(3093) A becsület napja

Tibor bá’ online

 

Jobboldali érzelműek a „becsület napjaként” emlékeznek arra, hogy 1945 februárjában a budai Várban rekedt német és magyar csapatok megpróbáltak kitörni a szovjet ostromgyűrűből. A résztvevők azokról a magyar és német katonákról akarnak megemlékezni, akik „hősiesen védték Budapestet – és ezzel együtt Nyugat-Európát – a bolsevik Vörös Hadsereggel szemben”, állítják a megemlékezők.

A történelmi valóság az, hogy a budai várban kb 40.000 német és magyar katona „védte” a várost, ami akkor már körbe volt kerítve és a budai várhegy kivételével egész Budapest el volt foglalva. A védőknek 3 lehetőség közül kellett választani: 1) megadják magukat, ami közel egyenlő volt a halállal. 2) az utolsó leheletig harcolnak, ami 100 % biztonsággal halál. 3) „kitörnek” mint Zrínyi, és a Budai Hegyeken át megpróbálnak egyesülni a német csapatokkal, némileg kevesebb, mint 100 % halál. Mint utólag kiderült a 20 ezerből (mert a kitörök fele látva a golyózáport, visszafordult) 600-nak sikerült, vagyis 3 % élte túl a kitörést, akik ezt választották.

A megemlékezést a szervezők bejelentették, amit a Budapesti Rendőr Kapitányság elutasított, a fellebbezésre a bíróság az elutasítást hatályon kívül helyezte. A balliberális sajtó ezen kiakadt. Mi a helyzet?

A bíróság a törvények szerint a rendőri elutasítást nem bírálhatják felül, csak a törvényességét vizsgálhatják. A törvény szerint a rendőrségnek az elutasítást meg kell indokolni, ami nem történt meg, tehát a megemlékezés elutasítás technikailag nem felelt meg az érvényes jogszabálynak. A bíróság tehát nem melenget a mellén titkos fasiszta érzelmeket, csupán betartja a törvényt.

De nézzük magát a megemlékezést. Jogilag Magyarország hadban állt a Szovjetunióval. A magyar katona nem jószántából harcolt a Vörös hadsereggel. Egy reménytelen helyzetből való, 97 százalékos sikerrel járó kitörés mindenképpen hősies tett, lehet rá emlékezni 75 évvel később, de lehet elemezni is, és én ez utóbbit teszem.

A Sztálingrádi csata elvesztése, és a Szövetségesek sikeres Normandiai partraszállása után a háborút elvesztették. Ha a németek valahol bütykölték volna a „csodafegyvert”, ahogy azt a propaganda állította, akkor a végsőkig való ellenállás logikus lett volna. Azonban atomfegyver nem készült, mindössze arról volt szó, mikor kell Hitlernek megölni magát a berlini bunkerben. Azért meghalni százezreknek, ezért rommá lövetni Budapestet, hogy Hitler néhány héttel tovább éljen, igazán nem érte meg. Vagyis Hitler parancsára a Budai Várat védők akkor érdemelték volna ki a megemlékezést 75 évvel később, ha nem engedelmeskedve Hitlernek, kitörés helyett feladták volna a várost a hidak felrobbantása és az épületek rommá lövetése előtt.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

13 gondolat erről: „(3093) A becsület napja

  1. 1 Radován
    1, Tibor bá’ ilyen hírt itt nem közölt.
    2, Mi köze ennek az ostromgyűrűből kitöréshez?

  2. Az emberek mindig, mindenhol közösségekben élnek.
    A közösségekben hierarchia van, nem egyenlőség.
    A magasabb státuszú személyek több előnyt élveznek, többet sajátítanak el a közösség által megtermelt javakból.
    Minden közösség által véghezvitt vállalkozás hozadékát így osztják fel.
    A háborúkban az alacsony státuszúak egyszerű közkatonák halnak meg nagyobb számban és a győzelmet a tábornokok a hatalmasok élvezik inkább.
    A vesztes háborúk sanyarú következményeit is a szegény nép viseli a miniszterek és arisztokraták ilyenkor is kaviárt reggeliznek.
    Minden társadalom szerveződése tartalmaz irracionális elemeket is, ez elkerülhetetlen.
    A háborúban felerősödik az irracionalitás.
    Ilyenkor a közösség által kikényszerített viselkedés a legkevésbé vág egybe az egyén érdekével.
    Elidegenedett attól.
    Az egyén sokszor csak több nagyon rossz alternatíva közül választhat.
    A hangoztatott, vezérelvekként működő, közösségszervező, ideológiák gyakran álszentek sőt, néha kimondottan emberellenesek.
    Az egyes csoportérdekeket sokszor az egész közösség érdekeként méltatják ami természetesen hazugság.
    Az ember szélsőséges körülmények között elveszítheti legnemesebb minőségeit , elállatiasodhat biológiai zombivá redukálódhat.
    Egy pusztán biológiai egyed,nem cselekedhet többé választott értékei mentén kvázi emberi lényként.

  3. 3 – Mosógépszerelő:
    OK, de mit szeretnél tudatni velünk? 😀

  4. “ A magyar katona nem jószántából harcolt a Vörös hadsereggel. Egy reménytelen helyzetből való, 97 százalékos sikerrel járó kitörés mindenképpen hősies tett, lehet rá emlékezni 75 évvel később” – Dicsőség a hősöknek!
    Mindkét szembenálló oldalon voltak hősök, mégha a történelmet a győztesek írják, akkor is. Mivel magyarok voltak és a hazánkért harcoltak, emlékeznünk kötelesség.

  5. A Vörös Hadsereg – tessék mostan engem gyorsan megkövezni – nemes ügyért harcolt.
    A III.Birodalom legyőzése volt a cél.
    Az a III. Birodalom, amelyik szerette volna az egész emberiséget a Felsőbbrendű Árják rabszolgájává tenni.
    Kis híján sikerült is.
    Ahogyan a Holokaustot divat bagetelizálni , úgy az egykori Szovjetúnió is kizárólag negatív optikákon át láttatható ma.
    A kommunista mint szitokszó, felzárkózott a fasisztához és a nácihoz.
    A szitokszavak egyébként nem az egzakt történettudomány részei.
    Jómagam azt nevezem hősiességnek, ami nem elsősorban önös érdekű cselekmény és tízezer emberből talán egy képes rá.
    Önzetlen és különlegesen nehéz értékes teljesítmény a közösség javára.
    Egyébként azzal teljesen egyetértek, minden háborúban elhunyt katonáról teljes joggal meg lehet megemlékezni.

  6. Egyesek szerint tény, hogy ha a “gaz nácikok” úgymond “átadják” Budapestet, akkor a Vörös Horda lényegesen előbb ér be Bécsbe, onnan Münchenbe és persze a francia határra. Hetekkel előbb – ami nem teljesen lett volna jó a másik oldalról beözönlő másik elnyomó terrorhadnak.
    Így lett végül az az elképzelés, hogy a Budapesten rekedtek, akik végül kitörni készültek, hősök voltak, mert hogy megakadályozták a Horda gyors és megállíthatatlan előremozdulását.
    Ezen érdemes elgondolkodni.

    Más.
    A történelmet (ezt mindenki tudja) mindig a győztesek írják. Ők formálják – egészen addig, amíg aztán jön egy újabb kis vita, és az újabb győztesek valahogy átírják a régi dogmákat. Ez meg fog történni hamarosan, akkor majd megint lesz zsidóüldözés, megint lehet beszélni a holokausztnak nevezett történés valóságáról, és megint azt tanuljuk, ahogyan a történelmi események “valójában megestek”. Ez nem kérdés.
    De.
    A mai történelmi tanulmányok egy sajnos demokráciának nevezett elnyomó, valójában bőségesen terrorhatalom víziója, amelyben ez a fél hű támogatóra lelt az orosz oldalról, hiszen nekik sem volt érdekük a valósággal példálózni. Ezért nem tanult az én korosztályom arról, hogy nem csak hitler, hanem Sztálin is megtámadta Lengyelországot, és hogy a második héten az orosz és német katonák közösen pipázgattak az ország közepe tájékán, ahol meghúzták az új határokat. Érdekes: senki sem küldött harci indulót az orosz félnek, miközben Adolf megkapta azt a francia és angol külügyektől.
    Nem tanultunk semmit a “csodafegyverekről”, holott valóban léteztek olyan technológiai előrelépések, amelyek komolyan koordinálva kétségtelenül megváltoztatták volna az egyre jobban billenő erőviszonyokat. Nem tanultunk semmi valóságot a terroregységekről, amelyeket egy Tito nevezetű vérbeli terrorista vezetett – akit ma a CIA, az FBI, a DEA (tudom, ez röhejes, de talán mégsem), a mindenféle nyugati (valódi) terrorszervezetek a világ legkeresettebb bűnözői sorába helyeznének. Tito ma előrébb állna, mint az iráni katonai csúcsvezetők, mert hogy a fennálló (és elnyomó) rendszer ellen bombákkal, fenyegetésekkel, gyilkoságokkal és emberrablásokkal harcol.
    Ismerős?
    Ma így harcolnak a palesztinok. Meglepő? Ne legyen az.

    A történelem nem a múlt tudománya. A mai tudománya is. Ma, a mai napon te az olvasó a történelem része vagy és voltál. Ami ma történik, lásd Trump vagy Putyin, lásd terroristák és zsidó terroristák, lásd vírus és katasztrófák a világban – ez mind a valódi történelem része, amelyet később a te gyermeked majd úgy fog tanulni, ahogyan a győztesek mondják.
    Ezért kell neked tanítani – otthon, békében és szorgalmasan. Úgy, ahogyan az valójában megtörtént.

    A kitörés nem hőstett volt, de egy bátornak is nevezhető csoport akciója. Ennyi év távlatából… nézzük csak! A minap figyelgettem egy német tévéadót. Cirka 4 órán keresztül foglalkoztak azzal, hogy Adolf milyen beteg volt. Én meg röhögtem rajtuk. Ennyi évtized távlatából? Ez most a legfontosabb? A szifilisze? A szexuális élete? A döntései? De hiszen kutyát nem érdekelte Napoleon nagyjából 10 évvel azt követően, hogy megölték/meghalt/valami történt vele. Akkor miért rettegünk a mai napig a náciktól, a horogkereszttől, és magától Adolf Hitlertől?
    A kitörés nélkül, a Horda feltartóztatása nélkül ma egészen más lenne Európa. Ezen csak egy kicsit kell töprengeni. Köszönöm.

  7. Az egyre inkább megnyiló amerikai levéltári források szerint a németek atombombát eszkábáltak Linz környékén. Erröl német forrásból az amerikaiak értesültek – akik a saját meglevö 2 bombájukat Frankfurtra és Berlinre akarták ledobni. S ezért fordult le a háború utolsó napjaiban hirtelen dél fele az ami hadsereg, Türingiából eszméletlen sebességgel Ausztria fele. Már csak azért is, hogy elöbb érjenek oda a földalatti bázisokhoz, mint az oroszok.
    S mert a végén nem volt érdemes a németeket megszórni, hát kapták a 2 bombát a japánok.

  8. Vagyis Hitler parancsára a Budai Várat védők akkor érdemelték volna ki a megemlékezést 75 évvel később, ha nem engedelmeskedve Hitlernek, kitörés helyett feladták volna a várost a hidak felrobbantása és az épületek rommá lövetése előtt.”

    Tibor bá, megint hülyeségeket beszél, hiszen a cikke elején leírja, hogy ez közel azonos lett volna a halállal.
    A megemlékezés nem arról szól, hogy mikor mi lett volna, hanem egy magatartásról.

  9. Elmer Alfréd! Tibor bá ismét bebizonyította milyen egy gyáva katona lett volna! aki ha ott lett volna ismét elsők között ‘dobta volna a derítőbe’ a puskáját,mint ’56-ban.
    szerinte nekünk is át kellett volna állni,fel kellett volna adni a várost,mint a ‘ravasz’ románoknak. az ilyen gyáva emberek miatt tényleg a Tisza lenne a román határ ma..

  10. Kinek Horda kinek Felszabadító.
    A hordázás ugyanannyira történelemhamisítás, mint a felszabadítózás.
    Egy hódító és egy önvédelemből visszatámadó hadsereg harcolt.
    A kegyetlenkedésekről nem készülhetett hiteles statisztika .
    A tömeglélek alkalmas arra , hogy kijelöljék neki kit kell gyűlölnie, kitől kell félnie.
    Sokan meg azzal is szembe mennének, ami hátulról jön.
    “Mindegy csak lázadjak,bármi ellen, amit erővel rámkényszerítenek ”
    A nácikok helyére léptették a kommunistákat.
    Dehogyis elégedtek meg azzal hogy egyformán bűnösök, mostmár a kommunista az igazi ellenség a Horda !

  11. 11 – Vida:
    Tibor bá’ semilye katona nem lett volna, mert a behívó parancsnak nem tett volna eleget, ahogy az apám se tette. A vezető rétegért dögöljön meg az, aki akar. Én nem akarok.

    12 – Mosógépszerelő:
    Mivel akkor még nem is éltél, okosabb lenne, ha befognád a szádat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük