőbb normarendszereinek természetét, addig csak óvatosan törhetünk pálcát(pl.káromkodás szteretotíp megítélése, vagy a lélekre gyakorolt 0 hatása van dumákkal) egy bármilyen komplex, bár primitív társadalmi jelenség fölött.
Megnéztem ennek a pécsi gimnazistának a szövegét is. Nem tudom mi volt vele a baj, azonkívül, hogy-természetesen-semmi eredménye nem lesz.
A folyamatok ezen szintjén már teljesen lényegtelen egy ilyen szöveg, meg a tanárok fizetése, meg az egész oktatási rendszer, meg ez az egész sz@rkupac.
Dehát ezt honnan kellene egy gimnazistának tudni, mikor a felnőtt lakosság zöme is csak a szaloncukor csomagolásával van elfoglalva, miközben kaki van benne.
Még egyszer, a cikk jó!
Köszönet érte!
Balázs, félreérted, a limbikus rendszer is az agy része! Kicsit olvass utána, ha érdekel.
A nagyagy szürkeállománya felel a tudatos gondolkodásért, a limbikus rendszer az érzelmekért és az ösztönökért. Ez a „hüllőagy”, mert ilyenje már a hüllőknek is van.
Az, hogy a káromkodás itt tárolódik, nem azt jelenti, hogy ne az agyhoz tartozna, hanem azt, hogy nem a tudat és a racionalitás terepét mozgatja meg, hanem az állatias impulzusokat, amik erőteljesebbek és nehezebben kontrollálhatók.
Fórumtársak!
Szeretitek a magyar irodalmat?
Aki nem, az baszódjon meg! 🙂
http://www.youtube.com/watch?v=sUqjUV8yGqs&t=24s
14 – Balázs:
Én „csak” fordítottam (a kiválasztáson kívül).
Bikini-Rossz szokás
„Felveszem azt a rossz szokást,
Hogy nem hagyom abba a káromkodást.” 🙂
…Daczi Zsolt
Ábel
Egyértelműen kiderül(akár a cikkből is), hogy a limbikus rendszer is az agy része.
Ha a halántéklebenyem megsérül akkor egy zombi leszek. Vannak ugyebár ilyen orvosi tapasztalatok.
A szakirodalom szerint a hippocampus játszik szerepet a hosszútávú memóriában, tehát a múltbeli tapasztalat jelenkori felhasználásában segít.
És így tovább.
Na de hogyan működik pontosan?
Hol tárolódik az információ?
Melyik agytekervényben?
Hogyan veszi elő az amigdala a hippocampusból a múltbeli tapasztalatot, hogy a hipothalamuson keresztül üssön, meneküljön vagy várjon?
Azt már sikeresen feltérképezték, hogy melyik rész milyen kognitív és ösztöntörekvéseknél kapcsol be, de kb. ennyi.
Az agy egy nagyon komoly továbbító szerv, 3 d-s létezésünk alapja, de nem létrehozója eme folyamatoknak, hanem végrehajtőja. A testünk működéséhez és a már megismert kognitív és egyéb folyamatok megnyilvánulásához vitathatatlanul elengedhetetlen és úgy tűnik mintha csinálná is őket….. de nem tudják, hogy hogyan.
Régi védikus iratok szerint(is) a lélek ott csücsül a talamuszban és használja az agyat a már feltárt módon.
De a lélek gondolkodik, érez és egyebek. Ha megsérül az agy, sérülnek a funkciók, de nem a lélek. A lélek a tudat és tudattalan otthona számunkra, mindenkinek a sajátja.
Ahogy az ego -mint felszínes létező-, kapcsolata erősödik a lélekkel(pontosabban, visszavezeti saját magát saját maga alapabb énjére ) úgy lesz az egyén számára egyre egyértelműbb saját maga működése. Egyre nagyobb user területet kap, könnyebben felülírja saját magát. Egy komoly mester, pl. Jézus simán felülírja az agya esetleges működési hibáit, vagy akár újrakonstruálja saját testét természetesen az Atya jóváhagyásával. Bár ott már nem volt jelentős különbség tudatállapot tekintetében, lévén, hogy egyek voltak.
Szóval a káromkodás helyes vagy helytelen tényét nagyon nehéz megállapítani innen. Nem is lehet általánosítani, hiszen minden ember minden esete egyedi. Egyedi, bár mintázatot követ, egyedi érzelmeket vált ki a neveltetéstől, a hiedelmektől, az adott pillanat körülményeitől stb. függően.
Káromkodhatunk vidáman, viccesen és gyűlölettel telve.
Azért kell vigyázni a káromkodással, mert általában a beidegződések miatt negatívan hat ki saját magunkra és környezetünkre! Ezért inkább nevessünk, ha és amikor választhatunk, mert arra ugyanez igaz fordított előjellel!
Nekem komoly gond egyébként, mert viszonylag sokat káromkodok, de ez az indulatkezelési problémáimmal is összefüggésben van. Felülírás a felismerés után már folyamatban van. Nem tudatos terület, de tudatosítani lehet azzal, hogy odafigyelünk. Mostanában, hogy kicsit többet megtudtam róla, sokat javult a helyzet, de még így a városi átlag alatt vagyok jócskán. A vidéki taj-paraszt, káromkodással teli kommunikációját azért már meghaladtam. Ez is valami.
A káromkodásról ….
verbális pótcselekvés,
ha már mást nem tehetek ellene, legalább becsmérelem, sértegetem, fenyegetem,
a támadás és a menekülés közötti kompromisszum,
énmegerősítés,
provokálás,
indulat levezetés,
gyűlöletbeszéd,
fellázadás a szalonképesség ellen,
(a gorillák a mellkasukat verik ököllel, fel alá szaladgálnak,üvöltenek és ágakat tördelnek és fákat ráznak)
20 Balázs, az más, akkor nagyjából egyetértünk.
Még van egy vonatkozása a káromkodásnak, amiről nem esett szó, pedig lényegi jelentősége van: a valódi káromkodás fordított ima. Sok esetben konkrétan átokról van szó. A kimondott szó, az ige pedig hat, a lélekre is, a transzcendens világra is, és ezáltal a testünkre is. Anélkül, hogy a káromkodó tudatában lenne, a káromkodással ajtót nyithat a démonoknak, saját maga felé, és akit megátkoz afelé is.
Ettől meg kell különböztetni a sima csúnya beszédet, amit rossz hallgatni, de csak ronda, nem átkozódás. Például a nyasgem.
Az önszugeszió és a placebo , a hipnózis , a halucináció ,valódi, vizsgált és bizonyított létező lelki jelenségek.
A „démonok” az egyes vallások és babonás képzelődések termékei ,tehát nem létező dolgok.
22. Ábel
Igen. Szerintem is mondhatjuk fordított imának.
Magát a teremtést, a megnyilvánultat kritizáljuk a magunk sajátos, valójában igen kicsiny és szűkös érdekszféránkból tekintve.
Minél többet káromkodik valaki, annál inkább növeli az elkülönültségének illúzióját.
Megerősíti az „én és a világ” világképét. Persze ez tökéletesen igaz minden dogmatizmusra is.
Az átok az már nagyon durva támadás.
Pl.”A fene egye meg….!” No, de kit, mit? Ha nincs célja, akkor kit egyen meg a fene, vagyis a rák? Bolyong egy ideig aztán visszamegy a feladóhoz.
Nyilván pár káromkodástól nem, de ha állandóan ezt hajtogatjuk, akkor…….
A gondolat, szó, tett fokozatok régóta ismertek.
Világunkban többnyire csak a tettek számítanak, hiszen ez annak a terepe. A szóval még azért törődnek, mert érzékeljük a hatását, bár gyengébben.
A gondolattal viszont már egyáltalán nem törődnek, nem tulajdonítanak neki nagy szerepet, hiszen ott nem látszik az ok-okozat kölcsönhatás(persze, mert természeténél fogva szétcsúszik az időben a teremtés eme formája).
Ugyanezert vannak a szimbólumok is.
Most megjelent előttem hubab(bár sohasem láttam) ahogy fogja a gép előtta fejét, rázza és mondja: Ekkora baromságokat, amiket ezek itt összehordanak!?
Befejeztem Tibor bá’!
Démonok… Fordított ima… Átok…
*facepalm*
http://indavideo.hu/video/South_Park-_A_szarral_nem_szabad_szarozni
GYK ez nem dokumentumfilm, hanem szatíra.
25. Avatar
Majd beszartam (163) a röhögéstől! Szeretem a South Parkot, de tudnod kell, hogy a sátán műve!?
Most megnézheted magad!?
24 Balázs
Jól gondolod… Megyünk vissza a középkorba, mert sokan elvesztették a hitüket a reális világba, pedig csak éppen egy egyensúlyából kibillent állapot irányába megyünk, ami már sokszor volt a történelem során.
De soha nem a misztikus gondolkodás segített ki ebből, hanem a realitásokon alapuló döntések…
Bizony, ettől káromkodni támad kedve a magyarnak !
https://nepszava.hu/3174359_magyarorszag-elrablasa
OFF topic, de nem tudtam más, jobb helyre tenni. Valahol ez is egy káromkodás…
Süleyman Soylu török belügyminiszter az isztambuli támadásról: „Tudjuk, hogy hogyan történt ennek az eseménynek a koordinációja. Tudjuk, hogy ez honnan volt koordinálva. Értjük a nekünk átadott üzenetet. Nem fogadjuk el az amerikai nagykövet részvétnyilvánításait, elutasítjuk azokat.”
https://mobile.twitter.com/theconvocouch/status/1592148401797632005
Mai tweet.
27 A realitáson alapuló miszticizmus…