(3985) Annektálás

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Ünnepélyes annektálás és újabb veszteségek

89. útban a 90. felé

Putyin pénteken hivatalosan aláírta azt a dokumentumot, amely lehetővé teszi négy megszállt ukrán terület csatlakozását az Orosz Föderációhoz. A szertartásra a Kreml Szent György-termében került sor, ahol nyolc évvel korábban Putyin aláírta a Krím annektálásának hivatalossá tételét. Ahogy, az ilyen rendezvényeken lenni szokott, az oroszországi uralkodó elit arca, amint az örökké késlekedő elnököt várják, megvilágosodott.

Putyin 40 perces beszédet mondott, amely annak ellenére, hogy az állami médiában nagy horderejű és fontos beszédként emlegették, egyszerűen átvette a korábbi beszédekben elhangzottakat. A beszéd lényegében egy végtelen tiráda a „nyugati hegemónia” ellen, és hosszú történelmi kitérőt tartalmazott az európai rabszolga-kereskedelemről, az ópiumháborúkról, az amerikai őslakosok népirtásáról és az atomfegyverek 1945-ös, Japán elleni bevetéséről.

Hirosima említése („az Egyesült Államok precedenst teremtett”, jegyezte meg Putyin) volt az egyetlen utalás arra a lehetőségre, hogy Oroszország esetleg saját nukleáris arzenálját használja Ukrajnában. Ebből az alkalomból nem volt közvetlen fenyegetés, úgy tűnt, hogy egybecseng Washington értékelésével és az uralkodó szakértői véleményekkel, miszerint Moszkva nem valószínű, hogy ilyen halálos módon eszkalálja a háborút.

Putyin többször hangoztatta, hogy az elcsatolt területek lakói örökre orosz állampolgárok lesznek, és Moszkva soha nem fogja elárulni őket. Sem magát Putyint, sem a Kreml propagandistáit semmilyen módon nem hozta zavarba, ezeknek a kijelentéseknek a nyilvánvaló hamissága: Putyin beszédének pillanatában az orosz erők visszavonulni készültek a stratégiailag jelentős Lyman városból.

Szombat reggelre az orosz védelmi minisztérium bejelentette erőinek Lymanból való kivonását. Az áldozatok és a visszavonulás során elhagyott járművek száma nem ismert. Lyman volt a következő logikus célpont az ukrán erők számára, miután visszafoglalták Balakliya és Izyum városait a harkovi régióban. Az orosz csapatok két hétig védték Lyman fontos közlekedési csomópontját, és az északi luhanszki régiót a további támadásokkal szemben. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter júliusban üdvözölte a luhanszki régió teljes „felszabadítását”, ami a nyár egyetlen orosz katonai győzelme volt.

Vasárnap estére a frontvonal már újabb 30 kilométerrel keletre mozgott Lymantól, Kreminna városa közelében. További körülbelül 30 kilométer választja el Kreminnát Szievierodonyecktől és Liszicsanszktól, a Luhanszk régió két nagyvárosától, amelyeket Moszkva irányít. Ők lesznek az ukrán hadsereg következő célpontjai. Ugyanakkor az ukrán csapatok folytatták gyors előrenyomulásukat délen, és vasárnap 25 km-t tettek meg a Herszon régióban.

A Moskow Timeds beszámolója kiemeli a katonai vesztességeket, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy jelezze, az annektálás túl korai volt, valószínűleg politikai döntésre került sor. Ugyanakkor, azt is jelenti, hogy Moszkva komoly harcászati lépésre készül, mert értelmetlen lenne visszafoglalt területeket beolvasztani Oroszországba.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

10 gondolat erről: „(3985) Annektálás

  1. “ Ugyanakkor, azt is jelenti, hogy Moszkva komoly harcászati lépésre készül, mert értelmetlen lenne visszafoglalt területeket beolvasztani Oroszországba.” Moszkva blöffölt, és nem jött be. Azt hitték, ezek után az Ukránok nem fognsk előrenyomulni. Viszont, mivel nem lett atomtámadás az előrenyomulás után, ez azt jelenti, az ukránok akár Moszkváig is mehetnek.

  2. Putyin ezzel az annektálással saját magát szivatta meg. Eddig az ukrán ellentámadás csak a megszállt területeket foglalta vissza, mostantól az ő értelmezése szerint már Oroszország területeit foglalják el. Eddig Putyin csak Ukrajna megszállt részeit nem tudta megtartani, innentől viszont Oroszországot nem képes megvédeni.

    Ezzel azt is felfedte mennyire elszigetelte Oroszországot, egyetlen ország sem ismerte el az annektálást. Gyakorlati haszna nem volt, presztízs szempontjából meg inkább ártott mint használt.

  3. Három havonta felhívom a figyelmet a következőkre: “Never attribute to malice that which is adequately explained by stupidity” Magyarul “Soha ne keress ott rosszindulatot, ahol a butaság elégséges magyarázat.” Putyin tetteiben semmi titkos szándék nincs, egyszerűen csak saját öntelt butasága vezérli. Ez tipikus jelenség a diktátorok életének végső szakaszában.

    Hogy nincs elég katonája az már hónapok óta ismert, mégse csinált semmit ez ügyben. kb. 1000 km-es front mentén a fejlett haditechnika nem elég, ember is kell.

  4. 22 év uralkodás után visszavonulhatott volna a palotáiba. Királyi pompában tölthette volna a nyugdíjas éveit. Úgy élhetett volna mint senki más ezen a földön. De neki ez sem volt elég.

    Napóleonhoz és Hitlerhez hasonlóan ő sem ismerte fel, hogy mikor volt azon a csúcson amin túl már nem felfele, hanem a szakadékba vezet az út.

  5. 3. Tibor bá’

    Hogy változott a megítélésed Putinnal kapcsolatosan? A balhé kezdetekor még “éles eszű vezető” titulust kapott (vagy valami hasonló), csak azért rémlik, mert engem is kijavítottál. A pszichológiája eléggé egyértelmű.
    Volt nekem egy ilyen otthon. 🙂

  6. – Tia:
    Valaki megítélését a személyes tapasztalat hozza meg. Ha nincs személyes kontaktus, mint például politikusoknál, akkor az illető tettei az irányt mutatók. Nos Putyin esetében tavasz óta észlelhető döntései hozták meg a mai véleményemet.

  7. Hatalmas bukta ez Putyinnak! Bármit csinál ezután: vesztett! Oroszország gazdasági ereje nagyon gyenge ahhoz, hogy megvédje az elfoglalt területeket, ahhoz is, hogy legyőzze Ukrajnát, de az elfoglalt területek helyreállítására sincs elegendő pénzük. Így járnak a diktátorok. Egy idő után mindegyik okosnak képzeli magát, de mivel a hatalom az ő kezükben összpontosul, senki nem mer ellent mondani.

  8. Hogy ebben a káoszban semmi se legyen teljesen egyértelmű:

    “Robert C. Castel:
    AZ AGRESSZIÓ KELLEMETLEN RACIONALITÁSA

    Demkó Attila és Rácz Andras kollégával ellentétben én még mindig úgy gondolom, hogy Oroszország részéről a hadbalépés egy teljesen racionális döntés volt.
    A gyengébbek kedvéért itt újra meg kell ismételnem, hogy a racionális NEM a jó és az erkölcsös szinonimája.
    Egy döntés racionalitását nem a kivitelezés slendriánsága alapján kell megítélni, hanem a geopolitikai konstelláció és az oroszok által fenyegetésként érzékelt hosszútávú folyamatok alapján. Az Al-Qaeda elleni afganisztáni intervenció sem vált hirtelen irracionálissá csak azért, mert a dicstelen záróakkordjait a menekülni vágyók a repülőgépek futóműveibe kapaszkodva kísérték.
    De még akkor is, ha a kimenetelen alapuló utilitarista szemszögből nézzük a háború jelenlegi mérleget, (és ebben teljesen egyetértek John Laughland-al) a következő tagadhatatlan sikereket látjuk:
    1. Oroszországnak sikerült 5-6 millió fővel növelni az egyébként zuhanórepülésben lévő demográfiáját.
    2. Annektálta Kelet-Ukrajna ipari központját.
    3. Elfoglalt egy tekintélyes méretű ingatlant Ukrajna híresen gazdag mezőgazdasági területeiből.
    4. Egy fél Egyesült Királyságnyi területtel növelte a birodalom, bocsánat a Föderáció, területét.
    5. Az Azov tengert egy orosz beltengerré alakította át.
    6. Felvehetetlenné tette Ukrajnát a NATO-ba pusztán azzal a ténnyel, hogy magas intenzitású konfliktusban áll vele.
    7. Hatalmas károkat okozott politikai, gazdasági, energetikai és ideológiai riválisának összeroppantva a gazdaságát, elvágva a világtengerektől és menekülté téve a lakossága jelentős hányadat.
    8. Sikerült a felszínre hoznia a Nyugat és a Nem-Nyugat közötti feszültségeket és meghiúsítania egy hatékony condon sanitaire létrejöttét, amilyet a Hidegháború éveiben a Szovjetunió köré emeltünk.
    Egyáltalán nem egyértelmű, hogy az elérőben és a haditechnikában elszenvedett kár sokkal súlyosabb lenne az orosz, mint az ukrán oldalon. Arról nem is beszélve, hogy mindezt az agressziót elkövető szuperhatalom egy nagyságrendekkel „mélyebb zsebből” “fizeti ki”.
    Ami a gazdasági szankciókat illeti, az orosz gazdaságnak okozott kár jelentős lehet, de valójában senki sem tudja, hogy milyen mértékben. Azt sem tudjuk, hogy mekkora az orosz társadalom törékenységének, illetve anti-törékenységének a mértéke. A szakértők által közölt számadatok, még ha ténybelileg pontosak is, semmit sem mondanak a kérdés egészéről és a belőlük levont következtetések vágyvezérelt non sequitur-ok. Köztudott, hogy a CIA a Hidegháború alatt nagyságrendekkel becsülte túl az orosz gazdaság mutatóit. Nem valószínű, hogy napjaink halálra politizált nyugati szakszolgálatai ennél jobban teljesítenénk. Nem tudjuk, mert talán még a Kreml sem tudja, hogy mi az orosz gazdaság valódi állapota.
    Arról nem is beszélve, hogy a szankciókat egy aláírással fel lehet oldani, de a megtámadott Ukrajnának okozott károk helyrehozása sok évtized munkáját és erőforrásait fogja felemészteni.
    A jelenlegi orosz elit persze elveszítheti a trónját és a fejét a háború inkompetens és habozó menedzselése miatt. Ami viszont az Orosz Birodalom hosszútávú érdekeit illeti, én nem vagyok benne biztos, hogy a sorozatos katonai kudarcok ellenére az utókor nem fog politikai sikerként tekinteni vissza Putyin elnök „furcsa háborújának” a hódításaira.
    Kellemetlen gondolat? A legtöbbünk számára valószínűleg az.
    Ugyanakkor fontos tisztában lenni azzal, hogy a hatalmi politika visszapillantó tükrében ezek a kézzelfogható sikerek a racionalitás egyetlen mércéje és nem az orosz harcjárművet elvontató ukrán traktor egy 30 másodperces TikTok videón.”
    (Robert C. Castel fb oldala)

  9. Sőt, hogy még kevésbé:

    Demko Attila fb oldala:

    “Rácz Andrással beszélhettünk a Corvinuson hétfőn, ma pedig a Credit Management Group konferenciáján adtam elő.
    Andrással sok mindenben egyetértettünk, persze sok mindenben nem, elsősorban energiaszankciók hatásossága és a civil veszteségek nagysága kapcsán Mariupolban.
    Amit hétfőn és ma is elmondtam:
    – Nem látjuk sem a Kremlben a belső folyamatokat, sem az amerikai-orosz háttércsatornákat
    – Az ukránok a nyugati segély mellett is épp csak a víz felett vannak gazdaságilag, a télen rendkívül sebezhetők lesznek.
    – Az oroszok a mozgósítás nélkül biztosan elvesztenék a háborút, teljesen hibás volt az elképzelés, hogy egy 150-200 ezres erő elég Ukrajnára
    – Jelen orosz vereségek súlyosak, de taktikaiak, komolyabb bekerítés egyik esetben sem történt, Herszonnál logikus a visszavonulás, közelebb a folyóhoz jobban tudja fedezni az oroszokat a Dnyeper balparton települt tüzérség (egy működő utánpótlási vonal van Nova Kahovkánál, a herszoni hídnak de facto vége,
    – Ez az orosz vezetés mindenre képes, de jelen pillanatban még nincs annyira sarokba szorítva, hogy valami nagyon meggondolatlant lépjen. De kizárni semmit sem lehet, maga a háború elindítása is egy mélységesen irracionális lépés volt. Persze azt sem lehet kizárni, hogy Putyint további eszkaláció esetén megpuccsolják, de nála nyugati szempontból elfogadhatóbb vezető nem látszik a színen (bár ahogy az elején mondtam, nem látunk bele a Kreml belső mozgásaiba)”

  10. Off. Topic.

    Őszintén szólva engem jobban érdekel most, ami a saját országomban, otthonomban folyik. Itt születtem itt is fognak eltemetni.(ha még magyar föld lesz addigra)
    Nyilván rendkívül fontos az emberség tulélése(szerintem a normális törzsfejlődés szemszögéből jobb ha minél gyorsabban kihalunk) , de mivel ember vagyok, ezért a saját túlélésem jobban érdekel mint az ukrán válság,vagy valami fenyegetőzés azon keresztül,ezért gondoljuk át újra saját országunk jelenét, mert jövőnk az nincs.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük