Tibor bá’ vissza a múltba online
A poszt értékeléséhez kell némi angol nyelvtudás, de az itt – gondolom – nem akadály.
Olvasom az egyik hírportálban, hogy a Hallgatói Önkormányzat lobbizik a nyelvvizsga nélkül is kiadható diplomákért. Erről jut eszembe, hogy nekem is van nyelvvizsgám, és én is híve vagyok a nyelvvizsga nélküli diploma kiadásnak. Ugyanis tapasztalataim szerint a nyelvvizsga nem sokat ér. Nekem annak idején 15 % nyelvpótlékot jelentett, vagyis havi 300 forint többletet. Az osztály, ahol akkor dolgoztam teli volt nyelvvizsga tulajdonosokkal, de az angol technikusokkal csak én boldogultam. Nem csoda, az elkopott szénkeféket coal-brush-nak fordították, amivel az angol technikus nem tudott mit csinálni, de igen, ragaszkodott hozzám, pedig akkor még nem volt nyelvvizsgám, és nem tolmácsos feladat ellátása volt a beosztásom.
1958-ban összeálltam leendő, angol anyanyelvű feleségemmel, aki egyetlen magyar szót se ismert. Aztán 63-ban megérkeztünk Magyarországra, de továbbra is, sőt amíg ismertük egymást az angolt használtuk kommunikációra, mert a megszokás nagy úr. Ennek fényében 63 őszén rábeszéltek a nyelvvizsgára a 15 százalék miatt. El is mentem a megfelelő helyre és némi érdeklődéssel néztem elébe a történteknek. Hát erről szól a visszaemlékezés.
Bementem egy terembe, ahol egy asztal mögött ült egy pasi. Good morning – good morning! Take a seat. Thank you – és leültem.
Vizsga biztos: Please produce your identification card. – Na, mondtam magamba ez nem lesz semmi. Produce? Egy udvarias rendőr: May I see your… Kevésbé udvarias: Can I see your… Kissé udvariatlan rendőr: I want to see your… Vad paraszt rendőr: Hand over your… Nade produce???
Én: Of course.
V.b: A személyi áttanulmányozása után. Adjon példát a „past subjectiv conditionals-ra” (erre a feltételes módra egy példa, ha nem tudnád mi az: I would have helped my friend, if he had needed help = segítettem volna a barátomnak, ha szüksége lett volna rá. Ugye az életben ilyen kunstikli mondatokat nemigen alkalmazunk. Dehát ez egy vizsga.)
Én: Ne haragudjon, de a szabály szerint, aki ösztönszerűen jól alkalmazza a nyelvtant, annak nem kell erre válaszolni.
V.b: Igaz. Akkor helyezze mondatokba a következőket: take off, take in, take away.
Én: The plane is about to take off…..
V.b: OK (félbeszakított) Tell me about your family.
Én: I am married, have an eigth months old boy….
V.b: OK (megint félbeszakított). Mit szólna egy középfokhoz?
Én: Röhögnék.
V.b: Son helyett boy-t mondott.
Én: És?
V.b: A „son” a helyes.
Én: In casual conversation both expression is right.
V.b: The son is the right one.
Én: Look, Last week I was to see the vice chancellor of the british embassy. After exchanging geetings, he asked me, and how is your litle boy. – Ő is csak középfok?
A pasi elkezdett csapkodni az asztalon, aztán megszólalt. Erős középfok, de magának megadom a felsőfokot.
Én: I am much obliged. Csak azt nem tudom, érezte-e az iróniát. Azért a havi 300 Ft extra jól jött.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A mai vizsgaviszonyokról nem tudok nyilatkozni, mert én minden nyelvvizsgámat még a régi Rigó utcai rendszerben szereztem, de arra tökéletesen ráillik a leírásod.
Akkoriban az írásbeli vizsga legnagyobb mumusa a feleletválasztós teszt volt, amolyan „legyen ön is milliomos” stílusba.
És még abban is hasonlított rá, hogy a négy válasz megtévesztően reálisnak tűnő csapdákat tartalmazott, sokszor jelentéktelen kis hibákkal.
A legtöbben itt hasaltak el a vizsgán, az 50 kérdésből nem kellett sokat rontani, hogy már ne feleljen meg.
Itt bizony simán elhasaltak olyan emberek is, akik rutinosan használták a nyelvet, de a nyelvtan rejtelmeivel nem tudtak megbirkózni.
Jellemző volt, hogy a hazai svábok simán megbuktak a német nyelvvizsgákon, én viszont átmentem, miután bebifláztam minden nyelvtani szabályt, és tesztek tömegein gyakoroltam be őket, szinte már nem volt olyan kérdés, amivel korábban ne találkoztam volna, rápillantásra már ikszeltem is a helyes tippet…
És hát, ettől még nem tud valaki jól az illető nyelven, ahhoz sokkal több kell, de a Rigó utcában ezeken élvezkedtek, és biztosították jó bevételüket, hogy minél többször kelljen vizsgára menni a kuncsaftoknak.
Talán a mai nemzetközi vizsgarendszerekben már jobb a helyzet, de ott már jobban koncentrálnak a használható nyelvtudásra, de erről nyilatkozzon olyan aki ezt megtapasztalta…
Nálam is a fő motiváció az volt, hogy a cég nyelvpótlékot fizetett a vizsgák után, nyelvenként, és fokozattól függően, ezért én nem sajnáltam a befektetett munkát, és azért biztosított is lehetőséget résztvenni külföldi kiküldetéseken, és a külföldi szakirodalmakat is könnyebb volt követni.
Ma ez már nem működne, a multik kiröhögnék az embert, ha nyelvpótlékot akarna, eleve olyan embereket vesznek fel, aki bírja a nyelvet, különben nem alkalmas a munkára…
2 – hubab:
Én feltűnően könnyen kaptam meg a felsőfokot. Valószínűleg az hatott, hogy az angol követségre bejáratosnak tüntettem fel magam, amik részben igaz is volt.
A sváboknak ugyanazt kellett volna tenni, amit én tettem. Ha valaki ösztönösen alkalmazta a nyelvtant, akkor nem lehetett nyelvtani kérdésekkel piszkálni.
A mai napig gondot okoznak a nyelvtani elnevezések, bármilyen nyelven tanulok. (Nem hiába lett a magyar érettségim kettes, mert nem jutott eszembe, hogy „ikerszó” – amire a történtek után persze örökre emlékszem.)
Mégis átvergődtem a Rigó utca középfokún annak idején, többre igényem sem volt hasonló tapasztalatok miatt.
Persze szart sem ért mostanra már az a papír, úgyhogy újra kellett vizsgáznom az angol állampolgársághoz. Mikor ez nyivánvalóvá vált, másnap elmentem. Ott csak beszélgetni kellett a vizsgáztatóval, aki egyébként mellékállásban űzte ezt hétvégén, miközben hétközben középiskolában angoltanár.
Óriási a különbség a használható nyelvtudás és a hagyományos biflázós oktatással megszerezhető tudás között. Sajnos a magyar iskolákba még megvannak ezek a berögződések, miközben a tananyagot politikai okokból higítják rosszabra, kettős hanyatlásra ítélve evvel a használható tudást.
Az szerintem jogos elvárás, hogy egy diplomás tudjon legalább még egy nyelven. Hogy is lehetne ezt máshogy biztosítani, mint nyelvvizsgával?
Az más kérdés, hogy a hazai oktatás, nyelvoktatás, nyelvvizsga rendszer a papírra van kihegyezve, ezért egy kalap szar. Azért a nemzetközi nyelvvizsgákkal javult a helyzet.
De sok nyelvtanár máig is azt tekinti hivatásának, hogy a gyerekekben mély meggyőződéssé tegye, hogy ő hülye, nyelvérzéke 0, nehogy véletlenül meg merjen szólalni éles helyzetben, még akkor se, ha tudna mit mondani.
3 d311c
Erről eszembe jutott egy történet, amit Mikes György magyar író írt le, aki egyike volt a legsikeresebb angol nyelven is író magyaroknak.
Mikor már jó ideje kint élt Angliában, és angol irodalmi körökben is jegyezték már a nevét irodalmi sikerei után, elhatározta, hogy egyedül élő édesanyját áthozza Magyarországról, és mikor ez sikerült, rögtön beíratta egy jónevű angol nyelviskolába, ahol nem angol anyanyelvűek oktatásával foglalkoztak.
Miután mindent beszélt az illetékessel, a végén az illető megjegyezte, hogy azért magának se ártana egy kurzust végigcsinálni. 🙂
Szóval ott is vannak, akik igényeinek semmi nem elég…
2 Tibor bá’
Mikor én az első német középfokú nyelvvizsgámra készültem tejfölösszájúként, volt egy idősebb kollégám, aki évek óta vergődött a nyelvvizsga megszerzésével, mindig megbuktatták, pedig tárgyalóképes szinten tudott németül, én mindig irigyeltem jó beszédkészségét.
Mikor a vizsga előtt álltam, azt javasolta, hogy trükközzek, ne közép, hanem felsőfokúra jelentkezzek, aztán van rá esélyem, ha nem érem el a felsőfokú szinthez szükséges pontszámot, akkor jó esetben megvigasztalnak egy középfokúval.
Az akkori jogszabályok ezt lehetővé tették, ma már nincs ilyen lehetőség.
Mit ad isten, majdnem bejött, de sajnos volt egy témakör, amire nulla pontot adtak, és ez kizáró ok volt, pedig az össz pontszámom elég lett volna.
Ez volt az első, sajnos sikertelen kísérletem…
5 – hubab:
Hogy Mikes hogy beszélt angolul azt nem tudom, de hogy tökéletesen írt egy-két év Londoni tartózkodása után azzal tisztában vagyok. Viszont, ha magyarnak születtél, soha a büdös életben nem lesz megfelelő az angol kiejtésed. Sir Laurence Olivier szerint a magyar nem beszéli az angolt vaskos kiejtéssel, hanem kiejtést beszél angolul. Máskülönben 3 hónapig voltam angol munkások tolmácsa, akik megállapították, hogy helyesebben beszélek angolul, mint ők (eltekintve a kiejtéstől). Amerikai klipek hallgatása közben meg tudok őrülni a „vannabi” és hasonlóktól.
7 Tibor bá’
Mikes nem volt kispályás angolból már akkor sem, mikor kiment Angliába, entellektüel zsidó családból származott, és már egyetemista korában cikkeket írt a Budapester Loyd angol nyelvű újságnak.
De szerintem még egy angol anyanyelvű sem tudja eltitkolni, hogy amerikai, ausztrál, vagy dél-afrikai, még én is észreveszem a különbséget.
Az az érdekes, hogy sokáig Hollywood is ragaszkodott ahhoz, hogy az amerikai színészek a filmekben próbálják a szövegeiket a brit kiejtés szerint intonálni, a régi amerikai filmekben ez megfigyelhető, de szerintem egy igazi brit ezt is megmosolyogta, az amerikai néző meg mondhatta, micsoda hülye sznobok, ki beszél így ma…
Pont múltkor volt egy műsor amiben a korai hollywoodi tájszólás eredetét firtatták, mert hogy nem felelt meg semelyik ismert angol tájszólásnak. Kiderült, hogy a filmstúdiók a sztárszínészeiket (Clark Gable, stb.) egyetlen bizonyos beszédtechnikai szakértőhöz járatták. Onnan ered ez az előkelősített, álangol, de szavajárásában amerikai kiejtés ami az 40-es 50-es évek hollywoodi filmjeit erősen jellemzi. Grace Kelly tudta különösen idegesítő változatban előadni.
8 – 9:
Amikor a későbbi feleségemmel megismerkedtem gyönyörű „királyi angolt” beszélt. Amikor megismerkedtem a farmer családjával, majd hanyatt vágódtam. Elképesztően ausztrálok voltak (to day – kiejtve: tuda’j). Kiderült, hogy a feleségem a középiskola mellett fonetikát tanult a zsebpénzén. De amikor otthon volt, úgy beszélt – előttem is – mint a rokonai. Egy szót se értettem belőle.
10. -What a brave man! You come here ‘tudá’j’?( to die)
– Oh no! Not tudáj, yestudáj!
Én Angliában nyelvvizsgáztam, Cambridgben.
Az un.first certificate-t tettem le amit itt egy erős középfok volt akkoriban.
Persze az itteninél használhatóbb volt, mert pl.szövegértésnél skótok beszélgetését kellett értelmezni.
Ezért is mentem oda, hogy valóban használható nyelvtudást szerezzek. Persze ez ma már-gyakorlás hiányában -a múlté.
A nyelvvizsga csak annyiban érdekelt, hogy célt adott.
Az alapproblémám az volt, hogy rendkívül választékosan szerettem volna beszélni, és ez az elején blokkokat okozott.
Meg kellett tanulnom kifejeznem magam. Tipikus magyar aggyal ez nem volt könnyű.
George Mikes jó író. A How to be an alien! című könyvén nagyon jókat derültem.
Nagyon jó leírása az angol kultúrának.
Azonban úgy stílusában mint mondatszerkesztésében nagyon látszik, hogy nem brit írta.
Szófűzései és poénjai egyértelműen egy magyar ‘alien’ lelkivilágából fakadnak.
Külföldi létére rendkívül szofisztikált módon írt, kritikáját- meglepő módon- erős angol humorral fűszerezte, így élét vette, jó angol szokás szerint.
Egyszóval zseniális, ezért lett felkapott kint.
Magyarul is írt könyvet, egyet biztosan mert olvastam. Legalábbis elkezdtem, de semmi maradandó, nem is emlékszem.
Neki’ ki kellett mennie’, hogy befutott író legyen.
Franciául 5 évig tanultam középiskolában, emelt fokon.Akkor a gsztronómia nyelve még a francia volt.
5-ben már elég jól nyomtuk, mert anyanyelvű tanárunk volt, akivel együtt piáltunk suli után.
Kb. középfokú szinten hadováltam, le is érettségizem, de mára semmi sem maradt. Akkárcsak az olaszból, amiben a francia után(latin nyelvrokonság ugyebár) a sok nyelvtani hasonlóság, azonosság
miatt gyorsan haladtam.
A nyelvek csodálatosak, csak gyakorolni kell napi szinten, különben get out of practice lesz.
11 Balázs
Bizony ahogy szokták mondani, a nyelvtudást minden nap etetni kell, különben éhenhal…
Én is így vagyok a tanult nyelvekkel, a nyelvvizsgákra muszáj volt készülni szóbeli készségekkel is, de a vizsgák után a nyelvet már inkább csak csak olvasás-írás vonalán gyakoroltam, és pár év múlva már alig tudtam megszólalni.
A másik gondom az volt, hogy az újonnan tanult nyelv jól el tudta halványítani a korábbit, ha hirtelen meg kellett volna fogalmaznom valamit németül, akkor biztos, hogy csak angol szavak jutottak eszembe, mikor azt tanultam.
A cégünknél akkoriban egy német fővállalkozó végzett munkát, és nekem kellett körbevezetnem őket az üzem területén.
Angol volt a hivatalos tárgyalási nyelv, de én kedveskedni akartam nekik, hogy anyanyelvükön beszélek, persze minden második szó csak angolul akart beugrani, mert éppen angol nyelvvizsgára készültem.
De azért értékelték a gesztusomat, mondták, nyugodtan mondjam olyan nyelven, ami éppen könnyebben megy…
De azért mikor túl voltam az angolon, újra nekiugrottam a németnek is, de akkor már a felsőfoknak, mert idegesített, hogy mennyire nem ment már.
De a mai napig érzem, hogy gyakorlat híján csökken a beszédkészségem, miközben az olvasás miatt a passzív szókincsem viszont folyamatosan nő.
Tőlem a szakmai angol nyelvvizsgán az általános iskolámról kérdeztek és zavarba jöttem, jòl le is pontoztak. Nem értettem először a general school-t. Az ugye elementary school vagy amerikában middle school…
Ok, primary school. Na de general school?
11 – Balázs:
A kikötőben az ausztrált megkérdezik mikor érkezett. Válasz: to-day (kiejtve meghalni) Nem azt kérdeztem miért, hanem mikor.
–
Vicc: Kohn panaszkodik a barátjának, hogy itt is antiszemitizmus van. Hogy-hogy. Képzeld lementgem a zöldségeshez, hogy narancsot vegyek. Azt kérdezte a pasi will it be for jews (dzsúsz)? Meglepett, de én nem titkolom, mondtam neki, hogy yes. És kibzeld csupa apró narancsot kaptam.
Thor (a tengerek istene) látja, hogy egy meztelen nő napozik egy elhagyatott tengerparton. Lemegy hozzá és megbassza. Erre a nő felébred. Thor bemutatkozik: I am Thor. Erre a nő, I am sore too, but I am satisfied.
Gimnáziumban naponta volt német óra (az angolt csak a lányosztály választhatta). Alaposan tanították a nyelvet, csak egyáltalán nem az volt a cél, hogy a gyakorlatban jól tudjuk használni.
A munkahelyemen időnként fel kellett hívni a frankfurti kollégákat, én a tanult módon mutatkoztam be: Ich bin Tóth, von … Egyszer az egyik jóindulatúan figyelmeztetett, hogy ez így németül igencsak furán hangzik. Mondjam azt, hogy Mein Name ist Tóth. Utólag belegondolva teljesen jogos, de egyik tanárom sem hívta fel a figyelmet, hogy ne a belém vert formulát használjam.
Az is érdekes, hogy gyakran átneveztek Herr Todt-nak, az azért mégiscsak jobban hangzik, mint a tot (holt, döglött, halott).
16 – kakukk:
Hibátlan angol mondatok mögött gyakran ismerek fel magyar gondolkodást. Játékfilmek szinkronjában pedig angolt.
15. Tibor bá’
Ez egy szójáték volt a híres Dad’s army-ból.
Az újonc skótnak mondták, aki emígyen válaszolt.
12. hubab
?
16 kakukk
Mikor készültem a német nyelvvizsgára közvetlenül a rendszerváltás után, vérszemet kapva az akkor divatossá váló polgári kezdeményezések hatására, én is kezdeményeztem a városunkban egy német társalgási klubot, aminek nagy lökést adott, hogy a kultúrház igazgatója is beszállt, így egy helyiséget rendelkezésünkre bocsátott ingyen.
A legfiatalabb tagunk egy középiskolás srác volt, aki országos első helyezett lett a német tanulmányi versenyben. Jutalmul kapott egy hónapos nyelvi tábort Németországban a Goethe Intézet jutalmaként.
Persze beszámoltattuk utána, milyen volt a tábor.
Tetszett neki, jó vegyes társaság volt angol, francia, japán és egyéb diákokkal.
A tanáruk egy fiatal oktató volt, aki a végén értékelte mindenki tudását, illetve jellemezte, milyen nemzetiségűek hogy muzsikálnak.
A srácnak azt mondta, hogy nála is azt látja, amit a legtöbb magyar diáknál, hogy túlzottan nyelvtan központúak, ami a kommunikációs készség rovására megy.
Ezt hibának tartotta, szerinte felesleges a tökéletes mondatszerkezetekre és nyelvtanra figyelni, többre értékelte a nyugati országokban folyó oktatást, amiben fontosabb volt, hogy gyorsan, nagy szókinccsel, mindenről tudjanak beszélni, még ha kissé hibásan is, de sokkal gyorsabban tudnak személyes kapcsolatokat építeni, és ügyeket intézni.
De hát a Rigó utcának erről egész más volt a véleménye…
19. hubab
Kollégám Leningrádban végzett. Ha jöttek orosz (akkor még szovjet) vendégek, őt hívták tolmácsolni. Tetszett nekik, hogy „úgy beszél, mint egy moszkvai huligán”.
Érdekes, hogy hogyan változott meg a világ. Míg annak idején természetes volt, hogy a moszkvai kollégákkal oroszul beszél, a 2000-es években már angolul. Nem ő kezdeményezte a váltást.
19 – hubab:
A húgom (50 évesen elvitte a rák) nem volt egy született zseni, de teljesen fesztelenül, kb 2000-es szókinccsel, nyelvtan ismeret nélkül, folyékonyan beszélt angolul, miközben 150 IQ-s férfiak nem mertek megszólalni. Egy varrodában forelady volt, 15 olasz csajnak dirigált. Egy alkalommal meglátogattam a munkahelyén. Szenzációs élmény volt, ahogy az olasz csajokkal angolul veszekedett, azok meg válaszholtak. A nyelvtan annyira rossz volt, hogy gondolkodnom kellett, mit akarnak egymással közölni. Viszont a kommunikációnak a célja a gondolatok átadás, és azt sikeres volt. A lényeg, hogy a varrónők kordában voltak tartva, és a főnökséget csak ez érdekelte, nem a hibátlan angol beszéd.
20 kakukk
Ez a németekre is jellemző volt.
Mikor én kezdtem a pályámat, Magyarországon a külföldi cég nem jelenthetett mást, mint németet, elég jól be voltak ágyazódva itt már a szocialista időkben is, főleg a nehéziparban, bányászatban.
A német nyelv ismerete amúgy is megvolt nálunk történelmi okok miatt, a cégünk vezetői szinte mind beszéltek németül, amit persze a német kollégák örömmel vettek, nekik így kényelmes volt, habár ők már a világpiacon átálltak az angolra.
Aztán jött a rendszerváltás, a régi vezetők elkoptak, a fiatal generáció már angol tudással jött, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már a németekkel is angolul folyik a hivatalos kommunikáció.
Még olyan német főnök is volt, amelyik egy területbejáráson, mikor németül kezdtem neki magyarázni valamit, tüntetően angolul válaszolt, mintegy jelezve, hogy ez a hivatalosan megállapodott tárgyalási nyelv, és nem is volt hajlandó németül megszólalni.
Eléggé meglepett, de valójában igaza volt, hiszen ott volt körülötte a vegyes vállalati magyar sleppje, akikkel angolul beszélt, és nyilván nem akarta őket kizárni a szakmai témájú beszédből.
De nekem akkor ez úgy jött le, hogy csak ne akarjak bizalmaskodni, őt nem lehet lekenyerezni azzal, hogy anyanyelvén beszélek…
22 – hubab:
Tegyük hozzá, hogy német anyanyelvűnek megtanulni angolul egyenlő ágyba szarással.
Általános iskola 7. osztályos unokámmal beszélgettünk az angol rendhagyó igékről, amikor azt állította, hogy a „go” igének a went és a gone mellett van egy negyedik alakja is, mégpedig a „been”. Persze, nem ő találta ki, hanem így tanították, Meg is mutatta a táblázatot, ahol így szerepel. Nem tudom, hogyan csinálták, de szerintem összecsúszott a Word-tábla, így jött létre ez a förmedvény. Unokám mondta a tanárnak, hogy ez így nem jó, de azzal rázta le, hogy újabban(?) már négy alakja van a go-nak. (Magyar nyelvoktatás!)
23 Tibor bá’
Az biztos, hogy sokkal könnyebb, mint fordítva, de csak az elején, és az alap nyelvtani fogalmakban.
Én is ebben bíztam, mert azt hamar észrevettem, hogy az angol szövegek tele vannak jól felismerhető germán elemekkel, szinte ugyanazok a szavak megvannak más kiejtéssel.
De aztán minél jobban elmerül az ember a részletekben, egyre nehezebb lesz.
A németben minden mondatrész viszonyát a többihez jól jelzik a ragozások, végződések, akár főnevekről, akár igékről van szó, hasonlóan a magyarhoz.
Az angolban egy kezdő egy bonyolultabb mondatban elveszik a sok mozaik között, amit érezni kell, hogy rakd össze, mert nem segítenek hozzá a ragok, hogy melyik mire vonatkozik, mihez tartozik.
Persze az is lehet, hogy 45 évesen kezdeni nulláról egy nyelvet már nem a legideálisabb… 🙂
25 – hubab:
a végződések helyett csak a sorrendre kell ügyelni. Nem mindegy, hogy The dog sits on a chair, vagy the Chair sits on a dog.
21. Tibor bá
„A nyelvtan annyira rossz volt, hogy gondolkodnom kellett, mit akarnak egymással közölni. ”
Itt van a lényeg. Nem mindegy, hogy milyen területen kell alkalmazni a nyelvtudást. Ha például a user manualok írása, vagy a service support része a munkakörödnek, akkor nyelvtani tudás nélkül nem tudsz helytállni.
7. Tibor bá
„Máskülönben 3 hónapig voltam angol munkások tolmácsa, akik megállapították, hogy helyesebben beszélek angolul, mint ők (eltekintve a kiejtéstől).”
A feleségem magyar-angol szakos tanár, a pályafutása elején részt vett egy angliai továbbképzésen, amolyan tanulmányi kirándulás volt tulajdonképpen. Kocsmákba is jártak, és az egyik beszélgetés során meg akarta mutatni, hogy ő mekkora ász, ezért kijavította a beszélgetőpartnerét, mondván, hogy az nem helyes, hogy „if I was you”, hanem úgy a helyes, hogy „if I were you”. A válasz ez volt (amihez persze hozzá kell képzelni egy brit proletár hangsúlyozását): „Nobody speaks like that! Only the Queen speaks like that! … and you!”
Ami pedig a kiejtést illeti, a kisebbik fiamnak remek kiejtése van, a nagyobbiknak pedig nemhogy magyaros, de érthetetlen módon inkább oroszos (ami szerintem szoros kapcsolatban áll azzal, hogy a zenei hallása is rossz), és a feleségem rendszeresen „zaklatta” emiatt. Amikor már megelégeltem ezt, azt mondtam a feleségemnek, hogy Arnold Schwarzeneggernek is csapnivaló volt az angol kiejtése, mégis California állam kormányzója lett.
Én még olyan magyart nem hallottam, aki tökéletes kiejtéssel és hangsúlyozással beszélt volna angolul, kivéve aki kint nőtt fel angol környezetben.
Aki úgy tanulta az angolt, azt száz közül is felismerni hogy magyar.
Híres amerikás magyarjainkat hallgatva is egyértelmű honnan jöttek, még ha az életük nagy részét az új hazájukban is töltötték.
Említhetem Teller Edét, de Tom Lantos is szép magyar akcentussal beszélt kongresszusi felszólalásaiban…
28 – proton:
Persze a nyelv is változik. Valamikor (nem is olyan régen) a jövő időre „I shall” volt a szabály, ma már mindenki „I will”-t ír, mert kiejteni „I’ll” járja. A „shall we….” még megmaradt, bár kétlem, hogy a melósok alkalmazzák.
–
Azért egy értelmiséginek „illik” követni a királynét.