Az arisztokrácia hülyeségének kigúnyolás:
Arisztid és Tasziló viccek
Arisztid Amerikába disszidált. Húsz év múlva hazalátogatott, tele aranyakkal, szuper autó, szuper nő. Tasziló érdeklődik, hogy csinálta a meggazdagodást?
– Amikor egy árva centem sem volt, álltam a Fehér ház előtt és rágcsáltam a földről felszedett száraz lószart. Aztán kijött az elnök, adott 100 dollárt, hogy vegyek magamnak ennivalót. Ezt befektettem és dúsgazdag lettem.
Tasziló is beadja az útlevélkérelmet, de csak Moszkváig jut. A Vörös téren rágcsálja a száraz lószart, mire kikiabál a pártfőtitkár:
– Jóember, ne rágcsálja azt a száraz lószart, menjen el a Puskin utcába, ott van friss!
Vasárnap délelőtt van, Arisztid inasának megparancsolja:
– A templomba!
– Igenis! – mondja az inas, s máris befogat. Száguldanak a lovak, repül a hintó, Arisztid meggondolja magát:
– A kuplerájba!
– Na de elnézést, gróf úr, a templomba indultunk!
– Tegye, amit mondok! A templom jövő vasárnap is állni fog!
Arisztid találkozik Taszilóval, aki igen nekibúsult.
– Hát mi törhtént vehed, kedves egy khomám, csak nem egy szehelmi ügy?
– Hat kéhhlek a nyáron Afrikában vadásztam. Egyszer egy réten virágot gyűjtöttem, amikor mögém kehült egy hattalmas gohilla és rhettenetesen beakasztott nekem háturhól.
– Kedves bahátom, te még máig sem heverhted ki ezt a csapást?
– Hát persze, hiszen mindez három hónapja és azóta se egy levél, se egy thelefon, kérhlek!
Arisztid és Tasziló megegyezik, hogy amelyikük előbb hal meg, telefonál a másiknak, hogy milyen a Mennyország.
Pár nap múlva Arisztidet baleset éri és meghal. Másnap csörög a telefon Taszilónál.
– Na, hogy érzed magad? – kérdezi Tasziló.
– Á, ne is kérdezd! Egész nap csak szex…
– A Mennyországban?
– Ki mondta, hogy a Mennyországban? Tenyésznyúl vagyok egy farmon!
Arisztid, Tasziló es Grün beszélgetnek arról, hogy melyikük családja ősibb.
Arisztid: Az én őseim Mátyás király udvarában másolták a corvinákat.
Tasziló: Az semmi, kérlekalássan. Az én őseim együtt jöttek be Árpáddal a Vereckei hágón.
Grün: Szép, szép. De az én őseim, mikor Árpádék átjöttek a Vereckei hágón, már akkor ott álltak és mondták, hogy „kacagányt tessék, buzogányt tessék, kacagányt tessék.”
Arisztid báró Párizsban járva megismerkedik egy fiatal nővel, aki rövid beszélgetés után meghívja a lakására. Dolga végezte után Arisztid öltözködni kezd, a nő így szól:
– Talán most már rátérhetnénk az anyagiakra is uram.
– De hölgyem – válaszolja felháborodottan Arisztid – csak nem gondolja, hogy egy úriember az ilyesmiért pénzt fogad el?
Tasziló panaszkodik Arisztidnek:
– Képzeld el csak a pechemet, tegnapelőtt vettem egy gyönyörű sonkát, és tegnap az orvosom megtiltotta, hogy sonkát egyem.
– Na, és nem lehet kicserélni? – kérdi Arisztid.
– Sajnos nem – feleli Tasziló – már húsz éve a háziorvosunk.
Arisztid megkérdezi Taszilótól:
– Mondd Tasziló! Te miről mondanál le könnyebben? A borról vagy a nőkről?
– Az az évjárattól függ – válaszol Tasziló.
Arisztid találkozik Taszilóval, és látja, hogy az egyik lábán barna, a másikon fekete cipő van.
- Ez borzalmas Tasziló, így nem mehetünk tovább, azonnal menj haza és vegyél fel egy másik cipőt.
- Nincs értelme, otthon egy ugyan ilyen cipőm van.
Arisztid hazaérkezik és ott találja a feleségét az ágyban. Megkérdezi tőle:
– Járt itt a Tasziló?
– Igen.
– És mit akart?
– Kitakart, megbaszott, betakart, de hogy mit akart, azt nem mondta.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Kohn és Grün régen találkoztak – van már tíz éve is. Kohn szép öltönyben sétálgat, kicsattan az egészségtől, aranyóra – minden ami kell -, Grün sovány, sápadt, gyűrötten rohan…
– Mi van veled drága komám? – kérdi Kohn. Állj már meg egy percre! Beteg vagy?
– Á fenét, csak négy gyerek – tudod – feleség, anyós miegymás, most is rohanok. Látom te jól vagy!
– Én? Naná, ragyogóan! Asszony is, pénz is van bőven, az tény. De te látom elfelejtetted, hogy mit is tanított az öreg rabbink annak idején!?
– Miről beszélsz?
– Nem jegyezted meg, mi? Hát arról, hogy mindig mondogatta: “jobb csendes társnak lenni sok jól menő üzletben – mint tulajdonosnak lenni egyetlen vállalkozásban!”
De az évjáratos a nyerő… 🙂
1. Vaszil
Mifelénk egy kicsit másképp szól, de hasonló – szólnak az öreg Grün-nek, hogy csalja a csinos, fiatal felesége, mire mosolyogva feleli, hogy inkább vagyok csendestárs egy jól menő üzletben, mint tulajdonosa egy csődtömegnek. 🙂
2.
Igen, Tibor bá’ is ezt a változatot hozta már egy korábbi posztban…