(3388) Hétvégi lazítás – Second hand

Tibor bá’ vissza a múltba online – ausztrál emlékek

 

Járom a várost, kedvenc városomat. Szóval járok-kelek Budapesten, és nézem ezt meg azt. Határozottan angolosodunk. Nem tudom, hogy örüljek-e, vagy szomorkodjam.

Valamikor gyerekkoromban elsősorban a germanizmusoktól féltették nyelvünket azok, akiknek ez szívügyük volt, magyartanárok, zsurnaliszták. Manapság senkinek sem az. Újabban nincs is szívügy!

Napjainkban nem számít már a német, talán egy kicsit ciki is, amiről minden bizonnyal Herr Ulbricht elég sokat tehet. Újabban az angol mánia hódít. Még az is angol szavakkal vagdalózik, aki a személyes névmásokat sem tudja tisztességesen.

Van, aki nem vagdalózik angol szavakkal, csak angol szlogeneket ültet át magyarra, hadd forgolódjon Arany János a sírjában. Az Aranypók például évek óta azt állítja, hogy „ügyel a részletekre”. Amikor először olvastam, azt hittem, részletvásárlás esetén nem engedik, hogy hátralékba kerüljek. Én kis naiv! Le kellett volna fordítanom angolra, és akkor mindjárt értelmessé válik mondanivalójuk, „We take care of the details.”

S bár a Hertz-féle szalámiban sokkal sűrűbb a só. (Karinthy Frigyes: Így írtok ti)

Én mégis visszafordítom részedre, óh nyájas olvasó.

Az Aranypók valóban azt állítja, hogy „az apróságokra is figyel”. Nem akarom én őket kipécézni. Különben is, az vesse az első követ… Meg aztán, van ennél jóval bántóbb is. Azt mondja egy maszek cégtábla:

SECOND – HAND SHOP

Vagyis használt cikkeket árusító üzlet. Majdnem olyan, mint az

ANTIQUITAS

Csak itt nem giccset, hanem hacukát árulnak. Igazából nem haragszom ám rájuk. Inkább mosolygok rajta. Lám, büszke gőggel még a nyomorban is lehet sznoboskodni, ha a használt rongyra azt mondjuk, second-hand.

A second különben azt jelenti, „második”. A magyar is meg tudja fogni ezt a fogalmat, „másodkézből”, tehát használt. Szép ez a „másodkézből”, csak most éppen nincs divatban. Nem így a second-hand. Ez egyre népszerűbb lesz. Ráadásul nekem még egy sztorim is van róla.

* * *

Ausztrál seggünkön még rajta volt a tojáshéj, amikor Orsós Miki barátomra rámosolygott a szerencse. Valaki azt mondta neki, ha estig tud szerezni egy szmokingot (és nem nagyon lötyög rajta), akkor 4 óra alatt kereshet 5 fontot, plusz borravaló. Egész vagyon!

Miki persze estig szerzett egy szmokingot, és így egy Double Bay-i rongyrázós partin találta magát, precízebben ötödmagát, pincéri státuszban. Egyetlen dolga az volt, hogy tálcán koktélokat hordjon körbe, és kínálja a vendégeket. De hát filmekből ezt biztos ismeritek.

Amikor a vendégek lepucolták a tálcát, akkor a tálalóban a pincéreknek újra fel kellett tölteni azt.

Az est fénypontja, amikor a távozó vendégek előtt a pincérek sorfalat állnak, borravaló reményében. A legcsóróbb vendégek még adnak is, szeretnék, ha legalább a pincérek elhinnék, hogy menők (erre vonatkozó irodalom: Zilahy Lajos: A lélek kialszik )

Na, de ez még odébb volt. Egyelőre Miki hordta a koktélokat körbe-körbe, illetve koktélokban úszó kandírozott cseresznyeszemeket. Egyszer csak szóltak a tálalóban, baj van. Fogyófélben a cherry. Micsoda leégés, hogy lehet kivinni koktélt cherry nélkül?

Nem éppen szép, pláne nem higiénikus, de csak egy megoldás látszott. Az üres poharakban hagyott cseresznyeszemeket újra fel kell használni. Különben is, az alkohol dezinficiál.

Kezdtek tehát a cseresznyeszemek ide-oda mászkálni a tálaló és a nagyterem között. Be a koktéllal, ki az üres pohár fenekén, ha csak a vendég meg nem ette.

A házigazda nem csak tudott a dologról, de egyenesen ő adta az utasítást erre az előkelő házakban meglehetősen szokatlan megoldásra.

Már közel járt az éjfél, amikor Miki tálcájáról épp a házigazda emelt le egy poharat, és közben csendben megkérdezte tőle

– Is the cherry second-hand?

– Seconnnnd? – húzta el gúnyosan a szót Miki. – At least fifth.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

11 gondolat erről: „(3388) Hétvégi lazítás – Second hand

  1. A világ egyre gyorsabb változásban van.
    A rendszerváltás előtt valóban a német volt nálunk az ász, a munkahelyemen a főnökök is majdnem mind beszélték, egy részük sváb származásuk miatt, a többi meg azért, mert akkoriban Magyarországon szinte csak német külföldi cégek voltak jelen.
    Én is nekiláttam szorgalmasan a németnek, le is tettem a középfokút, mire bekövetkezett a rendszerváltás, és dobhattam a szemétbe, innen kezdve még a nálunk dolgozó német cégek is angol nyelven érintkeztek az itteniekkel, az iskolák meg döntötték az angolul beszélő ifjú szakembereket.
    Kezdhettem előröl immár az angol nyelvet tanulni. Persze nem bántam meg, mert sokkal szélesebb kapu nyílt a világra.
    És a németek maguk is panaszkodnak a nyelvük elangolosodására, meg kell nézni a német boltok feliratait, és a közbeszédben is már hemzsegnek az angol igék, amik beépültek a német nyelvbe, a német tévéket nézve nagyon feltűnő.
    Ki tudja mi jön még, lehet, hogy az unokámnak már kínaiul kell megtanulni, ha jutni akar valamire? 🙂

  2. Talán még nekünk is hasznos lehetne egy kis kínai mandarin nyelvtanulás. Az agy frissen tartására minden nap csak tíz-húsz perc… (Van hozzá olyan -angol nyelvű- okostelefonos alkalmazás, amelyikkel már három hónap alatt egész jó alapszintet el lehet érni.)
    (És közben egy pillanatra el kellett gondolkodnom, hogy is mondjuk magyarul a smart phone-os applikációt…)

  3. 2 Delp
    Erre én most az oroszt használom.
    Viccesnek tűnhet, mert ez az az idegen nyelv, amit először kellett tanulnom gyerekkoromban, és ez az a nyelv, amit tanultam, és mégsem jutottam vele odáig, hogy egy nyelvvizsgát érjen, a többi, később tanult nyelvek lehagyták… 🙂
    Igaz, azokra járt nyelvpótlék is, az nagy motiváció tud lenni. 🙂

  4. 3 Tibor bá’
    Indulásnál én is ezzel vigasztaltam magam, rengeteg a közös, vagy alig különböző szó, és a nyelvtani szabályokban is sok a rokonság.
    És ráadásul el lehetett felejteni a sok bonyolult ragozást, ami megkeseríti a németül tanulók életét.
    Sokan ajánlják is, hogy a gyerek először németül tanuljon, aztán angolul.
    Mert ha egyszer angolul megtanult, akkor idegbajt kap a némettel, nem lesz hozzá türelme, annyival bonyolultabb…

  5. Vitatom, hogy a német nyelv bonyolult lenne.
    Az egyetlen brutál marhaság benne a
    DER-DIE-DAS.
    Ezt csak azt esetek kisebb részében lehet logikai úton beazonosítani. Nagyobb részben be kell magolni. És amikor olvasom vagy hallom, hogy német anyanyelvű is téveszt benne, akkor mindig fel is adom kicsit, hogy valaha is tökéletesen fogok beszélni.

  6. 6: BAB:
    A német nyelv sokkal komolyabb logikát igényel, mint az angol. Így több tanulást is, hiszen nem elegendő szavakat rögzíteni, a nyelvtani szabályokat is alkalmazni kell (bizony, a der,die,das is hozzátartozik!).

    Az angol népszerűségének viszont nem csak ez az oka… S ebben keményen felelősek azok a német nyelvet tanító magasságok idehaza, akik az angol nyelv térhódítása ellenére nem voltak hajlandóak a nívóból lejjebb adni, így aztán manapság már inkább a franciát, oroszt választják második nyelvnek az értelmesebb diákok, a valaha színvonalas német nyelv oktatása pedig szépen elsorvad. Akár a nyelvvizsgákat, akár az Országos Kompetenciamérés feladatait nézzük, a német nyelv nemcsak alapból nehezebb, de a tanuláshoz – sikerélményhez kapcsolódó feladatok, vizsgák, elvárások is nagyságrendekkel magasabbra teszik a mércét. Hiába jelzik száz helyről, hogy ezek a megmérettetések negatívan diszkriminálják a német nyelvtanulást választó tanulókat, fülük botját sem mozdítják, aztán majd csodálkozni fognak, amikor 10 év múlva a német nyelvtanulás Magyarországon a 90-es évek orosz nyelvtanulásának (és tudásának) szintjére jut. Megjegyzem, maguk a németek sem tesznek azért, hogy megőrizzék szerepüket és nyelvi hagyományaikat. A hazai sváb közösségek német nyelvi oktatásáról és annak akadémiai némethez való viszonyáról említést sem teszek…

    A nemzetközi angolnak pedig hamarosan ugyanígy köze nem lesz az irodalmi angol nyelvhez.

  7. 6 BAB
    Azért ne hagyd ki a német főnévragozás-típusok gazdag világát a névelőkön és ragozásukon kívül, amikről az angol nem is álmodik…
    A rendhagyó ragozású igéket viszont ismerik ők is, sőt egy részük közös is…

  8. 7 Horváth Csongor
    Azért nem becsülném le a logika szerepét az angol nyelvnél.
    Minél egyszerűbb a nyelvtana, annál nehezebb a szavak egymáshoz való viszonyát átlátni, itt éppen a logika segít, hiszen ugyanaz a szó nagyon sok jelentéssel bírhat, sokszor még a szófaj sem biztos, ha önmagában áll.
    Ilyenkor jó nyelvi fantáziával át kell látni az egészet, csak úgy áll össze a kép, hogy az egyes szavak mit jelentenek az adott mondatban.
    A német, a magyar, de az orosz is igen részletes szamárvezető szabályokat alkalmaz, amelyek pontosan megmutatják a szavak viszonyát a többihez.
    De éppen ettől nehezebb is helyesen beszélni…

  9. 9. hubab
    ?
    Bizony, néha egy-egy szó több szófaj is lehet.
    Itt egy kiváló, hirhedt példamondat , személyeskedés nélkül:

    ‘Fuck the fucking fuckers!’?

  10. 9: hubab:
    Ez már messze nem az a szint, amit egy alapfokú, ill. szakgimnáziumi tananyag megkövetel. Pontosan ezért írtam, hogy amit ma angolként használnak sokan, annak nem sok köze van az irodalmi angol nyelvhez!
    A logikát a nyelvtani szabályok alakalmazásában értettem, s ebben, ahogy te is írtad, a német, orosz jóval erősebb alapszinten.

    Fenntartom, hogy sokan azért mondanak le a német nyelv tanulásáról, mert a számonkérés az alap és a középszinten is erősebb, mint az angol esetében ugyanezen szinteken. Itt nem a nyelveket (tanulásuk nehézségi fokát) hasonlítom össze, hanem az azonos kimeneti követelményekhez rendelt vizsgafeladatok eltérő nehézségi foka miatt emelek szót!

    10: Balázs:
    „Gratulálok” ehhez a sokatmondó példamondathoz…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük