Tóth János vendégposztja
Tibor bá’: Akár termonukleáris háború jön, akár csak egy gazdasági összeomlás némi energia válsággal, vagy globális melegedés okozta vízhiánnyal tarkított szélsőséges időjárás, egy rendelkezésre álló pince jól jön, ha van. Erre gondolhatott János is, amikor elhatározta, hogy megépít egy sok mindenre alkalmas pincét, egy olyan pincét, ami télen temperál, nyáron hűsít. Nézzük, mindez hogyan történt saját szavaival.
___________________________________________________________________________
Hétvégi pince: A szabadon álló pincém építését a hétvégi kertemben, kétezertizenhat márciusának tavaszán kezdtem el – de csak hétvégenként tudtam csinálni. Ugyanis hétköznap Pesten dolgoztam ill. nagy tudású világlátó szakemberektől tanulgattam ezt-azt.
A kertem talajviszonyait figyelembe véve, kissé nagyobb munkagödör ásásába kezdtem, mint ami a falazott pince bruttó mérete igényelte.
Ásóval, lapáttal, talicskával – utólagos számításaim szerint legalább 110 m3 homokot mozgattam meg illetve talicskáztam ki több lépcsőben a munkaterületről legalább 30 méterre lévő dűlőút túloldalára. Ebbe a mennyiségbe nincs beleszámítva a lépcsőlejárat megépítéséhez szükséges földmennyiség kitermelése.
A pincéhez szükséges főbb építőanyagokat már előre beszereztem: több ezer nagyméretű bontott tégla, betonacél, sóder, „E” jelű vasbeton (továbbiakban: vb) födémgerendák és a hozzávaló béléstestek. A vb gerenda illetve béléstest valamint a tégla kivételével az építőanyagot a könnyű, fék nélküli utánfutómmal hordtam ki apránként.
Az építmény tervezett küszöbszintje mínusz 3 méter volt, amit sikerült is tartani. Eddig a mélységig lapáttal is lehetett mélyíteni az árkot és csak a végső mélységnél ütköztem kemény, már szinte agyagos rétegbe. A gödör ásása közben többször beomlott, ezért dúcolni kellett bontott fagerendákkal illetve sorba szegezett collos deszkákkal, ócska bádoglemezekkel. Ez a munkálat illetve a dúcolás jelentősen hátráltatta a kivitelezés ütemét. Az alapgödör folytonos omlása miatt a tervezett kb. 40 m3 -es gödör majdnem a háromszorosára bővült, mind a négy oldalára rézsűsen!
Még abban az évben egy ragyogó áprilisi hétvégén megtisztelt személyes aktív jelenlétével az egykor dicsőséges napokat megélt huszárcimborám. Ezáltal ő is részesült a segédmunka szentségéből és még az unokáinak is el tudja mondani, hogy a kisflex is épp olyan biztosan állt a kezében, mint a paplanernyő rántókája!
Kétezertizenhat május végére a 40 cm széles, 30 cm mély sávalap öntése elkészült apám segítségével – a kemény szinte agyagos talajba, a kengyeleket ill. a 10 mm átmérőjű betonacélokat egy rögtönzött „lidis” ponyva árnyékában a kerti satupadon egy kéziszerszámmal ügyesen meghajtogattam. A helyszínen betonkeverővel megkevert betont surrantón keresztül juttattuk le a kettes számú talicskába, ahonnan tovább lapátoltam a zsaluba. Június közepén elkezdtem a falazást, alkalmanként 40 cm falaztam fel, természetesen kötésben. Minden sort zsinór mellett raktam fel. A pincét szándékosan ún. nedvesre akartam csinálni, azaz a tégla és az alap közötti bitumenlemezt nem hajtottam fel még melegen a külső oldalra.
A pince szélességét, a tüzép telepen kapható legrövidebb vb gerenda méretéhez igazítottam, hosszúságát pedig úgy számoltam ki, hogy a fal szélétől gerendával induljon a béléstest berakás és azzal is végződjön. A pontos belméret ezek szerint 240×300 cm, magasság 240 cm. Ajtónyílás magassága 220 cm.
Az építéssel összefüggő minden anyagszámlát és járulékos költséget összegyűjtöttem, ez súrolta az egymillió-hétszázezer forintot, munkadíj ebbe persze nincs beleszámolva. A falazás elkészülte után augusztus első hetében kétszálas vb koszorúcskát kapott a falazat (kiegyenlítő réteg a gerendák alá), ami egyúttal a pincelejárat ajtónyílásának is az áthidalója lett. A beton kötése után negyedmagammal a 260 cm hosszú E-24 jelű vb gerendát cizellált mozdulatokkal felbalettoztuk a koszorúcskára, aztán a födém béléstestet is bepakoltuk. A pince hossztengelyének nyugati falához legközelebb eső mennyezeti részébe – tokkal lefelé, egy Ø20 cm átmérőjű, 200 cm hosszú KG csatornacsövet raktam be, szellőzés céljából, hogy az esetlegesen felszálló és összetorlódott meleg levegő majd eltávozhasson. A gerendákat, alul középen gyámolítottam a gerendák, béléstestek és a gerendavégek összebetonozása miatt, ennek ideje szeptember 10. A mennyezetbe egy – két helyen hosszú szemű lánc darabokat rögzítettem a későbbi esetleges kútfúrás megkönnyítése miatt. Amúgy a talajvíz nyugalmi szintje ezen kertségi részben általánosan mínusz 5 méteren van. Továbbá megjegyezném, hogy ez év nyara annyira száraz volt, hogy a szolnoki vasúti hídnál a folyó közepe csak mellmagasságig ért, az ott fürdőzők látványa szerint. A jelenlegi Norton-kútban a szívócső most még mínusz 7 méterre lóg le.
Ősszel pedig a fancsikai kovácsmesterhez mentem egy jó csetkelő kisbaltáért, mivel pár köbméter gallyfához jutottam olcsón hozzá, téli tüzelő céljára. Jó szerszám, használom erősen, bár azóta már a második nyelet ütöttem ám a köpűs vasába.
Időközben a pesti munkám mellett az úszótechnikámat tökéletesítettem egy edző segítségével és újból foglalkozni kezdtem szövegmintákkal, írói stílusokkal, hírekkel, pszichodráma – csoportba és egyéni pszichoterápiába is jártam, sőt újra nekikezdtem oroszul tanulni.
A következő évben – kétezertizenhét márciusában a pincébe vezető lejáratot kezdtem el rézsűsen ásni és úgy okoskodtam, hogy az onnan kitermelt földet csak alig pár méterre lévő depóniába tolom át, hogy a pince külső falára felhelyezett polietilén drénlemez mellé majd oda lehessen tölteni. (Ezt nem jól számítottam ki, mert a talajlazulást nem vettem figyelembe és ezért még onnan – jó messziről vissza kellett tolni a szlovák 80 literes kőműves talicskával pár köbméter sárga homokot.) Áprilisban vízbázisú kellősítővel lekentem a födém tetejét és utána nehéz lemezt sütöttem rá disznóperzselővel.
Júliusban három köbméter szalmás vályogot kaptam az egyik unokatestvéremtől, amit a pince külső oldalának a feltöltésére – takarására akartam használni. Októberben elkészült a pincelejárat falának teherhordó vb alapteste is. Ez alaptest óriási lépcsőfokokhoz hasonlítható legjobban. Erre is bitumenlemez került, majd a falazás is elkezdődött. A lejárat teljes hosszúságú falát csak a felső talajszintig csináltam meg első ütemben, mert a kényelmi lépcsőfokok zsaluzásához megszilárdult oldalfalra is szükség volt, valamint a lépcső ill. a fal alapteste nem lehet egy szerkezet. A pincelejárat vízszintes vetülete pár centiméter híján 600 cm, míg legelső lépcsőfok a talajszint felett 12-15 cm-rel van. A falnyílást 110 cm szélesre készítettem. A falszakaszoknak a közepét üresen hagytam, hogy oda az alaptesttel összekötött vb oszlopot készítsek, valamint ugyan ehhez a két egymással szemben lévő oszlopokat a monolit födémmel majd összedolgozzam. A legfelső lépcső plusz 12-15 cm-ről indul és a legalsó mínusz 300 cm-en végződik, majdnem hat méter hosszan. A lépcsőszerkesztésre külön képletek vannak, a lépcsőzsalu beállítása nagyon macerás volt. Egyszerre csak 3 lépcsőfokot öntöttem ki, két hetes türelmi idő után a zsalut kibontottam, átraktam a következő pozíciókba és így alulról haladtam felfelé. Persze a fenti munkafolyamatokat úgy kell elképzelni, hogy szerszámokat minden egyes nap az erdőlakó cigánykák számára feltörhetetlen szerszámos fészerből előszedtem, a munka végeztével megtisztítottam és újból elzártam.
Aztán 2019. márciusától folytattam a tavaly félbehagyott munkát. Ismét szükségem lett bontott téglára, amit kétszázassával hordtam el Debrecen másik végéből. Áprilisban felfalaztam, az oszlopok helyét beöntöttem, majd a fűrésztelepre vitt az utam, ahol a pincelejárat födémjének aládúcolásához szükséges faanyagot vásároltam meg, amit aztán ismét negyedmagammal állítottam be. Vasszerelés, majd betonozás következett. A lejárati födém acélhálója be van kötve a pincefödém ki-és körbebetonozásba – azaz a koszorúba fixen. Így a pince fala és a lejárat fala/teteje egy szerkezet lett, míg a lépcsőnek van lehetősége mozdulni. A pince vízszintes teteje és az oldalfala fagyhatárig xps hőszigetelést kapott ill. egy réteg járóbetont is. A pinceajtó északra nyílik.
A pince most augusztusban – három hete lett kifugázva (úgy – ahogy durván bevakolva, majd üres és összegyűrt cementes zsákkal megdörzsölve) és egy hete kimeszelve.
Időközben került rá egy ideiglenes hullámpala héjazat és egy alul-felül jól szellőző, könnyű ajtó is. A teljes alkotmányra a végleges trapézlemez héjat valószínűleg 2022. tavaszára-nyarára szerelem össze. Még az első covid hullám előtt alaposan bevásároltam 20-as, 40-es, 60-as zártszelvényből, vastag falú szögvasakból, csomóponti lemeznek valóból, rutilos kettőfeles hegesztőelektródából és önvédő porbeles huzalból is. A tető-és tartószerkezetet természetesen egymásra merőleges szélrácsok beépítésével alakítom majd ki.
A pincébe elektromos védőcső és kpe vízcső is előre be van szerelve. A napokban a maradék téglából padlót raktam le az immár 75 éves apám közreműködésével, amit száraz homokkal kifugáztam.
Befőtt, érett sajtok, zacskózott gabona, aszalványok, füstölt húsáruk tárolására, no meg a nagy becsben tartott barátaim hűsölésére szántam.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Emelem kalapom, szép munka!
Jól fog az még jönni, ha jön valami váratlan esemény… 🙂
Szép munka! Ha van a közelben reptér, katonai objektum, lehet gyakorolni atomvillanás esetén mennyi idő alatt szaladtok le 😉
Szép munka, de minek? A wetbulb meg a gyilkosvírus úgyis bejut. A kiéhezett cigányokról, önmagukból kivetkőzött családapákról nem is beszélve.
Azt mindenkinek tudomásul kell venni, hogy bármilyen szinten védekezik valaki a halált véglegesen elkerülni nem tudja,csak időt képes nyerni.
A tetejére nem ártana minimum 60 cm földet halmozni, feltéve, ha a födémbetont úgy méretezted, hogy a pince pince legyen. Az enyém fölött öt méter van, télen, nyáron 10 fok van benne.
Az afgán ismerőseim Budán a ház építésel egyidőben készítették el a föld alatti termüket. A házból, a pincéből nyílt az átvezető folyosó, a tetején vastag földréteg volt.
Azzal magyararázták az építményt, hogy szeretnek társaságban hangosak lenni és ne zavarják a szomszédokat. 🙂
Amikor legutóbb voltam náluk és rákérdeztem, szomorúan mondták, hogy a szigeteléssel valami baj lehetett, mert méteres víz áll benne és nem tudják helyre hozatni.
Szép munka (dicséretes pontosság és szorgalom), de miért nem használtál kisméretű tömör tégla helyett zsalukövet?
Jóval haladósabb lett volna. Pénz vagy egyéb szempont szólt a tégla mellett?
A külső oldalt végig elláttad vízszigeteléssel mielőtt visszatemetted a rézsűt (bitumenes lemez+disznóperzselő)? Vagy e helyett van a polietilén drénlemez? Szigetel az annyira?
8, Kérdés.
Olvasd el még egyszer és választ kapsz a figyelmetlen olvasásból eredő kérdéseidre.
8: ” A pincét szándékosan ún. nedvesre akartam csinálni, azaz a tégla és az alap közötti bitumenlemezt nem hajtottam fel még melegen a külső oldalra.”
Jó, nem hajtottad fel, ezt olvastam, de a fal felsőbb részére sem került belőle?
Nem vagyok kőműves, sem gondolatolvasó.
– miért akartad nedvesre csinálni?
– zsalukővel nem lehet ilyenre?
Nem a szakmám, azért kérdezek, de ha nem akarod elmondani, lerázhatsz ezúttal is válaszok nélkül.
Bár nem én csináltam, de gondolom azért csinálta nedvesre, hogy ne száradjon ki bent a termény. Ha csontra leszigetelsz mindent, ott se hordót, se zöldséget, se gyümölcsöt nem tartassz el egy évig, viszont ha műhelyt akarsz nem megrozsdásodó szerszámokkal, akkor meg szigetelned kell.
Ha tévedtem, János majd kijavít, ha nem, akkor én meg azt nem értem, hogy alulra minek a kátránypapír 🙂
Összességében ígyis-úgyis dicséretes a projekt, ha mindenki így állna a saját portájához, tíz éven belül mi lehetnénk a földi paradicsom.
9, Kérdés- újra.
A pincét terménytárolásra építettem, egy lejárattal, nem óvóhelynek, nem szerszámtárolónak, nem házalapnak. Nedves pincében a páratartalom (amit a szellőzőlevegővel lehet beállítani) miatt nem fonnyad el zöldség és a gyümölcs.
Azért tettem bitumenlemezt a tégla alá, hogy az esetleges nedvesség a agyagos altalaj felől semmiképp se – csak a falfelületen keresztül jöjjön ki.
Beton? Csúnya és szárítja a helyiség levegőjét.
Előző posztjaimat ezek szerint nem olvastad, miszerint a kertem homoktalaj, aminek nincs vízmegtartó képessége. Amúgy is harmadával kevesebb az éves csapadék és az is szélsőséges formában jelentkezik. A drénlemez a felülről leszivárgó csapadék miatt van.
Még egy vödörben víz is van ott szinültig töltve. A páratartalmat nem mértem még meg. A belső hőmérséklete télen-nyáron 12 Celsius fok.
5, infos
Mutasd be te is szépen az építményedet egy posztban.
11 János
Ezzel a tele vödör vízzel visszaköszön az én zöldségtároló módszerem, amellyel kicsiben oldom meg a téli tárolást.
Nekem nincs pincém, viszont a kertemben termett céklát és fekete retket mindig beraktam a garázsomba, ahol viszont tavaszra mindig összeráncosodtak, használhatatlanná váltak.
Aztán pár éve kipróbáltam én is, hogy a terményt nagy festékes vödrökbe tettem, és mindegyikben hagytam egy kis helyet egy edény, akár egy pohárnyi víznek, és így tettem a vödrökre a fedelet lazán, hogy azért legyen egy kis szellőzése is.
Azóta teljesen friss marad a termény még késő tavasszal is kiváló állagú, se nem szárad ki, se nem rohad meg az egyébként csontszáraz garázsban sem. Maga a garázs belső tere meg semmivel nem lett nedvesebb, semmi jele, hogy bármi kárt okozna a módszer, a mikroklíma csak a vödör belsejében jó a tároláshoz…
Ugyanakkor a párolgás olyan lassú, hogy még a pohárnyi vízen is alig látni fogyást, nem kell utánatölteni a tárolási szezon alatt.
Ajánlom mindenkinek, akinek száraz helyisége van tárolásra.
Elnézést az offért…
11: János, köszönöm a részletes válaszod!
János szép munka már csak a beletett munkát is belevéve.Látszik hogy te csináltál meg szinte mindent a tervezéstől a kivitelezésig.Otthon én is magam építettem pl. tárolót a tervezéstől a kivitelezésig anygatakarékosan.Sajnos kevés van az ilyen emberekből akik mindent megcsinálunk.Pl egyik rokonom a belső nyílászárókat is festővel festette, mert „hogy akkor már ő nem nyúl bele”. Falra tudok mászni az ilyen hülye emberektől még ha rokon is.Szó szerint semmit nem tudak megcsinálni , hívják a mestermebereket.Másik rokonom meg egy ablakot nem tud beépíteni , mesteremberrel építtetik be pedig ráérne.
Ma ez a pince dupla árban lenne szerintem, ha csináltatod akkor meg lehet 5 millió.Durva árak vannak.Amúgy azt tapasztaltam hogy ha nagyobb munka van mint pl. földmunka akkor érdemes lehet markolót hívni mert lehet kidobja a földet 50 eft-ért és nem kell szenvdeni vele.Nekem a térdeim biztos megérezték volna noha szeretem/szerettem a fizikai munkát de ma már amit tudok gurítani emelni géppel azt azzal teszem.
Nekem most majd mamám háza lesz eladó amin gondolkodom hogy megvegyem(fele anyumé fele keresztapumé) e mert hatalmas kert van hozzá.(kb 9-10 db 30 méteres fóliányi) , a ház vályog kockaház , a tető már 50 éves tehát elég rossz.(egy tetőcsere sem olcsó ma még ha én csinálom is.Amúgy meg kemény meló utánnaolvasni, megtervezni és kivitelezni egyedül vagy 1 segéddel)
Szóval nagy a dilemma hogy megvegyem e mert most egy ilyen kert az embrek szemében értéktelen (amúgy szép mert lejár a határra) és a házon is lenne felújítanivaló.
Viszont gondolkodtam hogy pl beültetném nyárfával mit csepegtetővel intenzíven öntöznék így lenne egy minierdő ami akár 8-10 év alatt vágásérett lenne (ugye lesz még itt drága gáz).Van egy 13 lovas japán kistraktorom amivel meg tudnám művelni az erdőt. Egyébként egy ilyen minierdő lehet hogy a fűtés felét tudja fedezi vagy többet. Lehet később a kert is felértékelődik ugye amilyen idők jönnek A házat pedig ki tudnánk adni addig is bérbe.
Egyrészt azért is megérné mert az infláció dolgozik szépen és bankban tartani az összes pénzt nem a legjobb dolog,másrészt pedig a kert visszaalakítható növénytermesztésre ha úgy alakul, még istálló is van. Nagy dilemma ez most.
andrew,
nem tudom melyik nagyvárosban vagy annak közelében élsz.
Nagyvárosban ahol termelő cégek vagy esetleg multinacionális cégek vannak, ott az ingatlant könnyű lehet – nyomott áron számlával bérbe kiadni.
Az 50 éves tetőszerkezet egy 0,4 mm-es trapézlemez-héjjat biztosan elbírna, de szerintem egy vályogházra egyáltalán nem érdemes költeni.
Amúgy most hétvégén kordonos almatermesztő telepen jártam, ahol csepegtetéssel locsolták.
Ha ültetvényben gondolkodsz és van kistraktor, akkor a szélsőséges időjárásra tekintettel fóliafektetőt tudsz hozzá szerkeszteni. Azon van TLT-kihajtás és hidraulika?
Aranykalászos gazda képesítéssel rendelkezel? Ha igen, pályázni tudsz vele.
//Szedd magad ültetvényt telepíteni rá nem hülyeség.//
14. János
Lehet rosszul írtam a ház vályogtéglából épült ,nem vályogfal vagy vertfal. Ameddig én élek (max 50 év) addig a ház is áll.Nem olyan rossz az a vályog.Dolgozni pl. külső-belső vakolás stb… nagyon rossz vele mert ugye egy téglafallal 100x könnyebb dolgozni .Így szerintem még megéri felújítani.A tetőre jó lehet a lemeztető is.Amúgy az ilyen régi házakkal a legrosszabb dolgozni mert pl. a tetőnél is görbült deszkák,lével vannak.Egy új tető felhúzása lényegesen könnyebb mint javítani foltozni, de sokszor pl egy tető még 20 évig jó lenne ha megfoltozzák javítják de sok embernek egyszerűbb felhívni az ácsokat és cseréltetni 5 millióért. Igen itt vannak multik, kiadható lenne a ház felújítás után. Foglalkoztunk növény termeléssel de képesítésem nincs mert másodállásban csináltam, illetve kellene lezárt pénzügyi év a támogatáshoz így az ültetvény ,szedd magad dolog kizárt. Csak olyan övény jönne szóba amit géppel lehet művelni mert munka mellett nincs kapacitás főleg ilyen nagy kert esetén.Ezért gondolkodtam egy kb. 40×30 m-es kert (nem mértem még mert nem négyzet alakú) beültetésén nyárfával locsolva.Egyis ismerősömnek 8 év alatt elég derék kanadai nyárfái lettek úgy hogy locsolta és kb. 1m-es tőtávval ültette.A gépemen van kardán kihajtás és talajmaróm is van hozzá de 8 fóliányi fásított terület már nyaldossa a 13 le határát mert évi 5x talajmarózni már elég sok idő mert lassan halad, de tácsát is készíteni akarok.Jó dolog az irodai munka után egy ilyen kis dízel „erőgépen ” dolgozni.Amúgy a gép 40 éves yanmar (mondhatnánk ez is régi ) és nagyon jó gép.Egy igazi életérzés vele dolgozni. Na de visszatérve most a kert szart sem ér főleg ilyen nagy kert a kutyának sem kell, de lehet hamarosan sokat fog érni ha drágul az élelem is . Így nagy kertel egy mini önellátó porta lehet, mert a tüzelő egy része megtermelhető és még van hely növénytermelsére is ha olyan idők lennének. Ja és pince is van.
16 andrew: Én a helyedben biztos megvenném, ha lenne rá pénzem.
Ha per pillanat nincs pénzed a tetőre, én a helyedben ültetnék hátra vagy húsz smaragdfát vagy császárfát, 5-10 éven belül meglesz a faanyag a tetőhöz. Addig csak annyira kell megfoltozni, hogy ne ázzon a fal, arra meg egy nejlonfólia is elég lehet – ha igénytelen is.
17 Ábel
Pénzből sosincs elég 😀 . De amúgy meg egy jó védekezési mechanizmus lehet a közelgő hanyatlás miatt.
Ha csak simán a bankban van a pénz az infláció most jól elvitte (anyumnak is akinek ebben volt a nyugdíj megtakarítása). Az is kérdés hogy lesz e további infláció.Mert az átlegember persze azt mondja hogy már olyan sokat mentek fel az árak hogy ez buborék meg esni fog.DE miért esne? Az építőanyag drágul, holnaptól nem lesz olcsóbb az építőanyag, az olaj drágul, az alapanyag drágul, az energia drágul, a jegybank elkezdte emelni a kamatot ami inflációnövelő, bár az ingatlanárak ellen hat, de szerintem nem fogja beszakítani az ingatlanárakat.Tehát további áremelkedés lesz élelem terén biztos
.Belépünk majd a 600Ft-os üzemanyag ,az 500 ft-os kenyér ársávba stb……..Így nyilván az ingatlan sem lesz olcsóbb ,tehát nem lesz olyan hogy az élelem marha drága de ingatlant tudsz venni mondjuk 1 évi átlagkeresetből:D
Az átlegember persze azt mondaná hogy most rohadt sokat drágult minden már nem lesz nagymértékű drágulás, közben meg simán lehet hogy a következő 2-3 évben még lesz egy 100%-os átlagos drágulás (élelem, lakás stb…)
18 Andrew
a szóban forgó kertet / ingatlant valamilyen módon meg kell szerezni, ha van affinitásod a mezőgazdasághoz. Ha van rajta fóliák, tarts meg egyet-kettőt, a tenyészidő nyújtása mindenképp előnyös. Az élelmiszer árak BIZTOSAN emelkedni fognak, mert a környezeti feltételek folyamatosan, szépen lassan romlanak. Egyre többen vagyunk, és mindenki egyre jobban akar élni, egyre többet akarnak enni is. Tehát az élelmiszer termelés biztosan jó irány. Ha van felesleged, azt el lehet adni, ha nincs akkor meg ti éltek rendesen.
Ha fásítani akarsz, olyan fát válassz, ami NEM invazív faj, tehát pl. a kőris, akác stb. kilőve. Már csak azért, mert ha ki kell szedni az erdőt, hogy újra fóliát húzz fel, akkor egy invaziv fajjal sokkal többet fogsz szívni. Nem tudom pl. a smaragdfa ebből a szempontból milyen?
Ha ki van alakítva a termelésed, akkor oda kell költözz, mert a termést előbb-utóbb meg kell védened a hivatlan szüretelőktől, kell tartsál nagytestű kutyát stb.
Szóval én támogatom az elgondolásodat, mert saját tapasztalatom is, hogy az élelmiszer termelés (is) sajnos összeomlóban van.