(3322) A nagy változás

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Budapesten születtem, ott is nőttem fel. Sok mindenre emlékszem, amire mások már nem, mert vagy már meghaltak, vagy, mert nem voltak még jelen. A lényeg az, hogy születésem óta jelentős változások történtek, és nem mondhatnám, hogy a kellemes irányba.

A bérházak kapui hajnal 5 és este 11 között nyitva voltak. Bárki bejöhetett, kimehetett. Nem törtek fel lakásokat, mert volt egy szemfüles házmester. Hát ez ma már nincs. A házmester sok mindent tett, például télen hajnalban eltakarította a havat. Igaz ma már nem csak házmester nincs, de hó se. Ha 23:00h után mentem haza, a kapu zárva volt. Csöngetésre kijött a házmester, kinyitotta a kaput és elkérte a „kapupénzt”, mert hogy miattam köntösben ki kellett csoszognia a kapuhoz.

A postás felment az emeletekre, és mindenkinek beadta a levelet, akkor is, ha rosszul volt címezve. Esetleg csak úgy, hogy Maca néni a Mátyás téren. És mindezt hihetetlen olcsó bélyeg ellenében, ráadásul nyereségesek voltak. A fene tudja, hogy csinálták.

Nekünk reggel a küszöbre volt téve egy liter tej és 10 kifli. Anyámnak csak ki kellett nyitni az ajtót, bevenni a tejet, kiflit és készülhetett a reggeli. Soha nem vitte el más a tejünket. Havonta egyszer fizettünk érte.

A nyitott kapun délelőttönként szabadon jöttek be verklisek, akrobaták, és apró adományokért szórakoztatták az otthon tartózkodókat, vagy éppen drótos tótok, akik lábosokat javítottak. Ma a kutya se javít, a lábosnak nem kell lyukasnak lenni ahhoz, hogy kidobják, elég, ha csak megunták, és már repül is a kukába.

A villamosokon mindig volt ülőhely, és persze kalauz is. Ez érvényes volt a távolsági buszokra is. Ma egyikre se. Ha Interneten nem vetted meg előre a jegyet, a sofőr fel se enged a buszra, mert nincs rajta kalauz. Ennek ellenére a tömegközlekedés ráfizetéses. Budapest városnak évente milliárdos vesztessége van a tömegközlekedésből. Valamikor ki kellett építeni a pályákat, megvenni a kocsikat, és mint Rt. nyereséges volt az alkalmazott kalauzok ellenére. Rejtély, hogy csinálták.

Kamaszkorom kedvenc időtöltése volt a Pozsonyi út környékén karonfogva sétálni a kedvesemmel. Ez ma két okból kifolyólag lehetetlen. Az utcák járdáinak kétharmadára gépkocsi parkolnak, a maradék egyharmadon csak libasorban lehetne közlekedni, de nem lehet, mert teli van kutyaszarral. Miért tartanak ennyi kutyát? Házőrzésre? De hiszen zárva vannak a kapuk, mit kell őrizni? Kellenek a kutyák, mert magányosak az emberek, ugyanis nem beszélgetnek egymással. Manapság az emberek a TV készülékkel beszélgetnek, nézve a műsoron belüli beszélgetést.  Néhány éve a szomszédságba beköltözött egy fiatal házaspár (már elváltak). Pár nappal később átmentem hozzájuk bemutatkozni. Azt mondta nekem a nő, hogy ők nem barátkozni jöttek ide, hanem lakni.

A világ nem magától szaródott el. Mi szartuk el lassú, szívós munkával.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

21 gondolat erről: „(3322) A nagy változás

  1. Én nem tudok ennyire visszamenni az időben az emlékeket illetően, de régen tényleg emberibb világ volt. A sok netes maflaság olvasása helyett könyvesboltba jártak az emberek és nem is kevesen. Sok érdekes kötetet már a megjelenés előtt el kellett tetetni, mert különben elkapkodták. Az általános műveltség nagysága fényévekre járt a mostani, béka feneke alatti szinttől.
    A húsboltban valódi húsból voltak a különféle felvágottak. A kívánt mennyiséget a hentes leszelte és zsírpapírba csomagolta. Lehet, hogy nem állt el két hónapig, de legalább ehető volt és nem lett tőle beteg az ember.
    A kerékpárokat nyugodtan ott lehetett hagyni a bolt előtt egy névtáblával az első tengelyén, senki sem akarta ellopni. A közerkölcs sokkal magasabb volt a mostani szinthez mérve és ez nagyban köszönhető a liberalizmus és a kommunizmus pusztításának és a vallás visszaszorulásának. A liberalizmus a PÉNZT emelte az oltárra és meg is lett az eredménye.

  2. Szerintem az átlag nép soha nem élt ilyen jól mint most, a múltból kiemelve csak a pozitív dolgokat, el lehet fedni az általános nyomort, szegénységet. Valóban, régen eljártunk könyvesboltba , meg antikváriumba, ma meg szinte mindent ingyen letölthetek a torrent oldalakról, tudom kicsit illegál, de szinte mindenki ezt csinálja, a választék mindenből óriási, hol van már a sarkalatos kérdés: Orion vagy Videoton?, az egy éves átlag fizetés áráért. Ma szinte mindenki termosztát vezérelt fűtésű ( és hűtésű ) ingatlanokban lakik, szinte mindenkinek van gépjárműve, hol volt ilyen régen, a sort sokáig lehetne folytatni, de aki akarja érti mire gondolok.

  3. 3. Gartai
    Igen, igazad van. És az anyagi jólét elhozta az önzést. Nálunk magyaroknál, hatványozottan.
    Csak egy példa a millióból.
    Múlt hét szombaton esett el a barátnőnk (50 éves, sportos) biciklivel a Római parton a murvás úton.
    Nem tudott felállni, rettentően szédült és mint utóbb kiderült, eltört a csuklója (műteni kellett).
    Feküdt a földön, elment mellette egy babakocsit toló anyuka, rá sem hederített. Majd egy bringás (tudjátok, az az öntudatos fajta) meg sem állt. Később még egy biciklis, az sem foglalkozott vele.
    Végül annyira helyrejött, hogy felült és hívta a közelben lakó ismerősét aki 5 perc alatt ott is volt.
    És mástól is hallottam ilyen esetről.
    Én pedig olyant láttam vagy 25 éve, hogy négy kancigány a budai villamoson belekötött és megvert a “magyarokkal” teli villamoson egy fiatal fiút (azóta is szégyenlem magam, hogy nem álltam bár én mellé).
    Na ennyit budapestről!
    Nem tudom van-e még egy ilyen nép aki ennyire közömbös tud lenni embertársa iránt?
    Akár milyen a környező országok népsége (de végül is milyen?, nem szereti a magyart?, de mit szeretne a magyaron?, ezt a genyó természetét? se nem nyugat, se nem Balkán, se nem kelet, hanem ezek kutyuléka.), de ott ilyen nem történhetne meg. Nem tudom, hogy mikor csúszott le ilyen mélyre a magyar. Talán az osztrák időkben indult és az anyagiak hajszolását minden más szoci ország előtt megengedő Kádár kapitalisat-szocialista öszvér társadalom idején ért célba?

  4. Tibor bá
    Tudod kit jutatsz eszembe ezzel a szivmelengető “vissza a múltba ” révedezéseid a mai , fiatal közönség számára?
    Az amerikai ürhajóst, Armstrong, ha nem tévedek, aki Ameriakszerte járkálva előadásokat tartott élményeiről.
    Nagy látogatottsága volt, és egyszer valahol Armstrong előadás közben hirtelen elneveti magát, majd megmegyarázza okát:
    ” Nézlek benneteket mikor arról mesélek, milyen érzés a holdon helyből 4-5 láb magasra ugrani, vagy könnyedén szökellve járni, alig érezve tulajdon súlyodat…Látom arcotokon az álmélkodást, szemeitekben a csodálkozást, látom ahogy búzgón bólogattok az elmondottakon, jelezve, hogy ÉRTITEK beszámolómat, de azon nevettem el magam, hogy értitek ugyan szavaimat, de nem éltétek át az ÉRZÉST….
    Mert nem voltatokott és akkor”…

  5. Tibor bá’
    Feleségemnek elolvastam az írást és azt fűzte hozzá, hogy a szokás szerint az új lakónak illik bemutatkozni. Ha ezt elmulasztja azzal kifejezi, hogy nem igényli a szomszédok ismeretségét. Az ilyenekkel kár próbálkozni, mert nem fognak megváltozni.

  6. 4 Tanuló

    A közönbösség ellentétére egy példa :

    Egy középangliai városban sétálgattam a feleségemmel. Szembe jött egy kicsit exaltált kinézetű néger férfi aki a feleségem feje fölé lenditette a karját. Mint kiderült megáldotta. A mellettünk haladó városi busz megállt és a vezetője kiugrott az fülkéből, odaszaladt hozzánk, hogy megkérdezze “Are you alright?” 🤔

  7. hubab:
    Ahányszor a rendszer “frissít”, eltűnnek a sorszámok, azt nekem kell kézi vezérléssel visszaállítani. Most megyek és állítok.

  8. tanuló
    Engem is sokszor nagyon elszomorit az általad leirt jelenség, az emberek közömbössége, félrenéző hajlama embertársuk bajbajutása láttán.
    Senki nem gondol arra, hogy 5 perc mulva esetleg ő lehet hasonló helyzetben…
    Nagyon elforduló, afféle mind your own business-féle , amerikai viselkedés.Senki nem segit, nem avatkozik, ha a földön fekszel, majd jön a mentő, megtámadtak, majd jön a rendőrség, stb.
    Ez anno tényleg nem volt, az emberek LÁTTÁK egymást, nem heverhettél gyermekkorom Kolozsvárján a járdán, hogy ne hatan ugrottak volna segiteni.
    Cigényok támadtak volna rád, azon régi Kolozsváron a járókelők péppé verik, még mielött kiszáll a rendőr, ergo bizony soha nem támadtak meg!
    Régi emberek soha visszanemtérő régenvolt világa …
    Aki nem élt benne, az csak bólógat.

  9. A múlt piedesztálra emelése egy általánosan bevett szokás. A távolság meg a fiatalság megszépiti a régmúltat. Akkor voltak egyfajta nehézségek, most vannak másfajták. De mindig a jelenlegi nehézséget érezzük a nagynak, szn te elviselhetetlennek, kibírhatatlannak. Én erre akkor ébredtem rá igazán, mikor elolvastam Móricz Zsigmondtól “A boldog ember”-t. Ajánlom mindenki figyelmébe!

  10. 3. Gartai

    Igazad van, és mégsincs.

    Igazad van, mert jobban élünk, de ez sem feltétel nélkül igaz, mert attól függ, milyen szempontok szerint ítéljük meg. Amennyit kaptunk, minimum ugyanannyit vesztettünk is.

    Most jöhetnék azzal, hogy az életnek nem a mennyisége, hanem a minősége számít, de ma már nagyon körmönfont módon tudják elfogadtatni veled, hogy mi is az, amire szükséged van.

    A magam szemszögéből csak annyit tudok hozzátenni, hogy az áruk sokfélesége és a hozzáférhetősége (anyagi javak társadalma – újabb magas labda lehetne ez is akár …) nagyon is látszólagos és becsapós. Az üzletek tele vannak, és sokféle a színes-szagos csomagolású áru, de nézd meg kicsit kritikusabb szemmel, és leesik a tantusz.

    Mindenféle textiláru van, de próbálj meg (teljesen) természetes anyagú textilárut venni, és hirtelen nem is lesz olyan egyszerű. Vagy élelmiszer szempontjából is rossz a helyzet, hiszen mindent, de mindent olyan anyagokkal kevernek össze, aminek eredetileg semmi keresnivalója ott. Ha valakinek valamilyen szintű élelmiszer intoleranciája van, az tudni fogja miről beszélek. Csak egy példa: mostanában arattak le egy nagy napraforgótáblát a közelünkben. Arra jártomban gyönyörködni szoktam benne, aztán egy napon láttam, hogy az egész tábla elszáradt. Természetesen a mai standard eljárás szerint aratás előtt lepermetezték. Ennek a konkrét permetezésnek semmi más oka nincs, csak az hogy a növény elszáradjon, és a magok jobban kipotyogjanak – effektívebb legyen a betakarítás. Kérdem én: mit tesz ez az anyag a Te szervezeteddel? A táblán és közvetlen környezetében még a legszívósabb gyomok is elszáradtak, nemcsak a napraforgó.

    Tudom, azelőtt sem lehetett sok mindenben válogatni, de a tisztánlátás végett érdemes ezeket a dolgokat is figyelembe venni. Sokat nyertünk, de még többet vesztettünk.

  11. 12. Sleeper: Roundup gyomirtóval permetezik, és az a tragikus, hogy hosszan lebomló permet, tehát jut belőle a magokba is, de a pogácsába is, amit a tehenekkel etetnek fel. Nekem vérző nyelőcsőfekélyem volt a napraforgóolajtól, operálni kellett volna, amit visszautasítottam. Egy gasztroenterológus kezelte ki diófalevél teával, azóta csak disznózsíron készült kajákat eszem, nem mintha az egészséges volna, de még a margarintól is fáj a gyomrom. A diófalevelet azóta is iszom, lassan 15 éve, az tartja karban a gyomrom.

  12. 14. Tibor bá, igen, egyetértek, normális, kiegyensúlyozott étrendben a disznózsír vígan elfér, míg a nagyiparilag készült növényi olajak NEM. Érdekes, hogy a hidegen sajtolt olivaolajtól, amit salátákra öntünk, vagy a halkonzervben lévő olajtól semmi bajom. Viszont növényi olajra vígan ketyeg az egyhengeres dízel generátorom… Meg fűteni is tudok vele az olajgőzösítő kazánomban.

  13. 10. Kedves Bálint!
    Lehet nem országod beli jelenségről írtál, így remélem nem sért azon közlésem, hogy két gyerekkori barátom is kint él Izraelben (büszke Erdélyi-Marosvásárhelyi-Magyar-Zsidók mai napig), de Ők ilyent nem meséltek. Inkább azt, hogy az emberek tudatában vannak, hogy csak egymásra számíthatnak, mert kívül csak ellenség van, ezért összezárnak. Na mondják, hogy Ti is tudtok rendesen marakodni ha kell (meg egyesek arcoskodni, ahogy mesélte Ottó, keresztbe beállni a bevásárló parkolójába), de ha baj van akkor egységesen cselekedtek. És az elesetten segítetek.
    És ez a hétköznapokban is meglátszik nálatok.
    Ha közömbösök lennétek nemzettárasitok iránt, nagyon hamar bajba kerülnétek.

  14. Én régen el akartam kezdeni hallgatni azokat a híradókat amiket a 40-50-es években sugároztak.Ha valaki akar hallgatni ilyet a youtubon talál.Nem tudom ki olvasta fel ezeket de teljesen más volt a hangja meg a közvetítési stílusa mint egy mai híreknek.A tartalomról nem is beszélve.
    Illetve a facebokon van pár csoport (budapest régi képekben,Magyarország régi képeken ,stb….) amibe el lehet merülni a múltban.Nagyon jó képekkel lehet találkozni arról a világról ami már sosem lesz. Pl lovakkal hordják a szódát pest utcáin vagy a tüzelőt stb…..
    Sajnos az emberi magarartás sokat változott, az emberek vadabbak és befordultabbak lettek.Metrón utazva pesten látom hogy az emberek maguk elé bámulnak.Az akkroi belvárosi házakat nagyrészt zsidó családok birtokolták (1 szintet 1 család) ma pedig 1 szint fel van darabolva 4 felé, kis 70m2-es lakásokra, ami most 70 milla. Én szeretek nyárn a nagy melegben hatalmas gyalogtúrákat tenni a bel és külvárosban , és nézni hogy mi mi volt régen, benézni belvárosi lakások belső udvarára.vagy akárcsak elmenni a stefánián.Egyszerűen a mai napig imádom , végig akarok járni minden belvárosi utcát, de akár egy kintebb lévő régi ipartelep is szép látvány.
    Könyvek: amíg nem volt net, jó votl felnyitni egy könyvet, szagolni az illatát,de ma már a kutyát sem érdekli a könyv.Ráadásul bementem múltkor a libribe és azt tapasztalod hogy a könyvíás is egy üzletlett, minél szinesebb és lenyűgözőbb legyen a borító.Rengeteg új könyv íródik.Amikor a 85 éves Imre bátyámnál voltam vendégégbe neki volt sok világháborús könyve , és olyan varázsa volt mellette hogy énis ki akarom olvasni ezeket a könyveket.Ahogy eljöttem tőle úgy elfelejtődött és rájöttem hogy rohadtul nincs időm a könyvolvasásra. Régen volt mondjuk 20-30 híres könyv amit az akkori ingerszegény környezetben jó votl olvasni .Ma pedig van többszázezer magyar könyv(nagy része üzleti azaz a pénz miatt íródik már) és mellette net ,tv, nemcsoda hogy az embernek nincs ideje olvasni.

  15. 16.tanuló
    Kedves tanuló, nem tudom a te, illetve kedves erdélyi származásu barátaid életkorát.
    Én szinte 5 perc múlva, novemberben cserélek számlapot a 75-re, amit szülővárosomról leirtam volt, az a több, mint 65 évvel ezelötti
    régi, békebeli Kolozsvárt jellemzi.
    Hogy mennyire változott közben, fogalmam nincs, de elképzelem, hogy igen.Mindazonáltal, nehezen hinném, hogy akár a mai Kolozsváron megtörténne az általad leirt Római parti eset, ez valami hihetetlen, ennyire nem változhat az erdélyi világ, gondolom.

  16. 17. Andrew

    “Ma pedig van többszázezer magyar könyv(nagy része üzleti azaz a pénz miatt íródik már) és mellette net ,tv, nemcsoda hogy az embernek nincs ideje olvasni.”

    A tv-t elhagyva rengeteg idő szabadul fel, amit lehet (például) olvasásra fordítani.

    A könyvek a neten is elérhetőek, így sokkal több könyvet lehet magunknál tartani, szállítani (e-book formájában, laptopon, könyvolvasón).

  17. Nem a kutyával van a baj, hanem azzal a tahó gazdával, aki nem szedi fel a kakit. Nekem van két kutyám – nem házőrzésre, hanem társnak. Ők a családom tagjai. De nem vagyok magányos, van párom, vannak barátaim.
    A többivel egyetértek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük