Amióta megkaptuk a világútlevelünket, már nem kell disszidálnia annak, aki úgy gondolja, hogy külhonban nagyobb boldogság vár rá. Amióta pedig tagjai lettünk a Európai Uniónak, a külföldre távozó hazánkfiának megélhetési, illetve munkalehetőségi gondjai sincsenek. Szabad az út le és fel. Sokan ki is használták, és mentek…. aztán jöttek. Nem mindenkinek vált be a külföldi beilleszkedést megkívánó lehetőség. Közben teltek az évek, és a frissen megtapasztalt kapitalizmusban többé-kevésbé mindenki megkapaszkodott. Ma már egy áttelepülés nem azt jelenti, hogy magam mögött hagyom a nagy semmit, hanem azt, hogy a kiharcolt (ilyen vagy olyan) egzisztenciát is hátra kell hagyni, nem csak az anyanyelv használatát. Egy-két sikertelen év után vissza lehet ugyan jönni, de ez mindenképpen egy anyagi érvágás és elpocsékolt évek. A fiatalabb generáció részére született tehát egy új dilemma: menni vagy maradni?
Nem fogom most az összes pro és kontrát felsorakoztatni, megteszik azt helyettem mások. Olyanok, akiknél a dilemma lényegesen nagyobb, mint az Anyaországban élők esetében. Az alább csatolt 16 perces rádió beszélgetés helyszíne Kolozsvár, ahol a téma jóval forróbb, mint Budapesten.
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________