Tibor bá’ fordítása online
Tibor bá’ recenziója: Különböző diszciplínákról lévén szó, sose derül volna rá fény, de egy élelmes, szociológia területén dolgozó orvos észrevette, hogy a gyermekkori traumák (szülők elválása, valamelyik szülő halála, letöltendő börtönre ítélése, családon belüli abuzus, stb.) statisztikailag hatalmas mértékben megdobja az egyén hajlamát különböző betegségekre. Szorgalmas kutatómunka feltárta, hogy a fejlődés alatt álló gyermeki agy egyes részeinek a funkcionális megromlása okozza a kivédhetetlen egészségkárosodást, akár 40-50 évvel később is. A mechanizmus az immunrendszer, hormonrendszer, a DNS dekódolásának megváltozása (eltorzulása) útján történik.
___________________________________________________________________________
Az eredeti cím: Childhood Trauma Can Destroy Your Health Decades Later, Yet America Ignores It
Szerző: Dr. Nadine Burke Harris
Trauma egy életen át üldözhet minket
Az „Adverse Childhood Experiences” (hátrányos gyermekkori megtapasztalás=ACE) egy olyan jelenség, amiről mindenkinek tudnia kellene. Mi tartozik ide? Fizikai, érzelmi és szexuális abúzus, fizikai vagy érzelmi elhanyagoltság, beteg elmeállapotú szülő, mélyszegénység, börtönbe vetés, szülők elválása, családon belüli erőszak.
Mik a tények? Az ACE előfordulása igen gyakori. A népesség 67 százaléka a gyermekkorban legalább egyet elszenvedett a felsoroltak közül, 12,6 százaléka négyet szenvedett el közülük. Ami a legfontosabb, igen szoros kapcsolat áll fenn az ACE pontok és az egészség megőrzés között. Minél több ACE-t él át valaki, annál rosszabbak az egészségi kilátásai. Négy ACE ponttal a háta mögött az egyén nulla ponthoz képest két és félszer nagyobb eséllyel kap tüdőgyulladást, hepatitiszt, négy és félszer nagyobb eséllyel válik depresszióssá, és tizenkétszer nagyobb eséllyel követ el öngyilkosságot, de megháromszorozza a tüdőrák, érelmeszesedési fogékonyságot is.
A fenti adatok láttán, van aki előáll azzal, hogy hátrányos gyermekkor után az emberek könnyebben szoknak rá a dohányzásra, az ivásra és minden olyasmire, ami károsan befolyásolja az egészséget. Itt mindössze kártékony életvitelről van szó a megfelelő következményekkel.
Ekkor lép közbe a tudomány. intenzív kutatómunka eredményeként ma már sokkal jobban értjük hogyan hat ki károsan a fejlődés alatt álló emberi agyra a gyermekkorban elszenvedett hátrányos tényezők. Olyan agyi területekre hat, mint a nukleusz akkumbens, vagyis az a terület, ahol az élvezet és a kellem jelentkezik. Rontja a prefrontális kortex működését, aminek igen fontos szerepe van az impulzusszabályozás és a végrehajtás funkcióknál. Ez a tanulás egyik kritikus területe. MRI leképezésnél mérhető különbség mutatkozik az amigdalában, ami az agy félelem-reakció központja. Vagyis tényleges neurológiai oka van annak, hogy a hátrányos körülményeken átesők miért viselkednek veszélyesen.
Úgy tűnik, ha viselkedésed nem is jelent nagy rizikót, még mindig nagyobb az esélyed szív-érrendszeri betegségre és rákra. Ennek az okát a hipotalamikus-pituitári-adrenál együttesben kereshető. Ott, ahol az agy reagál a vészhelyzetre és eldöntik, hogy felveszi a harcot, vagy elmenekül. Hogyan is működik ez? Képzeld el, hogy sétálsz az erdőben, majd hirtelen megpillantasz egy barnamedvét. Ebben a pillanatban a hipotalamusz jelet küld a hipofizisnek (agyalapi mirigy), ami jelet küld az adrenal mirigynek, hogy azonnal lökjön a véráramlatba adrenalint és kortizolt. Ennek az a hatása, hogy a szív elkezd erőteljesen dolgozni. A pupillád kinyílik, légútjaid kitágulnak, izmaid megfeszülnek. A tested kész, hogy felvegye a harcot a medvével, vagy teljes erőből elfusson. Ez egy rendkívül jó elrendezés arra az igen ritka esetre, amikor összefutsz egy medvével. De mi van akkor, ha a medve minden egyes éjszaka meglep, és a fent leírt rendszer minden áldott nap aktiválódik. Ez előbb vagy utóbb az egészség rovására megy.
Erre a folyamatosan ismétlődő stressz helyzetre a gyerekek különösen érzékenyek, mert testük és az agyuk fejlődés alatt áll. Ez az állapot nem csak az agyszerkezetre hat ki, de kihat az immunrendszer, hormonrendszer fejlődésére, és a DNS dekódolásra is.
Most, hogy tudunk róla, fokozottabb mértékben kell figyelembe venni a hátrányos gyermekkori megtapasztalást.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Jó reggelt. És kellemes hosszú hétvégét kívánok!
Általában read-only vagyok, ehhez muszáj írnom kicsit.
Szüleim érthetetlen, miért ‘akartak’ családot, gyereket. Gyanítom ez volt a szokás az ismerősi körükben, ezért akkor nekik is ‘kell’.
Apám konkrétan szellemi fogyatékos. Sajnos nem volt nyilvánvaló, csak mostanában 70-hez közelítve kezdik mások is látni rajta. Anyámnak meg köze nincs a női nemhez.
Idevágó Tibor bá Anyamítosz című cikke.
Szóval gyerekként leginkább rángattak, nyűg voltam. És alapból rondán beszéltek. Amit ismeretlenekkel se kéne, nemhogy ‘családon’ belül.
Aztán tizenévesen pedig én voltam az ‘oka’, hogy rossz kedvük van..
A tulajdonképp legfontosabb életkorban!
Holott pont én aggódtam helyettük, hogy a lusta dögök akarnak-e otthonról kimozdulni és pénzt keresni! Évekig effektív nélkülözés.
Na így járjak iskolába, ahol már szociális skillt és kapcsolatokat kéne építeni.. Abba is maradt.
Ez hány pontot ér? 🙂
Depresszióról is volt itt kiváló írás! Abban a többségét kipipálhattam,
és amellett játékfüggő vagyok. Mára már keveset játszok. Illetve van 2 kedvenc játékom a telefonon, ami becsatornázza az igény jelentős részét. (nem pénzes)
Örülök a relatív kényelmes, jó munkámnak: buszt vezetek a BKV-nál!
Valószínű ez a maximum amit elérhettem ebben az életben.
Üdvözlet!
Nem tudom ki emlékszik arra, hogy pár éve valami buszbaleset kapcsán milyen elítélően nyilatkoztak itt egyesek(köztük a bloggazda is) arról, hogy a mai gyerekeknek mindent fel kell „dolgozniuk”, ez mennyire puhány hozzállás. Ők háborúban voltak, nehéz gyerekkor stb. aztán mégis milyen remek emberek lettek.
Fölösleges túlzottan istápolni a kis vakarékokat.
A vicces, hogy mind a kettő hozzáállás igaz. A túlgondoskodás veszélye és a szellemi abúzus egyidejűleg van jelen. A szülő szerepe pedig egyszerűen kulcskérdés.
Azért örülök, hogy ilyen posztok megjelennek, mert bizonyítják, hogy idősebb korban is lehet tanulni.
1.pilotkex
Becsülendő hozzáállás és rendkívüli hsz.
Egyáltalán nem biztos, hogy ennyi az elérhető maximumod. De ha mégis akkor is a fontos, hogy megtaláld a békédet. Persze a korlátjainkon belül maradunk, de abszolút nem biztos ebben az életben csak erre vagy determinált, a korlát viszonylag tág terepet enged. Erre most nem térnék ki. Mindannyiunknak vannak korlátai.
Fejlesztheted magad.
Bár itt sokan másképp látják és a fiatalkori bevésődéseket, behatásokat illetve ezek következményeit keverik össze az adott intelligencia elérhető maximumával.
De ez egyszerűen hülyeség. Nagyon hosszú kifejteni,és még nem is teljesen értem, de annyit igen, hogy az intelligencia a tudat önreflexiós szintjével is szorosan korrelál.
Nemcsak az agyban, teszem hozzá.
Tibor bá
egy újabb nagyon jó poszt, köszi a fordítást.
Szia Pilotkex
de rég láttalak itt.
Hát akkor neked is megvan a kereszted…. Vagyunk ezzel így néhányan.
Ezt dobta az élet…. szokták mondani. Bátor volt ezt megosztani.
Egyébként a buszvezetöi állás egyáltalán nem lenézendő állás, sőt….komoly felelősség nap mint nap.
Balázs
teljesen igaz, amit írsz, csak mondjuk Pilotkex egy 100 méteres síkfutáshoz 20 méter hátránnyal indul neki.
Lehet innen is nyerni persze csak extrém teljesítményt igényel, ha pedig pont azok a területek sérültek amik a kitartásért, célokért stb… felelösek akkor ez ember feletti munka lesz.
Ezért is gyakori a depresszio ezekben az esetekben….
Curix
Nem másokkal kell versenyeznie. A nyerni szó itt más értelmet jelent.
Balázs,
akkor más szavakkal mondom.
Pl. egy egészséges lelkületi embernek kapcsolatokat kialakítani azokat kezelni a világ legtermészetesebb dolga. Míg a gyerekkorban sérült felnöttnek ez már nagyságrendekkel nehezebb lehet.
Az egyetlen ami továbbviheti az embert ebben a helyzetben hogy megkeresi a „sérüléséhez” leginkább közelálló hivatást vagy életmódot, mert bár igazad van lehet söt kell is változni, fejlödni, de a gyerekkort nem lehet kitörölni sem elfelejteni.
A legfontosabb állomásig hogy tudatosítsam a sérüléseimet, azonban nagyon sokan el sem jutnak, egész életükben azt gondolják milyen szar hely ez a világ és milyen szemetek az emberek…..
1: Pilotkex:
Respekt.
A példád jól mutatja a hihetetlen mértékű emberi alkalmazkodóképesség lehetőségeit is. És azt, hogy az akarat/elhatározás mennyire fontos. Én nem hiszem, hogy 100m-en 20m hátrányt jelentene a példád. Most már nem, hiszen felnőttként felismerted a problémát, amit egy gyerek éretlenül és védtelenül nem tud megtenni. Elvették tőled a gyerekkorodat, ami megbocsáthatatlan bűn részükről. A „mi lett volna ha” sajnos soha nem derül ki… A konkrét károkozás a szenvedélybetegség kialakulása, ahova ilyenkor az ember menekül. A sok lehetőség közül ezzel még viszonylag megúsztad.
A cikkből tökéletesen lejön (kvázi megerősítést nyer) a folyamatos (felesleges) stressz, mint betegségkiváltó faktor jelentősége. Ez persze nem csak gyerekkorban okozhat rendellenességeket!
Balázs és Curix ismét trollként tönkre tették ennek a kiváló posztnak a rezüméjét!
Számomra érthetetlen és hihetetlen károkozás ez, lassan a pornó kivételével minden fordítás, tudományos igényű cikk alatt ez a gondolatsor található…
1.
Tiborbá támadása, és annak feszegetése, hogy ők látják jobban (a lényeg, hogy nem másként, hanem jobban, hiszen ott sorakoznak a minősítések). Mostanában, hogy páran megfogalmaztunk ellenvéleményeket velük szemben, már nem csak Tiborbá, hanem (érdekes módon, itt használatosan viszont) a „mások” kifejezés is megjelenik.
2.
Jön a szabadkozás, hogy ettől függetlenül mennyire nagyra tartják azt az embert, aki a számukra nélkülözhetetlen ötletforrást és „játékterepet” biztosítja.
Mint amikor valaki szidja a zsidókat, aztán szabadkozik, hogy de…, meg vannak kivételek, meg a szomszédot azt mennyire becsülik. Bocsánat, írhattam volna cigányt, vagy bármilyen más hasonló példát is.
3.
Szemérmetlenül és pofátlanul betolják az ordenáré baromságokat, ráadásul jótanácsként megfogalmazva, esetleg pávaként díszelegve.
4.
Özönlenek a hasonlóan téves, de megerősítő vélemények, mintegy kocsmai baráti alapon megveregetve virtuálisan a jóbarátok vállát.
5.
És a honlap olvasói többsége (ismerve a napi látogatottságot, jelentős többség és viszonylag nagy számú ember) ezekkel vagy egyetért, esetleg azonosulni tud vele (ettől félek leginkább), vagy még sokkal rosszabb, elnézve mellette hidegen hagyja (ismerjük a közöny mit jelent és hová vezet).
Hozom a 3. pontomra a mai konkrét példát:
Balázs szerint:
„Bár itt sokan másképp látják és a fiatalkori bevésődéseket, behatásokat illetve ezek következményeit keverik össze az adott intelligencia elérhető maximumával.
De ez egyszerűen hülyeség. Nagyon hosszú kifejteni,és még nem is teljesen értem, de annyit igen, hogy az intelligencia a tudat önreflexiós szintjével is szorosan korrelál. Nemcsak az agyban, teszem hozzá.”
Tehát sokan másképp látják (tudom, hogy olyat mondok, ami nem releváns), ez egyszerűen hülyeség (szépen megfogalmazott, óvatosan általánosító, de jól tetten érhető kritika a tudományos, működő fősodornak), nagyon hosszú kifejteni (nem tudom, vagy nem akarom vitapartnerként kezelni a másik felet, nincs vaódi alapja mondandómnak), még nem teljesen értem (na, ha még ezt sem! :-), de azt igen(!), hogy (és ezt újra be kell idéznem):
…”Az intelligencia a tudat önreflexiós szintjével is szorosan korrelál.
Nemcsak az agyban, teszem hozzá.” – Hát vajon még hol?
Sztem. én annyira ostoba lélek vagyok, hogy ezt soha nem leszek képes felfogni a hülyeségeket hadováló agyam, beszűkült tudatfluxus kondenzációs paradoxonaival.
A gyermekkori traumákat soha nem lehet tökéletesen kiheverni, mert bevésődnek, és egész életünkben meghatározóvá válnak. A feszültséget lehet oldani, lehet felejteni (nem hiába épült be ez a természetes védőmechanizmus), de nem lehetséges törölni. Van, amikor egy-egy pszichés sérülés maradandó, konkrét szervi károsodással párosul.
Ugyanígy tény, hogy bizonyos fiatalkorban kialakuló funkciók, készségek és képességek, felnőtt korban nem pótolhatóak, nem fejleszthetőek. Nem csak azért, mert felnőttként nehezebben menne a tanulás, hanem azért, mert az idegrendszer végleges kialakulásának/fejlődésének van egy elég zárt időablaka! Adott, hogy mikor minek kellene bekövetkeznie, hogy a kívánt szintre eljusson. Mint a sütés-főzésnél, adott, hogy a sütike elkészítésénél mikor, mennyit kell pihentetni a tésztát, mit kell, és mit lehet hozzáadni, ill. mit mivel lehet heyettesíteni elkészítésekor. Próbálj meg egy ételt elkészíteni úgy, hogy a sorrendeket felcseréled, vagy pl. a kelt tésztánál nem várod meg a kelés folyamatát, mert van egy jobb ötleted hozzá! Próbálja meg ezt akár 1000 követőd, főzzetek együtt! S lássam, hogy megeszitek -e az eredményt!!
Szóval kedves Balázs,
Az ember legfontosabb, beszéd- és íráskészségének kialakulásánál -az 1900-as évek közepétől használt, 2020-ban is fellelhető szakirodalom szerint- különösen fontos, hogy adott életkorra determináltan, ez a készséghalmaz és képességszint kialakuljon, ill. megfelelő legyen. Tény, hogy hallássérült gyermek esetén fejlesztéssel (nem lehet, hanem kell) kompenzálni a hátrányt. De szerinted megtanítható -e a 4 éves koráig értelmes szót nem halló (egyébként egészséges) emberpalánta anyanyelvi szintű beszédre? Ez egy eldöntendő kérdés! Várom a választ, mert ez alapján van/lehet ok bárminemű értelmes vitaalapra, amit majd természetesen megfigyelésekkel, bizonyítékokkal alá tudsz támasztani, ahogyan a mai fordítás tanulmányának szerzője is megtette.
Curixnek pedig küldöm az alábbi dalt (mert Te lagalább tudod és érted a ferdítéseket, noha a miértre még nem jöttem rá):
http://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/660/rapulok/nem-adom-fel-zeneszoveg.html
Csongor
kezeltesd magad. És ezt most halál komolyan mondom…..
5: Curix:
Az itt megfogalmazottakkal egyetértek.
…”és milyen szemetek az emberek”
Egyedül ebben nem vagyok biztos…, mert -tapasztalati úton- ez azért állja a helyét lassan minden körülmények között. Vajon miért? Talán mindannyian sérültek vagyunk?!
7:
Szabadon elmondott véleményedet tudomásul vettem, de nem értek egyet vele.
És itt sem tudhattam meg, vajon miért? Melyik butaságom miatt, melyik állításom nem állja meg a helyét? Csak nem a dalszöveg miatt? Ott a szöveget nézd, ne a címet!
Én pedig úgy gondolom, inkább sokat kellene még tanulnia itt bizonyos hozzászólóknak, mielőtt megszólalnak. Sajnálatosan, látszólag többségben vannak.
2:
„Nem tudom ki emlékszik arra, hogy pár éve valami buszbaleset kapcsán milyen elítélően nyilatkoztak itt egyesek(köztük a bloggazda is) arról, hogy a mai gyerekeknek mindent fel kell “dolgozniuk”, ez mennyire puhány hozzállás. Ők háborúban voltak, nehéz gyerekkor stb. aztán mégis milyen remek emberek lettek.
Fölösleges túlzottan istápolni a kis vakarékokat.”
– Ne keverjük össze a traumát kiváltó káros hatásokat a természetes testi – lelki edzettséggel!
Igen, az egyensúly megtalálása nagyon fontos, sőt egyéni.
Más az, amikor olyan dolgot zúdítok a gyerekemre, amit nem bír el, ami felőrli, és teljesen más az, amikor természetes körülmények alapján hagyom edződni, kvázi nem kényeztetem el a csemetét. A mai fordításban felsorakoztatott példák az előbbi esetbe tartoznak!
7 – Curix:
Ne csodálkozz! Csongor nem olyan birka türelmes, mint én, de minden mondatával egyetértek. És ne feled, hogy tanár. Óriási tapasztalata van.
10: Tiborbá:
Félre kell majd állnom, mert különben a blogodra nézve szintén kontraproduktív lenne a tevékenységem. Ennyi elég ahhoz, hogy aki tud és akar, kicsit magára néz, változtat, esetleg tanulgat, olvas a témákban.
Ellenkező esetben csak azt érném el, hogy majd meg sem mernek szólalni, ez meg ugye nem lehet cél.
Viszont annak nagyon örülnék, ha a szélcsendet kihasználva -amennyiben van még ilyen- mások véleményeit / másik véleményeket is hallhatnánk, olvashatnánk a posztok hozzászólási közt!
Indításnak például ma Pilotkex megjelenése és hozzászólása
szuper volt, kár, hogy nem követik többen.
Csongor,
nem neked kell félreállnod.
Majd én megteszem. Nyugodtan folytasd áldásos tevékenységedet.
Horváth Csongor
Baromira nem olvastad el sok hsz-met.
Mindig ugyanaz a háttere a mondandómnak, mindig ugyanoda lyukadok ki, valóban.
Hogy ki tetszeleg pávaként azt hagyjuk.
Tibor bának tudod-e miért ment a frocli?
Szerinte ha valaki nem tanul -mondjuk-20 éves koráig, az már örökké hülye marad, hiaba olvas vagy tanul.
Ez egyszerűen nem ugyanaz.
Igen, tudok róla, hogy az idegrendszeri fejlentlenség milyen problémákat(pl.koncentráció hiányt) okozhat. Azt is hogy életszakaszokra le van bontva mit kell tudnia egy gyereknek egy adott életkorban stb.
Van pár pszichologus ismerős meg családtag, tőlük szívesebben veszek azért szakmai tanácsokat.
Az az igazság, hogy a pszichológia tudománya, vagyis a lélekgyógyászat csak a vizsgálandó tárgyról nem tud sokat, vagyis a lélekről és a tudatról.
Nem tudja pl.hogy mi okozza az asszociatív alapú gondolkodást, mely mindannyiunk sajátja és amely regeteg lehetőséget és korlátoltságot is jelent.
Nagybatyjám szerint azért nem, mert az agykutatás még nem tart ott.
Az agykutatás soha nem fogja megtalálni a tudat fészkét! Tetszik nem tetszik.
Igen még sokat kell tanulnom, de úgy látom ezzel nem vagyok egyedül.
Szerinted azok a kijelentések mennyire destruktívak?, hogy: az emberi természet alapvetően önző, ezen nem lehet változtatni, evoluciós zsákutca, kihalásra vagyunk ítélve stb.
Szerinted ez egy a témával felszínesen ismerkedőt mennyire visz félre? Főleg, hogy egy nagy tudású ember mondja. Megerősítve néhány hsz-szel.
Mikor probáltam mondani, hogy az emberi alaptermészet a pszichológia definíciója szerint is több részből áll. Vagyis lehetünk önzőek(ösztönén) és önzetlenek is(szuperego) , az ezt összehangoló ‘ént’ kell jobban megismernünk ahhoz, hogy jobban megismerjük a kérdést. Az együttmükődés irányába tudjunk(legalább elméletben) elmozdulni. Átalakítani gondolati struktúrainkat. Mik erre a lehetőségeink a sok determináltsági tényezők(ld.fent) ellenében.
Mi volt a válasz? Hülye vagy fiam, össze vissza olvasgatsz, aztán okoskodsz itt, Freud divatjamúlt stb.
Pár éve ilyen pszichológiai jellegű cikkek nem is voltak.
Ha azt hiszed, hogy a pávatánc miatt írkálok ide, vagy sértődés miatt abbahagynám vagy nem, lehet tévedsz.
Köszönöm én jól vagyok! Tudok kiktől tanulni, akik olyan magyarázattal szolgálnak ami messze koherensebbek bárminél.
Választ ad számomra olyan kérdésekre mint a tudat kérdésköre, amit a modern pszichológiába is- be lehet majd építeni.
Nyilván nem nálam van a bölcsek köve, de az biztos, hogy nem annál aki azt mondja hogy ő a valóságot látja, úgyhogy csak a magam nevében beszéljek mikor azt állítom, hogy a (teljes)valóság nem megismerhető(ami tény).
A célom egyáltalán nem széttrollkodni a témát.
13 – Balázs:
Nem Balázs, nem a témát akarod széttrollkodni, hanem a blogot.
Én a posztjaimon keresztül képviselek egy szellemi irányt. Ha neked az nem tetszik, akkor lepj le. Nekem nem tetszik a HIR TV. Sose kapcsolok rá.
Kifogásoltad: „Az emberi természet alapvetően önző, ezen nem lehet változtatni, evolúciós zsákutca, kihalásra vagyunk ítélve stb.” Igen, ez az én Iskolám. Büszkén vallom, és nem hivatkozok egy idejét múlta nagybácsira. És lehet neked ellenkező véleményed. Az engem nem zavar. Ezért tudsz még mindig hozzászólni. Ami zavar, az a felesleges lotyogásod, amire már többször felhívtam a figyelmed. Rossz fogalmazásért sehol nem tiltanak ki senkit, azt az írója észre szokta venni. Te két kecske megfejése közben hanyagul bepötyögsz néhány száz karaktert, amiből én nem kérek. Vidd oda, ahol ezt jó szemmel nézik.
13. Tibor bá’
Rendben.
12: Curix:
Én nem ám megsértődésből „állnék félre”, hanem azért, hogy végre más is nyugodtan szóhoz juthasson.
Ha ugyanígy gondolod, kicsit nyugton maradunk, lássuk, hátha tényleg előjönnek azok gondolatai is, akik a fenti keményebb csörtéktől jogosan visszariadnak, esetleg elbizonytalanodnak.
Aztán meg úgysem tudnánk sokáig megállni… 🙂 Ennyi önismeretem és önkritikám nekem is van.
13: Balázs:
Mint ebből a hozzászólásodból egyértelműen kiderült, egy személyes konfliktus áll a háttérben. Az érintett személy 14-ben válaszolt is rá. Így én nem érzem kompetensnek abban magam, hogy ehhez még hozzászóljak. Őszintén szólva felesleges is lenne… Javasolom, a jövőben az ilyen indíttatású megfogalmazásokat egy személyes csatornán (pl. a bloggazda nyilvánosan megadott e-mail címét felhasználva) közöld.
Ha most újra végigfutod a cikket és a kifejtés nélküli első reakciódat, biztosan belátod, hogy abban a tekintetben igazam van, aki nem ismeri az előzményeket, zagyvaságként tekinthet megfogalmazásodra. Azért ezt is szem előtt kell tartanod. A 13-ban felvetett bizonyos kérdésekben lenne olyan álláspontod, amit el tudnék fogadni, de itt és most ezek még közvetetten sem merültek fel. Benned igen, mert benned van az összes múltbeli „élmény”, tapasztalat. De nekem például ezek egyáltalán nem jelennek meg egy-egy mondatod értelmezésénél (és -talán joggal- feltételezem, hogy sok más olvasónál sem)!
Annak kifejezetten örülök, hogy eszerint tisztában és szinkronban vagy a tudomány elismert álláspontjaival! A pszichlógusok sztem. inkább tapogatóznak sötétben, mint az agykutatók, de ez tényleg vitatható (szubjektív) álláspont, tehát semmiképpen sem erőltetem saját meggyőződésemet benne. A „sötétben tapogatózunk” itt kiváló megfogalmazás.
„Az agykutatás soha nem fogja megtalálni a tudat fészkét! Tetszik nem tetszik.”
– Erre azért ne vegyél mérget!
„Tibor bának tudod-e miért ment a frocli?
Szerinte ha valaki nem tanul -mondjuk-20 éves koráig, az már örökké hülye marad, hiaba olvas vagy tanul.”
– A fenti állítást nem vitatni kell, egyszerűen cáfolj rá! De akkor azt csináld, a kutyafáját!
—————————————————–
A 6-ban leírtakat vállalom, saját elgondolásomban mindkét válasz valamelyest megerősített. A válaszokat köszönöm Balázsnak és Curixnek is!
Itt elég sokan ismerjük személyesen is Tiborbát. Tudni kell helyén kezelni a gondolatait, feddéseit, a munkáját. Sztem. ez beletartozik abba az empátiába és értő gondolkodásba, amit mindannyian, mindenkitől elvárnánk!
Balázs!
Ezt elsősorban másoknak is írom, hogy tanuljanak előle, ha erre szükségük lenne.
Kifogásolod az álláspontomat, és állítod, hogy az emberi önzés legalább is javítható. Nos, nem te vagy az első. Egy bizonyos Vlagyimir Iljics Lenin megelőzött. Ő úgy gondolta, hogy létre lehet hozni a szocialista embertípust, aki önzetlen. Képességei szerint ad a közösbe és csak szükségletei szerint vesz ki onnan. A rendszer ahol él, úgy hívják, hogy szocializmus. A szocializmus (építése) természetesen összeomlott, amit különben is a természeti javak felélése tartott életben. Felváltotta a kapitalizmus, ami máshol már több száz éve létezett. A közgazdászok egyetértenek abban, hogy a kapitalizmust az emberi önzés és kapzsiság tartja fenn. És mivel minden ember önző, ezért a kapitalizmus sikeres. Ez való az embernek. Az önzetlenség nem életképes. Alkalomadtán lehetsz te önzetlen, de annak kell lenni jól körülírható okának. Aki huzamosabb ideig önzetlen, az elbukik. Ha te az emberiséget önzetlenséggel akarod megmenteni, akkor gondolj Leninre.
„Aki huzamosabb ideig önzetlen, az elbukik. ”
Na ezért nem hordok én maszkot Tibor bá! 😀
Csongor részemröl nincs harag sértettség. Csak pihizni akarok.
Bis dann!
Ahogy a német mondaná.
18 – Curix:
Álláspontodat mindig is tiszteletben tartottam. Pusztán én úgy gondolom, hogy nem az optimális stratégia. Abba nincs semmi új hogy „áldozzuk fel az időseket” volt már ilyen (és lesz is). Csak azt nem hiszem el, hogy ez alkalommal ez a legjobb megoldás. Viszont a jövőt egyikünk se látja, majd kiderült mi lett volna a legjobb.
Re: pilotkex
Emelem kalapom, hogy ezt így le tudtad írni!
Sok sikert, igen sikert, és kitartást az élethez.
Re:2
Ismerek egy dokit, akit anno gyerekkorában az apja többször megerőszakolt úgy, hogy a szíjával kikötötte a konyhaasztal lábához. Majd fel fordult a gyomrom, amikor ezt elmesélte, de fel tudta dolgozni, és mikor végstádiumos rákos volt a fater, ő ápolta a kórházban. Addigra mindketten helyére rakták, amit helyre kellett rakniuk, de nem volt könnyű menet, mire mindketten eljutottak ide.
NE CSESSZÉTEK SZÉT A BLOGOT!!
Nagyon sajnálatos lenne amennyiben megkezdődne egy személyeskedésbe átcsapó ,rosszindulatú acsarkodás a blogtársak között.
Nem értem, miért kellene felkapni a vizet, méghozzá dühödt-haragosan, amiatt, hogy ez vagy anaz a blogtárs mit és hogyan, milyen szinten, okosan vagy bugyután, finoman avagy szókimondóan fogalmazva szól hozzá a dolgokhoz.Nekem mindig is ugy tünt, hogy a blog egy nagyon sokszinű, változatos-EZ adja meg egyedüliségét, ez a változatosság – fantasztikusan jól megszervezett digitális faliujságszerü önkifejező platform.
Az csak természetes kellene legyen, hogy mint ilyen, a sokféle témákhoz nem mindig az adott topicban jeleskedő, a témában szakemberi szinten otthonlevők szólnak hozzá, de istenem, minden hsz.-nak meg kell legyen a helye EZEN a blogon, hacsak az illető nem irt tényleg egy orbitális marhaságot.
Igy gondolom, ha tévedek, javitsatok ki.
Kár a blog atmoszféráját ilyesmikkel tönkretenni.
21:
Így van Bálint!
Azt a sok orbitális marhaságot helyre kell tenni… mert ez „az értelmes emberek vitafóruma”, és én például szeretném, ha az is maradna még sokáig.
A „szétcseszés” folyamatát és annak okait 6-ban ismertettem elég részletesen.
Vagy úgy lenne jó, hogy pl. Tiborbá hozzá már ne is szóljon, néhány vendég kellemes virtuális kávéházi hangulatának megőrzése kedvéért?
A másik meg egy örök igazság: „Két dudás nem fér meg egy csárdában.”
Ezért kell teret engedni egymásnak, hogy mindig valaki dudálhasson és menjen a tánc. Egy autót ugye nem vezethet egyszerre két ember, de ha okosan megosztják a vezetését, jóval tovább juthatnak…
21 – bálint:
Kedves barátom! Addig, amíg nem kapon el a COVID-19-et, nem kell aggódnod. 😀
23.Tibor bá
Isten örizne meg téged jó egészségben.
Neked muszály egészségesnek lenned, ezzel mintegy tartozol nekünk, a nyájadnak.
Allah növessze hosszúra szakálladat.
24:
Báint,
én pedig ugyanezt kívánom Neked!
Elnézést kérek, hogy néha csak úgy odacsapom a mondandómat. Ugye, a virtuális térben nem látjuk egymást, nem tudhatjuk rögtön, ki van a számítógép előtt, amíg nem figyelünk a részletekre is…
21. balint
Én nem szoktam megsértődni! Nincs mire!
Horváth Csongor
Semmiféle konfliktus nincs Tibor bátyámmal(legalábbis részemről, soha nem is volt), egyszerűen véleményt ütköztetünk.
Igen, az utalásaim egy része nem közérthető, mert nincs meg mindenkinél az előismeret, előzetes információ. Vannak akik azért értik.
Mivel itt hangzottak el, itt is válaszoltam, főleg mivel nem személyes.
Tibor bá’
Lenin elgondolása nem állta ki az idő próbáját. A társadalom tudatszintje nem volt érett rá, most sem az. Ez sohasem volt vita köztünk.
A kapitalizmus ami az önzésre épül szintén nem állja ki az idő próbáját, épp most múlik ki.
Én valami másról beszélek. És nem akarom az emberiséget önzetlenséggel megmenteni.
26 – Balázs:
Nem érdem, ha valaki magas IQ-val születik. Szerencse vagy szerencsétlenség kérdése. De tudod, ha tetejében jön még 80 év tapasztalata, akkor azt érdemes komolyan venni. Bennem meg van annyit tisztesség, hogy ingyen adom. (de nem a fordítást 😀 )
Re:22
Csak egy keresztkérdés, nulla személyeskedés:
Tanárnak tanultál, vagy az vagy most is?
Ha igen, akkor teljesen érthető a működési logikád miszerint te azt mondod el, amit biztosan tudunk, vagy legalább is annak vélünk.
Ezzel szemben itt sokan, pont ellenkező módon vannak behuzalozva, mert nem a „dogmák” érdeklik, hanem „kutatnak”, ami szükségszerűen a „dogmák” félrerakását jelenti.
Itt elő is bukkan az a paradoxon, hogy a tanulás első szakaszához dogmák kellenek, hogy kialakuljon egy gondolkodási séma, de ahhoz hogy fejlődés legyen, el is kell tudni engedni ezeket, mert különben kontraproduktív lesz, és akadályozza a fejlődést.
Balázs „rizsája” erről is szól, hogy túl lehet lépni az árnyékunkon, nincs minden a kőbe vésve, de baromi sok munka van vele, lásd a gyerekként molesztált dokit.
28:
Maradjunk annyiban, hogy igen, de bizonyos tekintetben inkább a „csodabogarak” közé tartozom én is.
„Itt elő is bukkan az a paradoxon, hogy a tanulás első szakaszához dogmák kellenek, hogy kialakuljon egy gondolkodási séma, de ahhoz hogy fejlődés legyen, el is kell tudni engedni ezeket, mert különben kontraproduktív lesz, és akadályozza a fejlődést.”
– Ez igaz, de nagyon melléfognék, ha a „kivételek erősítik a szabályt” elvet elfeledném…
Re:29
Egyik legjobb tanárom egyben az egyik leginkább dogmatikusabb tanárom is volt.
Még vitatkoztam is vele egyszer egy több száz fős előadáson, mert hülyeségeket mondott(szélerőművek EROEI-je kisebb mint egy). Persze akkor kis nyikhajként esélyem sem volt, de a tanár korrekt volt, mert a következő évben már updateelte magát egy német szakmai kiránduláson, és ugyan azt mondta mint én.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én milyen fasza csávó vagyok, hanem azt hogy nem mindig fúj bolond lyukból bolond szél.
Érdemes kilépni a komfort zónánból, mert okulni lehet belőle.
Amelyik gyerek ki akar törni, az később csodákra lesz képes,vagy szörnyűségeket tesz. Ezt kellene megfejteni, hogy pszichésen a hátrány kinél mit vált ki, és milyen százalékban. Ez igaz a nagy nagy társadalmi megítélésre is. Vagy pl ha nő vagy, zseniális, mint Marie Curie , jobb kell legyél a legjobbnál is, hogy elismerjenek. Ehhez hatalmas erő kell. Kitartás, és az, hogy azok akik megitéltek korábban, térdre kényszerüljenek előtted.
31 – Dan:
Egy kurva lánya vagy kurva lesz, vagy apáca. De hogy melyik, azt senki se tudja megmondani.