(397) Tibor bá blogja – Kaptam egy körlevelet

önarcképKörlevelet naponta kapok, és lefogadom ti mind kaptok. A pillanatnyi hangulatomtól függ, hogy kinyitom, elolvasom, vagy kiirtom. Egyet viszont még sohasem csináltam, nem küldöm őket tovább. A körleveleken általában több tucat cím is van, ki mindenki kapta már meg előttem. Ezzel is el lehet szórakozni, ha az ember ráér. Most azonban egy olyan körlevelet kaptam, amin (pártállástól teljesen függetlenül) tényleg érdemes elgondolkodni. Íme:

Agyament világunkban rengeteg perverzió létezik, de közülük van egy egészen különleges, a nyugdíjasok pénze, pontosabban annak lenyúlása. Így volt ez 1998-2002 között is és egyáltalán nem lepett meg, hogy ez most is folytatódik, hiszen a Vezér már a rendszerváltás hevületében kifejtette, hogy a nyugdíjasok felélik a jövőt. Aztán sok minden történt, a magyar ember hamar felejt, és megint elkövetkezett a nagy lehetőség, megint lehet birizgálni a nyugdíjasok pénzét.  Itt aztán maximálisan érvényesülnek a népmesei bölcsességek, a sok kicsi sokra megy elv használata, hiszen kb. 3 millió nyugdíjas van Magyarországon. Pontos számokkal erről így lehet beszámolni: Az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2010. januárjában 2 millió 980 ezer személy részére összesen 249,4 milliárd forint nyugdíjat, járadékot, illetve nyugdíjszerű ellátást folyósított. Az ellátottak a népesség 29,8 százalékát tették ki.

Ami azt illeti rengeteg pénzről van szó, évente 3000 milliárd forint, elképzelhetetlenül nagy összeg, ráadásul teljesen hülye feltételezések keringenek egyes emberek mesés nyugdíjairól. Az igazság nagyon lesújtó, egyáltalán nincsenek magas nyugdíjak, a mesés nyugdíjak pedig jó esetben az írói munkásságok részei. A valós adatok a következők:

Összeg:                                          Fő: Csoport átlag:

0 – 149.999 Ft 

2.550.522

       75.098

150.000 – 200.000 Ft

  125.735

     168.694

200.000 – 250.000 Ft

    29.534

     219.079

250.000 – 300.000 Ft

      6.904

     268.756

300.000 – 350.000 Ft

         949

     312.426

350.000 – 400.000 Ft

         142

     372.956

400.000 – 450.000 Ft

           63

     420.371

450.000 – 500.000 Ft

           22

     471.530

500.000 – 550.000 Ft                   

             5             

     518.786   

550.000 – 600.000 Ft                        

             1

     562.390

600.000 –

             1

     741.295

 

 

 

Összesen  csak 1183 embernek van 300.000 forinton felüli nyugdíja, és mindössze 92 ember kap havi 400.000-nél is többet, a mesés nyugdíj (450.000 forint felett havonta) kategóriát 29 ember képviseli. Háááát erre nem lehet pogromot építeni, nagyon hamar elfogynának a NAGY NYUGDÍJASOK, ráadásul mindenki ismer a környezetében számos kétes alakot és politikust, aki ennél sokkal, de sokkal többet visz haza, illetve, ki tudja hova? Más utat kell választani. Így jön képbe a „sok kicsi sokra megy” és a „Ki a kicsit nem becsüli, elmehet a francba” elv érvényesítése.  Egy embertől csak keveset lopunk, mondjuk csak fél százalékot, azt észre sem veszik. Az első két sávban van szinte mindenki, 2.676.257 ember, akik összesen 21 milliárd  (21.210.740.090)  forintot kapnak kézhez havonta. Ha az esetleges nyugdíjemelésből egy ügyes trükkel elveszünk fél százalékot,  vagyis az első sávban  havi 375  míg a másodikban havi 843 forintot  nem kap meg a nyugdíjas, az  szinte meg se érezhető  számukra. Ugyanakkor  ez havonta több, mint 1 milliárdot (1.063.749.207 forintot)  jelent, amit aztán abszolút jogszerűen le lehet nyúlni.
Viszont az igazi nagy fogás a magánnyugdíj pénztárak kiherélése. Emlékezzünk csak vissza, miért hozták létre ezeket a pénztárakat? Azért, mert bajba került az állam nyugdíj intézménye, a felosztó-kirovó rendszer, aminek az a lényege, hogy az aktív dolgozók most befizetett járulékaiból fizetik a nyugdíjakat. Sajnos az aktív réteg lecsökkent, a nyugdíjas réteg megnőtt, a rendszer rövid időn belül finanszírozhatatlanná vált volna. Ezt felismerve hajtották végre a nyugdíjreformot, aminek keretében jelent meg a magánpénztár, ahol összegyűjtik a befizetéseket, ezeket szigorúan ellenőrzötten fektetik be, és tényleges vagyon halmozódik fel , ellentétben az állami kasszával, ami üres. A papagáj kommandó, miközben az állami nyugdíj biztonságáról károg, valójában  pofátlanul hazudozik. A korhatár először 62  majd 65 évre való emelése finanszírozhatóvá tette  a nyugdíjrendszert a magánnyugdíjra történő teljes átállásig. És most, amikor már nem sok hiányzott, megszületett a vágy ezeknek a pénzeknek a birtoklására, elvégre a század, mit század, évezred legtehetségesebb politikusánál nincs alkalmasabb ember ezeknek a pénzeknek a kezelésére. Mit kell tenni tehát? Meg kell vádolni a magánpénztárakat, hogy eltőzsdézték a lóvét (Ha ez így lenne, akkor mire hajt rá a kormány?), majd jön a populista szöveg, hogy a magyar emberek pénzét nem adjuk a bankároknak, hogy eltőzsdézzék  és minden magyar sokkal jobban jár, ha visszalép egy sokkal rosszabb, finanszírozhatatlan rendszerbe, ahol az általa befizetett pénzek már nem is örökölhetőek. Nyilván abban bízik, hogy az emberek abszolút tájékozatlanok, hülyék, és elhiszik, hogy nem az ő zsebükre megy a játék. Ha ez bejön neki, akkor joggal idézhetjük Széchenyi mondását: „Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten”

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük