(2995) Emlékeim a budapesti közlekedésről

Tibor bá’ online

 

Néhányszor már tettem róla említést, hogy a BSzKRt villamos szerelvényein három kalauz volt, a BKV-n egy se. A BSzKRt minden évben nyereséges volt, a BKV pedig veszteséges. Csak a jó fene tudja, mi az oka, nem is kutatom. Végül is most vissza kell mennem a múltba, már amennyire tudok.

Nyolc éves lehettem, amikor felfigyeltem rá, hogy nekem is kell venni (gyerek)jegyet a villamoson. A VIII. kerületi Bezerédi utcában laktunk és a meglehetősen szegény szüleimnek a vasárnapi szórakozása a népligeti kirándulás adatott, természetesen a gyerekekkel együtt. Kislattyogtunk a Népszínház utca végéhez és felszálltunk egy Népliget felé tartó villamosra. Ott aztán a magunkkal hozott plédet leterítettük és csak úgy voltunk a szabadban, futkároztunk, játszottunk, labdáztunk. Természetesen nem csak mi, sok-sok hasonló családdal együtt. Aztán a kosárból előkerült a becsomagolt elemózsia, ettünk és a felállított ivóvízkútból ittunk (nem cola jött belőle). Mivel a Népligetbe közvetlen járat nem volt, útközben át kellett szállni. Éppen ezért a villamoson „átszállót” vettek a kalauztól. Nekem az tűnt fel, hogy a gyerekjegy rózsaszínű volt, de különben teljesen megegyezett a felnőtt (fehér) jeggyel. A tenyérnyi jegyen fel volt tüntetve Budapest stilizált térképe, rajta a villamosvonalakkal. A kalauz ott lyukasztotta ki a térképet, ahol felszálltunk, illetve ott ahol átszálltunk. Így az útvonal követhető volt, tehát nem lehetett a jegyet felhasználni visszautazásra, vagy körbeutazásra. Vonaljegy nem létezett. Volt viszont „kis-szakasz”, ami egy adott járaton belül bizonyos (logikus) távolságnak felelt meg, mondjuk a Keletitől a Gellért-hegyig. Érdekesség, hogy a kis-szakasz leutazásához nem jegyvétel kellett, hanem egy előre megvehető tantusz, amit be kellett dobni a villamos ajtaja mellé rögzített perselybe. Ez a persely, valójában egy cső volt, lyukas oldallal, így láthatóvá vált, mit dobtak be utoljára. A persely mellé felszereltek egy védőburkolattal ellátott lámpát, ami indulás előtt kigyullad, ezzel egy időben valami valahol elkezdett berregni. Ekkor már nem volt tanácsos felszállni. Erre a figyelmeztetésre azért volt szükség, mert az ajtók bármikor lenyithatók voltak, a vezető nem tudta szabályozni. Vagyis a szerelvény akkor is elindult, ha az összes ajtaja nyitva maradt. És mit ad isten, nem volt több baleset, mint napjainkban.

Mivel minden kocsiban volt egy kalauz, bliccelni nem lehetett. Akinek nem volt pénze és mégis utazni akart, az kénytelen volt felülni az ütközőre, amit a villamos tökének neveztünk. A villamost pedig „tujának”. „Gyalog megyünk vagy tujával?” A háború előtt a budapesti villamos átszálló 32 fillérbe került, a gyerekjegy 16-ba. Az akkori viszonyok mellett nem volt olcsó. Olcsó csak 10 évvel később lett, mert a forint bevezetése után, az eredeti 70 filléres átszállót és 50 filléres vonaljegy árát nem emelték egy jó darabig. Érdekes módon az autóbusz átszálló 1,50-be került, amihez hozzátartozott, hogy lassabb volt és tömöttebb, de „előkelőbb”.

A háború előtt a villamosokon mindig volt ülőhely, de ha mégse volt elég hely, akkor az ülés átadás gyakorlatilag kötelező volt. Nőknek, idősebbeknek alanyi jogon járt a hely átadás. Ez volt a társadalmilag elvárt magatartás, és rám, mint gyerekre idegen emberek is rám szóltak, ha nem tartottam be a normát. Ez aztán egy kicsit fellazult, de még az ötvenes évek elején is érvényben volt.  Katonakoromban, gyakorlat után eltávozásra menve este 8 körül olyan fáradt voltam, mint egy hulla. A félóránként induló teli fogaskerekűt hagytam elmenni, hogy a következő szerelvényen le tudjak ülni. Menten elaludtam. Aztán felráztak, mert teli lett a fogas és hát adjam át a helyemet. Képzelhetitek! Hazaérve anyámnak elpanaszoltam, aki azzal nyugtatott meg, hogy ha majd én is idős leszek, nekem is jól fog esni, ha átadják a helyet. Jelentem, idős lettem, és nem adják át a helyet. Amiben csak az a bosszantó, hogy nem tudom az anyámnak alaposan megmondani a véleményem az ötleteivel kapcsolatban, mert már jó ideje nincs közöttünk.

Nem csoda, ha gyerekkoromban le se ültem, és ha már állnom kell, akkor a vezető mellé álltam, ugyanis nem volt elzárva egy fülkébe. Nézegettem, hogy vezet. Volt egy nagy kar, rajta egy fogantyú, amit megmarkolva a vezető 0-8 fokozat között elforgathatott. A nulla előtt volt I-IV fokozat is, amihez oda volt írva, hogy rekuperáció. A kar egymás utáni fokozatokra állításával a villamoskocsi fokozatosan gyorsult.  Láttam még, hogy amikor megállóhoz közeledtünk, a vezető túltekert a nullán és valóban fékezés következett be, de mi a fene ez a rekuperáció? Kénytelen voltam utánajárni. Szóval a villamost meghajtó egyenáramú motort úgy kapcsolták, hogy áramfelvétel helyett áramot termeljen, mint egy dinamó, és ezt az áramot visszatáplálta a vezetékbe, és közben persze enyhén fékezett. Na jó, volt légfék is, ami egy függőleges vastag csövön elhelyezett kisebb fogantyú képében jelent meg. Légfékezés után a rendszer egy hangos sóhajtással ürült ki. Szóval empirikus úton megtanultam villamost vezetni, amihez tartozott némi fizikai munka is. A vezető mellett fel volt állítva egy fémtartály, olyan 30        literes, ami teli volt homokkal. Ez mellett volt egy tölcsér, aminek a csőre lement egészen a sín fölé. Ha csúszott a kerék, akkor a vezető egy odaláncol, apró fémlapáttal beleszórt a lyukba egy kis homokot. Akkor is homokozta a sínt, ha nagyon gyorsan meg kellett állni.

Különben voltak egészen érdekes járatok, amire nem is gondolnál. Például a keleti és a Nyugati pályaudvarokat összekötötte egy közvetlen járat 46-os szám alatt, ami a Szinnyein és a Bethlen Gáboron ment végig.  Aztán a Rottenbiller és a Damjanich utcán is ment végig szerelvény a Városligetbe 27-es szám alatt. És ha hiszed, ha nem, még a Pozsonyi úton is ment végig villamos. Ezeket akkor kifizetődő volt üzemeltetni, ma már régen nem. Említésre méltó még, hogy egészen 1941-ig az országban a balra hajts volt érvényben, amit a fent látható korabeli fényképről is tapasztalhatunk. A megörökített villamos látványa számomra szívmelegítő, mert kedves öreg cimborának tűnik, amit oly sok éven át láthattam. Ránézésre mintha egy idősödő emberi arcot látnánk.

Valami csoda folytán a háború után a villamos kapacitás nem volt elég, valószínűleg, mert mindenki villamossal akart utazni. A kocsik állandóan teli voltak. Az ajtókon az emberek fürtökben lógtak, sőt a kocsik közé is beálltak. Ez után találták ki, hogy becsukható ajtóknak kell lenni. Persze akkoriban is volt fejetlenség. Amikor észlelni kezdtem a világot a körúti villamos középen ment, ahogy most is. Aztán valakinek lehetett egy jó ötlete. Az egész körutat  feldúlták és a villamos síneket áthelyezték a járdák mellé, gépkocsi forgalom középre. Aztán ezt természetesen visszahelyezték oda, ahol napjainkban vannak.

Az első modern villamos a „stuka” 1940-ben kezdte működését, ami légfék helyett sínre tapadó elektromágnes fékkel volt felszerelve, és a 44-es vonalán közlekedett, ami a Rákóczi úton volt, és kiment az Angolparkig, ami a háború alatt Hungária parkká változott, mert az angolokkal hadban álltunk. A háború után pedig Vidámpark lett, mert a nemzetköziséggel a Hungária nem fért össze. Most persze várom, hogy Orbán mikor döbben rá, hogy vége a vidámságnak, vissza a Hungáriához.

Aztán a hatvanas években kiderült, hogy az igen sikeres BSzKRt utóda a BKV veszteséges. Tehát spórolni kell. Valakinek lett egy zseniális ötlete, szüntessük meg a kalauzokat. Megjelentek az első villamosok KN jelzéssel, ami a felszállást biztosító ajtó mellet volt kirakva olyan 30 centis betűkkel. Kalauz Nélkül, de addigra a társadalom eléggé elkurvult. Ha nincs kalauz, akkor minek váltsunk jegyet. Általánossá vált a bliccelés, pedig a jegy ára 1 forint volt csupán és nem emelték az istennek se, de aztán ránk tört a kapitalizmus egy különleges fajtája, mert hozta magával az összes kapitalista hátrányt, de nálunk valahogy megmaradtak a szocialista hátrányok is. E kettő kombinációját szenvedjük immáron 30 éve. Életem folyamán jelentős társadalmi változás volt hazánkban. A villamos tökén bliccelő fiatalokat annak idején a kalauz a lyukasztóval verte a hátsó ablakon keresztül. Ma a felnőtt utasok kalauz híján a vezetőt verik a vezető fülkében, ha úri kedvük úgy kívánja. És ehhez nem kellett több 50 évnél.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

21 gondolat erről: „(2995) Emlékeim a budapesti közlekedésről

  1. Azóta drágább lett a munkaerő. Nem hiszem, hogy ma már nyereséges lehetne a BKV járatonként három kalauzzal.
    A járatok számának töredéke számú ellenőrt fizetni, akik járják a várost, és a jegy árának többszörösét szedik be a bliccelőtől, nyilvánvalóan hatékonyabb.
    De ma már szerintem meg lehetne oldani elektronikusan is, méghatékonyabban. Ha nem a lopásra ment volna a közbeszerzés, már működhetne.

    Egyetértek azzal, hogy az időseknek illik megadni a tiszteletet és az elsőbbséget egy ésszerű határig. Az alvó kiskatona (vagy akárki) felébresztése szerintem messze túl van ezen a határon. Az se jó, hogy a bunkó kamasznak eszébe se jut már átadni a helyét, de nem látom rosszabbnak, mint az előbbit.
    Az viszont vacak lehet, hogy minden korban a rosszabbik végét kaptad a dolognak.

  2. 1 – Ábel:
    Ezen én is el-elszoktam mosolyogni. Amikor gyerek voltam, fogyóanyagnak számítottunk. A szülők (nemcsak ez enyém) jó esetben hagyták, hogy felnőjünk mellettük, rossz esetben meg is dolgoztattak. Amikor nekem lettek gyerekeim, elvárták, hogy halálra kényeztessem őket. Miközben a 85 éves anyám azt várta el, hogy 60 évesen havonta egyszer átjárjak hozzá ablakot tisztítani. Most 86 évesen az enyémet a kutya se tisztítja meg, de ennek semmi köze a közlekedéshez. 😀

  3. 2: Hogy mit várnak el tőlünk a gyerekeink, azért az elsősorban rajtunk múlik.

    Én is egy elkényeztetett, neveletlen gyerek voltam. Az a szép ezekben a szavakban, hogy bennük foglaltatik az okuk is: a mulasztás, amit valaki elkövetett. Valaki nem nevelt, hanem elkényeztetett.

    Ilyen volt a korszellem, de ezt a gyerekek elsősorban a szüleiken keresztül kapták. A kortársak hatása csak kamaszkorban üt be.

  4. ” A háború előtt a budapesti villamos átszálló 32 fillérbe került, a gyerekjegy 16-ba. Az akkori viszonyok mellett nem volt olcsó”
    Mai értéken ez kb. mennyi Forint lenne?

  5. 4 – Asidotus:
    4 fillér volt egy zsömle, 22 fillér volt a legolcsóbb jegy (első sor) az Eldorádó moziban (Népszínház utca és Tisza Kálmán tér azaz II. János Pál tér sarka)

  6. 5. Tibor bá’ !
    1964-ben még FVV, FAÜ, HÉV, külön külön üzemeltek !!!
    1964. végén a gyerek átszállójegy 34 fillér volt, a vonaljegy
    50 fillér, a felnőtt átszállójegy 70 fillér !!! Volt 4 Ft-os heti
    vonalbérlet és 6 Ft-os hetijegy (munkába járáshoz, amivel
    mint az átszállójeggyel és a gyerekjeggyel 3 x lehetett átszállni,
    tehát 4 villamoson lehetett utazni. voltak még arcképes
    bérletek, és lepődjetek meg, az országgyűlési képviselők
    arcképes igazolványukkal ingyen utazhattak, nem járt
    nekik hivatali autó !!! 1965- első felében még egy 3-as
    szerelvényen ( motorkocsi + két pótkocsi ) 4 ember
    dolgozott 3 kalauz + a villamosvezető, a második pótkocsi
    kalauza egyben füttyös is volt. ezután már sorozatosan
    szüntek meg a kalauzok !!! Először a motorkocsi kalauzát
    vették le, ( az első pótkocsi kalauza járt át a kalauz nélküli
    motorkocsira a jegyeket ellenőrizni, mert oda csak előre
    váltott jeggyel és bérlettel lehetett felszállni,) majd mikor
    már csak egy kalauz maradt, visszapillantó tükröket kaptak
    a motorkocsik, még később már csak a vezetők maradtak a
    villamosokon !!! Az autóbuszokon és a trolikon eleinte ülő
    kalauz rendszer volt, de azt is mihamar megszüntették !!!
    Minden intézkedést azzal indokoltak, hogy túl drága az
    üzemeltetés, de ezután jobb lesz a helyzet !!! Aztán mindig
    csak rosszabb lett !!! Amikor én villamosvezető lettem,
    télen még bundában, usánka sapkában, fatalpú halina
    csizmában álltunk a nyitott peronos vezetőállásban !!!
    18 év után abbahagytam a vezetést, bár még a cégnél
    maradtam, mint a IV. sz üzemegység üzemfenntartási
    vezetője 1984-ben léptem ki a BKV-tól.

  7. Én a facebokon szoktam nézegetni a „budapest régi képekben” és a hozzá hasonló csoportokat. Jó elnézni hogy akkor(1930-1980) milyen tiszta és rendszett volt a város. Valahogy teljesen más volt akkor Budapest mint most.A közlekedéstől kezddve minden.Egy mai utcakép teljesen más.

  8. 6 – Barna Mihály:
    Okosabb lett volna, ha ingyenessé teszik a közlekedést. Nagyot lendített volna a turista forgalmon, és alig került volna többe, mint a jegypénztárak, kalauzok, és ellenőrök fizetése.

  9. A BKV pontosan olyan mint az ország csak kicsiben. A kiváltságosok kényelmes pozíciokban gyakran nulla tudással az irodai részen nagy pénzekért. Lepusztult járatok és vonalok, a karbantartásra mindig csak annyi pènz van hogy azok eltudjanak indulni műszakkezdetkor. A szakértelem, a munka tisztelete és szerete évről évre hanyatlik ahogy az idősebb generációból nyugdijba mennek, meghalnak stb. Olyan szinten van lepusztulva minden, hogy azt a laikus ember el sem tudja képzelni. Sokszor gondolkozom el rajta hogy egyszerűbb és olcsóbb lenne mindent lerombolni és újra felépíteni mint foltozgatni a lyukakat horribilis pénzért. Ha bármi fejlesztés is történik annak karbantartására semmilyen pénz és megfelelő munkaerő nem áll rendelkezésre. Az új munkaerő kiválasztàsában, amibe volt szerencsém belepillantani ugyanilyen lesújtó a helyzet. Szinte írástudatlan emberek százai jelentkeznek, akik képtelenek a tanulásra vagy bármilyen fejlődésre. Egy-egy tanfolyamra jelentkezők jó ha 10 %- át tudja hasznosítani a cég mert semmilyen szinten nem hajlandók tanulni és képezni magukat az új jelentkezők illetve az első akadálynál otthagynak mindent vagy be sem járnak az órákra. Aki járatos picit mondjuk a vasút világában és élt netán dolgozott nyugat-európában netán japánban vagy akár kínában az pontosan tudja milyen hihetetlen fejlődési szinten áll akár egy metróhálózat. Itt a nagyjából 1973ban forgalomba állt kisföldalatti szerelvényeket képtelenek lecserélni, de a pálya és állomások műszaki állapotát is ide sorolom, és a 90es évek vége óta elsüti az aktuális kormányzat hogy na majd most, na majd most aztán nem történik semmi. A világ meg közben 50x elment mellettünk.

  10. 9: Mintegy 10 évente lecserélik a gyakrabban használt pályákat. Hogy nem lehet így tartanai a műszaki színvonalat? Akkor mi a francnak dugítják be az egész várost minden évben a felújításokkal?

    Vagy lehet, hogy egy kicsit sarkítottál?

  11. Attól, hogy a legszükségesebb dolgokat megcsinálják, az nem jelenti azt, hogy tartják a színvonalat. És mi van a többivel? Amiről te beszélsz az a 4-6os villamos. Máshol nem nagyon cserélik le a pályákat talán 25 évente se. Egyébként nem hiszem, hogy mondjuk Bécsben 5-10 évente feltúrnak mindent, hogy kicseréljék a pályákat, nyilván ez sem normális valahol. A műszaki színvonalba beletartozik az is, hogy mondjuk 40 járművezető egy mosdatlan piszoárba kénytelen pisálni, amit senki nem takarít csak havonta. Hogy a járművekhez nincs elengendő alkatrész, de ha van akkor is a legócskább utángyártottat használják, ami köztudott, hogy tizedannyi idő alatt megadja magát. Amiért a vadiúj jármű plüs ülésébe belefekszik full olajos ruhába a műszakos és baszik ráteríteni vmit, hogy védje a huzatot, ami lehet, hogy van is raktáron, de ennyi fizetésért csak ezt fogja nyújtani, kirúgni pedig nem lehet mert embert nem találsz helyette. És még napestig lehetne sorolni azokat a dolgokat, amiért ez az ország alkalmatlan arra, hogy normálisan működtessen egy bármiféle vállalkozást, amiben nem lopnak, harácsolnak, urizálnak. Nem egy kollégám dolgozott Németországban, Ausztriában metrónál, villamosnál nagy városokban. Olyan egetrengetően hatalmas a különbség minőségben, színvonalban, hozzáállásban, hogy azt elmondani se lehet és megközelíteni sem fogjuk tudni soha.

    Tökéletesen leírta Tibor bá ezzel a mondattal, hogy a BKV, ahogy az ország is minek az áldozata:
    „…de aztán ránk tört a kapitalizmus egy különleges fajtája, mert hozta magával az összes kapitalista hátrányt, de nálunk valahogy megmaradtak a szocialista hátrányok is. E kettő kombinációját szenvedjük immáron 30 éve.”

    De ettől függetlenül elhiszem és el is fogadom hogy itt is lesznek emberek, akik erre csak legyintenek, hiszem szerintük az egészségügy is teljesen rendben van és csak a siránkozás megy egyes emberek részéről. Csak közben az ország süllyed Bulgária és Románia szintjére.

  12. A jegyvásárlás Budapesten elképesztően elsorvadt.
    Sőt, a jegy nélkül utazók akik a valóságban meglopják az üzemeltető céget, a bliccelés meghatározás révén, még a büntetőjogból is felmentést kaptak. Bliccelés ugyanis nem bűncselekmény.
    Ázsia országban leinti az iránytaxit az utazni szándékozó, felszáll. Leszállás után előremegy a vezetőhöz és rendben kifizeti a viteldíjat.
    12 év alatt soha sem láttam, hogy valaki elsomfordált volna fizetés nélkül, vagy bármiféle vita alakult volna ki. Az autóbuszokon úgyszintén, mindenki kifizeti a viteldíjat.
    Budapesten az üzemeltetőt meglopó személy nekimegy az ellenőrnek…..

    BKV-t illetően, a gondok legfőbb oka, hogy többnyire hozzá nem értők kerülnek vezető posztokra.
    89 után a vezetők saját és pártfinanszírozásra rengeteg pénzt kitalicskáztak a cégből.
    Valahogy 89 előtt, és után sem volt soha elegendő pénz pótalkatrészek vásárlására.
    Miközben tervszerű megelőző karbantartás címen milliárdokat pazaroltak el.

  13. 12. bögözy

    Ja-ja. Welcome to Hungary!
    Egy normális helyen ellenőr sem kell. Mindenki tudja, hogy befizetése biztosítja az utazás lehetőségét, számára is.

    Én rendszeresen blicceltem. A kelenföldi metrókijárónál ha nem volt ellenőr, én biza’ nem lyukasztottam. Ma már más a helyzet.

    Fejétől bűzlik a hal. Lopós, hazug disznók írányítják az országot.
    A példa egyenesen gyilkos, nulla közösségi szellem. Ha nem veszel jegyet annyi történik, hogy spórolsz 300 ft-ot.
    Aztán rajöttem, hogy valóban. De én nem nekik veszek jegyet, hanem magam miatt.

    Ahogy Hamvas Béla mondja, nem szó szerint: én nem vagyok vallásos, de lehetetlen a vallasos dogmak, -mondjuk a tízparancsolat- nélkül tisztán élni.

    Az ő helyzetkezelésük még a római szintet sem haladja meg
    . Kenyér van ha kaparsz, a cirkusz is adott, főleg valasztasok idejen, de legfőbb fegyverük a megfélemlítés maradt.

    Mást nem is várhatunk,- ha meggondoljuk-,hogy most haldoklik az intézményi rendszerük.

  14. 13 – Balázs:
    Ellenőrzésre szükség van, mert az emberi természet ellenőrzés nélkül elkurvul. Egy szekuláris államban a Tízparancsolat helyett van a BTK. A római plebsz a cirkuszt és kenyeret nem „kaparásért” kapa, hanem a szavazatukért.

  15. Tibor bátyám

    Nem biztos, hogy elkurvul.

    Anno, ezelőtt 27 évvel úgy tanultam az üzletvezetői technikumban, hogy többféle motivációs eszköz van.
    Az ösztönzésre nem a büntetés beígérése a leghatékonyabb.
    Sőt , állíthatom, hogy mikor 7 alkalnazottam volt az nem volt hatékony.
    Embere válogatja. Valaki hálás ha a bizalmadat érzi. Persze a többség a hagyományos modell szerint cselekszik és visszaél vele. De az egyik üzletvezetőm az „emberi” hozzáállás láttán igen sokat tett le az asztalra.
    De változnak az idők és az emberek, a régi módszer
    még hatékonyabb nem tagadom.

    Azonban lesz idő és volt is már számtalanszor mikor semit sem érnek ezek a módszerek.
    Talán kikerülünk a körforgásból.

  16. 15 – Balázs:
    Kötöm az ebet a karóhoz, ellenőrzés nélkül előbb vagy utóbb mindenki „elkurvul”.

  17. 16.Tibor bátyám!
    Megpróbálom a lehető legegyszerűbben tényleg utoljára leírni. Sajnos nem tudom röviden.
    A hagyományos(ami van) társadalommodell szerint így van. Na de miért?

    A társadalmat egyének sokasága alkotja, mind önálló halmazok saját akarattal a nagy halmazban. Azonban ezek a részhalmazok nagyon sok esetben közös halmazokat is alkotnak érdekeik mentén mindenféle variációban, eloszlásban(Országok érdekei, közbiztonság stb.)És vannak olyan kérdések amikben mindenki érdekelt, amiben minden rész is benne van( pl. Klíma).

    Ez teszi lehetővé, hogy a ma ismert társadalom egyáltalán létrejöjjön, létrejöhessen, hogy közös pontok, érdekek vannak. Ezzel semmi baj nincs, az önzés nem feltétlenül rossz dolog. Egyszerűen az egyén társadalomalkotó szerepét kell megvizsgálni.
    Mindig az emberi alaptermészettel jöttök, na de az miből áll?

    A egyénnek van egója, mely „különlétének” letéteményese. Az ösztön-én és a felettes én között van, legalábbis Freud szerint.
    Az ösztön ént tekintitek az ember alaptermészetének, mint a gondolkodó állati, determinált sorsú faj statikus alaptulajdonságának. Pedig ezt már meg is haladtuk.
    Képesek vagyunk tarsadalmat alkotni bizonyos érdekek mentén. Hívjuk ezt evolúciós késztetési alapú összefogásnak.
    Az ego képviseli az egyént a világ felé. Ez adja a világi benyomások feldolgozása révén a személyiség alapját, milyenségét. Ez az egyén-világ reláció rögzül, a személyiség világban való tajékozódási segítségére van. Kb. ahogy a mozgás automatizálódik, bár az kicsit más tészta. De a lényeg, hogy fix pontokat hoz létre, melyhez a személy természetszerűleg ragaszkodik, hiszen segíti tájékozodását, biztonságérzetének megtartását. Ezert félünk az újtól, veszéyes lehet alapon.

    Tehát az egyén azonosul személyiségével és az ezt képviselő egojával. A személyiségével ami valójában nem más mint az adott, világi benyomások által kialakult, totálisan egyedi minta.
    Ez a téves azonosulás azonban egyben ketrec is, mert a magának mondott minta önvédő reflexe hozza létre pl. a kognitív disszonanciának mondott jelenséget. A kognitív disszonancia nem engedi új, sajátjáétól teljesen, részben, kicsit stb. eltérő minták befogadását az egónak. Önvédő mechanizmusa aktiválódik, kognitív disszonanciát okozva.
    Ezen a szinten ez egy mókuskerék, kevés kitörési lehetőséggel.
    Az ego meghaladása(nem elvetése) lenne a cél.
    Azonban gondolatkísérletünkben csakis a jelen helyzetből indulhatunk ki. Sok ösztönén, uralkodó ego, kevés transzperszonális személy.

    Ezzel a -hívjuk-másképp gondolkodással igenis lehetne egy nem félelem- , és büntetésalapú kohéziós összetartó mintát létrehozni, melyben a jutalmazás nem az erőforráspazarló ösztönkiélésre épül.

    A kapitalizmus egy agyrém, nem a szükségletek kielégítésére, hanem a fogyasztás indokolatlan mértékű túlzására ösztönöz.
    Ezenkívül olyan, a közgondolkodás gerincét adó sztereotípiákat hoz létre, melyek beépülve az oktatásba, gazdaságba egy látszólagos kényszerpályára lökik az emberiséget.
    A kapitalizmus nem más mint az emberi természet fejlődési állomásának jelenlegi megnyilvánulása, és ezért nem az emberi természet végső formájához „legjobban” passzoló izmusa.
    Ezenkívül beszélhetnénk a versenyszellemet erősítő sportokról, oktatásról , túltermelést és így erőforrás pazarló gazdasági berendezkedésről, háborúkról, válásról, gyilkosságról, klímaváltozásról és meg a bkv-s jegyellenőrzés szükségességéről is, mint elkurvulás megakadályozó visszarettentésről. Mindezek alapja a mókuskerék-alapú gondolkodás.

    A probléma feltárása és mélységeiben való tanulmányozása azonban meg mindig csak a belépő. Azonban mégis-velemenyem szerint- a kulcskérdés.
    Erre az alapra aztán fel lehetne építeni az adott megoldási technikát. Jöhetnének a konkrétumok(Lorand, dajtás és még sokan mások) melyek a megoldások lehetnek.Nem vagyunk hülyék, rengeteg ismeretünk van. Eleg jól feltérképeztük már a vilagunkat. És meg gyorsabban haladhatnánk ha figyelmünket kifelé és nagy arcunkat befelé fordítanánk.

  18. 17 – Balázs:
    Tulajdonképpen mit akarsz vele közölni?

  19. Tibor bátyám!

    Hogy ne kösd az ebet a karóhoz, mert nincs igazad!
    A lehetőség még mindig adott, ha nem élünk vele az a mi hibánk. És ennek a hibás gondolatmenetnek az okát próbáltam bemutatni.

    Ezenkívül a figyelmedet felhívni, hogy az első figyelemfelkeltés utan, kár nyomatni a halálmantrát, mert kontraproduktív. Hacsak valóban nem a kihalás a célunk.

  20. 19 – Balázs:
    Álmodozni persze lehet, meg felállítani szép kerek elméleteket, de ha megfigyeled az emberiséget, akkor kiderül, hogy amiket én összehordok, azoknak valós alapjai vannak. Ez esetben „ellenőrzés nélkül előbb vagy utóbb mindenki elkurvul.”

  21. Tibor bátyám

    Sohasem tagadtam, hogy amiket” összehordasz” azoknak valós alapja lenne. Sőt minden tiszteletem a tied a felvilagosító munkadért!
    Sajnos nagyon is valós amikről írsz általaban.

    Ha nem változtatunk( és sohasem késő, mert a változás maga a lényeg) akkor be is következik amiről ti és magam is sokáig álmodoztunk a „nyisd ki a szemed,ilyen az élet” mókuskerék-realitással.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük