(3439) Ősrobbanás???

Tibor bá’ fordítása online

Ez a téma annyira foglalkoztat titeket, hogy folytatom

 

Nem lett volna Ősrobbanás?

Egy kvantum egyenlet szerint a világmindenségnek nem volt kezdete.

A fenti kép egy grafikus munkája, amit a NASA megbízásából készített, jól ábrázolva a tér tágulását, beleértve a Világmindenség meg nem figyelhető részét is. Figyeljétek meg a kezdeti időszak drámai tágulását, majd középmezőben a tágulás gyorsulását. Egészen balra, domináló kék színben a WMAP kép látható [WMAP = Wilkinson Microwave Anisotropy Probe (Wilkinson mikrohullámú anizotropikus szonda)] Ennek a NASA műholdnak az volt a feladata, hogy felderítse az Ősrobbanásból származó mikrohullámú háttérsugárzás térbeli hőmérséklet-ingadozásait (anizotrópiáját). Később pedig megfigyelhetők a csillagok a fejlődés megfelelő pontjainál.

A Phys.org-ban megjelent cikkben a szerzők állítják, nem kizárt, hogy az Univerzum mindig is létezett, ami egy új keletű modellből következik. A modell Einstein általános relativitáselméletét célozza kiegészíteni alkalmazott kvantum korrekcióval, de kiterjed a sötét anyagra, valamint a sötét energiára, megoldva ezzel egyszerre több problémát is.

A Világmindenség széles körben elfogadott életkora az általános relativitáselmélet szerint 13,8 milliárd év. A kezdetben minden egy végtelenül sűrű pontban, úgynevezett szingularitásban létezett, amiből egy „Ősrobbanásnak” nevezett kiterjedés indult be.

Bár az általános relativitáselméletből közvetlenül, és elkerülhetetlenül következik az Ősrobbanás szingularitása, egyes tudósok ezt problematikusnak találják, mert matematikailag csak az magyarázható meg, ami az Ősrobbanás után, nem pedig ami előtte, vagy alatta történt.

Kijelenthető, hogy az Ősrobbanás az általános relativitáselmélet legnagyobb problémája, mert a fizika törvényei ennél a pontnál érvényüket vesztik. – Állítják Ahmed Farag Ali a Benha Egyetemről (Egyiptom), valamint Saurya Das a Lethbridge Egyetemről (Kanada), akik kimutatták, hogy az ősrobbanás szingularitásának problémája megoldható egy olyan új modellel, ahol se kezdet se vég nincs.

Felújított régi elképzelés

A két fizikus kihangsúlyozza, hogy a kvantum korrekciójukat nem azért hozták létre, hogy kifejezetten az ősrobbanás szingularitását kiküszöböljék. Munkájuk alapja David Bohm fizikus elméleti elképzelése, akinek jól ismert a fizikai filozófia terén kifejtett tevékenysége. Az 1950-es évektől kezdve Bohm a klasszikus geodéziket (egy görbült felületen lévő két pont közötti legrövidebb út) kvantum röppályával cserélte fel.

Munkájukban Ali és Das, ezeket a Bohm féle röppályákat alkalmazták egy olyan egyenletben, amit az 1950-es években Amal Kumar Raychaudhuri (Presidency Egyetem – Kalkuta, India) fejlesztett ki. Raychaudhuri akkor volt Das tanára, amikor Das az egyetemen hallgató volt a 90-es években.

A kvantum korrekciós Raychaudhuri egyenletének az alkalmazásával Ali és Das deriválták a kvantum korrekciós Friedmann egyenleteket, amelyek leírják a Világegyetem kiterjedését és fejlődését (beleértve az ősrobbanást is) az általános relativitáselmélet keretein belül. Bár a kvantum gravitációnak ez nem egy valós elmélete, a modell tartalmazza mind a kvantumfizika, mind pedig az általános relativitáselmélet elemeit. Ali és Das azt várják, hogy az eredmények akkor is érvényesek maradjanak, amikor a kvantum gravitáció teljes elméletét figyelembe veszik.

Ha nincs szingularitás, akkor nincs sötét anyag se

Az mellet, hogy nem jelzi előre az Ősrobbanás szingularitását, az új modell nem jelzi előre az Összeroskadás szingularitását se. Az általános relativitáselmélet szerint a Világmindenség a végén zsugorodásba kezd, mígnem a végén újra egy végtelenül sűrű pontba esik össze.

Ali és Das munkájukban kifejtik, hogy a modelljük azért kerüli el a szingularitást, mert kulcsfontosságú különbség van a klasszikus geodézik és a Bohm féle röppálya között. A klasszikus geodéziák a végén keresztezik egymást, és a konvergáló pontjaik szingularitásokat adnak. Ezzel ellentétben a Bohm féle röppályák sose keresztezik egymást, tehát az egyenletekben sose fordul elő szingularitás.

Kozmológiai tényezőkkel a két tudós elmagyarázza, hogy a kvantum korrekciók felfoghatók úgy is, mint kozmológiai állandók (sötét energia bevezetésének szükséglete nélkül) és sugárzás. Ezek a tényezők a Világmindenséget véges méretűnek tartják, amiből az következik, hogy akkor a kornak végtelennek kell lenni. A tényezők előre jeleznek olyan tényeket, amelyek szorosan egyebesnek a jelenlegi megfigyelésekből származó kozmológiai állandóval és az Univerzum sűrűségével.

Új gravitációs részecske

Fizikai értelemben a modell úgy írja le a Világmindenséget, hogy az fel van töltve kvantum fluidummal. A fizikusok azt javasolják, hogy ez a fluidum gavitronokból álljon, amik hipotetikusan tömeg nélküli részecskék, amik a gravitációs erőt továbbítják. Amennyiben léteznek gravitronok, akkor azoknak fontos szerepük van a kvantum gravitációs elméletben.

Cikkükben Das és egy másik együttműködő, Rajat Bhaduri (McMaster Egyetem – Kanada) további bizonyítékokkal szolgálnak ezen modell érvényessége mellett. Kimutatták, hogy a gravitronok Bose-Einstein kondenzátumot alakíthatnak ki olyan hőmérsékleten, amely minden korszakban létezhetett.

Mivel a modell várhatóan megoldja az Ősrobbanás szingularitásának problémáját, és számot vet a sötét anyaggal, valamint a sötét energiával, a fizikusok tervbe vették a modell alaposabb kivizsgálását. Ezzel kapcsolatban az elvégzendő munka a modell teljes mértékű áttekintése, figyelembe véve kisebb inhomogenitásokat, és anizotropikus perturbációkat. Azonban, arra nem számítanak, hogy kis méretű perturbációk jelentősen kihatnának az eredményekre. Das szerint, „megelégedéssel tölt el annak észlelése, hogy egy ilyen egyértelmű korrekció egyszerre több talányt is megold.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

22 gondolat erről: „(3439) Ősrobbanás???

  1. Ezt a képet már máshol is láttam, és ez mindig elgondolkodtatott: a galaxisok távolodnak egymástól. Vagyis úgymond, „részt vesznek a tágulásban“. De hogy van az, hogy az galaxisokat alkotó „elemek“ nem távolodnak egymástól? Miért nem nő ugyanígy a távolság a Nap és a Föld között? Vagy ha „lentebb“ megyünk, akkor az atomok között is nőnie kellene a távolságoknak. Nemde?
    Valahogy úgy tudom elképzelni az Univerzum tágulását, mint egy luftballont. Vagyis 13,7 milliárd évvel ezelőtt leeresztett állapotban volt. Aztán (talán) az Ősrobbanás ereje elkezdte „felfújni“. Márpedig ha én egy filctollal rajzolok valamit a luftballonra, minél jobban felfújom, annál nagyobb lesz a rajz. És értelemszerűen, annak minden eleme.
    Tehát ezen logika alapján, mindennek nőnie kellene!
    Másik kérdés, amelyet most ez a beírás nem érintett: ha volt egy ősrobbanás: az összes galaxis, nem egy gömbhéjon kellene elhelyezkedjen? Mert hát a robbanás ereje kifelé repíti az összes anyagot…Vagy az Univerzum „középpontjában“ nem tágul a tér, csak a „széleken“?
    Előre is elnézést kérek, ha túl nagy marhaságot írtam be. Csak egy laikus vagyok ( ezeket a kvantumkorrekciókat tényleg nem értem…), de nekem nem állnak össze ezek a dolgok…. Úgy gondolom, hogy az Univerzumban ugyanaz kellene történjen „nagyban”, mint itt a Földön „kicsiben”.

  2. Ugye, ez nem azt jelenti hogy az idő folyamatosan ismétlődik, időtlen-idők óta, köztük mi is? :O

  3. Látom a gravitonok újra támadnak… 🙂
    Ideje lenne már a kukába dobni a görcsös mindenből részecskét akarunk csinálni metodikálméleteket.

    Szerintem a szó mai értelmében vett ősrobbanás nem volt, ez mai napig egy teória, de hogy volt az Univerzumnak egyfajta evolúciós fejlődése az viszont biztos. Hogy hol vagyunk a 311040 mrd évben egy nagyon jó kérdés, de biztosan nem az elején…

  4. Teljesen laikusként mondom, hogy a kép hibás.

    Ha kiindulunk abból a feltételezésből, hogy a téridő az anyaggal együtt alakult ki, akkor az elejétől jellemzője lehetett a forgás, mint ahogy mindennek ez a jellemzője. Ha igaz, hogy a tömeggel együtt forog a gravitációs mező és a téridő, akkor feltekeredett az egész, mint egy spulni cérna, vagy mint a mixerben a folyadék. Ez megmagyarázná ezt a főzeléket is: https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRMOYwmxBwioXjomA_OvmSXyq1yGCiUvQns5g&usqp=CAU

    A tágulás pedig azzal magyarázható, hogy a téridő-tekeredés mentén terjed minden, az energia, a fény is, és a mixer még be van kapcsolva, és felfutóban van.

    1. Mackómuki: Szerintem minden tágul, csak méretarányosan, ami kis méretekben észrevehetetlen. A gamma sugárzás valamikor lehetett fény…

  5. 4: Akkor hajrá, oldd meg az Einstein-egyenleteket azzal a kezdőfeltétellel, hogy az elejétől kezdve az egész forog, és hadd lássuk a megoldást!

  6. 1. Mackómuki.
    Szkepticizmusom a fizikával szemben kifejezetten
    stabil. — Az ősrobbanást csak úgy tudom elképzelni,
    hogy egy FIX felület hiányában, a kiterjedés, tágulás
    minden irányban azonos. — ( ennek a bevezetőben
    ábrázolt grafika ellentmond ) A világmindenség tágulását
    nap mint nap kijelentik, időnként elvileg igazolják, DE !!!
    Ennek igazságáról mindeddig nem tudtak meggyőzni ,
    hiszen minden stabilan a helyén van, évek multtával is
    a „”tudósok”” ugyanazon koordinátákon ugyanazokat az
    objektumokat tudják megjelölni, holott tágulás esetén
    el kellene mozdulniuk nem csak az origótól, egymástól is .
    E nézetemet támasztja alá Mackómuki fejtegetése !!!
    Valami eddig ismeretlennek kell lennie „”odakint”” ami
    az éleselméjűekben azt a képzetet (?) kelti = TÁGULUNK.
    Továbbá a tudós társadalomban miért ne érvényesülne
    ami a gyakorlatban számtalanszor igazolódik = bizonyos
    szint elérése után az egyén már képes lesz arra, hogy
    értékítéleteinek, nézeteinek igazságát az elért szintjével
    támassza alá.— Ugyanez a „”megfellebezetlensége””
    a többség szemében a nélkülözhetetlenné teszi a
    művelt szakterületen. — Ő LESZ A MEGMONDÓEMBER.
    Gondolataim biztosan földhözragadtnak tünnek, de hát
    az ilyen gondolatokhoz hasonlítva válnak kiemelkedővé
    azok akik a témában „”vájtagyuak””. —- UFF beszéltem.

  7. Re:5
    Igazából a modelljét már láttam, aminek alapján minden forog, de ezt korrekt módon matematizálni, hát, nem lesz könnyű… 🙂
    Lényegében a klasszikus minkowszki féle téridő koordintákat kukázhatjuk, mert minden eleme a rendszernek dinamikus, plusz mivel az idő nem vektoros, hanem skalár, ezért a frászkarika tudja mi tudná ezt jól leírni.
    Nem véletlenül menekülnek a megoldás elől, és használnak még mindig jól bevált „mesterfogásokat”, ami nem vezet sehova…
    Megjegyzem az alaplogika nagyon egyszerű, de hogy van-e rá jó földi matematikai keretrendszer, nem tudom…

  8. 7: Az idő nem skalár, hanem a téridő négyesvektor nulladik elemeként transzformálódik.

    Inkább a skalárt kukázd, ne a minkowszkit. Az szépen leírja világot, amilyennek ismerjük, rengeteg kísérlettel és megfigyeléssel alátámasztva. Dinamikával együtt.

  9. 6: A kép illusztráció. A világegyetem természetesen nem kétdimenziós, hanem négy. Hogy jól ábrázolható legyen, ezért a három téridődimenziót csak kettőben mutatja, és a harmadikat, az időt, a vízszintes tengelyen ábrázolja. A fizikusok is úgy képzelik, hogy a tágulás minden irányban azonos, ha ennek az ellenkezőjében kételkedsz, azt jól is teszed, mert az félreértés.

    A „tudósok” kimutatták, hogy az összes égen látható objektum mozog. A csillagok a galaxisunkon belül, a galaxisok egymáshoz képest. Hogy évek múltával is látszólag ugyanott vannak? Ahhoz, hogy szemmel jól látható változásokat láss a csillagképekben évmilliókat kellene várnod. Sok nagyságrend eltérés van a mi életünk ideje és a csillagközi folyamatok időskálája között.

  10. Nem kell a melegvizet kitalálni, a speciális relativitáselmélet erre választ ad:

    „a tömeg és az energia (pontosabban az energia-impulzus tenzor) „meggörbíti” a téridőt, és a görbület hatással van a szabad részecskék mozgására, sőt még a fényére is.”

    De mindenkitől bocsánatot kérek, akinek értetlen kibicként belepofáztam a mesterségébe…

  11. Szóval: ha az egész mindenestül forog, akkor a lendülettel behelyettesíthető a megtalálhatatlan sötét energia, ami a gravitáció ellenében távolítja egymástól a világegyetemben található anyagot. Merthogy hasonló okból távolodik a Hold is a Földtől évi 4 centit… ha jól tudom. Persze, ez csak az én Cro Magnon-i szintű feltételezésem…

    „A fizikusok azt javasolják, hogy ez a fluidum gavitronokból álljon, amik hipotetikusan tömeg nélküli részecskék, amik a gravitációs erőt továbbítják.” – nem egészen értem, de ha ez energia akar lenni, akkor a tömeg rovására keletkezik, vagyis a tömegnek fogynia kéne, végül nem maradna más, mint egy gravitácóval rendelkező téridő, amiben minimális az anyag mennyisége.

  12. Re: Ábel
    Ne értsd félre, de ha annyira jól leírja a minkowszki tér a téridőt, akkor miért tudja csak a kerekítési hibát értelmezni(ez volna a látható világunk), miközben gyakorlatilag az egészre nem tud választ adni? Egy jó matematikai/fizikai modell nem a 4%-át tudja leírni az egésznek, hanem a 96%-át…
    Szerintem érted mire akarok kilyukadni. 😉

    Idézek: „Az 1990-es években Edward Witten és mások meggyőző bizonyítékokat találtak arra, hogy a különböző szuperhúr elméletek (öt különböző változata van) egy M-elméletnek nevezett 11 dimenziós elmélet határesetei.” Ez pont az egy hiperteres téridő dimenzió száma… Lesz ez még jobb is, előbb utóbb eljutnak a 16 16 dimenziós téridőig is. 🙂
    (Ebben benne van már az antitéridő maximális dimenzió száma is, ami slusszpoénkén nem máshol van a Mezőben, hanem ugyan itt, csak chopperelve váltogatja magát téridő-antitéridő)

    Mivel a matematikai aparátom korlátos, ezt nem tudom neked matematika nyelvén leírni, egy jó matematikust tudok aki ezt meg tudná ugrani, de egy kicsit zakkant a pali, így a Nagy egyesített elméletre még várni kell egy kicsit. 🙂

  13. 12: Nehéz a 96%-ra modellt alkotni úgy, hogy detektálhatatlan. Ha detektálható lesz, akkor majd kiderül, hogy az is a relativitáselméletek szerint működik-e. Addig meg mindegy.

  14. Re:Ábel
    Ebben igazad van, de a jó modellek prediktíven jósolni tudnak, amit később a mérésekkel igazolni lehet, erre pont a spec.rel. a jó példa.
    A Minkowszki-tér leírás nem ilyen, és az már jól látszik, hogy a téridőt nem lehet ilyen egyszerű modellel leírni.

    A jó prediktív modell abban segít, hogy ki tudj alakítani hozzá egy méréstechnikát, különben beleszaladunk a kauzalitás problémájába, miszerint csak úgy lehet mérni valamit, ha tudjuk mit mérünk. Ezért nem mindegy, mert választ nem kapunk ettől a modelltől, és kell valami más, ami alapján tovább lehet lépni a „toporgáson” túl is.
    Megjegyzem ezen rég túlléptek, elég forró téma ez a terület is, mert az aratja le a babérokat, aki elsőnek elő áll egy validálható Nagy Egyesített Elmélettel.
    Én nem becsülném le az elméleti fizikusok egóját, ami miatt ezerrel tepernek… 🙂

  15. Ezzel az ősrobbanásos ábrával már sok leírásban találkoztam.
    Szerintem kicsit megtéveszti az embert, talán jobb lett volna ha egy kőr sziluettel érzékeltetik hogy gömbszerű formáról van szó.
    A lufis hasonlat nagyon sok ismeretterjesztőben szerepel.
    pl …… „a kozmoszon túl” „így működik a világegyetem” „a féreglyukon át” ….. stb
    ________________________________
    Vajon miért nem látjuk a „gömb” másik felét?
    Hiszen a fénysebesség állandó, a kibocsájtó és az érzékelő sebességétől függetlenül.
    A Michelson–Morley kísérletben arra a következtetésre jutottak hogy a fénysebesség állandó.
    Ha jól tudom akkor azt már nem vizsgálták hogy ennek mi lehet az oka,
    pedig ennek a kutatása szerintem nagyon érdekes terület lehetne.
    A fotonok nem lehetnek „okosfotonok” amik mindig bekalibrálják a sebességet
    a fénykibocsájtó sebességéhez viszonytva, hogy az mindig 300000 km/s-el érkezzen!
    Tegyük fel ha egy fényforrás távolodik tőlünk 200000 km/s-al, és a fénye hozzánk
    300000 km/s-al érkezik, akkor a „földhözragadt” fizika szerint 500000 km/s-ot kell hogy elérjen ahhoz hogy tartani tudja a sebessége állandóságát!
    Egy másik kísérletben, a „kétrésesben” arra következtetésre jutottak,
    hogy a fény lehet hullám természetű
    és lehet részecske természetű is, olyan részecske ahol a foton tömege nulla!
    Ha 0-a a tömege akkor miért hat rá egy fekete lyuk gravitációja?
    Miért nem tud kiszabadulni a fekete lyukból?
    Nekem ez a viselkedés azt az ötletet sugallja, hogy mégse 0-a tömege.
    Érdemes lenne rájönni a tudósoknak hogy ez az állandó fénysebesség mi okból mindig ugyanaz,
    vagy a másik verzió is kiderülhet, hogy mégse állandó!
    Az nagyot szólna, az sok minden eddigi mérésen változtatna!

  16. mode, milyen gömb milyen másik felét?

    Hogy mi az oka a fénysebesség állandóságának, arra szép, kerek, kielégítő választ ad a speciális relativitáselmélet.

    Hogy hogy van az, hogy a fotonnak nincs tömege, de impulzusa igen, és hat rá a gravitáció is, arra pedig az általános relativitáselmélet.

    Az is igaz, hogy bár mindkét elmélet kerek, elég elborultak, meglehetősen távol állnak attól az intuitív képtől, ami a mindennapi élet során kialakul bennünk a térről. A Newtoni mechanikával ellentétben ezért nem lehet egy óra alatt megérteni, átlátni és elképzelni. Trenírozni kell rá az agyat szisztematikus és fájdalmas munkával, hogy képes legyen befogadni.

  17. 16.Ábel

    A tölcsérszerü ábrához írtam a gömb másik felét!
    Én úgy értettem a többi hsz-ból és más ismeretterjesztő oldalakról is,
    hogy az ősrobbanás egy gömbszerű képződményt hozott létre.
    Ez a tölcséres ábra pedig azt a részt mutatja amit látunk vagy láthatunk!
    A gömb másik felét, illetve több mint felét nem láthatjuk.
    Vannak oldalak ahol 13,8 mrd fényévet a gömb sugarának tekintik.
    Egyes oldalakon ez 41 mrd fényévnek van említve,
    az univerzum átmérőjét meg 92 mrd fényévre saccolják!
    (ne kérdez hogy miért, de ha kell kikeresem)

    Köszönöm spec.rel meg az ált.rel elméletet.
    Ezekről sok egyszerűsített leírást olvastam és néztem a youtubon, David Gyuláét is,
    de nekem nem esett le egyik résznél se hogy a fénysebesség miért állandó.
    Hozzáteszem hobby szintű az érdeklődésem a téma iránt,
    úgyhogy az is lehet hogy nem értettem meg kellőképpen a relativitás elméleteket!

  18. Ez az ábra nem a gömb egyik felét mutatja, hanem egy síkba való vetületét, azt pedig az idő mentén a kezdetektől mostanáig széthúzva.

    A gömb pedig a látható világegyetem. Ha távcsőbe nézünk, és egyre messzebbre tekintünk, akkor olyan objektumokat látunk, amikről a fény, ami most jön be, annyi idővel ezelőtt indult, amilyen távol van az objektum tőlünk fényévben. Úgy néz ki, hogy 13.4 milliárd fényévnél vannak a legtávolabbi látható, épp megszülető galaxisox. Ehhez hozzáadták, hogy mennyi idő kellhetett az első galaxisok kialakulásához, és kijött a 13.8 milliárd év.

    A fénysebesség azért állandó, mert egyszerűen olyan a téridő vektortér metrikája, hogy a különböző inerciarendszerek között úgy transzformálódik, hogy a fénysebesség állandó.

    A fény pedig azért hajlik el a tömeg hatására, mert a tömeg hajlítja a téridőt, és a görbült téridőben az „egyenes vonal” – vagyis a fénysebességű geodézi – görbe.

  19. 18. Ábel

    Rosszul emlékeztem, 46,6 mrd az említett sugár, de lényegtelen,
    a nagyságrend közel azonos.
    ezt Koncz A. „univerzoom”-jának egyik cikkében találtam,

    ” Mára már ki tudtuk kalkulálni a Világmindenség tényleges, teljes sugarát is, amit nagyjából 46,6 milliárd fényévre becsülünk. Ez azért lehet sokak számára meglepő, mert a 13,78 milliárd év alatt csak akkor növekedhetett meg ekkorára, ha a növekedés sebessége átlagban majdnem háromszorosa volt a fény sebességének.”

    „Kérdés tőletek – Ha közel fénysebességgel tudnánk száguldani, fekete lyukak lennénk?” cimű cikkben, de máshol is találkoztam már hasonló értékekkel!

  20. 19, mode: „a 13,78 milliárd év alatt csak akkor növekedhetett meg ekkorára, ha a növekedés sebessége átlagban majdnem háromszorosa volt a fény sebességének.”

    Ha tágul a világegyetem, akkor a térrel együtt csinálja. A tér is „nő”. Tehát vígan elképzelhető, hogy ekkora.

  21. Re:20
    Ezzel a magyarázattal lesz még gond, ebből is látszik hogy a statikus téridő modellek nagyon szűk tartományban működnek…
    Egyébként ki mondta azt, hogy a téridő tágulása megállt?
    Van-e egyáltalán határa a tágulásnak, illetve ha van, akkor egyszer csak a centrumban elfogy az anyag?
    Sok sok kérdés, amire nincs ma még jó válasz.

  22. 21. dajtás: Nem fogyhat el, illetve átalakulhat, de az még arrébb van. Időközben az általam említett téridő-forgás következtében turbulenciák alakulhattak ki a téridőben, ennek egyik példái és következményei a fekete lyukak, és mindezzel együtt a téridő nyúlik is, ez a tágulás… A fekete lyukak a téridő egyes rétegei közötti alagutak is lehetnek akár, itt bemegy, amott a múltban-jövőben kijön a cucc. Persze a jövő csak a mi szempontunkból az… Hawking erre szép válaszokat adott.

    Én még azt is el tudom képzelni, hogy a téridőben csomók alakulnak ki, teljesen eltérő tulajdonságokkal, mint amit ismerünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük