(3849) Memória

Tibor bá’ fordítása online

Hány „zavar” kell ahhoz, hogy nehezebb legyen emlékezni dolgokra, ahogy öregszünk?


89. Útban a 90. felé

A memória fontos része létezésünknek. És mi valamennyien tudjuk, hogy egyre nehezebb emlékezni dolgokra, ahogy öregszünk. Ez lehet „miért is jöttem be a szobába” jelenségtől egészen nem emlékezni egy családi összejövetel részleteire, vagy elfelejteni ismert személyek neveit.

Elfelejteni dolgokat meghatározhatja az öregedést. Az emberek általában felkiáltanak, „istenem, hogy öregszem”, amikor nem emlékeznek valamire, ami korábban könnyen ment.

Ezt az idősödéssel járó feledékenységet könnyű észlelni, de nehéz megmagyarázni. Egy nyilvánvaló magyarázat az lenne, hogy nehéz visszaemlékezni dolgokra, mert az agyban megváltozott valami.

Azonban a Trend in Cognitiv Scviences folyóiratban megjelent cikk alternatív lehetőséget kínál a jelenség megmagyarázására: ezek szerint a memória továbbra is jó, de az évek múltával telezsúfolódik.

Először is, fontos megérteni azt, hogy a memória nem az élet eseményeinek pontos rögzítése. Gondolj bele, ha emlékeznél a nap minden órájának minden percére, hogy pontosan mi történt, az mindent túlterhelne, és az emlékezeti információk nagy része teljesen felesleges lenne. Valójában a megélt eseményeknek csak egyes részei lépnek be a memóriánkba, és egy idő után ezek is sok helyet foglalnak el.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

11 gondolat erről: „(3849) Memória

  1. Hogyan emlékezünk? Hogyan tanulunk(ami nem más mint emlékezés, a tudása valaminek nem más, mint egy témára vonatkozó emlékek egyidejűsítése és logikai rendezése, összefüggéseik összefoglalása?
    Az agy, mint egy üres szoba teledobálva információval?

    Gyakorlatilag ezerszámra érnek el minket információk minden pillanatban. Ülök a kanapén a kávémat kortyolgatva. Az ízek a szájban, csivitelnek a maradak, fáj a hátam, kilóg a lábujjam és fázik, megy a távolban a vonat, zúg a hűtő, rendkívül bonyolult kognitív folyamatok történnek ilyenkor. Vagy ahogy olvasok és összeszedem a gondolataim, az olvasottakat, tanultakat a témával kapcsolatban, rendezem őket, megfogalmazom a mondatokat.

    A tudattalattiban minden tárolódik, minden egyes szent pillanat. A lehívása az információknak már más kérdés, ott van a neheze a dolgoknak. Az agy mint közvetítő szerv rendkívül fontos, de valójában nem tárol információt, hova is tenné? (Nem véletlenül nem találják.)
    Valamennyire tárol pl. motorikus mozgások, de a mennyiséghez képest teljesen elenyésző.

    Hipnózisban (rengeteg sikeres kísérlet volt) a legapróbb részleteket is vissza tudja idézni a delikvens. Pl.egy balesetben elgázolt kerékpáros hipnózisban mindent elmondott. A kórházban semmire sem emlékezett a baleset körülményeivel kapcsolatban. Hipnózisban nemcsak az őt hátulról elgázoló kocsi rendszámát, hanem minden egyebet is el tudott mondani. Mint egy 1000szer visszanézhető, újrajátszható és bármelyik képkockánál kimerevíthető videón.
    Tehát minden információ a rendelkezésünkre áll, a lehívással vannak gondok.
    Nyilván az agy használtsága is közrejátszik, de ezek testenkívüli kísérleteknél is megfigyelhető jelenségek. Ugyanis az információ nem anyagi, sőt az anyag is csak információ. Tehát az anyag hordozza az információt az igaz, de nem kizárólagos.

    Tételezzük fel, hogy minden információ, csak egy pillanatra! Akkor hihető hogy van egy közös metszete a különböző megjelenésű információk halmazának. Ez a közös metszet a kulcs. Érthetővé válik, hogy minden információ a „repülési időben” tárolódik.

    Erről komoly tanítások vannak. Mindenki megértheti, feltéve ha már elkezdett emlékezni ki is ő valójában!?

  2. 1 – Balázs

    Amiről írsz, arról sok régi civilizációnak volt fogalma.
    A szanszkritben az Akasha szót használták. A a te megfogalmazásod szerinti „repülési időben” tárolt információk összességét pedig Akasha Feljegyzéseknek vagy Akasha Krónikának.
    Igazából ennek a kérdéskörnek egy szelete a DNS mibenlétének a körüljárásához is elvezet.

  3. 2 Zsolt, ezek szerint te is az Univerzum Egyháza szektához tartozol?

  4. 1. Balázs
    ” Az agy, mint egy üres szoba teledobálva információval?”
    Az első elalvásig az.
    Az elalvásnak azonban külöböző stádiumai léteznek, ahol az agyunk rendszeresiti a napi információkat…

    2. Zsolt

    Ajaj kedves Zsolt…
    Akasha Krónikák ezen bloggon?
    Védősisakot gyorsan, mert meg leszel dobálva…

  5. 2. Zsolt

    A repülési idő nem az én megfogalmazásom.

    Az Akasháról nem sokat tudok, de nekem vmiért úgy tűnik, hogy az inkább vmiféle kivonata a dolgoknak és nem a teljes összinformáció, hanem annak csak a lényegesebb része. Tehát nem egyenlő a szellem információs mátrixával. Persze könnyen lehet, hogy tévedek. Számunkra mindenképpen a mindentudás.

    A régi civilizációk valóban sokat tudtak, a mai szinte semmit. A jelenlegi vaskor legvégén vagyunk.

    3. Ábel

    És te melyik szektához tartozol??
    Gondolod, hogy ezek eretnek tanok?
    Miért érzem a megvetést???

    7. János

    A kollektív tudattalan is már egy következmény. Az egyik szelete és nem a non plusz ultrája.

    De a téma a memória!

  6. 1, Balázs

    Már megint a Carl Gustav Jung doktor Kollektív Tudattalanját keresgéljük?

  7. 6 Balázs „Miért érzem a megvetést?” – Nem tom, tán paranoiás vagy? 😛
    Nyilván eretnekségnek tartom, de azért ne érezd magad megtámadva, nincs inkvizíció, és nem is úgy néz ki, hogy hamarosan lenne. Csak próbálom összerakni, hogy ki milyen gondolatiságban mozog. Csak hogy tudjam hova tenni, ki miről mit mond.

  8. 7 – János

    Jung nem volt hülye. Sokat lehet tőle is tanulni.
    De Vernadszkij nooszféra koncepciója sokkal meggyőzőbb.

    Balázsnak teljesen igaza van, vannak dolgok, amelyről több ezer évvel ezelőtt sokkal többet tudtak az akkori emberek, mint a maiak.
    Vegyünk csak egy egyszerű példát, ami teljesen érinti ezt a mostani témát, azaz a memóriát.

    A könyvnyomtatás előtt egy középkori átlagember – mai szemmel nézve – irdatlan hosszúságú szöveget volt képes megjegyezni. Akkor a könyv egy vagyont ért, sok időbe telt, ameddig kézzel átírták őket. Az első egyetemeken a diákoknak nem voltak tankönyveik; a tanár felolvasta vagy elmondta a tananyagot és a fiatalok memorizáltak. Az agyuk ilyen szempontból fejlettebb volt, mint a mai „gúglis” emberi agy – minek jegyezne meg bármit is a jó nép, ha ott a Google meg a Wikipédia, nem?
    Ez pedig egy hozzánk az időben relatíve közeli időszak, evolúciós mértékkel mérve mindenképpen. A régi idők népeit sokan lebecsülik sok szempontból, mintha az emberi fejlődés minden aspektusa az időben felfelé íven haladna. Na, persze! Szinte mindenben a világon a ciklikusság a jellemző. Amiket néha kicsi valószínűségű kataklizmák megzavarhatnak, de rendkívül hosszú időtávlatokban gondolkodva még ezekben is lehet ciklikusságot felfedezni.

  9. 7 Carl Gustav jöhet, de csak az oroszok ellen.

  10. Bár lehet benne valami, de azért az emberi agy nem úgy működik, mint a számítógép memóriája/háttértára. Nyilván véges információ tárolására képes persze, de hogy hogyan tárolja, mi terheli túl, azt még ma is kutatják. Pl. azt hihetné az ember, hogy milyen fölösleges és kontraproduktív dolog hosszú verseket megtanultatni gyerekekkel, hiszen haszontalan dolgokkal töltjük ki a véges memória-kapacitást. De egyes helyeken azt olvastam, hogy a memoriterek éppen fejlesztik a tanulási képességet. (Aztán persze az ember elfelejti azokat a verseket is idős korára, legföljebb néhény töredék marad meg.) Vannak emberek, akik nagyon sok nyelvet beszélnek, de azért a nyelvtudás mellett még jut „hely” a fejükben sokminden másnak is.

    Aztán meg ott van a rövidtávú, középtávú, hosszútávú memória kérdése, mind másként működik, és az egyik zavara nem érinti a többit. Illetve, hát jellemzően a rövidtávú és középtávú memória szokott károsodni, ami viszont meggátolja a tanulást, tehát a hosszútávú memóriába sem tudnak új dolgok rögzülni.

    Megint egy érdekes dolog, hogy a demencia nem egyformán érint minden memóriát. Pl. ismerősi körömben volt egy fizikatanár, aki nagyon súlyosan elbutult öreg korára. De még ilyen elborult aggyal is, ha feltettek neki fizikával kapcsolatos kérdést, arra tudott helyesen válaszolni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük