Tibor bá’ szerkesztett fordítása online
Tibor bá bevezetése: Jóval a kamaszkor előtt a fiúk gyakran hallják „katonadolog”, amikor megütik, vagy megvágják magukat. Esetleg azt, hogy „milyen férfi lesz belőled”, ha esetleg a gyerek el is sírná magát. A fiúgyerek időben megtanulja, hogy a szülei, na meg a társadalom „elvárja” tőle a férfiasságot, ami egyértelműen a tűréshatár kitolását jelenti az életben előforduló kellemetlenségekkel szemben.
Ez mellet viszont a leánygyerek számára előírtan elvárható a gyengédség, az elnézés, sőt a pátyolgatás is. Saját visszaemlékezésem szerint a néhai Vasedény raktárában ki volt függesztve egy tábla a következő szöveggel: Férfiak számára 50 kg, nők számára 20 kg a maximális tehercipelés. Tehát a férfiak 2 és félszer (250 %) jobban leterhelhetők, mint a nők, miközben a sportteljesítményeknél a nők legfeljebb 10 százalékkal maradnak le a férfiaktól. Az átlag férfi nem erősebb két és félszer az átlag nőnél, de el van tőle várva ez az aránytalan teljesítmény. A kérdés, van-e ennek hátrányos következménye? Erről szól a lefordított cikk.
Joe Ehrmann, volt első osztályos focista és edző szerint, a négy legpusztítóbb szó, amit minden egye fiúgyereknek mondanak: milyen férfi lesz belőled? – Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor bevalljuk, mindig is tudtuk, hogy a férfiasság megöli a férfiakat. A társadalmi elvárás szerint a nők legyenek karcsúak, szépek, alkalmazkodók, és egy elérhetetlen egyensúlyt mutassanak a szüzesség és a baszhatóság között. Ezzel szemben a férfiasságtól elvárják, hogy egy férfi bizonyítsa, sőt újra és újra bizonyítsa, hogy ő – na persze – egy férfi.
Mindkét elvárás mérgező és potenciálisan romboló, de statisztikailag az elvárásokat kielégítő, illetve azokra kényszerített férfiak és a viszonylag rövidebb élettartamuk bizonyítja, hogy a férfiasság egy igen hatásos gyilkos.
A férfiasság által kiváltott halál konkrét okai: alkoholizálás, agyonhajszolás, és erőszak. Ha ezek ténylegesen nem is gyilkolnak, ok lehet egy fajta spirituális halálra. Jelentős számú férfit traumatizál, disszociál és feltáratlanul depresszióba dönt. Ráadásul számtalan férfinél jóval a férfivé válás előtt bekövetkeznek ezek a rendellenességek.
Fiúknál az emocionálisan romboló maszkulinizáció jóval a kamaszkor előtt beindul, már csecsemőkorban. Terry Real pszichológus az 1998-ban megjelent könyvében [I Don’t Want to Talk About It: Overcoming the Secret Legacy of Male Depression = Nem akarok beszélni róla: A rejtett hím depresszió hagyatékának a legyűrése]. Több tanulmányt is ismertet, amelyek szerint igen gyakran a szülők tudatukon kívül „férfiasságot” sugallnak már csecsemőkorban is fiúgyerek esetében, aminek következménye a felé nyújtott kényelem, védelem, kényeztetés, és a szeretés igényének a csökkenése.
Újszülöttek esetében viselkedési különbség a fiúk és a lányok között nincs. Vagyis mindkét nemhez tartozó csecsemők azonos kifejező készséggel, ellátási függőséggel, és kényeztetési igénnyel bírnak. Ebben a korban mind a fiúk, mind pedig a lányok tipikusan „nők”. Ha mégis létezik némi különbség közöttük, akkor az mondható, hogy a fiúcsecsemők valamivel érzékenyebbek, mint a lánycsecsemők, könnyebben sírják el magukat, könnyebben frusztrálhatók, jobban kétségbeesnek, amikor a gondozó elhagyja a szobát.
Ennek ellenére a szülők tapasztalni vélnek a csecsemők nemével kapcsolatos különbségeket. Amikor a kutatók a csecsemők súlyáról, testhosszáról, figyelmességéről, és fizikai erejéről érdeklődtek, a válaszokból kitűnt, hogy a leánycsecsemők érzékenyebbek, „finomabbak” voltak, mint a fiúcsecsemők. Amikor 204 szülőnek videó felvételen ugyanazt a csecsemőt bemutatták, de hol fiúnak, hol pedig leánynak állították be, a szülők a csecsemő sírását a nemétől függően másképp ítélték meg. A feltételezett leánycsecsemő esetében a sírás okául a „félelmet” jelölték meg, míg a feltételezett fiúcsecsemő esetében a „mérgességét”.
Ezek a „különbségek” kihatnak a csecsemő fejlődésére. Az nyilvánvaló, hogy ha a szülő feltételezi a „félelmet” akkor arról a csecsemőről jobban fog gondoskodni. Real következetesen úgy találta, hogy fiúkhoz a születés pillanatától kezdve kevesebb beszélnek, kevesebb gondoskodást és figyelmet kapnak. Egyszerű szavakkal kifejezve. Születésétől kezdve a fiuk már az életük legsebezhetőbb szakaszában érzelmileg meg vannak rövidítve.
Ezt a hozzáállást a szülők a gyermekkor végéig mutatják. Egy másik kutatás szerint mind az anyák, mind pedig az apám fiaik részére kihangsúlyozzák az eredményesség és versenyképesség fontosságát, és arra tanítják őket, hogy fogják vissza érzelmeiket. Másképp megfogalmazva, a fiúkat arra utasítják, hogy érzelmi igényüket fogják vissza. Ugyancsak mindkét szülő esetében igaz, hogy fiúkat könnyebben büntetnek, minden valószínűség szerint azért, mert a fiúk „kibírják”.
A néhai Beverly I. Fagot a következő könyv szerzője: The Influence of Sex of Child on Parental Reactions to Toddler Children, (A totyis gyerek neme miként befolyásolja a szülők hozzáállását) úgy találta, hogy a nemek egyenlőségében hívő szülők is pozitíven reagálnak kisfiúk építőkövekkel észlelt játékára, míg negatívan reagálta leányuk sportos játékára. Miközben úgy nyilatkoztak, hogy a nemek egyenlők, valójában tudat alatt gyermekeiket a nemekkel kapcsolatos elvárásoknak megfelelően szocializálták.
Real szerint már 5 éves fiúk is megtanulják érzelmeik eltitkolását, mert addigra számukra kiderült, hogy az érzelmek feltárása nem egy jó ötlet. Az általános társadalmi felfogás szerint a fiúból nem az évek múlásával lesz férfi, hanem a fentiekben vázol szocializáció sikeressége árán. Real szerint az lenne az egészséges, ha minden fiú tudatában lenne annak, hogy a férfiasságot nem kell kifejleszteni, az teljesen magától következik be.
Lehetetlenség túl becsülni a médiából kiáramló befolyás fontosságát, ami a férfiasságot illeti. A felkínált választékból kisüt a férfiasság igazi értéke: Erő, bátorság, függetlenség, képesség az eltartásra, a védelemnyújtásra. Ugyanakkor van árnyoldal is. Statisztikai adatok szerint, mire az amerikai fiú 18 éves lesz a televízió segítségével kb. 26.000 gyilkosságot látott, amelyek túlnyomó többségét férfi követte el.
A fiú gyerek eltitkolt érzelmének a következménye, valamint annak, hogy a társadalom ezt egy emberként elvárja azt eredményezi, hogy a serdülő fiú, később a felnőtt férfi nem tud mit kezdeni az érzelmeivel. Marvin Allen kijelenti a következő könyvében: Why Men Can’t Feel, (Miért nem érzelmesek a férfiak). Ez a felállás készteti a fiúkat a versengésre, a sikerességre való összpontosításra, a fizikai fájdalom tűrésére és sebezhető érzelmeinek az elfojtására. Amikor egy fiú megsérti ezeket az elvárásokat, általában kigúnyolják érte, nevetség tárgyává teszik őket. Miközben (Real szerint) a természetes emberi érzések szándékos elfojtása traumatizál.
Ez a trauma felszínre kerül, amint egy férfi emocionális szükségletét megpróbálja kiélni, de míg a nők a depressziójukat kifelé megmutatják, a férfiak iparkodnak elrejteni, ami így nem válik nyilvánvalóvá és nem kerül kezelés alá. Ez az önpusztító viselkedés olyan formákat ölthet, mint a munkába való temetkezés, vagy a BTK szerint büntethető drogozás és erőszak. És akkor a következmények.
A férfiak olyan mértékben hanyagolják el a testi gyengeséget és a fájdalmat, hogy az életük statisztikai rövidüléséhez vezet. A nők és férfiak átlagos élettartama közötti 10 év különbség a vizsgálatok szerint semmi esetre se vezethető vissza genetikai okokra. Sok férfi azért hal meg korábban, mint az szükséges lenne, mert nem törődik az egészségével. A férfiak betegségének észlelésére később kerül sor, később kapnak segítséget, és ha betegségük kezelésére kerül sor, rendszerint nem tartják be az orvosi utasításokat, a férfiasság oltárán.
Arról a férfiasságról van szó, amelyet nehéz elérni és lehetetlen fenntartani – Real véleménye szerint – a törékeny hím ego miatt. Ugyanis a férfi önbecsülés fenntartása önpusztító. A szégyen elkerülése egyes férfiakat veszélyes vizekre evezteti. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiakat fel kell menteni a felelősségük alól, de tudomásul kell venni, hogy a tetteket nem lehet elbírálni a háttérben lapuló igazi okoktól függetlenül.
James Gilligan a Harvard Medical School-hoz tartozó Erőszakos Viselkedést Vizsgáló Központ korábbi igazgatójának 2013-ban megjelent könyvében Az élve maradt férfiak interjúja kijelentette: „Még nem láttam egyetlen egy olyan komoly erőszakos bűntényt sem, amelynek a hátterében ne a megszégyenítés, nevetségessé válás, megalázás, illetve ezek megelőzése vagy kiküszöbölése állt volna.”
Igen gyakran a férfiak egyedül szenvednek, miközben azt hiszik, hogy ha feltárják szenvedéseiket, akkor férfiasságuk szenved csorbát. A társadalom többre becsüli a rejtett sebesülését bátran viselőt, mint azt, aki feltárja fájdalma okát. pedig a társadalom részére sokkal drágább a férfi traumák elhallgatása, mint azok gyógyítása. Súlyos ára van annak, amit kisfiúkkal teszünk, mert a kifejlesztett férfiasság érzelmileg debilis férfiakat eredményez.
Ha a férfiasság lényege egy abszurd és félrevezető ötlet, aminek értelemében akkor férfi egy férfi, ha önmagát megtagadja, akkor a következmények elengedhetetlenül lélekrombolók. Az eredmény a szükséget szenvedő férfiak kiszolgáltatottsága és kihasználhatósága. Éppen ezért nagyon szem előtt kellene tartani a következőket. Míg a depresszióban vergődő nőt a fájdalma meggyengíti, és kommunikációs készségét lecsökkenti, addig a depresszióba süllyed férfi fájdalmának enyhítésére tett kísérlete pszichológiailag veszélyessé tehetik.
Végül is egy olyan méltánytalan és elérhetetlen sztenderdet állítottunk fel, aminek betartása azt eredményezi, hogy a férfiak nagy hányada lassan, de biztosan megöli magát. A férfiassággal kapcsolatos elképzelés messze idejét múlta. El kell kezdenünk úgy tekinteni a férfiakra, ahogy megszülettek, ne kelljen nekik önmaguk felé bizonygatni, hogy férfiak.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Én úgy gondolom, hogy minden felsorolt hátrány ellenére a fiúkat férfinak kell nevelni, és hozzá kell szoktatni a nehézségekhez. Ma amúgy pont az ellenkezője a divat, úgyhogy egyre kevesebb ilyen ember lesz. Amúgy lehet, hogy kevesebb ideig élünk, mint a nők, de sokkal később öregszünk. Ez így ötven fölött egyre szembetűnőbb számomra, látva a korosztályom férfi és női tagjait. Egy férfi ebben a korban még simán hozza a fiatalkori fizikai teljesítménye 70-80 %-át, és valószínűleg nemzőképes, a nőknek meg már mindenféle bajuk van, és már nem valószínű, hogy szülni fognak. A magam részéről elégedett vagyok ezzel a felállással, még akkor is, ha tudom, hogy az asszon jó eséllyel túlél vagy 8-10 évvel
A problémára az a megoldás, hogy gender nevelést kapjon a gyerek, és majd maga dönti el 12 évesen, hogy fiú/lány lesz, hisz úgy is ezt mondja az összes NGO, és példaképnek valamelyik felkapott queer lehet… 😉
(Ironizáltam, ha valakinek nem esett volna le)
Lehetőleg ezt az érzékenyítést a muszlim no-go zónákban kezdjék, mert ott a kisfiúkat nagyon fiúknak nevelik. 🙂
1 – hargi:
A nők nem öregednek hamarabb, csak gyorsan elveszítik szexuális vonzalmukat, ami a férfiakra nem jellemző.
3-Tiborbá
Fizikailag öregszenek. Kevésbé bírják a testmozgást, megerőltető dolgokat. Jön a csontritkulás, ízületi problémák stb, valószínűleg a hormonális változások hatására is. Nyilván van kivétel, de – ahogy én látom – arányaiban több a fitt férfi, mint a nő az 50 körüli-fölötti korosztályban
Biztos igaz, hogy a fiúkat az érzelmeik elnyomására nevelik. Ez valószínűleg hátrányos is.
De azért ott mocorog bennem, hogy minél régebbre tekintünk vissza az időben, ez annál inkább így volt. És mégsem mondanám, hogy a korábbi generációk férfiai kevésbé lettek volna funkcionálisak. Sőt, inkább fordítva.
Ez a folyamat, hogy az érzelmekre kezdünk odafigyelni, nem most kezdődött, hanem évtizedekkel ezelőtt. És milyen lett az a férfigeneráció, amit ez kinevelt: nyámnyila, semmirese jó, se dolgozni nem akar, se családot alapítani, semmit ami kicsit is nehéz vagy kényelmetlen, vagy ami nem a saját javát, kényelmét szolgálja, hanem a közösségét… Csak ül a gép előtt, játszik és pornót néz, és nagyokat panaszkodik a hasonszőrű barátaival karöltve, hogy mért nem kell a nőknek, mért ilyen hülyék a nők. Hát apafej, kellenél, csak lennél férfi!
Ahhoz, hogy az ember férfiként funkcionáljon a társadalomban, igenis meg kell tanulni, szerezni egy rakás kvalitást, ami nem megy úgy, ha csak nyavajgunk és tutujgatjuk a sérelmeinket.
Valahogy van egy olyan gyanúm, hogy ez a paradigma, amit a fordított cikk felvázol, és ami manapság az uralkodó, pont ezt célozza: kieherélni a férfiakat! Már egész jól haladnak, de a munka még nem teljes. Terjeszteni kell az igényes, tudatos emberek körében is.
4 Hát igen, a klimax eléggé lerongyolja őket. Aztán valahogy mégis eldöcögnek még 30-40 évig. A házunk korábbi tulajdonosa, Pepi néni híres volt arról, hogy még 80 évesen is hatalmas konyhakertje volt, amiben nap mint nap keményen dolgozott, állandóan hajlongva, és a hátán vitte be a városba a terményt minden héten vonattal.
Elnézem a falusi néniket sokszor ahogy gyomlálnak, két arasszal mélyebbre hajolnak nyújtott lábbal, mint én most, vagy akár 15 éves koromban.
6, Ábel
Ugye nem azt sugalmazod hogy a függőségeket (tabletták, italok, videójátékok, munka, társ, okostelefon…stb.) az állítólagos liberális elit diktálta rá az emberekre?
Afüggőségek sosem járnak egyedül, mivel a pl. a telefonnyomkodó gyerek mellett ott van a szülő, aki összejátszik a kölök függőségének fenntartásában. Vagy egy alkoholista anya mellett ott van egy örökké reménykedő apa.
Ezek az embertömegek családokban, súlyos – alig pótolható hiányok miatt fejlődtek így nemzedékről nemzedékre.
7. Hát igen, az addikció is probléma, de ez nem csak a férfiakat érinti. Ahogy én látom, az emberek túlnyomó többsége azonnal ráfügg bármire, ami mentesíti attól, hogy át kelljen élnie a jelent. Minél több ilyen van, minél könnyebben elérhetőek, annál nagyobb a pusztítás amit végeznek. Még nem is kell hogy feltétlen különösebben ártalmas legyen önmagában, egyszerűen azzal, hogy foglalkoztat, kivon a saját életedből, és nem vagy jelen azoknak, akik körülötted vannak. Ami a gyereknek, aki veled lenne, durván káros.
Re:7
Az alkoholizálás/bármilyen addikció szerintem már inkább okozat mint ok, igaz ez többszörös áttétellel szépen okká fajult.
A mai ember elfelejtette a szellemi önmegismerést, elkorcsosították az erkölcsét, fiktív izmusokkal traktálták, ami nagyrészt a materializmus eredménye, ami viszont válaszreakció a eltorzult vallásokra, és ezek után csodálkozunk, hogy nem kerek az ember, és mindenféle dolgok után nyúl?
Ez a cikk pedig azon a mezsgyén áll, hogy részben jogosan felveti a férfiak érzelmi megélésének szükségességét, ezzel nincs issemmi gond, de egyben táptalajt ad annak a mai nevelési elvnek hogy síró-picsogó nyámnyila anyuci kedvence legyen a fiúból.
Ha egy nőt megkérdezünk, hogy egy maszkulin határozott férfi tetszik-e neki, vagy egy piperkőc nyámnyila, akkor az esetek döntő többségében az előbbire fog szavazni.
Ez a normális, ez égett belénk több tízezer év alatt, és ezen pár évtizednyi ámokfutás nem fog változtatni, hiába akarják a nemi szerepeket kifordítani a sarkukból.
9 – dajtás:
A nők a pinájukkal szavaznak. A férfiatlanoknak csak az önkielégítés marad.
Ebben a jelenségben az is benne van, hogy a korábbi időszakokban az élet annyira tele volt igazi kihívást jelentő eseményekkel, háborúkkal, éhínségekkel, társadalmi összeomlásokkal, hogy az igazi férfias férfi úgy kellett, mint egy falat kenyér.
A keménység, harciasság, erő és kitartás jelentette a családok túlélését.
Ebben a langyos vízben, fogyasztói társadalomban ezeket az erényeket már nem tartják fontosnak, ezért el is enyésznek lassan.
Nagyszüleim, akik két világháborút átéltek, biztos érthetetlen lenne, ami ma történik az emberekkel…
Re:10
Kissé nyers megfogalmazás, de nem véletlenül van sok egyedülálló nő és férfi…
Re:11
„már nem tartják fontosnak”
A csajozós korszakomban, és az nem volt túl régen, nagyon is fontos volt.
Ha nyámnyila esetlen attitűdöt sugároztam, akkor úgy pattantak le a csajok, mint a kecskeszar a deszkán, ellenben mikor már megtanultam, hogy hogyan kell kiállni, na akkor nem le, hanem rámpattantak. 🙂 Egy egészséges nőt te szedsz fel, és nem a nő szedi föl a pasit, szerintem…
Saját tapasztalat, hogy mikor megyek egyedül a gyerekekkel, akkor a nők egy része irigykedő szemmel néz, mert látja, hogy egyrészt volt „tököm” gyereket csinálni, másrészt még hajlandó is vagyok velük foglalkozni, harmadrészt jól láthatóan gondoskodom róluk. Semmi izompoló, melldöngetés, csak beleálltam a férfi szerepkörbe, és az a nőknek bizony tetszik.
12: Pontosan ezt tapasztaltam én is. Már a mi generációnknak se volt egyszerű a megfelelő attitűdöt megtanulni, de ez a szegény generáció, aki ebben az egyre szétesőbb tévelygő világban nő fel… Nem irigylem őket!
A mi gyerekeink körül még van egy normális közösség, ami hagyományos értékeket, mintákat mutat. De a többség?
Rossz hír Omikron relációban Sinovac (így nagyon valószínűleg Sinopharm) és Jansen fronton…:
China’s Sinovac offers inadequate protection against Omicron, study shows
@https://www.ft.com/content/afc1eecc-8b3d-4b98-8b65-3520862fb5da
J&J Shot Loses Antibody Protection Against Omicron In Study
@https://www.ndtv.com/world-news/coronavirus-johnson-johnsons-vaccine-loses-antibody-protection-against-omicron-in-study-2651899
A cikk megint egy telitalálat. Jól írja le a hamis sztereotípiák károkozását.
Véleményem szerint a férfiasság nem más mint egy fajta belső tartás és a szerep felvállalása, természetesen tanult viselkedésforma.
A mai ‘szegény’ generációt nekünk kellett volna megtanítani a szerepre, de már minket sem úgy tanítottak.
Nem értek egyet dajtással, az a pár évtized igen is döntő volt.
Tibor bátyámék generációja még sokkal tökösebb volt.
A jólét persze rápakolt erre rendesen.
A mai világban a férfiasság önmagában deklarálja az agressziót. Tévesen ezt egymás ellen fordítjuk, holott a csapások edzett elviselését kellene jelentenie, a soha fel nem adom magatartással. Ehhez jól jön a kémiai támogatás. Ehelyett izmokat pakolunk magunkra és feleslegesen agresszívek vagyunk, mint egy falka alfa hímje.
A mai férfiak nagy többsége pont ezért kakaskodik, aztán ha baj van vinnyog.
dajtás:
Soha, soha nem a férfi szedi fel a nőt. Legfeljebb nem tud róla.
12 dajtás
Erről csak az jutott eszembe, hogy mikor elértem a sorköteles kort, az volt a félelmem , hogy esetleg gyengébb fizikumom miatt esetleg nem találnak alkalmasnak, és szégyenszemre nem leszek katonaviselt férfi, és ezt nagyon égőnek éreztem volna, aláásta volna önbizalmamat.
És elég volt egy generáció ahhoz, hogy kedves kollégám fia képes legyen olyan színjátékra, hogy barátjával összebeszélve kézenfogva mentek a sorozásra, hogy nehogy besorozzák őket, és nagyon büszkék voltak a húzásukra…
Re:15
A férfi szedi fel a nőt, mert azt akarja a nő hogy felszedjék. 🙂
Abban teljesen igazad van Tibor bá’, hogy ha a nő nem akarja, megfeszülhet is a férfi ember fia, akkor se szedi föl. Szerintem ez egyfajta elvárás/teszt a nő részéről, hogy a férfi kezdeményezzen, és ha kezdeményez(nem nyámnyila), akkor bűbájos mosollyal úgy tesz, mintha a férfi érdeme lenne.
Re:16
Ha behívtak volna katonának, én nem sírtam volna miatta…
Műbuzi tuti nem lettem volna azért, hogy ne sorozzanak be, van bennem annyi tartás, hogy ilyen színjátékot ne adjak elő.
Egyik haverom kedvenc mondása: nincs hülye gyerek, csak hülye szülő van. Szerintem nagy igazság van benne, mi tesszük a gyerekeinkkel azt, hogy nem kell semmit csinálnia otthon, mert az ő „munkája” a tanulás. Ezért a gyerek lényegében kimarad a közös munkából, a közös tevékenység közbeni beszélgetésekből, amik lényegében az indirekt nevelést jelentenék. Én 10 éves koromtól minden nyáron dolgoztam a zsebpénzért. Most került elő a nyugdíj összesítőm, amiből kiderült, hogy 16 éves korom után 2 hónapokat dolgoztam nyáron. Nem mondom azt, hogy ennek így kell lennie. A legtöbb gyerek állandóan unatkozik, nem olvas, a képzelőereje jelentősen lecsökkent a mi generációnkhoz képest. Apámék generációja kívülről tudta a Toldi Miklóst és még sok mindent. A népmesék, a regék, a bibliák egy része az írásbeliség előtt csak szájhagyomány útján terjedt.
A fiúk és a férfiak úgy vannak beállítva, hogy nekik nagy és nehéz feladatokat kell végrehajtani. A nők csinálják a többit. És ezért élnek tovább is. Be kell látnunk, hogy sokkal többet dolgoznak, mint a férfiak és ez éltető számukra.
Szóval nem igaz, hogy egyformának születünk. Ez látszik már az emberré válás előtti időktől kezdve a mai napig.
17 – dajtás:
A lényeg, és az dolgok okozója: A férfi megy a fasza után. A nő pedig a feje után. A férfi dugni akar, a nő pedig biztos jövőt akar magának. Ha ezt nem nézi ki belőled, akkor beledögölhetsz se fog történni semmi.
19: Tibor bátyám, történni akár történhet is valami, csak nem lesz tartós! 😉
Már lassan a rollerhez is jogosítvány kell, de bármilyen hülye csinálhat gyereket. A tuti megoldás az lenne, ha ezt a szülőséget tanítanák. Hiszen ez javarészt önismeret is.
Kínai mintára meg a vizsgán megbukókat lehetne sterilizálni is 🙂 (csak vicc!)
Amúgy én se mentem röntgenre, attól hogy eltört a bordám. Minek? Hamarabb nem gyógyul, fájdalomcsillapító meg van, de utálom, így inkább szenvedek egy kicsit, mert ilyennek neveltek.
16. hubab
17. dajtás
Engem behívtak katonának. A sorozóra behívásokat leszartam, a rendőrök elől elbújtam, mígnem egyszer végett akartam ennek vetni.
Ha nem is műbuzi lettem, de hirtelen eladdig nem tudott laktózintoleranciám lett.
Persze ezt elintézni idő kellett, ezért elsőre a pszichológiai teszten kellett
megbuknom. Ez nem bolt nehéz, csak azt kellett mondani, hogy szeretném védeni a hazámat és szeretnék puskát a kezembe.
Semmiféle szégyent és férfiatlanságot nem éreztem emiatt. Sőt, örültem, hogy nem kell katonásdit játszanom egy csoportban.
A műbuzi ötlet -véleményem szerint- egész jó, főleg ha elég a kézfogás ehhez.
Semmi köze a ‘tartáshoz’. Ha ők (állam)mindent megtehetnek, akkor én is megpróbálhatok mindent, hogy elkerüljem a hülyeséget.
A mostani eszemmel a műbuziságot választottam volna, azért nem kellett volna lefizetnem egy dokit és a 90 es évek elején megspóroltam volna 80eft-ot,
ami jó pénz volt akkoriban. Még jót is röhögtem volna.
A mai napig büszkeség tölt el, hogy sikerült kijátszanom az akkoriban nagy férfivá
avatónak számító katonaságot.
Persze csak szerencsém volt, de akkor rendkívül okosnak hittem magam ezért.
Mindenesetre nem lettek
potenciazavaraim emiatt.
18. Kacor
Hülye szülőnek hülye gyereke, ki felnőve szintén hülye szülővé változik.
Az elkövető egyben áldozat is és a kerék csak forog, forog tovább.
22 Balázs
Ez csak azt mutatja, mennyit változott a mentalitás egy generáció alatt.
Az én fiatalkoromban a nálam kicsit idősebb fiúk között a legnépszerűbb téma volt a katonakori sztorizás, akinek ez kimaradt, az szinte kívül maradt a körön.
És persze ez egyfajta álromantika volt, mert megélni nem volt olyan könnyű, mint utólag előadni, de mindenesetre volt egy olyan érzete, hogy ki tudod állni a próbát, és testileg-lelkileg megerősödve jössz ki belőle, vagy nem.
És a legtöbben nem akartak puhánynak bizonyulni.
Arra határozottan emlékszem, hogy a katonaság után a munkahelyi konfliktusok, bunkó főnökök és kollégák által gerjesztett feszültségek könnyedén lepattantak az emberről, amik miatt a mai fiatalok egy része pszichológushoz jár.
Ott megtanultuk, milyen a nyers, leplezetlen emberi természet, mikor lehámlik róla a rákényszerített illem, és megtanultuk ezt kezelni.
A mimózalelkek is megkérgesedtek egy praktikus szintre, és a nyápicok is felszedtek olyan kondíciót, amit otthon nem tudtak volna maguktól.
Aztán ez lassan elerodálódott, és egyre kevésbé volt meg a respektusa a fiatalok körében.
Teljesen általánossá vált a kerülőutak keresése, majdnemhogy ez vált általános mintává, főleg, mikor már látszott, hogy a kötelező katonaság a végéhez közeledik…
Nálunk az volt a családi minta, hogy a katonaság úgy hülyeség, ahogy van, el kell kerülni bármi áron. Aztán én úgy kerületem el, hogy míg az egyetemet végeztem, eltörölték. De utólag sajnálom. Szerintem kell az az élmény egy férfinak. Nem véletlen, hogy minden ősi kultúrában megvannak a férfiváavatási szertartások.
Kell az az élmény, hogy kibírom a nehézségeket, legyenek azok természetben túlélés vagy a társak, felettesek szemétkedése. Kell az érzés, hogy a bajtársakkal összetartozunk, és tartjuk egymás hátát, ha a fene fenét eszik is, még ha egyébként nem is feltétlen egyezünk mindenben.
Aztán lehet, hogy a végére a sorkatonaság elkorcsosult, és csak az értelmetlen szívatás maradt, és ezek a funkciók nem is teljesültek, de nekem gyanús, hogy ez csak a nyafogós közvélemény lett a 90-es évekre. Igazából semelyik szívatás se értelemetlen, ha a cél éppen a jellem edzése a nehézségek által.
24. hubab
A ti generációtok ezért is ” harcedzettebb”. Jó olvasni az efféle reális visszaemlékezéseket, ráadásul első kézből. Apám is hasonlóakat mesélt,
ő 68 ban vonult be.
Én jónak gondolnám a katonaságot a mai fiataloknak, jót tenne nekik.
Nekik már minden „elviselhetetlenül” fáj, a kicsi érzékeny lelkük senyved a megaláztatásoktól. Szegények inkább csak kilátástalanul tengődnek egy szociopata társadalomban.
Magamra persze ezt nem tartottam kötelező érvényűnek. Egyrészt mert fiatal voltam és mert alanya lettem volna, másrészt mert elég belső fegyelmem volt.
Harmadrészt meg úgy gondolkodtam, hogy akkor ehelyett kimegyek külföldre egyedül, dolgozni meg nyelvet tanulni. Az volt az én katonaságom. Kalandnak is jó volt meg legalább pénzt kerestem, ahelyett, hogy huszadjára mostam volna fel- mint kopasz- a „disznóvágás”(vízzel teli gumikesztyű=disznó jelképes lebökése) vizét a folyóson.
Ha már a katonaságról értekezünk.
Ami embertelen benne az a fiatal férfi tökéletes elzárása a társadalomtól. Szerintem az lenne ideális, ha reggel 8-ra be kellene menni a laktanyába, ahonnan délután 16-kor haza lehetne menni. És havonta egyszer lenne egy 3-4 napos hadgyakorlat.
Nem éppen így működik manapság? Reggel bemennek a katonabácsik (a katonanénik is), délután hazamennek, és éjszaka nem a katonák őrzik a laktanyát, hanem van külön külsős őrző-védő szolgálat…
28 – Delp:
Na az őrség, az aztán egy szar dolog.
Van, aki komolyan azt gondolja, hogy bárki fizikailag harcolni fog a XXI. században?
Hát, a IV.,V. világháborúban elképzelhető, de a III-ban kizárt…
Az edzettség tekintetében egyetértek, de ez is megvalósítható más formában.
Talán illik ide ez a kép:
https://www.picgrin.com/content/p/2018/02/06/d599b3bcd8adc32bed959c0e2eaf21c75412ace6/pic.jpg?v=09a4b370ff45