Élvezetes haldoklás: Egy új tanulmány szerint a halál egy pozitív élmény, kellemes érzés.
Amióta világ a világ az emberiséget főleg egy kérdés érdekli, hogy győzheti le a halált, de legalább is hogyan hosszabbíthassa meg az életét. Jelenleg fontos szerveket tudunk mesterségesen létrehozni, és kitűnő protéziseket, amelyek segítségével az emberek normális életet élhetnek. Most pedig új kutatások azt jelzik, hogy az embereknek nem kellene félni a haláltól.
_________________________________________________________________________
Az eredeti cikk magyar fordítását E-mailben elküldöm a VIP előfizetőknek. Előfizető az lehet, aki legalább 10.000 Ft adománnyal hozzájárul a honlap fenntartásához.
_________________________________________________________________________
Dying and Enjoying It: New Study Claims Death is Positive Experience, Feels Like Euphoria
Since time immemorial, humanity has been preoccupied with one question – how to beat death, or at least prolong life. Now we can produce vital organs using 3D printers and make formidable prosthetics that are able to help people return to leading normal lives. However, some new research claims that people shouldn’t be afraid of death…
Dying is generally a positive experience and feels like euphoria or bliss, claims a new study at Western University, Canada, and the University of Liege, Belgium. The research found that most people who have had near death experiences (NDE) had pleasant feelings that were so intense that they did not want to come back to life.
The new study used text mining and artificial intelligence to analyse the descriptions of NDEs from 158 patients, singling out key words about the process. Positive words such as „light” (67 percent) and „well” (65 percent) appeared most frequently, compared to „fear” reported by 24 percent of respondents and dead, reported by 18 percent of respondents.
Researchers say that text mining provides an unbiased approach to understanding one of the most mysterious processes. „This is important as it suggests that individuals are not relating to their NDEs negatively”, the report says
„There is no bias with text mining, which is contrary to behavioural studies like Greyson scaling when individuals are asked specific questions”, said Andrea Soddu, an associate professor in Western University’s Department of Physics and Astronomy. „Text mining is completely unbiased. It is fully automatic and we, as researchers, don’t make any assumptions”.
Doctor Sam Parnia, director of critical care and resuscitation research at the NYU Langone School of Medicine in New York City, who has brought thousands of patients back from death, said that even if a person was in pain before he experienced a near death experience, the process of dying was blissful.
„They describe a sensation of experiencing their deceased relatives, almost as if they have come to welcome them. They often say that they didn’t want to come back in many cases, it is so comfortable and it is like a magnet that draws them that they don’t want to come back”, Parnia told during the Oz Talk Show.
Dr Parnia stressed that seeing things during an NDE is not evidence of an afterlife, describing the process as the human brain scanning itself as a survival technique.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Szerintem aki ezt az értekezést írta, fingja sincs az agy működéséről. Kellemes halál a végelgyengült ember elalvása. És slussz. Minden más esetben az agy küzd a testért. Életben akarja tartani, hogy önmaga is életben maradhasson. Ez szerintem egyáltalán nem lehet kellemes, hiszen az agy ilyenkor küzd az életéért. Minden testrészt fokozottan ellenőriz, plusz megpróbál menekülni az adott helyzetből. Ha ez nem sikerült, jön a pánik.
Nyilván nem lehet kielemezni egy baleseti sérült haláltusáját. De szerintem ne is akarjuk átélni. Erre például lehetne mesterséges intelligenciát felhasználni. A megtapasztalásra. Lehet másképp működne a világ utána.
Vannak érdekes dolgok, mint pl. míg az orvosok egy beteg fejében annak agyadaganatát turkálják, az addig gitározik. (Ugye fájdalomreceptorok az agyban nincsenek.)
Igen. A fejfájás nem az agyban keletkezik.
1 – Dan:
Szerintem az önbizalmad kezd kóros mértéket ölteni.
Szeretem ha lehülyéznek, TANULOK belőle. A halálfélelem az eltelt életévek számával arányosan növekszik. De nyolcvan éves kor fölött, vagy húsz körül is bármikor meghalhat bárki. Maximum nem annyira számít rá húsz évesen, mint nyolcvan évesen.
Re:5
Van az a pont a halálban, amikor már tudod hogy vége van, ezért nemhogy pánikolni kezdenél, hanem egyenesen megnyugszol. Ki ki hogyan éli meg, de vallásoktól, és kultúrától függetlenül nagyon sok közös vonása van a haldoklók élményeinek.
Itt erről van szó, és nem arról, hogy hogyan küzd a szervezet egy extrém sokkhatás ellen.
Kutatás abból a szempontból érdekes, hogy nem szubjektív értékelésen esett át, hanem kulcsszavakra kerestek rá adatbányászattal, amit egy gép algoritmus keresett meg, és nem egy ember, aki minden szempontból befolyásolnak a nézetei pro és kontra.
Dajtás. A haldokló élménye a halál pillanatában egyedi, és ugye megismételhetetlen. Hagyjuk ezt egyénre szabottan átélni, akkor amikor itt az ideje, vagy nincs itt az ideje. Nincs értelme magával az érzés gondolatvilágával foglalkozni. Emiatt írtam azt, hogy kurvára nem mindegy hogy ér el a végzetes pillanat, perc, negyedóra. Mert nem mindegy hogy bentrekedsz egy égő kocsiban, vagy végelgyengülsz. Lehet hogy ez egyesek szemében önbizalom, mely káros mértéket öltött, de szerintem meg nem.
7 – Dan:
Ha nekimész három világhírű egyetem professzorának, az kóros, pláne, hogy meg se érted, amit állítanak.
Tibor bá. Mit állítanak?
9 – Dan:
Olvasd el a cikket.
Olyan dologról véleményt írni, amelyet minden egyes ember másképp él át, attól függően, hogy tudatában van annak hogy halálos beteg, vagy épp önhibáján kívűl került olyan helyzetbe, amikor tudatosult benne, hogy biztosan meg fog halni, egyáltalán nem felmérhető tudományos szinten. A történést megelőző egyéni reakciókat fel lehet mérni magát a történést nem. Spekulatív alapon meg nincs tudomány. Az a vallás velejárója.
Amúgy mi már egyszer ezt átéltük egy majdnem lezuhant repülőgépen ülve. Az élmény közös. Elemezzük.
12 – Dan:
Veszélyes helyzet nem egyenlő a bekövetkező halállal. Ilyen alapon a lövészárokba veényelt minden egyes katonát ide sorolhatnál.
Egy jól megszerkesztett kísérlet nem spekulatív alap. De csak fújd a magadét, nem nekem kell tanulnom tőled. Ezt ne várd el tőlem.
Én a kórházban, betegágyban elhunytak, vagy klinikai halálból visszatértek dolgaival kapcsolatban nem tudok nyilatkozni.
De láttam meghalni több ezer embert, mindenféle módon. Majdnem mindig ugyanaz a lefutás, ha nem azonnal halott – pl. fejlövés – és pediglen, mintha seggrészeg lenne, valamint az arckifejezés amolyan bamba rácsodálkozás, hogy mi a f@sz van. A fájdalom miatti reakciókat most levonva. Hogy e közben kellemes érzés fogta el őket, vagy sem nem tudom, de azt igen, hogy elég furcsa látvány; nem igazán tetszetős.
Ennyit tudok hozzászólni.
14 – Jövőnk:
Aki nem azonnal hal meg, nem akar hinni az érzéseinek, hogy ez igaz lenne. Ismert szindróma. Egészen más a helyzet azokkal, akiknek napok hetek állnak rendelkezésre, hogy tudomást szerezzenek saját állapotukról.
15 Tibor bá’ ebben egyetértünk, bár jelzem, nem területem, nincs se tapasztalatom, se tudásom. Én erőszakos halálokkal foglalkozom*. (*Sajnos, mert muszáj a felkészülés és elemzés kapcsán… bár nézhetném a nyolcvanas évek F1 futamait e helyett és bár jetskizhetnék és búvárkodhatnék a sportlövészet helyett.)
Tibor bá. Semmi képp sem kellene tőlem tanulnod. Nem is várom el. Sőt. Viszont a véleményem leírom. Ahova úgy gondolom hogy le kell írnom. Nekem kell tőled tanulnom.
Majd amikor feldobtam a talpam, egy rövid idõre vissza fogok jönni és leírom nektek, hogy mennyire jó volt meghalni! Rendicsek?
Akkor legalább hiteles forrásból fogjátok megtudni.
Ha mégse jelentkeznék akkor annyira jó volt feldobni a talpam, hogy még most is eufóriás vagyok tõle, arról nem is beszélve, – egy barátom nekem is elmondta, saját tapasztalatból tudja, hogy ott fent jó a zene (nem csak hárfa) és a szüz lányok – akik állít’olag már nem annyira azok, mert megszöktek az Égi Arab Emi(g)rátus területrõl, nem bírva a sok mocskos és éljenezõ arab férfit akik mindegyike a földi paradicsomban hagyta az asszonyt és a 8-10 gyerekét, arra gondolva, hogy másfél hónapos vetésforgót játszatnak a lányokkal, – ezért váratlanul jó néhány évvel ezelõtt az összes Mohamed parancsára az ott fent dolgozó arab hajadon (és persze az ottragadt nõk is) menedékjogot kértek a menny egy másik területén – ott legalább a sok öreg szinte nem is foglalkozott velük (egy részük csak sóhajtozott, némelyik olvasott, ”elvolt magával”, a maradék állandóan Istent, Jézust, vagy a maga fajtáját; „fényevõket”, Jehova tanúkat, ritkábban politikai hovatartozásuknak megfelelõ csoporokat keresték de nem találtak semmit ) a 10 – 20% fiatalabbal pedig lazán elbírtak, azt az egy két vén trottyost aki megpróbált még fickóskodni, idõnként tisztába tették és adtak nekik egy-egy puszit, amitöl azok végre tényleg a mennyben érezték magukat.
Ebben a világban annyit jó lenne ha megtanulna végre az emberiség, hogy vannak kérdések amire életünk végéig nem fogunk választ kapni. Elfogadni azt a tényt, hogy mi és a velünk élõ emberiség többnyire tudatlanul él és tudatlanul is fog meghalni.
Ezek a tudós-okoskák pedig jobban tennék, ha elmennének egy kocsmába és gyors egymásutánban meginnának néhány pohányi jó kemény alkoholt. az legalább meglátszana rajtuk. Talán még elnézõ is lennék velük, de így nem.
Sok – velem egykorú – ismerõsöm most kezd a vallás irányába fordulni… Vajon miért?
Nem kell félniük mégis félnek. Persze a félelem (fõleg ha eltitkolt) kényelmetlen egy dolog amikor befészkeli magát az agyba… Az a sok, kis leépülõ agysejtecske észreveszi és azonnal rohadtul elkezdenek manipulálódni, hogyan védekezhetnének ellene… De a félelem csak erõsödik, növekszik, lassacskán kiszorít minden mást a környezetébõl, a rettegö agysejtecskék pedig, összebújva hallkan, elkezdik kántálni, hogy „Van valami!. Valami van…” – miközben még azt se merik utána mondani, hogy: „… de az már nem az igazi”
üdv és Ámen (esetleg még; „az erõ legyen veletek!”
Elemezzünk. Nyilván halál és halál közt különbség van. Rohanó világunk, az egymáshoz való felelőtlen hozzáállás miatt egyre gyakoribb az IDŐ előtti halálozás. Lehet hogy ez nem véletlen. Persze ami nem kellene hogy bekövetkezzen azt nehéz természetesnek bemutatni. Szerintem nem normális az, aki mindezt normálisnak fogja fel, mert emberek úgy okozzák mások halálát, hogy beleszarnak az adott jogszabályokba. Ennek értelmében. Egy gépkocsivezető egy vagy több ember haláláért kap néhány év felfüggesztettet, esetleg egy életre való vezetéstől történő eltiltást. Amit nem tart be. Míg a gyilkos, aki szándékosan megölte a szomszédját 2000 forintért, 15 évet kap. Egyrészt ez a szabályozás nevetséges. Másrészt, pedig a poszt témája alapján nem mindegy a halálnem. És ezt nem mindegy, hogy az agy az adott szituációban hogy dolgozza fel. Az élőlények nem véletlen félnek a kimúlástól, mert az nem olyan mint egy jó szex utáni állapot, hanem teljesen más.