(2891) Testi fenyítés

Tibor bá’ online

 

Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere vettette fel a témát, amit a Fidesz azonnal lerohant. Ezt csak a történelmi hűségért írom, mert különben ezzel nem akarok foglalkozni.

A helyzet az, hogy amióta világ a világ a gyerekeket mindig, minden társadalomban testi fenyítéssel (is) nevelték. Most a neokonok (új konzervatívok) kitalálták a politikailag korrekt fogalmat és besepertek alá mindent, amit jónak láttak, azzal a hátsó gondolattal, hogy megroppantsák a társadalmat, azaz kezelhetőbbé alakítsák.

Az én időmben még az első négy év alatt akadt testi fenyítés az iskolában rendszeres volt, konkrétan nádpálcával adtak „körmöst” vagy „tenyerest”, szélsőséges fegyelmezetlen magaviseletért, vagy a tanulás totális megtagadásáért. Felsőbb osztályban már nem alkalmazták, valószínűleg azért, mert már nem volt rá szükség. Ezt a módszert és elfogadhatónak tartom. A testi fenyítés ilyen fokú elutasítása, véleményem szerint, kontra produktív. Ez olyan, mintha eltörölnénk a börtönbüntetést. A bűnözésre hajlamos emberek ettől csak vérszemet kapnának és a bűnözés fokozódna. Ha egy gyerek megtudja, hogy feljelentheti a tanárt, ha hozzá nyúl, akkor nyilvánvalóan sokkal többet fog megengedni magának, mintha ezt nem tehetné meg.

A kisebbik fiam iskolájában ezt úgy oldották meg, hogy a testnevelés tanár a elfogadhatatlan magatartást tanúsító diákot átvitte egy üres terembe, és adott neki két hatalmas pofont. Soha, senki nem jelentette fel, és az iskolában fegyelem volt. Mindenki tudta mi történik azzal, akit kihív az osztályból, és a jelek szerint senki se találta elfogadhatatlannak.

Nem vagyok híve annak, hogy a gyereket agyba-főbe üssék, de annak se, hogy úgy kezeljék őket, mint Indiában a szent teheneket.

Az idősebb fiam fenekét egyszer vertem el, amikor vasárnap délben átment a szomszédhoz, ahol sörrel itatták. Amikor visszajött áradt belőle a sörszag. Pontosan tudta, hogy mi nem fogyasztunk alkoholos italt, mégis elfogadta a kínált sört. Azt akartam, hogy az alkoholt (és a szomszédba járást) asszociálja a kellemetlenséggel. A következő két gyerekem között alig volt egy év különbség, állandóan együtt jártak és együtt voltak vásottak. (6 emeletes ház tetején mászkáltak, ahonnan idegen lakó erkélyére mentek át, mert a házmester rájuk zárta az ajtót, és hasonlók) Néhányszor el kellett őket „verni”. Ez úgy zajlott le, hogy vacsoránál megtudtam mi volt a legújabb „hőstettük”. Közöltem velük, hogy vacsora után jelenjenek meg a dolgozó szobámba büntetés végrehajtása végett. Ez abból állt, hogy hasra feküdtek az ágyon, én pedig fejenként hármat a fenekükre sóztam egy pálcával. Csakhogy előtte mind a ketten egy-egy kispárnát beraktak a nadrágjukba. Én tehát a kispárnát püföltem hangos puffanások és „fájdalom” kiáltozás mellett. Ők tudták, hogy én tudom, hogy kispárnát püfölök, de nem a fájdalomkeltés volt a cél, hanem a kellő „büntetés” kiszabása. És ugye, nem volt biztosítva, hogy legközelebb se veszem észre a kispárnákat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

10 gondolat erről: „(2891) Testi fenyítés

  1. Egyet értek minden leírt gondolattal! Az ember jellem és önmérséklet fejlődésének vannak szakaszai, kis korban az akaratr mindent felül ír, ekkor még szükség van a diszkomfortz érzet kialakítására, és ezt akkor még a bántalmazással össze nem keverhető testi fenyítéssel lehet kiváltani. Aztán kialakul a jellem és tartás, ami már belső korlátokkal szabályozza, hogy mikor mit lehet tenni. Szerintem a tanár, aki elvitte megpofozni a gyereket, nem volt egyértelműen példa értékű! A közösség előtti jelképes saller nagyobb diszkomfort, mint egy teremben egy erősebb csattanó.

  2. 1 – Szabolcs:
    A nevezett iskolában minden tanár nő volt, kivéve a tornatanárt. A gyerekek gyalázatosan elkurvultak. Így állt helyre az egyensúly. Ezt tudta a férfi igazgató is, ezért szemet hunyt.

  3. Szerintem a bántalmazás ott kezdődik, amikor a szülő elveszíti a kontrollt és tehetetlen dühből ver. Ha a szülő teljesen tudatánál van a pofon, seggreverés pillanatában és fel tudja mérni a tette súlyát és a gyerekre gyakorolt hatást, akkor az nevelési célú. Én hajlandó vagyok kétszer elmagyarázni, megkérni őket valamire. A feleségem akár 3-4szer is. Utána jön a testi fenyítés. Mi így neveljük őket és látom, hogy rengeteg szülő úgy néz ránk, mint a véres rongyra mikor nyílvánosan elcsattan egy tasli. Aztán persze jön a csodálkozás, hogy mekkora különbség van a gyerekeink között. A gyerekeink ismerik a határokat, de nincs letörve az önbizalmuk, személyiségük. Szerintem ez a cél. De nagy az ellenszél. A társadalmi nyomás és a sok félrenevelt gyerek megnehezíti a dolgunk.

  4. Sok gyerek üti, rúgja izomból a szüleit rendszeresen. Ennél csak a szülők reakciója ijesztőbb. Én a legelső ilyen alkalommal rögtön adtam egy picit erősebb pofont, mint amit kaptam. Erre a fiam teljes dühből rám csapott. Én akkora sallert adtam, hogy arrébb lépett kettőt. Utána higgadtan elmagyaráztam, hogy én mindig fogok tudni nagyobbat ütni, mint ő. Megértette. A probléma többé nem jelentkezett.

  5. 4 – Kamionos:
    Dehogy mindig, csak hiszed. Fog ő még tudni nagyobb (lelki) pofont adni, és nem fogja visszatartani magát.

  6. Az általános iskolában nálunk napirenden volt a testi fenyítés.Körmös ,pofon, pajeszhúzás ,koki.A szelidebb változata a büntetésnek a néma állás feltartott kezekkel volt.Otthon is rendszeresen vertek.Én avval védekeztem,hogy üvöltöttem mint a sakál.Az ötemeletes bérház lakói másnap lelkesen érdeklődtek mi volt nálunk tegnap este. Hallották a nagy lármát de nem tudták eldönteni,hogy sírás vagy nevetés volt e részemről.-Nevetés volt válaszoltam dacosan ,nehogy már mindenki rajtam röhögjön. Középiskolában az osztályfőnöknőnk vert minket .Demokratikusan osztotta ki a két nagy pofont kis húsos tenyerével fiúknak lányoknak egyaránt,nyilvánosan,elrettentő céllal.Németet és magyart tanított.Én mindkettőből jeles voltam,megúsztam pofon nélkül a 4 évet.A pofonokról csak annyit,hogy rendetlenkedéssel ,fegyelmezetlenséggel órára való nem készüléssel lehetett kiérdemelni.Egyébként már az első szülői értekezleten a hátunk mögött megegyezett evvel a fenyítési módszerével a szüleinkkel.Én mindenesetre nagyon rossz néven vettem mikor nagy szerelmemet Katit szinte menetrendszerűen megpofozta.

  7. Nekem meg az a véleményem, hogy valakit verni kell, hogy értsen a szóból mert csak a fizikai fenyítésből tanul és valakit meg soha nem kell, még pofán vágni se. Én is abban az időben jártam iskolába, amikor még javában folyt a fizikai fenyítés, (70es évek) és mindig volt olyan barátom vagy osztálytársam, aki ennek ellenére soha nem bírt magával – otthon se – és csak azon járt az esze, hogy milyen hülyeséget csináljon, kit miképp bosszantson. Ezek után természetesen kapott egy nagy verést, vagy az apjától vagy a tanártól majd kussolt 2 hónapig. Ezután újra nem bírt magával és újra pofán kellett vágni. És ez így ment és mindig csak a verés tartotta kordában, és amíg a verés hatása tartott, addig tudott csak viselkedni, aztán újra emlékeztetni kellett. Engem pl. soha nem vert az apám, de ellenben a bátyámat havonta meg kellett keményen ruházni mert mindig elszállt vele a ló, pedig ugyanaz volt az apánk, engem még sem ütött. Maximum csak annyira bosszantottam fel, hogy elég volt felemelnie a hangját és tudtam, hogy hoppá most a határán táncolok valaminek, ellenben a bátyám nem tudta és addig feszítette a húrt, hogy kapnia kellett. Remélem nem akad ki senki ezen az összehasonlításon, de életemben 4 kutyám volt, akivel komolyabban foglalkoztam és itt ugyanazt tapasztaltam. Az egyiknek folyton a hülyeségen járt az esze és csak abból értett ha le volt fenyítve, a másikra meg kezet sem kellett soha emelnem vérmérséklet ide vagy oda. A munkahelyemen, lakóközösségben ugyanez a helyzet: az emberek 80%-val alapvetően semmi gond, tud viselkedni és együtt élni a többivel, de a maradék az, akiket felnőttként is havonta megruháznék, hogy emlékeztessem hol a helye.

  8. Jómagam a teljesen elfertőződött Németországban, ott is a furcsán elferdült Bajorországban élek, ahol nem hogy meglegyinteni nem szabad nyilvánosan a gyereket, de ha csúnyán (értsd: hangosan, erőteljesen, magabiztosan) mersz vele beszélni, a hülyék kihívják rád a rendőrséget.
    Egyszerűen nem teheted meg, hogy ráversz a kisfiad fenekére, aki a szokásos formáját hozva csinálja a feszültséget mondjuk a Kauflandban, mert ha ezt meglátják, már neked is esnek. Beszéltem családsegítőkkel, akik azt ajánlják, hogy beszélgess vele, de ne üsd. 🙂 Hát, kedves öcsém – nehéz egy olyan gyermekkel beszélgetni, aki nem akar igazán figyelni és talán az életkora miatt meg sem érti, amit mondasz. Ezek ebben a korban még kis állatkák (bocs a hasonlatért) és abból értenek, amit mutatsz vagy teszel. Beszédből nem.

    Más. Hasonló.
    Kanadában éltem egy darabig előtte, ott mesélték, hogy bizony a tinédzser pénzt akart, de anyu nem adott neki. Persze drogra kellett volna. Erre a kiscsávó kihívta anyjára a rendőröket, azok meg majdnem őt vitték el. Mert ott ekkora bazi nagy liberalizmus van. És ez jön felénk is. Hamarosan.
    Látod, Németországban már árgus szemekkel figyelnek. Még otthon is óvatosan üthetsz a fenekére, mert lehet, hogy a szemközti házból látja valamelyik szomszéd. Vagy az utcáról a járókelő.
    Én anno megkaptam a magam nyakleveseit. Anyám fakanalakat tört el a seggemen – megérdemeltem. Megtanultam? Nagyon is. Piroson mentem át. Fakanál tört. Nem adtam elsőbbséget kocsinak a bicajjal – fakanál. Direkt több vizet öntöttem a betonozásnál, erre apám a lapáttal kergetett meg. 🙂
    Tanultam.
    A verés, a seggre/kézfejre ütések nem feltétlenül erősek, de hasznosak. Ez nem kérdés. Csak a hülyéknek az, akik beszéddel akarnak nevelni. Nem lehet. Még nem tart ott a kis csibe társadalom. Nem elég fejlett.

  9. Korán elhunyt édsapám egyszer adott egy akkora pofont, hogy a fal adta a másikat. Tudtam, hogy megérdemeltem (kishúgomat gyepáltam el), és a tudat, hogy jogos a pofon, jobban fájt, mint maga a saller. Még nem voltam 6 éves. Azóta az egyetlenegy eset óta is hálás vagyok érte.

  10. Kaptam is pofont meg gyerekeimnek adtam is..mindönk szorgalmas ember lett.
    Aki ráhagy/at mindent a gyerekre aki dacból azért se meg brahiból az nem nevel/t soha gyereket emberré! És ez van a bizonyos kisebbségekkel is, a pozitiv diszkrimináció lovat ad alájuk és aztán helyrehozhatatlan.
    Az ember is ugy születik hogy gondozni gondoskodni róla és nevelni kell.

    Tettszik nem tettszik ilyen téren akár a kiskutyákat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük